29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. november 26. 23:28 | Link

Mester

Igyekszem a lehető legprecízebben megcsinálni az odahányt papírokat. Van ez az új titkárnő, aki nem is tudom, miért van itt, gondolom valakinek a valakije, mert mindenhez ért, csak három dologhoz nem: Titkársági feladatok ellátása, kávéfőzés, átadandó üzenetek megjegyzése. Persze én ne szóljak egy szót sem, hiszen, ha Kinga nem dolgozna a minisztériumba, mint jegyzőkönyvvezető, akkor nem tudott volna munkát szerezni nekem,a vendégházat birtokló srácnak, akinek nem volt kedve továbbtanulni. Most már bánom persze, hiszen az eleján jó móka volt, ám lassan kezdek ráébredni, hogy rendes végzettség nélkül, legyen az akár csak egy mesterszak a Bagolykőben, nem jutok messzire.
Keserű gondolatmenetem utolsó momentumánál az utolsó papírt is felcimkézem élénk rózsaszín, pöttyös vagy lehet, hogy szivecskés jelölőnyilakkal - hogy hova tűnt a normális kék meg sárga, arról fogalmam sincs -, majd felkelve résnyire nyitott ajtóhoz lépek, és határozottan kopogok párat.
- Uram, összekészítettem a papírokat.
A lányka ugyanis munkaideje végének másodpercében úgy pattant fel, mint akinek nem kéne befejezni, amit széthányt napközben a hosszú asztalon, és lépett le, mert neki mára vége a munkaidejének. Furcsa egy lány, de igazából hálás is vagyok neki valahol, hiszen az ő hanyagsága nekem csak plusz pénzt jelent, és egy összeköltözés előtt álló férfiúnak bizony nem árt, ha van tartaléka, hiszen az élet mindig újabb és újabb köveket görget az útba. Van, amelyik hegynek is betudható, de amíg sikerül hárítani a dolgokat, addig büszkeséggel mondhatom, hogy nem vagyok elveszve.
- Tehetek még valamit Önért?
Kérdezem tisztelettudóan. Furcsa még mindig, hogy új ember ül itt a székben, holott már nem is mondható újnak, csupán még számomra szokatlan, hiszen eddig csak addig láttam, amíg érkezett, vagy távozott, de most, hogy már nem csak a recepción, de itt is helyt állok, másabb a hely. Nat már olyan alap darab volt, furcsa, hogy most már nincs itt velünk, de én egészen jól alkalmazkodom a változásokhoz, amíg be vagyok biztosítva.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. december 7. 21:01 | Link

A Lasch fiú

Az utóbbi hetekben egyre kényesebb és sürgetőbb lett a kérdés - honnan szerzek megbízható és hűséges személyzetet? A Hivatal nagyon munkaerőhiányban szenved és ezen a helyzeten esetleg akkor lehetne változtatni, ha vonzóbbá tennénk a körülményeket. Jobb fizetés, szakmai gyakorlat, továbbképzés, külföldi ösztöndíjak. Ötlet az van, inkább az a problémám, hogy mindezt nekem kell megcsinálni. Azt hittem, nincsenek illúzióim a bogolyfalvi polgármesterséget illetően, mikor elfogadtam a posztot, de tévedtem. Ötven után azért az ember örülne, ha hátramaradna másra a güris munka. Robotoltam eleget az iskola után, a durmstrangi évek se voltak épp tengerparti nyaralás - bár tény, hogy ott van közel a tenger, de az északi fajtából.
Úgyhogy örömmel fogadtam a Lasch fiú jelentkezését. Még van mit tanulnia, de akadhatnak terveim a számára. Például a jövőbeli kollégái begyűjtését kezdésnek pont a nyakába sózhatnám. Felgyorsíthatnánk ezt az egész herce-hurcát. Péntek este van, én pedig még mindig az irodában rostokolok. Egy rég elfelejtett vacsora tányérja hever néhány papír alatt, mögöttem pedig a kávés csésze épp újratölti magát. Két hivatali pecsét ritmusra veri az iratokat, amelyek azután elém röppennek egy-egy aláírásért. Ha mugli lennék, már rég megőrültem volna. Ebbe a káoszba nyit be a fiú. Valószínűleg már menne haza, neki sem tart ilyen későig a munkaideje. De gürizik, mindent megtesz zokszó nélkül, amit kérek, néha azt is, amit nem, de látja, hogy valakinek meg kell tenni. Nem buta a gyerek. Tudja, hol a helye, és azt is tudja, az a hely nem a végleges, hanem csak ugródeszka felfele. Ha jól forgatja a lapjait, hamar továbblép innen. De ha hűséges és marad, kerülőúton sokkal magasabbra viheti. Még kiderül, milyen fából faragták.
A fejemmel a székre intek, majd sóhajtva hátradőlök. A csésze előttem landol és intek a pálcával, hogy egy társa is kövesse, amit a fiú elé lebegtetek. Bár lehet jobban esne egy vajsör egy ilyen nap után.
- Hogy érzi magát itt? - hangom a fáradtságon túl is diszkréten kedves, pont az a hangnem, ami arra sarkall, hogy feloldódj és kiöntsd a lelked. Térdemen átvetett lábam lóbálom, a pecsétek már elcsendesett ritmusa megfertőzött. Pszichológusnak kellett volna mennem - bár a páciensek épelméje és fizikai túlélése forog kockán, úgyhogy talán inkább nem. Az én szakmámban is vannak őrültek, de nyakkendőt hordanak és udvariasan mosolyognak, miközben legszívesebben a bokádnál fogva hajítanának le a Taigetoszról.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. december 25. 13:06 | Link

Mester

A kérdése meglep, egy pillanat erejéig megengedem a döbbenetnek, hogy átsuhanjon az arcomon, aztán már vissza is vált a jól megszokott, egyszerű, kedves ábrázatomba. Az a baj, hogy szerencsétlen ember már ide se került, és már annyi rosszat mondtak róla. Én magam majdnem a végéig kitartottam, legyintettem az ostoba pletykákra, meg arra, hogy mások csak rosszindulatúak, ám mikor már biztos lett, hogy jön, én is elgyengültem egy kissé. Aztán persze lett olyan ami igaznak bizonyult, meg olyan is, ami nem. Mint mindig. Ez már eléggé megszokott az embereknél, legyenek muglik, vagy varázslók.
Viszont a kérdése meglep, a magam fajta porszemeket nem szokták arról kérdezni, hogy érzik magukat, inkább arról érdeklődnek, hogy merre van az a kávé, amit gondolatban már két perce megrendeltek. A kérdés létrejötte meglep, addig a kósza pillanatig, ám, mikor kiegyenesedek a papírok rendezgetéséből, mér nem is látszik rajtam.
- Nagyon jól, uram. Nem tartozom sehova, mégis mindenhova. A fizetés nem rossz, a munkaidő rugalmatlanságához rugalmasan tudok hozzáállni, nincs olyan, ami miatt a fejemnek fájnia kéne.
Én vagyok az az ember, aki mindenhol ott van. Egyszerre emelek polcot és irányítom az érkezőket a megfelelő irányba, majd készítem elő a tárgyalásra az irodát, hogy aztán a jegyzetekből kivonatot készítsek. Szeretem ezt a munkát, az én stílusomhoz illeszkedik. Az a fajta vagyok, akit nehéz lelőni, és szereti a maximum feletti határt megcélozni. Itt bizonyíthatok, és ahogy eddig észrevettem értékelik is.
- Csak a VAV vizsgát tettem le uram, nem vonzott a tanulás, dolgozni akartam inkább. Ahhoz képest, hogy nincs képesítésem, nem panaszkodhatok.
Egy kicsit még ki is húzom magam, tény, hogy Karin anyukája ajánlott be, és nem éppen a megküzdés útján ültem be a recepciósi székbe, de ennek ellenére nagyon precízen igyekszem bizonyítani, hogy helyem van itt. Claire is, és mindenki ostobának gondolt, amiért nem voltam hajlandó tovább tanulni. Anyám szerint kimerítettem a második szégyenbe hozási kártyát, így köszöni szépen nem kér a társaságomból, na nem mintha én kértem volna az övéből, apám meg, szimplán csak lelépett, a diákjainak annyit se mondott, hogy kakukk. Claire pedig azt hiszem azért volt haragos emiatt, mert így kevesebbet találkozhatunk, de talán most, hogy az összeköltözés előtt állunk, most majd lesz oka enyhülni.
- Ön hogy érzi magát itt?
Kérdezek vissza, érdekel, nem csak az illendőség hajt, kíváncsi vagyok, milyen itt, milyen a váltás, amit megtapasztalt.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. január 25. 09:18 | Link

A Lasch fiú

Nyilván meglepődik. Rajtam lenne a sor a meglepődésen, ha ő nem tenné. Végülis ő itt a legkisebb. Rangban és korban egyaránt. Nincs még mit felmutatnia, nincsenek piros pontjai, nincsenek ismerősei és jóakarói megfelelői pozíciókban. Nincsenek adósai. Még. Fiatal, van ideje. Amikor egyidős voltam vele, még én is csak a kártyavár első lapjait helyeztem el nagy óvatosággal. Nem mintha az idővel és korral minden biztossá válna. Az én helyzetem a perdöntő bizonyíték. Már majdnem a tápláléklánc csúcsára értem, amikor visszaestem az aljára. Dühítő, de sajnos ez így működik. Néha kevésen múlik és ott van örökké a hülyék és a kezdők szerencséje. Mostanában arról fecsegnek, hogy az a nyugdíj előtt álló átoktörő kapja a miniszteri posztot, aki annyit ért a politikához, mint egy troll. Jól meg kell nézni, ki áll mögötte, ez így túl gyanús.
A fejemen keresztülmasírozó gondolatok leghalványabb jele sem tükröződik az arcomon; továbbra is figyelmesen hallgatom, időközönként pedig belekortyolok a kávémba. Egyetértő kis bólogatással reagálok élettörténetére, nem mintha most hallanám először. Tudom, hogy nem volt épp iskolaelső és a kedvenc helye nem a könyvtár. Részben ezért is vettem fel. Hiányzik belőle az a magabiztos arrogancia, gőg, ami a túl okos, túl művelt embereket jellemzi. Őt nem tolták felfele. Nem hajtották, mint egy versenylovat, nem volt előre meghatározott útja és célja. Nem volt vörös szőnyeg kiterítve eléje. Arról a kis beajánlásról nyilván tudok, de egy annyi kell ahhoz, hogy az ember meg is kapja azt a munkát, amit akar.
- A mi szerencsénk volt, hogy ön nem a továbbtanulást választotta. - Ez a bók körülbelül a legőszintébb kedves kijelentésem az elmúlt... hetekben? Hónapokban? Mindenesetre ritka madár, csínján kell vele bánni. A fiú valóban jól helytállt eddig. Nem panaszkodik, fiatalos lendülettel reggeltől késő estig képes robotolni, még az ebédszünetre sem lép le egy órácskára, mint sokan teszik. Lehet, hogy eddig nem volt ki alulról tolja, vagy épp felülről tovább húzza, de ez nem muszáj így maradjon.
A válaszomat megelőzően tényleg belegondolok, hogy hogyan érzem magam itt. Az önmarcangolás, lélekbogarászás nem a magamfajtáknak való, de azért néha én is hajlamos vagyok emberi érzéseket és gondolatokat produkálni.
- Rég volt ennyi teendőm - ismerem el végül. Mi mást is mondhatnék, mikor alig látszom ki az aktahegyek mögül? Hogy jól érzem magam, kellemes ez a kis bogolyfalvi üdülőközpont?
- Ne higyje, hogy fáj a munka, ó dehogy! Ellenkezőleg. Felfrissít. A látszat ellenére - teszem hozzá kicsit nevetgélve, amolyan hát igen, tudom én is, hogy milyen nyúzott fejem van, ne is beszéljünk róla-arccal. Pont ekkor lebeg be elém egy újabb gőzölgő csésze, mintegy illusztrációként. Mosolyogva veszem el a levegőből, de aztán csak tartom az ujjaim között.
- Szükségem volna a segítségére. - Az előbbi joviális hanghordozásom átcsapott halk, bizalmas beszédbe. Mintha most itt államtitkok kibeszélésére kerülne sor. - Megbízható, szorgos emberekkel kell megtöltenünk a Hivatalt. És úgy érzem, ön kiváló partner volna ezt megszervezni, a jelentkezők aktáit kiegészíteni, ha szükséges, és természetesen kiszelektálni, kit érdemes fontolóra venni és kit nem. Az eddigi munkái közül a nagyját átadhatja majd a titkárnőnek, elvégre a többsége pontosan az ő hatásköre volna. És majd megnézzük, azt a nem rossz fizetést hogyan lehetne korrigálni. - Ha nem lennék ennyire fáradt, a végét lehagytam volna, elvégre nem olyan hatalmas előrelépés ez számára, és soha nem szoktam túlságosan eladni magam. De legalább nagyobb lesz a motivációja a fiúnak, ha az eddigi nem lett volna elég. Megérdemli.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. február 18. 22:04 | Link

Polgármester úr

Még senki se mondta nekem, hogy örül annak, hogy nem tanultam tovább. Furcsa, mert eddig arra vártam, hogy ezt valaki kimondja, most viszont, hogy kimondta, már nem hangzik olyan nagyon jól. A közeli családom – már akiket annak tekintek – jó fejek voltak velem mindig, azt mondták, eljön majd az az idő, hogy rátalálok az utamra, és kitalálom, hogy mit szeretnék csinálni, addig pedig nyugodtan bontogassam a szárnyaimat. Azonban tudom, hogy titkon remélték, néhány hét után azért visszamegyek, ha nem is nappalin, de legalább estin a suliba. Talán azt is kellene, ha nem esik ennyire jól az, ha valaki örül neki.
- Valahogy úgy.
Mondom ki végül a reakciómat rá zavartan. Elég hülyén hangzó reakció, és nyílván a széles vigyorom hozzá is elég béna, de én már csak ilyen vagyok, bénáskodom.
- Szerintem jól áll magának. Sokan azt hiszik, hogy egész nap csak morog, de nekem nem úgy tűnik.
Jó, ez most elég bénán hangzott, de legalább nem mondtam ki a kolléganőm nevét, aki egy ilyen miatt nem, de az ötödik után már lehet, hogy repülne. Én a századik sértő megjegyzése és kavarása után már nem számoltam a dolgot. Valamiért jól fekszik, vagy alulról tolják vagy felülről húzzák, vagy éppen minden együtt. Az meglepte, amikor éppen engem szidott csak úgy, mert olyan kedve volt, és én megköszöntem neki. Arra nem nagyon tudott mit lépni.
- A segítségemre?
Erre valahogy nem számítottam, és igazából nem is tudom, hogy miben kellene. Talán elfelejtett cukrot is belebegtetni, és azért kellenék. Erre gondolok elsőre, ám amit mond, az meglep.
- Gondolja, hogy én alkalmas lennék erre?
Mármint persze, alkalmas lennék, de hát én homokszem vagyok a sivatagban. De ha úgy gondolja, hogy ilyennel megbízhat, hát akkor egész biztos, hogy maximálisan be fogom bizonyítani neki, hogy jól választott.
- Gondolom fontos szempont a hűség, a megbízhatóság és az, hogy ügyesen forgatja a kártyáit. Olyanokat szeretne, akikkel lehet számolni és nem csak a vatta szerepét tudják ellátni.
Pont azért, mert navinés voltam, jó az emberismeretem. Hiába vagyok alapvetően egy vidám kis hülyegyerek a külvilágnak, aki ezer wattos vigyort villant, pontosan látom az ördögöt is a részletekben.
- Köszönöm.
Szerénykedhetnék, hogy ugyan, én nem vagyok olyan, meg nem kell, de ez nem igaz. Claire és én összeköltözünk, ő még iskolába jár, de óhatatlanul is megnő a fogyasztásunk, így a kiadásaink is emelkedni fognak, nekem pedig jól jön a pénz, hiszen gondolnom kell a jövőre is, nem maradhatok örökre tinédzser.
- Nem szeretném tovább zavarni. Gondolom még sok mindent szeretne elintézni, én pedig kéznél vagyok mindig.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 22. 17:35 | Link

A Lasch fiú

A fiúról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy jó póker arca lenne. Ritkán szoktak ennyit vigyorogni nekem, de késő van, fáradtak vagyunk, elnézem neki. És valahol örülök is, hogy a látható feszélyezettségén túl mégis képes magához mérten normálisan viselkedni. Körülöttem az emberek vagy trappoló elefántok benyomását keltik, vagy olyan, mintha tojásokon lépkednének. Végülis a reputációmat én építettem fel, néhány kéretlen segítséggel az újságírók részéről, úgyhogy most arassam csak szépen, amit ültettem. A napok nagy részében nem is zavarna, de a napok nagy részében nem is vagyok ennyire kimerült. Esélyes, hogy koffein nélkül már órákkal ezelőtt elnyomott volna az álom. Mutatós szalagcím, már látom is - a polgármester úr alszik munka közben. Vennék, mint a cukrot.
- Morgással még senki nem jutott előbbre - nyilván nem gondolom teljesen így, de nagyrészt. Azért szoktam én is morogni eleget. Megfelelő helyen s időben, kevés tanúval. Nem eleget a pletykák megalapozásához, úgyhogy azt a jó öreg rosszindulat és vidéki, zárt mentalitás szülte. Viszont ötletet adott most. Látványosabbá kéne tegyem a munkámat.
- Ezeknek a pletykáknak jó volna… irányt mutatni - a karfán pihenő könyökömre támaszkodok, s elgondolkodva zongorázok az államon. - Egy interjú jó megoldás volna. De ezt önre bízom! - felé lóbálom a mutatóujjam s elmosolyodok. - Egy interjú, vagy bármi más, amit jónak gondol.
Még akadnának ötleteim, amik részletes kidolgozásához nincs megfelelő agyi kapacitásom. A fiúnak sincs valószínűleg jelen pillanatban, de nem is most kell. Első küldetés, kíváncsian várom, hogyan teljesít.
- Igen, így gondolom, és önnek is azt javaslom, hogy így gondolja - sokatmondóan nézem egy darabig, hogy érezze a helyzet jelentőségét. Ebben a szakmában tilos a kétely, a bizonytalanság. Az ellenfél és a közvélemény cápaként rögtön vérszagot fog és lecsap az első kétkedésre. Olyan magabiztossággal kell ösvényt vágni magunk előtt, mintha sziklaszilárd meggyőződéssel hinnénk szent küldetésünkben. Nem mintha. Úgy is kell érezzünk. Ha csak színjáték az egész, senki nem veszi komolyan és lecsapnak ránk egy szempillantás alatt.
Alkalmasnak vélem és alkalmasnak érzi ő is magát, tehát az lesz. Nincsenek B meg C tervek, hátsó vészkijáratok és kifogások. Egy kis ideig még rajta tartom a tekintetem, de aztán elemelem róla, mint egy súlyt téve odébb.
- Akik nem forgatják ügyesen a kártyáikat, a küszöbig se jutnak el. A megbízhatóságot egy alapos kivizsgálással fogjuk eldönteni. A hűséget pedig… - felhúzom a vállaim és lassan jobbra-balra ingatom a fejem. - Azt majd az idő eldönti.
Tudja a fiú, hogy mik a prioritások. A szakmai önéletrajz szép és jó, de egy pszichológusi értékelés mindig hasznosabb. Milyen az illető? Van családja? Mik a gyengéi? Szenvedélyei? Mentális problémái? Az jó, ha előzőleg dolgozott már hasonló beosztásban, de miért hagyta ott? A tények alatt meghúzódó okok és motivációk az igazán fontosak.
Rábólintok, persze, menjen csak, későre jár úgyis. Jobban felülök a széken, kiegyenesítem a hátam s kicsit nyújtani kezdem, miközben végignézek az asztalomon.
- Menjen csak haza, már biztos várják - elkezdem szórakozottan szedegetni a papírokat, csinos kis halomba rakom őket az asztal szélén, majd az összes tányért és csészét kimasíroztatom az irodából. A konyha felől halk edénycsörömpölés jelzi, hogy nekifogtak elmosni magukat. Még volna mit csináljak, de holnap is lesz egy nap, meg azután is.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház