36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 29. 13:50 | Link

Radetzky Andor



Kissé úgy érzi magát, mintha a halálsoron várakozna. Csapzott haza alól csak elvétve sandít föl a falon függő képekre, leginkább azonban maga elé bámul, felkészülve a legrosszabbra.
Az ajtó nyílására kelletlenül néz hátra. Nem szívleli Andort, bár racionális oka nincs erre, mindössze annyi, hogy a fickó már-már túlságosan is tiszta. Kissé megemelkedve fog vele kezet, érzi annak ápolt tenyerét, aztán ül vissza a helyére. Ösztönösen igazítja meg bőr kabátját magán, mintha próbálná legyőzni a köztük uralkodó, kínos szakadékot, ami a külsőségeket illeti, azonban nem megy sokra vele.
Egy kurta biccentéssel viszonozza a köszönést, a tekintete ekkor már a férfi előtt heverő, kikészített papírokon pihen. Várakozása alatt tűnődött rajta, hogy belepillant, ám az itteni tartózkodása alatt megtanulta már, a kíváncsiság nem kifizetődő és nem egyszer fájdalmas büntetést hordoz.
   -  Semennyit. A szövetségiek üzenték, hogy jöjjek ide.
Kissé megrántja a vállát, előrébb dől, könyökét megtámasztva a térdein. Essünk túl rajta, gondolja magában, hiszen bármi vár rá, az ellen már semmit sem tehet.
Ám arra, amit hall, végképp nem számított. Összeráncolja a homlokát, a férfi még szinte be sem fejezi a mondandóját. ő maga azonnal rávágja a véleményét, apró durvasággal:
   -  Nem. Nem, azt nem. Amerikai vagyok, a kinti kommandó tagja, nem helyezhetnek át. Az Államokat szolgálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 29. 15:21 | Link

Mr. Warren

Sejtette, hogy nem avatták be a férfit. Nem szokásuk. Szeretik a piszkos ügyeket másra bízni, ő is, ezt nem tagadja, azonban most ő lett az, akinek ezt el kell intézni. Sejti, hogy a férfi tiltakozni fog, és valóban. Szinte még be se fejezi a mondandóját, máris az ellenkezés kerül előtérbe. Nyugodtan emeli fel a kezét, jelezve, hogy szólni kíván, azonban türelmesen megvárja, amíg a férfi elmondja a véleményét. Az ilyesmi sosem kellemes, ő sem fogadta a legjobban, hogy két helyen kell dolgoznia, az elején megterhelő volt, ám később kárpótolták mindenért a fizetéseként szolgáló galleonok, az elismerség, a valakivé válás.
- Én pedig magyar, mégis az elmúlt évtizedek során nem kevés alkalommal szolgáltam más országokat. Tegnap még Amerika, ma Magyarország, ki tudja, lehet, hogy holnap már Finnország. Sosem lehet tudni, mit hoz a holnap a mi szakmánkban. Örüljünk, amíg elmondhatjuk, hogy van holnap.
Hiszen az aurorok élete nem könnyű. Adják-veszik őket, mintha egyszerű termékek lennének, nem veszik figyelembe, hogy van-e családja, vagy sem, hány éhes szájat etet, milyen kapcsolatokat alakított ki. Egyszerűen csak termékként tekintenek rá. A minisztériumok fele működik így nagyjából, a másik fele a biztos állások terepe, olyan állásoké, melyekre mindenhol megtalálják a megfelelő embert. Ezek az emberek csinálják jól, hiszen ők tudnak tervezni. Azonban, ha az ember nem akar beleőrülni a monotonitásba, akkor biztos, hogy azon az oldalon igyekszik elhelyezkedni, ahol veszély van, és ahol bizony adják-veszik az embereket.
- Bárkit áthelyezhetnek, bármikor. Most önnel is ez történt.
Nyugodtan beszél, mintha épp a mai, kissé borongós időjárást elemezné könnyedén. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű. Önérzetes, hazafiaknál amúgy is nehezebb a dolog. Ujjait végighúzza a dosszié oldalán, majd feltárva, a férfi számára is látható lesz egy kisebb iratkupac. A személyes aktája, amit átküldtek.
- A megbízása május elsejétől, határozatlan ideig szól. Ezek beutalók, az összes korábbi orvosi vizsgálatot meg kell ismételnie. Ezzel a minisztérium pszichológusához kell mennie, mindegy melyik kirendeltséget választja, ha jól tudom az itteni pszichológus, az a vörös hajú ismeri már. Ezen kívül kell egy független pszichológustól is vélemény. Ha nem ismer másikat, kérje meg az ittenit, biztos segít önnek. Rendelkezésére bocsáthatunk az itt tartózkodása alatti időszakra egy minisztériumi lakást. Bogolyfalván jelenleg két társasházi lakás és két kisebb kertes ház áll rendelkezésére, Budanekeresden hét társasházi lakás. Az elkövetkezendő egy hétben kell döntenie arról, igényel-e házat vagy lakást. Van kérdése?
Eddig inkább az előtte lévő papírt figyelte, illetve  a beutalókat, és a rendelkezésre bocsátható lakások, házak rövid, képes leírását válogatta össze és nyújtotta át a férfinek, gondosan ügyelve arra, nehogy valami kimaradjon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 29. 15:37 | Link

Radetzky Andor



Idegesen és értetlenül dől hátra, tekintete palástolatlan agresszivitást sugall.
Az agyában végigfut minden, ami az amerikai állásához kötődhet. Számára ez ugyanis nem egyszerű hivatás, hanem az életének stabil és talán leginkább meghatározó része. Az Egyesült Államokban született, először a nemzetvédelemnél szolgált, a hazája iránt elkötelezettséget pedig sokkal valódibbnak érzi, mint mindenféle hűséget, amit emberek iránt tapasztal. Dwayne ugyanis nem csak dolgozott az amerikai minisztériumban - szerette is azt.
Idegesen húzza föl a vállait, konok hallgatásba fojtja feltörő haragját. Igazságtalannak és gerinctelennek tartja azt, ami vele történik. Természetesen többször vett részt kisebb- nagyobb kiküldetéseken, a parancsokat azonban mindvégig drága Anyaföldje adta. Megnyugtatólag hatott a rétisasos pecsét a hivatalos leveleken, mintha ez lett volna, ami összeköti az otthonával. Most azonban mindezt egyszerűen, nevetve elveszik tőle.
Mogorván bólint, jelezve, hogy megértette az instrukciókat, bár egyáltalán nem biztos, hogy teljesíti is őket. Az efféle pszichológusi alkalmassági vizsgálatokkal rendszeresen elkésik, hadilábon áll az agyturkászok fajtájával is - érthető okokból. Apró agyával nehezen fogja fel, mi szükség van a gyermekkora vagy épp a nőkkel való viharos kapcsolatának firtatására egy vadidegentől, mintha ez számítana is bármit az éles helyzetek során...
A papírok után azonban nem nyúl. Karba font kézzel, mozdulatlanul bámul a felettesére.
   -  Egyáltalán melyik egységbe helyeznek? Én nem fogok vallomásokat elemezni, akkor inkább...
Cifra káromkodással fejezi be a mondatát, kifejezvén vele, mi is lenne az, amit szívesebben tenne az irodai munkánál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 29. 16:32 | Link

Mr. Warren

A káromkodásra meg rezzen, hallott már a férfiről. Tudja, hogy indulatos, ahogy ő szokott finoman fogalmazni, katona. Nem lepődik meg rajta. Az itteniek közül is jó páran neveletlenek. Amíg a férfi káromkodik, ő az órájára pillant, ha így folytatja még benézhet a fiához is. Középső gyermeke nem hasonlít rá egy cseppet se, vele nem tudta megtalálni a hangot, ő inkább az anyja fia, de mivel már nem lakik otthon, így néha eleget tesz a neje kérésének, és megérdeklődi tőle hogy van, és hogy vannak az unokák. Amolyan hivatalos látogatás, amit a neje erőltet rá, és mindketten érzik, hogy kellemetlen.
- Nem kell elemeznie, erre megvan az emberünk. Nem kifejezetten kívánunk változtatni a munkakörén, ez egy kis pihenés lenne, hiszen itt is el kell látni a védelmet, de jóval kisebb területen. Azért remélem nem fog unatkozni, amíg nálunk van.
Felpillant a férfire és elmosolyodik, mely inkább egy gyilkos mosolya, mint egy hétköznapi emberé. A legtöbben itt tartanak ettől a mosolytól. Nem véletlenül, jól még nem jártak. Nem csoda, ha megdöbbennek az emberek, amikor megismerik a feleségét. Azok is, akik Botondot, a legidősebb fiát ismerték életében, vagy Balázst, a középsőt ismerik, képesek megdöbbeni, hiszen nem hasonlítanak rá. Egyedül Benjamin az, aki az apjára ütött, amit a férfi nem könyvel el olyan jó aránynak.
- Nos Mr. Warren, egy hét múlva ilyenkor ismét találkozunk, addig kérem végezze el a szükséges vizsgálatokat, és döntse el, kíván-e lakást igényelni. Nekem most van egy hivatalos találkozásom a mugli magyarázatszerkesztővel. Ha kérdése van, hagyjon üzenetet nekem a titkárságon, és igyekszem válaszolni. Az itteniekkel úgy tudom, már megismerkedett. Budanekeresdre egy hét múlva kísérem el, hogy az ottaniakkal is megismerkedjen. Most ha megbocsát.
Biccent is egyet hozzá, és lassan elindul kifelé az irodából. Ezt le is tudta, jön a következő nehéz menet, meglátogatni a fiát. Érezhetően inkább hallgatta volna még a férfi káromkodását.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 29. 16:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. május 9. 06:18 | Link

Đomi

Hiába nyomta le Petre előzékenyen az ébresztőórát, és hiába ölelte át kedveskedve, csókot nyomva a fejére, miközben még valahol álomországban járt, tudta, hogy kelnie kell, és tudta, hogy kelnie kell, el kell készülnie, és el kell indulnia. Nagy nehezen, de rávette magát arra, hogy felkeljen és lezuhanyozzon. Rosszul érezte magát, nem azért mert gyermeket várt, hanem mindazért, ami a napi napon történni fog, és mindazért, ami a jövőben történhet a mai nap után.
~ Ne légy ostoba, a kettő nem ugyanaz. ~
Valahol mélyen tudja, hogy igaza van, de egyszerűen nem tudja figyelmen kívül hagyni azt, ami történt. Persze ez nem olyan egyszerű, ez igaz. A két ember halálához azonban talán valamilyen halvány módon mégiscsak van köze. Nem nagyon…csak egy picit…pindurkát. A zuhany alól kilépve, gyorsan törülközőbe csavarta magát, és a falnak vetett háttal egy pillanatra behunyta a szemét.
~ Đomi esete más. ~
Vagy százszor elismételve magában a mondatot, lassan kezdte is elhinni, hogy valóban így van. Más, ez tény, de most elkezdett olyanok miatt aggódni, hogy túl hamar fejezték be, túl gyorsan haladtak, valami kimaradt. Mindenen gyakorlatilag. Nem akarja elszúrni, nem akarja tönkretenni egy ember életét azzal, ha túl gyorsan haladtak és emiatt mindketten elbízták magukat. Talán várni kellett volna még, de a végén már nem volt mire. Viszont abban biztos, hogy többet ő nem fog elvállalni. Egyszerűen ez sokkal aggasztóbb, mint hitte. Inkább marad az illúziónál, meg, ha olykor akad néhány patrónus. Szíve szerint elelmélkedne erről a férjének is öltözés közben, de egyrészt Petre alszik, másrészt a mágia ezen része nem túlzottan hatja meg, talán rosszul is esik neki, mivel a varázslatok alkalmazása nem különösebben megy neki. Nem véletlenül vett vissza a nő is, hogy ne érezze magát Petre olyan rosszul. Ilyenek okán az okklumencia se kifejezetten az erőssége, így ezeket könnyedén ki tudja olvasni belőle.
Az utolsó simítások után, táskáját magához véve, csendben oson le az előszobába, húzza fel a cipőjét, veszi a kulcsait, és hagyja el a házat. Viszonylag korán van még, de nem baj, a reggeli csípős hideg legalább felébreszti kicsit. Nem kell sokáig mennie, és könnyen kiszúrja a fiút is, aki éppen felkel, hogy üdvözölje, ő azonban egy szó nélkül lép oda hozzá, és öleli át szorosan, mint anya a vizsgázó gyermekét. Valami olyasmi a helyzet nem? Elengedve rámosolyog és kicsit megigazítja a srác haját.
- Lesznek bent emberek, akik mogorvák, és kellemetlenkedők, a helyi góré is ilyen, de ezeket hagyd figyelmen kívül. A megbízottak szerintem az unalmas munkájukba fáradtak már bele, némelyikük még csak nem is animágus, így nem érthetik a dolgot. Nem a gyorsaság, a pontosság a cél, rendben? Nem szeretném, ha valami elromlana menet közben. Most pedig mondj el mindent, amitől tartasz, kezd el kiüríteni a fejed, hogy bent már csak az akkor feltámadó gondolataidat kelljen kiütnöd.


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. június 9. 08:51 | Link

Alexa


Gyorsaság, pontosság, akaraterő. Kézilabdában ez, animágiánál a gyorsaság nem. Ott a pontosság a cél, semmi más. Ha elrontok valamit, nincs az, hogy újrapróbáljam. Nincs következő lehetőség, hatvan perces játékidő, ahol a lefújás előtti harminc másodperc akár meccsfordító idő is lehet. Nem, itt egy lehetőség van, amit ha elrontok, akkor jobbik esetben nem lehetek animágus, a rosszabbik esetre meg nem akarok gondolni. Félek, ez nyilvánvaló, hiszen ez a vizsga túltesz az eddigi összes vizsgámon. Itt nagyobb hangsúly lesz a gyakorlati részen, igaz, arról fogalmam sincs, hogy elméleti lesz-e. Alexa felkészített, és ameddig várakoztam rá, addig átismételtem a tanultakat, és a lépéseket is. Elmekiürítés, koncentrálás a sikeres átalakulásra, majd külső és belső átalakulás. Elméletben könnyű, gyakorlatban viszont eléggé nehéz, az utolsó lépés pedig egyszerűen a legnehezebb. Hiszen összhangban kell lennie a kettőnek, nem mehet az egyik a másik nélkül.
Felkeltem, mikor megpillantottam a tanáromat, ám köszönés helyett egy ölelést kaptam. Éreztem benne, hogy félt, illetve aggódik is, amit teljes mértékben megértettem. Ha nekem lenne egy olyan diákom, aki animágiát tanul, és ma lenne a bejegyzésének napja, én is félteném. Szorításából kiszabadulva (melyet öleléssel viszonoztam), mosolyogva néztem rá, és egy fintort eresztettem meg, mikor hajamat igazgatta. Nem csípem, ha valaki birizgálja, de most elnézem, elvégre ez legyen a legkisebb problémám. Kérdésére sóhajtottam egyet, lehunytam a szemeimet pár pillanatra, aztán vettem egy mély levegőt.
– Röviden és tömören: mindentől. Hogy olyat kérdeznek, amire nem tudom a választ... hogy elfelejtem kiüríteni a fejem... hogy megzavarnak valamivel, amikor átalakulok... hogy beüt valami gikszer a visszaalakulásnál... Egyszóval: mindentől. –közben lehunytam a szemeimet, és azt tettem, amit Alexa kért. Elmondtam a gondokat, jobban mondva kiadtam magamból,  hiszen a fejemben már nem voltak benne, mert közben ki is ürítettem azt. Elmosolyodva hallgattam, hogy a legtöbben nem is animágusok lesznek bent. Ez valamivel több önbizalmat ad, mert akkor ők nem tudnak mindenben lépésembe belekötni. Valószínű, hogy ők lesznek az elmélettel foglakozó egyének, feltéve ha lesz olyan is.
– Ott leszel velem végig, ugye? –némi félelem azért volt bennem, és nagyon reménykedtem abban, hogy Alexa mellettem marad. Ha olyan lesz, mint a gyakorlásokon, akkor pedig egyenesen szükségem is lesz rá az átalakulások után. Tény, hogy már rutin feladatnak kellene lennie, de azért egy személy előtt és egy bizottság előtt való átalakulás között jóval nagy kaliberű különbség van. Vettem egy utolsó mély levegőt még kint, és ha kell, akkor megindultam Alexával befelé, hogy letudhassam végre ezt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. június 26. 15:33 | Link

Đomi

Mosolyogva hallgatja a fiú problémáit, igyekszik nyugalmat sugallni neki, anélkül, hogy erről említést tenne neki, csak egy kicsit hatol a fejébe, csak egy kicsit próbál nyugtató, ám mindenképpen hamis illatokat belecsempészni. Ezt a fiú nem is érezheti, hiszen nagyon erőlködnie se kell. Az elmúlt hosszú hónapok során eljutott már addig, hogy kiismerje, mi az, ami megnyugtatja a fiút, és mellette tud figyelni arra is, hogy mi mond.
- Olyat nem tudnak kérdezni. Különben is, a kérdezők nagyon idősek szoktak lenni, nem hallanak már olyan jól, ha valami nem stimmel, majd jelzem, ne aggódj, de már számtalanszor bizonyítottad, hogy az elmélettel nincs problémád. Csak lazán, képzeld azt, hogy én kérdezlek mindig, én is foglak, tévedés ne essék, mert nekem is kell, amolyan mentő kérdések lesznek, azt fogom kérdezni, amit a legjobban tudsz, hogy menjen az idő.
A másikra, mármint, hogy megzavarják kuncog egy kicsit és megrázz a fejét. Ezt elfelejtette elmondani, így itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
- Nem fognak. Azt csak én csinálom. Itt van egy kissé veszélyesebb pálya, ez tény, de a veszély csak akkor kezdődik, amikor már átváltoztál, és beléptél a pályára. Én viszont nem végzek fél munkát, ha valaki nálam tanul, az úgy tanulja meg az átváltozásokat, hogy azokat a kastély oltalmazó falain kilépve is alkalmazni tudja. Jó mesterem volt nekem is, aki továbbadta a tudását, és mellette megtanulhattam, milyen is az, amikor egy oktató nem figyel oda a világra, és milyen az, amikor úgy tanít, hogy azzal bármikor és bárhol megállhatod a helyed. Sokszor konzultáltam vele, ő az, aki a pályát is összeállította, a bizottság elnöke is ő lesz talán, de ez nem biztos. Egyet javaslok, álld a tekintetét, nagyon átható, mintha a vesédbe látna, de gondolj arra, hogy az első munkanapján felpofozta az egyik diákját, akivel azóta is rendszeresen találkozik, és társasjátékokat játszanak. Rá figyelj a leginkább, rendben? Ha beloptad magad a szívébe, akkor nincs már probléma, és ha egy olyan morcos embernek, mint Felagund professzor is sikerült meghódítania a szívét, akkor neked is menni fog.
Azt már nem teszi hozzá, hogy a nő amúgy animágus, hiszen érzi, ahogy a fiú a korábbi kijelentésétől megnyugodott, nem akarja most összezavarni azzal, hogy jaaa, amúgy az elnök az, mert lehet, akkor Đomi kifutna a világból.
- Persze, ettől nem kell tartanod, végig melletted leszek. Az átalakulás közben nyugodtan nézhetsz rám is, ha az megnyugtat, na de induljunk meg, mert még a végén azt hiszik nem is jövünk.
A fiú előtt lép be a hatalmas épületbe, ahol a recepción az eggyel lejjebb lévő szintre küldik, ott van egyedül olyan része a minisztériumnak, amit akármivé lehet alakítani. Biztatóan rámosolyog a fiúra, mielőtt kinyitnák előttük az ajtót, és a hét fős bizottság elé vonulnának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Radetzky Úr
Írta: 2014. július 7. 22:02
| Link



Kicsit ugyan rosszul érzem magam, amiért nem szóltam Emmának, hivatalos dolgom akadt, de hát... nem lóghatok folyton a nyakán, ugye? És bárhogy is nézzük, már tizennyolc vagyok, hivatalosan is egy éve nagykorú.
Oké, hogy szükségem van rá, szükségem lenne rá akkor is, mikor átlépem a Hivatal küszöbét, de... de egyedül kell megoldanom, nem menekülhetek mindig a múltam elől, nem is tudnék.
Egy kávéspohárral a kezemben járom az utcát, mintha abból nem csak koffeint nyernék, hanem erőt is. Nem tudom, mennyire kéne rosszul éreznem magam, hisz íme még egy idegen, aki tudja, bő egy évig nem voltam beszámítható. Kellenek a pszichológusi jelentések, hogy mielőtt terepmunkára küldenek, megbizonyosodjanak róla, nem vagyok pszichopata.
Ez elkeserít és dühít is egyszerre, hisz... sose tudnék ártani senkinek, másrészt meg szörnyű, hogy ha valakinek külső segítségre van szüksége, máris tömeggyilkosként tekintenek rá.
Nem vagyok őrült, soha nem is voltam, az egyetlen nagy bajom az, hogy nem bírtam egyedül feldolgozni a történteket, de ez a mai napig se megy. Csak annyit értünk el, hogy már nem ordítok a fájdalomtól, ha rájuk gondolok.
A meleg jót tesz, ahogy a napsütés is, nem érzem olyan mélabúsnak magam, még ha a felém intézett mosolyokat nem is viszonzom. Úgy néz ki, a jó idő mindenkire ráragasztja a bélyegét, ahogy rám is, csak arra nem vagyok képes, hogy ezt ki is mutassam, még nem.
Felsóhajtok, mikor egy pillanatra megállok a hatalmas épület előtt. Nem tudom, tényleg be akarok-e menni, de azzal tisztában vagyok, hogy ez nem kedv kérdése. A felszólító levél se épp kedves hangnemről árulkodott, amiben közölték velem, itt vannak a papírok, de ők nem Posta, hogy ők hozzák. Vagyis a tömérdek hivatalos szóból ezt sikerült leszűrnöm. Mindenesetre, hatalmas piros pont, amiért az anyanyelvemen közölték ezt velem, és nem kellett mellette még a magyarral is bajlódnom.
- Jó napot, Tara McNeilly vagyok. Ha minden igaz, megjöttek a papírjaim - szép összetett mondat, már-már alig hallható az akcentus miatt, de hát én próbálkozom. Persze odaérve az irodához jól nevelten kopogok is, mielőtt belépnék.
Aztán kicsit ledöbbenek, mikor egy tök fiatal férfit látok meg, sőt el is pirulok, mert... nem erre számítottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 8. 12:53 | Link

Tara

Legújabb unaloműzőmként ceruzákat dobálok a plafon felé, és elégedettséggel tölt el, ha ott is maradnak. Utálok unatkozni, és hiába a hőhűtő bűbáj, ha menet közben meleg van, és az emberek nem szívesen jönnek ide, ami azt jelenti, hogy nincs munkám, és unatkozok. Tele vagyok problémákkal tudom. Jobb lett volna, ha nem töltöm a tegnap minden percét munkával, akkor talán mára is maradt volna valami. Végső elkeseredésemben felállok, és elsétálok a teakonyháig, hogy legalább egy kis kávét és csokis kekszet szerezzek magamnak.
Tudom, mindenki arra számít, hogy feketén iszom a kávét, és nem illik oda a csokis keksz, de be kell vallanom, erről szó sincs. Igazából tejeskávét iszok, és szeretem az édes ízeket. Ennyit a hideg külsőből levont következtetésekről. Ezekkel sétálok vissza, és unottan nyugtázom, hogy már öt perccel közelebb vagyunk a munkaidő végéhez.
A zakómat a háttámlára terítem, fehér ingem ujjait feljebb hajtom, és a nyakkendőmet is meglazítom kissé, hogy kényelmesebben legyek. Remélem apám nem most találja ki, hogy meg akar látogatni, mert az öltözködési szabályzat ilyen fokú megszegése egy Radetzkynél már-már halálos bűn. Szerintem képes lenne tényleg börtönbe juttatni emiatt. Talán annyira mégsem hasonlítunk. A kényelmesebb légkör újrateremtése után ismét a székembe helyezkedtem el, és jobb tevékenység híján, csak lelebegtetem a sikeresen feljuttatott ceruzákat, majd újra bedobálom őket a tartóba. Nagyon sok értelme van a mai napomnak.
Éppen azon elmélkedek, hogy vajon feltűnne-e annak a pár embernek, aki itt maradt, ha esetleg lelépnék, és ráfognám, hogy hivatalos ügyet intézek, amikor kopognak, én pedig, mint, aki éppen nagy munkában van – elvégre egy durrfarkú szurcsókot ilyen mesteri pontossággal lerajzolni igenis művészet – pillantok fel a sötét szépségre.
- Gyere csak be.
Jót mosolygok magamban a tényen, hogy lemagázott, valószínűleg egy nyolcvan és a halál közötti embert várnak az emberek, aki tartogatja a papírjaikat, és legalább egy fél délelőttöt rászánnak arra, hogy majd az öreg előkeresni a papírokat. Ehelyett viszont engem találnak, és a lány arcán a pír azt jelzi, hogy erre a legkevésbé sem számított. Tökéletes.
- Kérhetek egy nevet még egyszer?
Persze elsőre is hallottam, de hát az időhúzás mire nem jó, legalább fél perccel tovább marad majd, ami azt jelenti, hogy fél perccel kevesebbet kell majd unatkoznom.
- Milyen papírok egész pontosan?
Tekintve, hogy a neve újra elmondása után egy csinos kis paksamétát húzok elő. Elég sok húzódik mögöttem, elvégre mindent, ami hozzánk fut be iktatnom kell, és sok emberről vannak itt mindenféle feljegyzések is, amiket olykor szívesen böngészek én magam is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Radetzky Úr
Írta: 2014. július 8. 19:12
| Link

Nem is vagy öreg  Shocked

Nos, az elképzelésemnek, miszerint a hivatalos dolgokat letudva majd kedélyesen csevegünk az élettapasztalatokról, unokákról, karrierről, lőttek. Oké, én már csak ilyen barátságos helynek képzelem el az irodát, elvégre... mi másért járna ide egy csomó ember olyan gyakran?
Én még nem is intéztem hivatalos ügyeket, vagyis... amiket intéztem, azoknak töredékére nem emlékszem, lévén abban az időszakomban történtek. gyász közepén meg mindennel törődik az ember, csak azzal nem, mennyibe kerül a koporsó, milyen nagy temetést szeretne.
Épp ezért állok itt most teljesen leforrázva, és küzdök a kényszerrel, hogy feltépjem azt a nyavalyás ajtót, és fussak, tök mindegy merre, csak el innen. Mert hiába vagyok egy érzelmi csődtömeg jelenleg, azt azért észre kell vennem, hogy a velem szemben ülő, nem csak szemtelenül fiatal, de még elég jó vágású is. Valamiért mindig vonzottak azok a pasik, akik ilyen mértékben adnak magukra, ez valami hülye női berögződés lehet, ugyanakkor, nem értem, ő miért ragadt le az irodai melónál, mikor sokkal érdekesebb, izgalmasabb munkák is akadnak? Na, de ez az ő dolga, és biztos, hogy nem teszem fel a kérdést neki, inkább küzdök meg a tömérdek kérdőjellel.
- Öhm... Tara... McNeilly - aprót rázok a fejemen, és próbálom megtalálni a hangom. Tudom, tudom felettébb ostoba, és szánalomra méltó látványt kelthetek így, de már megszoktam.
A kérdést hallva, még az eddiginél is jobban zavarba jövök, mert nyíltan felvállalni, hogy nem vagyok mentálisan egészséges... vagyis... voltam, vagy ki tudja, azért az megint más dió.
- A pszichológiai vizsgálatom eredményei, illetve az eddigi leletek - mégis csak sikerül kinyögnöm, ráadásul még aránylag határozottan is, mintha ebben semmi szégyellni való nem lenne. Voltaképp nincs is, legalább is számomra.
- Látom, izgalmas munkája van - tekintek először a rajzra, majd a férfire, felvont szemöldökkel, és igyekszem elfojtani a kitörni készülő mosolyom. Hoppá, ez az első alkalom, mikor tényleg magától jönne, és akkor se hagyom, na mindegy. És persze, ha már ilyen alkalmam adódott, elvégre, ha nem lépek közelebb az íróasztalhoz abban a reményben, hogy egy kevéske engem is ér a hő hűtő bűbájból, nem látom meg, és hát na... ne csak én legyek itt zavarban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Andor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2014. július 17. 11:14 | Link

Vizsga

A fiút és a nőt az épületbe lépve a kint ülő volt rellonos hölgy lefelé irányítja, ahova csak lépcső vezet lefelé, lift már nem. Az épület ezen része elzárt, a biztonsági őr által tudnak csak lejutni a fáklyákkal megvilágított folyosóra, melynek szűk folyosóján épp csak elfér két ember. Látszik, hogy erre a részre nem költöttek annyit, mint a fentiekre. Nem is használják minden nap, szokni kell a sötétséget.
A terembe lépve a fiú már láthatja, hogy a nagyobb részén több évszakon átívelő terep várja, míg a kisebb részén egy hosszú asztal mögött már sorakoznak a fejek. Egész pontosan hat, a hetedik, üres helyre pedig a szőke nő érkezik.
- Nagy Bátor Đominic? Üdvözlöm, fáradjon ide.
A férfi, aki középen ül, mély hangú, hangja hideg, tekintete halott. Az előttük lévő üres részre mutat. Annyit se kedveztek szegény fiúnak, hogy hellyel kínálják. Miközben a tanára is elfoglalja a helyét, elővesz egy köteg papírt, amit a fiú felé fordítva, egy hattyútollal és egy üveg tintával közelebb tol hozzá.
- Nézze meg, hogy az adatok stimmelnek-e, ha igen minden példányt írjon alá. Az utolsó négy példány a vizsga közbeni esetleges baleset okozta sérülésekre, illetve halálesetre vonatkozik, mely okán a minisztérium nem vádolható, hiszen ön szabad akaratából jelent meg.
A hangja nem árul el érzelmeket, sokak szerint azért, mert nincs neki, így nincs, ami kikerüljön. Mindenesetre, ha a fiú mindent aláírt visszahúzza, a lapok pedig maguktól több kupacra oszlanak.
- Bemutatnám a bizottság tagjait. Dr. Szentirmai Auróra minisztériumi pszichológus, Dr. Mácsai Zója független pszichológus, Elisabeth Shanes külsős oktató, Alexandra Krise oktató, Fehérvári Gyula a minisztérium megbízottja, aki a bejegyzésekkel foglalkozik, vagyis ha sikeres vizsgát tesz, a későbbiekben vele fog még találkozni. Wickler György a Mágustanoda igazgatója, jómagam pedig Radetzky Andor minisztériumvezető vagyok, illetve a jelen bizottság elnöke. A pszichológiai kiértékelését megkaptam. A tanári, és külső mentori véleményezőt megkaptam. Az igazgatói véleményezőt megkaptam. Hiányzó dokumentum nincs, így megkezdheti a vizsgát.
Mivel minden hivatalossá vált, innen már nincs visszaút, illetve egy, ha a fiú elszalad, de hát az elég érdekes lenne.
- Ismertesse az átváltozás folyamatát, mutassa be az állatot, amivé átalakul, pozitív és negatív tulajdonságait is felsorakoztatva. Indokolja a választását és nevezze meg, miért éppen ezt az állatot választotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 20. 21:13 | Link

Young Tara

Egy kicsit ferdítek, hiszen pontosan tudom, hogy miért is jöt, de ezzel is nyerhetek pár percet, amit nem ceruzák értelmetlen dobálásával kell töltenem. Nem mondanám, hogy gyorsan, inkább kényelmes tempóban kelek fel, lépek a beérkező, és kiadásra váró papírokhoz, és bár sorban van mind, lassan kezdem el kikeresni a megfelelőt.
- Áh meg is vannak.
Már vagy ezer éve, de hát háttal állok neki, így aztán nem láthatja, hogy éppen belekukkantok a papírjaiba. Tudom, rossz vagyok, de hát kell egy kis szórakozás nem? Mondjuk simán utánakérdezek a fenti ismeretségeimnél, hogy mit érdemes tudni a lányról, mert valljuk be, csinosnak elég csinos, talán még… na de ez majd elválik. Megfordulva visszalépek az asztalomhoz, és öt lapot nyújtok át felé.
- Olvasd el nyugodtan, amúgy csak egy kijelentés, hogy kiadtam a papírokat, ha elveszted őket, akkor a saját költségedre tudunk másolt példányt kiadni belőle. Azért öt, mert az irattártól elkezdve a vezetőig mindenkinek lesz belőle egy példánya. Mármint csak ebből, a papírjaidból nem, azokiat nekem is úgy kell majd kikérnem, ha elhagyod őket.
Nem értem, miért ez a nagy szabályozás, meg ez a sok kör, de biztos jó oka van rá mindenkinek. Elég kemény, hogy azt feltételezik mindenkiről, hogy néhány papírral romba döntik a varázslótársadalmat. Mondjuk, tény, nem lenne nehéz, de azért szörnyen igazságtalan.
- Nem olyan rossz, az esetek nagy részében, ma éppen szörnyen unalmas nap van. Máskor azért járnak itt emberek. Gondoltam, hogy lelépek, de ha ez megtörténik, akkor a nagyfőnök biztos éppen erre jár, és az állásomra legalább húsz másik embert tud.
Ezt minden vacsora alatt el is meséli, szóval ha valaki azt hiszi, nem tudom mi az az érzelmi zsarolás, hát az nagyon téved, de inkább engem vegyen elő, mint a bátyám özvegyét, aki két évvel később is csak csendesen él a ház egy szegletében a kislányával. Szerintem ha Liára ráfújna, egyből összetörne.
- Minisztériumi diákmunka esetleg érdekel?
A közelebb lépéstől nem jövök zavarba, sőt, imádom, ha az emberek leküzdik az íróasztal okozta akadályokat, főleg, ha nem trollok, azt az esetet inkább kihagynám, mert lehet a bűzbe halnék bele. A zavar helyett fél kezemmel az asztalra támaszkodom, a másikat zsebre teszem és ellenállhatatlan félmosolyomat is rávillantom a lányra.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 20. 21:50 | Link

Benjamin... izé... bácsi Cheesy

Most már kezdem kicsit hülyén érezni magam. Vajon, mennyi idő telik el aközött, míg én kifutok innen, és ő ezt felfogja? Á, olyan gyorsan futni úgyse tudok, már pedig, nagy kedvem van hozzá. Nagyon nagy. Én ostoba, hogy nem hagytam, hogy Emma elkísérjen, akkor talán most nem úgy vizslatnám szegényt, mint aki szellemet lát. Dehát tényleg fogalmam sincs, mit keres itt, ilyen fiatalon.
- Szuper - ahogy nyújtja, én hirtelen mozdulattal kapom is ki a kezéből, még csak az hiányzik, hogy a szemem előtt vájkáljon abban a sok csúnya dologban, mai az életemet övezi. Amúgy se vagyok büszke arra, ami voltam, hát még ha más is megtudja, hogy külső segítségre volt szükségem. Tény, nem vagyok egy erős jellem, marha gyorsan össze tudok törni, főleg mostanában, azok után.
- Nem hagyom el, vigyázni szoktam a holmiimra, de te jó ég, ennyi melót - sóhajtok fel, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy papír átadása körül ennyi a macera. Nem is nagyon irigylem érte, hogy ezt ki tudja egy nap hányszor kell más szályába rágnia, és még továbbra se értem, mit keres itt. Szeritnem, ez lesz a nap talánya. De most komolyan, ha ti ránéznétek, ti is előbb képzelnétek el egy újság címlapján, mint itt egy asztal mögött. És ezért olyan zavarba ejtő az egész, mert bármennyire próbálom tagadni, én is csak nőből vagyok.
- Pedig ilyen melegben inkább fagyizni, vagy fürdeni kellene - jelentem ki nagy okosan, még biccentek is mellé egy aprót, jelezve, hogy igazam van, és nem csak azért, mert nő vagyok.
- Persze a munka nemesít - teszem hozzá gyorsan, mielőtt még az jönne le, hogy szabályszegésre buzdítanám, csak hát... itt alig van levegő, csoda, hogy neki nincs légszomja, és annyira lelombozó ez az iroda, hogy... oké, nem én dolgozok itt, és amúgy is... illetlenség ilyen jellegű véleményt formálni, még gondolatban is.
- Öhm... - fojtja belém a szót meg a levegőt is a kósza kérdésével, még a szemem is elkerekedik, és alig észrevehetően hátrálok is. Mondtam, hogy nem vagyok teljesen százas.
- Izé... én nem értek ám az ilyesmihez, vannak erre nálam sokkal alkalmasabb diákok is, akik... - harapom el a mondat végét, mert azt csak mégse vághatom a fejéhez, hogy olyat kéne találnia, aki képes két percnél tovább is összefüggően beszélni a jelenlétében.
- Ráadásul a nyelvet se tudom még, bájital segítségével beszélek, és megértem, de ez nem terjed ki az írásra, meg az olvasásra - remélem,
ez elég nyomós indok, plusz azt se tudom, Emma vajon mit szólna ehhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 30. 01:48 | Link

Vizsga


Csak hallgattam a szavakat, és elraktároztam őket az elmém mélyébe. Máshogy nem reagáltam, mert a jelenlegi helyzetben feleslegesnek tartottam. Alexa megnyugtatott, és ez pont elég is ahhoz, hogy végre meginduljunk befele. Látszott, hogy amerre megyünk, nem valami fényes és igényes hely. Tuti spóroltak a pénzzel, mert ráadásul lépcsőzni is kell. Nincs ezzel gond, de úgy tudtam, hogy mindenhova lift vezet, na mindegy.
A terembe érve megint elfogott a pánik. Mintha az első mérkőzésemre lépnék ki, pedig az már elég régen volt. Nyeltem egyet, aztán körbenéztem, hogy legalább lássam azt, hogy milyen helyen is kínoznak a fogós kérdésekkel. A Bizottság elé érve, nem sok ismerős arcot látok. Alexa alap, az Igazgató jelenléte kicsit meglepett, meg a volt suli pszichológus is itt van. A középen ülő férfi, nyilván az elnök. Nem tűnik valami barátságos egyednek, de az ő szívébe kell belopnom magam… Nehéz úgy. A nevemre bólintottam egyet, majd közelebb léptem, és elvettem a papírokat, meg a tollat. Ellenőriztem minden adatot, és mivel stimmelt, így aláfirkantottam. Arra, hogy a Minisztérium nem vállal felelősséget, csak halványan elmosolyodtam. Na persze, ha rám szakad a mennyezetük, nyilván az is az én hibám lesz. Szívesen meg is jegyezném, de azt hiszem azzal el is vágnám magam. A Bizottság tagjainak egy biccentéssel köszöntem, hogy utána Radetzkyre figyelhessek. Az még meglepő, hogy két pszichológus kell, ennyire nehéz eset csak nem vagyok, de ők tudják. Hamarosan meg is kapom a kérdéseket, és rögtön a közepébe is vág a téma. Szóval így állunk. Gondolom van jobb dolga is, mint egy bejegyzést felügyelni, így ha sietni akar, ám legyen.
– Az átváltozás megkezdése előtt, az elmének tisztának kell lennie, és összpontosítani kell az átalakulásra. Ezután a test külső elváltozása, majd a csontok és a belső szervek összhangban való átalakulása szükséges ahhoz, hogy a varázsló felvegye az állati alakját. –adtam meg a választ a legelső kérdésre, és lopva Alexára néztem. Azt nem mondta, hogyan fog jelezni, de talán az nem szabályellenes, ha a tanáromra lesek megnyugvásképen. Ha meg igen, az elég nagy szemétség. Viszont nem ezzel kell most foglalkoznom, jöhet a következő válasz.
– Az állat a fehér tigris, melynek mérete és testtömege megegyezik az enyémmel. Semmi különlegessége nincs, egyedül a szemeimnél látszódik fekete kör, mely a szemüvegem, illetve a kontaktlencsém miatt van. Pozitív, hogy fürge és kevésbé sebezhető, környezetébe könnyedén beleolvad. Ám ezzel ellentétben a mugliknál veszélyeztetett faj, hiszen túlélőképességük nem a legmegfelelőbb a többi tigrishez képest. –fújtam ki a levegőt, és utána újra belekezdtem a mondandómba. – Azért ezt az állatot választottam, mert a fehér tigris a kedvenc állatom. Mugliszármazású vagyok, és kissrác koromban, mikor az állatkertben voltunk, megtetszett az állat. Aznap este azt álmodtam, hogy velük rohangálok a kifutóban, és velük élek. Ez ugyebár a valóságban nem igazán lehetséges emberi alakban, így most már meg tudom tenni. Természetesen nem az állatkerti példányokkal, mert a muglik még a végén kísérleteznének rajtam. –adtam meg az utolsó kérdésre is a választ, aztán megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, és megkönnyebbülve vártam a következő feladatot. Most már sokkal jobban érzem magam, mint a kezdéskor, de azért túl lehetnék már rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. augusztus 3. 09:42 | Link

Tara

Arra, ahogy kikapja a kezemből megemelem egy kicsit a szemöldököm, de nem fűzök hozzá semmit. Nem tűnik pszichopatának a lány, így aztán azt se tartom valószínűnek, hogy olyan nagyon durva dolgok lennének benne. Persze a nőkkel jobb vigyázni, ki tudja, hogy éppen miért, de valamiért egész biztosan fel tudják kapni a vizet, és akkor jaj neked férfi ember, jobb, ha inkább hallgatsz. Mondjuk nem tudom milyen az igazi veszekedés, amiről a haverjaim beszélnek, hogy „ott üvöltöztünk egymással a banya előtt”. Nálunk ez általában úgy néz ki, hogy anyám kiabál apámmal, amikor valami baromságot művel – ami lehet az is, hogy nem tette a tányérját a mosogatóba, ha éppen olyanja van -, apám meg olvassa a gazdasági híreket és cempeg néha, amikor az anyagi helyzetünket veszélyeztető híreket olvas.
- Igen, vannak itt furcsa megoldások, de legalább sok munkahelyet teremet ezzel a minisztérium. Ha egyszer kiderül, hogy nem is kell ennyi, félek, hogy túl sok embert bocsátanak majd el, mert átcsoportosítani őket nem nagyon lehet.
Én ugyebár nem vagyok érintett, egyfelől, másfelől meg nem hibázhatok, mert azonnal kirúgnak, és ez a két fél egy ponton, az apámban egyesül. Furcsa most az a helyzet is, ami rám vár, Botond halála után én lettem a legidősebb gyereke, engem akar bevezetni a „művészetébe”. Botond könnyen beletanult, neki való munka volt, de én már kétesélyes vagyok, Balázs pedig esélytelen, mert nem elég komoly, és állítása szerint sosem fog megkomolyodni. Még az esküvője napján is csak viccelt a korával meg azzal, hogy milyen is ő. Sokan szalmalángnak mondták a szerelmüket, csak azzal nem számoltak, hogy egy egész boglya társul hozzá, hiszen még most is együtt vannak, és szeretik egymást. Irigylésre méltó.
- Igen, valóban, és ha vársz még pár percet, akkor meghívlak egy nagy kehelyre, de még öt percig bármikor betoppanhat az ap… a főnököm.
Nem kéne eldicsekednem vele, ami itt mindenki számára egyértelmű, hogy nem csak névrokonok vagyunk, hanem ennél sokkal többek is, és hogy igen közeli a rokonságunk.
- Szerintem nem baj. Segíthetnél mondjuk nekem. Szórakoztatsz, amikor nincs itt senki és nincs munka. Egyedül ebben az irodában marha unalmas, és az az asztal ott szörnyen magányos, biztos jól esne neki egy megértő társ. Gyakorolhatnánk egymás nyelvét.  
Egyszer ezt a mondatot bevetettem egy lánynál, aki pofonvágott érte, majd megcsókolt, szóval az igen jól jött ki, de most itt kifejezetten a dolog szakmai részére gondoltam. Nekem is jót tenne, ha folyamatosabban rákényszerülnék az angolra, neki is, ha gyakorolhatja a magyart. Kedvező lenne mindenkinek.
- Persze nem ingyen. Havonta huszonöt galleont fizet a minisztérium minden gyakornoknak. Nem kell minden nap bejönnöd, csak amikor tudsz és csak akkor kell, ha nincs órád. Emellett persze ez beleszámít a gyakorlati idődbe, ha olyan szakon vagy, ami kötelezővé teszi. Tényleg, mit tanulsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Benji
Írta: 2014. augusztus 20. 15:44
| Link


Csak szégyenlősen vállat vonok. Tényleg nem akarom, hogy hülyeségeket gondoljon, pár papír láttán, de beszélni se akarok semmiről, amit magam mögött hagytam, hisz nem hiába tettem. Jó, fényévekkel jobban vagyok - mások szerint -, de ez nem jelenti azt, hogy olyan könnyen túl tudok lépni a dolgokon, az nekem sose ment.
- Semmi sem lehetetlen - ezt én mondom, igen én, de mindentől függetlenül, így látom. Ha a minisztérium megerőlteti magát, meg tudja oldani azt is, hisz elvégre, ki ha nem ők, ugye? Vagy csak én látom ilyen naivan a dolgokat? Mindegy is, ha lesz egy kis szerencsém, úgyse lesz túl sok közöm a bürokráciához, a munkámhoz nem tartozik túlzottan, és hát... csak kutatom a bestiákat, nem szándékozom a világra ereszteni őket.
Mondjuk továbbra se értem, neki miért olyna jó ilyen fiatalon egy asztal mögött görnyedni. Próbálok én szemet hunyni az előítéletek felett, és nem arra gondolni, hogy vélhetően egy poharat alig tett arrébb, de hát... a mellékelt példa nem ezt mutatja, az itt dolgozók túlságosan el vannak kényelmesedve... állítólag.
- A fgyi a gyengém - vallom be, hálás pillantás közepette, mert... mert ez azért kedves tőle, hisz nem is ismer, semmi oka nem lenne erre, én meg örülök, hogy nem kell még a kastélyban tartózkodnom, azok a falak már-már fojtogatnak.
- Az apád a főnököd? Várj akkor te.... - szép lassan rakom össze a puzzledarabokat, mert igazán nem esik nehezemre, az agyam mindig is jól működött.
- Várj, Radetzky Andor... Radetzky... te jó ég - csóválom meg a fejem, mert a férfival való találkozás, cseppet sem volt kellemes. Persze, mikor idejöttem, nem volt valami bizalomgerjesztő kinézetem, nem csoda hát, hogy ő közönséges őrültnek gondolt, nem álltam messze tőle.
- Az apád, nem valami kedves ember - azért ezt csak hozzáteszem, hisz a véleményem ez róla. Persze azt nem feltételezem, hogy Benjámin is olyan lenne, hisz az első benyomásom nem az róla.
- Szórakoztossalak, mint valami undvari bolond, vagy, mint valami... - vonom fel a szemöldököm, mert ez azért annyira jól nem hangzik, és nem csak azért, mert szórakoztatónak nem mondhatom magam, hanem mert a feltételezés sértő, nem beszélve arról, hogy nem bohócnak készülök.
- Khm... szerintem te erre az állásra biztos, hogy nem engem akarsz - na ezt már határozottan ejtem ki, mert én aztán senkivel nem vagyok hajlandó nyelvet gyakorolni, sem szórakoztatni, sem kivágott blúzban, miniszoknyában billegni előtte. Többnek, sokkal többnek tartom magam ennél.
- A pénz nem foglalkoztat, örököltem épp eleget, Bestiakutatóként meg nem igazán számít, hogy itt pötyögök... - veszem óvatosra a figurát. Tudhattam volna, mihelyst valakivel közvetlen leszek, kimutatja a foga fehérjét, életemben először kívánom azt, hogy Benjamin bár ne tette volna, hisz eleinte annyira szimpatikus volt.
- De a suliban van elég lány, akik számára ilyen lehet az álom meló, javaslom nézz körbe ott - elvégre, nem nehéz rájuk bukkanni, lerí róluk, hogy másra se vágynak, csak hogy egy fiatal, elég jó képű férfit szórakoztathassanak, fizetésért. Ezzel, most le is írtam őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Andor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2014. szeptember 3. 06:21 | Link

Đominic - Vizsga

Némán hallgatja a fiút, az arca nem árul el semmit, szinte nem is pislog, csak nagyritkán, és olykor a mellkasa is megemelkedik, ami arról árulkodik, hogy nem egy vámpírral van dolguk, és még nem is halt meg. Ezek nélkül azonban mind a két lehetőségen nyugodtan el lehetne gondolkozni. Az első mozdulata, ami látványosabb, akkor történik, amikor a fiú a vele érkező szőke tanerő felé pillant. Lopva ő is a nőre néz, majd a széken hátradőlve lejegyzetel magának valamit. Jobb kezét átfonja maga előtt, míg a balt ráhelyezi, és finoman elkezdi ütögetni a száját mutatóujjával, épp úgy, ahogy mások gondolkozni szoktak, valószínűleg ő is éppen ezt teszi.
- Miért nem a belső szerveket alakítja át először? Nem azoknak kellene előbb rendbe lenniük, hogy az életfunkciói fennmaradjanak?
Olvasta a dolognak mindkét változatát, azonban zavarba akarja hozni a fiút. Úgy tudja, hogy amit ő mondott –hogy elsők a szervek – az elterjedtebb, de persze, van, akinek a másik jobban megy, vagy épp nehezebben, és azt a tanár jobban erőlteti. Minden lehetséges, ugyebár. A kérdés megválaszolása után, ismét jegyzetel valamit, majd  kollégáira néz.
- Egyéb kérdés?
Mivel azonban mindenki nemet int, így ismét a fiú felé fordul. Ismeri a bizottságban ülők véleményét. Minden mást majd akkor, ha sikerrel vette az akadályokat. Vannak itt olyanok, akik nem akarják kérdezéssel vesztegetni a drága idejüket.
- Hát rendben, akkor következzen áz átváltozás. A pálya bejáratához menjen, onnan indul, és ha sikeresen vette a pálya négy részét, ott azon a kijáraton kell kijönnie. A pálcáját adja át, ha magánál van, bent nem lehet önnél. Csak egy esélye van, ezt ne feledje. A természetben, vagy az ellenség se várja meg, amíg rákészül, amikor elhangzik a síp, mely a kezdést jelenti, azonnal kell cselekednie.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. szeptember 3. 06:28 | Link

Vizsgapálya I. szakasz

Belépve a pályára, egy ismerős táj köszön vissza. Az iskolát és a falut elválasztó erdő, melynek mélyén járunk. Veszélyes terület, ez egy pillanat alatt ki is derült, hiszen a fiú mellett épp egy unikornis és kicsinye – még nem nőtt ki a szarva sem – vágtáznak el a fiú mellett, majd hamarosan egy kentaur és egy thesztrál is érkezik. Előbbi becolozza nyilával, és lőni készül, utóbbi csőr csattogtatva, a szárnyait mozgatva, indul meg felé. Ha ez nem lenne elég, még egy csapat diák is közeledik, akik abban a korban vannak, hogy mindenre pálcát rántanak, föntről pedig épp kiszúrta magának egy sárkány. Pillanatai vannak cselekedni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. szeptember 6. 19:01 | Link

Tara

- Én mi?
Szuper, annyira igyekszem nem közhírré tenni, hogy ki az apám – na nem mintha ne derülne ki itt -, de csak sikerül. Pedig általában figyelek erre, de nem, most nem sikerült. Korholhatom is magam a hibám miatt, mint most teszem, vagy elzavarhatom a gondolatot, és figyelhetek a szép látogatómra is, aki éppen beszél hozzám.
- Nem, nem mint egy udvari bolondot, és nem érdekelnek a nők.
A kijelentésemet végiggondolva, rá kell jönnöm, hogy ezt gyorsan korrigálnom kell, még mielőtt a vonuzó lányok helyett helyes fiúk kacsintásával szembesülök. Akkor aztán tényleg elvágnám magam apámnál, még ha nekem személy szerint nincs is bajom a dologgal.
- Mármint, nem vagyok meleg, csak nem kezdenék kapcsolatot házon belül. Házi nyúlra nem lövök. Nem azért keresek magam mellé valakit, hogy kavarjak vele, hanem, hogy haladjak a munkával, és ne legyek egyedül az irodába. A szórakoztatás inkább a nyelvtanulás, a beszélgetés lenne, és szereted a fagyit is, ami tök jó.
Azért kicsit rosszulesik a feltételezés, hogy ennyit néz ki belőlem, mert szinte az arcára van írva, hogy ez az, amit kinéz belőlem, holott erről szó sincs. Különben is, itt járkál az apám is, nem akarom, hogy a kelleténél is jobban megfélemlítse azt, akivel össze akarom költeni az életem, arra elég, ha otthon találkozik vele.
- El tudom azt is intézni, hogy ilyen körökbe mozogj. A bátyám régen bestiakutató volt, vannak ismeretségeim, kipróbálhatod magad benne, ha gondolod, de tényleg jól jönne a segítséged.
Lopva az órára pillantok, majd ráérősen lépek a székemhez, hogy elvegyem róla a zakómat, és nyugodtan belebújjak, ettől hivatalosabb kinézetet kapva.
- De erről majd beszélgethetünk egy másik alkalommal. Vége a munkaidőmnek, meghívlak egy fagyira, gyere.
Az ajtót kinyitva engedem ki, majd követem, hogy gyors lépésekkel elhagyjuk az épületet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
már megint... egy Benji
Írta: 2014. október 2. 12:45
| Link


Többet járok a hivatalba, mint kellene. Mármint.. mikor először léptem át a küszöböt, a franc hitte volna, hogy én egyszer majd itt fogok dolgozni. De rávettek.. aljas módon kenyereztek le fagyival, mintha Benji tudta volna már előre, hogy annak úgyse tudok ellenállni.
És nem is, de a vicces az egészben, nem bánom, cseppet sem. Van szociális életem, amiről Emma is csak azért tud, mert naponta regélem el neki, vagy épp amikor ráér. És igen, azt is büszkén kijelenhetem, szert tettem egy barátra. Egy olyanra, aki nem küldene egyből diliházba a furcsaságaim miatt, aki fenemód türelmes, és nem várja el, hogy egyből beavassam életem sötét foltjába, mert nem.. arról még nem tudok beszélni, de.. de már korántsem olyan szörnyű, mint mikor idekerültem. Nevetek, tényleg szoktam, és nem olyan kényszeredetten, hanem olyan jól esően, mint amikor valaki valami jó viccet hall. Sose gondoltam volna, hogy én képes leszek még olyasmire.
Két papírpohárral egyensúlyozok az emberek között, mert lévén hétköznap van, zajlik itt az élet. Eddig nem tapasztaltam egyetlen nyugodtnak mondható napot sem, leszámítva azt az irodát, amit Benjivel ketten birtoklunk, ott az a csoda, ha beözönlenek ezren, de nem bánom, így is néha túl nehéz szót értenem az emberekkel, nem csak a nyelvi korlátok miatt, azért is, mert még mindig hajlamos vagyok összerezzenni, és elszégyellni magam, ha valaki felemeli a hangját, holott tudom, jelenleg csak a bokszzsák szerepében tündöklök.  
Még a férfit is sikerült megszoknom, a maga morcos valójával együtt, épp ezért nem lepődök meg, mikor a levegőbe hasít a hangja.
Andort nem láttam még úgy, hogy úgy kelt volna fel, hogy jó napja van, bár az esetében ez tökre érthető.
- Jó reggelt - mosolygok rá, ahogy elhaladva mellette, az irodánk felé veszem az irányt. Nem tudom, mi járhat a fejében, mikor olyan kritikusan néz végig rajtam, hogy őszinte legyek, szerintem jobb is. Pedig én igyekszem belopni magam  a kő szívébe, de hát... ez nem olyan egyszerű. Legalább a munkámra nem panaszkodhat.
- Sejtettem, hogy nem fogadsz szót - csóválom a fejem, mikor egy nyúzott Benjit látok az asztal mögött görnyedve, és kérés, vagy kérdés nélkül teszem le elé  a kávéját.
- Mondtam, hogy inkább aludj ahelyett, hogy azokat olvasgatod, komolyan Benjámin, nem fog lábuk nőni, és nem fognak elszökni - némileg kioktató a hangom, de ez csak annak tudható be, hogy aggódom érte, már napok óta nem aludt rendesen, és ezt már szinte egyáltalán nem tudja titkolni.
- Ugye tudod, hogy mivel lekezdődött az év, már nem tudom minden napom itt tölteni? - sóhajtok fel, mert részben nem tetszik, hogy nem lehetek itt, részben meg az sem tetszik, hogy így érzek, elvégre... ki látott már olyat, hogy valaki nem szívesen hanyagolja a munkahelyét? Mondom én, komoly gondok vannak itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 2. 13:39 | Link

Elemi mágus, végzős gyakorlati vizsga - Kiva, Lotte

Szeptember első napján a hajnali járatról egy idősebb hölgy száll le, majd útját a minisztériumi kirendeltség felé veszi. Bár senki nem gondolná róla, hogy milyen nagy erők szunnyadnak benne, de aki ismeri, igyekszik mindig a kedvére tenni. Ők tudják, hogy a kedves mosoly egy nagyon határozott nőt rejt, akinek a dühe sokszor, hát… nos, eléggé pusztító. Persze csupán képletesen.
A nő belépve az épületbe megkeresi a megfelelő számmal jelölt irodát, majd a kezében tartott kosarat letéve, kabátját a fogasra akasztva kényelembe helyezi magát a helyiségben álló egyetlen asztal mögötti széken. Több bútor nem található ezeken kívül a szobában, de nincs is rájuk szükség, hiszen az idős hölgy vizsgáztatni jött, méghozzá gyakorlati elemi mágiából. Most gondolhatnátok, hogy egy ilyen törékeny nénike ugyan mit tudhat a pyromágia erejéről, de az igazság az, hogy nő tűzmágus, immáron ötven éve, és körülbelül harminc éve vizsgáztat pyromágus tanoncokat.
Amíg várakozik, elővesz a táskájából egy nagyobb kupac papírt, és elkezdi az adminisztrációs kötelességeinek végzését. Csak akkor pillant fel papírjaiból, amikor a két lány belép a szobába, ekkor azonban feláll, rájuk mosolyog, majd bemutatkozik.
- Üdvözlöm Önöket, Csoknyás Borbála vagyok, én fogom a vizsgát megtartani. Kérem, foglaljanak helyet! - szól, majd int egyet a pálcájával, aminek nyomán két egyszerű szék jelenik meg vele szemben az asztal másik oldalán.
- Köszöntöm önöket első gyakorlati vizsgájukon, remélem, ez lesz az utolsó is. Először elmondom a feladataikat, aztán egymás után meg fogják oldani őket. Tudom, hogy a tanáruk az utolsó pár hónapban nem tudott segíteni a felkészülésben, de ezt nem vehetem figyelembe a vizsga során. Igyekezzenek a legjobb tudásukat megmutatni! Akkor kezdem is.
Kezeit ölébe ejti, félrehajtott fejjel szemügyre veszi a lányokat, végül felveszi maga mellől a kosarát, felteszi az asztalra és leveszi róla a kendőt, ami eddig a tároló tartalmát volt hivatott elrejteni a kíváncsi tekintetek elől. A kosár mélyén egy kis lény vacog, láthatóan fázik, talán éhes is, de az biztos, hogy nagyon kedvetlen. A nő Kiva felé fordulva ismerteti a feladatot:
- Faraday kisasszony, íme, egy tűz elemű lény, kérem, nevezze meg, majd segítsen neki, hogy jobban érezze magát! Itt mindent megtalál, ami szükséges a megoldáshoz - int még egyet a pálcájával, ezzel megjelenik egy tucatnyi tégelyes üveg, benne különféle eledelekkel, élő vagy éppen döglött lényekkel. - Ezeken kívül csak az elemét használhatja.
Kivától elfordulva Sharotte szemeibe tekint, majd neki is kiadja a feladatot:
- Johanson kisasszony, képzelje el, hogy egy óvodába hívják, mint különleges előadót, hogy bemutathassák a gyerekeknek az elemi mágiát! Kérem, adjon elő nekünk valamit, ami bemutatja, hogy mire képesek a pyromágusok, kellően látványos egy kisgyerek számára, de semmiképpen nem ijesztő! Az előadás hossza legyen tizenöt perc.
Kis szünetet tart, várja az esetleges kérdéseket, és, ha azok nem érkeznek, halad tovább a vizsga menete szerint:
- Kapnak tíz percet, hogy átgondolhassák, aztán Faraday kisasszony kezdi majd a vizsgát.
Borbála elégedetten hátradől, hogy a vizsga kezdetén sikeresen túljutottak, bár a diákok számára még csak most kezdődik a megmérettetés.


Borbála
A lény
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Csapassuk nekije!
Írta: 2014. október 12. 14:07
| Link

EM vizsga, Borbála néni

Eljött végre ez a nap is. Meglehetősen vegyes érzelmekkel vártam, hogy bekövetkezzen végre, aminek be kell, hiszen lényegében már csak emiatt vagyok itt. Ha a mai napon sikerrel járok, akkor jövőhéten ilyenkor már vonaton fogok ülni és döcögni Pest felé. Igen, ezért az egy napért maradtam még itt, hogy végre bejegyzett elemi mágussá érjek, és ne tanonc legyek.
Határozott izgatottság fog el, mikor kilépek a házunk ajtaján át az utcára, majd átjár valami kicsit nosztalgikus érzés. Talán a tudat, hogy nem sokat fogok már itt sétálgatni. Végigballagok a Macskabagoly utczán, hogy végre beérjek a hivatalba. Így jobban belegondolva, sosem jártam még itt korábban, pedig már elég régóta itt élek. A téren futok bele Lottéba, határozottan nyugodtabbnak tűnik nálam, vagy csak nagyon jól leplezi az idegességét. Együtt lépünk be az épületbe és keressük meg azt a szobát, ami a mai napunk fő helyszíne lesz. Bent az irodában egy idős hölgy fogad minket, első nézésre nem lehet róla megmondani, de ahogy kicsit jobban figyelek az energiáira, érzem benne ugyanazt, mint magamban - tűzmágus. Kezet rázok vele, bemutatkozok, majd az elővarázsolt székek egyikén helyet foglalok. Érdeklődve kukkantok bele az asztalon levő kosárba, amiben egy tűzróka eléggé kényelmetlenül érzi magát a jelek szerint. Nyűgösnek tűnik a kicsike, biztos nincs teljesen jól. Figyelmesen végighallgatom, ahogy Borbála kiadja az instrukciókat előbb nekem, majd Lotténak, és megkapjuk a gondolkodási időnket. Inkább nyűg ez a 10 perc, mint segítség, pontosan tudom, hogy mi ez a lény, hogy mit eszik, és még a szórakoztatásáról is van némi elképzelésem. Kissé fészkelődve várom ki, hogy leteljen az időnk, majd határozottan a kosárért nyúlok, hogy az ölembe tegyem az egészet
- Ez itt egy tűzróka, besorolása szerint ártalmatlan, szelídíthető - mondom, miközben végigsimítok a vacogó kisállaton, és meglepődve tapasztalom, hogy eléggé hideg, egy tűz elemű lényhez képest. Nincs minden rendben vele, az biztos. Meg eléggé morcosan nézett rám, mikor hozzáértem, nem hiszem, hogy szeretne.
Tekintetemet elveszem a kosárról, és a tégelyeket kezdem vizsgálgatni. Vannak itt különböző dögök, csúszómászók, de nekem valami melegvérű kéne. Ott az egyik kicsit nagyobb tégelyben csücsül egy madárfióka. Nem igazán tudom eldönteni, hogy vajon él-e még, vagy már az igazak álmát alussza, de az üvegért nyúlok, hogy kinyissam. A madár nem mozdul, szóval valószínűleg már odaát lakozik, óvatosan kezembe veszem a kis testet és lerakom a kosárba a róka elé. Nem nagy érdeklődést mutat iránta, valószínűleg kihűlt már a tetem, azért nem foglalkozik vele. Szemeimet a madárra szegezem, és ahogy anno a tojással csináltam, szépen beleképzelem a hőt, és nagyon-nagyon óvatosan szétterjesztem benne. Nem sokáig csinálom, mert félek, hogy felrobbantom, és akkor tiszta trutyi leszek, meg az nem olyan jó pont Borbála szemében. Nyüszike nyújtogatni kezdi a nyakát a test felé, körbeszaglássza, felkel, majd ügyesen szétbontja és eltünteti az egész madarat. Komótosan félrenézek, míg végzi a műveletet, nem igazán szeretem a boncolt állatok látványát, addig inkább keresek még valamit, amit megehet. Egy másik üvegcsében egy apró mezei egér figyel kifelé, most érte nyújtom ki a kezemet. A kezembe veszem, majd a farkánál fogva odalógatom a tűzrókának, aki elveszi tőlem, megfojtja és elfogyasztja. Ismét türelmesen félrepillantok, a folydogáló vér nem a barátom, akár belőlem folyik, akár másból, utálom. A róka nem fekszik már vissza, helyette leül és engem néz. Valószínűleg már jobban érzi magát valamivel, hogy megpakolhatta a gyomrát.
Ahogy látom, még mindig vacog egy kicsit, és a lángjai sem égnek. Ez alapvetően azért nem jelent túl jót számára. Fel kellene melegíteni egy kicsit, de a melegítésemben még mindig nem vagyok túl biztos, tegnap majdnem felforraltam a véremet egy szakaszon a testemben, csak idejében megálltam. Mindegy, most jól kell sikerülnie, nem gondolhatok erre, most jól fog menni! Valahogy máshogy kéne a dologhoz állni, mint eddig. Úgy érzem könnyebb lesz úgy felmelegíteni, ha az erőmet egy simogató kézként képzelem el. Először a róka nyakánál hozok létre egy kis hőt, azzal simítok végig a hátán, majd a hasán, az állán, a lábain. Közben csak a szemem mozog, ahogy ide-oda szállítom a meleget. Láthatóan nem esett neki rosszul a dolog, a lángjai is haloványan megjelennek a hátán. Elmosolyodok, már sokkal jobban néz ki, mint az elején.
Úgy gondolom, hogy ennyi azért még édeskevés lesz egy vizsgára, bár már sokkal jobban néz ki a róka, ideje parádézni egy kicsit, és megmutatni, hogy miket tudok még. Egyetlen pislantás alatt megidézek egy kisujjnál nem nagyobb lángot az állat elé, aki erre előre hegyezi a füleit és játékba kezdek vele. Először jobbra-balra mozgatom az egészet, majd leírok vele egy kört a róka körül. Kínosan ügyelek rá, hogy csak a szemem mozduljon, semmi más, elvileg nem használhatok semmiféle segítséget. Mikor körbeértem, megállítom vele szemben a tüzet, és először megnövelem körülbelül öklömnyi méretűre, majd egy kis idő után szépen összehúzom akkorára, mint amekkora az ember kisujjának a körme. Ezután visszaállítom az eredeti méretére, és hozzálátok színezni. Először lentről felfelé citromsárgára festem, majd fentről lefelé zöldre, vissza kékre, majd lilára, végül pedig vörösre, akár a főnix színe. A művelet közben finom méretváltoztatásokat eszközölök, nem olyan drasztikusakat, mint az előbb, de azért látni lehet, hogy a láng hol kisebb, hol nagyobb. Most pedig jöjjön a rész, amit a hátam közepére sem kívánnék, de akkor mutassunk meg mindent, amit tudunk: formáljunk. Tegnap este még gyakoroltam bizonyos formákat lefekvés előtt, biztos ami biztos, hátha szükség lesz rájuk. Kezdjük valami egyszerűvel, amibe biztosan nem bukok bele, csináljunk gömböt. Finoman összehúzom a láng lobogó széleit, hogy egy egységes formává váljon az egész. A forma nem nagyobb egy cikesznél, és ahogy ez keresztül vágtázik az agyamon, jön a villanás. Aranyszínűre színezem a golyómat, és eléggé alien-feelingbe hajlóan az egyik feléből elkezdek kifelé húzni egy darabot. Nem nyújtom meg túl nagyra, a végén még leégetek valamit. Óvatosan egy szárny alakja kezd kibontakozni a kihúzott csökevényből, egy cikesz szárnya. Az átellenes oldalon megcsinálom ugyanezt a dolgot, és most már tényleg van egy lángoló cikeszem. Elkezdem vele mozgattatni a szárnyait, hogy egy valódihoz hasonlóan villámgyorsan tudjon ide-oda repkedni, de persze, azért jóval lassabb, mint egy igazi. Jó néhányszor körbekerülöm vele a rókát, aki erre már felkel és finoman elkezd a repülő ojjektum után kapdosni. Mosolyogva nézem, ahogy az állat játszik, de közben próbálok vigyázni arra, hogy nehogy egyikünk is megégessen valamit. Fel-le, fel-le, körbe-körbe, majd mintha a láng egy centrifugába kerülne, elkezd gyorsan pörögni egy helyben, majd huss, eltűnik.
Lényegében már el is felejtettem, hogy hol vagyok, csak mikor felpillantok Borbálára, akkor veszem észre magamat. Hopp, azt hiszem készen vagyok a feladatommal. A róka leül a kosárban, és egy furcsa hangot ad ki, amit Linától szoktam hallani, ha éppen meg van elégedve a sorsával. Remélem sikerült az elvárásoknak megfelelően teljesíteni a feladatomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Akkor vizsgázzunk..
Írta: 2014. október 13. 14:13
| Link

Csoknyás Borbála

Sokkal nyugodtabban kelt a gyakorlati vizsga napján, mint számított rá, és ugyanazt a napi rutint elvégezte, ahogyan szokta. Kisfiát bátyjára hagyta, aztán ugyanúgy, mint addig, elindult otthonról. A hivatalba kellett mennie, az idővel is rendben volt, a téren futott össze Kivával. Azt hitte, majd csak ott találkoznak, de valamiért még örült is neki. Látta, hogy a másik izgul, talán valahol mélyen ő sokkal jobban is, bár ebből semmit nem érzett.
Beérve a vizsgáztató kilétét is megtudhatják, mint látják elsőre, egy idős hölgy lesz itt velük. Elsőre egy kicsit meg is lepi Lottét, nem tűnik pont odavalónak a nő, de valószínűleg nem is véletlen, hogy ennyire védtelennek, törékenynek tűnik. Azonnal róla sem lehetne megmondani milyen.
Bemutatkozás, kézfogás, tehát már név szerint is tudják, kivel állnak szemben, az meg valahol egyértelmű volt, hogy Borbála ismeri őket, vizsgabiztosként szükség van erre.
Csak tűzmágusok vannak a szobában, mindhárman azok, az első, ami feltűnő. Másnak biztosan nem, de érzik az elemüket, és Kiváét eddig is, de most belépett a másik. Csendben hallgatja, előbb ahogy előbb társa kapja meg a feladatát, majd ő is. Igen, a másik sokkal jobban tetszik neki, nem annyira gondolkodós feladat, csak egy kis logika kell hozzá.
De az övé testhez állóbb, belegondolva, ezt csinálja otthon is. Jace imádja, ha játszanak a tűzzel. Itt azonban nincs még egyetlen gyerek sem, holott egyóvodás csoportnak kell a bemutatót tartania. Pont jó is erre a 10 perc, amit kapnak, hogy addig rendbe szedje a gondolatait. Aztán Kiva feladatát figyeli érdeklődéssel. Sokkal jobban foglalkoztatja, hogy a volt eridonosnak hogyan megy, mint neki. Majdnem biztos benne, hogy egy 15 perces előadást kisgyerek szinten képes összerakni, ha adja magát, ezért kicsit bele is merül a másik dolgának figyelésébe, ahogy a kis tűzrókát dédelgeti. Hogo jut róla eszébe, kisállatát látja maga előtt egészen addig, amíg kénytelen nem lesz visszatérni a jelenbe, mert ő jön.
Gyakorlati bemutatóra készült fel, mégis csak óvodásokról van szó, akiknek aztán beszélhetne, nem az lesz a lényeg. Őket a látvány sokkal inkább megfogja, mint a szavak.
Mintha tényleg ott lennének a kicsik, akikre amúgy vigyázni kell, tisztes távolságban kezdi el a bemutatót. Ha tegyük fel ülnének egy játszószőnyegen, akkor előttük másfél méterre, hatvan-hetven centi magasan jelenne meg egy diónyi lángocska, ami szép lassan szétválna tíz ugyanilyenre, amik egy függőlegesen álló kört rajzolnak ki a levegőben. Lassan kezdenek körbe forogni, majd kicsit gyorsul a mozgásuk, és minden második kiválik, egy másik, ellentétes irányba mozgó kört alkotva. Eddig még nem nehéz, pusztán koncentrálnia kell kétfelé, apróságokban térnek el, most irányban.
Kis idő múlva megállítja a kört, és felsorakoztatja egymást mellett a lángokat, és egyenként kis virágokat formál belőlük. Az első forma ez volt, ami eszébe jutott, valahogy illik az óvoda világába, ott minden aranyos és egyszerű. Miután az összes megkapta a megfelelő kinézetet, jöhettek az apróságok. Zöld szár és levél, aztán a szivárvány színeiben pompázó virágszirmok a tetejére. Csoportosulnak, mintha egy kis rét lenne, majd csakhamar el is tűnnek, és egy nagyobb lángban csoportosulnak. Ebből ugrálnak ki a pici lángok sorban, egy félkört téve meg, ahol újra összegyűlnek. Egy kiskutya feje kandikál ki az először formátlan csomóból. Nagyon belemerül a dologba, az idejének már több, mint fele le is ment, és kezdi érezni, hogy csinált valamit. Nem az a fajta fáradtság, amit egy két-három órás gyakorlás után tud magáénak, de már valamit érez, inkább az apróságokra való koncentrálás miatt.
Visszatérve a tűzállatkához, most már farkat csóvál, és aprókat ugrál, mintha egy lepkét kergetne. Látszik, hogy játszani akar, és ha lenne gyerekközönsége, előbb megfogná a kutya mancsát szemléltetni, hogy nem meleg, bár őt egyébként sem égetné meg, nekik mégis fontos. Odalebegtetné hozzájuk, egyikőjük arcát megnyalni, és esetleg hagyni, hogy megsimogassák, agy azonban csak úgy tesz vele, mintha, ugyanazt, amit elgondolt, a gyerekek ottléte nélkül.
Még egy valami volt hátra, amit kitalált. Hiányzott a füst, mert hiába volt képes miniorkánt is létrehozni, majdnem gond nélkül, az nem ide való, biztosan nem örömmel tekintene rá egyetlen három-négyéves sem, inkább félelemmel. Fejében alakult a kép, és pont úgy tűnt el az állat alakja. egy almányi tűzgömböcske válik most köddé. Két füstszál lesz belőle, rögtön színeződnek, bár nem pont úgy, ahogy Lotti elképzelte. Zöld és rózsaszín helyett inkább kékes lett mindkettő, így valami lila és kékeszöld, majdnem kék árnyalatokban nőnek. Persze ezt a vizsgáztató nem tudhatja, és már izgulna is miatta, mire ráeszmél, és ettől némileg meg is könnyebbül.
A két színes szál nyolcas alakú pályát jár be, ami alatt mint a kalács egybe is fonódnak, és egy masnit is köt belőlük. Végigfuttatja még rajta a szivárvány színeit egyszer fentről lefelé, majd lassan eloszlatja a füstöt. Vége, méghozzá kitöltve az időt. Már nem gondolkozik azon, hogy kihagyott-e valamit. A nőre emeli tekintetét az alkotás helyéről, ezzel is jelezvén, hogy most Kiva után már ezt is értékelheti. Ha rossz, rossz, mert nem kizárt, hogy valamit nagyon elrontott, hiába nem akarta. Az lesz, ami lesz, esetleg jövőre újra vizsgázik.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Radetzky Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. október 19. 16:48 | Link

Tara

- Reggelt.
Fel sem nézek, sőt szinte morgok, de odáig eljut az agyam, hogy női hang, így nem az apám, tehát nem kell úgy tennem, mintha imádnám az itteni életemet. Ma biztos jönni fog egy reklamáló, akinek sokadszorra utasították el a kérvényét, én meg inkább lennék az ágyamba. A valaki, aki bejött azonban letesz elém egy kávét, én pedig legyen fiú vagy lány, ezer örömmel elvenném feleségül. Lelkesen emelem fel a fejem, és bár kioktat, szélesen elmosolyodik.
- Istennő vagy.
Megérdemlem a szidást, amit kapok, hiszen valóban megmondta, hogy inkább pihenjek. Felkelve nyújtózok egyet, kigombolom az ingem, és a tükörhöz lépve, amit néhány hete szereztem, megállapítom, hogy nagyon jól ál ez az álmos fej is. Bár való igaz, sokkal jobb lenne, ha inkább kipihent lennék, valószínűleg én is jobban érezném magam. A tegnap éjszakát bent töltöttem, bár zuhanyoztam előtte, azért jól esik levenni a gyűrött inget, és felhúzni egy frissen vasaltat. Anyám tudja, mi kell nekem, ez, és az isteni süteménye, ami tele van gyümölcsökkel. Utóbbit elő is veszem, miután az új ingemet átvéve és begombolva kvázi egy fél sztriptíz showt lenyomtam itt Tara előtt, aki lassan már kezd szerintem hozzászokni ezekhez a random megnyilvánulásokhoz.
- Te ilyen iskolába szabályosan bejárós fajta vagy? Ha gondolod, kikérhetlek az igazgatótól. Nem biztos, hogy nélküled életben maradnék. Sütit?  
A fehér ovális dobozkába rengeteg süti várja, hogy megegyék, és nem csak az előbb említett gyümölcsös, van itt kókuszgolyó, finom házi rumos meggyel, csokiszelet, ami sok csokis sütemény mandulával és mogyoróval és még ki tudja mi minden. Ha a lány vesz vagy nem, én akkor is veszek egy golyót és bekapom, amíg kitalálom, hogy melyik legyen a következő. Mondjuk a csokiszelet, ami olyan jól passzol a finom kávéhoz.
- Szerintem amúgy valami gáz van kint, apám morcosabb, mint eddig bármikor. Remélem, ma nem akar felénk járni, hiszen átlagon felül teljesítünk.
Elégedetten ülök vissza a székembe, és az első kávékorty olyan hatással van rám, mintha tényleg felkerültem volna a mennyekbe, és onnan engem már senki se taszíthat le. Egyszerűen tökéletes minden.
- Különben gondolkoztam, ezen az iskola dolgon. Lehet vissza kéne ülnöm az iskolapadba. Kicsit talán öreg lennék oda, de szívesen tanulnék valamit, hátha munkahelyet váltanék. Nem igazán akarok én itt góré lenni vagy ilyenek. Apám is kevesebbet oktathatna ki. Szerinted?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. október 28. 15:15 | Link

Vizsga


Frusztráló, hogy meg se mukkan az ürge. Síri csendben hallgatta, amit mondtam neki, arca kifejezéstelenül meredt rám. Rosszabb ez a tag, mint a tanárok többsége, legalábbis az érzéseik kimutatásában biztosan. Hosszú ideje lehet már a pályáján, ha ilyen tökéletesen ki tudta fejleszteni ezt az érzelemmentességet. Annyiban viszont számomra teljesen lényegtelen, ameddig nem akar megszívatni, és csont nélkül átenged a vizsgán. Legalábbis az álmaimban könnyebben ment, erre feltett egy kérdést, amire hirtelen nem ugrott be a dolog. Most mondjam azt, hogy azért, mert nekem így tanították? Ezzel lehet, hogy Alexát is leminősítem a szemében, azt pedig egyáltalán nem akarom. Kell az aranyközép, és reméltem, hogy megleltem.
– Van aki így, van aki úgy kezdi az átalakulást. A könyvekben, amiket tanulmányoztam, én is találkoztam mind a két változattal, de szerintem jobb az, ha valaki előbb a külsejét változtatja meg. Ezt azért gondolom így, mert ha valaki kisebb állattá tud átalakulni, de például életveszélyben van, és nincs ideje rá, akkor az állati szervek nem biztos, hogy életben tudják tartani az emberi testét. Természetesen az is közrejátszhat, hogy kinek melyik úton megy könnyebben az átalakulás. –fejtettem ki hosszan, és remélhetőleg lényegre törően a válaszomat. Radetzky nem kérdezett többet, a kollégái sem, így kezdetét vehette a vizsga gyakorlati része. Belül megnyugodtam, hogy az elméleten túl vagyok, és reméltem azt is, hogy sikerrel, de a neheze még csak most jöhet. Hallgattam az instrukciókat, kérésre letettem a pálcámat a vizsgabiztos elé, és a bejárathoz sétáltam. Ameddig még volt időm, kinyújtóztattam a végtagjaimat, megvártam a sípszót, és átalakultam.
A táj ismerős volt, csak nem olyan magasságból szemléltem, mint emberi alakban. Mancsaim alatt puha talajt éreztem, az erdő illata beivódott az orromban. El tudnék itt lenni naphosszat is tigris alakban, viszont ez nem lehetséges. Mellettem elvágtat egy unikornis család; velem szemben egy kentaur pécézett ki magnak, illetve egy thesztrál is érkezik. Ha ez nem lenne elég, emberi szagot is fogtam, füleim pedig sárkányszárny suhogását jelezték. ~Nem könnyítik meg a bejegyzést, az egyszer biztos…~ Ha tudtam volna, akkor sóhajtottam volna egy nagyot, de ez most kimarad. Nincs annyi időm, hogy mindent megtervezzek, de a helyzetet gyorsan meg kellett oldanom, ha nem akartam megsülni; nyíllal egy fához szegezve; csőr támadás áldozata lenni; diákok átkait érezni a bundámon. A helyzet kb egy kviddicsedzéshez hasonít, csak több gurkóval. Szemeim a kentauron voltak elsősorban, és futva indultam meg felé. Mindeközben figyeltem a thesztrált, füleimet a sárkány szárnycsapásaira fókuszáltam, mint egy radart; szaglásommal pedig a diákok illatát próbáltam kiszűrni. Nem állt szándékomban senkit se megsérteni, de nem hagyom magam. A tervem inkább megtévesztés szempontja, sem mint támadás, így amint a kentaur rám lőtt, oldalra tértem ki, természetesen nem arra, amelyiken a thesztrál csőre várt. Amint elég közel értem, feltételeztem, hogy a sárkány is a közelben van, és tüzet akar fújni, így elrugaszkodtam, majd igyekezve átugrottam a kentaur felett. Így minden bizonnyal a tüzesebb szárnyas támadóm nem engem, hanem a másik két „társát” süti meg. Nyugtom viszont nem lehet, hiszen a diákok minden bizonnyal észlelték a hangokat, és erre tartanak. Előlük megpróbáltam elrejtőzni az egyik bokor mögött, de persze ezt mind keresztbehúzhatja, ha az előbbi kis akcióm valamelyik pontján kudarcot vallok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. december 26. 17:43 | Link

Dorián


Tényleg itt az ideje, hogy Sára bevesse magát. Nehezen viseli, hogy Noel Balatonon van és sokat gondolkozott azon, hogyan segíthetne rajta. Tény, de még milyen tény, hogy a fiú rengeteg galibát okozott, hogy megérdemli a büntetését - valahol. Épp ezért volt Noelre annyira mérges eleinte, azért, amit tett. De ő már rég megbocsájtott neki, hiányzik is neki, de még mennyire. Szóval körbekérdezett, vajon kit is kereshetne meg ezzel kapcsolatban. Füzy Dorián nevet kapott, hogy akár Bogolyfalván is felkeresheti, neki pedig ez tökéletesen kényelmes volt.
A hivatal épületébe érve pedig egy kósza mosolyt engedett meg a recepciósnak és máris a mosdóba ment. A tükör kellett neki, oda is állt elé. Egy picikét elmaszatolta a sminkjét, jól rendezett, göndör fürtjeit csak annyira kócolta össze, hogy kissé szétesett látszatot keltsen. Mégis ügyelt arra, hogy bájos maradjon, mert az sem hátrány, sőt. Tudja, hogy nincsenek tök jó esélyei, de nem az a fajta, aki csak úgy feladja a dolgot. Legalább egy próbát megér.
A legjobb esélye akkor lesz, ha megsajnálják kicsit, még egyszer ellenőrzi a külsejét, nem zilált, csak éppenséggel nem tökélet, precíz, mint szokott lenni, és ez kell. Apró kis hibák, félresiklott részletek, amik csak akkor tűnnek fel, ha az ember jobban megnézi. A mögöttes, elrejtett gyengeség apró jelei ezek, megbélyegzik őt. Ahogy nézi magát a tükörben, egy pillanatra beharapja, összepréseli ajkait, mert fáj neki a gondolat, hogy ez nem is annyira színjáték. Valahol ez tényleg ő, valahol mélyen, de most nem palástolhatja, nem rejtegetheti. Mert talán ez lesz az, ami miatt segítséget kap, Noelért pedig... bármit megtenne.
Szóval már jön is ki a mosdóból, igyekszik nem a szokásos, határozott dáma-járásával végigvonulni a folyosón. Megkapta az útbaigazítást, kit keressen és már megy is. Türelmesen vár kicsit az iroda előtt, hátha van bent valaki, hallgatózik is kicsit, de nem hall semmit, valószínűleg bűbáj védi. Végül pedig simít egyet szoknyáján, húz egyet visszafogott mosolyán és bekopog az ajtón, majd beengedésre vár. Show time, Sára.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. december 26. 17:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 26. 18:04 | Link

Sára

Az év végi hajtás. Az elmúlt években negyvenegy nap szabadságot sikerült felhalmoznom, pár elment apám halálára és a temetés intézésére. Ez a negyvenegy meg, szerintem sosem veszem ki. Papíron persze kivettem, de gyakorlatilag csak halmozom, viszem át évről évre. Jobb lenne, ha el lehetne ajándékozni, pár kollégám biztosan örülne nekik. Most is több ember munkáját végzem. Egy ideje már saját irodám lett, amióta itt átszerveződött minden, nem is baj, legalább amikor nincs bent senki, azt tehetem, amit akarok. Például olvashatom az iskolai havilapot, melynek éppen a keresztrejtvény rovatával szórakoztatom magam, amikor bekopognak.
- Szabad.
A lábaimat levéve az asztalról, az újságot összehajtva invitálom be a szétcsúszott lánykát. Egy pillanatra végignézek rajta. Rossz hír, hogy én bizony járok az iskolába, láttam már őt is, néhány napja, de nem fogom azonnal lebuktatni, hogy tudom, odafigyel arra, hogy nézzen ki. Érdekel, hogy mit keres itt, és miért éppen így jelent meg.
- Segíthetek?
Oldalra pillantok, nem jelentkezett be, így aztán valószínűleg rá kellett készülnie erre. Nem bánom, hogy itt van, legalább jó okom van, hogy ne a más által itt hagyott munkát csináljam. Felkelve ellépek az asztalomtól, és az ablaknál elhelyezkedő két kanapé és dohányzóasztalka hármasa felé intek, jelezve a lánynak, hogy foglaljon helyet. Azt hiszem a saját iroda és az ünnepek valami furcsa kevert szelleme szállt meg, hiszen ilyen közvetlen ezer éve nem voltam, mint amilyen mostanában vagyok. Fogok egy bögrét, miközben odasétálok és letéve a lány elé el is magyarázom, miben áll a csodája:
- Elég az italra gondolni, és megtölti magát. Ha édesen szereti, akkor több cukorra gondoljon.
Én magam a másik kanapéra ülök, könyökeimet a térdeimen megtámasztva és ujjaimat egymáshoz támasztva pillantok fel rá.
- Figyelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. december 26. 18:43 | Link

Dorián


Amikor meghallja a kedves kis szót, már lép is be, becsukja maga mögött az ajtót, hogy véletlen se zavarhassa más. Kezeiben szorongatja a táskáját maga előtt, bizonytalanul egyik lábáról a másikra áll, úgy pillant a szőnyegtől Doriánra. Pillog rá egy sort, meglepi, hogy a férfi mennyire... fiatal és jóképű. Nem gondolta volna, hogy nem egy unalmas irodista bácsikát kell majd meggyőznie, persze attól nem fél, hogy így nehezebb dolga lesz. Csupán egy pár pillanatig látszik rajta a meglepettség. Amikor a férfi felteszi a kérdését, már el is mosolyodik.
- Ha maga Füzy Dorián, akkor minden bizonnyal. - Állapítja meg kedvesen, mert még az is megeshet, hogy nem jó helyre jött és nem itt kéne lennie most. De valószínűleg egyhamar megtudja majd, hogy végül is mi a helyzet. Ha pozitív megerősítést kap, már oda is lép, hogy visszafogott mosolyával kezét nyújtsa a férfi felé.
- Ombozi Sára. - Mutatkozik be kedvesen, hiszen jól nevelt kislány ő... minden bizonnyal a leginkább jól nevelt a családban. Vagy talán csak a legtudatosabb, legkönnyebben kordában tartható. Annyi viszont bizonyos, hogy ő az, akit sosem kellett félteni, mert mindig megállt a saját talpán, sosem botladozott vagy akarta feladni. Most is ezért van itt, mert ilyen a jelleme, nem az az ember, aki ölbe tett kézzel ül és várja, mi történik.
Dorián pedig egy sokkal kellemesebb hely felé mutat, Sára pedig bólint, helyet is foglal az egyik kanapén. A férfi ajánlatára pedig bólint egyet, megköszöni. A bögre aranyos, de most még nem inna semmit, majd meglátjuk, mennyire izzad meg majd.
De amikor Dorián áthatóan pillant rá, arra vár, hogy meghallgassa őt, kicsit úgy érzi, a férfi átlát rajta, ideje lenne abbahagyni a színjátékot. De abban a pillanatban hátradől, a felismerés szíven üti, hogy nem is annyira játszik. Nyel egyet és igyekszik a zavartságát leplezni, egy pillanatra ismét összepréseli az ajkait.
- Ismeri Ombozi Noel ügyét? - Kérdezi végül, mert ha így van, a részletekbe nem megy bele, mi történt. Nem szívesen beszél róla. Reméli, hogy Dorián otthon van az iskola történéseivel. Valószínűleg a vezetéknév árulkodó és a hivatali dolgozó már sejti is, miért van itt. Frufruját egy könnyed mozdulattal kissé oldalra tereli, mielőtt rápillant még egyszer.
 - Azzal kapcsolatban lenne pár kérdésem, mit tehetnénk Noel érdekében. - Magyarázza el azért, kedvesen és nem szájbarágósan, mert szerinte egyértelmű. - Tudna segíteni? - Kérdezi végül, reménykedéssel a hangjában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 27. 07:59 | Link

Sára

Kinyújtom a kezem a lány felé, kezet fogok vele, miközben tüzetesen végigmérem. Láttam már őt korábban, az iskolában, futólag. A világos haj és a hangja is rémlik. Vannak emberek odafenn, akik egyszerűen nem tudnak elrejtőzni a tömegben, ez a lány pedig nem is akar. Nem az a méhkirálynő típus, de ha óvatlanok vele, még oda juthat. Kár lenne érte. A név pedig, nos az mindent elmond, szinte már sejtem is, hogy miért jött. Vagy a hogyléte felől érdeklődik, vagy afelől, hogy mit kell tennie azért, hogy előbb kiszabadulhasson. Nehéz, ha az ember családjában ilyesmi történik.
- Nos.
Jobb is, hogy a kanapéhoz vezettem, akár színjáték, akár nem, az embert megviseli az ilyesmi. Lehet a színjáték éppen a valódi mélység leplezése is, nem akarja felfedni, mennyire tört össze. Igen, egy kicsit sokat jártam az utóbbi időben pszichológushoz, de rendbe kellett tennem a saját dolgaimat is, el kellett fogadnom az érzéseimet, melyekről azt hittem, hogy Tami, és a gyermekeink tragikus halálával örökre eltűntek. Nem, az érzések nem ilyenek. Jobb mutatóujjammal finoman végigsimítok az államon, miközben végigveszem mindazt, amit az Ombozi gyerekről tudok, elég ismert az ügy a köreinkben.
- Hallottam róla. Ilyenkor év végén halmozódnak az ügyek egy-egy minisztériumi dolgozónál. Nem én voltam az eredeti ügyintéző, de nagyjából hallottam az esetről.
Ezért is rossz, ha ennyien mennek egyszerre szabadságra. Kapsz egy nagy rakás ügyiratot, aztán old meg. Még jó, hogy a környék nem akkora, mint mondjuk Pestseholse, de ilyenkor inkább lennék Kunszenillán, ott sokkal békésebb az élet. Halálos nyugalom, az kellene most nekem.
- Tudom, hogy nehéz. Neked is, a családodnak is. Az eljárás talán erős volt, azonban az, hogy enyhítsék az ítéletet, Noelen múlik. Ha ő maga a viselkedésével, a hozzáállásával azt sugallja, hogy van értelme esélyt adni neki, akkor biztos, hogy kap is esélyt. Talán nem a teljes szabadulásra, de arra igen, hogy felügyelettel ellátogathasson haza vagy az iskolába. Ez amolyan első lépésnek nem is rossz, már ha lehetséges. Nem sokan kapnak ilyen esélyt. És jó embereket kell kifogni hozzá. Volt már lehetőséged beszélni Noellel erről? Tudtommal idővel a család meglátogathatja.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. december 27. 08:06 | Link

Vizsga, II. rész


Viszonylag könnyen sikerült kivédeni mindent, az állatok hangjai távolodnak, és lassan a diákoké is. Kezd megnyugodni, azonban ez hiba. A következő pillanatban ugyanis egy nyíl hegye súrolja végig a bal mellső lábát, hosszanti sebet ejtve, mely kellemetlen csípő érzést hagy maga után. Van-e rosszabb? Persze, hogy van. Ugyanis sűrű pelyhekben kezd el esni a hó, a normálisnál gyorsabban tekintélyes méretű puha, fehér réteggel vonva be a földet. A nyíl gazdája pedig közeledik, és nincs egyedül, egész csapat orrvadász vette észre a ritka példányt és persze mindent megtennének érte, hogy megkaparintsák. Mi a következő lépés? Mire kell odafigyelned?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház