36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Játszótér - Palotás Polli hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 12. 22:29 | Link

Bossányi Karola


Igyekezett megtalálni azt a kokaviraesti időpontot, amikor még a kastélyba nem kötelező visszaérniük, de remélhetőleg már nem lesznek olyan sokan a faluban. Szeretett volna megismerkedni a hellyel, mert a pályaudvaron kívül még nemigen járta be ezt a környéket, pedig ahogy hallotta nagyon szép helyen fekszik, a házak pedig nagyon hangulatosak. Meglepően nagynak találta a helyet egy faluhoz képest, nagyon sok minden található benne. A vendéglátós részre inkább nem nézett be, mert az utcán látott egy feltűnően kótyagos figurát, aki hangosan énekelgetett egy régi számot, amit még gyerekkorában hallott a rádióban, de -szerencsére- mostanában már nem találkozik vele.
Így inkább az ellenkező irányba fordult el, útközben megajándékozta magát egy gombóc sárgadinnye és egy gombóc citromos fagyival, annak örömére, hogy nem ment teljesen világgá, csak részben.
A faluban kiállított órára nézve megállapítja, hogy egy rövid csatangolásra még van ideje, így hagyja, hogy a lába vezesse. A Boglyas térről egyik utcából a másikba fordul, míg nem egy üresedő játszótéren köt ki. Szerencsére a legtöbb gyereket már hazavitték vacsorázni, mert már kezd lehűlni a levegő, így valószínűleg úgy tűnik, hogy megússza a sikítozva játszó gyerekek társaságát. A fagyitól és a kissé csípős időtől libabőrösen lép be a hatalmas csúszdák erdejébe, mindenfelé nyújtogatja a nyakát. Egyikre sem merne felülni a magasabbak közül, pedig talán még nem küldenék le a mérges anyukák, mert eléggé kicsi ahhoz, hogy beolvadjon a környezetébe. Ez számára zavaró szokott lenni, főleg akkor, amikor az 5 évvel fiatalabb húgára egyszer azt hitték, hogy az ikertestvére.
A kavicsok halkan koccannak a talpa alatt, ahogy a távoli bokrokhoz sétál, hogy egy üres padon befejezze eledelét, miközben megvizsgálja a különleges játékokat, amikhez foghatókat még nem látott. Néha egy-egy távoli kacagás, kiáltás elvonja a figyelmét, olyankor oda-oda kapja a fejét. Már éppen indulni készülne, amikor egy más típusú hang üti meg a fülét: egy fióka hangos, de különös csipogása. Ez még nem is lenne furcsa, de úgy hallja, hogy lentről jön, nem pedig egy fáról. Hiába bántja a fülét az éles hang, úgy dönt, hogy megnézi nincs-e nagyobb baja. Tudja, hogy nem nagyon szabad megérinteni őket. Tétován indul meg a hang irányába, figyelmesen benéz a bokrok mélyére is, hátha oda bújt el a ragadozók elől a kismadár. A harmadik bokorban egy parányi (kb. 4 centis), emberhez egészen hasonlító lényre bukkan. – Baba tündér? – Motyogja megdöbbenve, majd az apróság a hangtól megrettenve eliszkol, nehogy Polli meg tudja fogni. – Hol az anyukád? – Kérdi, ahogy a nyomába lendül. Tudja, hogy nem tudnak beszélni, de most már érdekli a dolog. Sosem látott még tündércsaládot.

Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 12. 22:43 Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 15. 01:00 | Link

Bossányi Karola


Amikor még kisebb lány volt, akkor rengeteg tündérmesét olvastak fel neki a szülei, sőt szereztek mugli könyvesboltokból olyan történeteket, ahogy a muglik látják a tündéreket. Ezeket mindig nagyon szerette, talán még jobban is, mint a varázslók által írt sztorikat, mert jobban szerette azt a verziót, hogy a tündérek kedvesek és barátságosak, mindent megjavítanak, miattuk virágzanak a virágok és hogy ha a bizalmadba fogadsz egyet, akkor örökké a legjobb barátod lesz. Ehhez képest a varázslók hiú bajkeverőknek tartják őket, akik csak kívülről szépek, belülről meg… kevésbé. Az ő fejében kicsit keveredik a valóság, meg a 8 évvel ezelőtti esti mesék – amiket a húga miatt még nem is olyan túl régen hallott-.
Erre most egy szempillantásra ugyan láttot egyet, akin a méretéből meg a külsejéből is látszott, hogy még egészen kicsike. Már nem emlékszik pontosan, hogy mekkorának kellene lennie egy tündérnek, de ez egészen biztosan kisebb volt annál, valamiféle növendék egyed lehetett. Aztán huss, olyan gyorsan elillant, hogy Polli abban sem volt biztos, hogy tényleg azt látta, amit. A barna mütymürütynek sem kellett több, ezt közelebbről meg kell néznie, lehet, hogy segítséget kér.
Polli éppen a szomszédos rózsabokrot kezdte finoman széthúzni, amikor egy ismeretlen beszéde ütötte meg a fülét. A hang irányába fordulva megállapítja, hogy egy vele nagyjából egykorú lány áll tőle nem messzire – vagy ha olyan ütemben fejlődik, mint ő, akkor sokkal idősebb, de igyekszik megmaradni a realitás talaján-.
- Neem, szerintem tündér lehet. Még kicsi, biztosan az anyukáját keresi. Segítsünk neki! –
Feleli lelkesen kezeit kissé tapsikolva, majd újra a tüskék közé nyúl, mert egészen közelről hallja a borzalmas visítást. Attól is fél, hogy a kicsi megszúrja magát.
- Az anyukája vajon nem hallja, hogy keresi? Elég hangos. –
Tűnődik határozottan bólogatva a saját megállapításán. Ha a közelben lenne, egészen biztosan jönne érte. Ebben a pillanatban a bokor aljából előtör az aprócska, színes szárnyú kis alak, és tempósan átiszkol a következő bokorhoz, ami ugyan már nem szúr, de cserébe nagyon is terebélyes, dús lombozatú. Egy pár másodpercig úgy tűnik, mintha elhallgatna, majd többször rövidebbet sikít. Polli baljával a jobb felkarján dobolva tűnődik a rózsatő és a szétterülő bokor között félúton, hogy most mégis mi történt. Megtalálta a mamáját és éppen fenekeli? A tündérek vajon megütik a gyerekeiket?
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 28. 19:49 | Link

Bossányi Karola


Furcsa módon most, hogy a kíváncsisága erősebb, mint az érzékenysége, nem annyira borítja ki ez az éles hang. Valószínű azért, mert a távolból, egészen halkan találkozott először ezzel a zavaró zajjal, volt ideje tolerálni, sőt még a felfokozott figyelmét átirányítani az ismeretlen megismerésére, nem pedig a szorongásnak átadnia magát. Ez ritkán szokott előfordulni vele, évek óta ezen dolgoznak, hogy az átlagos ember számára kellemetlen, de tolerálható dolgot kezelhetővé tegyék Pollinak is.
- Nagyon hívja szegény… - Sóhajtja kezeivel betapasztva a fülét egy hangosabb tündér sikoly után, hiszen az ő kíváncsisága sem végtelen annyira, hogy a bántó hangokat korlátlanul elviselje. – Remélem nincs baja a családjának. – Folytatja zavartan szétnézve, hátha egy mérges, vöröslő arcú tündérmama közelít feléjük furkósbottal a kezében, mögötte pedig a tündérhadsereg áll készen arra, hogy a két galád embertől megmentsék az apróságot. Szerencsére nincs semmi ilyen, de balszerencsére olyan sincs, hogy a féltő anyuka széttárt karral száll a kicsi felé, hogy tovaszálljanak együtt az otthonuk biztonságába.
- Igen, vigyázok.  – Helyesel, ahogy próbál manőverezni a tüskék között, ám hamar elveszíti a kicsit még azelőtt, hogy megérinthette volna, így jobb híján kihúzza karját a belátás javítása érdekében. Ez nem sikerült tökéletesen, az egyik tüske néhány centi hosszan felületesen belekarcol a hüvelyujjába, amit egy hal sziszegéssel díjaz. Egy futó pillantást még vet az égő sebre, de folyó vér híján elintézi egy vállrántással, újból a mentési akcióra koncentrál.
- Ugye nem tőlem fél? Már akkor sírt, amikor idejöttem. – Ő semennyire nem érzi magát nyestnek, macskának egy kicsit esetleg, a testvérével szoktak macskafújást utánozni, amikor játékból ellenkeznek egymással vagy a szüleik olyat kérnek tőlük, amit nem akarnak megcsinálni. Jó, lehet egy kicsit jobban macska, mint kéne. De most csendben volt.
Huss! Mint egy szempillantás, úgy iszkol el az apró szárnyas lény, ettől Polli is hátralép ijedtében, mert váratlanul érte. Bólogatva helyesel, szerinte is fél tőlük. Mondjuk, ezt nem is csodálja, tőle a legtöbb ember csak 1-2 fejjel magasabb, mégis tudja zavarni a látványuk. – Túl hangos voltam? – Kérdi suttogva, kicsit összébb húzva magát. Polka csak segíteni akart, nem rémisztgetni ártatlan gyerek tündéreket. – De, nem rég jöttem. Szerintem én is láttalak már valahol. Polli vagyok, eridonos. – Mutatkozik be Karola bal fülének egy bizonytalan mosoly keretében. Már megtanulta, hogy a háza egyfajta identitást ad neki, a rellonos az ijesztő emberek háza, ha nem nézzük Olcsit. – Te melyik házban vagy? – Még egészen újdonság neki ez a házasdi, minden érdekli ezzel kapcsolatban, de legalábbis az, hogy kell-e félnie az illetőtől.
Egy újabbat sóhajtva rázza meg a fejét. Ő sem látott még sok tündért, fogalma nincs, hogy milyen hangokat adnak ki magukból, amivel hívni lehet őket magukhoz. Elsa módszerét ismeri, de abban biztos, hogy az nem fog működni itt és most. – Valahogy csapdába kéne csalni, hogy nehogy megsérüljön. Remélem őt nem karcolta meg a rózsa. – Nem tudja, hogy mennyire lehet puha és érzékeny a bőre egy ilyen lénynek, főleg, ha még mini. – A tündéreknek nem kedveskedni kell? Ő vajon megérti már? – Kérdezi halkan elhúzva a száját. Mintha valami olyat olvasott volna, hogy beképzeltek és dicsérgetni kell őket. – Egyáltalán honnan tudnak emberül? – Ráadásul mi van, ha külföldről jött ide a tündér egy vándorcirkusszal vagy ilyesmi? Mi van, ha török? Nem nézett annyi Szulejmánt, hogy meg tudja dicsérni törökül.

Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. szeptember 16. 00:16 | Link

Bossányi Karola


Nagyot nyelve próbálja meg legyőzni a feszültséget. Elvégre most ő a nagylány, neki kell felelősségteljes döntéseket hoznia, mégpedig higgadtan. Még szerencse, hogy itt van Karola is, mert egyedül rettegne ilyeneket csinálni, így legalább van kire hárítani a felelősséget.
Csak a pillanatnak egy töredéke volt, amíg azt hitte, hogy a prefektus olyat látott, amit ő nem és ezt szeretné közölni vele, hirtelen eláll a lélegzete és meredt tekintettel fordul Karola felé. – Ja… hogy… azt hittem, hogy a szárnya szakadt el…. – Sóhajtja megkönnyebbülten. Ez sem egy jó dolog, ha valakit elszakítanak a családjától – ő már csak tudja. Legszívesebben ő is ordított volna, valószínűleg őt is kergették volna, de nem haza próbálták volna vinni, hanem egy sokkal fehérebb helyre, mint az otthonuk.
Bólogatva hallgatja a levitás lány elméletét. Logikusan hangzik, hogy valamelyik gyerek játéknak nézte, elvégre mennyi élethű játék van már a piacon. A húgának is olyan ajándékokat adtak még pár éve, hogy csak lesett. Attól az élethű sírós kisbabától a mai napig rémálmai vannak, annyira valósághű volt. De Panna elvolt vele, ez a lényeg. – Igen, a kicsik mindent összefogdosnak meg kell nekik. – Bólogat a hatalmas 151 centije magasságáról. Ő már csak tudja, hogy milyenek a kicsik, mint ahogy a kis tündér pánikját is átérzi. Valami ilyesmit érzett nem is olyan túl régen, pedig készítették is rá. – Igen, rémisztő, ha kiszakítanak az otthonod biztonságából és az idegenben vagy… egyedül. – Bólogat a tündér utolsó nyoma irányába bólogatva. Ühüm, ezt túlzottan is jól megérti, ehhez még tündérnek sem kell lennie.
- Örvendek! Én nem jegyeztelek így meg! – Ismeri be zavartan a hajába túrva, majd elmormolva egy bocsit mellé. Annyira nem figyelgette a levitásokat, a sajátjaitól nem sok mindent hallott az étkezőasztalnál, sokszor legszívesebben külön evett volna tőlük. – Nekem is tetszik, kényelmes. Hangulatos este. Egyszer lehet én is megnézem majd a tiéteket, ha van valami. – Nem tűnik kopottnak az Eridon, de amilyen bulit tud ott csapni némelyik társa, simán kinézi, hogy felrobbantanak egy trágyagránátot és akkor menekülniük kell a szag elől. Csak a ruhája át ne vegye. – Biztos az is nagyon szép. A Levita klubhelyiség hogy néz ki? – Nem tudja, hogy lesz-e lehetősége valaha megcsodálni, de így jobban belegondolva nagyon elkezdte érdekelni, hogy a többi ház milyen. Ezek szerint nem egyforma az elrendezés különböző színekben, pedig úgy lenne egységes. De a diákok sem egységesek, igazuk van. – Mégis jól tanultok. Hogy csináljátok? – Jól jönne neki pár tipp, hogy kevés tanulással olyan tudása legyen, mint a levitás csapatnak. Biztosan jobb tanulási módszereik vannak, mint neki. Állítólag tanulni is meg tudni tanulni meg nem mindenkinek egyforma a tanulási stílusa. Ő ezzel annyira nem törődött annyira, de lassan ideje lenne.
- Én sem tudom, hogy miféle csapdába lehetne becsalni… valamibe, ami nem szúrna meg minket, ha benyúlunk... Nagyot harap egy ilyen? – Kérdi halkan felnyögve. Ez egy nagylányos döntés lenne a részéről, hogy hagyja magát megharapni, de azért nem szeretne a Molyemberré változni és házról házra röpködve üldözni a gonoszt emiatt az eset miatt. - Ha már megharap, akkor már végül is mindegy, hogy rózsa, nem?-
A molyemberes fantáziálás helyett leguggol Karola mellé a bokorhoz, hogy bekedveskedjék magukat a kis tündérnek. Reméli, hogy menni fog, mert már eléggé ráijesztettek. Csalódottan pislog a levitás jobb fülére, amikor látja, hogy próbálkozásuk sikertelen. – Kár, hogy nem jött elő ez a kis tündér, pedig olyan szép tündérke. Nagyon szép. – Próbál finoman hízelegni, de ez sem válik be. Lehet, hogy tényleg orosz. Ekkor eszébe jut egy újabb ötlet, igaz ez kevésbé finom, csak tátogni meri Karolának, ahogy mutogat a bokorra: „SÓBÁLVÁNYÁTOK? Az megölné?” Tátogja tovább, ahogy látványosan szétteszi a karját. Azért az rossz volna.


Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. szeptember 22. 22:27 | Link

Bossányi Karola


Polliból biztosan sosem lenne jó prefektus. Neki nem menne, hogy felügyelje az újakat, még az eridonos elsősökkel sem bírna el, nem még, hogy mások éjjel rakoncátlankodó diákjaival hadaskodjon.  Főleg, ha az a más házak a Rellon, el nem tudja képzelni, hogy mit tudna mondani egy rendbontó rellonos diáknak éjjel a sötét folyosón egyedül. Valószínűleg sírna.
Figyelmesen hallgatja Karolát, a végén lemondóan biccent. Hát, igen. Nem lehet csak úgy átjárni egymáshoz, pedig néha jó lenne tartani valamilyen pizsi partit, vagy ha majd egyszer itt lesz Panna és véletlenül külön házba kerülnek, akkor vele is borzasztó lenne külön aludni. Biztosan van rá valamilyen mód, hogy találkozhassanak. – Miért kellett átépíteni ilyen sürgősen? – Kérdi döbbenten. El nem tudja képzelni, hogy mi történt abban a házban, ami ekkora káosszal járhatott. Csőtörés volt és elázott az összes okosságuk?
– Talán egyszer majd megnézem. –Biccenti mosolyogva. Ki tudja, egyszer még lehet náluk is káosz, amilyen őrült némelyik háztársa. Bár bolondságban Pollit sem kell félteni, otthon a szülei állandóan nevelni meg csitítani próbálják, amikor a húgával összeszabadul. – Óóó… olvasni azt nem szoktam annyira… de gyakorolni szeretem a zongorát. Abban verhetetlen vagyok. Talán a pálcával is menne többet. - Ha a tanulmányainál is olyan elszánt volna, mint a zongoránál, már talán harmadikba is járhatna. Igaz, azt mondták neki, hogy arra született is. Boszorkánynak is született, azt nem tudja, hogy különösebben tehetségesre sikeredett-e. Nem érzi magában az erőt. Nem rossz tanuló, nem is erőlködik különösebben. Még keresi a helyét a világban.
- Utálom a darazsakat. – Nyögi fel alsó ajkába harapva. – Az nagyon fáj. – Pillant fájdalmasan Karola arca irányába. Nem olyan bátor kislány Polli, mint látszik néha, nincs túl nagy fájdalomküszöbe. Ha a közelébe kerül egy darázs, mert teljesen kétségbe van esve, mert zavarja a hangja, meg egyáltalán elképzeli, hogy megcsípheti. Először kicsit el is hiszi, hogy át tud változni valamivé, főleg a darázscsípés után, ami számára az egyik legborzalmasabb dolog, ami vele történhet. – Lehet valaki allergiás tündérharapásra? - Kérdi inkább érdeklődéssel a hangjában, mint aggodalommal. Nem egy allergiás fajta, inkább csak a fájdalomtól fél, mert hiába kicsi a lény, élesek lehetnek a fogai. Amilyen kicsi, még a tejfogai is beletörhetnek az ujjába? Minél többet gondolkodik rajta, annál rémisztőbb az egész. – Az lehet túl durva lenne… - Helyesel száját elhúzva. Picit szégyelli, hogy ilyen drasztikus megoldások jutottak az eszébe, de tényleg segíteni szeretne, csak egy hirtelen gondolat volt.
Érdeklődve előre dőlve figyeli, hogy mit talál ki a levitás. Elégedetten mosolyodik el a csokoládé ötletére, sokkal kíméletesebbnek tűnik, sőt egészen hamar be is válik.
Halkan, lassan közelebb merészkedik, ügyelve, hogy ne tegyen semmilyen hirtelen mozdulatot – de legszívesebben kapálózna, mert ez túlottan izgalmas- lágy hangon megszólal. – Szia kicsi! Hoztunk neked csokit, ha elfogadod visszaviszünk a mamádhoz. – A beszédre először az apróság összerezzen, aztán végül megbátorodik az édesség illatára és közeledik hozzájuk. – Biztosan nagyon éhes már. – Súgja oda Karolának, ahogy a parányi lény majszolja el a csokoládét és egyre kényelmesebbé válik a jelenlétükben, a lábacskája már hozzá is ér Karola ujjához evés közben. Talán, ha elfogy még rá is szállna? Polli halkan kedveskedik közben, hogy szokja hangjukat.




Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. január 30. 19:49 | Link

Panna Love

A hétvége a tanulás mellett mindig azé is, hogy egy kicsit ki tudjon kapcsolódni. A hétköznap nyüzsgését és pezsgését már valamennyire megtanulta elviselni, utóbbit talán még élvezi is, bár vennie kell pár mély levegőt ahhoz, hogy ne zavarják a többiek. De ha megtanulja kívülállóként szemlélni, s ha képes egyet hátra lépni akkor egészen szórakoztatóak. Persze ehhez sokat kellett fejlődnie, hogy ma így tudja nézni a világot. Nem mindig sikerül neki, de törekszik rá. Ehhez szükséges az is, hogy időnként egyedül legyen a gondolataiban, meg az is, hogy közös programot csináljon a számára legfontosabbakkal. Ez sokkal, de sokkal egyszerűbb lett most, hogy itt van a kastély közelében Panna, és végre úgy lehetnek együtt, mint régen.
Vagy legalábbis majdnem úgy. A falut és a kastélyt összekötő út valahogy sokkal hosszabbnak tűnik, amikor a húgával készül találkozni. Valószínűleg türelmetlenebb, ilyenkor nehezen fér a bőrébe, sokkal zizegősebb, mint máskor. A talpa alatt már néhol csúszik a letaposott hóréteg, sokan választják a falut hétvégente szórakozás gyanánt. Testvérével úgy beszélték meg, hogy a játszótéren találkoznak, ahol rengeteg klassz dolog van. Remélhetőleg nem lesznek ott a lány iskolatársai, így szabadon ki tudják őket beszélni. Nagyon érdekli Pollit, hogy milyen hete volt Pannának. Nem félti, biztosan jobban megtalálja a helyét az emberek között, mint ő tette, amikor idekerült. Elvégre nem véletlenül jár Panna előkészítőbe, ő pedig sosem tette ugyanezt.
Jobb lábával egy újabbat csúszva fordul be a Boglyas térre, amihez közeledve már kezdett kényelmetlenné sűrűsödni az embertömeg, de még megbirkózik vele. Az utca forgatagát kerülgetve, immáron határozott mozdulatokkal - itt fel van szórva a járda - lépked az úti célja irányába. A nyaka köré tekert nagy sáltól kicsit nehezen tudja forgatni a fejét, de azért nem ütközik bele senkibe amíg sikerül megközelítenie a játszótér kerítését. Odabent nincs túl nagy tömeg, nem sok szülő hozta ki ebéd után a csemetéjét a hidegbe, valószínűleg a célzott korosztály éppen a délutáni alvását tölti.
Tökéletes.
Tekintete megakad azon a szőkeségen, akiért eljött ma a faluba. - Panna! - Kiáltja boldogan megeredve testvérkéje irányába. Itt még ropog a hó, noha a délelőtt folyamán néhol már szorgos kis lábak letaposták az alsó réteget, azonban napközben hullott rá egy friss adag. Épp annyi, hogy jól elfedje a korábban megolvadt, majd megfagyott pocsolyát, amit a hebrencs, éppen örömködő Polli nem vesz észre és lendületből áttrappol rajta. Legalábbis megpróbálja, azonban mindenféle mutatványokba fullad a kis műsora, melyet egy riadt sikkantás követ, végül pedig egy fenékre huppanás. -Jól vagyok! - Vágja rá azonnal zavartan alsó ajkába harapva, de végül nem tudja megállni, hogy ne röhögje ki magát.

Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. február 6. 23:57 | Link

Pannus Love

Meghagyták neki a szülei, hogy vigyázzon Pannára, amit nagyon is komolyan vesz, hiszen nem szeretné, hogy bármi baj érje a számára legfontosabb embert a világon. Meg aztán azt is mondták neki, hogy figyeljen rá, de úúgy. Ezt először nem értette, hiába levélben volt leírva, újból el kellett olvasnia. Akkor sem sikerült felfognia, aztán tovább olvasva részletezték, hogy mit jelent számukra az úgy. Azt, hogy ne csináljon semmi butaságot, hogy rendesen viselkedjen és társai. Aztán még az előkészítő is jött itt a pórázzal, amit szerencsére nem értettek szó szerint, de nagyon hevesen bólogatott, hogy mennyire tudja tartani. Nem tudja, hogy mennyire adta meggyőzően elő, de a lényeg, hogy elengedik őket együtt rendszeresen, úgyhogy valószínűleg a zenész mellett színészi véna is veszett el benne.
Vagy csak megszánták, hogy ha ennyire akar a húgával lenni, akkor hajrá.
Mindenesetre a szülei kérésével nem nagyon tud mit kezdeni, elvégre nem olyan régen még ő is a hajnali vonatról lett összeszedve, annyira ért ahhoz, hogy hogyan nem csinálunk butaságot.
Úgyhogy Panna legyen csak Panna, mert úgy szereti, ahogy van, ha meg valami nem tetszik a tanároknak, akkor azt a tanítási időre megmondják neki.
Azonban a játszótéren elfelejthetik az iskolát, a tanárokat és azt, hogy ott mi a házirend. Persze itt is van kifüggesztve ez-az, de ők még éppen abban a súlycsoportban vannak, hogy a legtöbb játékot még használhatják, szemetelni meg nem szoktak, úgyhogy ennyi szabállyal bőven meg fognak tudni birkózni.
Polli számára nagyobb küzdelmet jelentenek az elemek és azok különböző halmazállapotai – nevezetesen a vízé, konkrétabban annak a szilárd változata. Szerencsére nem üti meg magát, de egy jó nagyot huppan, ő maga is megdöbben azon, hogy mekkora mutatványt csapott le. Lábait lassan a jégre engedve ül fel. – Repülőt? Tééényleg, itt még sosem láttam egyet sem. – Még a hideg földön ülve felemeli újból a tekintetét, hátha tényleg elcsíp egyet, pont, mint gyerekkorukban, amikor a vonalakat figyelték, azonban az ég üres. Lehetséges, hogy a repülők elől is el van dugva ez a hely? – Szerintem itt nincsenek. – Sóhajtja Panna kezébe kapaszkodva feltápászkodva, mozgása szerencsére fürge, nem sérült meg. Apró termetével jól tudna futni kis helyeken, de nem foglalkozik a testmozgással úgy, mint a húga. – Köszi. Áh, neem. Ne bánts Anyuuu. – Feleli nevetve lelépve a jégről a – remélhetőleg – biztonságos hóba. Onnan még a bakancsa orrával párat bökdös a jégtükrön, hogy meggyőződjön róla, teljesen befagyott-e. De igen, mert nagyon hideg van. – Te nem fázol így? Nehogy aztán azt a borzalmas bájitalt itassanak veled abban az előkészítőben. – Magyarázza fintorogva ezúttal ő anyáskodó hangon. Számára az egyik legvisszataszítóbb dolog a világon a bájitalok megivása, különösen azóta, amióta még tudja is, hogy miből készülnek. A megfázásos bájitalnál pedig külön gyűlöli, hogy füstöl tőle a füle, gyerekként próbálta betömködni, de kilőtte, amit beledugott. Azóta egy korty ilyet sem ivott. Számára a kalapkúra bájital ténye nagyobb borzalom, mint a betegség maga.
- Csak mondoood… - Válaszolja lesütött szemmel a felső ajkába harapva, de aztán reménykedve Pannára pillant. – Szerinted tényleg nőttem? Mert… tudod, hogy utálom a karfiolt… de pár hete néha eszem belőle. – Azt mondják, hogy a zöldség egészséges. Igaz, hogy ez fehér, de elmegy. Határeset, ott lehet kapni a Sparban, úgyhogy zöld. Kész. – Hááát…. ilyen időben nem tudom mit kéne csinálnunk. Legszívesebben eszkimó kunyhót építenék, de az nagy munka. – Böki ki teljesen váratlanul a fejét csóválva. Maga sem tudja ez hogyan jött neki. – Vagy ilyen… mókusoknak? – Mutatja a két kezével az elképzelt aprócska méretet. Igen, annyi még talán bele is férne a lelkesedésébe meg a kitartásába. – Esetleg cicának. -

Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. március 13. 15:07 | Link

Panna drága Love

Azzal, hogy Polli sosem járt óvodába meg általánosba, hanem végig jelen volt Panna életében, egészen addig, amíg a szőkeség nem került oviba és később az elemibe, nagyon szoros kötelék alakult ki közöttük. Persze úgy is alakulhatott volna, hogy Panna már unja a nővérét, aki folyamatosan az órát figyelve várta, hogy érjen haza a húga. Ezért tanulta meg leolvasni az órát, hogy ne mindig az anyukáját meg a nagymamát kérdezze, hogy mikor jön már haza a húgicája, hanem nézze meg magának, hogy hány óra van.
De szerencsére nem történt ilyen, és egy olyan kapocs van a nővérek között, amit semmi, de semmi nem szakíthat szét. Legalábbis Pollinak nehezére esik elképzelni, hogy újból ilyen messzire éljenek egymástól – még akkor is, ha felnőttek lesznek majd és dolgozni fognak. Persze ezen még nem kell komolyan gondolkoznia, de álmatlan éjszakákon, amikor eleve zakatolt az agya, bizony többször gondolt erre.
- Az borzasztó lenne. – Szisszen fel helyeselve. Jobb, hogy nem jön ide semmilyen repülő mugli dolog, csak a bajt hozná a fejükre. Meg a futóművet. – Én azt sem szeretném, ha egy kviddicsező a fejemre pottyanna. – Azt már nem is teszi hozzá, hogy ha egy labdát a fejére pottyantana. A cikeszt még el is viselné, na de a gurkót, azt nem… - Szerintem nem fáznak, biztos van mugli melegítő bűbáj benne. Vagy teknológia. – Többször hallotta már a technológia kifejezést, amikor a muglikról beszéltek neki, de nem mindig képes eldönteni, hogy a hangos zenéről vagy valamiféle tudományról van-e szó éppen. Nadia néni biztos tudna neki segíteni, hogy jobban megértse a varázstalan embereket meg a dolgaikat. – Köszi. – Hálálkodik a tisztításért vigyorogva. Reméli, hogy nem sokan látták ezt a kis mutatványt. Most már nyoma sincs, maximum csak a szétszállt hó a jégnél, ami bárki is lehetett, nem Polka. – Borzalmas! – Feleli nagyot nyelve, fejével sűrűn bólogatva, hogy lássa Panna, az igazat szólja. – Olyan íze van… mint… mint… nem tudom. De így… - Áll meg a magyarázatban egy pillanatra. Nem is nagyon tudja mihez hasonlítani, hiszen nagyon sok ételt meg italt elutasít mielőtt megkósolhatná, sokszor csak feltételezi, hogy egyes dolgok milyenek lehetnek. – Mint amikor meleg füvet iszol, amibe csúszós dolog van, de közben finomnak akar tűnni, de tudod, hogy hazudik. – Fejezi be arcán egy fintorral. Nem biztos, hogy érthető volt, de talán sikerült átadni némi tudást Pannának a bájitallal kapcsolatban. – És! – Emeli fel a mutatóujját komolyan. – Még a füled is füstöl tőle. – Zárja le egy nagy sóhajjal. Hát igen, zsebkendő galacsinokkal próbálta betömni a fülét, azonban kilőtt. Azóta nem iszik meg semmilyen bájitalt, még ha azt is ígérik, hogy finom lesz meg semmi nem jön ki semelyik testnyílásából, akkor sem. Amióta tanulja is, hogy miből vannak, azóta főleg nem kíván semmilyen módon a közelükbe menni – valószínűleg ezért nem bírta Felagund. Rudolf megértőbb, ha megmondja neki, hogy ezt a varangy szemölcsöt akkor most ő úgy nem érintené meg, mert sírni fog. – Én is szeretlek! – Mosolyodik el szemeivel Pannát figyelve. Hát igen, ez jobb téma, mint a varangy váladék. – A brokkolit még nem, mert az zöld. De a karfiolt. – Meséli büszkén kihúzva magát. Tök logikus, hogy a legzöldebb dolog, amit megeszik az az alma, de a karfiolt ki lehet próbálni, főleg rántva. Fontos az egészség, nem ehet mindig pirítóst.
- Cicakunyhóóó! Biztos imádni fogják a kóbor cicák. – Lelkendezik, s megy Panna után összelapátolni a havat a téglának. Ez sokkal jobb, mint egy hóember, abból olyan sokat csináltak már. – Srácok? Mármint… fiúk? – Kérdi jobban lefagyva, mint a keze attól, hogy havat lapátol vele. – Ááá… ráér az még. – Rázza meg a fejét, ahogy pirosodó ujjaival elkezd téglát formázni, az alakja kicsit fura, de a szándék megvan. – A suliban a nagyok mindig beszélnek róluk, eléggé furi dolgokat mondanak. – Fogalma sincs, hogy mikor fogja magát már ő is nagynak érezni, valószínűleg még jó sok fej karfiol van előtte addig. – Olyan sok dráma van vele…. – Sóhatja a fejét megrázva, ahogy rápakolja az előző kész téglácskájára az újabbat. – Ugye az előkészítőben nincsenek ilyenek? Mármint ott még nem járnak az emberek, nem? – Neki kimaradt ez az időszak az életéből, fogalma sem volt róla, hogy a többi korabeli miket csinál, itt pedig egyből a tőle pár évvel idősebbeket hallgatta, ahogy a másik fenekét tárgyalják ki. Nem érti őket. – Matekból? Jaj… - Sóhajtja újból. Neki talán nagyobb szerencséje volt, hiszen külön foglalkoztak vele, így volt ideje megérteni. – Megnézzük? De én sem vagyok egy nagy rajzmester. Ilyen háromszögeket csináltok a körökbe meg köröket a háromszögekbe? – Valami ilyesmi rémlik neki, hogy ezzel küszködött sokat. – Tudok 180, 90 meg 45 fokot csinálni…. – Mereng el a karjával kanalazva magához egy újabb adag havat. – Már körzővel, nem üstben. De több fokot nem tudok. – Vonja meg a vállát. Biztosan születni kell arra, hogy az emberek. Picit összerezzen, ahogy meghallja maga mögött a trombitálást, nagyon elmélyedt a hólapátolásban meg az érintőkben. Ő maga is feltápászkodik, jól meghuhúkolva az elfagyott kezét. – Nézd, ott! – Mutat a kerítés mellett egy hórakásra, ami rárakódott a kuka fedelére. – Szerinted simán megáll majd egymáson? – Bök a fejével a kis építkezésük irányába.
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. április 3. 01:40 | Link

Panna Love

Bármilyen módszerrel is érték el, hogy Panna jöhessen a faluba, ami város, de senki nem szólt a polgármesternek, hogy tartson újrakeresztelőt. Szóval ide. Bárhogyan is érte el a húgocskája, egészen biztosan sokkal boldogabbak lettek mind a ketten. Talán még a jegyeik is jobbá válhatnak, elvégre a boldogság az motivál meg ilyenek. Ő is jobban tud zongorázni, amikor boldog, mint amikor nem. Amikor idejött nagyon sokszor sírt, amikor nem látták, annyira hiányzott neki a húga. Volt, hogy le is bukott a szobatársai előtt, mert kiderült, hogy még nem aludtak, pedig Polli azt hitte, hogy ő az egyetlen, aki sokáig forgolódik. Mostanában már jobban alszik, de főleg azért, mert megszokta a helyzetet, meg hát lefárasztják a tanárok. Mi lenne, ha még kviddicsezne is vagy valami mást csinálna pluszban?
Be sem menne reggel órára.
- Igazad lehet… most gondold el, hogy milyen lenne, ha a nézők fejére potyogna minden. – Arcára ráül az elborzadás ül, ami nem sokat csillapodik a kviddicses ötlettel. – Áh, hát olyan hangosak. Te szeretnél menni? – A gondolattól is összehúzza magát, de azért titkon szívesen megnézne egy ilyen eseményt. Talán egyszer majd, ha felveszi a fülvédőjét, amivel ki tudja zárni a tömeget. Csak akkor nagyon kell figyelnie, hogy ki mit csinál, mert nem biztos, hogy hallani fogja a konferálást. Ábrázatára azonban csak ráhúzódik a vigyor attól, amit Panna mond neki. Mosolyogva nyúl a nála magasabb kislány keze után. – Nem vagyok én olyan népszerű. Vannak nálam menőbbek. – Sóhajt kicsit lesütve tekintetét. Mi van, ha Panna most csalódni fog, hogy a nővére mégsem olyan klassz, mint hitte? Kezdi azt gondolni, hogy talán nem is volt olyan véletlen, hogy nem járt suliba. – Te biztosan népszerűbb vagy. Nyáron rendeznek neked Panna-bált! – Szája ismét mosolyra húzódik, mert hallott már valami ilyesmi kifejezést, azonban ez nagyon muglis rendezvény, ők egészen biztosan nem járnak ilyen helyekre. Úgy képzeli, hogy az összes Pannát megünneplik ott. Vagy Annát? De nem tudja, hogy miért pont őket és miért nincs mindenkinek bálja. Nem vágja annyira ezeket a mugliságokat. – Szerintem inkább ragasztanak. Nadia néni biztosan tudja… - Kezd bele tűnődve a magyarázatba, azonban mugliismeretet valamiért még nem tanul. Sokan szeretik a tanárnőt, de ő csak látásból ismeri egyelőre. – Ő ilyen muglitudós. Nálatok nincs muglis tantárgy, ugye? – Pollika viszonylag sokat tud a varázstalanok világáról, azonban egy nagyon kis szeletéhez engedték oda a szülei, mint akik óvni próbálják őket, vagy mi. Bár mindentől így óvták volna és nem próbáltak volna meg undorító dolgokat lenyomni a torkán. – Jaj, én kiköptem, amit tudtam. – Feleli megborzongva az emléktől is. Ahhoz képest egészen sokáig füstölt a füle, hogy sikerült kiborítania a fél üveggel, a maradék nagyját meg kilőtte a száján, mint egy szökőkút. – Nem örült a javas néni, amikor a ruhájára ment…. de mit szóljak én, amikor a gyomromba megy? – Horkan fel még a mai napig felháborodva. Hát mit akartak ezek tenni vele? Pont jókor jött Panna ölelése, de hát az mikor nem? Jó nagy szeretős öleléssel viszonozza húga átkarolását. Hát mi lenne vele nélküle? Jó, hogy már ezen nem kell aggódnia. Az lesz a legjobb, ha majd egy iskolában fognak tudni tanulni és még a faluhoz vezető út sem fogja elválasztani őket. Reméli, hogy eridonos lesz Panna, akkor kérni fog egy közös szobát maguknak, ahová csak Sárit engedi be a házból.
- A Rellont nem szeretem. És nem azért, mert brokkolis a színük. Nem csak. – Rázza meg a fejét lemondóan. Mindig kikerüli őket, de eddig nem volt olyan nagyon rossz tapasztalata velük. Néha már maga sem tudja, hogy mitől fél ennyire. Az első nap megmondta az egyik harmadikos, hogy kell, mert bántotta valaki, úgyhogy így tesz. Biztosan azért vannak az alagsorban, hogy könnyen el tudják őket zárni a többiektől, de mégis legyen egy kis területük.  Próbálja terelni a gondolatait. – És melyik a kedvenc házad? A szfinxesek olyan okosak, onnan van a legtöbb barátom. Képzeld! – Hajol közelebb, elvégre nagy titkot készül elárulni, hiszen huncutságban járt. – Többször szöktem be. Elég csak találós kérdésekre válaszolni és nem baj, ha nem vagy levitás. – Eleinte nagyon félt attól, hogy nézi a talárját, vagy került rá valamiféle főnixes nyomkövető, ami becsipog, mint a mugli boltban a kasszánál, azonban nincs így.– Lényegében szabad bemenni, mert nem üt agyon a villám, ha bemész… meg ilyenek. –Igen, a villám lehet túlzó, elvégre nem Zeusz a házvezető és Matyi bácsi sosem tenne olyat. De viszketős porral simán megszórhatnák belépés közben. – Majd bemegyünk együtt is, jó? Ha meg odakerülsz, akkor meglátogatlak. – Nagyon kiakada szfinx, amikor próbál bejutni, de ha Liliért megteszi, hát Pannáért még angolul is megoldaná a feladványokat. Reméli nem jön rá a portré, hogy nem tud angolul és teszi fel úgy a kérdést, mert az nagyon gonosz lenne. – Én nem tudom hová kerülnél. Mindenki kapna utánad. – Ki ne akarna Pannával egy körletben élni, hát nem igaz? Persze az Eridonnak elsőbbsége van, mert hát ott már van egy Palotás. Bárcsak így működne. – A fiúk undibbak, mint a lányok. Fiú barátom is van, de csak olyan, aki nem büdi. – Válaszolja határozottan, de a végére elkezd röhögni. Nem szokta ő szagolgatni őket, de némelyiken már 1-2 méterről is érzi, hogy este inkább kártyázott, mint a fürdőt foglalta be magának. Biztosan jut melegvíz mindenkinek. – Te szeretnéd, hogy megcsókoljon valamelyik? – Kérdi döbbenten rámeredve Pannára. Viccnek jó vicc, de miért akarna bárki olyat. Hát ott nyál van, meg kínosan közel kerülnek egymáshoz. Meg hová nézzen olyan közel az ember a másikhoz? Biztosan, csak meg akarja nézni, hogy mennyire undi, hogy soha többet ne kelljen, igen. Olyan, mint a cigi. Ki kell próbálni, hogy ne akard.
- Hát volt egy fiú, aki egy lánnyal járt meg minden, de összevesztek órán és még a tanárral is kiabáltak, mert megmondta nekik, hogy nem szabad. Még a… k betűset is kimondta. Órán. – Suttogja ámultan. Hát, hogy lehet így viselkedni? Néha már kimondja ezt a szót, mert eléggé sokszor hallja, de Pannát a világért sem nevelné erre, elvégre a szüleik nem örülnek neki. Pollika ilyen lázadó, vagy mi.
Húga meg a matek ellen lázad, pedig hát a nővére emlékei sem túl élénkek. Lefogott kezeivel fog rá a szőkeség karjára. – Emlékszel, amikor kocsiztunk pár éve? – Nem is tudja, hogy miért hagyták abba, talán kinőttek belőle? Őrülten megszédültek és mindig kidőltek. – Mekkorát lehetne vetődni ebbe a nagy hóba. – Ábrándozik huncut vigyorral, felhúzott szemöldökkel. Karjait kiszabadítva keresztbe rakja egymás fölött, várja, hogy csatlakozik-e a lány.
- Hát, varázsolhatok. – Zavartan kezd kotorászni a táskájában, odapakolta valahová a pálcáját, még tokba is tette, mert félt, hogy eltörik. Előkap egy szelet csokoládét is, természetesen nyújtja át testvérének fel sem nézve, ahogy keresgél. – Már a te csokid. Ú, megvan! – Kapja ki boldogan és kiszabadítva a védőtokból nekiáll a bűbájtanon tanultakat bemutatni.  Meg kell próbálnia erő nélkül, hát boszorkány vagy milyen fityfene. -  Vingardium Leviosa! – Mondja a megfelelő pálcamozdulattal ráolvasva az egyik téglára, ami bizonytalanul felemelkedik. Kissé dülöngélve a levegőben, de szépen halad előre a föld felett, a lány próbálja nagyon finom mozdulattal lerakni. Az első sor még megy is, azonban a második már pár centit elcsúszva kerül rá az előzőre. – Így nem áll meg, ugye? – Kérdi bizonytalanul. Nem ez volt a legtöbbet gyakorolt bűbája. – Megpróbálod? – Nyújtja a drága húga felé a pálcát. Lehet belőle bumm és pöcc, de az nem baj. Hátha nem. Panna olyan ügyes, biztosan fog neki sikerülni.
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Játszótér - Palotás Polli hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér