Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

 - Leadtam... - dobta le magát egy nagy sóhaj kíséretében az ügyfelek számára fenntartott székbe - Nem vagyok tanár többé...
Mondhatni egy egész hegy gördült le a válláról, amikor hangot adott feltett szándékának főnöksége előtt. Rengeteget rágódott a dolgon, napokat agyalt, hogyan, s miként oldhatná meg problémáját veszteségek nélkül, ám rájött, kompromisszumok nélkül semmi sem működhet a világon. Így tehát ha több szabadidőt akart, meg kellett váljon terhének egy részétől, jelen esetben az iskola falain belül vállalt feladataitól.
Olyan volt ez neki, mint egy szakítás... bár közel sem olyan fájdalmas, mintha egy valódi, hús-vér kapcsolatból lépett volna ki. Szerette a diákjait, szerette a munkájának ezen részét is, de rá kellett döbbennie, bármennyire szomorú történet is ez, egyszerűen nem tud több részre szakadni.
 - Hiányozni fog a kastély, de én sem vagyok robot, Konstantin. Az egyik nap itt, a másik nap ott, a helyszínelések, a papírmunka, a tanítás, az óratervek és a terepmunkák... meg Madagaszkár és Svédország... ha nem dobbantok, legközelebb az Amazonashoz kísérhettem volna a kastélyt túlélőtáborozni... Harminc éves vagyok! Kinek van már erre ideje?!
Nos, talán a férfi legnagyobb szerencsétlenségére, mostanában sikerül mindig őt megtalálnia problémáival. Mintha egy jó nagy kanyart leírva visszatértek volna a gyökereikhez.
 - De nem zavarlak, ugye...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=568229#post568229][b]Almásy Léna - 2016.02.28. 15:24[/b][/url]

 - Leadtam... - dobta le magát egy nagy sóhaj kíséretében az ügyfelek számára fenntartott székbe - Nem vagyok tanár többé...
Mondhatni egy egész hegy gördült le a válláról, amikor hangot adott feltett szándékának főnöksége előtt. Rengeteget rágódott a dolgon, napokat agyalt, hogyan, s miként oldhatná meg problémáját veszteségek nélkül, ám rájött, kompromisszumok nélkül semmi sem működhet a világon. Így tehát ha több szabadidőt akart, meg kellett váljon terhének egy részétől, jelen esetben az iskola falain belül vállalt feladataitól.
Olyan volt ez neki, mint egy szakítás... bár közel sem olyan fájdalmas, mintha egy valódi, hús-vér kapcsolatból lépett volna ki. Szerette a diákjait, szerette a munkájának ezen részét is, de rá kellett döbbennie, bármennyire szomorú történet is ez, egyszerűen nem tud több részre szakadni.
 - Hiányozni fog a kastély, de én sem vagyok robot, Konstantin. Az egyik nap itt, a másik nap ott, a helyszínelések, a papírmunka, a tanítás, az óratervek és a terepmunkák... meg Madagaszkár és Svédország... ha nem dobbantok, legközelebb az Amazonashoz kísérhettem volna a kastélyt túlélőtáborozni... Harminc éves vagyok! Kinek van már erre ideje?!
Nos, talán a férfi legnagyobb szerencsétlenségére, mostanában sikerül mindig őt megtalálnia problémáival. Mintha egy jó nagy kanyart leírva visszatértek volna a gyökereikhez.
 - De nem zavarlak, ugye...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=568267#post568267][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2016.02.28. 16:17[/b][/url]

Pennával az ujjai között forog a székével, jobbra-balra, jobbra-balra, jobbra-balra. A fekete ülőalkalmatosság kerekei és háttámlája is recseg, ahogy a férfi komótosan, félúton újra és újra irányt változtat vele. Közben az asztalán fekvő egyetlen darab papírra mered, megrögzött szemekkel figyeli a szótlan, túlontúl is csendes szerződést. Talán valamiféle magyarázatot vár tőle, azt reméli, hogy megszólal, hogy egyszeriben meghallja a régen hallott női hangot, amint épp elneveti magát, és végigsimítva a vállán biztosítja róla, hogy ez az egész csak egy rossz tréfa volt. Azután megkéri arra, hogy tegye le a pennát, tépje szét a papírt, felejtse el az egészet és folytassák ott közös életüket, ahol tíz hónappal ezelőtt abbahagyták.
A szék az ablak felé fordulva áll meg, a háttámla még egyet roppan, mielőtt végleg elnémulna. Mi van akkor, ha ő már nem akarja folytatni? Ha ő dönt úgy, hogy ennyi volt?
Nem tudja, hogy ő ebben nem dönthet. Nem látja be, hogy a felesége már elhagyta, saját döntését már meghozta, a kapcsolatuknak ezzel vége, és az egyetlen dolog, amiben ő döntést hozhat, az az, hogy véget vet hiábavaló várakozásának, és aláírja ezt az ötoldalas szerződést.
A szürke tekintet messze réved, a koszfoltos ablaküvegen át a park magasra nőtt fáin túl, egészen bele a semmibe. A pennát a szájába veszi, felszabaduló ujjait hozzáérinti aranygyűrűjéhez. Annak tapintása hűvös, nagyon kellemes, ujjbegyei mégis elsárgulnak; az idegesség, düh és megválaszolatlanul maradt kérdések egyvelege olyan erősen nyomja a fémet, mintha szétakarná törni. Letörni ujjáról, akár rab a láncát. Észre sem veszi, hogy homlokán elmélyülnek a ráncok, arca kipirul.
Aztán kinyílik az ajtó, és Léna beesik az asztala túloldalán árválkodó székbe. A férfi egyik pillanatról a másikra esik ki gondolataiból, hogy ismét találkozhasson a nem is olyan rideg valósággal. Azalatt az idő alatt rendezi vonásait, hogy székével visszafordul asztalához és kikapja szájából a fekete, nagy tollú pennát. Nagy levegőt vesz, arcán végigfut egy halvány mosoly, majd írószerszámát a szerződés mellé dobva felkönyököl az asztalra.
- Ühm, szóval Almásy kisasszony kijelentkezett - bólint, és bár kissé elvicceli a dolgot, valóban átérzi a hallottak jelentőségét. Léna hosszú évek óta tanított már, és egészen biztos benne, hogy ez idő alatt a tanári lét, a diákok jelenléte és a tanítás szeretete sok mindenen átsegítette őt. Például rajta is. Elcsendesedve hallgatja a nőt, hol annak arcát, hol asztalát nézve. Nem tudja, egyáltalán nem hiszi, hogy tudna neki segíteni, hiszen számára ez is egyfajta szakítás lehet, amin mint mondani szokás, csak az idő segíthet.
- Nem, nem vagy robot - erősíti meg futólag lehunyva szemeit, kikívánkozó mosolyát ügyesen elnyomva. - Azért Svédország jó volt, nem? Ha Madagaszkár annyira nem is...
Bár nem mondja ki, mindketten pontosan tudják, hogy utóbbival szakításukra céloz, amivel jól tudja, milyen nagy fájdalmat okozott a volt tanárnőnek. De ahogy az számára is kiderült, semmi sem marad megtorlatlanul. Egyszer ő szakít, máskor vele szakítanak - csak ebben az esetben gazdagodni fog egy válási hercehurcával is.
Léna kérdésére habozva ugyan, de megrázza fejét, s az előtte fekvő papírra pillantva szóra nyitja száját. Hiába. A szíve felgyorsul, ereiben megindul a félelem, karjai alig láthatóan megreszketnek. Nem gondolta, hogy valaha is ezt fogja mondani, azt meg pláne nem, hogy ennek a nőnek, de nincs mit titkolnia. Hamarosan úgyis mindenkinek nyilvánvaló lesz, ha már most, vagy hetekkel-hónapokkal ezelőtt nem volt az.
- Nem, nem - mondja rekedtes hangon. - Én épp válok.
Fájó, égő teste felett nehezen uralkodik, dühét egy rosszul sikerült, halvány mosollyal rejti el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=582187#post582187][b]Almásy Léna - 2016.04.02. 13:17[/b][/url]

- Svédországot még visszakapod... csak legyen rá alkalmam... - szája önkéntelenül is széles mosolyra húzódott, ahogy a havas paradicsomi emlékek elárasztották. Szájában szinte azonnal felsejlett a pisis hó gusztustalan íze, de a hivatalnok puha ajkainak érintése is. Azt a csókot fel is írta a legemlékezetesebbek listájára, mint a tökéletlenül tökéletes példányt.
 - Uhm... - arcáról azonnal lelohadtak a vidám vonások, szemeiben tükröződő jókedvét pedig az aggodalom búskomor fénye vette át.
Néha talán túlságosan is szórakozott. Amióta egyedül van és csak a saját kis privát ügyeire van gondja, hajlamos elmerülni egy-egy amúgy jelentéktelen dologban és egyúttal keresztülnézni környezete súlyos problémáin. Amilyen együtt érző volt korábban, olyan tapintatlanná vált az évek, s törések során, figyelme pedig ahelyett, hogy az őt életben tartó barátaira irányult volna, megállapodott sivár élete legapróbb részleteinél... Előbb állt neki teraszt festeni, minthogy lelki támaszt nyújtott volna Konstantinnak...
Erre most mit csinált? Szinte rátörte az ajtót a férfire és úgy zúdította a nyakába pitiáner nyűgjeit, mintha annak nem most ment volna teljesen tönkre az élete.
A felismeréstől teljesen magába zuhanva, komoran, mégis kétségbeesetten pillogott fel Konra. Keresgélte a szavakat. Szeretett volna valami okosat, valami megnyugtatót mondani, de bármi jutott is eszébe, rögtön elvetette. Mit is mondhatna? Hogy talán Kath meggondolja magát? Miért is hitegetné ilyennel? Mondhatta volna azt is, hogy minden rendbe fog jönni, majd talál egy másikat, egy jobbat, egy szebbet és érettebbet, bizony, de ezzel sem lett volna előrébb. Ez olyan, mintha csak egy vázát tört volna el az ember, ami helyett könnyen beszerezhetünk egy másikat. A szerelem viszont nem ilyen. A szerelem nem pótolható, a szerelmet nem válthatja ki semmi. A szerelmünk a miénk és azé, akit megajándékozunk vele és ha az a személy, akire rábíztuk a legféltettebb érzésünket, visszadobja azt, jogosan lehetünk teljesen összetörtek. A helyzet kilátástalan és ezen az ilyen bevett közhelyek soha sem fognak segíteni. Ha valamit megtanult, akkor az az, hogy a szakítás gyászát az ember csak és kizárólag egyedül tudja megélni... És ha megélte, ott lesz a legerősebb, ahol eltört.
 - Sajnálom - szusszant egyet és közelebb lökte magát székével az asztalhoz - Őszintén sajnálom.
Hűvös kezeit a férfiére fonta a szerződés felett, mit sem törődve a helyzet bizarrságával, s bár ezt minden hátsó szándék nélkül tette, legbelül felkészült a finom elutasításra.