Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756662#post756662][b]Thomas Middleton - 2019.04.28. 21:30[/b][/url]

ANNELIE
tanítás után egy hintában | x


Alapjában véve kellemes az idő, azonban mivel, ha eltűnik a nap, beüt a cidri, ha meg előbukkan, majd' megsülsz, így nehéz eldönteni, melyik ruhadarabjaidat tarts magadon. Az élet nagy gondjai. Jelenleg én amellett döntöttem, hogy hagyom farmerdzsekimet, viszont alatta csak egy póló marad. Ingemet a hátizsákomba hajtogattam, ami nem messze hever egy padon. Hogy én magam hol vagyok? A hintában. Fogom a láncokat vállam mellett és nyugisan hajtom magam, derűsen nézelődve. Mivel ilyen elég klassz az idő, sokan vannak kint így délután. Nyilvánvalóan főleg a szülők a gyerekeikkel. Meg pár előkészítős, fiatalabb bagolyköves. Van, akinek mosolyogva oda is intek.
El-elvigyorodom egy-egy vicces hangra, amit a csúszdák meg mászókák adnak ki, amikor a kisebb gyerekek használják őket. Kacagnak ők is ilyenkor rendesen, hiszen a legváratlanabb effektek érkeznek az eszközökből. Szeretek néha kijönni ide, hagyva, hogy beszippantson ez a zsibongás. Kinézni se néznek ki, mert hiába vagyok már tizenhat, nem csak hogy nem érzem magam annyinak, de nem is nagyon tűnök annyinak. Sem az alapján, amilyen lelkesen figyelem az itteni népséget, meg úgy semmi alapján. Oké, ha valaki nagyon tárgyilagosan megnézne, talán szöget ütne a fejébe, hogy kicsit idős vagyok már én ehhez. Főleg, hogy nem is a haverjaimmal bandázom itt vagy ilyesmi, csak lézengek, elvagyok, mint bármely másik gyerek. Rendben, azért nem állok neki a földön kúszni-mászni, meg a játékokon ugrálni. Bár közel járok hozzá, hogy kedvet kapjak a víg gbagázstól körülöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756681#post756681][b]Thomas Middleton - 2019.04.28. 23:05[/b][/url]

ANNELIE meg a gyerekek
tanítás után a hintában... egy ideig | x


Minden teljesen idilli a játszón. Hosszú percek óta ragyog a nap, egyelőre senki nem esett nagyot, nem törött el a mécses, nem veszett össze vészesen senki a másikkal. Kisebb összezördülések vannak, az viszont szinte hozzá tartozik az élményhez. Úgyhogy békésen üldögélek, most nem is annyira hintázva, mint inkább csak billegve kicsit, tornacipős lábam hajlítgatva a talajon, szelíden figyelve a jelenlévőket, mígnem felbukkan előttem egy kisember és úgy néz rám, mintha lethifoldot látna.
Összevonom a szemöldököm, nyelek egyet, megállok a dülöngélésben és körbenézek kicsit, jobban kapaszkodva a láncokba. De nincs itt semmi fura, se fölöttem, se mögöttem. Én vagyok a fura valamiért. Legalábbis a kiskölyöknek. Nem is egyszerűen fura, hanem egyenesen... rossz? Úgy néz rám, mintha csináltam volna valamit. Mit csináltam? Vagy összekever valakivel? Már szóra nyitnám a számat, hogy megkérdezzem tőle, mi baj, amikor megérkezik az anyukája még egy poronttyal. Mármint szerintem az anyukája lehet.
- Ó... - bólintok, szemöldököm megemelve. Így már értem.
- Ó! - ismétlem meg az előbbi hangot, ahogy rájövök, hogy akkor talán legjobb lenne felállnom, amit rögvest meg is teszek.
- Parancsolj! - intek a kisfiúnak a lendületes felkelésemtől még mindig finoman ingázó hinta felé, aztán zavartan vakargatom meg a nyakamat, majd zsebrevágom kezeimet. Idétlenül érzem magam, hogy nem esett le, miért mered úgy rám a srác. Pedig így már egyértelmű. Csak hát nem erősségem összerakni a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=757925#post757925][b]Thomas Middleton - 2019.05.07. 20:50[/b][/url]

ANNELIE meg a gyerekek
tanítás után a hintában... újra! | x


Visszatessékelnek a hintába. Pedig tényleg szívesen átadom. Mikor viszont látom, milyen helyesen megengedi a kissrác, hogy maradjak még, úgy döntök, ezt semmiképp nem lehet visszautasítani.
- Már csak kicsit hintázom - ígérem meg a fiúnak és folytatom is. Közben rámosolygok az anyukára meg a még picibb gyerekre rajta a kendőben, aztán elnézek a kavicsokkal ügyeskedő felé. Nemsokára visszatér hozzám.
- Nahát ezt... ez az enyém? Nekem adod? - kérdezem tőle, megemelt szemöldökkel. Mert bár nagyon úgy tűnik, ez egy ajándék, jobb azért tisztázni, nehogy elvegyem tőle, ha csak megmutatni akarta. Azonban nem erről van szó.
- Köszönöm. Nagyon szép - forgatom a követ ujjaim közt, gyönyörködve benne.
- Tessék, gyere csak, én kihintáztam magam - adom át kisvártatva a helyem, közben elpillantva a nő felé is, hogy vajon a kiskölyök fel tud-e oda egyedül kepeckedni vagy segíteni kell neki. Elég önállónak tűnik, de akkor is apró még. Minden esetre átadom a terepet, arrébb állva, nézegetve az ajándékomat, aztán egy kezemben dobálom kicsit, szusszanva nézve körbe a játszón. Nem is tudom, maradjak-e még. Egyre többen jönnek és hát csak nem foglalhatom a játékokat a tökmagok elől. Azon filózom éppen, hogyan tovább, amikor a táskám lezakózik a padról, beleloccsanva egy pocsolyába. A szemem sarkából éppen látom.
- Jaj, ne ne ne! - spurizok oda és kapom fel, mielőtt teljesen megszívná magát vízzel. Visszarakom a padra és elkezdek gyorsan kirámolni belőle. Az ingem, tankönyvek, pennák... mind nedves lett. Elkeseredetten pakolom ki őket. Pedig annyira vigyázok a cuccaimra! Előveszem a pálcámat és lehunyom a szemem, próbálva felidézni a szárítóbűbájt. Mennyivel egyszerűbb lenne ha itt lenne Laura! Seperc alatt segítene rajtam az elemi mágiájával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852844#post852844][b]Thomas Middleton - 2022.09.18. 17:59[/b][/url]

Fel kellett vegyek egy laza pulcsit, őszbe hajlik lassan az idő. Akármilye csodás volt a nyár, alig várom már a nagy erdei sétákat a csupaszín lombú fák között! Addig sem telnek persze el a napok lábkoptatás nélkül, főleg egy ilyen lelkes ebbel, mint Herceg. Itt üget körülöttem meg szaglászik, aztán néha idejön hozzám simiért és fut tovább végezni hihetetlenül fontos kutya ügyleteit.
Elérünk a játszótérhez, ahol fogom magam és beülök az egyik hintába. Mosolygósan sóhajtva nézek körbe, miközben dudorászva ingok. Csak pár gyerek játszik most a mászókán. Hol feléjük pislogok, hol állatkám irányába, aki a közeli bokrokat térképezi fel. Gondolataim szerteszét ágaznak és vannak olyan részek, ahová igyekszem nem eltévedni a fejemben. Pedig kéne. Pedig fontos lenne foglalkozni velük. Dehát nem olyan könnyű ez. Mi sem bizonyítja jobban, mint a görcs, ami egy ideje a gyomromban vert tábort. És amiről azt hiszem, némi kódorgás meg hintában dudorászás feledtetheti. Hát nem nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852899#post852899][b]Thomas Middleton - 2022.09.19. 20:20[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #heyGIF



Ahogy nézelődöm mindenfele, látóterembe úszik egy ismerős forma. Odafordítom fejem és meglátom barátnőmet közeledni. Szélesen elvigyorodom és integetek neki. Hercegnek sem kell sok, hanem észreveszi a lányt és már rohan is oda hozzá, lelkesen csaholva. Boldog nyüsszögések közepette nyomja oda kerek buksiját a simogatásért.
- Bizony. Nem tétlenkedünk - felelem mosolyogva, miközben himbálom magam tovább a hintában. Lábaim a földön illegnek. Válaszom pedig derűs bár, már közben valami feszengő érzés hatalmasodik el rajtam. Lassacskán ráébredek, hogy azért, mert a suliról beszélünk. Arról a dologról, ami azt a már említett görcsöt okozza. Az pedig semmivel nem könnyebb, hogy Lauval is valóban tisztázni kell ezeket a dolgokat. A tanulmányainkat, a továbbiakat. Nem mentünk még ebbe bele eddig. Mármint még a vizsgaidőszak előtt de, akkor mentek a terv felvázolgatások, viszont azóta meg főleg a megmérettetésekkel voltunk elfoglalva, meg az év végével, aztán a szünidőzéssel.
- Sétáltunk egy jót. És te? Mi járatban? - érdeklődöm, próbálva közben elhajtani zavaró gondolataimat. Noha lehet, az sem segít, ami barátnőmről tükröződik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852968#post852968][b]Thomas Middleton - 2022.09.20. 20:04[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #aboutmysummerGIF



Herceg még hevesebb farokcsóválásba és bújásba kezd, ahogy a lány dicséri őt. Mert hogy biztos dicséri, nem? Mi mást is tennne? Kutyusom el se tudja képzelni, hogy mást ecsetelne ilyen kedves hangon.
- Jó ott? Nem jössz ide? - markolom meg a mellettem függő hinta láncát, amitől az lóbálózni kezd kicsit. Persze, ha barátnőm tök jól elvan a földön, nekem úgy is jó. Tény, így szemben tudunk lenni teljesen legalább.
- Ó - nyugtázom a hosszas séták okát. És igen, értem, mire gondol. Mert szerintem arra, amire én. Ugye arra? Na majd később még rákérdezek, mert tutira szeretnék menni. Tudja, hogy mindig szeretek tutira menni és kimondani a dolgokat. De most témát váltunk. Azt hiszem. Szóval ezt elrakom kicsit.
- Tök jó volt, képzeld a... húúú - nem, nem a hú-t kell elképzelnie, csak miközben nekiálltam volna a lelkes mesélésnek, valami nagyon hideg érte az oldalamat, amely pedig nem más, mint egy nedves kutyanózi, ami befurakodott a pulcsim és pólóm alá is egy óvatlan pillanatban. Felnevetek és kitolom Herceg cuki fejét a ruháim alól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853004#post853004][b]Thomas Middleton - 2022.09.21. 19:33[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #aboutmysummerGIF



Jó, persze, semmi baj, értem én. Gondolom, hogy nem azért ült oda, hogy messze legyen tőlem. Igazából, mielőtt ezt felvetette, nekem eszembe sem jutott.
- Nem - felelek nevetve a lány kérdésére, miközben kutyusomat dögönyözöm az egyik kezemmel, a másikkal meg pulcsimat igazgatom el.
- Szóval... - folytatom a beszámolót, ugyanolyan lelkesedéssel, ám szellemhangoktól mentesen. Elmesélem, milyen csodaklassz helyeken jártunk Liam bácsival, merre bolyongtunk Rileyval, hogy még Zsombival is összefutottam és persze azt, Herceg hol mennyire édes volt. Ezeknek a tervezetéről nagy hányadáról tudott barátnőm, csak ilyen ecsetelésben nem volt még része.
- Hát te? Mi jókat csináltál mostanában? - kérdezek vissza és kicsit jobban dölöngélek a hintán, csaknem hajtom. Mostmár mindkét kezem a láncokat markolja. És miközben a válaszát várom, azon töprengek, hány napja találkoztunk utoljára. Kicsit elhavazódtunk itt a nagy szünetelésben. Gondolataim sikeresen elterelődtek arról, amit a lány az elején felvetett. Ezen törekvése célt ért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853091#post853091][b]Thomas Middleton - 2022.09.22. 18:26[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #abitnervousGIF



Örülök, hogy változatlanul tetszem a barátnőmnek, vagy ha nem változatlanul, akkor meg egyre jobban; ugyanis én is így vagyok vele. Gyakran előfordul, hogy mikor rápillantok, rajta marad a tekintetem és csak szelíden gyönyörködök benne, újra beleszeretve a már jól ismert vonásokba.
Ahhoz képest, hogy ilyen szájelhúzósan kezdi a mesélést, szerintem igenis elég kellemes dolgokat művelt. Egy-egy részletre jobban elvigyorodok, miközben bólogatások és "ó"-zások meg "hmmm"-ögések között hallgatom őt. Aztán elérünk ahhoz a kényesebb témához, amire eleven arcom kicsikét elsemmilyenül és nyelek egyet.
- Jah, azokat én is rendezgettem - reagálok a sulis szortírozásra félszegen, miközben pulcsimon át megvakargatom valahol a nyakam alatt.
- Hm... Peach merre van? - vonom össze szemöldököm. Biztosan hallottam már erről a városról különben, dehát nem igazán látok tovább itt Magyarországon az orromnál meg Bogolyfalvánál és Budanekeresdnél. Pedig voltunk már pár másik részén is az országnak, de főleg varázstelepüléseken, ráadásul olyan sokat hoppanálgatunk úgy összességében ide-oda, hogy néha keverem, melyik országban járunk. Peachben szerintem még nem voltam. De tényleg ismerős valahonnan. - Mit csináltál ott? - kérdezek rá erre is, derűsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853144#post853144][b]Thomas Middleton - 2022.09.23. 20:24[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #abitnervousGIF



Kérdőn mosolygok rá. Mi a baj, nem jól mondom?
Délen. Oké. Fogalmam sincs, voltam-e már arrafele, szóval nem is értem, miért így kérdeztem. Inkább az tudna tényleg segíteni, ha megmondaná, mi jellegzetes van arrafelé. Ő például miért ment oda. Hamarosan kapok is egy elég jó támaszpontot. Az egyetem, persze! Akkor nem egy barackról elnevezett helyen volt. Tehát ezért somolygott úgy.
- Ja, tényleg - szalad fel a szemöldököm, aztán dobban egy nagyot a szívem és megállok a hintában ingásban. Amiatt ment oda? Egyszerre vagyok izgatott és boldog vele és miatta, mert ez egy veszett nagy dolog és... és... azta; másrészt szinte érzem, ahogy a bensőm remegni kezd. - Hát ez baromi izgi! - csillognak a szemeim, ahogy a vele lelkesedés kerekedik felül bennem. - Tuti, hogy felvesznek - rázom a fejem ellentmondást nem tűrően, hogy az nem lehet, ne vegyék fel. Biztosan oda fog járni. Egy Egyetemre! Az mekkora dolog már?
- Ó... az enyémek? - pislogok szaporán, ahogy torkomon akad a fene nagy Launak örülés és kólint fejbe méretes gurkó-ként a saját valóságom, miközben felteszem idétlen kérdésem. Nem, majd Herceg vizsgái hogyan sikerültek. Persze, hogy az enyémek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853781#post853781][b]Thomas Middleton - 2022.10.02. 19:23[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #whatcanisayGIF



- Szólj rögtön, amikor kapsz levelet! Hoppanálj oda hozzánk vagy küldd tovább a baglyot nekem vagy bármi - unszolom őt az azonnali értesítésre, nem mintha azt feltételezném, hogy nem mondaná el, amint lehet. Csak hát alig várom már, hogy kiderüljön, felvették, és együtt örüljünk. Elsomolygok izgatottságomban ezen, ám tényleg nem kerülhetem el, hogy rólam essék szó. Igazából nem is akarom elkerülni, szeretnék beszélni róla, főleg Lauval, csak közben meg annyira izé ez az egész.
- Hát... sehogy sajnos - susogom résnyire nyitott ajkaim közül. Nyelek egyet. - Volt, amiből átmentem, de... a legtöbből nem - folytatom mesélésem, miközben mellkasomban nőttön nő egy feszülés, kezdve szétterjedni bennem. - Nem sikerült ez a vizsgaidőszak - rázom a fejem, erőltetett, fájó mosollyal. - Megbuktam - bólogatok, kibökve a lényeget, s ezzel együtt szemem is könnybelábad, hangom is elcsuklik. Nem számítottam rá, hogy így kibukok. Pedig tehettem volna. Csakhát Liam bácsinak már elmondtam és akkor már sírdogáltam kicsit, és talán valahogy azt hittem, akkor a nehezén már túl vagyok. Nos mégsem. Sűrű pislogásba kezdek és szipogok egyet, majd lélegzem pár mélyet, közben szomorkás mosollyal próbálva jelezni barátnőmnek, hogy jól vagyok ám... jól leszek. Kezeim úgy markolják a hinta láncát, hogy ujjaim belefehérednek.