28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2019. június 30. 19:30 | Link

a vallatott


Azt akarták, baglyot küldjön, vagy személyesen menjen fel érte a kastélyba. Nem lehet ezekkel viccelni, állították. Bagolyköves diákokat használnak és most rajtakaptuk őket, rajta ám. Lehet, hogy fontos ez a lány, lehet, hogy az egyik fő játékos! A nagy halak közül egy, nevetgéltek, s már dörzsölték össze a tenyerüket.

Nem küldött baglyot és annak sem látta értelmét, hogy berontson a klubhelyiségbe. A maga módszerével akarta bebizonyítani, hogy tévednek. Nem érezte szükségesnek, hogy nehezítse a lánynak a helyzetet, elég, hogy ki kell hallgatnia, és a kapitányság a vérét követeli. Megakarta akadályozni, hogy bűnbakot kreáljanak egy ártatlan diákból.

Ismerte még a kastély programját, tudta, mikor van szabad hétvége, s azt is sejtette, merre fordulnak meg a levitások. Nyilván ez sem ideális helyzet, nehezére is esett odalépni hozzá és félrevonva megkérni, hogy jöjjön vele. Az aurori jelvényét próbálta nem túl feltűnően felmutatni, dehát az ilyesmit hiába titkolja az ember, akár bömbölő hangosbemondóval is körbejárhatta volna a falut, akkor sem tudták volna meg hamarabb az emberek.

Rendezgeti a papírokat az asztalon, egyik oldalra a képek, a másik oldalra a vaskos akta, amit felhalmoztak eddig. Ez az első eset, hogy konkrétan gyanúsítottuk is van. Legalábbis a többiek számára az. Átpillant az asztal fölött, figyeli a lány testtartását, ruháját, lélegzetvételét. Kerüli az arcát.
Előhúz a kupacból egy képet, a legfelsőt. A lány elé teszi, mozgó villanásain egy táskát lehet kivenni.
- Felismered? - Ez az első kérdés fontos megalapozásnak, bár kétségtelenül retorikus. Nem is az a fontos, amit, hanem ahogy felel a lány.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 4108
Írta: 2019. július 12. 10:25 | Link

Mi a manó?
Én

Szabad hétvége, szabadság, szabad fagyiválasztás. A legszebb az egészben, hogy már érezhetem is az ízét, mert a mandragóralevélkém már egy üvegcse alján szottyosodik. A napnyugtai-napkeltei szavalásokkal sokkal könnyebben megbírkózom, bár azért néha bepánikolok, olyan ugyenemfelejtettemeltejóég szinten. Egy nagyobb csapattal együtt jöttem le a faluba, szinte mindenki a fagyizó felé vette az irányt, úgyhogy hangos nevetések közepette álltunk be a sorba.
Útközben 'poénból' tarkón dobtak egy darab jéggel (milyen jó, hogy nyáron is lehet havat varázsolni, nem?), így az ilyesmit elkerülendő felvettem az addig derekamra kötött pulcsit, és felhajtottam a kapucnit. Jó társaságban gyorsan repül az idő, szokták mondani, mégsem kerültem még sorra, amikor egyszer csak megkocogtatták a vállamat. Széles mosollyal az arcomon fordultam meg, gyanútlanul, ártatlanul, amire viszonylag hamar zavar ült ki, ahogy az illető megmondta kicsoda, honnan jött és mit is szeretne tőlem. Még hallottam ahogy elindult a sorban álló diákok között a susmus, majd kiváltam közülük, és ideges gombóccá gyürmölődött gyomorral követtem a jelvényes férfit.
Aztán ahogy ijesztő szótlanságban eltávolodunk a fagyizótól, és belépünk a hideg, sötét és csendes épületbe, a kapucnit is lehúzom a fejemről.

Szorongva húzom magam alá a lábam, kezeimet pedig egymásba fonva szorítom le az ölembe, miután helyet foglalok. Nem tudom mit szeretne, mit akar hallani, egyáltalán miért gondolja azt, hogy tőlem meg fogja kapni a válaszokat amiket keres... Bármi is az. Tettem bármit amiért megbüntethetnek? Esküdni mertem volna, hogy minden növényt meglocsoltam a klubhelyiségben...
Összerezzenek ahogy nekem szegezi a kérdést, reflexből a tekintetét keresem, de nem néz a szemembe, ami kicsit feszélyez.
Előrébb hajolok, a jobb kezemmel felnyúlok, és megérintem a képet. Tisztán kivehető a remegés az ujjaim végén, és miután én is kiszúrom, vissza is ejtem az ölembe. Persze a válasz egyértelmű, hiszen ezerszer láttam már a táskát, de fogalmam sincs mi köze bármihez is.

- Tersze - összekavarodnak a szavak a nyelvemen, és a természetesen és a persze egy hibrid verziója jön a számra. Növekvő zavarral dörzsölgetem össze hüvelykujjaimat, ahogy igyekszem rávenni magam hogy a baki ellenére is folytassam.
- Már vagy két éve megvan, azazhogy megvolt, mert a legutóbbi szabad hétvégén ellopták a kisbolt elől amíg bementem papírzsepiért.
Sajnálom is, mert azóta járkálok okmányirodákba, pótolni a pénztárcámban lapuló igazolványokat. Miután észrevettem a pénztárnál, hogy kint maradt a tárca, kimentem érte, de addigra eltűnt. Se zsepi, se táska. Sőt, a VHT-n hímzett (elég rondán, de igyekeztem) pikachuval, gombával, horrorcsirkével és egy wcpapírgurigára hasonlító kagylóval díszített fehér vászonkendő is hiányzik nagyon, bármilyen kis bénácska is lett, azért a szívemhez nőtt. Főleg a horrorcsirke. Az tényleg nagyon művészi lett.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2019. július 17. 20:14 | Link

a vallatott


A lány ideges, feszült, de nem a tetten kapott bűnösök félelmével ül vele szemben, hanem a bizonytalanok szorongásával. A vajon-mibe-keveredtem az átható erő, nem a vajon-mivel-buktam-le. Tobias mégis végig kell táncolja a megadott koreográfiát, ugróiskola kontár auroroknak, rutin azoknak, akik nem képesek helyben rögtönözni. Igazából a fiút jobban irritálja ez az egész, mint maga a munka, amit így nem tud elvégezni. Mert nem fog előrébb jutni.
Jelenleg a nyomozást nem ő vezeti, de aki vezeti, az soha nem fogja a szervezetet lebuktatni, legfeljebb merő véletlenből, aminek csekély esélye van. Mégis szeretné megoldva látni. Nem szereti az elvarratlan szálakat. És ha őszinte akar lenni, már csak elvből is megakarja oldani az ügyet. Vigyék a dicsőséget, kapják mások a vállveregetést, nem számít. De ő oldja meg.

Zavart választ kap, értetlen a lány, de amit mond, arra végül Tobias is felpillant, abbahagyva a kép bámulását.
- Miért hagytad kint a táskát? - Meglepő módon, ez a kérdés tényleg a sajátja. Nem érti, miért hagyná kint valaki a táskáját, amíg bemegy… papírzsebkendőt venni? Vagy úgy bármit venni, igazából. Amikor ő megy valahova táskával, le nem tenné sehova, ahonnan tudja, hogy elmozdul. Egy utca meg kifejezetten az a hely, ahonnan az ember inkább előbb, mint utóbb el fog mozdulni, ezért nem szokott csak úgy lepakolni. Ő még a kutyáit sem szereti kint hagyni, nehogy elvigye valaki őket, pedig azért azt problémásabb lenne kivitelezni. A falka tagjai az a fajta, akik téged visznek sétálni, nem te őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 4108
Írta: 2019. július 21. 01:06 | Link

Mi a manó?
Én

Nem segít a zavaromon az sem, hogy reakció nélkül hagyja a nyelvbotlásomat. Hallotta? Nem hallotta? Most éppen magában nevet rajtam és bolodnak tart? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak a fejemben. Fogalmam sincs hová nézzek, mert ő nem néz a szemembe, így amint megállapodik valahol a tekintetem, már kapom is tovább. Valahol azt hallottam, hogy ha rendíthetetlen nyugalommal bámulunk valakinek a feje fölé, azzal felsőbbrendűséget kelthetünk a másikban. Amint ez eszembe jut, igyekszem nem nézni többet a válla fölé... Kinyújtom, majd begörbítem a lábujjaimat, a kezemen meg kapirgászni kezdem egy körmöm, hiába nincs rajta semmi. Tudatában vagyok annak, hogy mindez csak pótcselekvés, de nem tudok mit tenni, folytatom őket hiszen valamennyire csillapítják az idegességemet. Igyekszem ritkábban, de mélyebb levegőket venni, arra gondolva hátha ez majd megnyugtat. Elle nénire gondolok, és arra vajon ő mit tenne a helyemben. Elképzelem ahogy határozott tartással, egyenes háttal ül ott ahol én görnyedek, és kategorikusan rákérdez hogy miről van szó. Ez egy olyan dolog, amire vágyom, de nem merem megtenni, úgy érzem, hogy nekem itt csak válaszolnom szabad, kérdezni nem. Eddig azt hittem, Várffy feleltetésekor zord a hangulat, de óó, nem is tévedhettem volna ekkorát.

- Ö... Keskeny odabent a - a hangom sokkal magasabb lesz a szokottnál, úgyhogy meg is szakítom a választ, és torokköszörülve pillantok egy másodpercre a másik arcára, majd vissza a képre. Olyan rideg - nyelek egyet, ahogy megtalálom a szemben ülőt talán jelenleg legjobban jellemző kifejezést.
- Szóval, a múltkor levertem pár halkonzervet a sorok között a táskámmal - kezdek neki újra, és bár még mindig máshogy beszélek mint normálisan, egy fokkal javult a helyzet. - És tök sokan voltak az utcán, szóval nem gondoltam, hogy bárki feltűnés nélkül fel tudná kapni, így otthagytam.
Bizonytalan hangsúllyal tekintek fel újra, aztán megint le.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2019. augusztus 6. 17:10 | Link

a vallatott



Figyeli a lány mozdulatait, pótcselekvését, mellkasát, ahogy nagyot emelkedik s lassan, szakadozva mélyet süllyed. Lassan átkúszik az asztal fölött a félelem kesernyés szaga, körbeveszi kettősüket, s Tobias látja, amint ott ül ő, kifejezéstelen arccal, hideg tekintettel, ami örökké körutakon járva kerülgeti a lány pillantását. Se hangja, se testtartása nem árulja el, hogy egyáltalán hús-vér ember volna, érzésekkel, sőt, mások érzéseivel eltelve. Mikor odabent túlcsordul minden, idekint még mindig jeltelen ridegség ül az arcán. Máskor ez az utolsó védelmi vonal, bástya a végeken, ahova visszavonulót fújva elbújhat, magára zárva kaput, ablakot, minden apró kis részt bereteszelhet. Most viszont megközelíthetetlenné válik tőle, a Mont Blanc is elérhetőbb és melegebb cél, mint belátni a fejébe.

Felnéz a lányra, tekintetük először találkozik, zöld kutyaszemei végre életről tanúskodnak. Lassan csepegteti vissza a létezés jeleit arcvonásaiba, megszűrve azokat, élvonalba tolva azt, amit a másik látni akar. Megértést, kedvességet. A zavar, a félelem, a szorongás mind hátra van söpörve, együtt Tobias munka iránti dühével és frusztrációjával.
- Mennyi időt töltöttél a boltban? - teszi fel a következő kérdést, az előzőre adott választ csak egy bólintással nyugtázza. Végülis érthető. Szűk az üzlet, nagy a táska. Akit ennyire zavarba tud hozni az ő jelenléte, az bizonyára mindent megtenne azért, hogy ne okozzon galibát egy boltban. Akár a táskáját is kint hagyná. Nem egy ésszel meghozott döntés, de az emberek többsége nem is az eszével szokott döntéseket hozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 4108
Írta: 2019. augusztus 11. 20:53 | Link

Mi a manó?
Én

Pislogok, mint aki nem is hiszi el mit lát. A velem szemben ülő arca lassan formálódik át, vonásaiban csökken a kimértség, helyére valamiféle barátságosság kúszik. Furcsa ez az egész helyzet, úgy ahogy van. A korábbi érzelemmentesség felszívódása nem nyugtat meg teljesen, bár remegésemet érezhetően csökkenti. Nem tudok azonban teljesen megnyugodni, nem, ebben a szituációban biztosan nem, amíg meg nem tudom mit akarnak tőlem, vagy amíg tőlem nem hallják azt amit akarnak. Akar. Önkéntelen belezavarodás okozta többesszám.

Elgondolkodom a kérdésen, magamban megpróbálva minél részletesebben visszaemlékezni, nehogy a pontatlanságom miatt szívjam meg később. Még ha furcsának tűnhet is, hogy halogatom a válaszadást, valójában csak azt számolgatom, az egyes mozdulatok mennyi időbe telhettek, és milyen hosszan ácsoroghattam a papírírószeres sorban. A gondolkodásban ráadásul az sem segít, hogy időről időre leblokkolok, meredek magam elé, vizsgadrukk szerű érzéssel küszködve. Ilyenkor apró fejrázással sikerül csak kiszakadnom a mozdulatlanságból, és nagy nehezen noszogatva magam újra beindulnak a fogaskerekek. Leraktam a táskám, megindultam a sorok között. A második (azt hiszem a második) sorban van valahol középtájt a papírzsepis rész, onnan csak lekaptam amit akartam, de mondjuk hogy ez így nagyjából egy perc lehetett, mert közben beragadtam Irma néni mögé, és nem tudtam megkerülni a polcot, csak miután ő arrébb mozdult. Aztán elkígyóztam a szélső sorig, és nézegettem a tollakat, füzeteket. Találtam újfajta illatos radírokat amiket meg kellett szagolgatnom, szóval mondjuk, hogy ez így már kb 3-4 perc. Megindultam a kasszához, beálltam a sorba, ekkor tűnt fel, hogy nincs nálam a pénztárcám, így szépen visszahordtam mindent, és elhagytam a boltot. Nagyjából tehát olyan - négy-öt percig lehettem bent.
Ezután még odakint szaladgáltam össze-vissza hátha megtalálom a táskámat, de  tényleg szőrén-szálán eltűnt. Legalábbis, azt hittem. Vagy mégsem így lenne?
Nyitom a szám, hogy feltegyem végre a kérdést, hogy miért fontos ez, de inkább becsukom, és nem mondok semmit. A filmekben ilyenkor úgyis mindig csak lehurrogják az embert, hogy "Itt most én kérdezek!".
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2019. szeptember 21. 17:54 | Link

a vallatott



Az arc-váltása nem ment olyan jól, mint tervezte, pontosabban jobban ment, feltűnőbb volt a folyamat és a végeredmény emiatt kifejezetten felkavaró lehet. Mintha valakiben kattant volna egy kapcsoló, s egy másik személyiség lépett elő. Ezen még dolgoznia kell. Most igyekszik természetesen viselkedni, ami elég nehéz, mivel nagyon természetellenes ez az egész helyzet számára, ő meg nem a legjobb színész a világon. Ujjaival beleszánt a bozontjába, hátrafésülgeti a folyton homlokába bomló tincseket. Pótcselekvés, ami a lány figyelmét talán elvonja, az övét viszont egyáltalán. Figyeli a másik reakcióját, mint eddig, s így nem marad kétség sem benne, hogy igazat beszél. A lány habozása mögött gondolkodás és nem hazugság áll, válasza bizonytalan, de realisztikus. Ezt mondta az eladó is, bár ő kevésbé biztosan, amikor néhány órával ezelőtt kikérdezte őt is. Sok vásárló fordul meg nála. A levitás lányra is csak azért emlékszik, mert ügyetlen és szemmel szokta tartani, mielőtt a fél üzletet romba döntené. Arra sajnos nem tudott választ adni, hogy vásárolt-e akkor vagy sem, volt-e nála táska vagy sem. De azt határozottan állította, hogy a diák soha nem keveredne olyan körökbe. Jó emberismerő - hangzott az enyhén öntelt, de valószínűleg megalapozott kijelentés. Tanúnak azonban édeskevés ennyivel.
Felmerül benne újra az igazságszérum gondolata, mint annyiszor szokott, de tudja, hogy azzal törvényt is sértene, meg ki is rugatná magát. Semmi értelme nem lenne. Az egyetlen alkalmazható igazságszérum az empátiája.
- Hiszek neked - közli hirtelen, néhány pillanatnyi csend után. Nem most lett meggyőzve, csak épp eszébe jutott közölni ezt a lánnyal is. Ideje is volt. - De a véleményemet nem osztja mindenki.
Megdörzsöli a homlokát, ezúttal nem szándékos figyelemelterelés. Végighúzza a tenyerét fáradt arcán, aztán leengedi az asztalra.
- Jelenleg szállítónak hisznek, egy köztes embernek, fogaskeréknek egy sokkal nagyobb gépezetben.
Ha ő őszinte, talán a lány is jobban feloldódik, s ha feloldódik, talán valami használhatót is talál benne. Kell valami fogás ezen, hogy átfordíthassa az ügyet, elterelje a nyomozási vonalat a lányról a tényleges elkövetők irányába.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 4108
Írta: 2019. szeptember 23. 20:35 | Link

Mi a manó?
Én

Tök jóban vagyok az eladóval. Ez igazából még kicsit meglepő is, ha azt nézzük hány árújukat tettem már tönkre - becsületemre legyen mondva mindet megjavítottam vagy kifizettem. Odáig viszont még nem jutottunk el, hogy meghitelezze nekem az apróságokat, így nem is próbálkoztam ezzel amikor rájöttem, hogy a pénzem a táskámban maradt. Cseverészni is szoktunk, orrfújós időszakjaimban mindig megbeszélgetjük, hogy "hát igen, ez a hideg" meg hogy "hű de rossz bizony". Már-már olyan mint egy szomszédnéni.

Egy mosoly rebben az arcomra, és egy reszketeg sóhaj is elhagyja számat. Bár nem tudom mit követtem el, vagy mi az amiért hisz nekem, de a helyzet egy teljesített vizsgához hasonlít, így egyértelműen megkönnyebbülök. A zavartság nem tűnik el az arcomról, de már nem érzem annyira feszélyezve magam. Ez egészen addig marad így amig nem folytatja gondolatmenetét, szóval nem igazán van időm kiélvezni a helyzetet, mit ne mondjak. Hirtelen azt sem tudom mit mondjak, de nemis vár tőlem semmit, végre részleteket is tár elém. Ez most jó jel lenne akkor? Hiszen azt mondta hisz nekem, most meg megosztja velem a részleteket... Most jön az a rész, ahol mehetek a magam dolgára?
- Köszönöm? - motyogom bizonytalanul, kicsit megkésve válaszom. Én örülök neki, tényleg, hogy nem gondolja, hogy bármit tettem volna, de egyáltalán miért merült fel a nevem?
 
Ha Anya nem lenne mugli még annyira se érteném mit mond mint jelenleg. Így ismerem a fogaskereket, meg minden ilyesmit, és igyekszem a metaforáikra koncentrálni. Mit hisznek mibe keveredtem én bele? Döbbenetem arcomra is kiül, ami nem is csoda tekintve, hogy én erről most tudok először. Groteszk módon beugrik, hogy talán azoknaka bizonyos embereknek illett volna szólniuk, hogy tudjam, hogy beszerveztek, de ez hamar el is hal, valahogy nincs kedvem most poénkodni.
- Hát - nézek a másikra - most erre én akkor is csak annyit tudok mondani, hogy fogalmam sincs miről van szó.
Vállat vonok kicsit, de nem flegmán, inkább tényleg tanácstalanul. Tudom, hogy mindig mindenki annyit mond a filmekben, hogy "de nem én voltam!", és legszívesebben nekem is ez csúszna ki a számon. - Mi lesz most? - kérdezek azért rá, kicsit bátrabb hangon, ami bárhogy is hangzik, azért messze van még a magabiztostól.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér