36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 17. 22:46 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

A faliújságot böngészem a hivatal oldalán. Ott, ahol a művelődési ház bejárata található. Hiszen a kultúrális programokról jöttem tájékozódni. Hátha akad valami. De nem sok. Az előkészítősöknek lesz valami kézműveskedés meg ők adnak elő. Nekem viszont semmi kedvem kölykök nyekergését hallgatni, meg nézni, ahogy csetlenek-botlanak a színpadon. Azt hittem, lesz valami érdemi ajánlatuk a számomra. Dehát mit is vártam?
Egyre kelletlenebb arccal olvasgatom a hirdetéseket, ahogy nem találok semmit. A keresgélés közben pedig úgy elunom magam, hogy gondolataim elkalandoznak. Nem nehéz nekik, hiszen reggel jött apámtól egy levél. Nem mondanám, hogy dicsérne benne. A szavak, amiket papírra vetett, nem durvák, hiszen ő úgy nem fogalmaz. Csak burkoltan fejti ki, mennyire szánalmasnak tartja, hogy megbuktam a vizsgáimon. Illetve olyasmikre is célozgat, amiket direkt figyelembe sem veszek. Biztos csak rossz hangulata volt és nem gondolja komolyan, amiket hozzám vágott a maga kifinomult módján. Biztos nem.
De annyira azért persze nem vagyok ebben biztos, hogy ne legyek feszült tőle. Ezért is akartam valami figyelemelterelő szórakozást magamnak. Ám úgy látom, ettől a jelentéktelen kis falutól hiába várom.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 18. 06:31 | Link

Bergh úr


 Ha az ember lánya manapság saját lakóhelyén szórakozásra vágyik a faliújságot kénytelen végigböngészni. Ezért jöttem én is, de meglepve tapasztalom, hogy valaki már beelőzött. Messziről nem ismerem fel azonnal az illetőt, de amint a közelébe érek már pontosan tudom ki áll háttal nekem serényen olvasva a kiírásokat. - Talált valami érdekes programot? - hajolok közelebb a férfihez és magam is sorjázni kezdem a kézműveskedős-adventvárós felhívásokat, majd miután konstatáltam, hogy itt nem terem nekem babér a férfira vetem tekintetem. A belőle áradó negatív energiákat azonnal megérzem. Arckifejezése sem olyan mint legutóbb, amikor majdnem sikerült megölnöm, akaratom ellenére. Szerencsére persze időben visszahoztam, még mielőtt elhatalmasodott volna rajta az anafilaxia. Még azután sem volt ilyen, furcsán zaklatottnak látszik, mintha bántaná valami, vagy inkább ideges volna, nem tudom eldönteni. - Tudok egy kellemes helyet, ahol enni, beszélgetni és táncolni is lehet...nincs messze és minden este nyitva van...- közlöm kedves, lágy hangon, már amennyire ezt orgánumom megengedi. Azt egyelőre nem árulom el neki, hogy egy rövid ideig én magam is dolgoztam ott, hogy a mugli egyetem tandíját a modellkedés mellett valamiből ki tudjam fizetni, mert azzal, mivel nem vetkőztem, nem kerestem sokat. Előbb felszolgáltam, majd miután a tulaj meghallott zárás után, takarítás közben illegve dúdolni a partvissal, énekeltem és táncoltam is a fent említett helyen. Kíváncsian várom miként reagál szavaimra Bergh úr, akit kifinomult, hűvös úriembernek hiszek két találkozásunk alatti viselkedése alapján.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 19. 00:23 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Összerezzenek. Túlságosan elmerültem a gondolataimban, így a nő megjelenése váratlanul ér. Hiheti, hogy a faliújság kínálatában mélyedtem el, de szerintem ezt csak addig fogja tenni, míg ő maga is el nem olvassa a silány programajánlatot. Bár ki tudja. Talán ő megelégszik ezekkel.
- Nem mondanám - bukik ki belőlem a válasz szusszanva, vegyülve egy keserű, lesajnáló kis nevetéssel. Azonban úgy tűnik, őt sem nyűgözik le a közeljövő itteni rendezvényei. Inkább meghív valami bárféleségbe. Nem invitál konkrétan, de az ilyen tudok egy helyet felütések egyértelműen azt jelzik, hogy a másik szeretné, ha vele tartanánk. A doktornő hangsúlya meg csak alátámasztja ezt.
- Miféle helyet? - ráncolom homlokom, közben végigpillantva a gyógyítón mintegy gyanakvón, egyben nézelődőn. Hiszen bőven van mit megtekinteni rajta.
- Honnan tudjam, hogy nem csak az a célja, hogy megint a karjaiban kössek ki? - mosolyodom el, megemelve sötét szemöldökömet. Azonban a mosolyom sokkal inkább kekeckedő, semmint kedvesen piszkálódó. A hangomban ráadásul van egy kis él is.
- A múltkor is szépen elintézte - lépek közelebb, egyenes tartással. Nem fenyegetően, éppen csak táncba hívóan. De nem úgy, mint ahogy abban a kocsmában vagy hol szeretné ropni velem. Merlinre, ki tudja, hova akar elrángatni?

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 21. 11:43 | Link

Bergh úr


 Neki sem tetszett az a néhány program, melyet a táblán látott, ám az én ajánlatom egy kicsit felélénkíti, bár negativitását teljes egészében nem tüntette el. Rákérdez a helyre, melyet ajánlottam az imént. - Egy amolyan orfeum féleség, ahol igényes szórakozás és kellemes légkör várja a betérőt. Remek énekesek és táncosok dolgoznak ezen estéről estére, ahogy sok évvel ezelőtt én is tettem egy rövid ideig - csempészem mondatom végére azt a kis információt, melytől áttörést várok. Hogy miért mondok el egy ilyen magánéleti részletet, nem tudom, talán mert kíváncsivá tett, hogy mi rejlik hideg eleganciája mögött. Nagyzolás vagy csupán az, hogy eddig senki sem volt, aki megbízott volna benne, nos ez nem soká ki fog derülni, remélem. Közben igen furcsa megjegyzést tesz, melyre felkapom pillantásomat, mely találkozik az övével. - A célom inkább az, hogy ez épp fordítva történjen meg - csíntalan félmosolyra húzódik ajkam, tekintetem állja azt a furcsán kihívó nézést, mellyel mustrál engem. - Ami pedig a múltkor történteket illeti, fel voltam készülve, protokoll szerint jártam el és jól szabott nadrágján kívül testének minden porcikája teljes biztonságban volt a karjaim közt...-hangom rezzenéstelen, komoly és magabiztos, hiszen bármi történt is valóban tudtam volna segíteni rajta, így vagy úgy. Van erőm és szaktudásom ahhoz, hogy megmentsem az emberek életét, ezért tanultam és küzdöttem éveken át. Neki sem esett baja, és beleegyezett a vizsgálatba, melyet én a megfelelő óvintézkedések megtétele után végeztem el és ezt bármikor vállalom és bizonyítom.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 21. 21:45 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Akármilyen ízesen adja elő, nekem még mindig egy mulató hatását kelti az, amit ajánlgat. Szkeptikus arccal hallgatom, mígnem kibújik az a bizonyos szög a zsákból.
- Milyen minőségben dolgozott ott? - kérdezek rá a magam választékos módján, hogy énekelt, táncolt, vagy esetleg felszolgált ebben az agyondícsért csehóban.
Jobban elmosolyodom, megvillantva kifogástalan fogsoromat és közben érdeklődőn emelem meg szemöldökömet. Valóban? Szeretne a karjaimba hullani? Persze, nincs ebben semmi meglepő.
- Ó, igen. Természetesen - bólogatok tenyérbemászó mosollyal. Hangsúlyom üres és átlátszó. Nem is szánom másmilyennek. Magyarázkodjon csak és hitegesse csak magát! Ott és akkor főleg az életösztönömnek köszönhetően és a szakmája iránti tisztelet okán nem álltam le fennakadni azon, hogy ilyen állapotba kerültem a kis vizsgálata miatt. Úgy tett és most is úgy tesz, mintha minden normálisan zajlott volna, holott szerintem semmi helyénvaló nem volt abban, hogy hozzásegített egy halálközeli élményhez, aztán meg a kezembe nyomta azt a ronda hengert, hogy hurcoljam magammal.
- Fátylat rá! - rántok vállat. Hiszen ne is foglalkozzunk vele! Már csak azért is, mert az a hajó már elment. Akkor kellett volna a hatóságokhoz fordulnom. Mostmár túl sok idő eltelt. Meg ezt a szakmaszlagot a bíróság is bevenné úgyis. Érdekli is őket, hogy egy neves arisztokrata egy gyógyító kezei közt fuldoklott? Jó, talán érdekelné. De apámat már kevésbé. Hiszen beleegyeztem. Viseljem a tettem következményeit! Ha meg apámat nem érdekli, akkor a hatóságokat sem. Ha ő nem akarja, hogy valakit érdekeljen valami, akkor az úgy lesz.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 21. 23:28 | Link

Van den Bergh úr


 Elértem a célomat, legalábbis részben. Felélénkült kissé annak említésére, hogy oda invitáltam, ahol egykor dolgoztam. Bár az az érzésem még mindig nem győztem meg arról, hogy megüti a mércét volt kenyéradó helyem. - Énekeltem és táncoltam néhány évig, amolyan tandíj kiegészítés gyanánt, hogy el tudjam végezni a mugli egyetemet is - avatom be a részletekbe, melyek épp úgy adalékai életemnek, mint árvaságom rémmeséje. Közben összébb húzom magamon szürke kabátomat, mert feltámadt a szél, ami így novemberben nem épp puha simogatásáról ismerszik meg. A férfi ekkor szólal meg ismét, szavai azonban olyan üresen és lelketlenül csengenek akár az üvegpoharak, egy pillanatra még a lélegzetem is eláll tőlük, ahogy a melléjük villantott műmosolytól. Nem értem mi történhetett, és élek a gyanúperrel, hogy valójában nem velem van baja, inkább csak levezeti rajtam. Hozzá vagyok szokva a box zsák szerepéhez, így nem szólok egy szót sem. Ha akart volna, már akkor bejelentést tehetett volna az illetékes hatóságoknál, úgy a gyógyító kamaránál mint a polgármesteri hivatalban. De nem tette, sőt nagyon udvarias és megértő volt, ezért most kicsit mégis össze vagyok zavarodva. Nem szólalok meg még akkor sem, amikor azt mondja "Fátylat rá", mert ez a két szó is olyan hidegen és mesterkélten hagyja el ajkát, hogy hallva őket végig fut rajtam egy számára észrevehetetlen remegéshullám. Nézem néhány pillanatig, de tekintetében sem látok mást, mint megvetést ezért elkapom róla szemeimet. - Tudja, aki másokon vezeti le haragját, keserűségét vagy bánatát, az saját magának legalább annyit árt, mint annak, akit bánt - nagy merészség volt részemről ezt közölni vele, de azt akartam, hogy tudja, hogy észrevegye magát. Nem mindenki áll egy partvis érzelmi szintjén és nem mindenkit lehet úgy kezelni, mintha arra teremtetett volna, hogy kénye-kedve szerint viselkedhessen vele. Nem nézek rá még most sem, túl erősen cseng fülembe az az iménti rideg hangsúly, amiből csak úgy sütött a becsmérlés.  
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2017. november 22. 22:29
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 22. 20:39 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Énekelt és táncolt. Ez nem biztos, hogy jót tesz egy gyógyító megítélésének, dehát ha ő úgy döntött, ilyen nyíltan vállalja a múltját, én aztán nem akadályozom meg ebben. Mondanám, hogy persze attól is függ, miféle hely az, ahol fellépett. Azonban lássuk be, nekem egy füstös lokál és egy nívós színház között nincsen középút. Vagy ez van, vagy az. Az én gondolkodásmódomban nincsenek árnyalatok.
- Á, vagy úgy. Értem - bólogatok hát a munkájával kapcsolatos válaszára, ugyanolyan elnézően semmilyen vonásokkal, mint imént a kis incidensünk kapcsán tettem. Közben pedig megtörténik az, ami néha bizony előfordul: szóvá teszi a nemtetszését a viselkedésemmel kapcsolatban. Az emberek jó része észre sem veszi, amit csinálok velük. A másik hányada zavarba jön és nem tud hová lenni hirtelen. A maradék pedig odáig fajul, hogy veszi a bátorságot közölni velem a rosszallását. Ezzel az utóbbival az a probléma, hogy nálam téves ajtón kopogtatnak. Nem tudok ugyanis olyat, hogy észreveszem magam, mivel szem elől sem tévesztem saját, szerény személyemet, amely személyben egyébként a világon semmi kivetni valót nem találok. Úgyhogy sajnos nem is igazán értem, miről beszél a doktornő. Pislogok rá egy darabig. Ez valami szabadvers? Csak tippelek, mert fogalmam sincs, honnan jött most neki ez a beszúrt bölcsesség. Talán egy kis irodalmi intermezzoval szerette volna tovább fokozni a pezsgést kettőnk közt? Ezen ne múljon...
- Egy úriember soha nem bánt meg senkit véletlenszerűen - dobom elegánsan a légbe saját kis idézetemet, igazából egyáltalán nem is sejtve, mennyire helyénvaló és mennyire tükrözi a helyzetet. Csak valahogy illet ide. Azonban én nem megmondásnak szánom, mint a gyógyító, hanem csak ínyencségnek.
- Nos? Akkor megmutatja a helyet? - térek vissza a kérdéskörre könnyedén.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 22. 22:28 | Link

Van den Bergh


 Mit képzel vajon rólam? Azt hiszi, hogy azért, mert énekeltem és táncoltam, mert az én fenekem alá nem tették oda a dolgokat, mint sejtésem szerint az ő nemesi ülepe alá pakolta a családja, már nem érdemlek tiszteletet? Egek! Nagy Szellem segíts, hogy meg tudjam őrizni az önuralmamat, elvégre, aki gazdag annak befolyása is van és nem érdemes magamra haragítanom. Elsőre pedig még vonzódtam is hozzá...mekkora egy bolond voltam. Feddem magam, miközben ő reflektál arra az intelemre, melyet legutoljára tettem. Ez a mondat is szíven talál. Hát nincs ennek a férfinak lelkiismerete? Ezek szerint nincsen...Szándékosan bánt engem. - Nincsenek véletlenek, s mindenki azt kapja ami neki jár - fűzöm tovább az általa mondottakat. Pillantásom most hideg, kegyetlen és azt mutatja, hogy az én szívem is tud kővé válni, ha valaki tőrt próbál mártani belé szavaival. Most már hiába próbál érdeklődő lenni, belőlem kiveszett a kedvesség legkisebb szikrája. Ahogy rákérdez megmutatom-e a helyet hozzá hasonló műmosollyal és üresen csengő hanggal felelek neki. - Kedves Van den Bergh úr ez a hely talán mégsem elég nemes az ön igényeinek, ahogy az én társaságom sem. Bizonyára jobb önnek, ha a maga fajta közegben múlatja idejét, az önhöz hasonló nyájas és minden tekintetben makulátlan emberek között - erős riposzt ez, de a fenébe is, mivel több ő, mint én vagyok? Ember, ugyanúgy halandó, ugyanolyan szükségletekkel mint én, kivéve, hogy nekem van vágyam a szeretetre, ami neki talán csupán lenézendő dőreség.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 22. 22:50 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Jó, azért én ezt a folytatást már nem fűzöm tovább, mert az intermezzobol hamarosan egész estét irodalmi előadás lesz. Viszont azt nem igazán tudom eldönteni, hogy a hirtelen jött távolságtartásával az érdeklődésemet akarja-e kivívni, vagy direkt adja elő ezt a "mindenki megkapja, ami neki jár" ínycselkedést ezzel a szavaival ellentétes, rideg kisugárzással. Izgalmas, ezt meg kell hagyni, csak még nem látom át, hová vezet. Elég azonban pár másodperc és világossá válik minden. Megorrolt rám valamiért. Heves vérmérsékletű egy leányzó. Csíp rendesen.
- Nagyon igaza van - bólogatok homlokráncolva a kis körmondata után. Magam sem mondhattam volna jobban. Semmibe sem tudnék belekötni, ami most elhangzott. Viszont attól még, hogy nem elég nemes az igényeimhez -ami tény és való-, szívesen veszem a társaságot.
- Egyéb ajánlat? - nézek körbe könnyedén a téren. Úgy, mint aki nem sértett vérig a világon senkit. Ugyanis nem is érzem, hogy tettem volna. Akkor se érezném vagy érteném, ha tisztán és világosan közölné ezt velem. Mert... nos, mit szépítsük? Azért, mert egyszerűen nem érdekel.
Az feltűnik nekem, hogy valami talán egy kicsit más. Talán pár napja. Talán több ideje. Valahogy megnőtt az ilyen savanyú és hideg arcok száma a környezetemben. Nyilván azért, mert mostanában kevesebbet alakoskodok. Kevesebbet édelgek. Azonban ez a változás nem tudatos és még csak nem is tudatosult bennem. Nem is biztos, hogy fog. Nem szoktam ilyen mélyen gondolkozni a saját viselkedésemről és a miértekről.

###

[folytatás a barlangfürdőnél...]
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2017. november 25. 22:01
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház