36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. január 30. 08:16 | Link

Thomas

szombat délelőtt, kisállatos nap


 Akkor még jó? Az én meglátásom szerint jó is, meg nem is. Jó, mert van saját kuckója, ahova visszavonul és békén hagyja mindenki. Jó, mert csak egy emberhez kell alkalmazkodnia. És rossz, mert csak ők ketten vannak. Rossz, mert kimarad a random navinés éjszakázásokból. De úgy tűnik, hogy ő még mindig jóként könyveli el. Mondjuk a múltja miatt ez nem is annyira meglepő.
- Nem ijednék meg, tudnám, hogy nálad van. - valószínű, hogy ha állandóan elérhető közelségben lenne a fiú, akkor Beni sem ilyen kitörő örömmel fogadná minden egyes alkalommal. Miután megszokná, hogy nagyjából bármikor láthatja valószínű, hogy visszatérne minden a rendes kerékvágásba, és nagyon nagyon sokszor szuszogna mellettem a takaró alatt a kisállatka. De feleslegesen azon túráztatni az embernek az agyát, hogy mi lenne ha. Nincs ha, ez van ami.
Most éppen a plüssök vannak teljesen a látóteremben és a gondolataimban. Thomasból nem váltják ki ezt a lelkendezést, amit belőlem, de végül is nem is igaziak. Őt az igazi állatok jobban lázba hozzák. Hamarosan azt is látunk majd, mert hagyom magam elvontatni a puha birodalomból.
- Bocsi, kérdeztél valamit? Nem hallottam rendesen. – ugrik be, hogy hallottam, hogy valamit mondd, de egy szót se sikerült megértenem belőle. Talán nem tart érte totál dinkának, meg olyannak, aki nem figyel a másikra. Figyelek én, csak kicsit elterel ez meg az. Lehet, hogy ezt meg majd nekem kell megismételni, annyira belelendül a csodálkozásba. Elmosolyodom a dolgon, ez az, ez olyan Thomasos. Ez az új összeszedett, határozott és jól szervezett arca nekem még egy kicsit új.
- Jó, meg azt is, hogy van-e valami szabály az egy személy által maximálisan kiszabadítható blökikre. Biztos van, nem lenne fair, ha egy egész falka rohanna utánunk délután, másnak meg nem jutna egy kutya sem. – bólogatok az ötletre. Pedig nekem tetszene, ha minden kutyát kiengednénk. Mind biztos nagyon örülne, és el lennénk halmozva kutyapuszival, farokcsovival, praclikkal a mellkasunkon. Olyan hálásak tudnak lenni!
- Mi választjuk ki, hogy melyiktől kérünk puszit, vagy az éppen felszabaduló kutyustól kapjuk? – kérdezek a nyakamat nyújtogatva miután beállunk a hosszú sorba. Egyelőre ez a két terület van itt kinn, amiről kiderül, hogy pontosan mi csoda. A nagy kör alakú téren még csak most kezdenek el mozgolódni az emberek. Gondolom valami állatsimogató-szerűség lesz. Vagy pónin lehet majd lovagolni. Vagy majd meglátjuk.
- Tényleg, te a suli újságnál vagy, nem? Erről is írsz, vagy itt nem a sajtót képviseled? – dobok be egy témát, amiről csak ködös információim vannak. Mintha láttam volna egy példányt, amit valaki olvasott és megjegyezte, hogy Thomasnak ehhez is köze van.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 2. 00:11 | Link

LAURA
szombat délelőtt a kisállatos napon | x

Fura nekem az, hogy bárki is meg tud unni bármit, amit szeret csinálni. Nekem valahogy sosincs olyan, hogy készpénznek vennék valamit és emiatt ne értékelném végtelenül, hogy részem lehet benne. Ugyanolyan élvezettel űzök mindig mindent, mintha először tenném. Amit nem így csinálok, azt inkább nem is csinálom. A lényeg, hogy én tuti nem lelkesednék kevésbé a csodacicáért akkor sem, ha naponta látnám. Viszont ő macskából van, felsőbb létforma, nincs mit tenni.
- Azt, hogy: mi az a Dunakavics? - ismétlem meg a kérdést, amikor már kevésbé terelődik el a figyelme. Az átjön a fordítóbűbájon, hogy Magyarország egyik folyójának köveiről van szó, azonban kétlem, hogy itt szó szoros értelmében ezt árulnák és hogy a lány ennyire nagyon odavolna értük. Mármint persze lehet, hogy tényleg ezek, de biztos van bennük valami extra.
- Szerintem, amelyiktől szeretnénk. Viszont nekem mindegy, kit kapok, úgyhogy, ha gondolod, cserélhetünk, amikor odaértünk. Már ha neked van, akitől szívesebben kapnál - ajánlom Laurának a sorban állva és nehezen veszem el a tekintetem a szerencsésekről, akik már éppen kapják a finom nyalintásokat. Mosolyogva figyelem őket. Szeretem, amikor mindenki ilyen boldog. A kutyusok is, a puszit kapók is meg a nézők is.
- Igen, én vagyok a főszerkesztő - bólogatok, szórakozottan, azonban tényleg nem igazán tudom levenni a szemeimet arról, ami elől folyik. Annyira jó! Szerintem egész nap el tudnám nézni.
- Ha nem is én, de gondoltam rá, hogy valakinek ajánlom témaként, igen - árulom el a lánynak, hogy annyira pompás az ötlete, hogy már nekem is megfordult a fejemben. Kár lenne egy ilyen eseményről nem beszámolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. február 2. 16:11 | Link

Thomas

szombat délelőtt, kisállatos nap


A csodacica kifejezve, hogy ő bizony valóban egy felsőbb létforma, és mindig azt csinál és akkor amikor kedve van, úgy dönt, hogy ő köszöni szépen, de nem kér a kutyákból, és egyéb állatfajtákból, amiknek ő már érzi a szagát. Egy dörgölőzés mindkettőnk lábához, majd egy hangos nyávogás után gyorsan odaszökken egy kellően terebélyes fához az udvaron, pár ugrás, és már fenn is van. Összetekeredve pislog le a sok nyüzsgő emberre és állatra.
Örülök, hogy így tett, legalább nem kell azon aggódnom, hogy rálépnek, vagy, hogy egy kutya fel akarja falni. Most legalább nyugodtan végig tudom gondolni, hogy hogy is magyarázzam el a Dunakavics fantasztikus voltát.
- Ősrégi magyar édesség. Pörkölt földimogyoró van cukorkába bundázva, többféle színűek, és nagyon de nagyon finomak. Lehet, hogy elsőre kicsit furcsa annak, aki még nem kóstolta ez a kombináció, de hidd el, megéri megkóstolni. – ajánlom nagyon is a finomságot neki, maximum úgy jár, mint én a teával: rájön, hogy nem neki való. Attól még megéri megkóstolni. Ha meg se próbálja az ember, akkor nem mondhatja azt, hogy nem szereti. Legalábbis én így gondolom.
Bólogatva fogadom a felajánlást, miszerint átengedi nekem az ő kutyusát, ha én inkább attól szeretnék kapni. Kedves tőle. Igazából mindegy, hogy melyik kutyus, a bevert képű összes foga csálén kiálló bulldog is ugyanúgy tud puszit adni, mint egy labrador, vagy bernáthegyi. Vagyis, elvileg mindegy, viszont most feltűnik egy különösen furcsa küllemű kutyus. Szőr szinte semmi sincs rajta, kigúvadó gülü szemek, és valahogy az ő asztalkáját inkább kihagyják az emberek. Egy pillantás elég, hogy tudjam, őt akarom megörvendeztetni.
- Szívesen kapok én bármelyiktől, de nézd csak: ott azt a csufit. Szegényke csak vár és vár, de alig megy oda valaki. Tőle szeretnék puszikat! – mutatok oda. Már ennyi is elég a szóban forgó ebnek, hogy boldog farkcsóválásba kezdjen. Az egész kis teste beleremeg ebbe a mozdulatba, én meg úgy érzem magam, mintha, hm nem is mintha tuti hogy belezúgtam ebbe a kis fickóba. De szívesen megtartanám!
- Tök szupi! Gratulálok! Ezek szerint akkor nem csak a többieket irányítgatod meg ilyesmi, hanem te is írsz. – kicsit felviszem a hangom a mondat végén, jelezve, hogy nem vagyok biztos a dologban, és megerősítést várok, hogy jól gondolom-e.  Gyorsan el is határozom, hogy megkeresem az újság utolsó számát, hátha van benne tőle cikk. Kíváncsi vagyok az írói stílusára. Biztos szórakoztató.
Ahogy egyre jobban halad a sor, úgy lesz egyre több ember a rendezvényen. Hiába sok diáktársamnak túl korai a kezdés, mondhatni hajnal az ő szemükben. Valószínűleg hozzájuk igazodnak a pacisok is, ugyanis most feltűnik pár felnyergelt ló, és éppen próbálják őket egymástól megfelelő távolságban elhelyezni. Egy pejnél és egy almás deresnél ez eléggé nehézkes, mivel folyton össze akarnak balhézni. Van, amelyik mögé kis kocsi van téve, de van amelyikre fel lehet ülni. Futószárat egyelőre még nem látok.
- Lovagolunk is? – kérdezek rá, hiszen nem tudom, hogy mi a véleménye erről. Én személy szerint már ültem lovon, igaz, csak futószáron. Jó élmény volt, de ha ő inkább csak kocsikázna, nekem az is jó. Mindegy, csak megsimizhessem őket.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 3. 22:22 | Link

LAURA
szombat délelőtt a kisállatos napon | x

Egy cukormázba mártott földimogyoróból nagy baj nem lehet. Úgyhogy élénken bólogatni kezdek arra, hogy érdemes megkóstolni. Akkor meg is fogom!
- Awh, látom - nézek el a mellőzött kutyus felé. Tökéletes választás! Én ahhoz a blökihez fogok menni, akihez hamarabb odaérek. Ha ő lesz, akkor ő lesz. Mindenképpen nagyon jó lesz, ez nem kérdés. Már alig várom, hogy ott tartsunk.
- Igen, igen. Bár főleg fejtörőket készítek a Rejtvénysarokba. Írni elég keveset írok egyelőre. De szeretnék majd többet - kötöm Laura csinos orrára, hogy ezen szándékomban áll változtatni. Erőltetni mondjuk nem akarom, ám tény, hogy többször is támadt már jó ötletem. Azonban valahogy mindig inkább a szerktársaknak ajánlgattam őket és le is csaptak rá.
- Hm. Én nem hiszem. Vagy hát nem tudom - bizonytalankodom a lovaglást illetően. Inkább csak simogatnám a pacikat. Valahogy felülni nem annyira vágyok rájuk. Talán mert a seprűn sem vagyok egy nagy szám és feltételezem, ez hasonló. Akárhogy is, nekem nagyobb élmény szerintem csak figyelni vagy szeretgetni őket.
- Ezaz - nyugtázom vidáman, hogy a sor elejére értünk. Egy nagyobb testű kutyus szabadul fel nem messze, úgyhogy én máris arrafelé vetem magam. Bedobom az érmét a perselybe, aztán nyúlok az eb után. Jól beletúrok a bundájába és ahogy odahajolok, szememet lehunyva fogadom a nyalintásokat, szuszogón nevetve.
- Köszönöm - simogatom meg hálásan búcsúképpen és lépdelek el tőle, arcomat törölgetve. Észre veszem, hogy van is egy meleg vizű lavor odarakva a szélre hogy meg lehessen mosdani a túláradó szeretet után. Megtörölközöm és elégedett sóhajjal pillantok a lány felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. február 4. 18:58 | Link

Thomas

szombat délelőtt, kisállatos nap



Láthatóan, és hallhatóan Thomas elégedett a kutyusos elképzelésemmel, ami nagy örömmel tölt el engem. Ha nem tetszene az ötlet neki akkor is a Csufihoz mennék, de mégis sokat jelent, hogy elfogadja, sőt mi több, megérti és szimpatizál a választásommal.
- Általános témák foglalkoztatnak, vagy inkább speciálisra szakosodnál? Biztos érdekes lehet az újság szerkesztés, és nehéz is…sok mindent figyelni, irányítani mindenkit. – hangomból a leplezetlen csodálat árad, hogy ő ezt bevállalja. Sokan nem tennék, túl sok a felelősség. Én az írói véna hiányában eleve kizárt, hogy újsághoz menjek „dolgozni”. Az olvasásukat sem viszem túlzásba, inkább vagyok könyv párti.
A pacik felfedezése kiűz a fejemből minden mást, csupán gépiesen teszem a lábaimat egymás elé. Vágyakozva nézem a kecses állatokat, a hosszú lábaikat, amik annyira törékenyek, mégis oly gyorsaságra képesek. Ebben teljesen megfelelek az általánosításoknak miszerint a lányok odavannak a lovakért. Ha a szabad ég alatt lennének, egy mezőn, ahol se egy kantár, se egy zabla, se egy kerítés…nos valószínűleg ott csak guggolnék a fűben és csodálattal a szememben nézném őket.
- Az egyetlen parás dolog a lovon ülésben, hogy magasan vagy. Amikor így nézed őket, akkor nem is tűnnek olyan magasnak. De azok. Ott ülsz, a ló lefelé tartja a fejét ahogy megy…szinte a semmi tart vissza attól, hogy rossz lépés esetén előre ess. Én ettől féltem, amikor a sulis kiránduláson felültünk rájuk. Ledobni elég ritkán dob le egy ló, ilyen helyen meg pláne. Ide csak a halál nyugodtakat hozzák, akiket nem zavar a sok ricsaj. – magyarázom neki megnyugtatásképpen amikor meghallom a bizonytalanságot a hangjában. Pillantásom közben ide-oda vándorol a fiú és a lovak között, néha el-elmosolyodom, ahogy felidézem az emléket. – Viszont iszonyat kényelmesek, és nem olyan instabil, mint amikor egy darab fán ülve repkedsz. De ha nem gond, akkor én azért szeretnék odamenni és megsimogatni meg megpaskolgatni őket.
Kicsit félszegen „kérem” meg a fiút, hogy azért ne teljesen hagyjuk ki azt se. Abból amit elmondott ugyanis nem derül ki, hogy mi a bizonytalanság oka. Az is lehet, hogy fél tőlük. Sokan félnek tőlük, nincs abban sem semmi. De nyilván nem erőltetem rá a dolgot. Erről viszont beugrik valami, amiben tanácsot akartam kérni tőle már egy ideje.
- Thomas, ha van egy félelmed, akkor azon szerinted, hogy a legjobb felülkerekedni? Szembesítéssel vagy esetleg valamilyen lelkis segítséggel? – nem merem kimondani, hogy szakemberre gondolok, azt meg pláne nem, hogy pszichológus a konkrét megnevezése. Sokan vannak körülöttünk, és nem igazán szeretném a fél falu füle hallatára azt a felvetést tenni, hogy dilis vagyok.
- Hajrá! – egy gyors lapockaveregetéssel bátorítom a fiút, aki már szinte repül is a kutyus felé, a jól megérdemelt puszijaiért. Na nem mintha szüksége lenne a bátorításra. Hamarosan már fel is hangzik a boldog kacagása, majd biccent egy kisegítő emberke, hogy szabad a pálya nekem. Rámutatok a csúnyácskára, aki már teljesen feladta, hogy bárki is menne hozzá, a sor legvégére. A srác magyaráz valamit, hogy őt nem ajánlja, mert ugrál. Egy legyintés tőlem, egy érme landol a többi között, és már ott is guggolok a kutyus előtt. Látom a tekintetében egy pillanatra átsuhanni a meghökkenést, majd a reményt, végül mindezt elmossa az öröm. A kis jószág annyira izgatott, hogy a megsimogatása is komoly gondot okoz, aztán, hűen az elhangzott figyelmeztetésre már ugrik is. Kicsi tappancsok a térdemen landolnak, a nyelve pedig végre eléri az arcomat. Én vidáman felkacagok, ő pedig boldogan hol szűköl, hol vonyít. Aztán a hátára dobja magát, feltárva nekem a pociját. Az idők végezetéig el tudnék itt lenni, de sajnos nem tehetem.
- Annyira cuki vagy! Ne hallgass a többiekre, csak irigyek. Te vagy itt a legszebb! – súgom a kicsinek, elhalmozva a buksiját puszikkal, majd összeszoruló szívvel elsétálok tőle. Nem nézek hátra, felesleges, tudom, hogy szomorúan néz utánam. Mire odaérek a mosdótálhoz szemeimet ellepik a könnyek.
- Ez nagyon, hm, intenzív volt. – mondom, mintegy magyarázatképpen. Egyszerre vagyok boldog, és szomorú. Gyorsan megmosom az arcom én is, mire végzek a szemem már újra teljesen tiszta a szám pedig mosolyra görbül.
- Akkor most? Kutyaszabadítás, vagy pacizás? – kérdezem meg tőle, de a válaszig el sem jut szegény, mert rögtön egy új dolgot fedezek fel. A lovas résznél hirtelen rengeteg ember lesz, de a lekerített rész másik felében. Akkora tömeg van, hogy semmit nem lehet látni tőlük. Azonnal fel is keltik a kíváncsiságomat.
Ott meg mi lehet? – kérdezem költőien, majd nyúlok Thomas karja felé jelezve, hogy menjünk oda és nézzük meg.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2019. február 7. 21:35 | Link

A legjobb gazdi-kiskedvenc páros (fődíj)


  
Zippzhar Mária Stella és kiskedvence, Lysander


Mária és Lys nyereménye nem más, mint egy kupon a Budanekeresdi Némó állatkereskedésébe, amit beválthat a kicsikéjének bármire, amit csak venni szeretne neki. Értéke 10 galleon. Ezen kívül egy 25 cm-es csokifigura, ami a cicát mintázza, valamint egy kis édességcsomag állatos gumicukrokkal, nyalókával és rágóval.

A legédesebb gazdi-kiskedvenc páros (különdíj)


  
Juhász Laura és kiskedvence, Benito


Laura és Benito nyereménye nem más, mint egy egy általunk összeválogatott állatkajacsomag. (Tartalmaz egyeztetve a fajról jutalomfalatokat, játékot, hámot, póráz, kisplédet és egy csini, illeszkedő esőkabátot.) Értéke 7 galleon. Ezen kívül egy 20 cm-es csokifigura, ami a sárkányleopárdot mintázza, valamint egy kis édességcsomag állatos gumicukrokkal, nyalókával és rágóval.

//Az esemény a végéhez érkezett, így kérünk mindenkit, hogy új játékba már ne fogjon és a meglévőeket 1-2 napon belül zárja is le!

Köszönjük, hogy velünk voltatok,

a DÖK csapata//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2019. február 9. 23:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 10. 00:24 | Link

LAURA
szombat délelőtt a kisállatos napon | x

Eltöprengek a témákkal kapcsolatos kérdésén, kicsit el is bambulok.
- Nem igazán tudom. Szerintem majd jön - osztom meg vele a nagy elgondolkozásom eredményét, a hatalmas semmit. Dehát tényleg fogalmam sincsen, mikről írnék. Azt remélem, a témák adják majd magukat.
- Tartottam is tőle, de mindenképp ki akartam próbálni. Szerintem élni kell az ilyen lehetőségekkel. Kipróbálod, aztán legfeljebb, ha nem megy, nem megy - vonok vállat és valószínűleg egész bölcsnek meg lazának hathatok, pedig nem vagyok én egyik sem. Tényleg irtóra izgultam, helyt állok-e vajon. Végül sikerült. Belejöttem a főszerkesztősködésbe.
Nagyon sok minden szépet és jót el lehet mondani a velem sorban álló lányról, azonban azt nem, hogy jól tudna nyugtatni. Legalábbis most nem. Hiszen szépen elmeséli, milyen magas, ha felülsz egy lóra és hogy úgy érzed, könnyen ledobhatnak magukról. Miután így nyit, nehezen lépek túl ezen a baljós érzésen, hiába a további bátorítás. Kicsit erőltetetten mosolygok rá, ám a kifejezésem hamar őszintébe csap át, amikor elmondja, hogy ő azért szeretne odamenni hozzájuk, megpaskolgatni őket.
- Ó, azt én is, persze - csapok le rá lelkesen. Nem félek tőlük egyáltalán. Nagyon kedvelem őket. Ahogy kb. tényleg minden állatot. Esélyes, hogy még arról is külön le kéne beszélni, hogy egy sárkányhoz odamenjek haverkodni.
- Szerintem ez nagyon emberfüggő - kezdem feleletem a komoly kérdésre.
- Van, akinek jót tesz, ha szembenéz vele és rögtön rájön, hogy nem is olyan vészes az a valami, mint hitte. Viszont másoknak meg jól jöhet a segítség. Vagy mindkettő. Én mondjuk elmentem a sulipszichológushoz, amikor tartottam valamitől - árulom el neki gátlástalanul, mindenki füle hallatára, hol jártam. Engem egyáltalán nem feszélyez, ki mit hall meg. Igazából bele se gondolok, hogy talán nem kéne. Ez elvileg egy jó tulajdonság, azonban koránt sem kifizetődő sok helyzetben.
- Mondjuk még azóta se mertem megtenni - nevetek egyet keserűen.
- De jól esett beszélgetni róla és szerintem merítettem belőle némi bátorságot ahhoz, hogy legalább ne vessem el az ötletet - ecsetelgetem tovább, hol magam elé nézve, mennyien vannak még előttünk, hol Laurára pillantva. Aztán eljön a nagy pillanat: én következem. Miután részesültem a legnagyobb örömökben, oldalra állok és megszemlélem a nagy találkozást. Ami történik, az tényleg intenzív. Nagyon az. Ez jó szó rá. Mivel pedig engem még a nem intenzív dolgok is megkapnak, ettől főleg túláradnak bennem az érzelmek. Hamar könnyel telik meg a szemem. Megilletődötten mosolygok a pároson. Mikor háztársam mellém ér a magyarázatával, szipogva törlök egyet a szemem és bólogatok, aztán már nézek is körbe, próbálva elengedni a pillanatot meg a gombócot a torkomból.
Hamar eldől, merre tovább. Indulunk a pacik felé, ahol egy minikornis megjelenése okozza a jelentős közönséget. Sorba is lehet állni, ha meg akarod simogatni. Nem tudom, ezt ki akarjuk-e várni, viszont a többi lóhoz mindenképp odaballagunk és megkapják tőlünk a megérdemelt paskolgatást, simogatást. Olyan méltóságteljes lények! Amint pedig kipaciztuk magunkat -legalábbis egy időre-, indulunk kutyust szabadítani. Laura és én is kiengedünk egy-egy rabot. Részemről megint teljesen random választok. Igazából kiszámolom, ki legyen a szerencsés. Végül egy Staffordshire Bull Terrier lesz az. Na nem vagyok ilyen tudós a kutyafajtákban, csak ki van írva a kis táblájára a rácson. Miután kiengedem őt, már jön is hozzám, én meg hajolok le, simogatom, dicsérgetem. Mikor pedig csakhamar bemegyünk leülni enni-inni kicsit egy plédre, szépen mellém helyezkedik. Muszáj vagyok simogatni, ölelgetni, puszilgatni olykor. Fantasztikus ez a nap! Már most az, és ekkor még nem is sejtem, milyen meglepetéseket tartogat Laura és a csodacica számára. Biztosan kiugrom majd a bőrömből, pedig már most is oda meg vissza vagyok.

🐾 🐾 🐾
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. február 10. 16:04 | Link

Thomas
szombat délelőtt, kisállatos nap


Az egyik pillanatban még elcsodálkozom azon, hogy fogalma sincs miről írna, a másikban meg már kissé eltátott szájjal hallgatom a felnőttes felfogását. Nyilván nem vártam pontos téma megjelöléseket, de azt azért általában le szokták tudni szögezni az emberek, hogy mi az, amit ezer százalék nem akarnak. Mint én meg a sport.
- Igazad van és ahogy hallom neked megy. – mosolygok rá, ismét megfogadva magamnak, hogy szerzek egy Thomas előtti és egy Thomasos újságot, hátha rögtön szembetűnik a különbség. Tehát egy újabb út vár rám a könyvtárba.
Én persze teljesen fellelkesültem a lovaglás gondolatától, de hiába a magyarázatom, Thomast nem igazán ragadja magával az ötlet. Valószínűleg rosszul fogalmaztam, hisz oké eléggé fura érzés hogy nincs előtted semmi tulajdonképpen, de ledobni nem fognak, szóval elég hamar napirendre tér efölött az ember, főleg ahogy elindul vele az állat.
- „Szerintem élni kell az ilyen lehetőségekkel.”  Kipróbálod, legfeljebb …. – kezdem el idézni az előbbi szövegét, jelezve, hogy nem csak a szerkesztőségi dologra igaz ám. A mondat végét egy hatalmas vigyorral zárom, hogy tudja csak tréfálkozom vele. Nem fogom telesírni a párnámat, ha nem mászik fel egy lóra.
- Remélem van ott valami pacinasi is, amivel meg lehet őket kínálni. – állok át az egyik lábamról a másikra, igyekezvén a legjobban helyezkedni, hátha meglátok egy ilyesmi dobozkát ott. Sikertelenül, valaki folyton takarja a kilátást. De majd ha odamegyünk úgyis meglátom.
Homlokráncolva hallgatom a komoly témával kapcsolatos véleményét, őszintén szólva nem sokat segít az elhatározás elősegítésében az amit mond. Aztán elkerekedik a szemem, amikor oda ér, hogy ő járt pszichológusnál. Neki segített a beszélgetés, bár még nem jutott közelebb a félelmei leküzdésében, de akkor is előrébb van, mint volt. Ez az információ legalább közelebb terel a döntésemhez. Bólintok egyet, majd újra végiggondolom a hallottakat.
- Nem volt még rá lehetőséged? Vagy nem is nagyon kerestél? – kérdezek rá a késlekedésére. Nem firtatom, hogy ugyan mi miatt megy ő oda, mitől tart, ezek nem igazán rám tartoznak. Jó igazából az egész nem tartozik rám, az se amire kérdezek. Viszont talán a feleletéből le tudom szűrni, hogy mennyire is tud hasznos lenni egy ilyen csevej a szakemberrel.
Egy kicsit tétován és hallgatagon teszem meg az utat a lovak felé,  a kutyusosdi után kell némi idő, hogy újra visszazökkenjek a normális lelki kerékvágásomba. Érzékeltem, hogy Thomas is elérzékenyült tőle, ami annyira nem is meglepő, amilyen csupaszív ez a fiú. De nem mondok rá semmit, jobb ha nem teszem, mert a végén még sírva fakadok. És nem sok kedvem van tesztelni, hogy vajon mit kezd egy bőgő lánnyal. Valószínűleg teljesen zavarba lenne tőle, mint a pasik többsége. Legalábbis így hallottam.
- Az egy mini unikornis?! Egek! De furi! – csodálkozom el a pici lószerű állaton, amit végre én is látok. Láttam már képeken unikornist, többször is, de valahogy a valóságban nem ugyanolyan. És persze itt is nagy a tömeg, így a sima lovak felé kanyarodunk, miután kellően kicsodálkoztuk magunkat a furcsa szerzeten. Részemről inkább beállnék még egyszer a kutyapuszis standhoz, bár még a benti dolgokat sem néztük meg rendesen. Persze a pacik is megkapják maximálisan, ami nekik jár, sőt! Az egyik pej akkorát lök Thomason az orrával, hogy azon mindketten jót nevetünk. Őpacisága keveselte a simogatást, amibe részesült. Arcunkon boldog mosollyal fogjuk hát közre a repetázni vágyót, hogy mindketten simogathassuk a nyakát, meg persze azt a szép fejét. Az állat elégedetten horkantva lép végül odébb tőlünk, mi pedig indulunk tovább a sittesekhez. Itt már nem foglalkozok azzal, hogy kihez jutok oda, de úgy néz ki nekem a kistestűek jutnak ma. Ez most egy fajtatiszta, törpe tacskó. Thomas persze most is nagyobb jószághoz jut, a Staffi akkora nyelvcsapásokkal jutalmazza a megmentőjét, hogy csoda hogy fel nem borul a fiú. Leguggolok a tacsihoz, hogy el tudjon érni engem, na meg persze én is őt. Ezt a pillanatot választja Benito, hogy lemásszon a fájáról és újfent csatlakozzon hozzánk. Egyik kutya sem foglalkozik vele, teljesen leköti őket a szabadság érzése. Ezzel a két plusz fővel jutunk vissza az épületbe, látunk neki a finomságoknak, és persze elhalmozzuk a két kutyust nekik való csemegékkel is.
- Sajnálom, neked itt nincs finomság. Hazafelé majd fogunk pár szitakötőt, jó? – simogatom meg az ölembe telepedő sárkányleopárdot. Jó dolog egy kutya, több kutya még jobb, de nekem azért csak ez a csodacica a favorit. Egyik kezemmel őt simogatom, a másikkal a tacsit, ilyenformán nem jutok túl sok dunakavicshoz, de nem bánom. A boldogságom így is teljes. A fiú megfogadván tanácsomat megkóstol egy szemet a különleges csemegéből. Majd még egyet, majd még egyet egyre nagyobb mosollyal az arcán. Sejtettem én, hogy ízleni fog neki. Felszabadítom az egyik kezemet, hogy megkóstoljak egy tejkaramellának tűnő valamit. Az íze hasonlított is rá, azonban hogy ez nem mugli finomság volt az is biztos, legalábbis a mugli dolgoktól nem szokott füst előtörni a füleimből. Ezen persze jót kacagtunk a fiúval, majd felfedező útra indulunk a benti részen is. Hamarosan visszajutunk a kedvenceimhez – a plüssökhöz. Gyorsan meg is veszem azt a cuki cicusosat, amit kinéztem. Na nem mintha szükségem lenne egy plüssre, de jó célt szolgálok vele, hát miért is ne.  A felszereléses standnál  Thomassal jókat nevetve tréfálkozunk a különféle kutyaruhákon, hogy melyiket melyikre kéne feladni, meg miknek lehetne beöltöztetni őket, amíg egy hangosbemondó nem kéri a figyelmünket. Eredményhirdetés. Egy pillanatra el kell gondolkoznom, hogy miről is van szó, aztán ugyanolyan izgatottan várom én is, hogy melyik kisállat-gazdi páros nyeri el a legjobbnak járó díjat. Mire lehuppanunk az egyik alacsony asztalka mellett már ki is derül, hogy egy cicás lány lesz végül a nyertes, hatalmas tapsvihart is kap, amibe persze én is beszállok. Aztán megáll a kezem a levegőben, amikor a különdíj kerül sorsolásra.
- Nyertünk?! – suttogom, bár ha kiabálnám se hallaná meg senki a tapstól, amit ezúttal Benito és én kapunk. Thomas még lelkesebben száll be a tapsba, mint az előbb, hangosan éljenez és gratulál nekünk. Félszegen elmosolyodom, majd a zsűrihez sétálok, hogy átvegyem a nyereményünket. Visszafelé az utolsó pár lépést már szinte szaladva teszem meg, megkönnyebbülve, hogy nem estem hasra a rengeteg figyelő szempár láttára. A taps és a hurrázás szépen lassan elül eddigre és mindenki napirendre tér a dolog felett. Leteszem közénk a kosárkát, hogy mindketten meg tudjuk nézni mik vannak benne. Rengeteg szuper cucc van benne, a jutifaliból rögtön  dobok is egyet Beninek, ő vízbe zárja, majd elereszti és jóízűen csámcsogva befalja azt. Amikor az esőkabátkát kiveszem akkor összenézünk Thomassal és mindketten nevetni kezdünk. Biztos írtó cuki lesz benne a sárkányleopárdom, ha egyszer sikerül ráadnom.
A hangosbemondós felhívja a figyelmünket, hogy az esemény a végéhez közeledik, amit szomorúan vesz tudomásul mindenki, sokan már kifelé indulnak, vannak akik még gyorsan kiszaladnak hogy ezt vagy azt megnézzenek még. Mi is felállunk, hogy visszavigyük a kutyáinkat az udvarra. A ketrecek már nagyrészt elszállításra kerültek, a kutyák pórázra kötve várják, hogy mehessen végre sétálni az őket gondozókkal. A mi két ebünk még megszeretget minket, ami eltart egy darabig. Láthatóan megkedveltek minket, sőt a staffi határozottan vágyakozó pillantásokat vet a fiúra mielőtt odaszaladna többiekhez, jól nevelten.
Fülig érő szájjal, endorfinnal teljesen feltöltve hagyjuk el a kisállatos rendezvényt. Kérésemre Thomas még megmutatja, hogy hol is vannak azok a kandallók, amiken át lehet közeledni – ámuldozok is egy sort, hogy komolyan képes ebbe beleállni valaki és eltűnni az ijesztő semmibe - , majd elköszönés közben a kezébe nyomom a sárkányleopárdos csokit, amit kaptunk.
- Tessék, hogy neked is legyen egy csodacicád. – rámosolygok a fiúra, majd gyorsan odahajolok, egy puszit adok az arcára, aztán egy ’köszönöm a szép napot’ elhadarása után már sarkon is fordulok és Benito kíséretében kilépek a hivatalból. Nem nézek vissza, hogy vajon Thomas még ott áll-e, meglepetten néz-e, vagy már el is tűnt az ijesztő kandallóban. Odakinn felgyorsítom a tempót, és Benitoval versenyt futunk a kastélyig. Ő nyer, mint mindig.


//game over, köszönjük a határidő kitolását Wink //

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. március 14. 23:12 | Link

A  K I S   H E R C E G
xxx

Több dologért is hálás lehetek ma. Volt mit ennem, még van tető a fejem felett, nemsokára a francia tengerparton fogok heverni, úgy tűnik, a vizsgáim is megvannak, ezért nem kell végigszopnom még egy évet a sok hülye között, senki nem halt meg, és Ádáméknak sem lesz gyereke. Persze a hálaadás részhez hozzájárult volna az is, hogy meglátogatom az egyetlen, csodálatos, elképesztően nyálas - amióta az unokatestvérünk rávilágított a tényre, miszerint Ricsiből egy papucs lett, képtelen vagyok teljes értékű férfiként tekinteni a kisebbik Vajda Richárdra - öcsém, ő elhesszeli velem a napot, hiszen én unatkozom, neki meg mi más dolga lenne, aztán meg majd történik valami.
Pontosan így kellett volna alakulnia.
De nem így alakult.
Vagyis, csak félig.
Minden ott kezdődött, hogy kivittem az amúgy is felhős ég alá elszívni egy kellemes kis cigarettát, aztán idő közben leszakadt az ég, én pedig csak töretlenül ültem tovább a hivatal lépcsőjén, az átázott cigaretta szállal a kezemben - egy vékony csíkban még mindig füstölög, de mindjárt ráesik egy csepp, leveri a végéről azt a megmaradt kis hamut is, és akkor már azt sem fog -, hiszen már ÚGYIS MINDEGY. Felkelni túl gáz lett volna, mert bent vannak emberek, olyan emberek, akik beszélnek, akiket nem ismerek, szóval na, elég kínos lenne mindezek után még vissza is menni, ha felkelnék, hogy akkor lelépjek, valaki egészen biztosan észrevenne az üvegen át, ami még kínosabb lenne, így egyedül a drámai, pislogás nélküli távolba meredés marad, a hátamra tapadó, lassan teljesen átázó hajammal együtt. Mintha épp most zuhanna le egy szatelit, és mindannyian meghalni készülnénk. Vagy meghalt volna valaki. Vagy Ádáméknak mégis jönne a gyerek. Tökéletes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2019. március 15. 13:59 | Link

Vajda kisasszony


Mielőtt megkezdődne az új tanév, rengeteg mindent kell elintéznem, ilyenek a hivatalos papírok, melyek segítségével huzamosabb ideig tartózkodhatok az országban, ráadásul feltűnés nélkül. A teljes nevem helyett csak az Anikot és a Khant használom, cserediák vagyok, és ennyi. Nem titkolom, hogy a családom jómódú, de nem is indítom így a beszélgetést, azt azonban mindenképpen elhagyom, hogy egész mellékesen herceg vagyok. Minek a felesleges dráma, nem igaz?
A hivatalban töltött fél nap után az eső is elered, már az előtérben látom, ahol a kabátomat igazítom el magamon. Még mindig csak ismerkedem az itteni időjárással, de már az ing fölé egy pulóvert is felhúztam, még jó, hogy adnak az iskolai szettben. Anyám szerint nem kizárt, hogy az első időszakban többször leszek majd beteg, küldetett nekem erősítő főzeteket, így ezt a csomagot is ma vehettem át. Hónom alá helyezve, jobbomba pálcámat téve nyitom ki az ajtót, és egyből úgy alakítom a helyzetet, hogy mikor kilépek, már védjen engem a pálcám folytatásaként megjelenő ernyő.
Lépnék, de megtorpanok, sálamat helyreigazítva figyelem a lány hátát, aki kint ül az esőben, és sajnálatot érzek iránta, mert úgy vélem, élete igen kedvezőtlen módon alakult, máskülönben nem ülne itt kint, ebben a zord időjárásban. Ellépek mellette, majd megfordulva lehajolok, figyelve arra, hogy a kabátom széle még ne érjen a frissen kialakult tócsába, de őt már védje az esernyőm. A kezem nyújtom felé, remélve, hogy felsegíthetem, esetleg a segítségére lehetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. március 24. 11:09 | Link

A  K I S  H E R C E G

Fogalmam sincs egyébként, hogy mégis mire várok ebben a helyzetben. A falu határozottan ismer, vagy, legalább tudják ki vagyok, de még az is be tudja lőni az arcom, aki nem itt él, de már járt kint az utcán, és nem egy barlangban lakik. Legfeljebb elkönyvelik magukban, hogy megőrültem, vagy, mit tudom én, az apámnak végleg elege lett a hirtelen döntéseimből, kirakott otthonról, és egyedül a Dolce-m bírtam magamra kapni. Figyelem az esőtől egyre csak sötétülő, lucskos cigaretta szálat, kicsit lefelé biggyesztem ajkaim, mert azért jól esett volna, ha legalább elszívhatom, mielőtt leszakad az ég a fejemre, de ezen a ponton már másikra gyújtani is teljesen felesleges lenne, lévén az ujjaim is vizesek. Mélyen beszívom a levegőt, megemelkednek vállaim is, hogy aztán hosszan sóhajtva kifújhassam azt, újra begörnyedve. Épp most ábrándultam ki a világból, bizony.
Összevonom szemöldökeim, ahogy egyszer csak nem érzem a bőrömre csapódó esőcseppeket, pedig akárhogy hunyorítva nézek, látom őket - lassan szerintem is kezdek megbolondulni -, látókörömbe bekúszik egy finom bőrű kéz, kékjeim felfutnak a karján, vállán, nyakán, végül megtalálják arcát, ajkaim elnyílnak egymástól, és igazán szeretnék mondani valami frappánsat arról, hogy lám, mégis vannak még úriemberek ebben a fuckboy-okkal teli társadalomban, vagy, hogy há-há, most megvagy, te kis ravasz, de annyira zavarba jövök az egész helyzet váratlanságától - mármint, tényleg, nem számítottam arra,hogy ez meg fog történni, és még csak nem is az öcsém látom majd a kar túlvégén -, hogy csak ülök ott nyitott szájjal.
De észbe kapok, és akkor becsukom a szám.
- Őőőőőő - vékony, hideg és nedves ujjaim az ő kezébe csúsztatom, ahogy az úri lányok szokták - leszámítva, hogy ők nem kezdenek őőő-vel -, ahogy felnyomom magam, és érzem, hogy egyre jobban égni kezd az arcom a szégyentől, de szerencsére - REMÉLEM - van olyan jó az alapozóm-púderem, hogy ezt elfedje. - Hm.
Pontosan így, mint egy debil.
- Igazán köszönöm - egy bólintással konstatálom, hogy sikerül még valami ésszerűt is mondanom, közben úgy húzom ki magam,mintha még lenne büszkeségem mindezek után.  
- Nem őrültem meg - illetve, remélem, hogy nem - csak szerettem volna elszívni.... ezt - az átázott szálra pillantok, végül megrázom fejem, és inkább csak bedobom az erre hivatott kis fém kukába. - De... nem sikerült. Nyilván.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2019. március 24. 11:43 | Link

Vajda kisasszony


- Tudom, hogy nem őrült meg.
Felelek határozottan, a hangomban a kételkedés írmagját sem lehet felfedezni. Még, hogy őrült? Ugyan. Pusztán - feltételezéseim szerint persze - annyi történt, hogy a nyomás nagyobb volt, mint amit egy emberi szervezet befogadni képes az adott életszakaszban.
- Ha elfogadja, szívesen meghívom egy forró teára.
Nekem is meg kell küzdenem ezzel az idővel, így ezt a részét is meg tudom érteni. Amikor ideérkeztem még ragyogó időnk volt, ám amíg a papírjaimat átvettem, elsötétült, én magam is tapasztaltam, hogy már nem olyan kellemes mértékben tér be az épületbe a természetes nap, s mire kiléptem, valóban, nekiáll az ég ontani magából az esőt. A cseppek egyre kövérebbek keményen koppannak varázs-esernyőm képzeletbeli anyagán. Nem tudom, hogy mit csinál itt, de ha a kezem elfogadja, belékarol, akkor elindulok vele a forgalmasabb negyedbe, ahol a különféle vendéglátóipari-egységek szolgálnak megfelelő italkínálattal.
- Nem személyesen, de ismerem az Ön édesapját, a szigorát, valamint ismerem a munkásságát, az Ön munkásságát. Olykor áldásos kilépni az életünkből, és valami egészen másba kezdeni, például eggyé válni a lehulló esőcseppekkel.
Régebben nem vágytam arra, hogy más legyek, mint ami, az életem kerek volt, most is kereknek érzem, de atyám szerint hasznos és bölcs tett kitekinteni más országok, más kontinensek szokásrendszerére és életvitelére, hiszen mi magunk ez által gyarapodunk és gyarapodást eredményezhetünk a népünk számára is.
- A nevem Anik, cserediákként töltök itt egy tanévet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. március 24. 12:12 | Link

A  K I S  H E R C E G

- ... oh - megint nyitva maradnak egy pillanatra ajkaim, ahogy csak nézek rá a nagy szemeimmel, és próbálok úgy tenni, mint aki hallja és érti is azt, amit mondanak neki, mármint, a nem gondolnék folyamatosan arra, hogy vajon nem-e tűnök túl öregnek, amiért magáz, lehet, hogy már őszülök is, és most biztos a hajam után kapnék, ha nem néznék ki tőle annyira bután, szóval, ha nem ez keringene újra és újra és újra a fejemben is tök hangosan kopognak az esők, vagyis, eső, és lehet eleve nem is hallanék semmit, ha figyelnék is, de azért csak mosolyogva bólogatok, remélve, hogy nem épp most egyezek bele abba, hogy eladjanak örömlánynak, vagy mondjuk eladják a vesém, mert innen visszakérdezni már túl kínos lenne. A könyökhajlatába simítom ujjaim, szépen, légiesen, épp csak, nem nehezedek rá, se semmi - hogy bármikor elszaladhassak -, mert az nagyon gyerekes, és különben is, tudok én szépen viselkedni, bármennyire is legyen meglepő.
- Oh - egy ősember választékos szókincsével rendelkezve sandítok fel rá, hunyorogva, miközben mégis belesimítok hajamba. -Tényleg? Hol hallottál rólunk? - nem tűnik idevalósinak, elég sok helyen jártam már életemben, különböző emberek között, különböző szokásokkal és kultúrákkal, szóval annyit már én is csak meg tudok mondani, hogy nem magyar, nem magyar szokások között nevelkedett, így pedig nem is hangzik olyan butának a kérdésem.
De, persze, megeshet, hogy tévedek, és akkor ő is elkönyvel ugyanannak a buta libának, aminek az emberek többsége, különösebb ismeretek nélkül.
- Ez egy nagyon szép gondolat - ugyanakkor, még csak eszembe sem jutott, hogy eggyé váljak az esőcseppekkel.
- Nagyon örülök, Anik - persze, ezt mondom mindenkinek, akit épp csak megismertem, miután felkapart a hivatal lépcsőjéről, mert épp ázni támadt kedvem. - Eszter - nyilván tudja, ha már az apám is ismeri, de azért nem vagyok én sem neveletlen.
- Miért pont ide jöttél?
Nyilván ez érdekel a legjobban, és véletlenül sem a pár gyűrű a kezén, amit nyilván csak futólag vettem észre, és egészen biztosan nem házassági.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2019. március 24. 13:45 | Link

Vajda kisasszony


Úgy tűnik, nem sok férfi élhet a környéken, mert nem ő az első, aki megdöbben azon, ahogy vele viselkedem, pedig szerintem ez a természetes viselkedési forma. Tiszteletteljesen. Bár az asszonyok sok vallási és politikai tekintetben nem egyenrangúak a férfiakkal, nem értek egyet azzal a szemlélettel, hogy egy asszony ne alkothatna maradandót, és ugyan nélkülük hogyan lennének férfiak, akik képesek megvédeni az országot, vagy, nélkülük hogyan lehetnénk mi magunk azok, akik? Az asszonyok nevelnek minket, anyáink, tanítóink, házastársaink, testvéreink és leány gyermekeink. Viszont elfogadom és tiszteletben tartom azokat, akik szűkebb látókörben nevelkedtek, akik máshogy élik meg ezt.
- Atyám széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Úgy emlékszem találkoztunk már korábban, talán olyan hét évesek lehettünk.
Bár nem illendő, de mégis mosoly kúszik az arcomra, az emléknek köszönhetően. Viszonylag kevés alkalmam volt lánnyal találkozni, leginkább a nyelvtanulásra és a kardforgatásra koncentráltam a szüleim kérésére, így könnyedén megmaradnak az olyan emlékek, amikor idegenekkel, sőt lányokkal találkoztam.
- Azt ígérte, ha lopok egy virágot anyám kertjéből, csókot ad érte. Loptam, ön pedig, elszaladt.
Emlékszem, mert nagyon megszidott anyám és apám is, hogy az ilyen döntések, melyek ennyire hirtelen jönnek, kedvezőtlenül hathatnak, és valóban, hiszen nem kaptam meg a virágért a csókot, pedig az volt a kert éke. Mégis, maga az emlék, kellemes, és titkon remélem, hogy számára is felrémlik valami abból, hogy volt egy fiú, aki virágot lopott miatta.
- Atyám úgy véli, biztonságos és jó táptalaj a fejlődés eltanulására. Bogolyfalva az elmúlt években rohamosan fejlődött, emellett a mágustanoda diákjainak összetétele az egyik legszélesebb körű a világon.
Utoljára módosította:Anik Khan, 2019. március 24. 13:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. március 24. 14:25 | Link

A  K I S  H E R C E G

Persze, most akár jöhetne a harmadik, roppant intelligens hangzatú "oh" is, de visszafogom magam, nem mondom ki,csak gondolatban szövöm az alakja köré. Alapvetően nem szégyen, ha az ember nem emlékszik azonnal, első pillantásra azokra a személyekre, akikkel akkor találkozott, mikor jóformán még a seggén ült a tojáshéj, felnövünk, változunk, kívül és belül egyaránt, az új emlékek átveszik a régiek helyét, satöbbi, satöbbi, de ahogy mesélni kezd, ajkaim szélesen elnyílnak, és legszívesebben elvisítanám magam az utca kellős közepén, esőben, hogy A HERCEG, de valami azt súgja, hogy nem igazán értékelné, szóval inkább visszafogom magam.
Először kuncogni, majd nevetni kezdek, ahogy megrázom fejem, felé fordulva megállok előtte, lábujjhegyre emelkedve támaszkodom meg a vállán, amíg hozzá hajolva adok egy puszit az arca egyik, majd a másik oldalára is. Néhányan, akik közel állnak hozzám, azt mondják néha túl közvetlen vagyok, mindenki más szerint föléjük emelem magam, és a világért sem ereszkednék a szintjükre, és mondhatom én azt, hogy csak nem szeretnék adósa maradni valakinek, ezzel már el is döntetett, hogyan viszonyulok hozzá.
- Bepótoltam az elmaradásom - visszalépek mellé, mintha mi sem történt volna, majd, körbenézve hajtom arcom a vállára, hogy feltűnésmentesen belesuttoghassak a fülébe. - Ne csodálkozz, ha ezek után azt fogják pletykálni a faluban, te vagy az új hódolóm.
Félelmetesen ismerős, ahogy az apja szavait használja, én is ezt szoktam csinálni, szinte kényszeresen, ha meg akarok felelni valakinek vagy valaminek. Aprót szusszanva pillantok fel ismét rá.
- És neked mi a véleményed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2019. április 20. 12:16 | Link

Vajda Eszter


Akaratlan is mosolyra húzódik a szám, mert jól esik egy olyan kedves nő közeledése, mint Eszter. Nem is kell kedvesnek lennie, pusztán a tény, hogy nő igen sokat segít abban, hogy öröm járjon át. Az elmúlt évek során, elkezdtem érdeklődni ugyan, de nem tapasztaltam még ténylegesen a női nemet, nem engedte atyám, mert szerinte, ha fiatalon szembe találom magam a csábító erővel, amit ők képviselnek, letérek az útról, amit számomra kijelöltek.
Kiélvezek hát most minden pillanatot, mert meg akarom érteni, mire is gondolt. Élvezem, hogy hozzám ér, bár ruhánk kettőnk bőre közé áll, élvezem, ahogy a puha, női ajkak arcomon hagynak láthatatlan nyomot. Mind a két oldalon, mintha megpecsételtek volna. Élvezem az illatát, lehunyom a szemem egy pillanatra, elrévedve azon, amit érzek. Igaza lehet atyámnak, ha nagyobb és hosszabb dózisban kapom meg a női nem csábítását, talán valóban letérek az útról.
- Máris híres leszek?
Nem mintha vágynék rá, nem akarom, hogy feltűnő legyek, azonban mindenképpen át kell szocializálódnom. Például ezek a zárt cipők, én többnyire mezítláb léptem csak a talajra, hogy kapcsolatot teremthessek magam és az engem körülvevő világ között. Kérdésére mosolyom visszafokozódik, csak halványan húzódik el jobb felé. Hogy én mit gondolok, milyen érdekes, így nevetek, mondd el, te hogy látod, és elmondom, hogyan kellene nézned.
- Igazat adok ennek, érdekes döntés, hogy éppen ide, de szívesen vállaltam el a kívánalmával járó körülményeket, mint a közös szoba és étkezés, sőt, a fürdőhelyiség. Még szoknom kell ezeket a változásokat, de minden új egy lehetőség arra, hogy tanuljunk. Minden út, megismertet minket önmagunkkal. Olykor szükséges új útra lépnünk, hogy megleljük a döntéseket.
Tárgyilagos vagyok, tudom, de egyelőre nem áll módomba másként cselekedni, mivel én magam sem tudom, hogy mi mást mondhatnék, hiszen még nem tapasztaltam semmit.
- Jöjjön, igyunk valamit.
Intek a teaház felé, és az ajtót kinyitva, előre engedem, majd belépek mögötte.  


Köszönöm a játékot.  Pirul
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. április 22. 13:05 | Link

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>


Az órára néztem, majd vissza az asztallapra, ahogy a csuklómon lévő ezüst-fekete karkötőn fordítottam körbe párat, majd mély sóhajjal vettem tudomásul, ahogy Gabe, az utolsó ember is lelép ebédszünet címen. Legalább valakinek ma arra is jut. Luna nem jött be, és ehhez még nagy megfigyelőnek se kell lennem. A székemen hátradőlve fűztem össze a kezeim a tarkóm alatt és így fordultam párat a széken mielőtt már tehetetlenségembe inkább előszedtem pár papírt, köztük egy zacskózottat is, amire éppen szükségem lesz. Már feltűnt, hogy egyik Wittner se híres a pontosságáról, de legalább hivatalos ügyben elvárnám, hogy közeli időpontban húzzák be a seggüket. Milyen meglepő, hogy ahogy a sötét hajú törpének a házban, meg a felettünk lakó polgármesternek, úgy most éppen Dávidnak se derogál késni.
- Nem - közöltem Warddal, ahogy elsétált az ajtó előtt és belekezdett volna valami kérdésbe, sejtettem mit szeretne, de dolgom volt, ami reméltem éppen készül hozzám besétálni, ugyanis a lépcső nyikorgás közeledőt jelzett. Fel is álltam az asztalomtól és a zsebembe csúsztattam a kezeimet, hogy oldalról a bútordarabnak dőlve figyeljek már középre is csúsztatva a megfelelően felismerhető igazolványt, ami Stella cuccaiból... esett véletlenül a nappali padlójára. Gondolom ezektől nem csak én fosztanám meg, de mással ellentétben, én utána is megyek. Vagy vannak céljaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2019. április 23. 02:16 | Link

Mitzinger.

Az esetek nagy részében pontos voltam. Ma nem. Azt hiszem, hogy kicsit talán túl sokat is húztam az időt az utolsó kliensem tetoválásával, de egyszerűen valahogy nem akart rendesen olyan lenni a minta, mint amit elképzelt. Ez nem tetszik, azt javítsd át, így vagy négy vázlatom volt, mire sikerült eljutnunk a végleges sablonig. Azt hittem, hogy meg fogom ölni a nőt.
De még mind a ketten élve hagytuk el a szalont és én minél előbb igyekeztem is ebbe a foshalomba eljutni, amit mások munkahelynek, meg hivatalnak hívnak, persze, csak jobb körökben.
De ugye nem a legkönnyebb, mert itt ilyen lezárás, ott olyan korlátozás, mintha ezen a istenverte környéken mindenki csak úgy gyilkolászni, meg hoppanálgatni akarna. Aki akar, az bizony már bent is van, nem pedig kintről próbál bejutni. Furák az itteniek.
Legalább Márti nem volt már itt, ez afféle pozitívum, ahogy a Bulbás pólómról levakarva egy tintafoltot beléptem az irodába, a lábammal be is lökve magam mögött az ajtót. Feltoltam a napszemüvegemet a fejem tetejére, majd felemeltem a nagy mekis papírtáskát, mielőtt ledobtam volna magamat a székbe vele szemben. Nem értettem, mégis mi olyan istentelen fontos.
- Csupa fül vagyok. Meg kajás. Te nem? Hoztam azért pluszt, ha arról van szó - vágtam a szatyrot az asztalra, majd ráböktem. Aztán hátradőlve összefontam az ujjaim és az asztalra támasztottam. - Nem szeretek ide járni. Mit akarsz, Bence?
Sok beszédnek sok az alja, kihűl a kaja is, nem hiányzik az. Kicsit eljátszottam a gondolattal is, mennyivel könnyebb lenne, ha csak szimplán bepillantanék a fejébe, de egyelőre... hátha ilyenkor is nagy a szája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. május 13. 21:38 | Link

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>


Mondhatnám, hogy könnyű nap, de még ha teendőm nincs is, a szokottnál is kellemetlenebbnek éreztem. Irritáló volt és abszurd, de ezt elengedve próbáltam arra koncentrálni, ami a dolgom. Lényegében most beszélni a Wittner gyerekkel. Úgy tűnt Gabe, akit kellett eltakarított mostanára és Erik is ki van mosva, de azért van pár szál, amire vigyáznék, vagy inkább hasznosítanék. Kinek mi. Az iskola dolgozójaként látok és tudok ezt-azt, meg vannak pletykák, nem volt nehéz összekötni ő mit tud, én meg róla. És ez mennyiben kellhet nekem ezen helyektől függetlenül.
- Rendes gyerek vagy, de már van ebédmeghívásom, ezt kihagynám - toltam arrébb a szatyrot a cuccaimról, amiket szétbarmolt vele. Miután visszatettem a megfelelő irányba a tollakat el is löktem magam az asztaltól kihúzva két iratot a párból és felé tartottam. - Szép munka, de nem tökéletes, de dicséretreméltó a védjegyed. Bár ha nem ismernélek, nem jöttem volna én sem rá, miért az van a bal sarokban, ami - vigyorodtam el, mintha muszáj lenne még a karjaim is összefonva.
- Senkinek nem tesznek ezek jót a hivatalban, se neked, se a húgodnak, se a barátnődnek, más nyilván nem érdekel - nyilván azért, mert tudom, hogy őket sem igazán vetné ágynak, ha be kéne valakit kenni. És azt hiszem meg tudnák tenni. Ez azonban már nem az én ügyem és még csak nem is mozgat meg, ellentétben azzal, hogy már majdnem elég jó abban, amit tanul. Nekem megfelelően. És tudom, hogy van az a kölcsönös szívesség, amiért megbízhatóbb, mint a helyi papírgalacsinok. Minden kulcsa a biztosíték.
- Egy szívességet, cserébe ezek itt meg sem történtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2019. június 1. 14:23 | Link

Mitzinger.


- Ja, t'om, mondták má mások is egy párszor, szerintem túl rendes is vagyok, ha engem kérdezel - vonogattam meg a vállamat lazán, de aztán csak elővettem egy sajtburit és el is kezdtem beburkolni, mielőtt tényleg kihűl és száraz lesz, meg ehetetlen, kinek hiányzik az? Undorító. Bence odébb tolta a zacsit, pedig szerintem az nem ártott senkinek. Utána mutatta fel az irataimat, ismertem már a saját munkám, nem kellett hozzá több pár pillanatnál, hogy tudjam, azokról van szó. - De ismersz. Juhu. Szóval, minek kell ez az egész hercehurca? Szerintem ezekről eddig is tudtál, Stella nem arról híres, hogy mindig és mindenre vigyázni tud.
Itt talált hamis személyi, ott talált eredeti lakcímkártya, vannak gondok, de ettől még nem vagyok előrébb, hogy miért s kellett bejönnöm ide. Inkább galacsinba gyűrtem a papírt és a tasiba dobtam, hátradőlve, a lábam félig magam alá húzva.
- Nem, egyértelműen felsoroltad a prioritásaim. Most zsarolsz vagy fenyegetsz? Nem mintha bármelyikre rábólintanál, túl ügyvéd vagy te ahhoz - szűkítettem össze kicsit a szemeimet, miközben a gatyámba töröltem a kezem, majd összefontam az ujjaim az ölemben. Miről is van szó?
Elég hamar kint is volt a szög a zsákból, én meg oldalra billentettem a fejemet kicsit, mielőtt még szöget ütött volna a fejembe a dolog. Mármint... már nem kellett a szemkontaktus, a pálcaintés, vagy a varázsige hangos kiejtése, így elég hamar be is adtam a derekam. Erősen az asztal másik felén fontoskodó hivatali elméjére koncentráltam, elszeparálva a saját gondolataimat, lecsendesítve őket.
- Miért is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. június 11. 10:59 | Link


WiNézet❥június 3. hétfő❥

Az európai térségbe való költözés nem csak levegőváltozással és izgalmakkal jár mindig. Rengeteg olyan dolgot kell intéznem, leginkább egyedül, amire korábban nem is gondoltam volna. Néha úgy érzem a rendszer annyival egyszerűbb lehet annál, ami nálunk, aztán rájövök, hogy ez közel sincs így. Ideutazásomkor egy egész táskányi holmim vette birtokba a minisztérium egyik munkatársa, hogy átvizsgálják. ezekért ma végre elmehetek, illetve van még három, amit most kell bevinnem. Egy üvegcse tündérpor, ami bár nem túl vegán és ha jól tudom a tündéreket itt védi a törvény, nekem legális úton került a birtokomba és csak a tartásának engedélyére várok, külön bekértek. Van egy kis zsáknyi kristályom, amiknek az erejét akarják bevizsgálni, és az egyik családi ékszert ellenőrzik majd régi varázslatok és átkok rejtése miatt, mert csak nem kéne bárkire bajt hoznom. Ezek már a táskámban is pihennek, így lépdelek az eligazítás után a hivatalba, ahol kedvesen fogadtak, bár itt is, mint eddig mindenhol rengeteg szempárt kaptam, és nem csak kíváncsit. Az egyik folyosóra kísértek, ahol leülhettem és azt mondták, hogy perceken belül tud fogadni az ezzel foglalkozó személ. Se név, se egy mosoly. Bizarr és kicsit rideg ez a hely.
Ezen kívül persze  apapírjaimmal is volt dolgom, a jelen körülményekhez kellett ideiglenes lakcímigazolót készíttetnem és a varázsképességeim felmérését igazoló okmányt is itt állították ki, így mondhatni lassan visszajáró vendég leszek. A nagy üvegablakon bámultam kifelé miközben várakoztam és számításba próbáltam venni, ha kérdések lesznek, azt hogyan is kéne kezelni. Nem mondanám a magyar hivatalokat túl megértőnek az eddigiek alapján. Az egyik kis, köves fülbevalóm megmozgattam a helyén, majd elégedetten szusszantam fel. Azt használom fordítónak, így nem szeretném elhagyni, még szükségem lesz rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. június 20. 13:15 | Link

Winnie

Helyettesítés. Utálom az ilyet. Átveszem valakitől a munkát, és mindig találok valamit, amibe bele tudok kötni. Pontatlan adminisztráció, rendetlenség az irodában, félretájékoztatott ügyfelek. És még sorolhatnám... Nem volt jó napom. Már a második kávészünetemre rohantam ki egy kicsit levegőzni, amikor az egyik ügyintéző kiszólt, hogy jönni kéne. Némi halk szitkozódás után visszacsörtettem az átmeneti irodámba, hogy felkészülten fogadjam a következő betévedőt.
Azért nem szeretek a Hivatalba jönni, mert a Minisztériumhoz képest ég és föld. A legnagyobb problémám azzal van, hogy nincs kirendelt osztály a Tárgybűvölésügyinek, ezért mindenről magamnak kell gondoskodjak, ha a bagolyköves diákok ügyeit kell intézzem. Egykori diákként meg tudom érteni, hogy nem szívesen utaznának be a fővárosba ilyenekért, főleg hogy az utazás költségeit is maguknak kell állniuk, az időveszteségről nem is beszélve. De amikor reggel szólnak, hogy ugyan hoppanáljak már vissza a faluba, mert be kell vizsgálnom néhány tárgyat, nos, az roppant kellemetlen tud lenni, ha alapból teljesen más napirendet állított össze az ember.
Visszahoztam néhány ellenőrzött holmit, amit a diákok és falulakók adtak le, ezek egyelőre egy mágikusan lelakatolt szekrényben hevertek. A táskámat a székem mellett hagyva sétáltam ki a folyosóra, ahol megpillantottam valakit, aki rögtön jobb kedvre derített, de egyébként se vagyok bunkó munka közben, maximum a munkatársaim látják, hogy ki tudok lenni.
- Üdvözlöm! Fáradjon beljebb - invitáltam be magamhoz a szobába, amit mindig arra használ a hivatal, amire éppen szüksége van, ezért kicsit szedett-vedett tud lenni, de remélhetőleg nem teszi szóvá. Mikor már magunk között voltunk, hellyel kínáltam az asztal előtti széken, én pedig a túlsó végén foglaltam helyet. Itt már nem ragaszkodtam annyira a formalitásokhoz.
- Azt hiszem ismerjük egymást - mosolyodtam el. Végigmérve őt, nem sokat változott, mondjuk nem volt az olyan rég, amikor Afrikába látogattam. - Láthatnám a papírjaidat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2019. június 30. 19:30 | Link

a vallatott


Azt akarták, baglyot küldjön, vagy személyesen menjen fel érte a kastélyba. Nem lehet ezekkel viccelni, állították. Bagolyköves diákokat használnak és most rajtakaptuk őket, rajta ám. Lehet, hogy fontos ez a lány, lehet, hogy az egyik fő játékos! A nagy halak közül egy, nevetgéltek, s már dörzsölték össze a tenyerüket.

Nem küldött baglyot és annak sem látta értelmét, hogy berontson a klubhelyiségbe. A maga módszerével akarta bebizonyítani, hogy tévednek. Nem érezte szükségesnek, hogy nehezítse a lánynak a helyzetet, elég, hogy ki kell hallgatnia, és a kapitányság a vérét követeli. Megakarta akadályozni, hogy bűnbakot kreáljanak egy ártatlan diákból.

Ismerte még a kastély programját, tudta, mikor van szabad hétvége, s azt is sejtette, merre fordulnak meg a levitások. Nyilván ez sem ideális helyzet, nehezére is esett odalépni hozzá és félrevonva megkérni, hogy jöjjön vele. Az aurori jelvényét próbálta nem túl feltűnően felmutatni, dehát az ilyesmit hiába titkolja az ember, akár bömbölő hangosbemondóval is körbejárhatta volna a falut, akkor sem tudták volna meg hamarabb az emberek.

Rendezgeti a papírokat az asztalon, egyik oldalra a képek, a másik oldalra a vaskos akta, amit felhalmoztak eddig. Ez az első eset, hogy konkrétan gyanúsítottuk is van. Legalábbis a többiek számára az. Átpillant az asztal fölött, figyeli a lány testtartását, ruháját, lélegzetvételét. Kerüli az arcát.
Előhúz a kupacból egy képet, a legfelsőt. A lány elé teszi, mozgó villanásain egy táskát lehet kivenni.
- Felismered? - Ez az első kérdés fontos megalapozásnak, bár kétségtelenül retorikus. Nem is az a fontos, amit, hanem ahogy felel a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 12. 10:25 | Link

Mi a manó?
Én

Szabad hétvége, szabadság, szabad fagyiválasztás. A legszebb az egészben, hogy már érezhetem is az ízét, mert a mandragóralevélkém már egy üvegcse alján szottyosodik. A napnyugtai-napkeltei szavalásokkal sokkal könnyebben megbírkózom, bár azért néha bepánikolok, olyan ugyenemfelejtettemeltejóég szinten. Egy nagyobb csapattal együtt jöttem le a faluba, szinte mindenki a fagyizó felé vette az irányt, úgyhogy hangos nevetések közepette álltunk be a sorba.
Útközben 'poénból' tarkón dobtak egy darab jéggel (milyen jó, hogy nyáron is lehet havat varázsolni, nem?), így az ilyesmit elkerülendő felvettem az addig derekamra kötött pulcsit, és felhajtottam a kapucnit. Jó társaságban gyorsan repül az idő, szokták mondani, mégsem kerültem még sorra, amikor egyszer csak megkocogtatták a vállamat. Széles mosollyal az arcomon fordultam meg, gyanútlanul, ártatlanul, amire viszonylag hamar zavar ült ki, ahogy az illető megmondta kicsoda, honnan jött és mit is szeretne tőlem. Még hallottam ahogy elindult a sorban álló diákok között a susmus, majd kiváltam közülük, és ideges gombóccá gyürmölődött gyomorral követtem a jelvényes férfit.
Aztán ahogy ijesztő szótlanságban eltávolodunk a fagyizótól, és belépünk a hideg, sötét és csendes épületbe, a kapucnit is lehúzom a fejemről.

Szorongva húzom magam alá a lábam, kezeimet pedig egymásba fonva szorítom le az ölembe, miután helyet foglalok. Nem tudom mit szeretne, mit akar hallani, egyáltalán miért gondolja azt, hogy tőlem meg fogja kapni a válaszokat amiket keres... Bármi is az. Tettem bármit amiért megbüntethetnek? Esküdni mertem volna, hogy minden növényt meglocsoltam a klubhelyiségben...
Összerezzenek ahogy nekem szegezi a kérdést, reflexből a tekintetét keresem, de nem néz a szemembe, ami kicsit feszélyez.
Előrébb hajolok, a jobb kezemmel felnyúlok, és megérintem a képet. Tisztán kivehető a remegés az ujjaim végén, és miután én is kiszúrom, vissza is ejtem az ölembe. Persze a válasz egyértelmű, hiszen ezerszer láttam már a táskát, de fogalmam sincs mi köze bármihez is.

- Tersze - összekavarodnak a szavak a nyelvemen, és a természetesen és a persze egy hibrid verziója jön a számra. Növekvő zavarral dörzsölgetem össze hüvelykujjaimat, ahogy igyekszem rávenni magam hogy a baki ellenére is folytassam.
- Már vagy két éve megvan, azazhogy megvolt, mert a legutóbbi szabad hétvégén ellopták a kisbolt elől amíg bementem papírzsepiért.
Sajnálom is, mert azóta járkálok okmányirodákba, pótolni a pénztárcámban lapuló igazolványokat. Miután észrevettem a pénztárnál, hogy kint maradt a tárca, kimentem érte, de addigra eltűnt. Se zsepi, se táska. Sőt, a VHT-n hímzett (elég rondán, de igyekeztem) pikachuval, gombával, horrorcsirkével és egy wcpapírgurigára hasonlító kagylóval díszített fehér vászonkendő is hiányzik nagyon, bármilyen kis bénácska is lett, azért a szívemhez nőtt. Főleg a horrorcsirke. Az tényleg nagyon művészi lett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2019. július 17. 20:14 | Link

a vallatott


A lány ideges, feszült, de nem a tetten kapott bűnösök félelmével ül vele szemben, hanem a bizonytalanok szorongásával. A vajon-mibe-keveredtem az átható erő, nem a vajon-mivel-buktam-le. Tobias mégis végig kell táncolja a megadott koreográfiát, ugróiskola kontár auroroknak, rutin azoknak, akik nem képesek helyben rögtönözni. Igazából a fiút jobban irritálja ez az egész, mint maga a munka, amit így nem tud elvégezni. Mert nem fog előrébb jutni.
Jelenleg a nyomozást nem ő vezeti, de aki vezeti, az soha nem fogja a szervezetet lebuktatni, legfeljebb merő véletlenből, aminek csekély esélye van. Mégis szeretné megoldva látni. Nem szereti az elvarratlan szálakat. És ha őszinte akar lenni, már csak elvből is megakarja oldani az ügyet. Vigyék a dicsőséget, kapják mások a vállveregetést, nem számít. De ő oldja meg.

Zavart választ kap, értetlen a lány, de amit mond, arra végül Tobias is felpillant, abbahagyva a kép bámulását.
- Miért hagytad kint a táskát? - Meglepő módon, ez a kérdés tényleg a sajátja. Nem érti, miért hagyná kint valaki a táskáját, amíg bemegy… papírzsebkendőt venni? Vagy úgy bármit venni, igazából. Amikor ő megy valahova táskával, le nem tenné sehova, ahonnan tudja, hogy elmozdul. Egy utca meg kifejezetten az a hely, ahonnan az ember inkább előbb, mint utóbb el fog mozdulni, ezért nem szokott csak úgy lepakolni. Ő még a kutyáit sem szereti kint hagyni, nehogy elvigye valaki őket, pedig azért azt problémásabb lenne kivitelezni. A falka tagjai az a fajta, akik téged visznek sétálni, nem te őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 21. 01:06 | Link

Mi a manó?
Én

Nem segít a zavaromon az sem, hogy reakció nélkül hagyja a nyelvbotlásomat. Hallotta? Nem hallotta? Most éppen magában nevet rajtam és bolodnak tart? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak a fejemben. Fogalmam sincs hová nézzek, mert ő nem néz a szemembe, így amint megállapodik valahol a tekintetem, már kapom is tovább. Valahol azt hallottam, hogy ha rendíthetetlen nyugalommal bámulunk valakinek a feje fölé, azzal felsőbbrendűséget kelthetünk a másikban. Amint ez eszembe jut, igyekszem nem nézni többet a válla fölé... Kinyújtom, majd begörbítem a lábujjaimat, a kezemen meg kapirgászni kezdem egy körmöm, hiába nincs rajta semmi. Tudatában vagyok annak, hogy mindez csak pótcselekvés, de nem tudok mit tenni, folytatom őket hiszen valamennyire csillapítják az idegességemet. Igyekszem ritkábban, de mélyebb levegőket venni, arra gondolva hátha ez majd megnyugtat. Elle nénire gondolok, és arra vajon ő mit tenne a helyemben. Elképzelem ahogy határozott tartással, egyenes háttal ül ott ahol én görnyedek, és kategorikusan rákérdez hogy miről van szó. Ez egy olyan dolog, amire vágyom, de nem merem megtenni, úgy érzem, hogy nekem itt csak válaszolnom szabad, kérdezni nem. Eddig azt hittem, Várffy feleltetésekor zord a hangulat, de óó, nem is tévedhettem volna ekkorát.

- Ö... Keskeny odabent a - a hangom sokkal magasabb lesz a szokottnál, úgyhogy meg is szakítom a választ, és torokköszörülve pillantok egy másodpercre a másik arcára, majd vissza a képre. Olyan rideg - nyelek egyet, ahogy megtalálom a szemben ülőt talán jelenleg legjobban jellemző kifejezést.
- Szóval, a múltkor levertem pár halkonzervet a sorok között a táskámmal - kezdek neki újra, és bár még mindig máshogy beszélek mint normálisan, egy fokkal javult a helyzet. - És tök sokan voltak az utcán, szóval nem gondoltam, hogy bárki feltűnés nélkül fel tudná kapni, így otthagytam.
Bizonytalan hangsúllyal tekintek fel újra, aztán megint le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. július 31. 16:25 | Link

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>


Csak ingattam a fejem kicsit, ahogy romeltakarítást végeztem, mert katasztrofális, ami az asztalommal zajlik, ha bárki hozzáér. Utálom, ez az egész nap egy rakás szar egyébként is, és akkor még összebasszák a nagy nehezen rendbe szedett összképet. Túl rendes. Mindjárt bekopog valaki és közli, hogy tüntessem is ki a bizalmi rendfokozattal bajtársiasságért, nem? Édes jó Isten.
- Jó étvágyat. Nem eléggé, de megfelelő mértékben. S, mielőtt elfelejtem ez nem hercehurca, gondoltam még mindig jobb, mintha én megyek házhoz és nem érdekel, mit kell félbehagyj - billentettem oldalra a fejem ahogy összefontam a karjaim. Neki is megvolt a maga közege, nekem is. Ha volt valami, amiben hasonlítottunk és észrevettem, az a munkamorál. Félbehagyatni nem ajánlott kényszerrel, más kérdés, ha éppen nagyon kell valami, akkor vannak lehetőségek, amiknek nem mondunk nemet, senki. Mert nem tud.
- Ebben biztos voltam, de nem akarok a köreidbe piszkítani, ez egy másik osztály dolga, én csak egy ügyvéd vagyok - tártam el a kezeim el is vigyorodva, ahogy a kérdése elhangzott, majd inkább elgondolkodóan dörzsöltem meg az arcom, hogy aztán rá nézzek vissza. - Alkut inkább, sokkal jobb tárgyalási alap. Egy ügyvéd sosem rossz barát.
Már ami a hasznát és az elérhetőségét illeti, neki is, bárkinek a környezetében még jól is jöhet ez akár. Végül ő megtudta a szándékaim, de nyilván az árat már kiszabtam, inkább az maradt fent, hogy mivel is fizeti meg. Nem volt ez kényszeres, találhattam volna rá bárkit, de ehhez most arra volt szükségem, hogy akit beavatok értse, mit is keresek, és tudja kezelni, amibe beleviszem. Vannak megbízóim, akik nehezen viselik a külsős szakértőket. Közben láttam, ahogy már-már túl kényelmes, még csak nem is kopog az ajtón. Felvonva a szemöldököm járt át a melegség, ahogy a plafonra néztem, majd az asztalomon heverő terepmintás tollra. Elmosolyodtam, előttem maradt a minta képe, majd egészen értettem a hirtelen időjárási dolgot is. Már majdnem hiányzott a homok, az a rengeteg, beláthatatlan és mindenképpen kutatásra okot adó. Ami mind előttem is maradt, ahogy az asztalra támaszkodtam leülés után és Dávidra néztem.
- Használnod kellene pár meghallgatásom alatt, amit tudsz. Jegyzetelsz, tudni fogod ott, mit keres. Pár alkalom, utána elfelejtjük az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2019. augusztus 6. 17:10 | Link

a vallatott



Figyeli a lány mozdulatait, pótcselekvését, mellkasát, ahogy nagyot emelkedik s lassan, szakadozva mélyet süllyed. Lassan átkúszik az asztal fölött a félelem kesernyés szaga, körbeveszi kettősüket, s Tobias látja, amint ott ül ő, kifejezéstelen arccal, hideg tekintettel, ami örökké körutakon járva kerülgeti a lány pillantását. Se hangja, se testtartása nem árulja el, hogy egyáltalán hús-vér ember volna, érzésekkel, sőt, mások érzéseivel eltelve. Mikor odabent túlcsordul minden, idekint még mindig jeltelen ridegség ül az arcán. Máskor ez az utolsó védelmi vonal, bástya a végeken, ahova visszavonulót fújva elbújhat, magára zárva kaput, ablakot, minden apró kis részt bereteszelhet. Most viszont megközelíthetetlenné válik tőle, a Mont Blanc is elérhetőbb és melegebb cél, mint belátni a fejébe.

Felnéz a lányra, tekintetük először találkozik, zöld kutyaszemei végre életről tanúskodnak. Lassan csepegteti vissza a létezés jeleit arcvonásaiba, megszűrve azokat, élvonalba tolva azt, amit a másik látni akar. Megértést, kedvességet. A zavar, a félelem, a szorongás mind hátra van söpörve, együtt Tobias munka iránti dühével és frusztrációjával.
- Mennyi időt töltöttél a boltban? - teszi fel a következő kérdést, az előzőre adott választ csak egy bólintással nyugtázza. Végülis érthető. Szűk az üzlet, nagy a táska. Akit ennyire zavarba tud hozni az ő jelenléte, az bizonyára mindent megtenne azért, hogy ne okozzon galibát egy boltban. Akár a táskáját is kint hagyná. Nem egy ésszel meghozott döntés, de az emberek többsége nem is az eszével szokott döntéseket hozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 11. 20:53 | Link

Mi a manó?
Én

Pislogok, mint aki nem is hiszi el mit lát. A velem szemben ülő arca lassan formálódik át, vonásaiban csökken a kimértség, helyére valamiféle barátságosság kúszik. Furcsa ez az egész helyzet, úgy ahogy van. A korábbi érzelemmentesség felszívódása nem nyugtat meg teljesen, bár remegésemet érezhetően csökkenti. Nem tudok azonban teljesen megnyugodni, nem, ebben a szituációban biztosan nem, amíg meg nem tudom mit akarnak tőlem, vagy amíg tőlem nem hallják azt amit akarnak. Akar. Önkéntelen belezavarodás okozta többesszám.

Elgondolkodom a kérdésen, magamban megpróbálva minél részletesebben visszaemlékezni, nehogy a pontatlanságom miatt szívjam meg később. Még ha furcsának tűnhet is, hogy halogatom a válaszadást, valójában csak azt számolgatom, az egyes mozdulatok mennyi időbe telhettek, és milyen hosszan ácsoroghattam a papírírószeres sorban. A gondolkodásban ráadásul az sem segít, hogy időről időre leblokkolok, meredek magam elé, vizsgadrukk szerű érzéssel küszködve. Ilyenkor apró fejrázással sikerül csak kiszakadnom a mozdulatlanságból, és nagy nehezen noszogatva magam újra beindulnak a fogaskerekek. Leraktam a táskám, megindultam a sorok között. A második (azt hiszem a második) sorban van valahol középtájt a papírzsepis rész, onnan csak lekaptam amit akartam, de mondjuk hogy ez így nagyjából egy perc lehetett, mert közben beragadtam Irma néni mögé, és nem tudtam megkerülni a polcot, csak miután ő arrébb mozdult. Aztán elkígyóztam a szélső sorig, és nézegettem a tollakat, füzeteket. Találtam újfajta illatos radírokat amiket meg kellett szagolgatnom, szóval mondjuk, hogy ez így már kb 3-4 perc. Megindultam a kasszához, beálltam a sorba, ekkor tűnt fel, hogy nincs nálam a pénztárcám, így szépen visszahordtam mindent, és elhagytam a boltot. Nagyjából tehát olyan - négy-öt percig lehettem bent.
Ezután még odakint szaladgáltam össze-vissza hátha megtalálom a táskámat, de  tényleg szőrén-szálán eltűnt. Legalábbis, azt hittem. Vagy mégsem így lenne?
Nyitom a szám, hogy feltegyem végre a kérdést, hogy miért fontos ez, de inkább becsukom, és nem mondok semmit. A filmekben ilyenkor úgyis mindig csak lehurrogják az embert, hogy "Itt most én kérdezek!".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. augusztus 13. 14:15 | Link


WiNézet❥június 3. hétfő❥

Bármennyire szeretnék megfelelően cselekedni, se az utánajárás se a bürokrácia nincs az ínyemre. Egyáltalán nem tudok felfogni és ép ésszel kezelni szabályozásokat, amiknek se természetben, se általam nincs értelme. Olyan dolgokat próbáltak meg elkobozni tőlem érkezéskor, amikhez semmi joguk nem lett volna. Mondjuk úgy szerencsém volt azzal, amit nem találtak meg, a többit pedig hosszas levelezés után megkaptam, cserébe most intézkedhetek. Esküszöm próbálkozom, de nemhogy a helyem, egyszerűen a gondolkodási módot sem találom a helyiek között. Néha azon gondolkodom a testvérem hogy élt túl más kontinensen, közben pedig a valóságban fogalmam sincs. Mindig  jót írta meg, én is ezt tettem már az első levélben is. Az is lehet, ugyan ilyen szarba tenyerelt indulásból, de nem terhelt volna minket vagy anyát. Apáink amúgy se tudnak soha semmit, igazából van a tényük, néha a megjelenésük és ennyi. Nem mozgatnak nagy szerepeket és erőket értünk.
- Jó napot kívánok, Winnifred Adyra Rossouw - említettem a nevem is közelebb lépve és be is vonulva az irodába. Itt még van esély nyilván helyreigazítani ha én eltévedtem, vagy esetleg ő nem engem várt. De elég barátságos volt a környezet fogadtatás terén, így inkább mentem az irány után és csak akkor néztem fel a férfire, mikor már leültem és a táskám az ölembe húztam. Elgondolkodva, kicsit hunyorogtam is, de ő mondta ki hamarabb a sejtésem, aztán el is mosolyodtam bólintva párat.
- Igen, szerintem is. Eddig az Uagadou Mágusakadémián tanultam, idén éreztem az egyetemi oktatás és az itteni mesterképzés miatt az országba - tettem hozzá, aztán előszedtem amiket kért, amit én kaptam levelet is, hogy miért is jöttem, majd a kisebb táskát a nagyból, amibe minden kért dolgot összepakoltam és az asztalra emeltem.
- Kérlek vigyázz rá, vannak törékenyebb dolgok is benne, és olyanok is, amik rossz kézben hamar mágiájukat vesztik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház