27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6728
Írta: 2012. szeptember 27. 20:11 | Link


Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a falu központjában áll egy átalakított, régebbi épületben. Viszonylag egyszerű homlokzatán kevésbé akad meg a szem, funkcióját az ajtóra tűzött, ezüstözött tábla hirdeti.
Az Okmányiroda a falulakók és az iskola kijáró diákjai hétköznapi ügyeinek könnyebb elintézésére alapult. Súlyosabb ügyek esetén a lakosok továbbra is kénytelenek felkeresni a Magyar Mágiaügyi Minisztérium budapesti épületét (link).
Az irodában az alábbi osztályok, személyek találhatók meg.

Bogolyfalva polgármestere:
Dr. Wittner Erik Benjamin

A Kirendeltség Minisztérium által kijelölt vezetője:
SOON

Titkárság
Recepció felelős személye:
Biztonsági Őrszolgálat felelős személye(i): Ward Weaver
Mágikus Gondnokság felelős személye:
Titkárok és titkárnők:

Auror Parancsnokság; Bogolyfalvi Kirendeltség
- Minisztériumi Nyomozóiroda felelős személye: Kapitány Valentina
- Mágikus Bűnmegelőzési Szolgálat felelős személye:
- Boszorkány- és varázsló Megfigyelő Szakosztály felelős személye(i): Frank Martina Luna, Kelemen Farkas
- Varázsbűn-üldözési Kommandó felelős személye(i): Mitzinger Bence


Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
- Bestia Tagozat felelős személye(i):
- Szellem Tagozat felelős személye(i):
- Kártevőügyi Tanácsadó Iroda felelős személye(i): Kreßler Gábriel Benett

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
- Nemzetközi Varázsjogi Hivatal felelős személye(i): Mitzinger Bence
- Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület felelős személye(i):
- Tolmács Iroda felelős személye(i):

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
- Hoppanálási Vizsgaközpont felelős személye(i): Holló Albert

Az intézményt jobbról kerülve, egy oldalsó bejáraton keresztül az épület művelődési ház részébe jutunk. Itt üzemel a hét minden napján (kivéve vasárnap) a bogolyfalvi könyvtár, és itt található egy tértágított terem, ahol különféle ünnepségek és foglalkozások kapnak helyet. Például megtekinthetjük az előkészítő iskola és óvoda növendékeinek kedves produkcióit, vagy megtanulhatunk a hozzáérő falubeliektől alkalomszerűen virágot kötni, térfigyelő-madáretetőt készíteni, stb.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. január 27. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. március 20. 22:35 | Link

Ophelia LaFonde
március 20.
10:50


Elgondolkozva halad a lépcsőkön lefelé, mögötte közvetlenül Ophelia jön. Az igazgató kissé kipirul a testmozgásban, majd szomorkásan megállapítja, hogy valóban nem kellene annyi süteményt ennie, elvégre meglátszik a pocakján, és már nem olyan fiatal, hogy lemozogja nap közben az elfogyasztott gigantikus cukormennyiséget.
Nem, a gróf úr persze nem ezen gondolkozik olyan elmerülve, sokkal inkább a diákon, akinek a tárgyalása az imént fejeződött be, és meglehetősen halkan baktatott az igazgató után.
Mikor megkapta az első levelet, már tudta, hogy baj lesz.
Seren nem szokott neki írni, fiatal kollégája csak akkor érintkezett vele, ha már muszáj volt, úgyhogy meglepte az ablakon kopogtató sólyom, de egyből felismerte: az SVK tanáron kívül senki nem tartott ehhez hasonló, Wickler megítélése szerint kissé extravagáns állatot.
A levél ezt a néhány, lényegre törő mondatot tartalmazta:
Az igazgató pedig megfogadta a tanácsot, de mielőtt elkaphatta volna a lányt, hogy megbeszélje vele a helyzetet, Ophelia már elutazott, és egymás után következtek a problémás események, Wickler pedig már csak a legvégére tudott befutni, hogy elsimítsa a gondokat.
A tárgyalás félelmetes lehetett egy tizenhat éves lánynak, de a professzor nem kételkedett abban, hogy meg tudja nyerni magának a minisztériumi alkalmazottakat, hiszen mindannyiukat ismerte, nem egyet tanított is közülük, és Ophelia csak önvédelemből varázsolt az iskolán kívül, úgyhogy elég volt röviden elmondania mindezt, és Opheliának még felelni egy-két kérdésre, majd a megfelelő hivatalos papírok kitöltése után már indulhattak is.
Miután kiléptek az ajtón, Wickler megáll egy pillanatra, hogy beszélhessen a navinéssel arról, ami történt.
 - Üljünk le egy kicsit az egyik padra - tereli kedvesen a lányt, bár vigyáz arra, hogy ne érjen hozzá, csak mutatja az irányt, hogy mire gondolt. Sok időt töltött már gyerekekkel, ő is büszkélkedhetett kettővel, és elég tapasztalata volt már a problémások terén is, hogy tudja: egy bántalmazott fiatal nem fog örülni a testi kontaktusnak. Ő pedig nem akar szándékosan kényelmetlenséget okozni a navinés lánynak, van egy olyan érzése, hogy abból bőven kijutott neki a mai napra.
Miután letelepedtek mindketten, komótosan előveszi a kis pipáját, néhány gyakorlott mozdulattal elrendezi, egy-két perc múlva pedig már vígan eregeti a füstfelhőket, derűsen pöfékelve. Hagyja, hogy Ophelia egy kicsit elgondolkozzon, vagy megnyugodjon, amire éppen szüksége van, nem akarja siettetni.
Egy idő után azonban már nem lehet elkerülni a kellemetlen témát, úgyhogy a lányra pillant, megigazítva kerek szemüvegét.
 - Ophelia - szólítja meg. - Hogy érzed magad? - kérdezi, biztatóan mosolyogva a lányra. Tisztában van vele, hogy a legtöbb diákot feszélyezi a jelenléte, most mégsem efelől tudakolózik: tudja, hogy mi történt a LaFonde-kúriában, ha nem is pontról pontra, de a körvonalakkal tisztában van, és aggódik a lányért, hogyne aggódna, az iskolában számára mindenki olyan volt, mintha a saját gyermeke lenne.
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2013. március 20. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 17:38 | Link

Igazgató Úr
március 20.
10:50


Csendben ballagok az igazgató mögött, magamban elkönyvelve, hogy ezt is túléltem. Gyanítom, hogy az egészből szinte semmit nem fogtam fel, még azt se sikerült igazán, amiért idekeveredtem. Viszont én pont azt a nézetet vallom, hogy jobb az ilyesmin nem agyalni, az soha nem vezet jóra, ráadásul.... majd csak lesz valahogy. Egyszerűen nem akarok gondolkodni, most jó ez az üresség, mármint voltaképp tényleg nem érzek semmit, talán, mert még mindig sokkban vagyok, talán mert az érzelmeim is úgy döntöttek, kár rám pazarolniuk magukat, mindenesetre, örülnék, ha megmaradna ez a tompaság.
Ha most előszedném valahonnan a poénosabbik énem, tök büszkén járkálnék, és hangoztatnám, hogy legalább én nem vagyok kis pályás. A suli házirendjét megszegni... ugyan már, mi az? Nem, egy fő szabályt áthágni, na az viszont szól egy nagyot. Még se érzem ettől többnek, vagy menőbbnek magam, sőt... mintha még az átlagnál is szerencsétlenebbek lennék.
Nem azzal van bajom, hogy az egyetlen embert, aki bárhogy is nézzük az egyetlen biztos pont volt az életembe, kivágtam a csukott ablakon, még csak az sem foglalkoztat igazán, milyen módszerrel. Az aggaszt igazán, amilyen állapotban tettem. Így még soha nem sikerült elvesztenem a fejem. Vágtam már vázát a falhoz, sőt egy szobát is rendeztem már át, de eddig még sose féltem.... magamtól. A legszörnyűbb az egészben, hogy hiába cukkolásnak szánta a szavakat Gregory, tudom, hogy igaza van, tudom, hogy ha nem teszek valamit, én is könnyen olyanná válhatok.
Az igazgató hangja térít vissza a jelenbe, én meg vállat vonva követem, és leülök a padra. Nem elég a tortúra, amit ott bent átéltem - valamiért szinte a bálnák kihalását is rám akarták fogni, amíg Wickler bá' meg nem jött- most még ez is. Azért egy felem, még ha titokban is, és elenyésző részben, azért reménykedett abban, hogy innentől kezdve búcsút mondhat a varázserejének - hallottam, hogy ez is előfordul-, hisz ez az egész emiatt van, és meg... nos, valljuk be, mióta megtudtam, hogy varázsló vagyok, másra sem vágyok jobban. Az épületet fixírozom, ahol töménytelen őszhajszálnak lehetnék friss tulajdonosa, ha abban a korban lennék, de nem... még csak tizenhat vagyok. Ez így elég szánalmas, és a nyakam ráteszem, ha ez kitudódna, sokan elkönyvelnék annak, hogy feltűnési viszketegségben szenvedek, és nem érem be azzal, hogy a suli szabályai felett szemet hunyjak - amit amúgy megteszek, ha úgy tartja a kedvem-, hanem nekem muszáj egy fő szabályt is áthágnom.
Csak akkor fordulok az igazgató felé, mikor megkérdezi, hogy érzem magam. Bizalmatlanul méregetem, nem értem, mire akar kilyukadni, vagy csak tényleg nehezemre esik feldolgozni, hogy akad vakalaki, akit érdekelnek ezek az apróságok.
- Sehogy.... jelenleg az érzelmeim kikapcsoltak- vállat vonva válaszolok, mert mégse vághatom a fejéhez, hogy mi köze van hozzá, mikor neki köszönhetően ülhetek most itt, Igen, talán valami hálaféle lappang bennem valahol.
- Honnan tudta, hogy gázban vagyok?- kérdezem meg pár perc kínos csend után. Nincs kedvem beszélgetni, ez látszik is rajtam, mert... nos, nem igazán van szómenésem, viszont ez tényleg érdekel. Valahogy azt nem bírom elképzelni, hogy van egy GPS-e, amit fixírozva tudja meg, ki, hol, mit csinál.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 21. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. március 21. 19:16 | Link

Felsóhajt, a helyzet súlyosabb, mint elsőre gondolta. Az, hogy Ophelia védekezésképpen elfojtja az érzéseit, még ha nem is tudatosan teszi, nem jó: amikor majd felfogja az elmúlt hét eseményeinek súlyát, ismét teljes erővel fogja letaglózni mindaz, ami történt, így lényegében kétszer kapja meg ugyanazt a dózist, és kétszer kell megküzdenie vele.
 - A minisztérium küldött levelet. Nem folytathatnak tárgyalást ellened felnőtt jelenléte nélkül, a nevelőd pedig nyilvánvalóan nem megfelelő arra, hogy képviseljen, és nem csak azért, mert kórházban van - magyarázza szelíden, ügyesen elejtve a tényt, hogy Grégorie életben maradt. Wickler tartott tőle, hogy Ophelia magától talán nem kérdezne rá nagybátyja állapotára, hiszen akkor ki lenne téve az igazgató vele kapcsolatos kérdéseinek, de ez nem azt jelenti, hogy a lány nem akarja tudni, nevelője él-e még. Még ha nem is érzelmi megfontolásból, hát azért, hogy biztos lehessen benne, Grégorie vére nem az ő lelkén szárad.
 - Tudom, hogy most nem érzed alkalmasnak az időpontot, de beszélgetnünk kell arról, hogy ki legyen a gyámod ezentúl - vezeti be a témát óvatosan, figyelve Ophelia minden rezdülésére. Nem akarja még jobban bántani a lányt, elég fájdalmat kellett már átélnie ennyi idősen, és Wickler azt akarja, hogy Ophelia érezze, ha szüksége van valakire, fordulhat hozzá bizalommal, mert meghallgatja és segít, ha tud.
 - Most gondolhatod azt, hogy hiszen Grégorie életben van, és addig ő tartozik érted felelősséggel, de ennek nem kell így lennie. Tisztában vagyok vele, hogy bántott téged, fizikailag és szellemileg egyaránt, efelett pedig nem fogunk szemet hunyni, egy szülőnek sem szabad ezt tennie a gyermekével, még akkor sem, ha mindössze a nevelőd. -
Bátorítóan néz a lányra, s mindezt azért mondja el, hogy Ophelia tudja, Wickler előtt nem kell titkolnia azt, hogy Grégorie mit tett vele, mert már tudja - és őszintén örül annak a levélnek, ami ezt felfedte előtte, mert most nem biztos, hogy tudna mit kezdeni a helyzettel. Ért a gyerekek nyelvén, de nem tud gondolatot olvasni, és mire kisakkozná, hogy pontosan mi történt, hetek is eltelnének.
 - Van esetleg valaki a családodban, aki elvállalhatná ezt a feladatot? - fűzi tovább a szálat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 19:40 | Link


Fura, hogy már-már idillikusan nyugodt vagyok, persze valahol mélyen tudom, hogy ezt még meg fogom bánni, de jelenleg nincs se kedvem, se erőm, hogy ilyesmin agyaljak.
- Nem akartam, hogy ez legyen....- motyogom alig hallhatóan, miközben a talajt fürkészem. Nem akarok az igazgatóra nézni, félek attól, amit láthatnék, ami egy normális ember véleménye lenne rólam.
- Én csak.... olyan vagyok, mint... ő-  nyelek egy nagyot, és akadozva ejtem ki a szavakat. Ringathatom magam abban a tényben, hogy ez nincs így, attól még nem egyszer pofán fog vágni a valóság. Ő is megmondta, és tudtam is, most mégis úgy érzem, hogy talán ez a legnagyobb hibám. Igen, vigasztalnia kéne a ténynek, hogy legalább nem öltem meg, attól még a helyzet kevésbé lesz súlyos, és, ha csak belegondolok abba, mi lesz, ha jobban lesz.... összerezzenek, és legyűröm magamban a kényszert, hogy menten elbőgjem magam, ezt legalább már tökéletesen tudom kontrollálni.
- Nincs szükségem senkire- vágom rá egyből. Még csak az hiányzik, hogy megint rajtam fitogtassa valaki a hatalmát, és amúgy se vagyok egy ocsmány váza, amit kézről kézre adogathatnak. Nem mellesleg, még két év, és nagykorú leszek, és tudom, hogy egyedül jobb.
Nem reagálok arra, hogy mit szabadna, és mit nem tenni. Tudom, hogy nem normális ez, mégis ez van. Attól még nem változik semmi, de legalább megtudtam, hogy a férgek szívósak. Nem, cseppet sem bánom, amit tettem, csak azt, ahogy, meg azt, hogy nem tudtam magam visszafogni. Mindig ment, leszámítva egy esetet, azt hittem... most se lesz másként. Szépen lenyelem, és visszajövök, de nem.
- Csak a nagybátyám testvérét ismerem, Pierret, és az is biztos, hogy nem fog a közelembe jönni- a hangom kellően határozott ahhoz, hogy az igazgató belássa, ebben az álláspontomban nem fog tudni megingatni. Tudom, hogy ő sem különb tőle. Talán még rosszabb is, és eszem ágában sincs hagyni, hogy bármi köze legyen hozzám. Épp elég, hogy a francia maffia unokahúga vagyok, oké ez cseppnyi túlzás, bár.... sose érdekeltek annyira Grégorie dolgai, lehet beletrafáltam.
- Nézze, még két év, és nagykorú leszek, nem lehetne, hogy ne legyen köze senkinek hozzám?- az lenne a legideálisabb, mert mióta az eszemet tudom arra vágyok, hogy csak én legyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. március 21. 20:14 | Link

- Tudom - válaszolja csendesen, kezét finoman Ophelia vállára téve, hiszen a lány nem néz a szemébe, így pedig nehéz arról biztosítani, hogy Wickler itt van, figyel, és törődik vele. Ez az egyetlen dolog, amit tehet; elfogadja a lányt, és megmutatja neki, hogy máshogy is lehet hozzá viszonyulni, nem csak azzal a kihasználó, utálattal vegyes közönnyel, ahogy Grégorie kezelte. Más út és más típusú emberek is vannak, ezt pedig most kell észrevennie, mert máskülönben megkeseredik, és egész életében küzdeni fog azokkal a démonokkal, amelyeket nagybátyja embertelen bánásmódja ültetett a lelkébe.
 - Akármit is mondott, azért tette, hogy bántson. Ne higgy neki - próbálja ellensúlyozni a férfi hatását, és bár tudja, hogy Ophelia szemében hiteltelennek tűnhet, ennyi idő elég volt Wicklernek ahhoz, hogy ráérezzen a navinés gondolkodásmódjára, és egyáltalán nem tűnt sem kegyetlennek, sem érzéketlennek. Ellenkezőleg - túl sok érzelem kavarog benne, és még ha most nem is tudatosítja magában, ez mindenképpen megkülönbözteti nagybátyjától.
 - Nem jó egyedül - cáfolja meg a lány kijelentését, egy árnyalatnyi szomorúsággal a hangjában. Az utóbbi tíz évet család nélkül töltötte, így tudta, miről beszél, felesége halálát pedig még mostanra sem tudta rendesen feldolgozni. Az űr, amit lényének másik felének elvesztése okozott, mindörökre a lelke részévé vált.
 - Sajnos ez nem így működik - válaszol, és őszintén sajnálja. Nem akarja, hogy valaki még tovább vigye azt a rombolást, amit Grégorie elkezdett. - Viszont van egy olyan lehetőség, hogy állami hatókör alá kerülsz, és mivel az iskolához tartozol, én kezelném az ügyeidet. Erről mit gondolsz? - veti fel az egyetlen, még működőképes opciót, de még mielőtt Ophelia válaszolna, ismerteti azt is, hogy ezzel milyen kötelességek járnak az ő részéről. - Viszont ez azzal járna, hogy nem hagyhatod el a kastélyt kíséret vagy az én írásos engedélyem nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 21:53 | Link



Az érintésre a testem egyből reagál, még ha én nem is vagyok teljesen itt. Pillanatok alatt rezzenek össze, és ülök távolabb, kellő helyet hagyva közöttünk. Még normális állapotomban is nehezen viselem el, nem hogy most.
- De igaza van, jóval azelőtt tudtam, mielőtt ő a fejemhez vágta- magyarázom meg neki. Azért valahol mélyen jól esik ezt hallani, de valljuk be, hiába igazgató, ő annyira nem tudja, mi volt otthon, főleg nem mielőtt ide kerültem. Én már rég tudtam, hogy ha másban nem is, a hangulatingadozásaimban hasonlítok rá, csak... csak azt hittem, tudok tenni azért, hogy ne legyek ő. Hát bebizonyítottam, hogy nem.
Inkább nem szólok semmit, mert eszem ágában sincs vitatkozni. Hogy is van? Ízlések és pofonok. Márpedig én úgy látom, hogy egyedül mégis jobb. Persze tudva a tényt, hogy ha akarnék, tudnék kihez fordulni, könnyű ezt állítani, de ismerem magam, és vagyok annyira makacs, hogy ezt soha ne tegyem meg. Nem én leszek az, aki mások nyakán fog lógni a bajaival.
Persze, miért is működne úgy valami, hogy az nekem is jó legyen? Bár a lehetőség, amit az igazgató úr felkínál még nem is annyira vészes, mármint... még mindig jobb, mint a másik nagybátyámnál kikötni.
- Ebbe még bele is tudnék nyugodni- szólalok meg halkan némi agyalás után. Végtére is mi változna? Azon kívül, hogy így van némi esélyem arra, hogy Grégorie nem fog elrángatni, ha kijön, mert tudom, hogy képes lenne rá. Még sose szálltam szembe vele, így el tudom képzelni, mennyire ki lesz majd bukva.
- Tényleg. Talán ez a legjobb lehetőség, a kastélyt úgyis sikerült már... megkedvelnem- nézek magam elé, mert azért emlékszem rá, mennyire utáltam eleinte. Még csak a tény se lomboz le, hogy ha úgy vesszük, árva lettem, nekem így is tökéletes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2013. május 19. 13:09 | Link

Gergely fiam
Május 17.
16:00


Egészen hozzá szokott ahhoz, hogy ő legyen a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője. Külön irodája van amit mindig tisztán tartanak a manók, hanem ő maga, nem esik kétségbe egy kis piszoktól. Ez így van most is, hisz a tegnap rendelt ebédje maradványait takarítja az asztaláról. Gyors mozdulatokkal dobja bele a kukába majd helyet foglal az asztal mögött, új székében. Papírt vesz elő, pennáját tintába mártja. Megfogalmazott levelét egy bagolyra köti ami fiához, Gergőhöz fog kerülni, minden áron. Leginkább azt írta le, hogy négy órára legyen a minisztérium földszintjén. Onnan majd elirányítja a titkárnője, Isabella az ötödik emeletre.
Háromnegyed négykor az előbb említett titkárnőt hívatja magához. A cukrászdába küldi, megfelelő sütemény és innivaló után. Nagyon is szüksége van a cukor bevitelére ezekben az órákban. Mint valami kisfiú, igen, ezzel tisztában van. Pár perccel később megjelenik a bagoly a megrendelt dolgokkal, amit ügyesen eloldoz Vincent a lábától. Szabadjára engedi, mert neki külön számlája van vezetve a cukrászdában amit hónap végén szokott fizetni.
Négy óra előtt öt perccel nyugodtan dől hátra székében összeszedni gondolatait. Mindent tudni akar ami a fiával történik, legalábbis azt a részt ami a viselkedését befolyásolta. Ismeretes előtte már a csárdában elművelt dolga. A csapost fogja hamarosan elkapni egy atyai beszélgetésre ha folytatódni fog a dolog. Barátaira is fényt derített nagyjából. Nem kellett sokáig kutatni utánuk, hisz majdnem az orra előtt volt az egész. Csupán össze kellett álljon képpé az amit leművelt Gergő. Tovább gondolkodik, mély levegőket véve. Nyugodt marad, az ajtót nézve. Mintha arra akarná rávenni, hogy nyíljon már ki és kísérjék be fiát.
Ez idő alatt lent, a földszinten az ajtó mellett strázsál Isabelle. Semmi kedve az egészhez, de amit a főnök mond azt meg kell csinálni. Elvileg a kisfiú felkísérése után már szabad, így mosolyt varázsol ajkaira. Kis szoknyáján lesimít egy gyűrődésnek vélt fodrot. Fehér blúzán ott díszeleg a kis kártya ami megmutatja melyik osztályon is dolgozik. Nem mintha szüksége volna rá, mert eléggé feltűnő jelenség a vörös hajával és azzal a vidám természetével. Egészen addig vár amíg megjelenik a fiú, még ha késéssel is.
- Szia! Biztosan te vagy Gergő, én Isa vagyok. Mr. Leroyhoz foglak kísérni, gyere. -
Szólal a fiúra mosolyogva. Bemutatkozik neki és majdnem Vincentnek mondja a főnökét. Valójában semmi más kapcsolat nincs Mr. Leroy és Isabelle között, mint munka. Kihelyezett titkárnő, mert így látta jónak a kihelyezett minisztérium vezetője. Közben a hosszabb utat választja Isa, a lépcsőn kezdi felkísérni a kisebbik Leroyt. Az ajtó előtt megállva bekopog, várva a válaszra, hogy bemehetnek. Kissé sietni szeretne, mert randija van az egyik titkárral a kettővel lejjebb lévő osztályról. És, mint tudjuk a munkakapcsolatok fontosak, mert csak így lehet nagyobb pozícióba jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 14:21 | Link

Vincent


Újabb nap, újabb elviselhetetlen órák. Vasárnap van és nem mehetek be a kastélyba, mert ma nincs órám és Janey itt tart, mint valami állatot. Legszívesebben kitörném az ablakot és elszöknék innen, de nem vagyok olyan marha, hogy ezt megtegyem. Tisztában vagyok azzal, hogy Janey sokkal, de sokkal erősebb nálam és nem buta. Szóval semmi értelme megszökni, mert rosszabbul fogok járni. Ezért egész álló nap az új szobámban voltam. Nem rég lett kész a házunk és máris berendezkedtünk. Nagyon szép és óriási ez a villa. Tegnap hallottam, hogy anya és apa veszekedtek. Nem voltam kíváncsi a vita tárgyára, úgyhogy mikor reggel Janey hozott nekem egy kis reggelit, meg sem kérdeztem, hogy mi történt. Komolyan, olyan, mintha egy rab lennék, aki megölt valakit ezért nem mehet sehova. Pedig csak beszóltam a tanáraimnak, Janey-vel nem beszéltem túl szépen és tilosban jártam, ja és kocsmáztam, amire a mai napig nem emlékszem. Valamiért nem is akarok, ki tudja miért.
Még a délelőtt folyamán egy bagoly kopogtatott az ablakomon, ezért kinyitottam azt. A kis állat lábán egy levél volt. Levettem róla a papírt, majd elolvastam. Vincent volt, beszélni akar velem, ezért arra kér, hogy négy órára legyek a minisztériumban. Még sosem látogattam meg őt a munkahelyén. Mindig csak elsétáltam a nagy épület előtt. Hát, most be kell mennem. Mikor Janey legközelebb jött engem ellenőrizni megmondtam neki, hogy négy előtt még engedjen ki, mert el kell mennem a minisztériumba. És nem, nem azért, mert valami rosszat csináltam, hanem azért, mert Vincent megkért rá. Janey beleegyezett.
Hamar eljött a négy óra, addigra már fel is öltöztem. Fekete térdnadrág és egy fekete póló a mai öltözékem, ahhoz pedig egy sötétebb színű cipő párosult. Janey kinyitotta az ajtót én pedig lassan lesétáltam az emeltről. Van tíz percem, az bőven elég. Most lenne arra alkalmam, hogy elmenjek, de úgyis elkapnának. Anya is megmondta, hogy egy lépéssel mindig előttem fog járni. Nos, ebben nem kételkedem. Mikor kiléptem a házból, úgy éreztem, hogy szabad vagyok, legalábbis tíz percre. Most szívok egyet a friss levegőből, majd sietős léptekkel haladok tovább a nagy épület felé. Pár perc alatt odaérek. Belépek és rögtön egy csinos nő fogad engem. Ja, persze, a titkárnője... szóval ezért nem jár haza.
 - Igen, én lennék. - mondom félvállról, miközben végig mérem a titkárnőt. Hajajjaj, ha Janey látná... Felsétálunk a lépcsőn és közben minden próbálok alaposan szemügyre venni. Vincent igen szép helyen dolgozik. Mikor megérkezünk Isa bekopogtat és várjuk, hogy apám beszólítson minket. Miután ez megtörténik belépek és a nő egyedül hagy minket.
 - Mit akarsz? Apám... - mondom gúnyosan az utolsó szót.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. május 19. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 22. 19:55 | Link

A Polgármester Úr Rolleyes


Még mindig nem tudom elhinni, hogy szombaton egy katonai táborban leszek. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a nevelőszüleim hogy utálhatnak ennyire. Ja, persze, azt hiszik, attól majd fegyelmezett leszek. Egy nagy frászt. Különben miért nem engedik, hogy éljem a saját életem. Ők is voltak fiatalok, megérthetnék ezt. De nem, nekem szenvednem kell. Viszont abban biztos lehetnek, hogy életem végéig utálni fogom őket, az 100%. Mi a francért vettem fel egyáltalán Vincent nevét? Miért kötődtem hozzá annyira, hogy a vezetéknevem Leroy legyen? Istenem, olyan hülye vagyok. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet és Janey nem szeretett volna meg ennyire, vagy épp fordítva.
A mai napom fénypontja pedig az volt, hogy elkéredzkedtem a könyvtárba. Természetesen az "anyám" beleegyezett. Viszont megkérte Brigette-t arra, hogy figyeljen rám és a könyvtárban is velem legyen. Most már tényleg ennyire nem bízik bennem? Tudhatná, mostantól nem fogok meglógni, mert úgyis megtalál és végem van, mint a botnak. Nem, engem követnie kell az egyik családtagnak. Végül Brigette-t elküldtem melegebb éghajlatra, ám ő csak maradt, az egyik könyvespolcnál nézett engem. Ez már komolyan felháborító.
Pár nappal ezelőtt újra választották a polgármestert, aki az ismerősünk, Nate bácsi lett. Örültem neki, mert őt tényleg szeretem, kedves és biztos vagyok benne, hogy nem küldene el katonai táborba. Ezért még ma megkértem Janey-t, hadd látogassam meg a minisztériumba Nate bácsit. Azt mondta, csak akkor, ha lejelentkezek Vincentnél. Én mosolyogva közöltem vele, rendben, jelentkezek. Viszont a hangomból érződött az utálat. Bah, hányok ettől az egésztől. Egy laza, kék színű, egyszerű farmerben és egy farmerkinézetű ingben indulok el otthonról. Az utcán végig a földet bámulom. Nem akarok felnézni, mert akkor mindenki látná a vörös fejem, ugyanis annyira mérges vagyok. Legszívesebben leátkoznám az egész "családom" de úgyis én veszítenék. Pár perc alatt megérkezek. Belépek a nagy épületbe, ahol még csak egyszer jártam. Gyors léptekkel igyekszem az első emeltre, ugyanis ott van Nate irodája. Megállok az ajtó előtt és kopogtatok, itt kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. május 30. 15:20 | Link

Gergő

   
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer pont én fogok ebben, vagy egy ehhez hasonló hatalommal járó székben ülni, sőt, mikor a drága családom közölte, hogy politikai pályára szánnak, enyhe lenne azt mondani, hogy ellenkeztem. Az elmúlt néhány évben szinte minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy érzékeltessem velük a merőben más szándékomat, iskolás éveim alatt különösen. A sors fanyar humora, hogy mégis idejutottam, mégpedig önszántamból, semmi kényszer sem volt benne. Úgy hiszem, az elmúlt napok, hetek alatt egészen belejöttem a dologba. Hozzászoktam már, hogy reggelente mindenki egy hamis mosollyal mondja nekem, hogy "Jó reggelt, Polgármester Úr!" vagy "Szép napunk van, nemde?". Kezdem megérteni, hogy pontosan mennyi hatalommal jár ebben a székben ülni, és lassan ráébredek, hogy mennyi mindent változtathatok a falu életében, hogy esetleg egy kicsit színesebbé tegyük. Nagyjából már össze is állt a közvetlen segítő csapat, néhány ötlete is megfordult már a fejemben. Csak a megvalósításba kellene energiát fektetni.
   Magamhoz képest meglehetősen pontosan értem be reggel. Bár konkrét munkaidőm nincs, eredetileg kilenc óra körül kellene bent lennem az irodában, hogy megtalálhassanak a lakosok, és a dolgozók minden problémájukkal. Sosem szerettem a jópofizást, azonban mondhatjuk, hogy most rá vagyok kényszerülve. Hiába küldenék el minden akadékoskodó embert melegebb éghajlatra a problémáikkal, elvállaltam, hogy segítek nekik, és igyekeztem így is tenni. Akármilyen régen is itt vagyok, még mindig vár rám néhány átnézendő és aláírandó dokumentum, amiket a nap végéig le kell adni, szóval valószínűleg még egy pár órát itt fogok tölteni.
   Éppen tartok egy kis szünetet, hozatok az egyes számú titkárnővel egy kis ételt vacsorára. Még reggel szóltam Nicolnak, hogy későn megyek haza, ne is számítson rám. Mostanában sajnos nagyon kevés időm jut csak rájuk, de igyekszem azzal nyugtatni magamat, hogy ez csak a kezdetekben lesz így, később majd visszatérünk a 24/23 órás együttléthez.
   - Igen? -
   Szólok ki fáradtan, mikor kopogást hallok odakintről. Elég későre jár már az idő, nem tudom, hogy ilyenkor mit akarhat bárki is. A minisztériumi dolgozók nagy része már hazament a családjához, csak én vagyok ilyen megszállott, meg persze az alkalmazottaim. Fehér ingemben, zakómban, nyakkendőmben hátradőlök az antik székben, és magam elől eltolva a vacsorám maradványait várom, hogy benyisson az ajtó túloldalán álló egyén.
Utoljára módosította:Nathaniel Aaron Loughlin, 2013. május 30. 15:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 30. 19:16 | Link

Mr. Loughin

- Pff- roppant hosszadalmas, és felettébb kulturált megnyilvánulásom, mikor meglátom AZT a helyet. Utoljára Wicklerrel voltam itt, most megmutatom, hogy nagy lány módjára, magam is el tudok jönni. Főleg azért, mert bár a szívembe nőtt az igazgató, nincs semmi kedvem a kedves, és illedelmes megnyilvánulásaihoz.
Elgyúrom a cigim - mert engem nem érdekel, hogy nem vagyok tizennyolc, na jó.... meg amúgy sok más se-, és zsebre vágott kézzel masírozok be, tipikus olyan arckifejezéssel, mint aki a saját akasztására indul. A minisztérium, meg én sose leszünk jóban, ezt így lassan tizennyolc évesen kinyilvánítani elég necces, de én tudom, hogy így lesz.
Ki gondolta volna, hogy ennyi balhé lesz azzal, ha kivágom a nagybátyám a csukott ablakon. Vélhetőleg, ha nem mugli terülten varázsoltam volna, tojnának az egészbe, de így, hogy megszegtem egy törvényt, gondolom, örülhetek, ha ennyivel megúszom. Most meg bizonygathatom, hogy nem vagyok ön-és közveszélyes terrorista hajlamokkal megáldva, hurrá. Sőt, megnyugtatok mindenkit, még a hatalomvágy se kerített uralma alá.
Egyenesen a már ismerős ajtóig masírozok, a fejemen még mindig a napszemüvegem- ezzel kerülöm el a közvetlen szemkontaktust-, és egy hatalmas gömböt készülök fújni a rágómmal. Az öltözékem.... nos, ha azt mondom, simán visszavihetnének a sintértelepre, vagy egy hajléktalan szállóba, nem hazudok, de míg eleinte, csak másokat hecceltem vele, mostanra egész megszerettem ezt a kukából szalajtott stílust, szóval marad. A bakancsom már kopott, itt-ott el is van szakadva, de ez mellékes. A gatyám tele szögecsekkel, mert az aztán marha bizalom gerjesztő, és a hajam már szőkén virít. Lényegében az összes érdemleges színt kipróbáltam már, és eldöntöttem, maradok ennél.
Elcsodálkozok, hogy most nincsenek annyian, konkrétan két pasit látok, közülük az egyiket szimplán fellógatnám- igen, hozzá indultam-, a másikat, viszont nem ismerem.
- Üdv- állok meg, majd a falnak dőlök. Igazából nem foglalkoztat annyira, miről diskuráltak, csak túl akarok lenni a kötelező körökön.
- Ophelia, jó napot neked is- a férfi hangja artikulált, és tipikusan olyan él van benne, ami azt mutatja, ő is valami hasonló üdvözlést várt tőlem, hát sorry. Megvonom a vállam, és inkább a másik férfit fixírozom, mivel még nem láttam, érdekesnek találom... legalább is most még.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. május 30. 19:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. május 31. 18:28 | Link

Miss LaFonde

   Ismételten egy csodálatos napra ébredtünk, amit ennek az épületnek a falai között kell eltöltenem. Régen nem volt ilyen, hogy kell, nem foglalkoztam volna senkivel, aki korlátozni akart valamilyen értelemben, megmondta, hogy mikor kell ott lennem, hol van az az ott, mit kell tennem, mára azonban megváltoztak a dolgok. Politika... Éljen! Tudom, tudom, én akartam az egészet, meg akartam mutatni, hogy igen is viszem valamire a segítségük nélkül, és lám, vittem. Mégsem teszi ez a szikrányi elégedettség jobbá a dolgot, és nem is kárpótol a családtól elvett időért egyáltalán.
   Nem mondom, hogy nem szeretem csinálni, amit csinálok, egészen élvezem a dolgot, különösen a hatalommal járó kiváltságokat. Volt idő még iskolás koromban is, amikor én álltam a reflektorfény közepén, így nem volt újdonság, hogy ennyi ember figyel rám, és ennyien függnek tőlem. Bevallom, a hatalmi pozíció határozottan élvezetes. Csak ne járna annyi papírmunkával. Ez a szükséges rossz a munkában, vannak napok, amikor reggeltől estig a papírokat bújom, aminek természetesen meg is van a böjtje otthon.
   Ma a változatosság varázsaként érintett egy ügy, aminek tárgyalásához úgy gondolták a kedves kollégák, hogy az én jelenlétem is feltétlenül szükséges. Nem panaszkodok, határozottan jobb, mint az irományokat, kérvényeket bújni naphosszat. Nem túl régen érkeztem ebbe az irodába, amiben idáig csak néhányszor jártam. Diákként egyáltalán nem - az aranyvérűek minden gondolkodás nélkül megengedik még a kiskorú gyerekeiknek is a bűbájgyakorlást, muglik közé meg nem igazán téved az ember -, de mióta megválasztottak, és beleülhettem a székbe, akadt dolgom errefelé. A kiskorúak bűbájgyakorlása egy olyan ügy, amit talán a legfeleslegesebb tárgyalni. Sosem hittem benne, hogy egy diák is jól járna, ha eltiltanák a mágia tanulásától, ennek ellenére valahogy érzékeltetni kell a hatalmat.
   Megérkezésem után a kisasszony egy pár pillanattal esett be az ajtón. Rápillantok, nyugtázom, hogy ruházata éles kontrasztot képez az én sötétszürke öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő szettemmel, és már kezdem érteni, miért is van most rám szükség. Lázadó... éljen. Van néhány ilyen errefelé.
   - Jó napot kisasszony. -
   Köszönök neki. Nem kéne meglennie a hangomban annak a fölénynek, ami a velem szemben álló férfiéban, elvégre csupán néhány év van közöttünk, mégis megvan. Hogy miért? Én vagyok a polgármester. Ez jelent valamit.
Utoljára módosította:Nathaniel Aaron Loughlin, 2013. május 31. 18:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 31. 18:52 | Link

Mr. Loughlin

Ma kimondottan elememben vagyok, ami azt illeti. Ezzel csak az a baj, hogy vélhetőleg nagyon rossz ember tűréshatárát fogom feszegetni, na de... egyszer élünk, nem?
Igazából a bájgúnárt se láttam sokszor, de az a pár alkalom, amit együtt töltöttünk, épp elég volt nekem. Fojt a duma, a mégis hogy képzelem ezt -től elkezdve a bezzeg az én időmben -ig, így se sikerült elérnie, hogy rosszul érezzem magam. Pedig éreztem, csak nem ő az oka, hanem drága nagybátyám. Hiába fogtam fel, emésztettem meg, és hitettem el már magammal is, hogy a szavak csak azért hagyták el a száját, hogy engem bosszantson, mégis tudom, ha elszakad a cérna, vagy nem vigyázok, én is arra az útra léphetek, és tényleg olyan leszek, mint ő. Benne és bennem az egyetlen közös a indulatosságunk, és a lobbanékonyságunk volt, neki mellette volt egy isten király komplexusa, nekem meg.. nos, már akkor is lázadtam, amennyire mertem. Na, az forrt ki mára teljesen. Már nincs kitől tartanom, azzal, hogy Gregory felbőszített, elintézte, hogy lekerüljön a keze rólam, így én is megkaptam, amit akartam. Sose voltak nagyra törő vágyaim, jobbára mindent megkaptam, még azt is, amire szükségem se volt, mert az anyagi helyzete megengedte, sőt... csak arra vágytam, hogy végre önálló lehessek, most azt is vagyok, bár még mindig vannak bizonyos korlátok, de azokkal elboldogulok.... már amikor.  
Tulajdonképp azzal sincs különösebb bajom, hogy időközönként ide kell járnom, hogy a férfi aztán nyugodtan tudjon aludni, abban a tudatban, hogy nem futkározik egy szadista állat az utcákon.
Próbálom megfejteni, ki lehet a másik alak. A tablóját láttam, vagyis őt egy tablón... a rellonban, hmmm.. rokonlélek? Na, jó, ez erős túlzás, mert én nem igazán vagyok az a színtiszta zöld, de jó úton haladok.
- Hali, hát te mit követtél el?- kérdezek rá, vigyororral a képemen. Hát akkor tegeződjünk, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez neki tetszeni fog, de majd csak szóvá teszi. A hájas arcát elnézve meg már megérte. Ahogy hirtelen lesz fehér, aztán vált át pirosra... hát nem tehetek róla, de kiszakad belőlem a röhögés.
- Pardon, akarom mondani... örvendek a találkozásnak, én Ophelia LaFonde vagyok, mugliterületen varázsoltam, ezért két havonta együtt kell lógnom eme bájos úriemberrel- itt látványosan a hájas felé mutatok, aki még a levegőt is félrenyelte, ezért krákogásba kezd.
- Kihagytam valamit?- kérdezem ártatlan hangon, még a pilláim is megrebegtetem. Mondtam én, hogy elememben vagyok.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. május 31. 18:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. május 31. 19:19 | Link

Miss LaFonde

   Vállam fölött rápillantok a lányra, és az egész arckifejezésében feltűnik a hasonlóság. Igazából valamilyen szinten olyan, mint én voltam anno, a békés diákéveim alatt. Akkor még minden mindegy volt, megvolt a barátnőm, a családdal nem foglalkoztam, más dolgom sem volt, csak az ellenkezés a szüleimmel meg úgy egyben a világgal. Meg volt a fontossági sorrend, aminek a szintjeit könnyű volt különválasztani egymástól, nem úgy, mint most, ahol folyamatosan keverednek a szálak annak ellenére, hogy próbálnék mindent a saját helyén tartani. Régen nem is foglalkoztam vele, amikor a kedves rokonok azt mondták, hogy élvezzem ki a fiatalságot, amíg lehet, mert később nem lesz olyan egyszerű az élet. Persze annak ellenére, hogy lázadtam mindenben ellenük, kiélveztem az életet, bár nem az általuk elképzelt békéset, amikor követem minden szabályukat, sokkal inkább azt, amiben semmit sem csináltam az elképzelésük szerint. Oh, azok a régi szép idők!
   Mostanra a család meg a munka bár élesen szétválik, nincs meg az összhang, hogy el tudnám dönteni, mikor is melyikkel foglalkozok. Az elődeim lemaradását még mindig nem hoztam be, rengeteg munkám van, és emellett ott van egy még nem egészen egy éves gyerek egy feleséggel, akik elvárnák a törődést, hozzáteszem teljesen jogosan. Van is éppen elég balhé.
   Mikor a lány letegez ahelyett, hogy lehordanám egy neveletlen kis csitrinek, csak vigyorgok. Lázad, és azt hiszi, hogy övé a világ... ismerős. Ez a rellon kórság, ahol senki sem üti le a másikat a magas lóról, meghagyja ebben a hitben. Hiányzik az alagsori élet.
   - Megválasztattam magam polgármesternek. -
   Végül is elkövettem a dolgot, így utólag belegondolva lehet, hogy nem kellett volna. De akkor hol maradna az örökség Christopher számára? Így én is beírtam magamat a történelembe.
   - Nathaniel Loughlin vagyok. -
   Mutatkozok be. Ismerős az arca, lehet, hogy még a boldog békeidőkben láttam valahol a kastélyban. Van egy pár ilyen ember, elvégre a négy ház akkor is tele volt diákokkal.
   - Magyarázza meg kérem a kedvemért, hogy jutott arra, hogy bölcs dolog muglik előtt varázsolni? -
Utoljára módosította:Nathaniel Aaron Loughlin, 2013. május 31. 19:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 31. 19:44 | Link

Nate bácsi


Mostanában elgondolkodom azon, hogy mégis mi a francért kerültem én Janey-hez, vagy Lolához? A legjobb az lett volna, hogy mikor megérkezem, akkor egyből bemegyek a suliba, hátha befogadnak. Hogy lehettem ekkora hülye? Legalább a magam ura lehetnék, de nem, nekem szükségem van a szülőkre. Egy frászt! Legszívesebben elsétálnék innen és visszamennék Gyöngyösre. Ám tudom, hogy percek alatt megtalálnának Vincenték, és akkor nem tudom mit tennének. Lehet mindenféle átkot rámküldenének. Legalábbis Janey-ből kinézem. Bárcsak máshogy alakultak volna a dolgaim. Egyáltalán miért foglalkoznak az én életemmel? Nekik is van sajátjuk és mégsem kérdezgetem tőlük, hogy mit csinálnak. Nevetséges. Alig várom, hogy betöltsem a 18. életévemet és akkor a magam ura lehetek. De az még 4 év. Hogy fogom én kibírni. Mellesleg az egész úton nálam volt egy kis tálca, amin csokis sütik voltak. Janey készítette és gondoltam hozok egy kicsit Nate bácsinak, mert én olyan kis cuki vagyok.
Pár perc alatt megérkezem a minisztériumba. Először is benézek Vincenthez és unott arccal lejelentkezek nála. Eztán lesétálok az első emeltre és megkeresem Nate irodáját. Nem kell sok idő, hogy megleljem, hiszen rá van írva az ajtóra: Polgármesteri iroda - Nathaniel Aaron Loughlin. Kopogtatok, ahogy tanították, majd megvárom, hogy a férfi beszólítson. Így is történik. Kinyitom az ajtót, majd gyorsan behajtom.
 - Heló Nate bácsi! - mosolygok kedvesen. Közelebb megyek hozzá és elé helyezem a tálcát, ami le van takarva, nehogy útközben rászálljanak a legyek és más bogarak/rovarok. Kezet rázok vele, ahogy a felnőtt férfiak szokták.
 - Milyen itt lenni? - teszem fel a kérdésem. Nem akarom rögtön letámadni  a nagy kérésemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. június 28. 18:39 | Link

Amanda <3
a Tusa első hosszú szabad hétvégéje

Elérkezett az idő, itt a hosszú hétvége, amire kimehetnek és azt nyilvánvalóan most nem tanulással szeretné eltölteni. Már régóta tervezget egy hosszabb kirándulást Mandával, de sajnos mindketten elfoglalt diákok, főleg mostanában. Amandát lekötötte a DÖK elég rendesen, Yaristának meg ott voltak a feladatai: a kviddics, az animágia, most meg már a Tusa is. Volt még valami, ami elég sok idejébe került ezen kívül, ennek a kirándulásnak a leszervezése, illetve a „kellékek” összeszedése. Nagyjából a havi zsebpénze, meg a tartaléka ment rá, de egyáltalán nem bánta, a lényeg, hogy jól érezzék magukat. Amandának semmit nem mondott erről, és ha kérdezte, hogy mit csinálnak majd a hosszú hétvégén, kitérő válaszokat adott, többnyire a kviddicsre hivatkozva. Persze, az is igaz, hogy lenne mérkőzése a hétvégén, de Legrától külön engedéllyel távol maradhat – nyilván meglesz ennek a böjtje majd -, nem fontos meccs a hétvégi. Már ezen is meglepődött ő maga is, hogy kihagy egy meccset, pláne egy lány miatt. Úgy gondolja mégis, hogy megéri neki, meg nem árt egy kis pihenés. Az úti cél kiválasztásánál is rengeteget gondolkodott, majd végül egy napfényes tengerpartra esett a választása, a Maldív szigetek partjaira. Lefoglalta a szállást, mindent elintézett, amit csak el lehetett és csavart egy kicsit az odaérkezésen. Legalábbis Amandáén.
A terv az, hogy a lány nagyon meglepődjön majd, és ehhez egy kicsit gonosz, de édesen gonosz tervet eszelt ki a fiú. Viszont valami olyasmit kellett tennie, amire Amanda ráharap, különben fuccs az egésznek. A terv elkészült, Yarista már korán reggel elutazott aznap, és mindent előkészített Valenciában.

***

A sárkányfészekbe egy bagoly kopogtat be, igen ingerülten. Majd mivel válasz nem érkezik, valahogy bejuttatja a levélkét, amit hozott. Bámulatos, ahogy a baglyok a kézbesítés problémáját meg szokták oldani. A bagoly lelép, és ha Amanda megtalálja az üzenetet, el fog csodálkozni. A Mágiaügyi minisztériumból jött, hivatalos pecséttel.

„Tisztelet Amanda Meggie Philips!

Értesítjük önt, hogy egy önhöz közelálló személy – Yarista Palarn - bűncselekményt követett el. A fent nevezett személy eltulajdonított öntől egy nagyon értékes ékszert, viszont, amit a bűnelkövető nem tudott az az, hogy az ön családja bűbájt bocsájtott erre a tárgyra. Kérjük jelenjen meg a mai napon, a bogolyfalvi minisztériumi kirendeltségünk, második emeletén, hogy a tárgyat azonosítsa, és ez által a fiatalkorú bűnöző megkaphassa méltó büntetését.
A megjelenését kérjük időzítse, 13-14 óra közé.

Valondovszky Sándor
Auror”


Tökéletesen igazinak látszik a levél, még az egyszerű felkutató bűbájok is igazinak mondják, így vélhetőleg Amanda barátja nagy pácban lehet. Ha Philips kisasszony körbenéz az ékszerei között, valóban eltűnt egy értékes családi ékszere, legalábbis ott nincs, ahol legutoljára hagyta…
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. július 4. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. július 1. 23:55 | Link

Yari
Ruci.

Az utóbbi hetek eléggé tartalmasan teltek, hiszen volt izgalom, öröm, kimerültség, düh, fáradtság, meg minden hasonló benne. Először is teljesen leszívta az energiáit a DÖK-ös szervezés és a tanulás, utána jött a kviddics, mint egy pozitív töltet, hiszen az első mérkőzést nagyon jól vették, a Navinés fogójuk még a cikeszt is elkapta, arra igazán nem lehet panasza. A prefektusi teendőit is közben végzi serényen, igyekszik megfelelő és hatékony lenni, eddig nem is sikerült, ő legalábbis úgy véli, meglógnia előle egyik szabályszegőnek sem. Talán még élvezi is ezt, hogy rendet tehet, nem mintha ő nem kóstolt volna bele ebbe a világba új kisdiákként, de most a másik oldalon áll, ahhoz mérten kell néznie a dolgokat.
Nem indult olyan rosszul a nap számára, de ezzel így van a Tusa kezdete óta körülbelül, hiába van túlterhelve szinte, Jo munkássága rendbe szedte őt és a szervezetét. A sok teendőnek köszönhető talán, hogy ideje se nagyon akadt az elmúlt napokban gondolkodni dolgokról, pedig aztán lenne miről. Egy borítékkal, a legfrissebb Edictummal, egy bögre kakaóval indul a DÖK bázisa felé, apróságokat még meg kell beszélnie a lányokkal, a versenyzők meg már biztosan elkezdték a pihenőt, mert kaptak egy szabad hétvégét. Lehet Yarral is összefutnak, de biztos akad más, eddig be volt szegény zárva, na igen, a gondolataiban kellően ironikus, belelesett már a pletykarovatba és ha jól sejti Hajnitól amit kért, az sem az ellenkezőjét fogja alátámasztani. A megbeszélés lezajlik, de mielőtt távozna, még kiveszi a képet meg az Edictumot is. Felemelt szemöldökkel nézi. Egyszerre csalódott és dühös, de nem feltétlenül a cselekményre. Mi az, hogy őt egy… fú, jobb, ha ki se mondja hová tartozóra cserélik le! Előjött az az igazán egoista, minden magának akaró énje, lennének kérdései, de akihez lenne az nincs se közel, se távol elérhetően. Belegyűri táskájába majd így ebédidő múltával két szendvicset szerezve, meg egy almát elindul a szobája felé.
Belépve egy levélre lesz figyelmes, ami elég hivatalosnak tűnik. Leül az ágyra, aztán két harapás között kibontja, majd elkerekedett szemekkel nyeli le az adott falatot, egy minimális fuldoklás kíséretében. Szemöldöke felfelé kúszik és elképzelése sincs, hogy mégis mi az isten történik most. Elolvassa a sorokat, de a kezdeti döbbenet még a gondolatait is blokkolja, a fiókját kezdi nézegetni, mert nem akar hinni az olvasottaknak. Odasétál és erőteljes kutakodásba kezd, de semmi. Megnézi az alatta lévőt is, majd a ládáját. Semmi. Kezd mérges lenni, nem picit. Fújtat egy kört majd összeráncolt homlokkal vágja bele táskájába a levelet, a Hajnitól kapott képet, a másik szendvicset, meg pár holmiját. Most van fél kettő, jobb későn, mint soha alapon elindul, hogy utánajárjon, mi folyik itt. Nem öltözik át, ma már egyszer megtette, csak felkapja táskáját, amibe egy-két holmija van, majd belebújik egy balerinacipőbe és elindul a pincéből. Elég feldúltnak látszik, de igyekszik ezt nem kimutatni, nem kívánja a fürkésző tekinteteket magán érezni, köszöni szépen e nélkül is jó lesz.
Egyelőre nem igazán fogta fel mi is a helyzet, meg még igazán azt sem, hogy hogyan lett ebből ekkora ügy. Mi a frásznak kellett az Neki? Meg mire jó ez az egész? Ennyire nem lehet bolond! Lassan megérkezik a kirendeltségre, a portán elmondja miért jött, majd meg sem áll a második emeletig, de egyelőre elképzelése sincs mit vagy kit keressen, meg mi a frász ez, utálja, ha nem tud valamiről, némileg a meglepetéseket is. Valószínűleg ezt a Valondovszky Sándort kellene keresnie, de egyelőre nem igazán talált olyan személyt, aki eligazítaná jobban, igen elfoglaltak. Szóval ott ácsorog a második emeleten várva, hogy felvilágosítsák.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. július 2. 23:12 | Link

Gergő


   Ahogy a nyíló ajtó mögött meglátom Gergő arcát, valamilyen szinten fellélegzek. Megnyugtató, hogy nem újabb iratok tömkelegével akarnak terhelni, hanem egy olyan ember látogat meg, akinek a társaságában kissé elvonatkoztathatok a munkától. Bevallom, nem számítottam ekkora mennyiségű papírmunkára. Persze tisztában voltam vele mindig is, hogy a diplomata, vagyis fehér galléros munkákkal együtt jár a haladás dokumentálása, de sosem fordult meg a fejemben, hogy ilyen szinten számon kell tartani minden egyes lépést. Azt hinné az ember, hogy ha már a varázslókról beszélünk, kitaláltak valami okos kis varázslatot, ami megkönnyíti a dolgozók életét. Persze, lehet, hogy van ilyen, és csak én vagyok ennyire tudatlan, rutintalan, de még nem hallottam olyan mágiáról, ami csak az ésszerű kérelmeket írja alá. Ésszerűtlenből pedig, mint tudjuk, legalább ugyanannyi van.
   Figyelmemet tehát az érkezőre összpontosítom. Mindig is kedveltem a gyereket, bár néha az én ízlésemhez túl közlékenynek bizonyult, de ezt a navinésség számlájára írtam. Nem tudtam volna őt elképzelni másik házban, abból viszont, amit mostanában hallottam, néhány tette alapján sokkal inkább illett volna a sárkányok közé. Szerintem egymaga annyi büntetőmunkát szedett össze, mint a háztársai összesen a tanév alatt, ami még talán dicséretre méltó is, legyen csak meg a kölyöknek a saját stílusa. A dolog másik fele viszont már nem annyira szép, olyan pletykák is eljutottak hozzám az iskolából, hogy a büntetéseit nem teljesítette, ami miatt a háza pontokat veszített. Nem olyan régen még én is iskolás voltam, és bár nem vesztettem pontokat - nem hagytam, hogy lebuktassanak -, tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor a többiek hogy viszonyulnak a diáktársukhoz.
   - Szia Gergő, foglalj helyet! -
   Kínálom hellyel, az íróasztalom előtt álló fotelek felé mutatok, és felfedezem a kezében a doboz sütit, amit minden bizonnyal Janey készített. Ahogy lerakja az asztalhoz, már nyúlok is az elsőért, elvégre egy fárasztó nap után jól esik egy kis édesség.
   - Köszönöm, már egészen hozzászoktam. Mi járatban vagy a minisztériumban? Vincentnél voltál? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. július 4. 23:42 | Link

Amanda <3
a Tusa első hosszú szabad hétvégéje

A portán eligazítják, bár valami nem stimmel a lánynak, mintha egy pillanatra, amikor elfordult, hogy elinduljon felfelé, a férfi furcsa mosollyal ingatta meg a fejét. Végül is lehet, hogy a portások mindent tudnak? A másodikon pedig senki sincs, aki őt várja, egyelőre egyedül kóborolhat az emeleten, vagy csak várakozhat. Aztán egyszer csak kilép az egyik ajtón egy fiatalabb férfi és Amanda felé néz. Aztán, mintha fény gyúlna az elméjében megközelíti a lányt.
- Amanda Meggie Philips? Az én nevem Valondovszky Sándor, én küldtem a levelet a kisasszonynak. Kérem, fáradjon velem – mondja kedvesen, de határozottan és utat mutat afelé az ajtó felé, amin az előbb lépett ki. Amikor bemennek egy kis szobába érnek, ennek a férfinek lehet a dolgozószobája.
- Örülök, hogy idefáradt Amanda. Szóval, az ékszer, amiért idehívtuk, itt van nálunk, és szeretnénk, hogy azonosítsa. Ha az öné, akkor Palarn úrnak el kell számolnia a dologgal, a büntetése akár súlyos is lehet, hiszen ez egy híres ékszer. Kérem foglaljon helyet – mondja elég meggyőzően a férfi, majd elindul a páncélszekrény felé. Elsuttog egy igét és rákoppint a zárra, ami egy halk kattanással, az ajtó pedig résnyire kinyílik. Benyúl és egy kis ékszertartó állványon előveszi Amanda családi nyakláncát. Lassan odasétál hozzá és eléteszi az ékszert.
- Nos, ez az az ékszer, amiről beszéltünk. Az öné, Amanda? – már a szemrevételezéskor is látszik, hogy igen, ez Bonnie nyaklánca, ezer közül is megismerné. A férfi nyugodtan vár, amíg Amanda nézegeti, majd megszólal.
- Kérem, fogja is meg, szeretném, ha biztosra mennénk – kedvesen mosolyog, pedig eddig nemigen tette. De nincs ebben semmi különös, ő is biztosan az úgy végére akar járni. Amint Amanda megérinti az ékszert, egy erős húzást érez és nem sokkal később egy fehérhomokos tengerparton találja magát. Nem messze kis bungalók látszanak, és pár méterre tőle -  pár centire a vízben – két napozóágy áll, az egyik üresen, a másik a fürdőnadrágban mosolygó Yaristával.
- Á, hát itt vagy! – ugrik fel ültő helyéből és a üdítőjét a kis asztalkára teszi, ami a napernyővel ellátott ágyak között van. Közelebb lép a lányhoz, de a mosoly nem tűnik el az arcáról.
- Most elkaptad a tolvajt, mi lesz a sorsa? – kérdezi és közel lép Amandához, hogy csókot adhasson neki. Nagyon várta már a lányt, egy kicsit korábbra számított az érkezésére, de valószínűleg csak elnézte az időt. Nagyon nehéz volt megszervezni – az apja befolyása is kellett hozzá, még szerencse, hogy Valondovszky jött neki egy szívességgel - ezt a kis trükköt és nagyon reméli, hogy Meggienek tetszeni fog, még ha az ékszer ellopása miatt egy kis árnyék kerül a szerevezésére. Őt csak az érdekli igazán, hogy itt van a Drága, és az egész hétvége az övéké lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 19:08 | Link

Léna

outfit

Mivel ma nem bal lábbal keltem fel az ágyból, úgy döntöttem, hogy valami jót cselekszem, amivel hasznára válhatok a társadalomnak. Na jó, nem, vagyok annyira önző, hogy olyat tegyek ami számomra érdektelen embereknek is a hasznára válna, de a gondolat éberen tartotta az érdeklődésemet a délelőtt további részében. Miközben fel-alá járkáltam a házban eszembe ötlött egy remek ötlet. Miért ne tehetnék jót a drágával? Meglepem a munkahelyen, mostanában mindig olyan morcosan jön haza, hátha lehetne segíteni ezen a problémán. Igaz, a gondolataim leginkább azon jártak, hogy mit vehetnék fel, mert igazából alig vártam, hogy titkárnőnek is beöltözhessek. Rá kellett döbbennem, hogy az eltartott feleségek élete annyira nem vicces, hiába van ott a bolt, meg Chris az én figyelmem akkor se apad és éreztem, hogy ennél sokkal többre lennék képes. Persze, soha nem voltak az élet irányába akkora elvárásaim, karrier szempontjából legalábbis. Legtöbbször megfelelt nekem ez a szerep, de nem ma. Gyorsan üzentem Emmának, hogy van-e kedve játszani egy kicsit Chrissel és mivel beleegyezett így én is elkezdtem készülődni. Kerestem egy titkárnős ruhát, bár amikor belenéztem a tükörbe, biztos voltam benne, hogy átlag nők nem mernének bevállalni ilyen ruhát, pláne nem a munkahelyükön. Mégsem érintett túlságosan mélyen a dolog, megráztam a hajamat és elköszönve Christophertől és az alkalmi bébicsőszétől már ott sem voltam. Magabiztosan sétáltam be az épületbe, nem törődve a kíváncsi szemekkel, nem zavartak eddig sem,volt időm megszokni. Egyenesen Nate irodája felé tartottam, lassan be biztosan kiismertem magamat folyosók rengetegében. Nem zavart az sem, ha esetleg most nem alkalmas neki, rám mindig kell, hogy időt szakítson. Kopogtatás nélkül léptem be hozzá, de ő persze ki sem látszott a papírok közül. De nem baj, még mindig jót akartam tenni, szóval készítettem neki kávét, közben beszélgettünk egy sort, majd a kezembe nyomott egy halom papírt, hogy vigyem el valami új alkalmazotthoz. Fintorogva vettem tudomásul a dolgot, már ne voltam annyira lelkes, mint amilyennek reggel gondoltam magamat, de ha már itt vagyok és nem bízza rá másra, akkor legyen, hiszen, ezért jöttem. Elindultam ház az ismeretlen hölgy irodája felé, csak annyit tudtam, hogy Lénának hívják és ő is a tanács tagja, akárcsak én. Soha nem árt új arcokkal megismerkedni és bár nem voltam oda az ötletért, szabaddá tettem a bal kezemet és kopogtattam, majd választ sem várva beléptem, igen én ilyen vagyok.
  - Szia. Zavarhatlak egy percre?
Kikukkantok a papírtömeg mögül, igyekszem a legjobb formámat hozni, felveszem a tündérmosolyt és reménykedek benne, hogy az elbűvölő mivoltom nem hagy cserben még egy nővel szemben sem és nem fog rövid úton kitenni az irodájából.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. július 17. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2013. július 17. 19:32 | Link

Nicol

Amióta beléptem Bogolyfalva tanácsába, még több papírmunka szakadt a nyakamba. Mondhatjuk talán úgy is, hogy a nyakamba vettem még egy koloncot a többi mögé, csak hogy még kevesebb szabadidőm akadjon, de ha azt az apró tényt nézzük, hogy én mindig is szerettem a munkát, ezzel nem lehet gond. Maximum kevesebbet sütök, valamit valamiért.
Reggel valami oknál fogva nem sikerült a Nap első sugaraival kelnem - nem mintha amúgy bármikor is sikerült volna, mindegy -, és jócskán késésben voltam. Magamra kaptam egy türkiz inget meg egy őzbarna szoknyát, kifésültem a loboncom és a mosakodást követően felkapta a vagy harminc oldalas jelentést, amivel már két napja szenvedtem és loholtam befelé a Minisztériumba. A külsőségek annyira soha sem érdekeltek, de mindig figyeltem rá, hogy bohócot azért ne csináljak magamból és ha lehet, ne szabadidőruhában menjek be dolgozni.
Miután leadtam a feletteseimnek a mappát, rögtön az irodám felé vettem az irányt, hogy elkezdhessem a következőt. És ez minden egyes nap így megy... ha az egyikkel kész vagyok, jöhet a következő. Néha úgy érzem, besokallok és megszöknék, de aztán mindig emlékeztetem rá magam, hogy mit és miért teszek. Előre felé akarok haladni, nem vissza. Nálam nem működik a két lépést előre, egy lépést hátra dolog, az nem én vagyok.
Éppen össze-vissza dobálok egy halom papírt, mert az előbb sikeresen elkevertem egyetlen lapot a hatalmas íróasztalon, amire égető szükségem volna, és egyszerűen nem találom. Kezd felmenni a pumpám, nem kicsit, hanem nagyon, ahogy egyre inkább keresem azt az egy nyamvadt papírt, de sehol sem találom. Most én vagyok a hülye, vak és kiszúrja a szemem vagy valaki szórakozik velem? Paranoiás is vagyok néha, remek.
Már éppen földhöz vágnám az egész stócot, amikor kopogtatnak az ajtón és a résen először csak egy újabb halom papírt látok bekandikálni. Szemöldököm a magasba szökik, ahogy a széles vigyorú nő előbukkan az iratok mögül.
 - Szia. Persze, gyere csak. Remélem, hogy az ott nem munka a kezedbe... - sóhajtok és nyögök fel egyszerre. Ma sem lesz pihenés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 19:51 | Link

Léna

Amint megkapom az engedélyt, rögtön beljebb sétálok és a hatás kedvéért egyelőre nem mondok semmit. Úgy tűnik, már így is eléggé el van havazva szegény nő, nem akarom rögtön elrontani a kedvét. Pedig ez bizony papírmunka, akárhogy is nézzük, jelentések, tervezetek, feljegyzések és aláírandó papírok. Ezer éve nem volt itt semmilyen rendszer, a Bogolyfalvi dolgok is csak ímmel-ámmal volta vezetve, ide-oda pakolgatták a dolgokat, nem volt rendszer. Most viszont, a frissült vezetőség látja ennek a kárát, mindenki csak kapkodja a fejét és azt sem tudja, melyik agad papírhoz kapjon először. Én személy szerint az összeset kidobnám az ablakon, majd mint aki jól végezte a dolgát elmennék és kilakkoznám a körmömet egy üveg bor társaságában. Persze, én is ismerem a kötelességet és a felelősségvállalást, de szerencsére nem én dolgozok itt, és nem nekem kell eltűrnöm, ahogy irtják az esőerdőt ezért a rengetek számomra teljesen érdektelen dologért. Ugyan én is tudok felnőttként gondolkodni, de ha már felcsaptam lóti-futinak, ennyit igazán megengedhetek magamnak.
  - El kell keserítselek, szerintem az.
A papírtömeg az asztalon landol, megigazítom a szoknyámat és közbepillantok a szobában. Ez sem éppen kellemesebb, mint Nateé, csak kisebb. Ugyanúgy tele van papírral és érezni a kétségbeesés szagát. Nem lep meg, hogy mindenki olyan nyúzottan lép ki innen és ha hazamegy szinte semmihez sincs kedve. Pedig a munkaerő fiatal és lendületes.
  - Szeretnéd, ha esetleg segítenék valamiben?
Igaz, a kérdés nem egészen őszinte, de bocsásson meg érte mindenki, ez a természetemből fakad. Én igyekszem, már amennyire tőlem telik, de mégis kissé hamiskásnak hat a kérdés, amit még a süket is kihall a sorok közül. Úgyhogy, mielőtt választ kapnék, inkább leguggolok és szedni kezdem a papírokat. Néha elolvasom a fejlécüket, de egyik sem ragadja meg igazán a képzeletemet. Gépiesen rakodom fel őket az asztalra, egészen addig amíg egy tanácsos papír nem akad a kezembe.
  - Hallottam, hogy te is tagja vagy a tanácsnak..
Igen, ez valami beszélgetéskezdemény lenne, ennyi telik tőlem és nem több. Megszoktam, hogy a nőknek nem igazán vagyok a kedvence, nem szeretnek a maguk közelébe tudni és beszélgetni se szívesen beszélgetnek velem. A barátaim ez alól kivételek, de az idegenekkel mindig kicsit óvatosabb vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2013. július 17. 20:45 | Link

Nicol

Persze van, hogy én is mindent itt hagynék és rohannék világnak, vagy csak haza, hogy elmerülhessek egy kád vízben. Viszont ezt nem tehetem meg, ha valaki lenni akarok. Azt mondják, meg kell dolgozni azért, hogy lehess valaki, na és majd ha lettél valaki, akkor majd csinálhatsz jobb dolgokat is, mint a kemény munka. Persze nem azt mondom, hogy a vezetőknek nem kell dolgozniuk, sőt úgy hiszem, falunk polgármestere is eléggé el lehet havazva mióta hivatalba lépett. Nem is csak ő, az egész Minisztérium fel van bolydulva, mindenki rohangál, mint a mérgezett egerek.
Majdnem sírással nyugtázom, hogy a nő bizony egy újabb adag munkát hozott, holott még az előző kettővel sem vagyok készen. Én nem tudom, ezek ott lent mit csinálnak az első emeleten, de egy kicsit szüneteltethetnék most már a papírokkal való dobálózást, mert lassan, de biztosan meg fogok fulladni.
 - Hát ez remek, mit ne mondjak - csattanok fel fojtott hangon. Nem kenyerem a kiabálás, főleg nem olyanokkal, akik egyáltalán nem érdemlik meg, de nem tudom leplezni ingerültségemet. Kezdenek lemerülni az elemeim, lehetne már hétvége, hogy egy kicsit, csak egy icipicit kikapcsolhassak, mert ez az éjszakába nyúló munka már kikészít idegileg. Ilyenkor szeretem, hogy egyedül élek, nem tudom kin levezetni a mérgem és ez egy jó dolog.
Mivel kihallom a kérdéséből - igen, értek az emberek nyelvén -, hogy igazából nem nagyon fűlik a foga a dologhoz, csak udvariasságból beszél, udvariasan, egy apró mosollyal az arcomon elutasítom.
 - Hagyd csak, elboldogulok majd valahogy. Viszont téged nem igazán láttalak még errefelé. Te is itt dolgozol? - szakadnak ki belőlem a kérdések rögtön. Ilyen a természetem, nem igazán tudok vele mit kezdni. Akinek nem tetszik, az faképnél hagy vagy leüt, ez a két opció létezik.
- Igen, én is beléptem, de nem igazán tudom, jó ötlet volt-e... - mormogok a nem létező bajszom alatt, miközben én is leguggolok és szedegetem össze az iratokat a földről. Diadalittasan emelem ki a példányt, amit kerestem a kupacból, a többit pedig összefogom és visszadobom az asztalra. Majd elrendezem őket, nem lehet mindent egyszerre.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2013. július 17. 21:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 21:06 | Link

Léna


Nem mondom azt, hogy sajnálom, mert akkor hazudnék, ez a munkája ezért van itt. Mégis szánalommal teli arccal pillantok rá, én személy szerint soha nem tudnám ezt csinálni, az iroda mogorva és picike, nincs tér és gyakran van olyan érzésem, hogy falak közelednek és össze akarnak nyomni. Na ez az, amiből én nem kérek, most is önkéntes alapon vagyok itt, de legszívesebben itt hagynám az egészet és hazatopognék. A helyzet az, hogy otthon se tudok nagyon mit csinálni, ott van a bolt, de valahogy ahhoz most nem igazán van kedvem, szóval marad ez, a sok rossz közül még ez az amit jelen pillanatban a legjobban eltudok viselni.
  - Már mindegy.
Az asztalra teszem az utolsó földön heverő papírt, felpattanok és lazán nekidőlök az asztalnak. Nem szeretek egy helyben állni, akár a katonák a sorfalban, attól mindig feszélyezve érzem magamat. Mérlegelem a kérdést, ide-oda pakolom az agyamban, nem tudom, hogy mi lenne a legcélravezetőbb. Nem szeretném, hogy az alapján ítéljen meg, hogy mit keresek itt. Viszont az első benyomás már megvolt, szóval akár az egészet le is lehetne húzni a wc-n, megköszörülöm a torkomat és a fülem mögé túrok egy kósza szőke tincset.
  - Nem, csak segíteni jöttem be. A férjem itt dolgozik.
Összevonom a szemöldökömet, és inkább a papírokat nézegetem, amik az asztalon hevernek. Majd rájön ő, ha annyira akar, igaz, sok ember dolgozik itt és valószínű, hogy Nate nem igazán reklámozta, hogy van otthon egy véla felesége meg egy pici fia, de mégis elég nyilvánvaló a dolog, ez egy falu, mindenki tud mindent.
  - Én is tagja vagyok a tanácsnak, elkél a segítség, még akkor is, ha jelen pillanatban csak koloncnak érzed.
Könnyedén vonom meg a vállamat. Most már elég infót kapott arról, hogy rájöhessen ki is vagyok igazából. A hatás kedvéért inkább várok, kivételesen türelmesen míg leesik neki a tantusz, időm mint a tenger.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2013. július 17. 21:47 | Link

Nicol

Nekem sem éppen ez az álommunkám, én sem azért dolgozom most, hogy a jövőben is itt porosodjak az akták mellett az irodában. Szeretnék bevetésekre menni, szeretnék komolyabb feladatokat kapni, képezni magam, de ez mind csak úgy érhetem el, ha felkapaszkodom azon a bizonyos szamárlétrán. Azt pedig nem lehet máshogy elérni, csak kemény munkával.
Hálásan pillantok a nő felé, ahogy leteszi az asztalra az utolsó papírt is. Ritkán akad segítségem errefelé, mindenkinek megvan a saját gondja-baja, senki sem ér rá azzal foglalkozni, hogy a másiknak éppen milyen szinten temeti be az irodáját a papírtenger. Számukra ez egészen mellékes dolog, csak legyen valaki, aki megcsinálja és rendszerezi őket. Hálátlan feladat.
 - Ismerhetem a férjed esetleg? Annyira ismerős vagy nekem, ne haragudj meg érte, nem tudlak hova tenni - még egyszer gyorsan végigfuttatom a tekintetem a jól öltözött nőn, aki mintha egy újság lapjai közél lépett volna elő. Finom, fiatalos vonások. Teljesen biztos, hogy láttam már valahol, de egyszerűen nem jut eszembe, hogy hol. Túlságosan lefoglalnak mindig a dolgaim, talán kicsit szórakozott vagyok és a nem lényeges információkat szelektálom. Jó tulajdonság, de néha idegesítő, ha egy ilyen helyzetben találja magát az ember.
- Óóó - szinte hallani lehet a koppanást, ahogy leesik a dolog. Legszívesebben az előző kérdéseimet visszavonnám, de már nem lehetséges. Érdekes dolog, hogy már másfél éve élek a faluban és a mai napig nem tudtam pontosan megfigyelni annak vezetőit. Még egyszer megnézem a nő arcát, hogy biztos legyek a dolgomban.
 - A polgármester úr felesége, elnézést kérek, sajnos nem sok időm és lehetőségem jutott eddig a falu életében részt venni, így nem esett le először. De akkor gondolom mostantól elég sűrűn fogunk találkozni, a tanács gyűlésein is - kissé elpirulok. Ez az én formám, mindig sikerült érdekes szituációkba kevernem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 22:01 | Link

Léna

Bár a nő színtiszta ellentétem volt, meglepő módon mégsem feszélyezett a társasága, nem találtam unalmasnak, vagy semmitmondónak. Ráfért volna néhány divattanács és egy kis rásegítés de nem tettem szóvá, mert mégis annyira beleillet a környezetébe, hogy második vizitre is takarosnak tűnt. Velem ellentétben, de nekem semmire nem volt szükségem, sem sminkre, semmiféle bűbájra, de hát nem mindenki lehet ilyen szerencsés. Ahogy hallgattam őt, még azt is eltudtam képzelni, hogy hosszabb időn keresztül megtudnám tűrni magam mellett, pedig tudatában annak, hogy milyen hosszú élet áll még előttem, ez azért nagy szó.
 - Azt hiszem, ismerheted, valószínűleg találkoztatok is már.
Megengedek magamnak egy halvány mosolyt, máskor sértené az egómat, hogy nem ismernek meg, vagy nem tekintenek rám csodálattal, de egy ilyen semmitmondó iroda kellős középen az egész olyan jelentéktelennek tűnt az egész, hogy még én éreztem volna kínosan magamat. Mivel Lénát a minisztériumi dolgozók közül az okosabbak közé sorolnám, viszonylag hamar esik le neki a tantusz. Nem veszem figyelembe, ahogy végigpillant rajtam, nyilván túl csinos vagyok ennek az istenverte falunak, de mégsem ezért bámult meg. Megvan az eredmény, tiéd a főnyeremény, hurrá.
Az égnek emelem a tekintetemet és nagyot sóhajtok. Valójában imponál, hogy elnézést kér és az ahogyan a szólít, mégis egyszerre ér a dolog kellemetlenül is. Nem várom én ezt el, tőle legalábbis.
 - A polgármester felesége inkább szereti a Nicol megszólítást, Léna.
A nevét egy kissé megnyomom, nyomatékosítva ezzel, hogy egyenlő partnerként tartom számon. Az ujjaimmal megtámaszkodom az asztalon és rápillantok. Irul-pirul, mintha valami kellemetlenségen értem volna és ez a dolog megmosolyogtat, ismét.
 - Miért, mire gondoltál mit keresek itt?
Kíváncsi vagyok rá és reménykedem benne, hogy őszinte lesz velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2013. július 17. 22:52 | Link

Nicol

Talán néhány embernek furcsa lehet az emberszeretetem meg az, hogy alapjában véve mindenkihez pozitívan állok hozzá és a legjobbat feltételezem róla. Aztán ez a kép vagy megmarad olyannak, mint a kiindulási helyzet vagy szépen lassan kezd leépülni és valami más alakul ki belőle. Ez mindig az éppen aktuális partneremtől függ, nem tőlem.
Nicol tipikusan nagyvilági nőnek néz ki, olyannak, akinek nem sok dolga akad a külsején kívül. Ápolt, látszik, hogy van ideje magára és általában ez az, ami bejön a férfiaknak, nem a lóti-futi, karrierista nők. Totális ellentétei vagyunk egymásnak, mégsem érzem úgy, hogy meg kellene hunyászkodnom előtte.
 - Rendben, Nicol - bólintok egyet, hogy még inkább nyomatékosítsam, felfogtam a dolgot és az erőviszonyok egyenlőségét is.
A nő külsejéből és  - így ha mondjuk azt - a posztjából ítélve felsőbbrendű magatartást néztem volna ki, de kellemesen kell csalódnom. Nem minden az, aminek látszik és örömmel jegyzem le magamnak, hogy Nicol nem rontott eddig a kiindulási helyzetből.
- Igazából azt hittem, itt dolgozol az első emeleten. Mondjuk mint személyi asszisztens vagy hasonló, bár meg kell hagyni, ők nem úgy öltözködnek, mint te - ahogy kimondtam, rájöttem, hogy kissé félreérthető a dolog, igyekszem is korrigálni - Ne érts félre, nagyon csinos vagy, csak én egy ilyenben mondjuk megfulladnék itt - pillantok a ruhájára célzásképp. És még mindig fránya önkontroll-hiány a beszéd terén. Lehet, hogy némasági fogadalmat kellene tennem egy időre, hogy ezekről leszokjak, de valószínűleg azt sem tudnám betartani. Meg kell tanulnom együtt élni a nagy számmal és kicsit átgondolni a dolgot, mielőtt valamit kimondok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 23:08 | Link

Léna

A megszólításra bólintok és részemről innentől kezdve ez a téma le is van zárva. Mástól elvárom a kivételezést a pitizést és a csodálatot, de egy nőtől nem igazán, főleg azért nem, mert nem érdemelte ki, hogy úgy viselkedjek vele. Ha rosszul indított volna, még sokkal többet is elvártam volna a megszólításon és tiszteleten kívül, de remekül helytáll a munkájában, hát nem fogok belekötni. Alázatosnak és szorgosnak tűnik, amire én soha nem lennék képes. Nem vagyunk egyformák, nekem más a szerepem és ez így van jól.
 - Nem szívesen lennék senki csicskása, már megbocsáss az alpári kifejezésért. Nem szívesen dolgoznék itt, túl nagy a sötétség, kicsik a szobák és sok az idegesítő ember.
Minden igyekezetem ellenére is süt belőle, hogy lenézem ezt a dolgot. Reménykedem benne, hogy ez nem fog negatívan hatni arra, ahogyan eddig vélekedett rólam, mert akkor pocsékba menne az a kemény munka, részemről. Igyekszem nem az lenni aki, próbálkozni pedig elég keményen próbálkozok de néha kiesek a dologból, sokkal szívesebben vagyok önmagam, de addig nem lehet az, amíg van rá ráció, hogy a másik fél esetlegesen félreérti a dolgot. Léna már biztosan rájött, hogy nem szimpla varázslóról van szó és abban is biztos vagyok, hogy más "fajok" tulajdonságaival is tisztában van.
 - Pedig hidd el, ez egy kényelmes viselet. Az öltözködéssel tudod megmutatni igazán, hogy ki vagy. Például, rólad azt tudom leszűrni, hogy komolyabban veszed magad annál, minthogy az öltözködéssel törődj. Ezzel nincs is semmi baj, de valóban ezt szeretnéd üzenni a világnak?
Oké, néha belőlem is kibukhat a kisördög, nem csak Léna szájára kellene tenni lakatot, hanem az enyémre is. Megbánó mosollyal nézek rá, nem akartam megsérteni, tényleg nem, de lehet, hogy ilyen körülmények között talán az egyszerű meglátásom sértőnek tűnhet a számára.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. július 18. 01:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2013. július 18. 09:27 | Link

Nicol

A minisztériumról és az itt folytatott munkáról kialakult véleményét mély együttérzéssel hallgatom. Nem azt mondom, hogy nem szeretek itt lenni, de néha tényleg hagyhatnának több teret az embernek. Senki sem szereti úgy érzeni magát, mint egy rab, miközben kötelező óráit tölti idebent. Az irodák valóban lehetnének tágasabbak, de még így is hálát adok az égnek, hogy van egy saját, privát kis kuckóm, mert őszintén szólva, a sok idegesítő és cserfes ember között, akiknek előbbre való a pletyka és a receptcsere, mint a munkájuk, egyszerűen nem tudnék dolgozni.
 - Én sem azért csináltam végig az egész kiképzést, hogy itt fulladjak meg a papíroktól, de egyelőre nincs más. Én pedig azt csinálom, ami éppen van.
Ez pedig az én életfilozófiám. Nicolról süt, hogy ez nem az ő világa és amiatt nem is tudom elítélni. Minden ember másra születik: van, aki vezetőnek, van, aki szorgos munkásnak és még sorolhatnám napestig, akkor sem érnék a végére. Szó mi szó, a véleményem nem változott róla, hiszen őszinte volt. Mondhatta volna, hogy igen, ő is nagyon szeretné ezt csinálni, de a férje miatt nem lehet, vagy valami ilyesmi, de nem tette és ez egy hatalmas piros pont.
A nő szépségén már egyáltalán nem akadok ki, főleg mert tudom, honnan fakad. Tanulmányaim során rengeteget kellett foglalkoznom a különböző emberi és nem emberi fajokkal, így egyből szembetűnt az, hogy a smink és egyéb cicomák nélkül is káprázatos külsejű nő ereiben nagy valószínűséggel vélavér csörgedezik. Ezzel nincs is semmi baj, amíg be nem gurul, mert akkor meneküljön ki-merre lát alapon elég gyorsan kellene elhagynom a szobát.
- Ez így van. Nincs időm ilyenekkel törődni, általában csak azt nézem, hogy ne tűnjek bohócnak. Lehet, hogy ez számodra érdekesen hangzik, de ha nekem némi szabadidőm van, akkor azt sem szépítkezéssel, hanem pihenéssel töltöm.
Igazából azon, hogy én mit szeretnék üzenni és valójában mit üzenek a világnak, nem igazán gondolkodtam el.
- Én egy egyedülálló, erős nőnek vallom magam, de lehet, hogy az öltözetem nem mindig ezt tükrözi... - nincs okom a haragra, elvégre én hoztam fel a témát, ő pedig csak rávezetett a lényegre és mintha igaza is volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér