36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 24. 19:59 | Link



Sosem jártam még a Kártevőügyi Tanácsadó Irodában, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik, meg soha ne mondd, hogy soha, és mindennek megvan a maga ideje, mint ennek a kis sétának is. A recepción kértem a biztonság kedvéért egy kis útbaigazítást, merre is találom a keresett ajtót, most meg a kapott utasításokat alapul véve fordulok előbb jobbra, aztán balra, majd megyek egyenesen előre. Elhaladok Attu egykori irodája előtt is, amiről fogalmam sincs, ki vette most birtokába, hogy a rokon nagyobb bevétel és elismerés ígéretével már nemzetközibb vizeken ténykedik, már ha nevezhetjük így a nagyobb, sokkal több téren ténykedő pesti központot. Irigylem is kicsit azért, amolyan szent módon csakis, természetesen, hogy bezzeg neki milyen jó nyelvérzék adatott, de legalább van kire számítanom szükség esetén, az is jó dolog. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut legutóbbi levele, amire még nem is válaszoltam, most azonban még kénytelen lesz várni, hiszen nem csak nosztalgiázni vagyok itt. Elő is húzom félvállra vett hátizsákomból a gondosan lezárt műanyag dobozt, amelyben a szőrcsomó most éppen gyanúsan mozdulatlanul pihen. Hallucináltam volna? Fel-felpillantok az ajtókon található táblákra futólag, ahogy lassú léptekkel haladok előre, de mégis jobban leköti a figyelmemet narancssárga-szürke szőrgolyó, hogy egész pontos legyek, amely most még csak meg se moccan. Megrázom a dobozt, de hiába. Az is csak holmi erőltetett pattogásra készteti, de aztán nyomban meg is állapodik újra az egyik sarokban, ahogy abbahagyom a kényszerű rázogatást. A fenébe. A semmiért jöttem volna be? Elhúzom a számat a gondolaton, de már csak biztos, ami biztos alapon is benézek azért az irodába, ha időt szakítottam erre a sétára. Talán tud valamit mondani a tanácsadó, mitől göröghetnek olyan lelkesen ezek a szőrcsomók visszatérő módon az irodám padlóján, mint ördögszekér a sivatagban a régi westernfilmekben. Hgoyis hívják? Valami Brigitta, ha jól emlékszem. Rom... Rommel... nem is, Rommen. Ezaz. Itt áll a neve az orrom előtt éppen az iroda neve alatt. Rommen Brigitta. Hm, nagyon remélem, nem derül ki pillanatokon belül, hogy csak az eridonosaim tréfálkoznak velem. Vagy jobb lenne? Hirtelen nem is tudom eldönteni, mit szeretnék jobban, valami csíny áldozata lenni, vagy inkább egy mágikus élőlény társaságát a toronyszobába, amely a költözést követően is félig-meddig a szobám maradt szükség esetére, és természetesen az irodám is. Valaki résnyire nyitva hagyta az ajtót, már határozott kopogásom eredményeként is nyílik, én meg hívatlanul is bedugom az orrom kissé előre hajolva. El is tátom a szám nyomban.
- Nahááát... kit látnak szemeim. Rádonyi. Szevasz. Hát te? Mi a szöszt csinálsz itt? Csak nem célba vettek téged is a kártevők? - érdeklődöm máris tőle, szélesen vigyorogva annak örömére, hogy ilyen rég látott ismerősbe sikerült botlanom váratlanul. - És a... - nézek körül válaszát várva. Már megint nem ugrik be a neve a nőnek, akihez jöttem. - Szóval a hölgy, aki itt dolgozik? Ugye nem ebédszünetre ugrott ki, és ha sokáig nem jön, már a vacsora is belecsúszott?
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. január 24. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. január 25. 09:18 | Link

A Lasch fiú

Nyilván meglepődik. Rajtam lenne a sor a meglepődésen, ha ő nem tenné. Végülis ő itt a legkisebb. Rangban és korban egyaránt. Nincs még mit felmutatnia, nincsenek piros pontjai, nincsenek ismerősei és jóakarói megfelelői pozíciókban. Nincsenek adósai. Még. Fiatal, van ideje. Amikor egyidős voltam vele, még én is csak a kártyavár első lapjait helyeztem el nagy óvatosággal. Nem mintha az idővel és korral minden biztossá válna. Az én helyzetem a perdöntő bizonyíték. Már majdnem a tápláléklánc csúcsára értem, amikor visszaestem az aljára. Dühítő, de sajnos ez így működik. Néha kevésen múlik és ott van örökké a hülyék és a kezdők szerencséje. Mostanában arról fecsegnek, hogy az a nyugdíj előtt álló átoktörő kapja a miniszteri posztot, aki annyit ért a politikához, mint egy troll. Jól meg kell nézni, ki áll mögötte, ez így túl gyanús.
A fejemen keresztülmasírozó gondolatok leghalványabb jele sem tükröződik az arcomon; továbbra is figyelmesen hallgatom, időközönként pedig belekortyolok a kávémba. Egyetértő kis bólogatással reagálok élettörténetére, nem mintha most hallanám először. Tudom, hogy nem volt épp iskolaelső és a kedvenc helye nem a könyvtár. Részben ezért is vettem fel. Hiányzik belőle az a magabiztos arrogancia, gőg, ami a túl okos, túl művelt embereket jellemzi. Őt nem tolták felfele. Nem hajtották, mint egy versenylovat, nem volt előre meghatározott útja és célja. Nem volt vörös szőnyeg kiterítve eléje. Arról a kis beajánlásról nyilván tudok, de egy annyi kell ahhoz, hogy az ember meg is kapja azt a munkát, amit akar.
- A mi szerencsénk volt, hogy ön nem a továbbtanulást választotta. - Ez a bók körülbelül a legőszintébb kedves kijelentésem az elmúlt... hetekben? Hónapokban? Mindenesetre ritka madár, csínján kell vele bánni. A fiú valóban jól helytállt eddig. Nem panaszkodik, fiatalos lendülettel reggeltől késő estig képes robotolni, még az ebédszünetre sem lép le egy órácskára, mint sokan teszik. Lehet, hogy eddig nem volt ki alulról tolja, vagy épp felülről tovább húzza, de ez nem muszáj így maradjon.
A válaszomat megelőzően tényleg belegondolok, hogy hogyan érzem magam itt. Az önmarcangolás, lélekbogarászás nem a magamfajtáknak való, de azért néha én is hajlamos vagyok emberi érzéseket és gondolatokat produkálni.
- Rég volt ennyi teendőm - ismerem el végül. Mi mást is mondhatnék, mikor alig látszom ki az aktahegyek mögül? Hogy jól érzem magam, kellemes ez a kis bogolyfalvi üdülőközpont?
- Ne higyje, hogy fáj a munka, ó dehogy! Ellenkezőleg. Felfrissít. A látszat ellenére - teszem hozzá kicsit nevetgélve, amolyan hát igen, tudom én is, hogy milyen nyúzott fejem van, ne is beszéljünk róla-arccal. Pont ekkor lebeg be elém egy újabb gőzölgő csésze, mintegy illusztrációként. Mosolyogva veszem el a levegőből, de aztán csak tartom az ujjaim között.
- Szükségem volna a segítségére. - Az előbbi joviális hanghordozásom átcsapott halk, bizalmas beszédbe. Mintha most itt államtitkok kibeszélésére kerülne sor. - Megbízható, szorgos emberekkel kell megtöltenünk a Hivatalt. És úgy érzem, ön kiváló partner volna ezt megszervezni, a jelentkezők aktáit kiegészíteni, ha szükséges, és természetesen kiszelektálni, kit érdemes fontolóra venni és kit nem. Az eddigi munkái közül a nagyját átadhatja majd a titkárnőnek, elvégre a többsége pontosan az ő hatásköre volna. És majd megnézzük, azt a nem rossz fizetést hogyan lehetne korrigálni. - Ha nem lennék ennyire fáradt, a végét lehagytam volna, elvégre nem olyan hatalmas előrelépés ez számára, és soha nem szoktam túlságosan eladni magam. De legalább nagyobb lesz a motivációja a fiúnak, ha az eddigi nem lett volna elég. Megérdemli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 28. 01:35 | Link

V i k t o r

Dolgozom, mert dolgozni olyan csodálatos. Most már ez az élet vár rám a nyugdíjig. Ugyan kicsit furcsa még, hogy olyanokkal vagyok összezárva, akik a szüleim lehetnének, de idővel teljesen hozzászokom majd a helyzethez. Azért van itt egy-két fiatalabb srác is, akikkel egészen jól ki szoktam jönni, de persze még nem dolgozom itt olyan régóta ahhoz, hogy egy életre elkönyveljem a helyet magamban. Egyelőre örülök, hogy sikerült viszonylag hamar munkát találnom. Ehhez persze némi protekció és egy kis szerencse kellett, mint manapság sajnos mindenhez. A felettesemnek ott a három gyerek a nyakára, pont nem hiányzik neki most a dögunalmas adminisztráció a kárbejelentésekről, valamint helyszínre menni se szeret már annyira, valószínűleg belefáradt a hosszú évek monotonitásába, így inkább lepasszolta nekem a munka nemesebbik felét. Ez a hozzáállás, na meg amúgy az egész nő karrierje nem túl biztató jövőképpel kecsegtet, de mit csináljak, ha egyszer a bestia tagozatra nincs üresedés. Ülök és várok, hogy kihalásos alapon feljebb kerüljek. Pedig nagyon szívesen átkerülnék már most, azonnal... Sokkal lazábbak. Meg persze több ott a kihívás. Ezzel nem azt mondom, hogy itt ne lennének izgalmas esetek, de mégiscsak egy faluról van szó, nem költözhet be minden nap egy padlásszörny valamelyik újépítésű házba. A viszonylag csekély bejelentések ellenére nem mondható, hogy felesleges és haszontalan munkát folytatnánk a részlegen. Szakmai szempontból kiváló ugródeszka a pozíció, és ami számomra nagy meglepetés, hogy hamar belerázódtam a dologba. Kicsit megnyugtat.
Unottan ülök az íróasztalomnál. Már órák óta próbálok életben maradni, de még mindig nem sikerült teljesen felébrednem. Éppen a második kávém utolsó kortyainál tartok, amikor lépéseket hallok a résnyire hagyott ajtó mögül. Egy pillanatra össze is rezzenek, hogy vajon ki lehet az. Még nem vagyok teljes mértékben hozzászokva az iroda vezetéséhez, pedig ha Brigi az ügyeletes, vagy csak épp családi teendői vannak, akkor rám marad itt minden apróság. Most éppen egy tegnapi bejelentés jegyzőkönyvét kell ellenőriznem. A látogató érkezése miatt azonban nincs mese, félbe kell hagynom az olvasást, így tehát gyorsan elrendezem magam körül az íróeszközöket, majd kíváncsian pillantok az ajtó felé.
- Nocsak, micsoda meglepetés - nevetek fel az öröm és izgatottság egyvelegétől. Viktor az, akivel még fiatalabb éveim során akadtam össze Szikszai tanár úrnak köszönhetően, majd segítségemre volt a VAV-ra való felkészülésemben is. Aztán már nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, így ezért sem tudhatja, hogy ide kerültem. Na meg persze a franc enné meg azt a lassú ügyintézést!
- A fenébe már, hogy még mindig nem készült el a névtáblám... Ez már a sokadik eset, amikor magyarázkodnom kell. Ma én vagyok bent, úgyhogy mindenféle kéréssel hozzám lehet fordulni, már ha nem probléma. Foglalj helyet! - eszembe jutnak azok az esetek, amikor a kedves ügyfelek - többnyire idős falulakók - kikérték maguknak, hogy egy ilyen fiatalember foglalkozzon a problémáikkal.
- Szóval mi a gond? - kérdezem kíváncsian, miközben a nála lévő cuccokat kezdem el diszkréten megfigyelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 29. 01:37 | Link



A névtábla szerint itt dolgozó tanácsadó sehol sincs, de elfelejtek dohogni a hivatalokban működő rendszer hiányosságain és gyönyörein, sőt még kérdezni is az illető felől, hiszen nagy meglepetésemre ismerősbe sikerül botlanom. A legkevésbé sem számítottam erre a találkozásra, de örülök, amilyen rég nem láttam, éppen ideje volt már belebotlani. Megvan vagy két éve is, de lehet, hogy három, hogy segítettem neki a VAV-ra felkészülni, mert Attu úgy vélte, szüksége lehet egy kis segítségre. Nem mondanám, hogy hű de nagy barátság lett aztán ebből a korrepetálásféléből, de azért Miklós is egy azok közül az ismerősök közül, akikkel remekül el tudok beszélgetni, ha alkalom adódik rá.
- A névtáblád? - pislogok kissé értetlenül, ugyanakkor meglepetten, az ajtó irányába fordulva először, majd vissza felé, aztán vetek még egy utolsó pillantást az ajtó felé. - Itt dolgozol? Szóval akkor mégse szidhatom ma a közhivatalokat. Áááh, micsoda megkönnyebbülés - foglalok helyet, felszusszanva, és kényelmesen dőlök hátra a székben. A doboz még mindig ott a kezemben, de csak akkor jut eszembe, miért is jöttem, amikor rákérdez, mi a gond pontosan.
- Uhh - szalad ki a számon kissé gondterhelten egy félszó, miközben megvakargatom a tarkómat, és leteszem az asztalra a műanyagdobozt. A szőrgolyó továbbra is mozdulatlan benne, akárhogy is nézem. Gondolatban még noszogatom is kicsit, szuggerálom neki, hogy mozduljon már, de még az se hatná meg jó eséllyel, ha a legilimenciával próbálnék hatni rá. - Hát szóval az van, hogy van három macskám, és nemrég elköltöztem az Eridon tornyából, de még mindig ott az irodám, viszont amióta a macskáim nincsenek... nos a macskaszőr azért megmaradt, és ilyen kis fura szőrgolyók formájában... hogy is mondjam... mocorog. Néha átgurulnak a padlón, nekem meg fogalmam sincs, mi lehet. Chizpurflere gyanakodtam, de hacsak nem derül ki valamelyik macskámról, hogy mágikus lény, akkor ez nem túl valószínű. Lehet, hogy egy eridonos csíny áldozata vagyok csak, de azért gondoltam megmutatnám inkább, hátha mégis valami mágikus lény műveli - magyarázom, miért is hoztam egy vöröses-szürkés színben pompázó szőrgolyót műanyagdobozban foglyul ejtve. Kérdőn vonom fel aztán a szemöldököm, ahogy rápillantok, mondandóm végére érve. Vajon van bármi ötlete?
- Na és hogy tetszik itt? Vannak érdekes esetek? - érdeklődöm róla is futólag aztán, ha már van rá alkalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 30. 00:15 | Link

V i k t o r

Igazán megmosolyogtató, ahogyan beszél. Ilyen hangulat is régen volt már ebben az egyhangú irodában. Kellenek az ilyen látogatók, hogy ne fásuljak be. Csendben bólogatok, kissé talán megilletődött arckifejezéssel, amikor leesik neki, hogy bizony nem ő tévedt rossz helyre, hanem én vagyok meglepő helyen, amihez neki is köze van. Ha nem segít annak idején, nem sikerült volna úgy a VAV, ahogy. Igazán nehezen vettem rá magam a tanulásra, viszont még a foglalkozásai ellenére sem teljesítettem elég jól ahhoz, hogy a bátyámhoz hasonlóan egyetemet végezhessek. Tény, hogy a tanulással kapcsolatban jó régen elrontottam a mentalitásomat, így valószínűleg a bekerülésem után is számtalan tanulási nehézséggel találtam volna szembe magam, ahogy a mestertanonci képzés során is rendesen megizzadtam, mire az utolsó vizsgákat is letudtam. Ja, meg amúgy nyilván nem az enyém lett a legjobb bizonyítvány, de nem is a papír számít szerintem, hanem a szaktudás, na meg az, hogy szeresd is a munkád. Engem pedig a varázslények érdekelnek, mindig azt mondtam, hogy legalább azt is tanultam. Csak az álommeló nem jött össze, az ideális pozíció. És most egy olyan ember foglal előttem helyet, aki a problémásabb korszakomban ismert meg, no meg ki tudja, miket hallott még rólam az ismertségi köreiből, akiknek emlékszem, hogy annak idején nagy nehezen, de megnyíltam. Szóval kínos egy helyzet. Zavarban vagyok, mert a lelkem mélyén bánt, hogy mégiscsak itt kell látnia. Ő kvázi házat vezet, tanár, sínen lehet a magánélete, én pedig túlórákat bevállalva éldegélek a vakvilágban, de legalább van valamennyi pénzem. Tudom, hogy sose mondaná ki nyíltan, ha furának találna a munkaköröm miatt, és biztosan csak azért beszélek így, mert az idő előrehaladtával mindenképpen váltani szeretnék, mert már én csak ilyen vagyok, hogy semmi se jó soha, de mindegy. Nem is tudom, hogy miért mentem bele ennyire ebbe a fejtegetésbe, mert egyébként abszolút nem szokott az ilyen érdekelni. Talán a múlt...
- Felőlem szidhatod - vonom meg a vállam. - Én csak örülök, hogy fizetnek. És remélhetőleg nem ér több kellemetlenség.
Ahogy figyelek Viktor problémájára, úgy nem tudom teljesen kizárni a fejemből azt, hogy talán én is hibás vagyok azért, amiért évekig nem beszéltünk. Nem tudom, hogy haragszik-e rám, egyszerűen baromi elfoglalt lettem, és úgy láttam, hogy nem sok értelme lenne tartani vele a kapcsolatot, hiszen szintén zajlott a saját kis élete. Egyelőre azonban semmi jelét nem mutatja neheztelésnek, ami némileg megnyugtatással tölt el. A kézfejemre támaszkodva figyelem a dobozban lapuló szőrcsomót, elmélyülten koncentrálva tanult ismereteim felidézésére.
- Pedig ez minden bizonnyal Chizpurfle, jól tippeltél. Azért a biztonság kedvéért bevizsgáltathatom, csak az persze csomó idő, addig meg bármi történhet. Mikor vetted észre, hogy mozognak? Mert az igazság az, hogy nagyon gyorsan szaporodnak, és ha már a macskaszőrt szemelik ki maguknak, akkor feltehetőleg már máshova is befészkelték magukat az irodában. Ha látnám a helyszínt, valószínűleg többet tudnék mondani, de a megjelenésük oka többféle lehet. Természetesen a csíny sem kizárt, bár esélyesebb, hogy a költözés forgatagában egy kicsit elhanyagolódott a hely, amit megéreztek és megjelentek, vagy a macska találkozhatott Puffskeinnal például, és azt érezték a szőrén, de akár egy felrúnázott tárgy is bevonzhatta őket, ha van olyanod, hiszen a muglik is eléggé szívnak vele. Figyelj, a Fő utczában árulnak Chizpurfle-riasztót, bár mivel a kastély elég nagy terület, én a helyedben rendelnék egy mentesítést, biztos ami biztos. Nem kerül semmibe. Csak egy időpontot kellene egyeztetni. Mikor érsz rá?
Kérdésemmel párhuzamosan neki is állok a papírmunkának. A megbűvölt penna pillanatok alatt elkészíti a sablonszöveget, amit így már csak át kell nyújtanom Viktornak, hogy kitöltse személyes adataival.
- Ezzel egyeznél bele, hogy a helyszínre menjünk. Nem feltétlenül én, attól függ, hogy aznap beosztanak-e helyszíni mentesítőnek. Vagyunk még páran itt az irodában - mosolyodom el elégedetten, miután befejezem a mondandóm. - Kérsz amúgy esetleg valamit? Van víz, tea, kávé. Pult alól egy kis csokival is tudok szolgálni - próbálom feldobni a hangulatot, hogy ne csak az unalmas hivatali dolgokról essen szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 3. 15:58 | Link



Ha tudom, hogy itt dolgozik, talán már napokkal ezelőtt baglyot küldtem volna a teendőim átszervezése helyett, hogy lejussak még ügyfélfogadási időben, de sebaj. Most már tudom, hogy ebben az irodában is akad ismerős. Érdeklődöm is felőle, ha már lehetőség van rá. Meglehetősen rég nem láttam. Megvan már pár éve, pedig úgy emlékszem, egészen jól elbeszélgettünk akkoriban majdnem mindenféléről, nem csak bűbájokról és átváltoztatásról, amihez alapvetően segítséget ígértem.
- Áh - fejezem ki egy kurta hanggal, hogy szükségtelennek látom a rendszer szidását, és egy legyintéssel még egyértelműbbé tenni igyekszem tömör véleményemet, mielőtt még helyet foglalnék vele szemben az asztal túloldalán, hogy aztán bővebben is kifejtsem az egészet. - Lényegtelen. Csak egy pillanatig azt hittem, hogy itt is a kávé hörpötyölése az elsődleges tevékenység munkaköri leíráshoz hűen és a mindennapi pletykák átrágása. A hivatalokkal többnyire ez a tapasztalatom. Esetleg még szóba jön a körömreszelgetés is, és a névtábla alapján azt hittem, hogy ez a helyzet ebben az irodában is, de mint kiderült, csupán az ügyintézés lassú és a névtábla várat magára - magyarázom fél kézzel gesztikulálva, arcomon széles vigyorral. Igaz, azokban a pillanatokban, amikor egyik irodából a másikba küldözgettek, vagy éppen hosszasan várakoztattak, nem volt annyira vicces a helyzet, utólag viszont már betudom olyan tapasztalatnak, amivel szórakoztatni lehet másokat, ha egy kis humorral kezeli az ember. Kérdésére válaszul a problémámat is vázolom aztán, és elgondolkodva hallgatom szakma véleményét.
- Hát Őrnagyot ismerve a fene se tudja, mivel keveredett össze a többnapos sétái során - jegyzem meg, megvonva a vállam. Azt a macskát már a faluból is szedtem össze, miután kiszökött valamelyik dák nyomában a toronyból, bizonyára csinos lánycicák nyomában andalogni, napokra el is tűnt, és tényleg nem tudom, merre járt, mivel keveredett össze. Lehetett az crup, puffskein, de akár még kneazle is. Elképzelésem sincs, és talán jobb is így. Nyugodt vagyok addig is.
- Hm... szóval akkor szerinted sem tapogatóztam rossz irányba. Éljenek a kis bestiák... - morgolódok egész visszafogottan, elhúzva a számat, ahogy megrázogatom még egyszer a dobozt, a szőrcsomó viszont nem mutat hajlandóságot a mozgásra. Rá is teszem a dobozra a tetejét, és visszatuszkolom a táskámba, kevésbé figyelmesen hallgatva, mit is mond éppen. - Riasztó? Na várj, ezt mégegyszer, légysz. Szóval kapható rájuk riasztó a Főutczában? Még sose volt dolgom chizpurflellel, nem is gondoltam, hogy ilyesmi létezik. - Vakargatom az állam kitartóan, arra várva, hogy megerősítse a csak fél füllel elkapott információ helyességét.
- Ráérni... hááát... kedden a Sárkányölőben vagyok egész nap, szerdán az Aurorparancsnokságon, hétvégén gyakorlat lesz a hetedikeseknek, de csütörtök délután? - Pillantok fel reménykedve, hogy az megfelel. Elég sűrű az élet, amióta ennyi dolgot igyekszem összeegyeztetni, de hátha az a délután megfelel. Légyszi, Merlin meg az összes nagy varázslók, akiknek nem jegyeztem meg a nevét a mágiatörténet órákon. A papírra előbb csak egy futó pillantást vetek, ahogy magam elé húzom. Sablonszöveg.
- Az édeset még mindig nem szeretem, de egy tea cukor nélkül jólesne, köszi - dünnyögöm már a papírt szemlélve, hogy alaposabban is átolvassam a penna által rávetett sorokat. Átbogarászom, majd otthonosan veszem kézbe az első pennát, amit felfedezek az asztalon, hogy kitöltsem az adataimmal. - Megnyugtató, hogy a kisbetűs részben nem adom el éppen a fél vesémet. Láthatatlan tintával ugye nincs rajta sehol semmilyen záradék? - emelem meg a lapot vigyorogva, hogy meglóbáljam kicsit, abban a reményben, hogy attól gyorsan meg is szárad a tinta.
- Hallod, ha már arra jársz, nem néznéd meg az irattárunkat is? Szerintem beköltözött valami és falja a régi pergameneket. A fontos aktákat már átmenekítettem máshová, de a régi beadandók meg elévült kérelmek csak úgy fogynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. február 8. 00:33 | Link

V i k t o r

Nekem mondja? Most őszintén, ki az, akinek még nincs rossz tapasztalata a hivatali ügyintézéssel kapcsolatban? Legalább annyira közös keresztje ez a társadalomnak, mint a reggeli csúcsforgalom, a korán kelés, oktatás, egészségügy, na meg még sorolhatnám hosszú percekig, amelyeknek egyetlen pozitív oldala a panaszolt szférán kívülálló személyek összekovácsolása, hála ennek a különös sorsközösségnek. Persze most én ülök az íróasztal túloldalán, és egy kissé izgató, ha nem kínos számomra, hogy tulajdonképpen egy ismerős látja, hogy mégis meddig vittem az életben (egyelőre), magyarul ennek a szidott rendszernek a részese lettem, de ez nem jelenti azt, hogy nem élnek hasonló feltételezések a fejemben a munkahelyemről. Vetek is némi gondterhelt pillantást Viktorra, aki erről a tekintetről leszűrheti, hogy Merlin szakállára mondva itt se folynak nagyon másképp a dolgok, csak épp illetlenség lenne panaszkodni a többiekről, hisz ez is csak egy egyszerű intézmény, ahová betántorgunk reggelente, majd zárásig robotolunk, s a dolgozók többsége nálam jóval idősebb, kiégett hivatalnok, ami csak tovább ront a helyzeten. Sajnos ez a szomorú valóság. Akinek ez meglepetés, az eddig nagyon burokban élt. Igaza van. Szomorúan bólintok, beletörődve a gépezet működésébe, melynek néhány hónapja ugyan, de én is alkatrésze vagyok.
- Persze. Nem nagyon szoktak venni, de a varázslény-kiskereskedésben azt hiszem árulnak. Az alaposabbak már riasztóbűbájokkal védik az otthonukat. Furcsa egyébként, hogy az irodádban ez láthatólag felmondta a szolgálatot, talán érdemes lenne egy részletesebb felmérést tartani a kastélyban, mert hát ki tudja, mivel jöttök legközelebb - vigyorodom el, miután egész flottul megvitattuk a probléma szakmai hátterét. Örülök, hogy ezúttal én segíthetek neki, nem pedig fordítva.
- Egyébként pedig figyelni kellet volna LLG órán... Elmondták - vetem oda már-már piszkálódó hangnemben utólag, szigorúan csak azért, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Viktor ismertségünkből és természetéből fakadóan nem fogja kioktatásnak venni a részemről. Feltéve, ha tényleg emlékszik a jellememre.
- Pillanat, lecsekkolom a nagykönyvben - nyúlok a fiókok felé, ahonnan előkerülnek vastagabbnál vastagabb füzetek, mindenféle noteszek, időbeosztása a múltnak és eljövendőnek. Némi lapozgatás után megtalálom a mai dátumot, majd gyorsan átfutom a hetemet. - Igen, azt hiszem megoldható. De csak késő délutántól, mert elhúzódhat a korábbi időpont.
A formanyomtatvány kitöltésének időtartama tökéletes a tea elkészítéséhez. Szerencsére vendég- és alkalmazott barát üzemmódban folyik itt a kiszolgálás, hamar kézhez kapja az általa kért teáját.
Miközben felnevetek a legújabb poénján, sajnos beigazolódik korábbi aggasztó feltételezésem, miszerint az iskolában nem egészen úgy működnek már a védőbűbájok, ahogyan azt a vezetőség szeretné. Talán az elődeim végeztek hanyag munkát, vagy a diákok iktatták ki valamilyen ügyes-bajos módszerrel a rendszert, fogalmam sincs, de minél előbb cselekedni kellene.
- Ha gondolod, bevizsgáltathatod valahol, de eskü nincs semmilyen rejtett tulajdonsága a papírnak. Te mozogsz olyan körökben. A végén még rács mögé dugsz... Egyébként ja, akkor már teszek ott egy sétát, maximum küldök magam után egy kis erősítést is - amint végzett, visszaveszem, lepecsételem és egy irattömb tetejére helyezem a papírt.
- És... egyébként milyen az Eridon? A suliban sose mertem megkérdezni, hogy milyen is ez a házvezetőség, meg a tanárkodás. Aurorok... Hova tovább. Kész sikertörténet vagy - mosolyodom el, a mosolyban pedig benne van valamiféle büszkeség, ugyanakkor érzem, hogy hozzá képest igencsak másfelé sodort az élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 10. 20:18 | Link



A gépezet működik, pontosabb nyikorog meg döcög, és fulladozva köhög, többnyire ugyanazon mintát ismételve, így tulajdonképpen azt élem meg kisebb csodának, hogy Miklós még nem illeszkedett bele ebbe a sémába. Kis szerencsével még azelőtt átkerül másik ügyosztályra aztán, mielőtt kiégne a monoton munka unalmas ismétlődése közepette, és belőle is egy lenne a Mancikák és Béluskák sorából, akiknél meg kell várni, amíg kihörpötyölik a kávéjukat és megtárgyalják a legfontosabb napi eseményeket, például hogy a Piroska szoknyája milyen színű éppen. Szerencsére ezt most nem kell végigvárnom, mi több, elég olajozottan működik minden, és konstruktívan áll elő kedves barátom a megoldással egészen hamar.
- Hááát... lehet, hogy nem egy tanár mágiahasználatához számolták a riasztóbűbájok élettartamát, vagy egyszerűen csak nem is gondoltak arra, hogy chizpurfle felbukkanna ott, arról nem is beszélve, hogy még mindig lehet eridonos csíny is az egész mögött - állapítom meg a vállamat vonogatva. Szerintem nem az alapvető bűbájokban keresendő a hiba, hanem inkább csak valami különös körülmény tehet róla, amivel nagy általánosságban nem számoltak. Ki tudja. A biztos az, ha egy felkészült kártevőirtó megnézi, aztán legfeljebb körberöhög, hogy holmi egyszerű mágia mozgatja a szőrgolyókat, esetleg csak egy kis huzat, amit még nem vettem észre, a raktárban meg valakinek az eltévedt hörcsöge zabálja a pergament ívszámra.
- Egy chizpurfle nem valami veszélyes ellenfél, nem tűnt annyira érdemesnek figyelni, mint amikor a sárkányokról meg a vérfarkasokról beszélt a tanár. - Legyintek, ezzel is jelezve, hogy ez a kis mütyür azért nem a világvége, nem esz meg álmomban, főleg, hogy itt sem lakom, úgyhogy még csak nem is sürgető a probléma különösebben. Ez pusztán csak ilyen hobbikreatúra, amivel elszórakozik az ember, ha van ideje, esetleg morog, ha valamit tönkretesz, de egyébként még csak súlyos kárt sem okoz, legalábbis nálam biztos nem. Nem is értem, mit talált az irodában, ami vonzotta, ha tényleg chizpurfle. Lehet, hogy Őrnagy tényleg összegabalyodott egy puffskeinnel vagy kruppal a sétái során?
- Áh, nem vagyok annyira paranoiás azért, bármennyire közel is van az ukrán maffia - jegyzem meg vigyorogva, körbeforgatva a lapot, csak azért, hogy lássa, semmi gyanúsat nem találok rajta, és aláírom, bólogatva a felvetése hallatán, majd elégedetten dőlök hátra a széken, hiszen ez is el van intézve félig. Innentől már nem különösebben múlik rajtam, csak itt kell tartózkodnom csütörtökön.
- Csak nem attól tartottál, hogy leharapom a fejed? - kérdezem meg, kérdőn vonva fel a szemöldököm, kissé kétkedő tekintetet vetve rá. Sose ettem meg még senkit, harapni is csak módjával szoktam, ritkán, és nem is akárkit, de ez a kérdés most itt mellékes is, inkább nem fejtegetem. Összefűzöm az ujjaimat, ölembe ejtve a kezem, és hátradőlve tovább pislogok rá, amíg választ nem kapok, csak azután folytatom.
- Őrült hely, de azért szeretem. Sok kis energiatúltengésben szenvedő, örökmozgó emberke van ott, bár hogy szenvednek... azt hiszem, inkább élvezik minden percét az egésznek. Kicsit nehezen figyelnek hosszabb ideig bármire, de azért nagyon imádni valóak, meg rendes a kolléga is, Ádám. Mindig csinálnak valami butaságot, amiből aztán valami vicces sül ki a végén. Nem is gondoltam, hogy ennyire megkedvelem, amikor a nyakamba sózták hirtelen az egész házvezetést - töprengek el, beismerve, hogy nagyon is jól érzem én ott magam, igazán otthonos számomra, lévén, hogy bennem is csordogál némi eridonos vér.
- Sikertörténet azért még nem vagyok. Csak leszek auror, ha végzek az akadémián, egyelőre csak gyakornok vagyok addig a minsztériumban. Te amúgy a faluban laksz? Vagy bejársz máshonnan? - érdeklődöm, hátha a válasz hallatán okosabb leszek, miért is nem futottunk még össze. - Valamikor akár egy vajsörre is beülhetünk a pubba... vagy éppen mézsörre, lángnyelvre, meglátjuk még azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. február 18. 22:04 | Link

Polgármester úr

Még senki se mondta nekem, hogy örül annak, hogy nem tanultam tovább. Furcsa, mert eddig arra vártam, hogy ezt valaki kimondja, most viszont, hogy kimondta, már nem hangzik olyan nagyon jól. A közeli családom – már akiket annak tekintek – jó fejek voltak velem mindig, azt mondták, eljön majd az az idő, hogy rátalálok az utamra, és kitalálom, hogy mit szeretnék csinálni, addig pedig nyugodtan bontogassam a szárnyaimat. Azonban tudom, hogy titkon remélték, néhány hét után azért visszamegyek, ha nem is nappalin, de legalább estin a suliba. Talán azt is kellene, ha nem esik ennyire jól az, ha valaki örül neki.
- Valahogy úgy.
Mondom ki végül a reakciómat rá zavartan. Elég hülyén hangzó reakció, és nyílván a széles vigyorom hozzá is elég béna, de én már csak ilyen vagyok, bénáskodom.
- Szerintem jól áll magának. Sokan azt hiszik, hogy egész nap csak morog, de nekem nem úgy tűnik.
Jó, ez most elég bénán hangzott, de legalább nem mondtam ki a kolléganőm nevét, aki egy ilyen miatt nem, de az ötödik után már lehet, hogy repülne. Én a századik sértő megjegyzése és kavarása után már nem számoltam a dolgot. Valamiért jól fekszik, vagy alulról tolják vagy felülről húzzák, vagy éppen minden együtt. Az meglepte, amikor éppen engem szidott csak úgy, mert olyan kedve volt, és én megköszöntem neki. Arra nem nagyon tudott mit lépni.
- A segítségemre?
Erre valahogy nem számítottam, és igazából nem is tudom, hogy miben kellene. Talán elfelejtett cukrot is belebegtetni, és azért kellenék. Erre gondolok elsőre, ám amit mond, az meglep.
- Gondolja, hogy én alkalmas lennék erre?
Mármint persze, alkalmas lennék, de hát én homokszem vagyok a sivatagban. De ha úgy gondolja, hogy ilyennel megbízhat, hát akkor egész biztos, hogy maximálisan be fogom bizonyítani neki, hogy jól választott.
- Gondolom fontos szempont a hűség, a megbízhatóság és az, hogy ügyesen forgatja a kártyáit. Olyanokat szeretne, akikkel lehet számolni és nem csak a vatta szerepét tudják ellátni.
Pont azért, mert navinés voltam, jó az emberismeretem. Hiába vagyok alapvetően egy vidám kis hülyegyerek a külvilágnak, aki ezer wattos vigyort villant, pontosan látom az ördögöt is a részletekben.
- Köszönöm.
Szerénykedhetnék, hogy ugyan, én nem vagyok olyan, meg nem kell, de ez nem igaz. Claire és én összeköltözünk, ő még iskolába jár, de óhatatlanul is megnő a fogyasztásunk, így a kiadásaink is emelkedni fognak, nekem pedig jól jön a pénz, hiszen gondolnom kell a jövőre is, nem maradhatok örökre tinédzser.
- Nem szeretném tovább zavarni. Gondolom még sok mindent szeretne elintézni, én pedig kéznél vagyok mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2017. február 21. 19:01 | Link

Loveguard úrfi


Hogy egy apa mi mindent képes megtenni, és egyáltalán, meddig képes elmenni azért, hogy a lánya boldogsága teljes és töretlen legyen, vitatható kérdés. Ugyanakkor kivétel nélkül, egytől-egyig minden válasznak úgy kellene kezdődnie, hogy mindent és bármeddig. Legalábbis az asztala mögött ülő, s pennája hegyét ütemesen a fa lapjához ütögető férfi szerint így volna helyes. Nincs is más lehetőség, egyszerűen nincs más járható út.
Konstantin néhány nappal ezelőtt hivatalos minisztériumi pecséttel látott el egy egyébként bizalmas célzattal íródott levelet, és azt a többi, már valóban hivatalos küldemény, közlemény és boríték közé dobta, hogy az erre felvett alkalmazott ugyanúgy, mint a többit, azt is eljuttassa a címzettnek, bizonyos Arlen Loveguard úrnak.
Futólag az órájára pillant. Ajkai szorosan állnak, mellkasa nyugodtan jár fel- s alá. Úgy látszik, türelmesen vár. A munkaidő lassan minden szinten és osztályon lejár, a legtöbb iroda már egy órája üres, így éppen ideje, hogy kezdetét vegyék a piszkos kis ügyletek.
Váradi kolléga szokásához híven, pontban hét órakor szedelőzködni kezd. Tökéletes időzítés, nagyszerű! Fáradtan nevetgél, sóhajtozik, még babrál kicsit a szétszórt papírokkal, majd azokat a hóna alá csapva a fogashoz sétál, és kabátjáért nyúlva küld egy baráti mosolyt Konstantinnak. Aztán int, és kilép a folyosóra.
A bent maradó férfi továbbra is csendben ül, csak az ujjai között feszesen tartott penna hegye mozdul, oda-odakoppan az asztalhoz. Szigorúnak tűnő szürke szemei az ablak irányába vesznek bele az esti sötétségbe.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2017. február 21. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. február 21. 19:12 | Link



Nem is járt annyit életében Bogolyfalván, mint az utóbbi hetekben és hónapokban. Mindig van valami, ami miatt jönnie kell. Nem mintha hoppanálva nem lenne egyszerű, mégis húzza a száját a levélre, melyet olyan hivatalos formában kapott, amennyire az lehetséges.
Nyakából a sálat leveszi, mikor belép a hivatal bejárati ajtaján. Nem siette el, még előtte betért a cukrászdába pár szelet süteményért. Ikerbulit tartanak az este Kenzie-vel, a hölgyike pedig...hát szereti az édességet, majdnem annyira, mint a testvérét.
- Jó estét! - köszönt az éppen távozó férfinak udvariasan. Épp csak egy pillantást vetnek egymásra és tovább állnak, ki-ki a maga dolgára indul. Arlen a levélben megjelölt irodát keresi, magában mérgelődve, amiért ilyen köröket kell futnia. Pedig nem tud róla, hogy bármi komolyabb történt volna...
- Jó estét! - ismétli önmagát, miután bekopogott az ajtón. Az ott ülő férfira néz, szemöldöke kissé megemelkedik. - Úgy tudom, beidézett, vagy mi.
Utoljára módosította:Arlen Leon Loveguard, 2017. február 21. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2017. február 21. 19:40 | Link

Loveguard úrfi


A nyíló ajtó felé sandít, szemöldökei árnyalatnyit összébb húzódnak. Nem tudta hogyan képzelje el a fiatalembert, már azon túl persze, ahogy a tinimagazinok címlapján találkozott vele. A lánya odáig van érte, esténként míg vacsoráznak, be nem áll a kis szája, hihetetlen, de Merlinre legyen mondva, végtelen számú formában képes előadni, miért szereti Arlent. Ő meg csak bólogat, mosolyog, nevet, de valójában Flóra egy szavát sem érti. Hogy ez a Loveguard gyerek mikor, egyáltalán, miben lett híres, arról pedig így, a negyven felé közeledvén fogalma sincsen.
A penna megáll a kezében, kihúzza magát ültében, jobbjával az asztal túlvégén álló szék felé int.
- Jó estét, Loveguard úr, kérem foglaljon helyet - köszön ő is, és bár hangja hivatalosan cseng, mégsem szigorú. Csupán a munkahelyi környezet nyomja rá bélyegjét, amit sokszor még az épületen kívül, otthon sem bír levetkőzni magáról. Hiba. - Úgy valahogy. Nem is tudja, miért?
Fürkésző szemei a fiatal arcát kémlelik. Hol a vonásaira, hol a szájára pillant, de legfőképpen a vele való szemkontaktust keresi. Homlokán elmélyül néhány barázda, szemöldökeit kérdőn felvonja. Ha Arlen rosszban sántikál, talán most elárulja magát, és Konstantin joggal tilthatja el tőle kislányát. Már az újságoktól, amiben szerepel. Találkozásban jobb, ha nem is reménykedik a kisasszony, ugyanis amíg nagykorú nem lesz, addig se balra, se jobbra. Se-ho-va. Egy tapodtat sem.
Az apja szerencséjére, Flóra fülébe talán még nem jutott el a hír, hogy kedvence sok időt tölt a faluban, különben...
...talán rossz ötlet volt. Nem kell ez a vacak aláírás sem. De...
A hivatalnok ugyan nem szokott, ha ügyfél ül vele szemben, most mégis elveszik a fejében cikázó, gyötrő gondolatok között, és már csak arra eszmél fel, hogy Loveguard úr helyett Váradi asztalát figyeli, és gondterhelten harapdálja a száját. Ez az egész helyzet roppant kínos számára.
- Pardon - köszörüli meg a torkát, és homlokát ráncolva, sűrűn pislogva szólal meg újra. - Mit is mondott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. február 21. 20:10 | Link



Süteményes csomagjával lép be az irodába, amikor arra felhatalmazzák. Szabad kezével füle mögé tűri az arcába eső hullámos tincseket, majd a férfira néz. Biccent és helyet foglal, ha már arra kérik. Az iroda nem tölti el túlzott lelkesedéssel, ahogy a férfi hangvétele sem. Szemügyre veszi a szeme sarkában meghúzódó ráncokat, kétoldalt kopaszodó fejét és hamar megállapítja magában, hogy nem akar ilyen lenni negyvenévesen. Mert annyinak tippeli a férfit.
- Tudtommal nem keveredtem balhéba - lazán jelenti ki, mintha tényleg nem is csinált volna semmit soha életében. Persze a jó kapcsolatok, meg a jó család, aztán tényleg nem csinált semmit.
Megejt egy halk sóhajt, várakozásában kezdi nyomottnak érezni magát és menne haza, ha már amúgy is sikerült eluntatnia a férfit néhány perc leforgása alatt.
- Várom, hogy Ön mondja, Osztrovszky úr. Sikerült esetleg zavarba hoznom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 22. 17:35 | Link

A Lasch fiú

A fiúról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy jó póker arca lenne. Ritkán szoktak ennyit vigyorogni nekem, de késő van, fáradtak vagyunk, elnézem neki. És valahol örülök is, hogy a látható feszélyezettségén túl mégis képes magához mérten normálisan viselkedni. Körülöttem az emberek vagy trappoló elefántok benyomását keltik, vagy olyan, mintha tojásokon lépkednének. Végülis a reputációmat én építettem fel, néhány kéretlen segítséggel az újságírók részéről, úgyhogy most arassam csak szépen, amit ültettem. A napok nagy részében nem is zavarna, de a napok nagy részében nem is vagyok ennyire kimerült. Esélyes, hogy koffein nélkül már órákkal ezelőtt elnyomott volna az álom. Mutatós szalagcím, már látom is - a polgármester úr alszik munka közben. Vennék, mint a cukrot.
- Morgással még senki nem jutott előbbre - nyilván nem gondolom teljesen így, de nagyrészt. Azért szoktam én is morogni eleget. Megfelelő helyen s időben, kevés tanúval. Nem eleget a pletykák megalapozásához, úgyhogy azt a jó öreg rosszindulat és vidéki, zárt mentalitás szülte. Viszont ötletet adott most. Látványosabbá kéne tegyem a munkámat.
- Ezeknek a pletykáknak jó volna… irányt mutatni - a karfán pihenő könyökömre támaszkodok, s elgondolkodva zongorázok az államon. - Egy interjú jó megoldás volna. De ezt önre bízom! - felé lóbálom a mutatóujjam s elmosolyodok. - Egy interjú, vagy bármi más, amit jónak gondol.
Még akadnának ötleteim, amik részletes kidolgozásához nincs megfelelő agyi kapacitásom. A fiúnak sincs valószínűleg jelen pillanatban, de nem is most kell. Első küldetés, kíváncsian várom, hogyan teljesít.
- Igen, így gondolom, és önnek is azt javaslom, hogy így gondolja - sokatmondóan nézem egy darabig, hogy érezze a helyzet jelentőségét. Ebben a szakmában tilos a kétely, a bizonytalanság. Az ellenfél és a közvélemény cápaként rögtön vérszagot fog és lecsap az első kétkedésre. Olyan magabiztossággal kell ösvényt vágni magunk előtt, mintha sziklaszilárd meggyőződéssel hinnénk szent küldetésünkben. Nem mintha. Úgy is kell érezzünk. Ha csak színjáték az egész, senki nem veszi komolyan és lecsapnak ránk egy szempillantás alatt.
Alkalmasnak vélem és alkalmasnak érzi ő is magát, tehát az lesz. Nincsenek B meg C tervek, hátsó vészkijáratok és kifogások. Egy kis ideig még rajta tartom a tekintetem, de aztán elemelem róla, mint egy súlyt téve odébb.
- Akik nem forgatják ügyesen a kártyáikat, a küszöbig se jutnak el. A megbízhatóságot egy alapos kivizsgálással fogjuk eldönteni. A hűséget pedig… - felhúzom a vállaim és lassan jobbra-balra ingatom a fejem. - Azt majd az idő eldönti.
Tudja a fiú, hogy mik a prioritások. A szakmai önéletrajz szép és jó, de egy pszichológusi értékelés mindig hasznosabb. Milyen az illető? Van családja? Mik a gyengéi? Szenvedélyei? Mentális problémái? Az jó, ha előzőleg dolgozott már hasonló beosztásban, de miért hagyta ott? A tények alatt meghúzódó okok és motivációk az igazán fontosak.
Rábólintok, persze, menjen csak, későre jár úgyis. Jobban felülök a széken, kiegyenesítem a hátam s kicsit nyújtani kezdem, miközben végignézek az asztalomon.
- Menjen csak haza, már biztos várják - elkezdem szórakozottan szedegetni a papírokat, csinos kis halomba rakom őket az asztal szélén, majd az összes tányért és csészét kimasíroztatom az irodából. A konyha felől halk edénycsörömpölés jelzi, hogy nekifogtak elmosni magukat. Még volna mit csináljak, de holnap is lesz egy nap, meg azután is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Robert B. Neal
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2017. május 9. 20:22 | Link

Laschgyerek

A bürokráciának különböző rétegegei vannak... mint a hagymának.
De amióta itt van Európa szívében ezt egy elátkozott föld radioaktív uránnal és helytelen permetezéssel fertőzött gyümölcsének torz retteneteként tudja inkább elképzelni. Torzhagyma.
Igen, ez a leghelytállóbb kép, ami a szeme előtt van, ahogy számára is csak homályosan érthető okokból lépdel be a hivatal patinás(nak épp nem mondható, de) épületébe.
Pedig neki aztán kellene tudnia minden mit-miből és hogyan következiket. De a tudás nem mentesít az alól, hogy a rendszer sz... hulladék, és az ő problémája nem jut át a vasbeton rugalmasságával vetekedő folyamaton.
Szóval bent van és egy humánt keresne. Lehetőleg itt dolgozót, mert Manyi néni a szomszédból nagyon kedves, meg minden, de kötve hiszi, hogy a befőzésen és a csipkeverésen kívül a külföldi állampolgárok ügyintézéseivel bármit tudna kezdeni.
A hangulatát leginkább nem tükrözi az a könnyed mosollyal demonstrált, egészen hétköznapian farmeres-inges, egyik mancsával zsebre vágott, másik mancsában salátapapírokat tartogató volta. Nem válogat, nem húzza az időt, ha egy kicsit is kompetensnek tűnő (akár aktás, kafkai jegyző típus, vagy kellően nem kétségbeesett sorbanáló) egyed elhaladna az ő útvonalát keresztezve szabva, szépen-finoman, mégis kellő határozottsággal a vállára pakolva a kezét téríti le a pályájáról.
- Szia, helló, szép napot. Kellene ide egy pecsét, a miértet megbeszélhetjük valami kevésbé átjáróházban?
A fordítóbűbáj mellett a meglepő céltudata hathat megfelelő meggyőzőerővel... és hogy prezentál egy pár pillantással felmérhetően vegyesen Minisztérium és az Önkormányzat által kiállított levelezést.
Utoljára módosította:Robert B. Neal, 2017. május 9. 22:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. május 9. 21:38 | Link

Robert

Más érzés ebédet venni a büfében vagy rendelni valamit a közeli étkezdékből és más az, amikor otthoni ízeket hozol. Jól esően simogatom a pocakom, amikor a helyem felé sétálok vissza. Még szerencse, hogy ma egy olyan szép, mélykék inget választottam, ami nem mutatja azt, hogy mindenhol dagadok. Bizony, ha eszem, és én eszek, akkor olyan vagyok, mintha hónapok óta a szívem alatt hordanám a jövőt. De ez egy részt nem lehetséges, másrészt nem is lenne jó móka, hiszen egyelőre én vagyok az, aki alakulóban lévő családunkban pénz keres, és jelenleg én tartok el egy iskolás lánykát. Persze volt róla szó, hogy Claire dolgozzon, de egyelőre úgy voltunk vele, hogy álljon rá arra a szervezete, hogy korábban kel, mert a faluból jár be iskolába. Ez most a megszokás időszaka, aztán majd tovább gondolkozunk. Viszont a kaja jó volt, határozottan jól választottam, amikor a sok veszekedés és hullámvölgy után is bevállaltam a kapcsolatot vele. Épp ezen elmélkedek, amikor megállítanak, és pecsétet követelnek tőlem.
- Helló.
Ennyit tudok meglepettségemben kinyögni, miközben nézem a másikat, majd nagyon lassan bólintok kettőt. Nem, csak úgy nem adok rá pecsétet, mindenképpen kellene a magyarázat. Oké, bővült kicsit a feladatköröm, meg a fizetésem is, de nem annyira, hogy azonnal elkezdjek hülyeségeket csinálni. Nem. Fiatal vagyok, meg néha az a tipikus "hülyegyerek", mindenből képes vagyok viccet csinálni, de pont ezért is jó ez a munkahely, mert rákötelez arra is, hogy komolyan vegyek dolgokat. Ha mondjuk az előkészítőbe mentem volna, akkor biztos, hogy örökre gyerekes maradok. Ezzel persze szerintem nincs semmi baj, de az asszony tudom, hogy több komolyságot vár tőlem.
- Oké, itt.
Nyitom ki a polgármesteri titkárság ajtaját. A titkárnő szokás szerint betegszabadságon van, "meglepő" volt, amikor reggel már mosolyogtak. Sokan azt hiszik, hogy átok ide bejönni, és helyettesíteni őt, pedig nem, én nem bánom, amikor itt vagyok. Szeretek itt lenni, mert sokkal gyorsabban telik az idő, mint lent a recepción, ahol néha már azzal szórakoztatom magam, hogy Ashnek küldök zavarbaejtő üzeneteket.
- Szóval, miről lenne szó?
Pillantok rá kérdőn, az asztalnak támaszkodva, kezeimet a zsebembe csúsztatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. június 1. 20:25 | Link

S. N. D.


Be kellett jönnie, mert levelet kapott. Hát mi ez már? Ráadásul tapasztalatból tudja, hogy az ilyen levelek sose jelentenek jót. De eltipeg ide is, meglepően jól megy ez neki, bár volt két teljes hónapja, hogy megszokja a sarkakat, na mindegy.
És még meg is váratják, pedig annál jobban semmit nem utál. Meg nem is érti, ha már egyszer behívták, miért kell még sorszámokkal meg adatokkal pepecselni, ez az egész annyira haszontalan, mikor tudják, hogy vélhetően be fog jönni. Ez számára olyan, mint az idézés, nem szeretné, ha úgy rángatnák be, meg hát... nem is igazán hagyná.
Az agya persze megint kikapcsol, újra és újra jönnek a képek, mint mindig, mikor nem tudja lefoglalni valamivel, és a hangulata is egyre csak megy le a béka feneke alá.
Ebből persze mi sem látszik, az arca az a megszokott merevség, amivel mindig találkozni lehet, nagy ritkán mutatkoznak meg rajta érzelmek, mint például ebben a pillanatban, ugyanis a düh elönti.
- Hé öreg, húzzál sorszámot - morran a férfire, aki mit sem törődve a szabályokkal, már haladna be, még fel is pattan, és a vállát megszorítva ösztökéli maradásra, mert ez így nagyon nem pálya, ő meg Sonja.
- Várnak még itt páran, ha nem látnád - sziszegi, igen sziszegi, azzal a villanó tekintettel, ami igazából semmi jót nem sejtet. Se neki, se ennek az idegen szakálas ki a fenének. Hát mégis mit képzel ez magáról?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 1. 20:49 | Link



Alapesetben semmi keresnivalóm nem lenne itt, nem is szívesen jövök ide. Elég nekem a munkahelyem, nem hiányzik belőle egy kisebb példány. Viszont a házkiadás miatt van még néhány papír, amit le kell adnom. Most, hogy visszajöttünk, erről is készítenének egy feljegyzést, beírnák mindannyiunk új címét, ami nem új, hiszen gyakorlatilag a régi házunkba költöztünk vissza, de mindegy, legyen így. Tőlem annyi másolatot készíthetnek az okmányainkról, amennyit csak akarnak, egészen addig, amíg nem élnek vissza velük. Azt meg úgyis megtudom, ha igen.
Nem szeretnének semmi mást, csak pár papírt kitöltetni, meg okmányokat másolni, így a levélben, amit küldtek, jelezték, hogy nyugodtan menjek oda soron kívül az ügyintézőhöz. Bevallom, valahogy én is így gondoltam, mert semmi kedvem nekem itt szobrozni órákat. A levélben felajánlottaknak eleget téve sétálok hát be, és körülnézés nélkül - leszámítva az illendő biccentést, de olyankor senki se nézi igazán ki az, aki ott van -, lépek oda az ügyintézőhöz, és kezdek bele fojtott hangon az okba, amiért jöttem, amikor a harmadik szónál egy ifjú hölgy rám ripakodik, sőt, ami ennél is bosszantóbb, letegez, mintha a cimborája lennék. Felé fordítom a tekintetem, a szemöldököm egy hangyányit feljebb kúszik, miközben végignézek rajta, szám szegletében megjelenik egy félmosoly. Ez a gúnyos kis jelzés viszont kellőképp látható, így magamban nyugtázom, hogy el is intéztem a problémát. Nem fogok én leállni egy ilyen kis csitrivel szórakozni. Az, hogy lejáratja magát, szíve joga, de engem ne égessen itt. Visszafordulva inkább a saját dolgommal törődök, azt ecsetelem tovább az ügyintézőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. június 1. 21:01 | Link

S. N. D.


Amúgy sem túl rózsás a kedve, és még tetézik. Sonja ezért utál emberek közé keveredni, helyből átkozná le az összeset, ha nem lenne az a furcsa visszatartó erő, vagy épp Ward. Mivel a srác valahol az akadémián teng, így a rellonos csak a saját erejében bízhat, de hát... ilyen esetekben ez harmatgyenge. Elég csak arra a szerencsétlen eridonosra gondolnia, akit a múltkor is jól helyben hagyott.
És nem, ilyenkor nem az a fajta, aki néz bármit. Kor, külső ezek általában teljesen semlegesek neki, mikor épp nyugtatgatja magát, hogy ne nyúljon a pálcájához. Tudja, ha egyszer nyíltan kifejezné a véleményét az emberei fajt illetően, bezárnák, épp ezért nem is szól. Na de, mikor a férfi csak gúnyosan rámosolyog, aztán visszafordul, az agyát ellepi a vörös köd. Ha már egyszer képes azon a végletekig kiakadni, hogy valaki csak ott áll előtte, és lélegzik, ez már számára kínzó ok is lehetne. Mégis csak egy hivatalos helyen van, moderálnia kellene magát... de az ilyesmi sose ment neki.
Újra rámarkol a férfi vállára, egyetlen pontot szorítva csak meg a lapockája mentén, ami elég kellemetlen lehet, aztán taszít egyet, hogy ismét szembe kerüljön vele.
- Gond van a fülével? Mutogassam? Csoszogjon el oda, és tépjen egy r*hadt számot... - lassan, tagoltan ejti ki a szavakat, de a higgadtság már egyáltalán nem mondható el róla. Egyedül a szeme jelzi ugyan, hogy ebből még komolyabb baj is lehet, nem biztos, hogy csak rá nézve. Pedig azt hitte túl van már ezen, hogy a Roxfortban meggyógyították és kikezelték belőle, de egyre inkább kezd rájönni arra, hogy felesleges köröket futott éveken keresztül.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. június 1. 21:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 1. 21:27 | Link



Ha az ember közel huszonöt éve a Varázsbűn - üldözési kommandó tagja, akkor nem igazán hatja meg, hogy egy nádszál lány - legyen akármilyen zakkant példány is -, elkezdi vegzálni a vállánál. Ez inkább olyan, mint amikor érzed, hogy van rajtad egy bogár, csak éppen azt, hogy telibe kapott egy madár. Kellemetlen, és ezért inkább leráznád magadról. Nos, jelen pillanatban én is ezt érzem a hölgyike mellett, aki mintha nem lenne normális egészen, vagy semennyire sem, elvégre ki rendez jelenetet egy hivatalos helyen, főleg úgy, hogy a másik lehet, hogy csak érdeklődni jött? Senki. Mivel eddig egész kényelmesen álltam, most kiegyenesedek, hogy mind a majd két méterem érzékelhető legyen, és azzal fordulok a szöszke felé.
- Csss.
Ezt olyan határozottan mondom ki, és mellette a jobb kezemmel mutatom is, hogy legyen kedves összezárni azt a nagy száját, mielőtt én tömöm be. Nem értem, hogy mi is pontosan a problémája, meg, hogy milyen sorszám, de nem is érdekel kifejezetten, csak, hogy üljön vissza a helyére.
- Nem tartom valószínűnek, hogy az automata megsértődik, amiért nem húztam sorszámot, de a lelki üdvéért aggódva kérem, hogy ha ennyire zavarja, húzzon egyet.
Nekem mindegy, hogy mit csinál, mert ha van sorszámom, ahogy a nőcske akarja, akkor is simán előbb fognak szólítani, szóval nem hiszem, hogy megérné ezt a plusz kört eljátszani. Bal kezemben a családom személyes okmányait tartom, ezeket átnyújtom az ügyintézőnek, majd a zsebembe rejtett kezeimmel fordulok vissza felé.
- Egy apró intelem, ha már itt álldogál. A tegeződés feltételezett rokoni kapcsolatot vagy barátságot, szorosabb ismeretet fejez ki, míg a magázódás udvariasságot, tiszteletet. Úgy vélem, hogy maga nekem sem barátom, sem kollégám, ha meg a gyerekem lenne, már nem lenne nyelve. Ha ráér, örömmel bevezetem az illő távolság betartásába is, mert ahogy látom, a neveléséért felelős személyek nem értek rá az ilyen formalitásokra.
Nem jókedvemben talált meg, de lám, képes vagyok egész tisztességesen beszélni vele, legyen érte hálás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. június 6. 20:07 | Link

Bazsi

Hát még van pénzem. Annyira nem ismer a családom, hogy szerintem Levente már számolja vissza a napokat, mikor lépem át megint a küszöböt. De... nem vagyok ostoba, abból a sokból is tudtam félrerakni, nem minden ment ám el a rucikra, és az se jut eszébe senkinek, hogy az ajándékokra se kérek pénzt, mert az milyen már.
Nem baj, igazság szerint túljutottam a dolgokon, és bár belátom, hogy rosszul kezeltem a helyzetet, nem gondolom, hogy ez annyira rossz lenne így. Mármint elvagyok. Hála égnek teljesen életképesnek bizonyulok, és hiába hallottam, amit, tudom, hogy apám sose venné le rólam a kezét. Pedig fájt, amit mondott, de hallottam az indulatot és a fáradtságot, de akkor is büszkébb vagyok annál, hogy csak úgy hazaállítsak.
Betérek a cukrászdába, feltankolok a finomságokból, csak aztán megyek a hivatalba, ahol Ervin melózik.
-  Azt hallottam, hogy itt a recepciósok nem nézhetnek Family Guyt a gépen, ez tökre elkeserítő. Menjünk tüntetni - mire a végére érek, be is megyek a pult mögé, és be is foglalom a másik, üres széket. Tudom, hogy a nagy főnök nincs itt, Ervint nem rúghatják ezért fenékbe, meg amúgy is, ez egy tökre unalmas hely, nem hiszem, hogy bármi is történhet.
- Jöttem feldobni a délutánod -  vigyorogva rakom le a tálat, veszem le róla a fóliát, hogy láthassa, mit is szereztem.
- Mondd, hogy szeretsz - pislogok rá nagy szemeimmel, persze csak viccelődve. A helyzet az, hogy az erkélyes találkozáskor annyira megtaláltuk a közös hangot, hogy Ervin utána már hozzám jött, és nem csak keresett valakit, hanem engem, és ez igazából marha jól esett. Én meg azóta nem először vagyok itt, nem is vagyok annyira megszeppenve, mint akkor, mert tartott nekem kiselőadást arról, mikor szabad jönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. június 12. 17:04 | Link



Liv a délután kettőkor kezdődő vizsga előtt fél órával már a hivatal épületében tartózkodik, hogy minden szükséges papírt, ajánlást és már megszerzett engedélyt leadjon, ráadásul amennyire tudjon, informálódjon is. Nem volt titkolt szándéka kicsit kipuhatolni, mire is számíthatnak. Nagyon bízott a tanítványában, de biztos könnyebb lett volna útjára engedje hamarosan, ha ismeri, mi vár rá. Ritka, hogy a tanárok felvilágosítást kaphassanak előre, hogy a diákjukat ki fogja vizsgáztatni, általában negyed órával előtte, mikor már nincs lehetőség véletlenül se belefutni az illetőbe derülnek ezek ki. Azonban a tanerőt ez sosem fogta vissza. Ő is volt vizsgáztató és dolgozott a minisztériumban, nem rest ezzel némileg visszaélni. Legalább annyit sikerült kiderítenie, hogy egy német férfi lesz az elkövető, a nevet sajnos nem, pedig… A nagy hajsza végére inkább csak a várakozók folyosójára sétált, órájára pillantott, pontban egy óra múlt negyvenhárom perccel. Tekintetével Ricsit kereste, mikor meglett, biztató és hatalmas mosollyal lépett oda hozzá, majd némileg óvatos mozdulattal, pontosan emlékezve a fiú határaira, végigsimított a vállán majd felé fordult.
- Mindent bele odabent, ha csak azt képes leszel kihozni magadból, amiket órákon, semmi problémád nem lesz. Az alsó irodában foglak várni vizsga után, remélhetőleg az eredményeddel együtt már.
Mire a kis szösszenete végére az egyik titkárnő kisétált, felolvasta az aeromágus nevét, Liv pedig bólintva a nőnek arrébb lépett, utat engedve a leendő bejegyzett elemi mágusnak.
A fiút a vörös hölgy felvezeti még egy újabb emeletnyit, ami már a tetőszint, majd egy fehér ajtóra mutat és magára hagyja. Kisebb vártatás után kinyílik az, egy felfelé vezető lépcsőt rejtve, amely tetejéről kellemes, meleg simogató szellő hívogatja Ricsit. Ez bizony már Marco, akit felérve az előtte magasodó úton a tetőn talál meg egy széken ücsörögve és a tájat csodálva.
- Richárd, igaz? Marco vagyok, én fogom a vizsgádat vezetni és értékelni, az észrevételeim és értékelésem alapján kapsz, avagy sem, engedélyt a végén. - Biccentett felé, majd intett, hogy jöjjön közelebb, csak ezután köszörülte meg a torkát, keresve a fiatalember tekintetét.
- Három feladatod lesz, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyan ez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Csak pontosan és összeszedetten.
Mondta végül nyugodt, szilárd elképzelésekkel mögötte, aztán felállt, a tető széléhez sétált és egy nagyobb széllökettel kisebb forgószelet kezdett a tetőn idézni, amivel a jobb oldali asztalon üvegcsék jelentek meg, különböző növényekkel, állatokkal, élő és élettelen dolgokkal egyaránt. Majd kisvártatva egy lebegő lényecske került a székre, ahol ő eddig ült. A lény idegesen mozgatja kis csápjait, köztük elektromos feszültséget fenntartva, jelezve, hogy nem stimmel valami és erősen az imént megjött üvegekre pillog. Éhezik, ettől pedig feszült.
- Lássuk is. Az első feladatod, az új társaságunkhoz köthető, ismerd fel a lényt, ki ő, mennyire veszélyes, mik a legfontosabbak róla, valamint találd meg az okát, miért viselkedik úgy, ahogy, aztán a jobb oldali asztalon lévő tárgyakat és az elemedet hívhatod segítségül, hogy megoldd a problémáját!
A fiúra nézett, hogy valami visszajelzést kapjon, hogy legalább hallotta-e, ha meg nem is értette. Volt már sajnos olyan vizsgáztatottja, aki már az első résznél elbukta az egész vizsgát, sőt. Egyszer annyira kihoztak egy vizsgázást segítő elementált is a sodrából, hogy rátámadt a tanoncra. Vannak problémás esetek.
- Ezek után a második feladatod az lesz, hogy létrehozz egy kettőnket magában foglaló levegőburkot, amin belül előbb le kell hűtened a levegő hőmérsékletét -12 °C-ra, majd felmelegíteni 39 °C-ra, jól figyelj, pontosan érzékelni fogom a hőfokot, és többször nem ismétlem el az adatokat. Ezután pedig az utolsó, harmadik, egyben záró feladat, amire a legtöbb időd lesz összességében, az abból fog állni, hogy az elemed segítségével madárhangokat kell keltened, és mint egy dallammá formálnod, ami kitart legalább 45 másodpercig.
Az utolsó hangos dal. Mondhatná tréfásan, de egy halovány mosolyon kívül semmi mást nem látni az arcán. Végül a tető szélén a fiú felé fordulva leül a peremre, kezeit összefűzi maga előtt és figyeli, hogy mit mutatnak ma neki. Igazából a helyet éppen könnyítésként választotta. Nem a semmiből kell építkezzen az ember, kicsit több erőt kímél meg.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. június 14. 19:52 | Link

Álekszándrá

Azt hiszem elmondhatjuk azt, hogy furcsa napokat élek, és azt is, hogy ezt nem tudom kivel megbeszélni. Claire-rel próbáltam, de nem igazán tudtam hogyan is legyen el, mostanában mellette is kicsit furcsán érzem magam. Lehet, hogy csak az idő teszi. Nem tudom.
Egy ideje azt hiszem, unottá váltam. Hiányoznak a gondtalan diákévek, amikor Ellával mókáztunk, amikor nem éreztem, hogy bármi gondom lenne. Kiégtem volna? Ilyen fiatalon? Az elég szomorú eset lenne. Vonz a gondolat, hogy a mostani életemet hátrahagyjam, lehetnék például gigolo, vagy bármely rokonszakmája, kísérhetnék idős hölgyeket színházba és beszélgethetnék velük művészetről, történelemről. Jó életnek hangzik, de az se az igazán. Éppen nagyon sajnáltatom magam, amikor a semmiből - pontosabban a kinti napfényből - besasszézik ő. A nő, aki egy kis mosolyt csalhat az arcomra.
- Na hála Merlinnek! Már éppen kezdtem úgy érezni, hogy itt halok meg menten az unalomtól.
Mostanában időm nagy részében a polgármester mellett vagyok, kisebb részben pedig itt, de mivel itt jelenleg egy tanuló dolgozik, akinek ilyenkor mindig órája van, ezért ilyenkor én vagyok itt.
- Ha lehetne, most megcsókolnálak.
Mondom őszintén, és valóban így is gondolom. Meg van kötve a kezem, meg úgy mindenem, és eddig nem volt bajom vele, de mostanában ez valahogy átalakult. Azt hiszem, élni akarok még, és ez nagyon ijesztő, de nem merem elmondani senkinek, mert én akartam annyira, hogy Claire-rel végigvigyük a dolgokat, még ha nem is ment minden egyszerűen. Vele akartam lenni, és jó is volt, és jó is, csak most valahogy nem elég, és nem értem, hogy miért nem. Inkább veszek egy szeletet, és jó nagyot harapok belé.
- Imádom, imádlak. Komolyan.
Egy kis flört talán nem tiltott, amúgy sem hiszem, hogy komolyan venne, mármint tudja, hogy barátnőm van, tudom, hogy az ő szerelmi élete se unalmas. De mégis, jól esik rákacsintani, és megsimítani a karját. Másfajta bőr, egy más nő bőre, ennyi.
- Képzeld, tegnap megállított egy férfi, hogy adjak infókat a polgármesterről, jó pénzért persze. Jó, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. június 16. 10:40 | Link

Bazsi ♥

- Azt sose hagynám. Ha én szenvedek, szenvedsz te is barátom - forgatom meg a szemem, aztán el is vigyorodok. Hamar megkedveltem Ervint, ő pontosan olyas valaki, akit nem zavar, ha túl közvetlen vagyok, aki nem hisztizik, nem vár semmit, egyszerűen csak örül nekem, meg én is neki. Ilyen pasiból miért nincs itt több, de tényleg?
- Hát mi tart vissza? - tárom szét a karom. Jó persze, lehet ezt poénnak venni, sőt remélem, annak is veszi. De a valóság az, hogy engem őszintén nem mozgatnak meg ezek a párkapcsolati dolgok - talán, mert nekem sose volt -, és most, hogy olyasmi felé kallódok én magam is, egyszerűen fogalmam sincs, mi az, amit még szabad, és mi az, amit már nem.
Mondjuk nem is lovagolok ezen sokáig, mármint... emberek... kijelentette, hogy valaki másba szerelmes. Hát akkor legyenek boldogok úgy együtt. Én meg leszállok a témáról, meg úgy róla is, hát nem kell ez nekem. És főleg nem fogok olyas valakivel versenyezni, aki elvileg még a barátnőm is, sőt... igazából marhára senkivel nem fogok versenyezni, szóval ez a Kirill téma nálam amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ült is el, mert... elfogadtam. Ennyi. És most a továbblépés jön, ami már jóval könnyebben megy ám.
- Nyugi... ezek csak sütik - nevetve rázom meg a fejem, szemeim meg egyből a monitorra tapadnak, hisz én meg mozizini jöttem. Sokan nem is képzelik, hogy azokból, amiket mi itt néha látunk, simán össze lehetne vágni egy laza két órás vicces videót. Még nézettsége is lenne, az tuti.
- És adtál, ugye? Mondd, hogy nem táncoltál vissza - nézek rá, levéve a szemem a kis kockákról, mert ez most valahogy izgalmasabbnak hangzik.
- Kijelentette, hogy Tányába szerelmes.... érted... miután ő meg én... és csak így a fejemhez vágta - tömök magamba egy zserbót, miközben megosztom vele ezt az intim részletet. Tény, most már sokkal könnyebb róla beszélni.
- Pukkadjon meg - még a vállam is megvonom, bár ez a laza érdektelenség is csak látszat, ami nagyon jól megy, a világért nem vallanám be, hogy valahol mélyen azért még mindig fáj. Majd elmúlik.
- Azt hiszem, nem akarom, hogy közöm legyen ezek után egyetlen pasihoz is... Miért van neked nőd? Elvehetnél - játékosan lököm kicsit oldalba, csak hogy érezze ezt a frusztrációt, amit én egyébként. Az a vicces, jelen pillanatban még hozzá is mennék, amennyire nem vagyok a toppon.  
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. június 16. 10:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. június 16. 17:30 | Link

Leximexi

- Már meg sem halhat az ember tisztességesen? Milyen világban élünk?
Mű felháborodással forgatom meg a szemeimet, és esek összébb a székemben, mint valami rongybaba. Persze ez csak móka, egy perccel később már széles vigyorral ülök fel, és gyermekien ártatlan arcot vágok. Nézem egy kicsit a lányt, a szemeit, melyek kacéran csillognak, és melyek kiváltják az én szememben is a csillogást. Nem tehetek róla, imádom a lányokat, imádom ezt a példányt is, ahogy imádom Ellát, Karinát, Scarlettet. Szeretném megtenni. Izgat és érdekel, hogy milyen a csókja. Egy méregkeverő utolsó, halálos ajakérintése. Imádom, ahogy kihívóan, zavar nélkül néz, és ahogy a bőröm bizseregni kezd, mert érzem, hogy zavarba tud hozni. Lekötöttem magam, azt mondtam, erre vágyok, azt hittem a Szendrei – Simfel párossal töltött intenzív időszakom után én egy Claire féle nyugodt és könnyed kapcsolatra vágyom, de félek, jött most egy másik kis boszorkány, és megzargatott bennem valamit.
- Jaj te nő!
A zavar nem ütközik ki rajtam, ahogy az sem, amit éppen gondolok – még szerencse! – így, csak elkapom a kacsóját, és nyomok rá egy nagy, cuppanósat. Mást is tennék, de a nagymamám arra tanított, hogy mindent lát és mindent hall, és tudni fogja, ha egyszer is megcsalok valakit, és akkor aztán lesz nekem nagyon rossz világom. Nagyon hiteles volt, annyira, hogy én még most is elhiszem, hogy erre valóban képes lenne. Különben is, nekem csak egy kis szórakozás hiányzik, ennyi, semmi több, és azt meg szavakkal megtehetem, és majdnem olyan jó. Lenyelem a maradék sütimet, de közben elkezdek bólogatni.
- Adtam. Azt mondta, gondolkozzak rajta az ebédszünetemig, hát gondolkoztam, megvitattam Oszkárral a problémát, ő meg megállapította, hogy a plusz pénz mindig jól jön, így voltam olyan kedves, hogy információkat szolgáltattam róla.
Persze előtte kiszemezgettük azokat, amik érdekesek, de nem járnak semmilyen kockázattal vagy csak nagyon minimálissal, de az információ nyomon követhető, így aztán most útjára indítottuk a dolgot.
- Szerinted valaki a helyére pályázik?
Nekem ez volt az első gondolatom, a második meg az, hogy akkor megszívta, mert ez nem egy olyan hely, ahol ezt csak úgy meg lehet csinálni.
- Mekkora egy alpári bunkó barom!
Teljesen fel vagyok háborodva, mert azért ez durva. Kihasználja egy diáklányát, majd közli vele, hogy a barátnőjébe szerelmes? Hát ez azért tényleg elég bunkó dolog tőle, és akkor még finoman fejeztem ki magam.
- Szóval én nem vagyok pasi? Kössz, pedig még el is gondolkoztam volna az ajánlatodon.
Nem, amúgy a házasságon még nem gondolkoztam el és nem is gondolkoznék el, de nem bírom, ha egy lánnyal így bánnak, ez hallatlan.
- Viszont hozzám bújhatsz a munkaidőm utolsó húsz percében, aztán elmehetünk valamerre.
Jelenleg ennyit tudok nyújtani neki, ölelő karokat, de néha csak ennyire van szükségünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. június 16. 19:37 | Link

Bazsa ♥

- Ilyenben - vágok én is elszontyolodott képet, persze csak a játék kedvéért. Aztán nevetek azon, hogy még ezt is túldramatizálja, mondom én, hogy ide kellett jönnöm. Elég nekem ez a lökött srác ahhoz, hogy bearanyozza a napom, másra igazából nincs is szükségem. Legalább is jelenleg így gondolom.
A probléma akkor kezdődik, mikor felteszem azt az ártatlan kérdést, és látom, hogy elgondolkodik rajta, így akarva-akaratlanul, de én is megteszem. Két kezemen meg tudnám számolni a tényeket, amik visszatarthatnák őt, de az még szomorúbb, hogy én ezek felett simán szemet tudnék hunyni. Talán tényleg ennyire rossz ember vagyok. De most komolyan, barátnője van, együtt is él vele, engem meg ez a legkevésbé sem érdekel, pedig kellene. Vissza kellene vennem, és mégsem teszem.
- Nem mondtam semmit, na - nevetve forgatom meg a szemem inkább, kecsesen nyújtva a kacsómat, mint anno Denisnek, na igen, az is így kezdődött, és mi lett a vége... Jó, szerintem nem most kéne ezt firtatni.
- Na és milyen szaftos pletyka volt? Szerető a szekrényben? Vagy várj.. tudom.. tuti a titkárnőjét kezelgeti. Az a nő úgy domborít, mikor meglátja, hogy azt bárki levághatná - jó, nem sok mindent tudok a polgármesterről, de vannak bizonyos jelek, amik nem kerülik el a figyelmem, és már-már ordítanak.
- Ha azt vesszük, hogy Oscar is kitúrt valaki mást - megvonom a vállam, a politika az ugyanis, ami egyáltalán nem érdekel, és úgy részt sem akarok venni benne, mert nem is értem túlzottan. Mindenesetre nem lepődnék meg azon, ha ez így lenne.
- Ez milyen izgi már. Kiderítsük? - felcsillannak a szemeim, mert pontosan az a lány vagyok, aki sose tud megülni a fenekén, hát ez van.
- Nem az, jó ez így. Úgyse úgy terveztem az életem, hogy gyerekeket nevelek. Jó, persze megláttam, és megszerettem, vagy valami hasonló, és akkor azt is hittem, menne, de most komolyan... szerinted? - hisz ő ismer, ő tud a dolgaimról, tudja, hogy ha gyökeret is eresztek valamikor, az nem most lesz. Csak egy életem van, és azt magamnak akarom szentelni, ameddig tehetem.
- Tánya meg amúgy is jobban illik hozzá - ezt pedig be is ismerem, ő még talán meg is tudja neki adni azt, amire vágyik, nem úgy, mint én. Én nem azt akarom, amit ő.
- Barátnőd van, ez az egy szerencséd - hiába vicces a helyzet, én ezt teljesen komolyan mondom, végig a szemébe nézve, mert azért annyi jó érzés még lappang bennem, hogy bár egyáltalán nem hat meg, azért ne hagyjam figyelmen kívül.
Aztán tömök egy sütit a szájába, mikor látom, hogy az előző elfogyott, majd a vállára hajtva a fejem nézem újra a kamerákat.
- Menjünk. Kezd sok lenni nekem ez a falu most, de figyi... elkérjelek Clairetől? - kihívó, vigyort küldök felé, miközben megpróbálok nem arra gondolni, hogy őt a lány létezése miért nem érdekli jelenleg. Pedig pont, hogy őt kellene érdekelnie.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. június 16. 19:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2017. július 3. 18:22 | Link


Természetesen nem vagyok feszültségmentes, de azt sem mondanám, hogy szétrobbanok az idegességtől. Az alkalomhoz illően felöltöztem, magamba erőltettem némi ételt reggel, hogy aztán bezárkózzak a Levitába, és újra meg újra megismételjem a NEMBaj-on bemutatott műsorszámom egy-egy apróbb részletét. Csupán azért tettem ezt, hogy tudatában legyek: teljes a harmóniám mostanra az elememmel. Lenyugtat, ha használhatom, ha érzem az arcomon végigsimító szellőt, így most is ezzel nyugtattam magam, egészen addig, míg el nem kellett indulnom a vizsgára.
Korábban, sokkal korábban érek oda - legalább háromnegyed órával a kezdés előtt lépek be a Művelődési ház kapuján, hogy aztán a várakozók részlege felé vegyem az irányt, s helyet is foglaljak. Gyűlölök várakozni, mégis inkább ezt választom, mint hogy felróják, hogy késtem (még akkor is, ha előbb érkeztem, mint ahogy az a felügyelőkkel is megesett). Csak hallgatom az idegesen doboló lábakat, a súrlódó jegyzetlapok neszét. Jé, nem néztem át egy fia jegyzetet sem ma. Valahogy eszembe sem jutott. Ideges leszek; megszorongatom a nyakamban függő dögcédulát. Tudok már mindent, amit kell. Nem kell stresszelnem.
Olive jelenik meg a színen, s szakít ki a gondolatmenetemből. Az érintésére azért megrándul az arcom - nem kedvelem az ilyesmit -, de végül igyekszem gyorsan el is felejteni ezt a kellemetlenséget. Bólintok a szavaira, már nyitnám is a szám, hogy válaszoljak, ekkor azonban meghallom. "Szépvölgyi Richárd Ábel." Az jut eszembe, hogy olyan, mintha vágóhídra mennék, vagy urológushoz. Nagyjából ennyi kedvem is van vizsgázni. A torkomban ver a szívem.
Felállok, követem a hölgyet, aki az imént a nevemet mondta, közben pedig csak felidézem azt a meditatív állapotot, amit délutánonként elérek a kötelező meditálások alkalmával. Az elemem sem csapong, idegességem ellenére. Felérve a fehér ajtóhoz - a nő ott hagy, én pedig habozás nélkül próbálok benyitni egy kopogást követően.
Kellemes szél vezet fel a tetőre, alapvetően jó érzéssel tölt el, még akkor is, ha tudom, hogy épp vizsgázni indulok. Végtére is, csak elemhasználat, nem igaz? Minden nap csinálom.
Ahogy meglátom a vizsgáztatót, szinte már felszusszanok. A lehető legjobb vizsgáztató a fiatal-fajta, mert az idős, tapasztalt mágusoknak az elvárásaik is nagyobbak; ez a férfi - Marco, mutatkozik be - egyáltalán nem tűnik különösen tapasztaltnak, mondhatni friss tanárnak látszik. Ez könnyebbség.
Arra, amit elmond, az izgalomtól kiéleződött érzékekkel figyelek, megjegyzek minden egyes szót - legalább hasznát veszem a Levitás-létnek -, majd figyelem, amit tesz. Az mondjuk kész rejtély számomra, hogy forgószél segítségével hogy varázsolt elemi lényt a székére, de sebaj. És azt is megjegyeztem, hogy ő fogja vezetni a vizsgám, ugyanakkor nem avatkozhat közbe. Érdekes ellentétek ezek. Mindenesetre a nagyja tiszta, bólogatok a szavakra, hogy értem, felfogtam a feladatom.
Miután elmondott mindent, szinte látom magam előtt, ahogy a képzeletbeli stopper elindul. Ez a negyed óra - a felkészülési idő - nagyon jót fog tenni. Leülök. Öt percet adok magamnak, hogy ismét teljesen megnyugodjak, helyreálljon az egyensúly meg miegymás. Nem tudom, vajon az elemisták szoktak meditálni felkészülés gyanánt? Biztos keveseknek jut eszébe.
A fennmaradó 10 percben viszont már a feladatokra koncentrálok. Végigveszem magamban az elméleti alapokat, felidézem a tanulási folyamat emlékeit. De véletlenül sem stresszelek.
Amint letelik a tizenöt perc, az engem leginkább feszélyező feladat felé fordulok, aki visszanéz rám. Egy állat. Egy állat, aki nyúlszerűen néz ki, igaz, hogy két pár füle van, és a lábai hiányoznak. Félek a nyulaktól, gyűlölöm őket. Ezért sem nehéz felismerni ezt a csicsás élőlényt.
- Vlinkolik. Szervusz - intek tisztes távolból az állatnak. Bár a Bestiáriumban dolgoztam jó ideig, de ez a nyúl-dolog... - Hármas besorolás... Képzett varázslóra és azonos elemű mágusra nem veszélyes. - Azt viszont nem várhatja el senki, hogy betéve tudjam az összes elemi mágikus állat életrajzát. Úgyhogy kábé ennyiben kimerül a tudásom. Inkább a logikámra hagyatkozom.
Zöldes-szürkés színéből ítélve fás területen él, így be tud olvadni a környezetébe. Méregetem elektromos csápjait, lábtalan gombolyag testét...  Ideges. Éhes, nyilvánvalóan. Felrémlik a tananyag, képek erről a förtelmesen nyúlszerű állatról a fa odvában és lombjában, ahogy csócsálja a...
- ...fagyöngyöt. - Fejezem be félhangosan. - És a tetveket. - Megköszörülöm a torkom, a szavak pedig szinte öntudatlanul jönnek a felszínre, mintha a kezdeti nyúl-sokk lassan feloldódna. - Tehát... tölgyesekben élsz, és nagyon szereted a fagyöngyöt, és szinte bármilyen parazitát, amit a fán találsz, igaz? Ezért fenyegetőzöl a sokkoló-csápjaiddal. De ha nem támadlak, nem lesz gond, úgy-e? - Az állathoz beszélek inkább, nem hangosan, csak éppen annyira, hogy még a vizsgáztató is hallja, de inkább igyekszem nyugtatni a szőrcsomót, mintsem ingerelni a hangos beszéddel.
- Na, mit szólnál, ha... - kezdem, miközben egy nagyon apró, óvatos levegőrezzenést küldök felé, mint egy barátságos kéznyújtást, hogy érezze, egy aeromágussal áll szemben, aki nem tervezte bántani őt. - ...egyszerűen csak odaadnám neked a második üvegcse tartalmát. Hm? - Lépek egy óvatos lépést. Aztán, ha kedvezően reagált az állat a levegő megrezzentésére, inkább úgy döntök, jobb lesz távolról kinyitni az üvegcsét; óvatosan felemelem, majd tartalmát az állat elé szórom.
Remélhetőleg a szőrgombóc nem támadott rám, jöhet hát a következő feladat. Bár már nem lenne szükségem fókuszmozdulatokra, mégis némiképp oldalra nyújtom a kezeim csak csípőmagasságban, s csak figyelem, ahogy a levegő nyitott tenyeremen, ujjaim közt siklik végig egy másodpercre. Ennyi szünetet engedek meg magamnak. Eztán hagyom, hogy a levegő a saját útját bejárva burokká formálódjon körülöttünk, tömörüljön és alakuljon, miközben nézem fölöttem az elem láthatatlan mozgását. Biztosan de lassan haladok, minél tökéletesebbre formálva, ügyelve az apró részletekre, és az eleganciára - tőlem csak igényes munkát lehet látni, másmilyent nem szeretek kiengedni a kezeim közül.
Összezárom az ujjaim, pár pillanatra le is hunyom a szemem, és csak a hőmérsékletre figyelek, melyet a bőrömön érzek. Egy nagyobb kilégzéssel ereszkedik a hőfok körülöttünk, a burokban - persze óvatosan, figyelek rá, hogy véletlenül se menjek túl... Aztán egy ponton, amikor már jónak látom, megtartom a hőmérsékletet s megállítom a csökkenését. Kinyitom a szemem, a vizsgabiztost figyelem, majd a visszajelzés után - ha ad egyáltalán - ismét kilégzésre kezdem el felnyomni a hőt magunk körül. Ezzel párhuzamosan valami kis mosoly is megjelenik az arcomon, mert elemhasználat közben sokszor rájövök, milyen szép dolog is ez a mágiaág. Szeretem csinálni.
Amint úgy érzem, elértem a 39 fokot, ismét megállok - nem feledkezek bele az elemi szépségén való merengésbe -, majd visszajelzés függvényében engedem el a magasított hőmérsékletet, a burkot, mindent. Most jön a legnehezebb, legfárasztóbb vizsgarész - alapvetően közepesen érzem most magam, nem vagyok tele energiával, de nem is fáradtam el kifejezetten. Na, majd most...
Az órámra pillantok. A hangutánzás nem egyszerű - a levegő rezgéseit manipulálni oly módon, hogy dallamot halljunk, a lehető legnehezebb feladat, még repülni is könnyebb nála. Minden apró kis rezzenésre figyelni kell, olyan finom és pontos munkát igényel, amely hatalmas koncentrációt kíván. Olyan, mintha az ember egy végtelen húrú hárfán játszana.
Hallgatom egy kicsit a természetes zajokat, a madárhangokat, amik már most a levegőbe vegyülnek, noha nem én keltem őket, hanem igazi állatok a gazdáik. Dallamot formálnom. Kilélegzek.
Megpendülnek a láthatatlan húrok a levegőben, rezzenéseik pedig hangokat keltenek - madárhangokat. Szemem alig észrevehetően ugrál, az ujjaim is meg-megrezzennek a levegővel egy ritmusban, mintha valóban hangszeren játszanék. Koncentrációm egy pillanatra sem lankad, ahogy többféle madár hangját is felidézem, szinte már ritmusossá formálva a füttyöket. Negyvenöt másodperc... Az ember azt hinné, rövid idő, mégis nehéz ennyi ideig koncentrálni ilyen apró rezzenésekre. A végefelé érzem, hogy egy-egy hamisabb hang is belevegyül a füttyökbe, de magam mögött hagyom az aggodalmat, s csak folytatom tovább, fokozott koncentrációval a levegő rezgéseinek ütköztetését. Talán kicsit tovább is csinálom, mint kellene - de mikor észreveszem, hogy lejárt az idő, egyszer csak abbamarad az egész. Nagyot sóhajtok.
Aztán csak annyit hallok, hogy csend van. A madarak elhallgattak körülöttünk, figyelték a füttyöket.
Felpillantok a vizsgabiztosra. Hát, ezt tudtam nyújtani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. július 31. 14:19 | Link



Liv odalent várakozott és nem volt rest bekéredzkedni az eredménykibocsátó irodába, hála egy-két kedves szónak és a volt minisztériumi kártyájának villogtatásának, voltak szívesek ennyit megtenni, ha már a vizsgáról semmit nem is közöltek. Leült odabent és izgatottan várta, hogy mikor is érkezik le bármilyen ítélet, vagy végez Ricsi, hogy esetleg ő meséljen az élményeiről. Bár utóbbiban kételkedett és ennek oka nem a tanonca, csak a megszokás volt. Nem nagyon találkozott még senkivel, aki az ottani megerőltetések után ne csendre és pihenésre vágyott volna. Ezért is van a vizsgát követő és megelőző napon pihenőjük minden tekintetben. Legalább az iskolai plusz terhelés nem mehet a koncentráció rovására.
Mindeközben a vizsga zajlott, Marco mindent igyekezett elmagyarázni és pontosan megfogalmazni, hogy nem léphessen fel probléma. Ezek után már csak karba font kézzel állt a tető szélén és várakozott. A néha elkalandozó tekintete és látványos játszadozása a saját elemével nem kellett senkit megtévessze, pontosan tudta percről percre mi zajlik. Az első feladaton elég gyorsan sikerült Richárdnak átesni, és remekül is végezte így elégedett hümmögéssel várta a folytatást.
Igazából pont azután kezd nehezedni a vizsga, már ugye a tapasztalatok alapján, itt viszont úgy tűnt az a bemelegítés jót tett a fiúnak, aki az eddigi vizsgázókhoz képest elég higgadtan és precízen végezte a munkáját. Megemelkedett szemöldökökkel figyelt, aztán érzékelve, hogy mindent nagyon figyelmesen és jól old meg, csak bólintott. Annak ellenére, hogy nem kellene és nem is kötelessége, egy-egy feladat végén mindig megerősíti általában a vizsgázókat, hogy mehetnek tovább, ettől persze nem biztos soha semmi. Buktatott meg, szám szerint három tanoncot az elmúlt három évében.
Az utolsó rész a személyes kedvence, így ahhoz kitüntető figyelmét adta, érzékelte az elcsúszásokat is, de az igyekezetet is látta. Az ő dolga nem a szépség megítélése, hanem azé, mekkora a kontroll és a kreativitás az adott elemi mágusban, valamint képes-e az erejét olyan célokra használni, amire legálisan lehet is. A többire nyilván nem fogja, mert a minisztérium bevágja egy kétszer kettes betontömbbe valami tenger alá, aztán jószerencsét.
- Köszönöm, az eredményről odalent értesülhet, ahol amennyiben sikeres vizsgát tett az ideiglenes igazolványát is megkapja. A viszont látásra - köszönt el a férfi, majd az ajtó kitárult Ricsi előtt, a lépcső aljában a hölgy várta őt, aki visszakísérte Livhez. Ott az eredmény mellett az első gratulációkat is megkapta egy jó negyed órás várakozást követően, aztán útjára engedték a fiút.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. július 31. 15:05 | Link


a vizsgáztató, Marco WeißNövények sorrendben


Mosolyogva szeli Liv ismét a hivatal folyosóját, ezúttal egy szőke hölgy társaságában, aki úgy tűnik, hogy végre készen áll arra a bizonyos lépésre, ami gyakorlatilag elválasztja a saját felelősség súlyától. Bátorítóan simít végig párszor a levitás mestertanonc hátán a tanárnő, majd a székekhez érve ő maga helyet foglal, tudja, hogy nem sok idő, mire valaki szól majd nekik.
- Ha minden igaz pár perc és be is hívnak, ne izgulj, biztosan jól fog menni. Van pár nehezebb eset vizsgabiztos, de olyankor csak gondolj arra, hogy ez olyan mintha csak gyakorolnál. - Igazából ezt a célt is szolgálhatná a vizsga, persze ennél azért több, mégsem jó ezzel rémítgetni senkit. Meg is köszörülte a torkát, majd a szőkeségre pillantott. - Itt foglak várni még végzel, aztán együtt megnézzük az eredményt.
Nagyjából eddig tartott, hogy kettesben társalogjanak, ugyanis az egyik titkárnő előre érkezett a folyosó végéről, majd Iza teljes nevét felolvasva egy lapról magához hívta és egy emelettel feljebb irányította. Ott lesz az a bizonyos szoba, ahol neki ma teljesítenie kell. Nem is tart sok időbe, hogy észrevetesse magát az ajtó, amin ott virít a korábban említett négyes szám, mögötte pedig már türelmetlenül várakozik a benyitásra vizsgabiztosa.
- Üdvözlöm, Lilien. Marco Weiß vagyok, én fogom a vizsgát vezényelni és értékelni, az észrevételeim és értékelésem alapján bocsátják ki, avagy sem az engedélyt a végén.
Tekintetét a hölgyre emelte, majd ellökte magát az asztaltól leült mögé a székébe a kisebb kanapéra mutatva, üljön le nyugodtan.
- Három része lesz, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyanez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Amennyiben igen, sok sikert.
A megjegyzés után még egy féloldalas vigyort is megengedett magának, majd kivárt egy kicsit, ha szükséges volt válaszokat adott, ezután pedig összerendezte a papírjait. Tekintetét a szőkére emelte, majd belekezdett.
- Akkor lássuk is, elsőre a legkönnyebb rész, az agytorna várható, egy összetett kérdésre kérem megadni a választ. Mi történik akkor, ha az elemi mágus képességeinek nem megfelelő, túl erős varázslatot próbál végrehajtani, és nem tudja azt megszakítani? Ne siess, mert ahogy belekezdesz, elindul az óra is. Egy másik részen fel fogom fedni az asztalon letakart öt darab növényt. A feladatod az lesz hogy felismerd őket, eláruld melyik-melyik, megtaláld a két kakukktojást, megmondd miért ők azok, majd visszafejleszd őket mag formába. Végül pedig az utolsó rész... Ehhez arra kérlek, hogy koncentrálj megfelelően ugyanis nem lesz egyszerű. A terem nagyjából a gondolkodási időd végére át fog alakulni egy erdei kviddicspályává, pontosan húsz percre. Ezúttal az erődön nem lesz korlát, de magad leszel a labdákkal, ami négy darab gurkót takar, meg kell találnod melyik labda rejti az elemi mágikus erőt, ami téged vadászik majd az alapokon felül, majd le kell nyugtasd és megmenekülj.
Komoly tekintettel figyelte végig a hölgyet és bár szörnyen hangzik ez utóbbi, ismerve a lány életét, hogy része ez a sport, a terhelést így látja jónak. Az a stressz helyzet teremtődik meg, ami bármikor elérheti őt és meg kell tudni, képes-e nyomás alatt teljesíteni. Fejével biccent a megjelenő visszaszámláló felé, ami előbb a felkészülési időt, majd a részek idejét fogja mutatni.
Innentől minden figyelmét a feladatoknak szenteli.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2017. augusztus 17. 18:39 | Link

Elemi mágia vizsga

Hajnali négyig bírtam. Nem aludtam szinte semmit, egész éjszaka vagy forgolódtam, vagy pedig a plafont bámultam kínomban. Remegett a kezem, hányingerem volt és az idegességtől azt sem tudtam, mit csináljak először. Frayec halk morgása keltett ki végül az ágyból. Ki kellett szabadulnom a kastélyból, valami belső kényszer hajtott egyre inkább, de ilyet még sosem éreztem. Olyan volt, mintha háborogna bennem az elemem, és valószínűleg ez dühítette fel a raseket is, aki halkan osonva mögöttem követett a folyosókon, ki a hideg reggeli levegőre. Nem is igazán tudtam, hogy merre megyek, csak hagytam, hogy vigyen a lábam, amerre akar. Órákon keresztül voltam az erdőben, de nem is igazán csináltam semmit, csak hallgattam a szél játékát a fák lombjai között és figyeltem az erdőt feltúró állatot.
Mielőtt – ezúttal Frayec nélkül – kisiettem volna a bejárati csarnok hatalmas ajtaján, még visszamentem a Levitába lezuhanyozni, összekészülni és még valami reggeliféleséget is sikerült magamba erőszakolni. Nem akartam elájulni, fontos volt ez a vizsga és a lehető legjobbat kellett nyújtanom. Liv is számít rám, a nővérem is számít rám, és ha Ádám itt lenne, tudom, hogy ő is számítana rám. És én is számítok magamra.
Már kevésbé vagyok stresszes, mint reggel voltam, de ez csak akkor múlik el teljesen, mikor megpillantom Livet. Ösztönösen húzom ki magam, a szavaira mégis ellazulok, mert tudom, de legalábbis remélem, hogy bármi történjen ma, rá továbbra is számíthatok. Azt akarom, hogy büszke legyen rám.
A nevemet hallva még egyszer bátorítóan rámosolygok a nőre, habár nem pontosan tudom, melyikünket akarom meggyőzni jobban, aztán elindulok az említett ajtó felé, még egyszer utoljára visszapillantva a tanárnőre, majd befordulok a sarkon a lépcső felé. Az ajtót könnyedén megtalálom, de veszek még egy mély levegőt, mielőtt bekopognék és csak az engedély megkapása után nyitok be.  
Tekintetem azonnal találkozik a bent várakozó vizsgabiztossal, aki felé csak bizonytalanul biccentek, aztán lopva körülnézek a szobában, mielőtt megszólalhatna. Nem számítottam igazából semmire, mégis kissé csalódott vagyok a kapott környezettel kapcsolatban. Azt hittem legalább több kapcsolatom lesz a természettel és nem egy sima szobában fogok vizsgázni, ahol van egy kanapé, meg egy asztal székkel. Na jó, talán mégis csalódtam egy picit.
Némán foglalok helyet a férfival szemben, innentől pedig csak rákoncentrálok. Tekintetem ide-oda ugrál a két szeme között, miközben igyekszem a lehető legtöbb fontos információt megjegyezni abból, amit mond. Figyelmesen hallgatom végig a feladatokat, az utolsónál el is sápadok rendesen. Az ajkamba harapva várom meg, míg befejezi a beszédet, majd ismételten csak biccentek, ezzel jelezve, hogy mindent megértettem. Azt már nem látom, hogy elindítja az órát, lehunyom a szemeim és kissé lehajtom a fejem, az ölemben összefűzöm az ujjaim. Érzem a reggel még zavarodottan háborgó elemem, de most nyugodtnak tűnik.
- Túl erős varázslat használata során az illető elájulhat, valamint teljesen kimerül, ilyenkor a következmény lehet láz, rossz közérzet, gyengeségérzet. Súlyosabb esetben bele is halhat, amennyiben nem tudja megszakítani a folyamatot – magabiztosan ejtem ki a szavakat, tekintetemmel a vizsgáztató szemeit keresem. Megvárom, míg mond-e valamit a válaszomra, aztán amikor szó szerint is lerántja a leplet a növényekről, felkelek a kanapéról és közelebb sétálok hozzájuk. Gyorsan vetek egy pillantást rájuk, aztán az elsőhöz fordulok és kinyújtott mutatóujjamat óvatosan hozzáérintem az egyik leveléhez. Érzem rajta, hogy más, valami más benne, de egyelőre még nem tudom megmondani, miért. Tekintetem ide-oda cikázik a növény felépítésén, ernyős virágzata az egyik árulkodó jel, ami segít rájönnöm, mit látok. Végigsimítok rajta, majd fel sem pillantva húzom el az ujjam.
- Angyalgyökér – szólalok meg ismét, a fejemben szinte ezzel egy időben idézem fel a róla tanultakat, aztán már oldalra is lépek, hogy megvizsgáljam a következőt. Ennél nincs semmi különös érzésem, csak olyan, mintha hozzám tartozna. Óvatosan húzom végig ujjamat a virág szárán, majd a lila virágra téved a tekintetem. A szín sokat segít, nem beszélve arról, hogy mikor összenyomom az egyik virágját, meg is fogja az ujjam.
- Epergyöngyike – mondom a nevét, de továbbra sem nézek a férfira. A következőt viszont azonnal felismerem, még csak meg sem kell érintenem hozzá.
- Homoktövis – elhúzom kissé a szám, mert túlságosan is rossz emlékeim vannak ezzel kapcsolatban. Pontosabban a csipkebogyóval, kisebb koromban mindig összekevertem őket. Most már ezer közül is megismerném, hogy melyik micsoda, így ezt gyorsan átugrom. A negyedik már kicsit trükkösebb, de miután ezt is végigtapogatom, megtalál az ismerős érzés és a halványsárga virágok is a segítségemre vannak.
- Sisakvirág – becsukom a szám, de egy kis gondolkozás után ismét kinyitom. – Méregölő sisakvirág – halkan egészítem ki a válaszom, bár nem csak magamnak mondom, elvégre az lenne a cél, hogy a férfi is hallja, amit mondok. Megismétlem egy kicsit hangosabban, hogy biztosan hallja, aztán már fordulok is a következőhöz. Ahogy hozzáérek, rögtön elkap az az érzés, amit a legelsőnél éreztem és már tudom is, hogy miért. A lila virág és a szőrös szára sokat segít, magamban pedig egyre csak ismételgetem a növényekről tanultakat, így sikerül gyorsan rájönnöm erre is.
- Osztrák sárkányfű – fedem fel az utolsót is, majd a férfi kérésének eleget téve nekiállok visszafejleszteni mag formába, miközben beszélni kezdek. – Ez és az angyalgyökér a két kakukktojás, ugyanis a többivel ellentétben ez a kettő levegő elemű, nem pedig föld – lassan beszélek, hogy közben tudjak dolgozni is. Gyakorlottan végzem a munkámat, szinte nincs is szükségem a kezeimre, már csak megszokásból mozgatom őket a növények felett. Gyorsan megy, már el sem kell képzelnem, ahogy a kifejlett növény összecsukódik és zsugorodik egészen kicsi, mag formába.
Mikor az utolsóval is elkészülök, felpillantok a férfira és csak ekkor veszem észre, hogy megváltozott körülöttünk a környezet.  Túlságosan is a növényekre koncentráltam, így a rám várakozó gurkókat is késve fedezem fel. Ismét elsápadok és elhátrálok az asztaltól, ami nem is tudom, itt van-e még, szemeimet a lassan felemelkedő labdákra szegezem. Hogy én mennyire utálom őket! Ráadásul ütő sincs nálam, amivel megpróbálhatnám elütni őket. Bár annak az esélye, hogy én sikeresen másfelé ütök négy gurkót, egyenlő a nullával – már az elsőnél törne mindkét csuklóm.
Tudom, hogy nem szabad bepánikolnom, mert onnan egyenes út vezet az ájuláshoz, ami túlságosan régen történt meg velem, hogy igaz legyen, mégsem tudom nem hevesebben kapkodni a levegőt. Az ajkamba harapva kezdek el gyorsabban hátrálni, a gurkók pedig mintha csak erre vártak volna, hirtelen elindulnak felém. Egy apró sikkantás hagyja el az ajkaimat, mikor védekezőn felrántom a kezem magam elé, ezzel párhuzamosan emelkedik meg előttem a föld, vastag sziklafalat emelve közém és a kedvenceim közé. Istenem, hogy én mennyire szeretem ezt!
Azt meg sem várom, hogy mi lesz a sorsuk, csak megfordulok és egyelőre még nem futva, de gyors léptekkel távolodok el tőlük ismét. Legalábbis ez lenne a célom, de csak egyet sikerül leráznom, mert mikor hirtelen hátrapillantok, hármat látok közeledni. És ha már látom a gurkót, abból sérülés lesz. Egyéb ötlet híján ismét csak magam elé húzok egy falat, azzal pedig pont nem is törődök, hogy az egyiket közelebb kéne magamhoz engedni. Érzem a jelenlétét, olyan mintha pulzálna a mellkasomban valami, ami felé akar húzni. Tudom, hogy itt van, de nem tudom megkülönböztetni a másik kettőtől. Addig nem, míg ennyire egymásra vannak tapadva.
Csak pár pillanat telik el aközött, hogy felemelek egy falat, majd oldalasan kerülök, hogy konkrétan oldalba kapjam a gurkókat. Vetek rájuk egy pillantást és egy hirtelen ötlettől vezérelve megemelem a kezeimet, mire indák csapnak ki a földből, az ég – pontosabban a plafon, már ha még mindig bent vagyunk – felé nyúlva, a sebesen száguldó gurkók felé. Tudom, hogy ilyen sebesség mellett nem vagyok képes megállítani őket, épp csak annyira akarom lelassítani a labdákat, hogy egyrészt megtaláljam végre, melyikkel kéne foglalkoznom, másrészt pedig kitaláljak valamit, amivel leszedhetem magamról a másik kettőt. Mindezt még azelőtt, hogy teljesen kimerülnék és valóban összeesnék.
Sikerül ugyan megfognom a labdákat, de tudom, hogy pörögnek a másodpercek és gyorsan kell cselekednem. Veszek egy mély levegőt és a mellkasomban pulzáló valamire koncentrálok, arra az érzésre, próbálom megtalálni. Elképzelem, hogy jön felém, mintha csak egy ember lenne, én pedig már szinte tárt karokkal várom. Lassan húzom magam felé a legközelebb lévő gurkót, és ahogy egyre csökken közöttünk a távolság, nő az érzés is. Ez az. Megvan.
Egyszerre hirtelen elengedem őket, az indák visszacsúsznak a földbe, én pedig hirtelen lebukok, hogy elkerüljem a találkozást az elemi mágikus labdával. Nem nézek hátra, hogy megkeressem, csak a pulzálásra hagyatkozom, ami csökken, ahogy a labda is egyre távolabb kerül tőlem. De csak addig, hogy megforduljon.
A másik kettővel akarok most foglalkozni, amik továbbra is felém tartanak. Élesen szívom be a levegőt és kinyújtom a kezeimet, igyekszem egyszerre rákapcsolódni mindkettőre, majd bizonytalanul elkezdem összezárni az ujjaimat. Látom magam előtt, ahogy a labdák először csak lelassulnak, azután összezsugorodva más, egy sokkal kisebb alakot vesznek fel. Gyorsan kell dolgoznom az utolsó miatt, így nem pont olyan hatást érek el, mint szeretnék, de addig megteszi, hogy belesüllyeszthessem őket a földbe – lehetőleg jó mélyre ahhoz, hogy ha fel is élednek, ne szabadulhassanak ki addig, míg össze nem haverkodom az elemissel.
Megfordulok, és közben igyekszem valamennyire el is lépni az irányából, de még így sem tudom elkerülni, hogy ne súrolja a karom. Felszisszenek, a felkaromhoz kapok, ujjaimat egy pillanatra erősen rányomom a sebre. Fáradok és most már a kezem is lüktetni kezd, a gurkó pedig már fordul is meg. Félig kinyújtom az ép kezem, és a gurkó közepében érzett mágiára koncentrálok. Egyrészt át akarom formálni, hogy ne csapjon agyon, másrészt össze akarok kapcsolódni vele. Megremeg a kezem és levegő után kell kapnom, de nem hagyom magam. Lehunyom a szemem, ezzel kockáztatva azt is, hogy nem látok belőle semmit és csak a bennem és benne áradó mágiára koncentrálok.
Elképzelem, ahogy a sárga fény – nem tudom, miért pont sárga – utat tör magának a vaslabdán keresztül felém, az enyém pedig összekapcsolódik vele és eggyé válnak. Eszembe jut a hajnal, mikor szinte tombolt bennem az erőm, most viszont semmi ilyesmit nem érzek. Csak az jár a fejemben, hogy valahogy átadjam neki ezt a nyugodt érzést. Lassan és mélyeket lélegzek, a pulzálás pedig csökken. Szédülni kezdek, a karom meg egyre jobban lüktet, képtelen vagyok úgy koncentrálni, hogy minden egyszerre sikerüljön, így felhagyok a gurkó átalakításával és hagyom, hogy kisebb alakban, a földhöz közel, de továbbra is felém tartson. Lassabban, mint ezelőtt, mert hat rá ez a fényes elképzelésem, de nem eléggé ahhoz, hogy teljesen megálljon. Olyan lassúnak tűnik, hogy sikerüljön megnyugodnia, pedig valójában gyorsan pörögnek az események.
Ismét lehunyom a szemeimet és megpróbálkozom ezzel még egyszer, a biztonság kedvéért viszont hátrálni kezdek. Óvatosan haladok, nem akarok elbukni semmiben, mert azzal teljesen kizökkennék a koncentrációból.
Megremegnek a pilláim a folyamat közben, míg a mellkasomban lévő érzés csökkenni kezd. Egyre gyorsabban kezdem elveszteni azt a valamit, amit eddig pulzálásnak hittem, a labda ezzel párhuzamosan kezd lassulni és ahogy a férfi fogalmazott, megnyugodni. Nehezen lélegzek és szédülök is, mikor legközelebb kinyitom a szemeimet, de a gurkó úgy tűnik, mintha veszélytelen lenne. Mivel nem tudom, meddig fogom még bírni, így hátat fordítok neki és ujjaimat rászorítva a felületi sebre szemeimmel a férfit keresem. Remélhetőleg ennyi elég volt neki és meg van elégedve velem. De legalábbis elenged, mielőtt tényleg összeesnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház