Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=808672#post808672][b]Niadra - 2020.05.17. 03:50[/b][/url]

Niadra sohasem kedvelte a hagyományos órákat, most pedig, hogy végre lehetőséget ad a jó idő, ki is viszi a gyerekeket a játszótérre. Megbeszélte a vezetőséggel, hogy rendhagyó foglalkozást tart majd, ennek keretein belül pedig olyan ez, mint egy csoportos kirándulás. Mikor kiértek, a lurkók játszhattak egy keveset, csúszdáztak, hintáztak, élvezték a szabadságot, majd amikor eljött a tíz óra, a nő leültette őket a kiterített pokrócokra, míg ő maga a rugós játékokhoz ment. Tudjátok, azok a lovak és különös állatok, amiket meg lehet lovagolni alkalmasint és nagyon imádják a kicsik. Ennek örömére Arthur legendájával kezdte, később Shalott asszonya sem maradhatott ki a hős Lancelottal és miközben verset mondott, mesélt, elkalauzolta őket egy messzi-messzi világba. Ebéd tájékára, mikor már kérdezhettek a gyerekek, ő pedig játékosan mutatta meg, amit kellett és viccesen válaszolt a csacskaságokra, mindannyian elfáradtak és éhesek voltak. Jelzett is, hogy gyorsan menjen mindenki a kis piknikező kosarakhoz és vegye ki a neki készített szendvicset, ő pedig végre Zinára emelte tekintetét, hisz már réges-rég kiszúrta, hogy a lány figyeli őt.
Elővéve saját ebédjét odasétál hozzá és leülve mellé rögtön megakad tekintete a kezében tartott furcsa ételen. Színes és remek illata van, de nem tudná megmondani, mi lehet az. Mivel faragatlanság mások szájából kinézni az ételt, így mielőtt megkérdezné, mi az, megszólítja. – Hogy tetszett az óra? – mivel igen fiatalnak tűnik, bizonyára alapképzéses, hisz az előkészítőben még nem volt vele dolga. Akárhogy is igyekszik saját elemózsiájára koncentrálni, minduntalan visszavándorol szeme arra az akármire, ami hívogatóan hűledezik az apró kezekben.
- Mondd csak, mit eszel? Nagyon jól néz ki – még közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye. Ezek szerint hús van benne, de mi ez a sok trutyi körülötte? Hjaj, Merlinre, olyan nehéz itt élni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=814167#post814167][b]Niadra - 2020.07.25. 12:24[/b][/url]

Esze ágában sincs elzavarni senkit, tipikusan az az ember, aki szeret tanítani, mesélni, valamit adni másoknak - többek között ez az oka annak, hogy nem maradt hazájában, hanem inkább új utakon jár. Távol áll tőle az agresszió, ami fajából kiindulva egyébként jellemző tulajdonsága kellene legyen, így hát nem is képes kimondottan erélyes vagy támadó lenni. Sokkal szívesebben ül le megbeszélni a dolgokat, mintsem erőszakkal tegyen pontot a végükre, ettől olyan különleges ő. S hogy ezek után kérdés-e még, hogy maradhat-e Zina? Nem, egyáltalán nem.
- Dehogy is, maradj csak. Örülök, ha tetszik. Még itt leszünk egy pár órácskát, ma enyémek a lurkók - kedvesen elmosolyodva fordítja feléjük fejét, miközben arra gondol, mindannyiukra ráfért már egy kis szünet. Panaszra nem lehet oka: a gyerekek szinte szó nélkül, tátott szájjal hallgatták és itták szavait, így nem igen kellett fegyelmeznie őket. Jobb is így, nem akar szigorú lenni - plusz így már egyértelmű, hogy jól csinálja, amit csinál, mivel leköti őket.
Ez az eszmefuttatás akár messzebbre nyúló is lehetne, amennyiben nem érdekelné hihetetlen mód Zina ebédje. Sok mindent látott már, sok mindennel találkozott - és még mennyi mindennel nem! -, de ez az étel nagyon piszkálja a fantáziáját. Talán kissé illetlenül közvetlen módon érdeklődik iránta, de végtére is mindegy.
- Hot dog - ismétli meg és azonnal összevonja a szemöldökét. Kell némi idő, hogy összerakja a képet, amikor pedig megvan, nemes egyszerűséggel elfintorodik. - Én úgy tudtam, hogy errefelé szeretik a kutyákat. Nem gondoltam volna, hogy megenni - szíve szerint meg is csóválná fejét, ehelyett azonban csak érdeklődését vesztve fordul vissza sajátjához. Felesleges is elmondanom, hogy mindez nem álszentségből fakad: sokféle vadon élő vagy háziasított állatot fogyasztott már el, de ha egyszer valakit a "leghűségesebb barátjának" tart, akkor nem azon gondolkodik, hogy sütve, rántva, vagy darálva fogyassza el. Barbárok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=816071#post816071][b]Niadra - 2020.08.23. 20:40[/b][/url]

Épp a lány által fogyasztott étel után érdeklődik, amikor sokkolják a válasszal - persze csak egy pillanatra. Sok mindenről olvasott már, például, hogy egyes helyeken rovarokat raknak az ételbe, de egy dolog mindenhol közös: a kutyák az emberek legjobb barátai. Ebből kiindulva nem kevéssé sokkos állapotba kerül, mikor azzal szembesítik, hogy játszi könnyedséggel tolják az arcukba azokat az édes teremtéseket. Lelki szemei előtt megjelennek a szenvedő, vonyító házi kedvencek, amint lenyúzzák róluk bőrüket, s csak azért nem rázza ki a hideg, mert otthon látott ő már ennél durvábbat is. Elég csak magára néznie zerg alakjában. - Bevallom, én is - széttárja karjait, mivel úgy értelmezi, ez is csak valamiféle szleng, egy általános mondás. Az vitathatatlan, hogy a szerepét kimondottan jól játssza, nincs oka szégyenre, hisz azon túl, hogy bárdolatlan külföldinek tekintik, nem gyanús viselkedése.
- Elég furcsa, hogy olyasmiről nevezik el, ami nincs is benne - töprengőn kocogtatja mutatóujját állán, majd Zinára emeli tekintetét. Tényleg úgy tűnt, hogy nem hazudik, így végül megadóan biccent egyet, inkább magának, mintsem a rellonosnak. - Pedig érdekes kérdés. Esetleg utánanézhetnénk - elmosolyodik, miközben észrevétlenül előrevetít egy következő találkát, ahol kivesézhetik a hot dog történelmi hátterét. Csodásan hangzik - nem.
Már épp lezárná magában a kérdést, mikor érkezik hozzá egy ajánlat, amit nem lenne illendő elfogadnia. Mármint, szegény gyerek, eleszi itt előle a kajáját... De közben meg olyan szívesen beleharapna, főleg most, hogy kiderült, nem kutyából készült! Nos, egy élete, egy halála... Beharapja alsó ajkát és felváltva néz az ételre, majd a lányra, a kíváncsiság pedig győzedelmeskedik, mint általában. - Na jó, de csak egy apró falatot! - ezt nem is igazán Zinának szánja figyelmeztetésképp, sokkal inkább magának, ezzel is igyekezvén emlékeztetni, hogy az ebédje a saját kezében van, míg a farkaslányé maga mellett, a padon. Erőt véve magán félreteszi szendvicsét, a virslis csodáért nyúl, végül pedig szájához emeli, hogy beleharapjon. Az, hogy forró, meg se kottyan neki, ezek az ízek azonban leveszik a lábáról. Szemei elkerekednek, ujjával óvatosan letörli az ajkainak széléhez folyt szószt és elismerően, ámulva kezd el bólogatni.
- Hiszen ez isteni!