36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 30. 22:44 | Link

Kolos

Félreértés. Konstantin úgy masírozott el mellettük a múltkor, hogy Renée-nek esélye sem volt magyarázatot adni a látottakra. Legszívesebben a férfi után rohant volna, hogy álljon meg, semmi sem az, aminek hiszi, de nem hagyhatta ott testvérét és kislányát. A család az első, a zűrös ügyeket pedig később kell rendezni. A később ideje pedig elérkezett. Már vagy két hét is eltelt a férfi látogatása óta és azóta szóba hozták Almásy Lénával, amire tanerőnk nem tudott mit reagálni. Hogyan tehette volna? Nem hibáztatta a férfit. Az egész jelenet olyan volt, mintha Kolos csupán belerondítana a családi összképbe, felesleges kerékként funkcionálna. Az igazság sokkal dermesztőbb ennél.
Éttiennek elintéznivalója akadt, így ő korán reggel elment, Renée meg pont most szedte össze a bátorságát, hogy elmenjen a hivatalba. És igen, a gyerek is megy vele. Előre látható, hogy kész katasztrófa lesz az egész és ebből sehogy se jön ki jól, de jobb, ha Konstantin megtudja, nem az öccsétől van gyereke... Csak kicsit lenne atyaúristenmiiii? Szóval nem. Nem tőle van. Pfujj. Így történt hát, hogy elindult és jelenleg Kolos ajtaja előtt toporog, az alvó Fleur-rel a babakocsiban. Hogy ideges-e? Nem feltétlenül ez a megfelelő kifejezés erre az érzelmi és idegi állapotra, de jó, fogjuk rá. Kopog párat és, amennyiben érkezik válasz, belép, maga előtt tolva a babakocsit. Hála istennek a férfit egyedül találja, így mégiscsak könnyebb dolga van.
- Szia - halkan becsukja az ajtót maga mögött és nem is tétovázik sokat, könnyedén dobja le az egyik székre kabátját és a férfi elé lép. Úristen, de kínos ez most... Nincs is oka magyarázkodni, de mégis azt fogja tenni. Röhej. - Azt hiszem beszélnünk kéne...
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 30. 23:23 | Link

Renée Blanche


A gramofonja előtt áll, régi mugli zenét hallgat, és lehunyt szemekkel merül el a susogó dalszövegben. Kollégája, mint általában minden héten egyszer, úgy most is családi okokra hivatkozva vett ki fizetés nélküli szabadságot, s így ő rá, mint általában ilyenkor mindig, dupla annyi munka hárul. Igaz, hogy péntek délelőtt már sokkal felszabadultabbak az emberek - még a hivatali dolgozók is -, de ő a hét utolsó napján is pontosan ugyanolyan figyelmet fordít a keze ügyébe kerülő papíroknak, mint bármelyik másik nap. Véget ér a dal, ő pedig végleg elhalkítja rézeszközét. Felemeli a Lénától kapott kávéját, és belekortyol a már langyossá hűlő feketébe. Elmosolyodik a gondolataiba úszó nő képzetére, majd megvakargatja tarkóját, és az ablakhoz sétál. Kint még mindig hó fedi a járdát, és az út menti növényzet is fehér magányában néz vissza rá. Az iroda csendjét néhány kopogtatás töri meg, mire válla fölött az ajtóra néz, és elmotyog valami alig hallható választ. Már megszokta, hogy hiába mond bármit, avagy éppenséggel semmit, a kint álló így is, úgy is lenyomja a kilincset, és percekkel később már az övével szembeni székben ül, hogy megossza vele örömét-bánatát. Most sincs ez másként, csak éppen az érkező váratlan. A nő, és az ezentúl bizonyosan minduntalan velejáró lény azonnal kibillenti péntek délelőtti rutinjából, mire először csak annyit képes reagálni, hogy az ablakpárkánytól elfordul, és az elé lépő Renée-re összpontosít.
- Úgy, hogy ő is itt van? - sokatmondó pillantást küld a babakocsi felé, s közben zavarodottan megrázza a fejét. - Ez egy hivatal, ... mi több, ez a Mágiaügyi Minisztérium Bogolyfalvai Kirendeltsége! Nem tudom, hogy tiltja-e a házirend kiskorúak, védtelenek, vagy tudom is én kicsodák itt tartózkodását.
Természetesen nincs ilyen szabály vagy törvény, de Konstantin nem titkoltan kényelmetlenül érzi magát az új, megváltozott Renée és az alvó lény társaságában. Mélyet sóhajt, aztán reménytelenül legyint egy aprót.
- Amíg a kocsiban marad, legyen, maradjon - motyogja, és arra a bizonyos, íróasztala előtt álló székre mutat. - Foglalj helyet, és beszélgessünk. Szerintem is van valami, amit elfelejtettél elmondani nekem.
Ismét a lény kocsijára pillant, hirtelen nem is tudja milyen hangerővel beszéljen, hogy ne hallja meg a benne fekvő kiskölyök. Aztán felkönyököl karcos asztalára, és belekapaszkodik kávéjába.
- Hallgatlak - bólint, és a szemben ülő nő kék tekintetébe fúrja sajátjait. Úgy látszik, ez a péntek sem a munka miatt lesz hosszú.
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 00:01 | Link

Kolos

Nem, Konstantin nem könnyíti meg amúgy is baromi nehéz dolgát. Ahogy Renée besétál a babakocsival, azonnal látja az ellenséges pillantást a férfi részéről. Még az a szerencse, hogy nem tudja, mi jár a hivatali fejében, mert valószínűleg világgá szaladna a gyerekkel. De most erős, független nő - egy gyerekkel, mikor magyarázkodni akar, hogyne -, szóval nem riad meg semmitől. Mondom nem riad meg! Na. Úgy. A férfi előtt állva egészen kicsinek érzi magát és védtelennek.
- Kolos... - sziszegi a férfi nevét kelletlenül. - Légyszíves ne nehezítsd meg ezt nekem - fogai közt szűri a szavakat, nem tudja, hogyan hárítsa a dolgot. Ez a feszült légkör már most megvan, még a legérzéketlenebb földi giliszta is érezné. Farkasszemet néz a másikkal, de persze harmadik szemével a babára összpontosít, oh yeah. A szabályzatra való hivatkozást inkább el is engedi a füle mellett. Nem hajlandó meghallani ezt a fajta rosszindulatot. Vajon, ha most megtudná, hogy övé a gyerek, akkor is ugyanígy reagálna? Kétlem. Mindenesetre felesleges leállni vitatkozni, Kolos sértett és dacos. Nem nyerhet most ellene.
- Nem felejtettem el, csak... - na igen, hogy is kéne befejezni? Erre nincs igazán jó reakció, amit pedig kinyög, az bőven rossz. - Csak nem kérdezted - ez logikus. Ha kérdezte volna, akkor elmondta volna, hogy mi van, igen, ez a jó magyarázat. És ha ezt Renée sokáig ismételgeti, talán el is hiszi. Lesüti a szemét, ahogy közlik vele, hogy hallgatják. Tisztában van vele, csak hol kezdje? Hol van már az az erős, független nő? Lepillant kislányára és belőle merít erőt a folytatáshoz, remélhetőleg kellő sikerrel.
- Amit láttál, azt félreértetted - halkan beszél, mégis jól hallhatóan és határozottan. - Akivel láttál, az Éttien, az öcsém, eddig ő vigyázott Fleur-re, miattuk utaztam haza és késtem el a reggeliről is. Most költöztek ide, hogy végre találtam megfelelő házat és el is férnek - arról, hogy ki az apa és miért nem beszélt róla, egy szót sem ejt. Előbb utóbb úgyis kiderül majd, mert Kolos rá fog kérdezni és látni fogja a gyereket. Látni és tudni fogja, de ha lehet, ez ne most következzen be. Az édesen alvó baba látványa vajjá olvasztja Renée szívét. Hiba volt talán az az éjszaka, de nem bánja, hogy a lánya megszületett. Így lett minden kerek és egész. Csak az apja hiányzik. Nagyon.
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 31. 00:39 | Link

Renée Blanche


Nem a rosszindulat beszél belőle, hanem a sértettség és értetlenség katyvasza, ami az előző hetekre tekintettel bizony magyarázatért kiált. Méghozzá hihető, logikus és pontos indoklásért, lehetőleg hosszas elbeszéléssel összekötve. Csakhogy halmozzuk az élvezeteket.
Magyarázkodni persze senki sem szeret, főleg nem egy származását tekintve bizonytalan babakocsilakóról, és fogantatásának zavaros - vagy egészen zavartalan - körülményeiről. Utóbbi talán annyira nem is érdekli az asztalához ülő férfit, de az irodájába négy keréken beguruló eredmény már annál inkább. Ha nem az a férfi, akit a nő házának küszöbén látott, akkor lehetséges, hogy a mestertanonc-képzésen összeszedett másik, aki miatt egyébként sem volt Renée-nél esélye soha. A gondolatra undorodó grimaszba szaladnak vonásai, orra és ajkai összetöpörödnek, szemöldökei között apró ráncok jelennek meg. Még a hideg is kirázza, hogy annak az egyednek a gyerekét kell vendégül látnia ezen a szép péntek délelőttön.
- Tééényleg? Nem felejtetted el? - cinikusan kérdez vissza, majd a beszélgetésben beálló szünet után ismét megszólaló nő szavaira elnyíló ajkakkal emelkedik fel székéből, és már-már egészen áthajolva asztalán, a jobbjában behorpadó műanyagpohár felett támaszkodik meg a fán. - Célestine, mégis mikor kellett volna megkérdeznem, hogy szültél-e mostanában? Vagy nem is tudom..., hogy időközben férjhez mentél-e?
Más esetben hangosan hahotázna, ha egy kollégája ebédszünetben mesélné a történetet, még viccesnek is találná. A jelen helyzetben viszont szája hol vigyorra görbül, hol pedig az idegtől ráng. Kimeredt szemekkel pillog Renée-re, hangját - amint észreveszi magát - a lényre való tekintettel lehalkítja, hogy aztán újból azon kapja magát, hogy emelt hangszínen kommunikál a nővel.
- Éttien, az öcséd - ismétli el jól érthetően, s közben visszaereszkedik székébe. Ujjaival a behorpadt kávés poharat igyekszik helyrehozni. Agytekervényei komótosan dolgoznak a műanyaggal történő kísérletezése során. - Az öcséd neveli a gyereked. Nem értem. Na és hol az apja? Nem mentél hozzá?
Ösztönösen pillant le a nő gyűrűsujjára, majd tekintetét visszaemeli annak arcára. Renée férjhez ment, gyereket szült, és el is vált volna néhány év alatt? Ez régen nem jellemezte volna őt. Közben sikeresen visszapattintja a pohár falát, mire büszke, elégedett mosolyba szalad szája széle.
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 09:15 | Link

Kolos

Jó, a magyarázat igen gyenge lábakon áll, de most mit mondhatott volna? Megérkezik, elmennek süteményt enni és benyögi, hogy "Amúgy van tőled egy gyerekem. Szerinted is finom ez az édesség?" Hát tényleg, az sokkal jobb lett volna. Arról nem beszélve, hogy a hivatalban kellett volna erről cseverészni, vagy akkor, mikor őméltósága közölte, hogy ő nem ér rá a családalapításra? Hát kösz. Mintha egy szerencsétlen mókusra rávágtunk volna egy hat tonnás sziklával, hogy nesze pusztulj meg most beszéljél. Reális lett volna a családegyesítés. Persze ettől függetlenül a megfogalmazása a kérdésnek mókás, csak Renée nem mer nevetni, mert fél, hogy azzal végképp kihúzza a gyufát. Minden megeshet.
- Egyedül aznap, a házamban kérdeztél bármit is a családdal kapcsolatos témáról. De mint tudjuk a mesét, valaki sértődötten elrohant, mikor meglátta a hirtelen kialakult helyzetet - összehúzott szemöldökkel pillog Konstantinra és a valaki szót igen erősen megnyomja. Nem akarja a felelősséget hárítani magáról, valóban nem ártott volna egy gyors felkészítő arról, hogy a nyakukba szakad egy gyerek. Illetve tanerőnk nyakába, Kolosnak úgyis mindegy, nem ér rá az ilyen botor dolgokra. Az se biztos, hogy látott már, szerintem most szembesül vele először. "Úúúristen ennek négy végtagja van és lélegzik! Erről milyen jogszabályaink vannak...?" Marha.
- Igen - ez amolyan megerősítés. Éttien az öccse, ezen nincs mit nem érteni, a következő kérdés viszont elvágja Célestine oxigénellátását pár tíz másodpercre. "Ja, hát te vagy az apja, csak mivel te iratokat nevelsz és nem gyereket, meg szívesebben enyelegsz vámpírokkal és kollégákkal, minthogy egy pelenkás bébivel üsd el az időd - akár szó szerint -, így gondoltam jelen helyzetben indifferens, hogy a tiéd te népművészeti cserépedény." Nem, Renée ilyesmit nem fog Konstantin fejéhez vágni, bár jó tudni, hogy lenne egy ilyen opció is. Az most mondjuk nagyobb para, hogy mit kéne felelnie élesben.
- Nem, nem mentem hozzá. Az apja biztos jó helyen van és éli az életét - végig Fleur-t nézi, miközben beszél. Tessék kicsilány, itt a fater. Kicsit oppan Dumbo style, amúgy papírokba szerelmes, vámpírok vérét szívja és kollégák kávéját kortyolgatja. Ez meg itt a mama, aki szülés utáni depresszió miatt lepasszolt az öccséhez, most meg dunsztja nincs, hogyan vallja be, hogy közös a poronty. Azaz te. Ez a kép örökre az emlékezetünkbe ég majd. Mehet a családi mosolyalbumba, de szigorúan azután a kupac irat után. Nem vagy annál fontosabb. Mármint a papának.
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 31. 12:35 | Link

Renée Blanche


Szórakozottan figyeli a nőt, aki hol rá, hol a mellette álló babakocsiba pillantgat. Rá ugyan nem, de az alvó lényre mosolyog, amely mimikája alatt arcán egészen más ráncok mélyülnek el, mint mikor másra szaladnak ívbe ajkai. Ahogy Renée a gyerekre pillant, az egészen zavarba hozza Konstantint, aki nemhogy nem érzett még efféle földöntúli boldogságot, de már a gondolattól is összeugrik gyomra. Eddig soha nem képzelte el a szőkét anyaként, hiszen miért is tette volna? Soha, még csak szóba sem került közöttük a jövő, vagy az azzal kapcsolatban szőtt tervek, s remények. Ő soha nem akart gyereket, mert minél inkább nőtt, annál jobban hasonlított édesapjára. Minél érettebben gondolkodott, annál inkább vágyott a hivatali munkakörbe, a minisztérium forgatagába, és annál inkább tudta, hogy ő nem teheti meg ugyanazt a saját fiával, mint amit vele tett meg az apja. Bár a taníttatását szüleinek köszönheti, gyermekkori emlékeit csakis édesanyjához, na meg apjának szeretőihez tudja kötni. A jobbjában szorongatott pohárról Renée félszeg arcára emeli pillantását.
- Sajnálom, hogy nem maradtam ott fogni a gyereket, míg te összeborulsz azzal a fickóval - mondja hangosan, szabad tenyerét elutasító jelleggel emeli a nőre. Az a szituáció mindenkinek félreérthető lett volna, és úgy gondolja, hogy ő még valóban intelligensen és kulturáltan intézte a távozást. - Rendben, most már tudom, hogy a testvéred volt, de mondd azt, hogy fordított helyzetben, te nem így reagáltál volna! A hiszti, és egyéb női eszköztártól most tekintsünk el.
Kissé megdöntött fejjel, beszélő szemekkel felel a nőnek. Hangja türelmessé válik, kávéját sem szorítják már úgy ujjai. Kezdi megszokni a babakocsi látványát, amit nem is volt olyan nehéz összekapcsolni Renée-vel. Hümmög néhányat, és hátradől nyikorgó székében.
- Pierre az apja? - kérdezi a gyereket fürkésző nőtől, és az ő tekintete is a kocsira esik. - Lelépett, mikor megtudta?
A gondolatra feszültté válik, Célestine akkori barátjára ha lehet, most még jobban haragszik. Nem volt köze hozzá, így akkoriban sem mondta a tanárnőnek készülő lánynak, hogy ki nem állhatja párját, most azonban órákig tudná taglalni a kapcsolatukban rejtőzött hibákat. Természetesen nem teszi, meg sem szólal, hiszen közös reggelijük óta tudja, hogy egészségesebb csendben maradnia, mint vegytiszta véleményét átgondolatlanul megosztania a másikkal. Ennél már csak az volna rosszabb, ha kiderülne, hogy nem is Pierre a donor, de a nő egyáltalán nem is sejti, hogy ki lehet. Ott valami egészen biztosan megszakadna a hivatalnokban.
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 21:38 | Link

Kolos

A gúnyos válaszra kis vonallá szűkülnek szemei. Úgy tűnik a férfi ma humoros kedvében van, Renée már kevésbé. Legszívesebben elővenne egy kiskanál vizet és belefojtaná Kolost, de az nem lenne túl megfontolt ötlet itt a hivatalban. Ezzel a lendülettel cellát is bérelhetne magának, ha már erre jár.
- Jó, megértem, persze - hogy mennyire túl akar már lenni ezen, azt elmondani sem tudná, pedig még csak most kezdenek belejönni. Kellett neki idejönni, kell neki magyarázkodni, kell neki egyáltalán bármi minden után... Kell neki? Úgy tűnik igen. Ha másnak nem, a gyereknek szüksége van az apjára. Renée még csak ellenne egyedül, de Fleur nem nőhet fel férfi nélkül az életében, márpedig akár tetszik, akár nem, az a bizonyos hím Konstantin. Ez speciel tanerőnknek tetszik, csak a megvalósítás nincs ínyére. Volna még mit csiszolni a kapcsolatukon.
A következő kérdéseknél megáll benne az ütő. Pierre? Ugyan, hagyjuk már, hogyan lehetne pont ő az apja? Ajj, de most ezt amúgy is minek kell feszegetni? Egyszerűen csak fogadjuk el, hogy van, béküljön ki mindenki mindenkivel, és slussz-passz. De neeeem, ki az apja? Miért nincs vele? Az édes drága mama jól érzi magát? Nem, kezd rosszul lenni.
- Én léptem le, mikor megtudtam - ugyan kikerüli az első kérdést, a másodikra adott válasza olyan magabiztos és határozott, ami már őt lepi meg. Igen, sok minden volt bizonytalan körülötte, főleg az, hogy tudta, el kéne vetetnie, ha elárulná. Egyszerűbbnek tűnt elmenekülni és meghozni egy olyan döntést, ami megmenti egy baba életét. Mindennél jobban szereti a csöppséget, sosem tudná megbocsájtani magának, ha elvesztette volna. Még akkor sem hajlandó erre gondolni, mikor tudja, a családegyesítés reménytelen.
- Tudtam, hogy nem tarthatnám meg, ha maradok, vagy a végén úgyis egyedül maradnék a gyerekkel. Egyszerűbb volt elköltözni és magamnak kézbe venni az irányítást - halkan beszél, miközben Fleur csendesen szuszog mellette. Nem. Sok mindent elviselt volna, de ezt nem. Szereti Kolost és azt is, ami kettejük románcának gyümölcseként jelen van ebben a szobában. Helytelenül cselekedtek és, ha a férfit nem is, de Renée-t mindenképpen meghurcolták volna emiatt. A felelőtlensége miatt. Ebből köszöni, nem kér.
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 31. 22:13 | Link

Renée Blanche


Természetesen aggódik a nőért, és belső nyugtalansága kiül arcára is. Megnyalja ajkait, majd míg Renée beszél, be is szívja azokat. Minden erejével azon van, hogy megértse a másik bonyolult helyzetét; a gyerekdolgot, az öccsét, a közöttük olykor igen zavaros és feszült viszonyt, mégis ott bujkál benne a gyanú, hogy attól még, hogy a nő pont hozzá fordult, még nem akarja megosztani vele a probléma körülményeit. Így pedig ő hogyan segítsen? Munkaköri sajátosság, hogy kérdez, előfordul, hogy ugyanazt a kérdést többször is, árnyalatnyi különbséggel teszi fel, és ha gyanúja támad, egy tapodtat sem mozdul. Akkor sem, ha ez a szemben ülőnek, és néha neki is kényelmetlen. Mindennek a végére akar járni, minden adódó körülményről tudni szeretne, mielőtt bármilyen lépést is tenne az ügyben. Mint más ügyfél esetében, úgy most sem vág Célestine szavaiba, figyelmesen végighallgatja és csak miután teljesen elhalkul, akkor mintegy összegzésképpen fejti ki gondolatait.
- A gyerek Pierre-től van, de nem merted neki elmondani, mert féltél, hogy nem akarja majd. Megszakítottad vele a kapcsolatot, megszültél, Éttien segítségét kérted, végül eljöttél otthonról, hogy rendbe jöjj lelkileg.
Miután az apakérdésre Renée nem válaszolt, a férfi egyértelműnek veszi, hogy beletrafált a névbe, és bár egészen csalódott, hogy a szőke pont annak a fogyatékosnak szült gyereket, érzéseit egy pillanatra sem mutatja. Elvégre nem rá tartozik, és még véletlenül sem szeretne ítélkezőnek tűnni. Merthogy egy pillanatra sem fordul meg fejében, hogy egyébként jó véleménye megváltozzon Célestine-ről.
- És mihez kezdesz most? - kérdezi előredőlve, az asztalán fekvő mappa betört sarkait simítgatva. - Én miben tudok segíteni?
Ha a tanárnő látogatásával csak annyit szeretett volna elérni, hogy a vasárnap délelőtti félreértést tisztázza, akkor minden bizonnyal végeztek, hiszen a hivatalnok elfogadottnak tekinti a magyarázatot. Ha viszont Renée segítségre szorul, akkor még csak most jön a java, ő pedig - ha nem is mondta el elégszer -, mindenben mellette áll, amiben egy jó barát csak tud.
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 22:28 | Link

Kolos

Nem érez megkönnyebbülést, hiába mondhatta el mindezt. Mert a teljes igazság még mindig mélyen lapul. Az összegzés eleje hibás ugyan, de minden más igaz. Hagyja, hogy a férfi nyugodtan végigmondja, amit gondol, nem is szól közbe. Nem akar. A végén lévő felajánlás tulajdonképpen megmelengethetné a szívét, de csak egy szomorú mosolyt tud küldeni a másik íriszeibe. Nem tud őszintén köszönetet mondani, nem tud őszintén segítséget kérni. Nem tud őszinte lenni. Egyszerűen csak fél, hogy mit fog szólni Konstantin. Milliónyi érzés kavarog benne, az esze harcol a szívével, ami félelmében meg sem engedte volna, hogy a tanerő idáig jöjjön. De eleget rettegett már mindentől, ideje lenne végre felvenni a kesztyűt. De még korai. Túl korai.
- Nem Pierre-től van a gyerek - lesüti a szemét, ahogy kiejti a száján a szerényke mondatot. Elmondhatjuk, hogy arca a vörös legrendkívülibb és legváltozatosabb árnyalataiban játszik, pulzusa meglódul, ahogy az igazság végre kicsúszik a száján. Bár most veri a fejét képzeletben a falba, hogy képes volt erre, de már mindegy. Most majd nevet fog kérni a férfi, nevet fog követelni, hogy tudja, kitől félt Célestine. De a válasz annyira könnyű és annyira nehéz elmondani! Végül Renée nem vár tovább. Képtelen csak ülni és várni a halálos ítéletét. Hirtelen kel fel, magára rántja a kabátját és megragadja a babakocsit.
- Nézd, nekem mennem kell, én nem... - látszódik arcán a pánik. Nem beszélhetek. Szomorúan néz a férfire, majd nyitja az ajtót és kitolja Fleurt a folyosóra, hogy még egyszer utoljára visszapillantson. Alig bírja kimakogni, amit akar, egyszerűen csak fizikai fájdalom. Lassan hátrál. - Én nem... Én csak... Sajnálom - azzal becsukja az ajtót és menekülőre fogja a dolgot. Képtelen Kolos szemébe nézni, tudva a valódi igazságot. Képtelen rá, nem megy. Olyan gyorsan távozik, mint egy forgószél és meg sem áll a házukig. Hazaérve egyszerűen csak összecsuklik a küszöbön, miután kulcsra zárja a lakásajtót és kitör belőle a sírás. Elrontotta. Mindent elrontott. És fogalma sincs, hogyan hozza rendbe.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház