37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Radetzky Úr
Írta: 2014. július 7. 22:02
 | Link


Kicsit ugyan rosszul érzem magam, amiért nem szóltam Emmának, hivatalos dolgom akadt, de hát... nem lóghatok folyton a nyakán, ugye? És bárhogy is nézzük, már tizennyolc vagyok, hivatalosan is egy éve nagykorú.
Oké, hogy szükségem van rá, szükségem lenne rá akkor is, mikor átlépem a Hivatal küszöbét, de... de egyedül kell megoldanom, nem menekülhetek mindig a múltam elől, nem is tudnék.
Egy kávéspohárral a kezemben járom az utcát, mintha abból nem csak koffeint nyernék, hanem erőt is. Nem tudom, mennyire kéne rosszul éreznem magam, hisz íme még egy idegen, aki tudja, bő egy évig nem voltam beszámítható. Kellenek a pszichológusi jelentések, hogy mielőtt terepmunkára küldenek, megbizonyosodjanak róla, nem vagyok pszichopata.
Ez elkeserít és dühít is egyszerre, hisz... sose tudnék ártani senkinek, másrészt meg szörnyű, hogy ha valakinek külső segítségre van szüksége, máris tömeggyilkosként tekintenek rá.
Nem vagyok őrült, soha nem is voltam, az egyetlen nagy bajom az, hogy nem bírtam egyedül feldolgozni a történteket, de ez a mai napig se megy. Csak annyit értünk el, hogy már nem ordítok a fájdalomtól, ha rájuk gondolok.
A meleg jót tesz, ahogy a napsütés is, nem érzem olyan mélabúsnak magam, még ha a felém intézett mosolyokat nem is viszonzom. Úgy néz ki, a jó idő mindenkire ráragasztja a bélyegét, ahogy rám is, csak arra nem vagyok képes, hogy ezt ki is mutassam, még nem.
Felsóhajtok, mikor egy pillanatra megállok a hatalmas épület előtt. Nem tudom, tényleg be akarok-e menni, de azzal tisztában vagyok, hogy ez nem kedv kérdése. A felszólító levél se épp kedves hangnemről árulkodott, amiben közölték velem, itt vannak a papírok, de ők nem Posta, hogy ők hozzák. Vagyis a tömérdek hivatalos szóból ezt sikerült leszűrnöm. Mindenesetre, hatalmas piros pont, amiért az anyanyelvemen közölték ezt velem, és nem kellett mellette még a magyarral is bajlódnom.
- Jó napot, Tara McNeilly vagyok. Ha minden igaz, megjöttek a papírjaim - szép összetett mondat, már-már alig hallható az akcentus miatt, de hát én próbálkozom. Persze odaérve az irodához jól nevelten kopogok is, mielőtt belépnék.
Aztán kicsit ledöbbenek, mikor egy tök fiatal férfit látok meg, sőt el is pirulok, mert... nem erre számítottam.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 8. 12:53 | Link
Tara

Legújabb unaloműzőmként ceruzákat dobálok a plafon felé, és elégedettséggel tölt el, ha ott is maradnak. Utálok unatkozni, és hiába a hőhűtő bűbáj, ha menet közben meleg van, és az emberek nem szívesen jönnek ide, ami azt jelenti, hogy nincs munkám, és unatkozok. Tele vagyok problémákkal tudom. Jobb lett volna, ha nem töltöm a tegnap minden percét munkával, akkor talán mára is maradt volna valami. Végső elkeseredésemben felállok, és elsétálok a teakonyháig, hogy legalább egy kis kávét és csokis kekszet szerezzek magamnak.
Tudom, mindenki arra számít, hogy feketén iszom a kávét, és nem illik oda a csokis keksz, de be kell vallanom, erről szó sincs. Igazából tejeskávét iszok, és szeretem az édes ízeket. Ennyit a hideg külsőből levont következtetésekről. Ezekkel sétálok vissza, és unottan nyugtázom, hogy már öt perccel közelebb vagyunk a munkaidő végéhez.
A zakómat a háttámlára terítem, fehér ingem ujjait feljebb hajtom, és a nyakkendőmet is meglazítom kissé, hogy kényelmesebben legyek. Remélem apám nem most találja ki, hogy meg akar látogatni, mert az öltözködési szabályzat ilyen fokú megszegése egy Radetzkynél már-már halálos bűn. Szerintem képes lenne tényleg börtönbe juttatni emiatt. Talán annyira mégsem hasonlítunk. A kényelmesebb légkör újrateremtése után ismét a székembe helyezkedtem el, és jobb tevékenység híján, csak lelebegtetem a sikeresen feljuttatott ceruzákat, majd újra bedobálom őket a tartóba. Nagyon sok értelme van a mai napomnak.
Éppen azon elmélkedek, hogy vajon feltűnne-e annak a pár embernek, aki itt maradt, ha esetleg lelépnék, és ráfognám, hogy hivatalos ügyet intézek, amikor kopognak, én pedig, mint, aki éppen nagy munkában van – elvégre egy durrfarkú szurcsókot ilyen mesteri pontossággal lerajzolni igenis művészet – pillantok fel a sötét szépségre.
- Gyere csak be.
Jót mosolygok magamban a tényen, hogy lemagázott, valószínűleg egy nyolcvan és a halál közötti embert várnak az emberek, aki tartogatja a papírjaikat, és legalább egy fél délelőttöt rászánnak arra, hogy majd az öreg előkeresni a papírokat. Ehelyett viszont engem találnak, és a lány arcán a pír azt jelzi, hogy erre a legkevésbé sem számított. Tökéletes.
- Kérhetek egy nevet még egyszer?
Persze elsőre is hallottam, de hát az időhúzás mire nem jó, legalább fél perccel tovább marad majd, ami azt jelenti, hogy fél perccel kevesebbet kell majd unatkoznom.
- Milyen papírok egész pontosan?
Tekintve, hogy a neve újra elmondása után egy csinos kis paksamétát húzok elő. Elég sok húzódik mögöttem, elvégre mindent, ami hozzánk fut be iktatnom kell, és sok emberről vannak itt mindenféle feljegyzések is, amiket olykor szívesen böngészek én magam is.

Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Radetzky Úr
Írta: 2014. július 8. 19:12
 | Link
Nem is vagy öreg  Shocked

Nos, az elképzelésemnek, miszerint a hivatalos dolgokat letudva majd kedélyesen csevegünk az élettapasztalatokról, unokákról, karrierről, lőttek. Oké, én már csak ilyen barátságos helynek képzelem el az irodát, elvégre... mi másért járna ide egy csomó ember olyan gyakran?
Én még nem is intéztem hivatalos ügyeket, vagyis... amiket intéztem, azoknak töredékére nem emlékszem, lévén abban az időszakomban történtek. gyász közepén meg mindennel törődik az ember, csak azzal nem, mennyibe kerül a koporsó, milyen nagy temetést szeretne.
Épp ezért állok itt most teljesen leforrázva, és küzdök a kényszerrel, hogy feltépjem azt a nyavalyás ajtót, és fussak, tök mindegy merre, csak el innen. Mert hiába vagyok egy érzelmi csődtömeg jelenleg, azt azért észre kell vennem, hogy a velem szemben ülő, nem csak szemtelenül fiatal, de még elég jó vágású is. Valamiért mindig vonzottak azok a pasik, akik ilyen mértékben adnak magukra, ez valami hülye női berögződés lehet, ugyanakkor, nem értem, ő miért ragadt le az irodai melónál, mikor sokkal érdekesebb, izgalmasabb munkák is akadnak? Na, de ez az ő dolga, és biztos, hogy nem teszem fel a kérdést neki, inkább küzdök meg a tömérdek kérdőjellel.
- Öhm... Tara... McNeilly - aprót rázok a fejemen, és próbálom megtalálni a hangom. Tudom, tudom felettébb ostoba, és szánalomra méltó látványt kelthetek így, de már megszoktam.
A kérdést hallva, még az eddiginél is jobban zavarba jövök, mert nyíltan felvállalni, hogy nem vagyok mentálisan egészséges... vagyis... voltam, vagy ki tudja, azért az megint más dió.
- A pszichológiai vizsgálatom eredményei, illetve az eddigi leletek - mégis csak sikerül kinyögnöm, ráadásul még aránylag határozottan is, mintha ebben semmi szégyellni való nem lenne. Voltaképp nincs is, legalább is számomra.
- Látom, izgalmas munkája van - tekintek először a rajzra, majd a férfire, felvont szemöldökkel, és igyekszem elfojtani a kitörni készülő mosolyom. Hoppá, ez az első alkalom, mikor tényleg magától jönne, és akkor se hagyom, na mindegy. És persze, ha már ilyen alkalmam adódott, elvégre, ha nem lépek közelebb az íróasztalhoz abban a reményben, hogy egy kevéske engem is ér a hő hűtő bűbájból, nem látom meg, és hát na... ne csak én legyek itt zavarban.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 20. 21:13 | Link
Young Tara

Egy kicsit ferdítek, hiszen pontosan tudom, hogy miért is jöt, de ezzel is nyerhetek pár percet, amit nem ceruzák értelmetlen dobálásával kell töltenem. Nem mondanám, hogy gyorsan, inkább kényelmes tempóban kelek fel, lépek a beérkező, és kiadásra váró papírokhoz, és bár sorban van mind, lassan kezdem el kikeresni a megfelelőt.
- Áh meg is vannak.
Már vagy ezer éve, de hát háttal állok neki, így aztán nem láthatja, hogy éppen belekukkantok a papírjaiba. Tudom, rossz vagyok, de hát kell egy kis szórakozás nem? Mondjuk simán utánakérdezek a fenti ismeretségeimnél, hogy mit érdemes tudni a lányról, mert valljuk be, csinosnak elég csinos, talán még… na de ez majd elválik. Megfordulva visszalépek az asztalomhoz, és öt lapot nyújtok át felé.
- Olvasd el nyugodtan, amúgy csak egy kijelentés, hogy kiadtam a papírokat, ha elveszted őket, akkor a saját költségedre tudunk másolt példányt kiadni belőle. Azért öt, mert az irattártól elkezdve a vezetőig mindenkinek lesz belőle egy példánya. Mármint csak ebből, a papírjaidból nem, azokiat nekem is úgy kell majd kikérnem, ha elhagyod őket.
Nem értem, miért ez a nagy szabályozás, meg ez a sok kör, de biztos jó oka van rá mindenkinek. Elég kemény, hogy azt feltételezik mindenkiről, hogy néhány papírral romba döntik a varázslótársadalmat. Mondjuk, tény, nem lenne nehéz, de azért szörnyen igazságtalan.
- Nem olyan rossz, az esetek nagy részében, ma éppen szörnyen unalmas nap van. Máskor azért járnak itt emberek. Gondoltam, hogy lelépek, de ha ez megtörténik, akkor a nagyfőnök biztos éppen erre jár, és az állásomra legalább húsz másik embert tud.
Ezt minden vacsora alatt el is meséli, szóval ha valaki azt hiszi, nem tudom mi az az érzelmi zsarolás, hát az nagyon téved, de inkább engem vegyen elő, mint a bátyám özvegyét, aki két évvel később is csak csendesen él a ház egy szegletében a kislányával. Szerintem ha Liára ráfújna, egyből összetörne.
- Minisztériumi diákmunka esetleg érdekel?
A közelebb lépéstől nem jövök zavarba, sőt, imádom, ha az emberek leküzdik az íróasztal okozta akadályokat, főleg, ha nem trollok, azt az esetet inkább kihagynám, mert lehet a bűzbe halnék bele. A zavar helyett fél kezemmel az asztalra támaszkodom, a másikat zsebre teszem és ellenállhatatlan félmosolyomat is rávillantom a lányra.  
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 20. 21:50 | Link
Benjamin... izé... bácsi Cheesy

Most már kezdem kicsit hülyén érezni magam. Vajon, mennyi idő telik el aközött, míg én kifutok innen, és ő ezt felfogja? Á, olyan gyorsan futni úgyse tudok, már pedig, nagy kedvem van hozzá. Nagyon nagy. Én ostoba, hogy nem hagytam, hogy Emma elkísérjen, akkor talán most nem úgy vizslatnám szegényt, mint aki szellemet lát. Dehát tényleg fogalmam sincs, mit keres itt, ilyen fiatalon.
- Szuper - ahogy nyújtja, én hirtelen mozdulattal kapom is ki a kezéből, még csak az hiányzik, hogy a szemem előtt vájkáljon abban a sok csúnya dologban, mai az életemet övezi. Amúgy se vagyok büszke arra, ami voltam, hát még ha más is megtudja, hogy külső segítségre volt szükségem. Tény, nem vagyok egy erős jellem, marha gyorsan össze tudok törni, főleg mostanában, azok után.
- Nem hagyom el, vigyázni szoktam a holmiimra, de te jó ég, ennyi melót - sóhajtok fel, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy papír átadása körül ennyi a macera. Nem is nagyon irigylem érte, hogy ezt ki tudja egy nap hányszor kell más szályába rágnia, és még továbbra se értem, mit keres itt. Szeritnem, ez lesz a nap talánya. De most komolyan, ha ti ránéznétek, ti is előbb képzelnétek el egy újság címlapján, mint itt egy asztal mögött. És ezért olyan zavarba ejtő az egész, mert bármennyire próbálom tagadni, én is csak nőből vagyok.
- Pedig ilyen melegben inkább fagyizni, vagy fürdeni kellene - jelentem ki nagy okosan, még biccentek is mellé egy aprót, jelezve, hogy igazam van, és nem csak azért, mert nő vagyok.
- Persze a munka nemesít - teszem hozzá gyorsan, mielőtt még az jönne le, hogy szabályszegésre buzdítanám, csak hát... itt alig van levegő, csoda, hogy neki nincs légszomja, és annyira lelombozó ez az iroda, hogy... oké, nem én dolgozok itt, és amúgy is... illetlenség ilyen jellegű véleményt formálni, még gondolatban is.
- Öhm... - fojtja belém a szót meg a levegőt is a kósza kérdésével, még a szemem is elkerekedik, és alig észrevehetően hátrálok is. Mondtam, hogy nem vagyok teljesen százas.
- Izé... én nem értek ám az ilyesmihez, vannak erre nálam sokkal alkalmasabb diákok is, akik... - harapom el a mondat végét, mert azt csak mégse vághatom a fejéhez, hogy olyat kéne találnia, aki képes két percnél tovább is összefüggően beszélni a jelenlétében.
- Ráadásul a nyelvet se tudom még, bájital segítségével beszélek, és megértem, de ez nem terjed ki az írásra, meg az olvasásra - remélem,
ez elég nyomós indok, plusz azt se tudom, Emma vajon mit szólna ehhez.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. augusztus 3. 09:42 | Link
Tara

Arra, ahogy kikapja a kezemből megemelem egy kicsit a szemöldököm, de nem fűzök hozzá semmit. Nem tűnik pszichopatának a lány, így aztán azt se tartom valószínűnek, hogy olyan nagyon durva dolgok lennének benne. Persze a nőkkel jobb vigyázni, ki tudja, hogy éppen miért, de valamiért egész biztosan fel tudják kapni a vizet, és akkor jaj neked férfi ember, jobb, ha inkább hallgatsz. Mondjuk nem tudom milyen az igazi veszekedés, amiről a haverjaim beszélnek, hogy „ott üvöltöztünk egymással a banya előtt”. Nálunk ez általában úgy néz ki, hogy anyám kiabál apámmal, amikor valami baromságot művel – ami lehet az is, hogy nem tette a tányérját a mosogatóba, ha éppen olyanja van -, apám meg olvassa a gazdasági híreket és cempeg néha, amikor az anyagi helyzetünket veszélyeztető híreket olvas.
- Igen, vannak itt furcsa megoldások, de legalább sok munkahelyet teremet ezzel a minisztérium. Ha egyszer kiderül, hogy nem is kell ennyi, félek, hogy túl sok embert bocsátanak majd el, mert átcsoportosítani őket nem nagyon lehet.
Én ugyebár nem vagyok érintett, egyfelől, másfelől meg nem hibázhatok, mert azonnal kirúgnak, és ez a két fél egy ponton, az apámban egyesül. Furcsa most az a helyzet is, ami rám vár, Botond halála után én lettem a legidősebb gyereke, engem akar bevezetni a „művészetébe”. Botond könnyen beletanult, neki való munka volt, de én már kétesélyes vagyok, Balázs pedig esélytelen, mert nem elég komoly, és állítása szerint sosem fog megkomolyodni. Még az esküvője napján is csak viccelt a korával meg azzal, hogy milyen is ő. Sokan szalmalángnak mondták a szerelmüket, csak azzal nem számoltak, hogy egy egész boglya társul hozzá, hiszen még most is együtt vannak, és szeretik egymást. Irigylésre méltó.
- Igen, valóban, és ha vársz még pár percet, akkor meghívlak egy nagy kehelyre, de még öt percig bármikor betoppanhat az ap… a főnököm.
Nem kéne eldicsekednem vele, ami itt mindenki számára egyértelmű, hogy nem csak névrokonok vagyunk, hanem ennél sokkal többek is, és hogy igen közeli a rokonságunk.
- Szerintem nem baj. Segíthetnél mondjuk nekem. Szórakoztatsz, amikor nincs itt senki és nincs munka. Egyedül ebben az irodában marha unalmas, és az az asztal ott szörnyen magányos, biztos jól esne neki egy megértő társ. Gyakorolhatnánk egymás nyelvét.  
Egyszer ezt a mondatot bevetettem egy lánynál, aki pofonvágott érte, majd megcsókolt, szóval az igen jól jött ki, de most itt kifejezetten a dolog szakmai részére gondoltam. Nekem is jót tenne, ha folyamatosabban rákényszerülnék az angolra, neki is, ha gyakorolhatja a magyart. Kedvező lenne mindenkinek.
- Persze nem ingyen. Havonta huszonöt galleont fizet a minisztérium minden gyakornoknak. Nem kell minden nap bejönnöd, csak amikor tudsz és csak akkor kell, ha nincs órád. Emellett persze ez beleszámít a gyakorlati idődbe, ha olyan szakon vagy, ami kötelezővé teszi. Tényleg, mit tanulsz?
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Benji
Írta: 2014. augusztus 20. 15:44
 | Link

Csak szégyenlősen vállat vonok. Tényleg nem akarom, hogy hülyeségeket gondoljon, pár papír láttán, de beszélni se akarok semmiről, amit magam mögött hagytam, hisz nem hiába tettem. Jó, fényévekkel jobban vagyok - mások szerint -, de ez nem jelenti azt, hogy olyan könnyen túl tudok lépni a dolgokon, az nekem sose ment.
- Semmi sem lehetetlen - ezt én mondom, igen én, de mindentől függetlenül, így látom. Ha a minisztérium megerőlteti magát, meg tudja oldani azt is, hisz elvégre, ki ha nem ők, ugye? Vagy csak én látom ilyen naivan a dolgokat? Mindegy is, ha lesz egy kis szerencsém, úgyse lesz túl sok közöm a bürokráciához, a munkámhoz nem tartozik túlzottan, és hát... csak kutatom a bestiákat, nem szándékozom a világra ereszteni őket.
Mondjuk továbbra se értem, neki miért olyna jó ilyen fiatalon egy asztal mögött görnyedni. Próbálok én szemet hunyni az előítéletek felett, és nem arra gondolni, hogy vélhetően egy poharat alig tett arrébb, de hát... a mellékelt példa nem ezt mutatja, az itt dolgozók túlságosan el vannak kényelmesedve... állítólag.
- A fgyi a gyengém - vallom be, hálás pillantás közepette, mert... mert ez azért kedves tőle, hisz nem is ismer, semmi oka nem lenne erre, én meg örülök, hogy nem kell még a kastélyban tartózkodnom, azok a falak már-már fojtogatnak.
- Az apád a főnököd? Várj akkor te.... - szép lassan rakom össze a puzzledarabokat, mert igazán nem esik nehezemre, az agyam mindig is jól működött.
- Várj, Radetzky Andor... Radetzky... te jó ég - csóválom meg a fejem, mert a férfival való találkozás, cseppet sem volt kellemes. Persze, mikor idejöttem, nem volt valami bizalomgerjesztő kinézetem, nem csoda hát, hogy ő közönséges őrültnek gondolt, nem álltam messze tőle.
- Az apád, nem valami kedves ember - azért ezt csak hozzáteszem, hisz a véleményem ez róla. Persze azt nem feltételezem, hogy Benjámin is olyan lenne, hisz az első benyomásom nem az róla.
- Szórakoztossalak, mint valami undvari bolond, vagy, mint valami... - vonom fel a szemöldököm, mert ez azért annyira jól nem hangzik, és nem csak azért, mert szórakoztatónak nem mondhatom magam, hanem mert a feltételezés sértő, nem beszélve arról, hogy nem bohócnak készülök.
- Khm... szerintem te erre az állásra biztos, hogy nem engem akarsz - na ezt már határozottan ejtem ki, mert én aztán senkivel nem vagyok hajlandó nyelvet gyakorolni, sem szórakoztatni, sem kivágott blúzban, miniszoknyában billegni előtte. Többnek, sokkal többnek tartom magam ennél.
- A pénz nem foglalkoztat, örököltem épp eleget, Bestiakutatóként meg nem igazán számít, hogy itt pötyögök... - veszem óvatosra a figurát. Tudhattam volna, mihelyst valakivel közvetlen leszek, kimutatja a foga fehérjét, életemben először kívánom azt, hogy Benjamin bár ne tette volna, hisz eleinte annyira szimpatikus volt.
- De a suliban van elég lány, akik számára ilyen lehet az álom meló, javaslom nézz körbe ott - elvégre, nem nehéz rájuk bukkanni, lerí róluk, hogy másra se vágynak, csak hogy egy fiatal, elég jó képű férfit szórakoztathassanak, fizetésért. Ezzel, most le is írtam őket.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. szeptember 6. 19:01 | Link
Tara

- Én mi?
Szuper, annyira igyekszem nem közhírré tenni, hogy ki az apám – na nem mintha ne derülne ki itt -, de csak sikerül. Pedig általában figyelek erre, de nem, most nem sikerült. Korholhatom is magam a hibám miatt, mint most teszem, vagy elzavarhatom a gondolatot, és figyelhetek a szép látogatómra is, aki éppen beszél hozzám.
- Nem, nem mint egy udvari bolondot, és nem érdekelnek a nők.
A kijelentésemet végiggondolva, rá kell jönnöm, hogy ezt gyorsan korrigálnom kell, még mielőtt a vonuzó lányok helyett helyes fiúk kacsintásával szembesülök. Akkor aztán tényleg elvágnám magam apámnál, még ha nekem személy szerint nincs is bajom a dologgal.
- Mármint, nem vagyok meleg, csak nem kezdenék kapcsolatot házon belül. Házi nyúlra nem lövök. Nem azért keresek magam mellé valakit, hogy kavarjak vele, hanem, hogy haladjak a munkával, és ne legyek egyedül az irodába. A szórakoztatás inkább a nyelvtanulás, a beszélgetés lenne, és szereted a fagyit is, ami tök jó.
Azért kicsit rosszulesik a feltételezés, hogy ennyit néz ki belőlem, mert szinte az arcára van írva, hogy ez az, amit kinéz belőlem, holott erről szó sincs. Különben is, itt járkál az apám is, nem akarom, hogy a kelleténél is jobban megfélemlítse azt, akivel össze akarom költeni az életem, arra elég, ha otthon találkozik vele.
- El tudom azt is intézni, hogy ilyen körökbe mozogj. A bátyám régen bestiakutató volt, vannak ismeretségeim, kipróbálhatod magad benne, ha gondolod, de tényleg jól jönne a segítséged.
Lopva az órára pillantok, majd ráérősen lépek a székemhez, hogy elvegyem róla a zakómat, és nyugodtan belebújjak, ettől hivatalosabb kinézetet kapva.
- De erről majd beszélgethetünk egy másik alkalommal. Vége a munkaidőmnek, meghívlak egy fagyira, gyere.
Az ajtót kinyitva engedem ki, majd követem, hogy gyors lépésekkel elhagyjuk az épületet.

Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház