37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. szeptember 19. 17:40 | Link
Zelei kisasszony  Grin

Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy Zelei Viki nevű osztálytársam, akit imádtam, és akit szerettem, és aki nagyon hamar fel akart nőni, mert egyszercsak bejelentette, hogy bizony ő a következő tanévtől már fent fog tanulni a nagy kastélyban. Először azt hittem, csak viccel, még nevettem is, de aztán kiderült, hogy nem viccelt, mert Attu bácsi közölte, hogy Viki idén már nem az osztálytársunk. Emlékszem, nagyon le voltam törve, mint a bili füle, amikor elmondta, hogy a lányka tényleg elment oda fel. Persze ott volt nekem Iza és Titi, de őt is nagyon szerettem, és nagyon hiányzott, hogy a játszótéren nagyokat beszélgessünk.
Most, hogy vége van az évnek, és egy kicsit pihenhetünk, és még én se mentem vissza a nevelőotthonba, sikerült közös programot szerveznünk. Amikor megkaptam a baglyát, hogy jöjjünk el erre a kreatív foglalkozásos előadásra, be kell vallanom, majd kiugrott a szívem a helyéről, pedig én nem vagyok a Viki szerelmese, mégis annyira örültem, hogy viszont láthatom. És persze volt hozzá rengeteg kérdésem is.
A viszontlátás örömére szépen ki is öltöztem. Fekete nadrágot, és hozzá piros - fehér kockás inget vettem fel, ami kicsit széles volt rám, de nem baj, mert pont emiatt szerettem. Mivel azonban nagyon hideg is volt kint - elég hirtelen romlott el az idő - ezért a pandás pulcsimat is felvettem, azt, amelyiknek olyan a kapucnija, mintha a maci feje lenne, rajta nagy fülekkel. Plüss puha és meleg. Nagyon szerettem ezt a pulcsit. Olyan nagy zsebei voltak, belül is, hogy oda be tudtam rakni a tárcámat, meg az irataimat. Még anya tanította, hogy dugi pénz és a papírjaim mindig legyenek magamnál. Mondjuk itt nem sok minden történhet velem, így nagy valószínűséggel sütire fogom elkölteni a magammal hozott sarlókat.
A ház előtt várakozom, korán érkeztem, bár már nyitva az ajtó, de Viki nincs bent, így kint várakozom rá. Az eső is lassan szitálni kezdt, így a kapucni is a fejemre kerül, bár viszonylag védett helyen vagyok, de nem kockáztathatok!
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. szeptember 20. 20:12 | Link
Eszterházy kisasszony Rolleyes

Meglepően sok gyerekkel volt konfliktusa az előkészítőben, igazából maga sem érti, hogy miért nem bírták olyan sokan. Adéllal már lényegében barátságfélébe csapott át a dolog, még ha sokat piszkálják is egymást. Megmagyarázhatatlan egy kapcsolat az, annyi biztos. Rizibizivel meg kitartóan utálják egymást, pedig hát nincs oka rá, elvégre, ami tény, az tény: Vivi és Letti az ő tesói, ennél fogva őt szeretik jobban és nem az unokatesójukat.  Legalábbis mindig ezzel jött, hogy neki teljesen rokonok, Vikinek meg csak féltesói. De hát a féltesó is testvér, úgyhogy ő nyert. Pont.
De szerencsére Lilivel nem így volt, ahogy az osztályba kerültek hamar megtalálták a közös hangot.  Az osztályukban két barátnője volt, Lili meg Sára, a többi társával meg csak elvoltak, nem alakult ki semmi komolyabb.  De a két lányt is nagyon sajnálta otthagyni, mert hát igazából nagyon rettegett attól, hogy mi lesz, ha majd a Bagolykőben utálni fogják Bizabella hatására, vagy akár csak azért, mert 12 évesen jött oda.  Sőt, igazából Vivi be is paráztatta, hogy ők mennyire utálták, hogy ott tanított az anyukájuk, mert sokan azonosították őket vele. Kislány korában tökre büszke volt arra, hogy itt tanít az anyukája és ő egy tanár, egy házvezető gyereke, akinek van itt szava, de így érettebb fejjel átgondolva tényleg szülhet kínos szituációkat ez a dolog. Talán így könnyebb volt, hogy Vivi tanított itt, és nem az édesanyjuk, mert az ő rokoni kapcsolatukat már azért annyira sokan ismerik.
Még úgy is nehéz volt megszoknia a Bagolykövet, hogy otthon aludt minden nap a faluban és végül abba a házba került, ahová gyakorlatilag hazajárt. Nagy szerencséje volt, hogy Maja a szárnyai alá vette és végül nagyon jó barátnők lettek, így sokkal könnyebb volt megszoknia a váltást, még ha a tananyag teljesen más és jóval nehezebb is volt, mint amit megszokott.
Egy kemény vizsgaidőszak van mögötte, így maximálisan ki akarja használni a szünetet. Írt is egy levelet Lilinek, hogy találkozzanak.  Látta a Boglyas téren az egyik oszlopon, hogy kreatív foglalkozások lesznek ma a Művelődési házban, egyből tudta, hogy Lilivel ott a helyük. Mivel esőre állt az idő, ezért egy melegebb harisnyát húzott, hozzá keresztben is pántos balett cipellőt, egy térdig érő, kissé fodros égkék szoknyát, egy fehér alapon fekete szívecskékkel díszített blúzt, végül pedig a tetejére egy málnaszínű kardigánt, amit egyelőre kigombolva hagyott. A nagy sietségben persze esernyőt elfelejtett hozni, úgyhogy az utolsó pár méteren egy kissé megázott.
- LILIII!
Kiáltja el magát egy öt méterről, ahogy megpillantja a lányt. Mivel egyre jobban szemerkél az eső, így sietősre veszi a lépteit – majdnem át is szalad egy pocsolyán, ami az éjjeli esőből maradt itt, de végül sikerül nem felcsapnia a gondosan összeválogatott ruhákat.
- Sziaaa! De jó, hogy még nem mentél vissza!
Köszönti ujjongó hangon a barátnőjét, majd jól átkarolja. A testsúlyát párszor áttetszi a jobb, majd a bal lábára, hogy így egy kicsit ringatózzanak együtt. Maga sem tudja, hogy miért, de mindig így öleli azokat, akiket nagyon szeret.
- Régóta vársz? Jaaj, de cuki ez a maci a fejedeeen! Hol vetted ezt a pulcsit?
Csacsogja izgatottan, miközben megfogdossa a maci fülét.
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. szeptember 20. 20:50 | Link
Ms. Zelei

Amikor meghallom a nevem, gyorsan megfordulok. Még jó, hogy így teszek, hiszen a következő pillanatban Viki már a nyakamban is van. Szorosan ölelem én is, hiszen ezer éve nem láttam, és gyorsan felveszem a ritmust, amivel ringatózunk. Eltelhet ezer év, mi mégsem távolodunk el, és már csak egy kicsit kell várni, hogy nekem is a nagy iskolába kelljen járnom. Egyrészt örülök, hiszen ott lesz a barátnőm, aki biztos vagyok benne, hogy segít majd nekem mindenben, másrészt azonban félek, hiszen az az iskola sokkal nagyobb, sokkal több diákkal, és tele mágiával. Kell majd pálcát használnunk, és nagyon félek, hogy leátkozom a tanár haját, ha rosszul mondom ki a varázsigét. Persze ez most így viccesen hangzik, de nem az, hiszen ha nevetünk is majd rajta, az biztos, hogy a tanár engem egy életre megjegyez, és az nagyon ciki lenne.
- Igazából Sára nénitől kaptam. Azt mondta, hogy én jutottam róla az eszébe. Nagyon szeretem! Meg a pulcsit is, olyan puha és meleg, de nem lesz benne melegem. Szerintem mágiával van megbűvölve.
Az utolsót halkabban teszem hozzá, mert ha butaság lenne, akkor nem akarom, hogy a mellettünk elhaladó nagyobb lányok meghallják. Viszont egyre jobban kezd esni, így Viki kezét a sajátomba csúsztatom, és húzom magam után, hogy beérjünk a művelődési házba. A nagyobb lányok is biztos oda mennek, de én még nem követem őket, inkább beállok egy nagy bácsi mögé, aki a recepcióstól érdeklődik. Amíg a bácsi kérdezget, addig én is a mellettem álló felé fordulok:
- Nagyon féltem, hogy előbb kell visszamennünk, de szerencsére még vannak olyanok, akik vizsgáznak, mert betegek voltak, és így most később megyünk mi is. Ez nagyon jó, bár jobban örülnék neki, ha egyáltalán nem kellene oda mennem. Még hat év, ha addig senki se fogad örökbe. Az ottani szobatársaim szerint senki sem fog, mert öregek vagyunk már, és csak a kisbabákat viszik, de remélem, hogy nem így van.
Egy levegővel mondom el ezeket, a hely nevét viszont nem mondom ki. Nem szeretek ott lenni, de muszáj. U - TÁ - LOM! De persze ezt nem mondom ki hangosan, vagyis de, csak nem mindig, de mindenki tudja, hogy így van. Nem szeretem ezt az oda - vissza járkálást, és még így is kivételezett vagyok, mert csak a nagy szünetekben kell ott lennem, nem kell minden egyes nap járkálnom. De még így is több az, amit ott töltök, mint amit feltétlenül kellene.
- Mindent el kell mondanod az iskoláról. Milyenek a tanárok? És a nagy gyerekek? Milyen a varázslás? Egyszerűen mindent tudni akarok.
Közben a bácsi elindul, így odalépünk a pulthoz, és felpillantok a fiatal bácsira, aki ott ül.
- Csókolom, kreatívra jöttünk, merre kell mennünk?
Kérdezem tőle, ujjaimat a pulton nyugtatva, kicsit lábujjhegyre állok, hogy jobban lásson, ne csak az orromat.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. október 2. 14:06 | Link
Lili leányzó Smiley

- De kedves tőle!
Feleli, miközben azon jár az agya, hogy hol szerezhetne be ilyet. Majd megnézi a Leányálomban, vagy majd szülinapjára megkéri, hogy keressenek ilyet. Az anyukája szülővárosa Taláros, ott van valami talárgyár, hátha más megbűvölt ruhákat is gyártanak. Vajon milyenek lehetnek még? Lehet, hogy macskás meg sárkányos is létezik ebből.
- Simán megbűvölhették, vannak vízlepergetős talárok is.
Válaszolja, miközben Lili kezét fogva becsoszog a víztől biztonságos épületbe. Tekintetét végigfuttatja az aktuális plakátokon, kiírásokon, de egyiket sem olvassa el tüzetesen.
- Tudod, mi lenne a menőő? Ha gyártanának sárkányfejeset is, aminek ha meghúzod a madzagját varázstüzet fúj.
Csacsogja izgalommal a hangjában.  A rezervátumban a látogatók miatt rengeteg sárkányos dolgot lehet kapni, még sárkánymintás penna is létezik. Már majdnem az egész kollekció megvan neki abból a rezervátumból, sőt még Kínából is hoztak neki egy plüsst. Sajnos a szülei munkahelyén csak férfipólók vannak, de azért abból is van ám neki, előszeretettel viseli is őket leggings-zel meg tornacsukával.
- Nem jöhetnél hozzánk arra a pár napra? Muszáj menned?
Kérdi reménykedve. Igaz, hogy nem beszélte meg otthon, de biztosan nem bánnák, ha az ő szobájában lennének pár napig, elvégre így is rengetegen laknak náluk. Fel sem tűnne már plusz egy fő.  
- Biztosan örökbe fog fogadni valaki. Nem olyan jók a babák, mindig csak sírnak meg hisztiznek.
Sajnos nagyon is tudja, hiszen nem is olyan régen két baba is volt a családban. Szerencsére már nem sírnak annyit, de azért még mindig nehéz egyszerre kettőt lekötni. Nagyon szereti az unokaöccsét és az unokahúgát, de az első év nagyon fárasztó volt velük. Igazából jó, hogy ott vannak, hiszen mindig is akart kistesót. Egyáltalán nem érzi magát nagynéninek, sokkal inkább a nővér szerepét tölti be, hiszen mindössze 6 év van köztük.
- Nem értem, hogy miért csak a kicsi a jó... Én jobban szeretem Dórit meg Dávidkát, hogy nagyobbak. Sokkal jobb, hogy lehet velük rajzolni meg gyurmázni meg ilyenek.
Folytatja a haját megborzolva. Eleve elég hullámosak a fürtjei, aztán hogy kapott egy kis vizet, most elkezdett egyből begöndörödni. Utálja, hogy ahhoz nem elég hullámos, hogy göndör legyen, de ahhoz sem elég egyenes, hogy rendezetten álljon, úgyhogy így mindig egy madárfészek van a fején.
- Ó, hát jó a suli! Eleinte eléggé durva volt, annyira elveszettnek éreztem magam. Sokkal több a tananyag, mint nálunk volt, mindent olyan komolyan vesznek. Mondjuk nem minden tanár kemény, mesélték, hogy Vivi egyáltalán nem az.
 Reméli, hogy nem rúgják ki innen is a testvérét, mert bizony szívesen tanulna tőle dolgokat. Sokszor gondolkodott már azon, hogy milyen lehet a testvére tanítás közben, hiszen alapvetően nem egy összeszedett ember.
- Nagyon jó varázsolni! Sokkal izgibb, mint az előkészítőben tanult dolgok! Csak az a rossz, amikor sokadjára sikerül megcsinálni. Meg amúgy nagyon ijesztő érzés egy egész évnyi anyagból vizsgázni.
Eléggé ki volt borulva, az LLG vizsgáját el is rontotta a nagy izgalomban, de szerencsére a többi nem csak E lett, így összességében egészen jól teljesített.
- Néhány rellonos amúgy piszkált egy picit, hogy kicsi vagyok. Meg úgy általában tettek megjegyzést páran. De a tanárok nem, direkt olyan tárgyakat vettem fel, ahol kedvesek a tanárok.
Darálja izgalommal a hangjában. Nagyon sok minden történt vele az elmúlt egy évben.
- Te melyik házba szeretnél kerülni? Szerintem mindegyik jó, csak a rellonosok elég ijesztőek páran. Amikor kicsi voltam, akkor anyu nem engedte, hogy beszélgessek velük.  
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. október 27. 13:08 | Link
Viki

- Az olyan jó lenne! Nagyon félek, hogy tönkremegy.
Ilyen szempontból sajnálom, hogy kicsi vagyok, és azt is, hogy nem vagyok olyan okos és ügyes, mint Viki. Szeretnék már bűvölni, és nagyon szeretnék a nagy fiútól pálcát venni. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy nekem milyen pálcám lesz majd, és hogy mennyi idő alatt találjuk majd meg. Már csak egy tanév, ha végzek jövőre, ha sikeresen megírom a dolgozatokat év végén, akkor esélyem nyílik mindezt kipróbálni. Ennek nagyon, de nagyon örülök, mert akkor végre lesz pálcám és a bűbájokat is megtanulom használni. A dolog másik része viszont, hogy egyáltalán nem örülök, mert akkor a nagy iskolába kell majd járnom, és elveszítem a kedves lenti iskolámat. Viszont vállalhatok majd munkát, és lehet, hogy többet nem kell visszamennem a nevelőotthonba. Olyan nagyon jó lenne! Persze ez most még csak egy álom, de ki tudja, talán egy nap valósággá válik.
- Az mennyire menő lenne már! Szeretem a sárkányos dolgokat, meg a sárkányokat is.
Gyerekként is mindig előnyben részesítettem a sárkányos meséket, na meg persze az unikornisosakat. A pegazussal annyira nem voltam kibékülve, csak a Hercules félével. Őt viszont nagyon szerettem, sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz egy pegazusom.
- Nem tudom, hogy az ilyet engedélyezik-e, de mindenképpen meg fogom kérdezni.
A hangomban nagyon sok öröm bujkál, olyan, mintha csilingelne is. Tudod, mint amikor pattogós cukorkát eszel, és ha kinyitod a szádat, akkor a torkodban olyan különös hang jelenik meg. Ez is olyan, csak sokkal lágyabb. Olyan jó lenne Vikiékhez menni, ha nem is végig, de legalább egy kicsit, mert akkor annyival kevesebbet kell az otthonban lennem, és akkor rendesen át tudnánk beszélni mindent.
- Emlékszem, az öcsém is sokat sírt az elején. Apa olyankor sokat dolgozott.
Meg velem is sokat volt, apás programokat csináltunk, sőt, még moziba is elvitt, hogy ne kelljen az öcsémet hallgatnia. Hasfájós volt, apa pedig nagyon, de nagyon érzékeny a hangokra, nem szerette, ha megzavarják a koncentrációban.
- Szerintem is jobb a nagy. Mondjuk a nagyobbak is tudnak hisztizni rendesen, de gondolom a nagy iskolába járók már nem. Ők olyan komolynak tűnnek, amikor reggel mennek fel a faluból.
Mindig nézem őket. A nagyokat, akik az iskola felé igyekeznek, hogy aztán a nap végén visszasétáljanak. Reggel két – három kisebb csapat, és néhány párosan kószáló diák megy fel, a talárjukon a minta minden színben pompázik, aztán estefele, amikor jönnek vissza, akkor már jobban szét vannak szedődve, gondolom, máshogy van órájuk. Olyankor több, kisebb csapat jön vissza.
- Akkor ő még nem tanít téged? Vagy nem akartad, hogy a tesód tanítson?
Én mondjuk biztos nem szeretném, hogy a bátyám vagy nővérem legyen a tanárom, mert akkor én lennék az, akinek biztosan tudja a nevét, és akit testvériességből szívathat is. Közben beérünk, és egy távoli asztalhoz vezetem Vikit. Beszélgetni akarok, de nem akarok zavarni, így ez a kis két személyes asztal nagyon is jó lesz nekünk.
- Nagyon szeretnék már varázsolni! De a vizsgázás nem vonz.
Még egy fintort is vágok, hogy megmutassam Vikinek, mennyire nincs kedvem hozzá. Persze ez az élet velejárója vagy mi, a felnőttek mindig ezt mondják. Mondjuk nem mindig vagyok biztos benne, hogy helyesen mondják, hiszen annyi mindenre rá lehet ezt fogni. Az élet velejárója a nátha, meg az is, hogy házifeladat van, és hogy tíz évesen nem lehet pálcád. Olyan sok minden az élet velejárója, hogy csak na!
- Hogyan lehet olyan tárgyakat felvenni, ahol kedvesek a tanárok?
Jövőre, amikor majd én is ott állok a tárgyfelvételnél, akkor lehet, hogy nem lesz olyan jó és könnyű a dolog, és félek, hogy akkor kedves barátnőm nem lesz ott mellettem.
- Nem tartom valószínűnek, hogy rellonos leszek. Ha mégis, akkor, itt valami nagyon nagy baj van. Szerintem Eridonos sem, ők olyan vidámak és hangosak. Levitás, talán Navinés.
Én magam is azt hiszem ennek a két háznak örülnék a legjobban. Viszont még nem tudom, igazából azt szeretném hogy ha egyáltalán bekerülnék, és ne lenne az, hogy mégsincs bennem mágia, és akkor visszakerülök a családomhoz. Ennyi év után már nem lennék ott boldog, főleg, hogy anyáék lemondtak rólam.
- És van már valaki, aki tetszik neked? Képzeld! A Bende és az Iza szerelmeznek. Pusziszkodnak, meg fogják egymás kezét. Az Iza egész nap a Bendével lóg, és csak este beszélget velünk. Titi nagyon haragszik is miatta, mert sosincs benne a játékba. Azt mondta, hogy a múltkor azt mondta neki az Iza, hogy gyerekesek vagyunk, ő pedig már inkább felnőttesnek érzi magát.
Utoljára módosította:Eszterházy Lili Athalie, 2016. október 27. 13:08
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház