Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

Egy fekete szövetkabátba burkolózó férfi közelít a Minisztérium bogolyfalvi kirendeltségéhez. Haja rövidre nyírva is kuszán szerteszét áll, tekintete hóbortosan csillog. Didergő kezeit zsebébe süllyeszti, hiszen mert kesztyűjét ki tudja melyik bőröndjében hagyta, kénytelen megelégedni a kabát hűvös mélyedéseivel. A környék ekkor még kihalt, bár az előző napok ünnepi hangulatára, és a ma hajnali órákra tekintettel nem is csoda, hogy egyedül ő lépdel a hivatal utcáján. Talpa alatt ropog a hó, amit még a finom bőrkesztyű hiányánál is jobban utál. Félrehúzza lefelé konyuló száját, közben tudattalanul is sietősebbre veszi lépteit.
Az épületet megpillantva, azzal szemben áll meg egy röpke pillanatra, hogy a derű és öröm hatására félrebillentett fejjel gyönyörködjön a falu talán legszebb építészeti remekművében. Először csak a homlokzati díszbe épített hangosan kattogó órát figyeli, amely pontosan mutatja, még egyetlen dolgozónak sincs itt keresnivalója. Fáradhatatlan kék szemei aztán az ablakokra csúsznak, s végül minden téglát egyesével, sorban számba vesz. Csodálatos. Felélénkülve indul meg újra, de az épület előtt álló emlékmű előtt ismét megtorpan. Egészen közel hajol a szoborhoz, összehúzott szemekkel koncentrál az írottakra, ám azt a vésésbe tapadt hó miatt aligha tudja elolvasni. Jobbja megmozdul, ám félúton megáll; őt annyira ugyan nem érdekli néhány krikszkrakszos betű, hogy hozzáérjen az utált, fagyos csapadékhoz. Majd elolvassa tavasszal.
Az épületbe érvén a recepciós pulthoz sétál, közben látványos fejmozdulatokkal nézelődik, mintha csak egy nagyon nívós múzeumba csöppent volna. A pult mellett egy fiatal biztonságőr áll, mögötte pedig egy csinos, bár jellegzetesen karikás szemű boszorkány fogadja, akinek elég csak bemutatkoznia, hogy elhagyva helyét, felkísérje a Magyarországi Máguskapcsolatok Főosztályára. Konstantin heveny szívdobogás mellett, a maga csendjében követi a csinos kisasszonyt, s mikor bevezetik az aprócska irodába, megütközése jeléül felvont szemöldökkel pillant az őt kísérő boszorkányra.
- Mondja, ez az előtér esetleg, vagy azt gondolja, hogy itt fogok dolgozni? – kérdezi elgondolkodottságot színlelve – de kérdését valójában költőinek szánja, majd az egyetlen üres asztalhoz megy. Azon női kéz írta névtábla várja, melyen saját nevét olvashatja.
Osztrovszky Konstantin – Nemzetközi Máguskapcsolatok munkatárs
Shankar kisasszony halvány mosollyal hagyja magára a bogolyfalvi minisztérium legújabb dolgozóját, aki miután néhányszor körbejárja azt a pár négyzetmétert, amit ezután otthonának hívhat, kinéz az ablakon, és szemügyre veszi az asztalán hervadó virágot, leül. A szék csak, mint az asztal is, fapados, olcsó munka benyomását kelti, őt viszont ez hidegen hagyja, hiszen érzi az illatot, amelyért érdemes volt mindebbe belevágnia. Azt, amit évekkel ezelőtt apja elnökhelyettesi szobájában is, vagy bármelyik minisztériumi munkaköre alatt érzett. Az emlékre többször is beleszippant a levegőbe, majd kihúzza az összes fiókot, és a legfelsőben talált papírokat kivéve - kabátban, úgy ahogy jött -, azonnal dolgozni kezd.
Fél, talán egy óra múlva nyitják rá először az ajtót, munkatársak jönnek-mennek, sűrűjében férfiak, akik röpke bemutatkozás után magára is hagyják őt. Egy korosodó auror azonban szó nélkül helyet foglal vele szemben, és nagy köteg papírt nyújt át neki.
- Minél gyorsabban értesítse ki ezeket a személyeket – mormogja az orra alatt, aztán elcsendesedik.
Konstantin átfutja a neveket, a baleset részleteit, majd a fiókokból pergament, pennát és tintát vesz elő. Mozdulatai alatt végig magán érzi a Joseph Blanche-ként bemutatkozó férfi kíváncsi tekintetét.
- Máris nekilátok – pillant fel Blanche-ra, jelezvén neki: feladatait egyedül is képes elvégezni, nyugodtan távozhat.
- Köztük van a lányom is. Maximális diszkréciót várok.
- Természetesen.
Négy férfinak és hét nőnek tölti ki a hivatalos behívót, betűit szorgalmasan gömbölyíti, pennája serceg a megsárgult lapokon. Az elkészült iratokat minisztériumi pecséttel ellátott borítékokba csúsztatja, azokat gyors pálcamozdulattal zárja le. Velük a bagolyházba szalad, és sorban, mindenkinek választva egy-egy madarat, útnak engedi az értesítőket. Aztán visszasétál irodájába, és egy ismerősnek ható névvel a gondolataiban folytatja munkáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442672#post442672][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2014.12.27. 16:43[/b][/url]

Egy fekete szövetkabátba burkolózó férfi közelít a Minisztérium bogolyfalvi kirendeltségéhez. Haja rövidre nyírva is kuszán szerteszét áll, tekintete hóbortosan csillog. Didergő kezeit zsebébe süllyeszti, hiszen mert kesztyűjét ki tudja melyik bőröndjében hagyta, kénytelen megelégedni a kabát hűvös mélyedéseivel. A környék ekkor még kihalt, bár az előző napok ünnepi hangulatára, és a ma hajnali órákra tekintettel nem is csoda, hogy egyedül ő lépdel a hivatal utcáján. Talpa alatt ropog a hó, amit még a finom bőrkesztyű hiányánál is jobban utál. Félrehúzza lefelé konyuló száját, közben tudattalanul is sietősebbre veszi lépteit.
Az épületet megpillantva, azzal szemben áll meg egy röpke pillanatra, hogy a derű és öröm hatására félrebillentett fejjel gyönyörködjön a falu talán legszebb építészeti remekművében. Először csak a homlokzati díszbe épített hangosan kattogó órát figyeli, amely pontosan mutatja, még egyetlen dolgozónak sincs itt keresnivalója. Fáradhatatlan kék szemei aztán az ablakokra csúsznak, s végül minden téglát egyesével, sorban számba vesz. Csodálatos. Felélénkülve indul meg újra, de az épület előtt álló emlékmű előtt ismét megtorpan. Egészen közel hajol a szoborhoz, összehúzott szemekkel koncentrál az írottakra, ám azt a vésésbe tapadt hó miatt aligha tudja elolvasni. Jobbja megmozdul, ám félúton megáll; őt annyira ugyan nem érdekli néhány krikszkrakszos betű, hogy hozzáérjen az utált, fagyos csapadékhoz. Majd elolvassa tavasszal.
Az épületbe érvén a recepciós pulthoz sétál, közben látványos fejmozdulatokkal nézelődik, mintha csak egy nagyon nívós múzeumba csöppent volna. A pult mellett egy fiatal biztonságőr áll, mögötte pedig egy csinos, bár jellegzetesen karikás szemű boszorkány fogadja, akinek elég csak bemutatkoznia, hogy elhagyva helyét, felkísérje a Magyarországi Máguskapcsolatok Főosztályára. Konstantin heveny szívdobogás mellett, a maga csendjében követi a csinos kisasszonyt, s mikor bevezetik az aprócska irodába, megütközése jeléül felvont szemöldökkel pillant az őt kísérő boszorkányra.
- Mondja, ez az előtér esetleg, vagy azt gondolja, hogy itt fogok dolgozni? – kérdezi elgondolkodottságot színlelve – de kérdését valójában költőinek szánja, majd az egyetlen üres asztalhoz megy. Azon női kéz írta névtábla várja, melyen saját nevét olvashatja.
Osztrovszky Konstantin – Nemzetközi Máguskapcsolatok munkatárs
Shankar kisasszony halvány mosollyal hagyja magára a bogolyfalvi minisztérium legújabb dolgozóját, aki miután néhányszor körbejárja azt a pár négyzetmétert, amit ezután otthonának hívhat, kinéz az ablakon, és szemügyre veszi az asztalán hervadó virágot, leül. A szék csak, mint az asztal is, fapados, olcsó munka benyomását kelti, őt viszont ez hidegen hagyja, hiszen érzi az illatot, amelyért érdemes volt mindebbe belevágnia. Azt, amit évekkel ezelőtt apja elnökhelyettesi szobájában is, vagy bármelyik minisztériumi munkaköre alatt érzett. Az emlékre többször is beleszippant a levegőbe, majd kihúzza az összes fiókot, és a legfelsőben talált papírokat kivéve - kabátban, úgy ahogy jött -, azonnal dolgozni kezd.
Fél, talán egy óra múlva nyitják rá először az ajtót, munkatársak jönnek-mennek, sűrűjében férfiak, akik röpke bemutatkozás után magára is hagyják őt. Egy korosodó auror azonban szó nélkül helyet foglal vele szemben, és nagy köteg papírt nyújt át neki.
- Minél gyorsabban értesítse ki ezeket a személyeket – mormogja az orra alatt, aztán elcsendesedik.
Konstantin átfutja a neveket, a baleset részleteit, majd a fiókokból pergament, pennát és tintát vesz elő. Mozdulatai alatt végig magán érzi a Joseph Blanche-ként bemutatkozó férfi kíváncsi tekintetét.
- Máris nekilátok – pillant fel Blanche-ra, jelezvén neki: feladatait egyedül is képes elvégezni, nyugodtan távozhat.
- Köztük van a lányom is. Maximális diszkréciót várok.
- Természetesen.
Négy férfinak és hét nőnek tölti ki a hivatalos behívót, betűit szorgalmasan gömbölyíti, pennája serceg a megsárgult lapokon. Az elkészült iratokat minisztériumi pecséttel ellátott borítékokba csúsztatja, azokat gyors pálcamozdulattal zárja le. Velük a bagolyházba szalad, és sorban, mindenkinek választva egy-egy madarat, útnak engedi az értesítőket. Aztán visszasétál irodájába, és egy ismerősnek ható névvel a gondolataiban folytatja munkáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442701#post442701][b]Renée Célestine Blanche - 2014.12.27. 17:23[/b][/url]

Álmosan nyújtózik egyet az ágyából felkelve, majd rögtön a kávéfőző után nyúl. Végre, hála az ünnepeknek, ki tudta aludni magát. Lassan csepegnek a kávécseppek, Renée pedig fáradt fejjel figyeli. Semmi pénzért nem akar most csinálni semmit, de muszáj lesz. Írnia kell Garethnek, hogy mikor legyen az első közös órájuk, ráadásul nem ártana felkeresni az öccsét is valamikor. Végtére is az ő gyerekét neveli... Na de gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, melyektől szinte rögtön görcsbe ugrik a gyomra. Inkább a koffeinre koncentrál, melyet végre kellően rituálisan megadhat szervezetének. Lassan, apró kortyokban issza, mígnem egy bagoly kopog az ablakán. Bögréjét az asztalra rakja és már veszi el a levelet.
Ahogy kibontja villámgyorsan futja át a sorokat, majd szemét összehúzva kérdőn pillant fel. A Minisztériumba? Ő? Minek? De hát, a behívó, az behívó és, ha már mennie kell, menjen a nagy tömeg előtt. Ledönti a megmaradt kávéját és berohan a fürdőbe gyors zuhanyt venni, majd a ruhásszekrény elé lép, kirántva onnan egy farmert, inget. Miközben öltözik, hajáról egy-egy vízcsepp még lehullik a padlóra, de nem foglalkozik vele. Még egyszer megtörli vizes koronáját és ad neki némi formát, majd bebújik csizmájába és szövetkabátjába - melyet be sem gombol -, már indul is. Sálját is csak nyakába dobja, de még így is tökéletes a megjelenése. Hiába, van érzéke az ilyesmihez.
A Hivatalhoz érve bemasírozik és rögtön a recepcióshoz megy, aki kissé fáradtan, de kedves mosollyal indul el az épületben, hogy felvezesse az egyik irodába. Renée, bár tagadni próbálja, elég ideges. Legszívesebben rárivallna az előtte komótosan sétálgató boszorkányra, hogy szedje a lábát. Nem elég, hogy hivatalos ügyben kell eljárnia, ráadásul korán reggel, még fel is tartják. Botrány. Ahogy odaérnek, a lány távozik, a tanerő pedig mély levegőt vesz. Kopp kopp kopp. Ha megérkezik a válasz, nem tétovázik benyitni.
- Jó reggelt - belépve rögtön behajtja maga mögött az ajtót, lévén úgyis valami hivatalosan magánügyi beszélgetés lesz. A kiírt neveket el sem olvasta, így fogalma sem lehet róla, kivel áll szemben. De még mennyire, hogy fogalma sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442743#post442743][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2014.12.27. 18:12[/b][/url]

Renée Blanche

Túl megannyi regisztrációs, bevándorlási és egyéb, nemzetközi kereskedelmi ügyekkel foglalkozó hivatalos papírok kitöltésén, és egy forró, hosszú feketén, még mindig egyedül ül az irodában. Mondjuk nincs ellenére az egyedüllét, nem hiányzik a nyakába még öt másik munkatárs, akik esetleg az angolokhoz hasonlóan csak mocskos, és valószínűleg kitalált történetekkel traktálnák egymást - és ami rosszabb, őt is -, ahelyett, hogy tisztességes odafigyeléssel végeznék a munkájukat. Az épület homlokzatába épített óra mélyen megkondul, ütéseit a férfi széktámlájának dőlve számolja. Nyolc óra van; a nap tehát hivatalosan is elkezdődött. Konstantin elmosolyodik, majd sóhajt egy aprót. Tekintetével az asztalára egyáltalán nem illő növényt fixírozza, jobbjával elkezdi kigombolni kabátját.
Aztán feláll, a levetett anyaggal az ajtó mellett álló fogashoz sétál, lassú mozdulattal felakasztja rá, még meg is igazítja, s némi várakozás után visszaballag asztalához. Ismét a növényt kezdi figyelni, megnézi balról, megnézi jobbról, de az a szerencsétlen egyik irányból sem nyeri el tetszését. Válla fölött óvatosan hátrapillant, szemügyre veszi egyik - jelenleg még ismeretlen - kollégája kopár asztalát, és gondolkodás nélkül megfogja a cserepet, hogy áthelyezze az előzőleg kinézett pontra. Elégedetten fordul vissza saját térfelére, de a munka folytatása helyett a régi keretű ablakhoz sétál. A táj vakító fehérsége elborzasztja, még a látványra is dideregni kezd. Karjait egymásba fonja, vállával a falnak dől, úgy figyeli a Boglyas tér egy részét. Nincs nagy mozgás, az emberek többsége valószínűleg még az igazak álmát alussza, vagy idejüket családi körben, még ünnepi hangulatban töltik. Konstantin örül, hogy neki nincs közeli hozzátartozója, sem felesége, sem gyereke, akiknek csalódást okozhatna munkamániájával. Múltba révedéséből három határozott koppanás riasztja fel, mire eltátott száját gyorsan összezárja, rendezi arcizmait, és egy szabad elhangzása után testével félig-meddig az ajtóhoz fordul.
- Viszont! - üdvözli az engedélyre belépő fiatal nőt, s hogy megadja a kellő tiszteletet, asztalához lép, kezet nyújt, s bemutatkozik. - Osztrovszky Konstantin, a Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület tagja. Mondja, miért van itt?
A finom kézrázás után elhelyezkedik székében, és egy mozdulattal a hölgyet is hasonló cselekedetre kéri. Halántékát megvakarja, papírjait összébb rendezi, és felkönyökölve a fa lapjára teljes figyelmét szenteli a jövevénynek, akinek vonásai mintha furcsa érzést keltenének gyomrában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442787#post442787][b]Renée Célestine Blanche - 2014.12.27. 18:45[/b][/url]

Nem szereti az ilyen hivatalos ügyeket. Mindig borsódzik tőle a háta, de nincs mit tenni, muszáj elintézni az elintézendőket. Méghozzá minél hamarabb. A Hivatalhoz érve már nincs is visszaút, szépen fellépdelnek az irodához és ott áll az ajtó előtt. Hogy neki most mennyi semennyi! De azért csak bekopog, illem az első, majd be is nyit a válaszra. Könnyedén lép be és csukja be az ajtót, valójában szemügyre sem veszi hirtelen a bent lévő férfit. Kit érdekel? Ügyintéző, van belőle ezernyi, most szépen mindent elrendeznek, aztán megy a dolgára. Nincs neki most ideje pasinézést tartani. Különben is. A hímek csak bajjal járnak, ezt már jó ideje tudja.
A felé nyújtott kezet elfogadja, s ekkor végre belepillant abba a kék tekintetbe. Szinte sokként éri, hogy deja vu-je van, ismeri ezt a pasast valahonnan. De miért és hogyan...? Osztrovszky. Annyira kattognak a fogaskerekek, hogy majdnem el is felejt bemutatkozni, de a tétovázás szerencsére nem látszik arcán.
- Renée Célestine Blanche, a Bagolykő Mágustanoda illúziómágia tanára - a kezet erőteljesen, mint mindig, megrázza és a helyet elfogadja, mellyel kínálják. Magában tanácstalanul kutat az emlékei között. Konstantin. Nem is rémlik neki. A vezetéknév igen, de így egyben tök homály. Viszont a férfi fizimiskája, hangja, tekintete, az egész alak úgy ahogy van ismerős neki. Mindenesetre mielőtt egy megkukult szamárnak tűnne, belekezd a regélésbe, hogy miért is jött.
- Kaptam ma egy levelet innen. Behívtak egy fontos üggyel kapcsolatban, erről szeretnék informálódni - a levelet kiveszi kabátja felső zsebéből, bár a ruhadarab továbbra is rajta marad. A papír az asztalon, Renée pedig letekeri nyakáról a sálat, amit korábban hanyag módon magára vett. Nyilván a férfi tudja, hogy mi áll a küldeményben, így nem kell a tanerőnek kifejteni semmit, meg hát, ameddig eljutnak a beszélgetésig, elmélkedhet azon, honnan ismeri az itt munkálkodót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442828#post442828][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2014.12.27. 19:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442847#post442847][b]Renée Célestine Blanche - 2014.12.27. 19:37[/b][/url]

Ahogy kiejti a Célestine nevet, a tanerőben megmozdul valami. Ha nem ülne, most valószínűleg lemenne hídba. Milliónyi kérdés kezd el cikázni benne, hiszen egyetlen ember szólította csak így őt és különben is. Akkor onnan ilyen ismerős! Szinte sokkos állapotban hagyja a levelet az asztalon, de egy hang sem jön ki a torkán. Hirtelen leperegnek szemei előtt az események, a franciaországi megismerkedésük és igazából az utolsó, végzős bál. Ez a mélypont az emlékek között, egy hajszál híján megnöveszti haját illúziómágia segítségével, hogy eltakarja vérvörös arcát, de megállja mindezt, csak szemei csillognak hihetetlenül fényesen.
- Kolos - ejti ki végül halkan a nevet. A bűntudat kősziklaként telepszik rá a mellkasára és bár ebből kívülről mit sem látni, Renée hirtelen inkább menekülne. Aztán mielőtt bármit is kérdezhetne, a férfi válaszol, mire tanárnőnk szemöldöke felszalad a magasba. De hiszen két napja egész nap a kastélyban tartózkodott! Ki van zárva, hogy ott lehetett volna bárhol is. Ez csakis tévedés lehet. Zavartan masszírozza meg tarkóját.
- Itt valami félreértés lehet. Két napja itt voltam, a kastélyban. És milyen baleset? - értetlenül pislog Kolosra és a pánik lassan felkúszik a gerincén, egyenesen a fejébe. Nem csinált semmit és nem volt sehol, hacsak... Bement a városba ajándékot vásárolni. A kicsinek. Ez még szörnyűbb kín volt számára, mert ha most beismeri, hogy gyereke van, amit eddig titokban tartott, az eljut a szülőkig is. És jobb lenne nem úgy indítani, hogy "hello Kolos, képzeld, van egy gyerekem, amúgy megiszunk egy teát?". Ez még Renée-től is durva lenne.
- Vagyis de. Ajándékot akartam venni Éttiennek - bingó. A kicsi az öccsénél lakik, így hivatkozhat rá. Zseniális. Viszont balesetre továbbra sem emlékszik. Voltak fura alakok a városban, de mindig vannak. Egyre sem figyelt fel különösebben. Akkor is furcsa. Valami itt bűzlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442875#post442875][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2014.12.27. 20:30[/b][/url]

Renée Blanche

Az egyértelmű, tökéletesen egyszerű ügy bonyolódni látszik. A minisztérium munkatársa csöndben hallgatja a tanúnak berendelt nőt. Ahogy Célestine elsuttogja manapság már egyáltalán nem használt nevét, gerince mentén végigfut a hideg, bőrét ezzel azonnal libabőrössé téve. Fejét leszegi, szemeivel kizárólag a katonás rendben fekvő papírokat nézi. Régen volt már, hogy ők ketten jóban voltak, talán barátok, talán többek, bizalmasok, de talán csak ismerősök voltak. Konstantin megköszörüli torkát, kiegyenesedik és megkeményedett vonásokkal pillant fel az illúziómágusra.
- Két ittas varázsló a nyílt utcán gondolt egyet, és az ünnepi hangulatra tekintettel erőfitogtatásba kezdtek. A probléma abban rejlik, hogy egy mugli család a helyszínre keveredett, és a szemük előtt játszódott le az egész jelenet. Nem emlékszel ebből semmire?
Kérdése ösztönszerű. Ezerszer végigzongorázott már ehhez hasonló ügyeket, és most, hogy egy hajdani jó ismerős ül vele szemben, sem tesz kivételt. Jobbjában penna, baljában kitöltésre váró irat, kékjei a zavart nő mozdulatait figyelik.
- Biztos vagy abban, hogy nem jártál a kastélyon kívül? - teszi fel következő kérdését, de mire kiejti szavait, addigra Célestine újabb fontos információt oszt meg vele.
- Rendben. Ajándékot vásároltál, tehát az említett helyszínen voltál. Nyugodj meg, semmi baj nem fog történni sem itt, sem a meghallgatáson - mondja tisztán érthetően, noha már nem a nőre figyel, hanem szorgalmasan jegyzetel. Mindent leír, olyat is, amit a nő egyetlen szóval sem mondott, mégis, a hivatalos papírokra fel kell jegyezni.
- Miért vagy ilyen ideges? - tekint fel a pergamenről, érdeklődő pillantást küldve a szőke felé. - Ha hazudsz, könnyen bajba sodorhatod magad, úgy is, hogy közben az égvilágon semmi rosszat nem tettél. Tudsz valamit?
Hangjában jóindulat cseng, hiszen a nő javát akarja. Biztos benne, hogy minden úgy van, ahogy mondja, de zavaros, gyanús viselkedését most még nem tudja hova tenni. Pennáját a lap mellé fekteti, majd hátradől székében, s úgy kezdi figyelni a nőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442891#post442891][b]Renée Célestine Blanche - 2014.12.27. 21:09[/b][/url]

Zavartan pislog folyamatosan, míg nem hallja a történteket. A városban tartózkodott, de az ügyről fogalma sincs. Nem találkozott velük. Bement egy üzletbe, vásárolt, kijött és hazament. Ha falhoz állítják és fejbe lövik, akkor se tud többet mondani. Egyszerűen nem.
- Nem - határozottan ejti ki a szavakat. Hát ha egyszer nem, akkor nem! Ez van. Fogják fel, hogy neki van ezernyi más dolga is. Ha tudna valamit, pláne, ha látta volna, azonnal szól valakinek. Ráadásul illúziómágus, rögtön bevethette volna képességét, ha szükséges. De nem volt ott, így nyilván nem tehetett semmit, szóval békében lehet hagyni.
- Az túlzás, hogy a helyszínen voltam. Egy boltban vásároltam - ugyanúgy megismétli önmagát, ahogy az előbb mondta. - Ha szükséges, van blokk is - készségesen ajánlja fel. Kezd nyugodtabbá válni, mert egyszerűen szeretne túlesni ezen. Ha most itt őrültet játszik, attól nem végeznek hamarabb, csak ahogy Kolos is megjegyzi, gyanússá fog válni. De nem tehet róla, nem az ő asztala ez a Minisztériumi ügyek intézése dolog. Tanárnak kiváló, jól bírja a strapát, de ez a meló neki sok.
- Utálok hivatalos ügyeket intézni a Minisztériumban. Előbb vetem magam egy sárkány elé, minthogy ilyesmit kelljen csinálnom, folyton gyanúsítottnak érzem magam  - megcsóválja a fejét. Szinte olyan, mint egy kisgyerek, akinek nincs kedve orvoshoz menni, ezért ideges, mert fél tőle. - Arról nem beszélve, hogy apa is itt dolgozik. Mármint az amerikai hivatalban. Folyton rosszul vagyok, ha levelet kapok, mert nem tudom, hogy halálhírt hoznak, vagy valami személyes üzenet jön - egyik jobb, mint a másik, tenné még hozzá, de már így is sokat beszél. A jellegzetes gesztikuláció megmaradt korábbról, ezt Konstantin jól ismerheti. Ha valamit tud a férfi, akkor az az, mennyire utál Renée az apjáról beszélni. Sosem tudott szabadulni Joseph-től, úgy kellett Franciaországba könyörögnie magát, hogy végre elmehessen otthonról. Nyilvánvalóan az alatt az egy év alatt, míg nem találkoztak, nem történt változás és nem lettek puszipajtások.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442921#post442921][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2014.12.27. 21:55[/b][/url]

Renée Blanche

Célestine percről percre feszültebbé válik, talán az idegei kezdenek begyűrűzni attól, hogy a minisztériumban kell lennie. Konstantin gyorsan bólint a nő határozott szavaira, úgy tervezi, hogy nem is erőlteti tovább a témát, nyugodjon csak le a tanárnő. Ha valamire kíváncsiak lesznek a téma szakértői, majd a valós kihallgatáson úgyis megkérdezik.
- Nincs szükség blokkra - emeli fel elutasító-védekezőn balját, közben néhány rubrikát beikszel, más szövegeket pedig kihúz a pergamenen. Volt idő, mikor sokat tudott a szemben ülőről, arra viszont még most is emlékszik, hogy a szőkeség gyűlöli az efféle - mások szerint nyomasztó - helyeket. Vele ellentétben, aki egész életét letudná élni a hivatalban. Legalábbis erre enged következtetni, hogy még egyetlenegyszer sem vett ki szabadnapot, és még betegen is szívesebben töltötte idejét íróasztalánál, mint angliai otthona kényelmében.
- Végeztünk - mondja halkan, míg aláírja az irat minden oldalát, és saját pecsétjét is rájuk nyomja. Miután elpakol minden eszközt; pennát, tintát és pecsétjét, kissé előredől, s lágy mosollyal pillant fel a nőre. - Gyere, átkísérlek a várakozóba, talán még azt is eltudom intézni, hogy azonnal szólítsanak.
Biztató hangon emelkedik fel helyéről, papírjait összefogja, és türelmesen várja, hogy Célestine is összeszedelőzködjön. Apjáról direkt nem említett semmit, úgy érzi, nem az ő tisztje elmondani a nőnek, hogy éppen édesapja bízta meg őt a behívók megfogalmazásával. Amikor a tanárnő is elkészül, kinyitja előtte az ajtót, majd utána óvatosan be is húzza azt maguk után. Bár fényes nappal van, a folyosókon mégis égnek az elvarázsolt mennyezeti lámpák, némelyik csak mint az eredeti, még serceg is. A váróterembe érve Konstantin egy ideig csendben áll a nő mellett, nem tudja mit mondjon neki, vagy mit ne, így viselkedése tétovának hathat.
- Ülj le, addig beszélek valakivel, hogy hamarabb mehess - mondja egész nyugodt hangon, és a következő pillanatban már el is tűnik egy ajtó mögött. Az irodában két férfi és egy nő ül, velük egyezkedik, s amint visszatér a nőhöz, az már mehet is be a kihallgatásra.
- Figyelj - már a félig nyitott ajtóban állítja meg a szőkét, és átgondolatlanul, őt karjánál megragadva hívja fel magára figyelmét. - Megihatnánk valamit munkaidőn kívül.
Csillogó kékjeiben alig észrevehető aggodalom ül, ám nemcsak Célestine miatt. Ez az első napja Bogolyfalván, első napja az új munkahelyén, és a nőkkel sem úgy áll manapság, mint ifjúkorában általában. Akkoriban könnyen ismerkedett, most már arra is nehezen veszi rá magát, hogy a munka után beüljön valahová. Kérdő pillantást vet a nőre, de vékony karját elengedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442946#post442946][b]Renée Célestine Blanche - 2014.12.27. 22:13[/b][/url]

Konstantin csak jegyzetel, Renée válaszai pedig kielégítőnek bizonyulnak. Ahogy elhangzik a bűvös "végeztünk" szó, mintha a nőt kicserélnék. Vállai teljesen ellazulnak, a feszültség minden jele eltűnik arcáról is. Szemei ismét normál állapotban csillognak, nem pedig olyan fényesen, mint a sarkcsillag éjszakánként. Figyelemmel kíséri a férfi minden mozdulatát. Annyira ismerősek és annyira távoliak. Annak idején mindez közel volt hozzá, olyan közel, amit ma már felidézni szinte képtelenségnek tűnik. Azok az erős arcélek, a fekete haj, a testtartás és persze a munka szeretete. Ez mindig igaz volt Kolosra, és mindez azóta sem változott semmit. Kis híján mosolyt is csal Célestine arcára, de végül úgy dönt, ezt a kis görbét megtartja magának.
Bólint egyet a megnyugtató mondatra és összeszedi a levelet és sálat, ami még hozzá tartozik. Lassan sétálnak át a tárgyalóhoz, de a férfi közelsége valamiféle különös megnyugvást jelent. Nem szólnak egymáshoz, nem beszélnek, megérkezve pedig szinte kínos csendben állnak tovább egymás mellett. Különös helyzet, ez tény. Aztán, ahogy régen is, most is Kolos töri meg a csendet és intézkedni megy, Renée-nek szinte válaszolni sincs ideje. Leül hát és várja, hogy a férfi visszajöjjön.
Nem telik sok időbe, de még az is szinte óráknak hat egyedül ücsörögve a székén. Kellemetlen neki a légkör, sosem tudta magát otthonosan érezni egyetlen hivatalos szervnél sem. Ahogy telnek az évek ez már csak rosszabb lesz, jobb semmiképp. A megérkező férfi utasítására feláll és elindul befelé, azt hiszi ennyi. Mit is várt volna? De aztán a meleg kéz karjára csusszan. Először szemei Kolos kezére, majd annak íriszeibe vándorolnak és kissé tétován szólal csak meg.
- Persze, mindenképp - még egy biztató mosolyt is küld felé, csakhogy megerősítse szavait, de ekkor már nem fogják az erős kezek. A gyomra összerándul, de nem mutatja, hogy mennyire különös ez neki. - Köszönöm a segítséget. Írj egy levelet, aztán összefutunk - azzal meg sem várva a választ belép a tárgyalóba és behajtja maga mögött az ajtót. Nem tiszták a gondolatai, egyre csak cifrábbnál cifrább dolgok járnak a fejében, de összpontosít. Ezen ráér holnap is gondolkodni.