Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=708342#post708342][b]Bornemissza Luca - 2017.11.16. 19:30[/b][/url]

Luca egy birtokon nőtt fel, s mindene megvolt, amire csak gyermek vágyhatott. Néhány fiatalabb alkalmazott vagy épp lányuk-fiuk még játszópajtásnak is bizonyult, így unatkozni sem igen tudott, azonban valami mégiscsak hiányzott, ami akkor fel sem tűnt, most azonban sajgott szíve, hogy mikor ő volt csípőig érő, nem adatott meg, ez pedig nem volt más mint a játszótér. Hisz Lucának olyan volt a játszótér kérdés, mint másnak a zuhany, elvégre lehet, hogy ha csak langyos vízzel fürdik az illető, nem panaszkodik, azonban miután kipróbálta meleggel, húst cipálóan forróval, kinek kell már többé a langyos vacak?
Pestseholsén bizonyára akadt volna, de oda nem engedték, csakhogy mikor már az engedelem nem volt szempont minden játszóteret, amit csak meglátott Luca rögvest kihasznált. Hol emberként hintázott sikoltva vagy lógott tótágast a mászókán, hol ebként futott a gyerekek között, kik szívesen lettek ideiglenes társai a mókában és könnyed játékban. Szerencséje volt, a közelben volt egy előkészítő is, így vállalkozó szellemű kölykökből hiánya nem akadt. Néhányan már megpróbálták haza is vinni, de a szülők túl gorombák volták, pár, nem kellő falatot adtak neki, de szállást már nemigen, így mire a napból csupán csak a horizont alján egy szétcsúszott narancs lett, egyedül ücsörgött az eb a homokozó közepén, fején jókora kupac homokkal, melyet még az egyik nebuló pakolt oda.
Csak most tűnt fel, hogy már nem akadt senki, akivel kergetőzhetett volna egy jót, így aztán már nem is volt olyan érdekes a játszótér, hisz eltűnt belőle a szív, ami mozgatta az egész gépezetet.
Bundája kissé ragacsos lett, orra földes, úgy ballagott és állt meg végül a játszótér bejáratánál, hogy körbe tudjon nézni, hátha az utcán még volt valaki, egy lélek, egy akárkicsoda, aki még ujjá éleszti a kialudt játékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=708347#post708347][b]Bornemissza Luca - 2017.11.16. 20:55[/b][/url]

Látta a turpisságot, bizony látta, mégsem szólt, mert kissé megrémült a tudattól, hogy nem egyedül volt animágus, no persze képben volt azzal, hogy képessége nem csak az ő tehetsége volt, de még soha nem találkozott eleven animágussal, legalábbis olyannal nem, akiről tudta is, hogy az, így tehát kissé félt, hogy felismerik, mert hát ki tudja, hogy van-e furcsa szaga, amiről a két animágus megismeri a másikat, bár Luca nem érzett a nővel szemben semmi hasonló megérzést és kissé bizakodott is, hátha valami olyat leshet majd el tőle, amit még nem tudott, mert hát ismeretei eléggé szűkösek voltak.
Farok híján fenekét csóválva hagyta, hogy megcirógassák buksiján. Kezdte érdekelni a nő, miután már szinte biztos lett abban, hogy nem ismerték fel, na nem mintha félne leleplezni magát, de adott neki egy biztonságtudatot az, hogy akkor lepleződik le, mikor ő akarja, nem pedig mikor mások, bár a szeplők sokat árulkodtak, de a ragacs meg kosz közepette már egészen elhalványultak.
Körbejárta Evenat, megnézegette, hátha mégiscsak érez valami mást, de nem érzett, ha nem látta volna, hogy az előbb szárnya volt, most meg vagy tízszer akkora, meg se mondta volna, hogy mással van dolga, mint az eddigi boszorkányok. Végül leült a kis fenekére és sután oldalra billentette fejét, ha így folytatódik a dolog, a végén botot hoz inkább, mintsem, hogy a nő kilétét boncolgassa továbbra is.
A kérdésre nem felelt, nem is tudott volna, így csak hangosan vakkantott egyet, szűrjön le belőle amaz azt, amit akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=708403#post708403][b]Bornemissza Luca - 2017.11.17. 20:16[/b][/url]

Luca Evena mondandójából csak a felét értette, a kaja után már semmit, mert ott teljesen lemaradt és belesüllyedt a mámorba, elégedetten hagyta, hogy felvegyék, elvégre így még csak járnia sem kellett, szó szerint a tenyerén hordozta őt jótevője, s hálája jeléül rögvest meg is nyalta a nő arcát, többször is, ameddig le nem állították a csókok kiosztásában, de utána is minden vakarásnál, szelíd érintésnél valamilyen módon viszonozta a gesztust.
Szerette, mikor befogadták pár napra, mert ilyenkor megismert valakit, nem unatkozott, tele volt a pocója és nem volt egyedül este, mert a magányt ki nem állta, tizenkilenc éve mindig volt mellette valaki, vagy nyolcan rohantak folyton utána, ha épp az erdőben volt kedve bújócskázni, húszon-páran meg akkor, ha tanórák idején volt kedve erdőben bújócskázni.
S lassan új problémákba is ütközött az időjárás végett, a tél átvette az ősz helyét, és hiába meleg bunda ide vagy oda, az éjjelek legcsípősebb fokaiból ő is megérzett valamennyicskét az utóbbi pár napban, bő egy hétben.
A mostani eset pedig ezeken is túlnyúlt, mert nem csak játékot hozott életébe a befogadás, hanem talán végre tanulni is fog valamit, azt már elhatározta, hogy figyelni fogja a boszorkányt, nyomában jár és nem csak feltétlen labdával a pofájában, már kész terveket szőtt, bizony terveket, de a labda elterelte gondolatait egészen más irányba, találgatni kezdett, hogy vajon lesz-e társa, szerette a másik kutyákat is, ahogy minden állatot, de a gyermekeket jobban, így remélte, hogy valami halálbájos szőkefürtös pelenkalakóval fog osztozni pár napig egy szobán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756504#post756504][b]Bornemissza Luca - 2019.04.26. 13:55[/b][/url]

Luca okos lány. Ezért is tudja nagyon jól, hogy amire épp készülnek Bonnieval azt a dadusa iszonyat mód, fokozhatatlanul, mélységekig hatolva ellenezné. Szerencsére Luca azt is tudja, hogy a dadusuk húgyhólyagja nagyon pici és óránként egyszer biztosan meg kell látogatnia a mellékhelységet a balesetek elkerülésének érdekében. Sőt, Luca azt is tudja, hogy ha a kilincset kicsit feljebb hajtja az ember, akkor az hajlamos beszorulni, ezzel rabbá téve a bennlévőt. Hányszor volt már ő is fogoly odabenn. Annyira de annyira sokszor, hogy a polcra, ahol a még nem használt wc papírt tartják bekészített magának egy saját ellátmánykészletet. Hatalmas fonott kosárban csokoládék, drazsék, mártott magvak, szívószálas gyümölcslevek és cukorkák csücsülnek, várva a lányt, hogy ha majd beragad se haljon éhen, hanem tele hassal tudja megvárni a megmentőt.
A hólyag tele, a kilincs fel, az ajtó szorul. A terv tökéletes. A lány diadalittas nevetést hallat, aminek egy kósza tincs vet véget, ami szájába került, s ami végett kénytelen köhécselni párat, azonban ez sem lassítja, rögvest veszi a kocsit. Aztán Bencét is felkapja, egyre nehezebb, már nem olyan könnyű a kis termetű nőnek vinni-hozni, de azért próbálkozik, s végül sikerül. A gyermek a kocsiban. Sapkát is nyom a fejére, nehogy megfázzon, vagy tudja is ő, minek rá ilyen tökfedő, a dadusa magyaráz róla folyton valamit, amire nem tud odafigyelni, mert mindig akkor mondja, mikor van valami nála sokkal érdekesebb.
Luca nagyon izgatott, ezért is vihorászik amint kivágódik az ajtón, s mint valami versenyautóval, száguld végig a folyosón, mezítelen lába csattog a csempén, hogy hagy tudja meg minden szomszéd amikor a vörös törpe távozik.
Az egész utat futva teszi meg. Élvezi a száguldást, az arcába csapó szelet s hallja Bence nevetését is, ahogy ő is kiélvezi a tiltott gyorsaságot. A játszóteret több perccel előbb érik el, mint általában szokták, s a lány épp hogy fékez, Bonnie köszöntése máris utoléri őt.
- Én meg itt, én meg itt! - pattog mint egy labda, úgy közeledik a másik animágus felé s aztán mikor kellő távolságba ér ráveti magát, hogy baráti ölelésben részesítse az ő legeslegkutyásabb cinkostársát.
- Jajajajaj, már annyira nagyon várom, hogy legyen? Mit kell? Merre kell? Jaaj beszélj mááár!!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=758206#post758206][b]Bornemissza Luca - 2019.05.10. 23:09[/b][/url]

Nem veszi észre társnője előzőleges szomorúságát. Lucánál valahogy ez nem így működik, nála csak az szomorú, aki mondja, mindenki más meg örül, hogy csillog a nap és vagy meleg van és lehet rohangálni vagy hideg és szánkózni vagy esik az eső és akkor pocsolyákba ugrándozni.
- Jaj Bencussal már találkoztál? Bence ő Bonnie aki ugyanúgy kutya mint a mami, Bonnie ő meg Bence, aki tökre nem tud átváltozni még, de ami késik nem múlik. Igaz töpszli? - hajol közel a fiához, majd kicsit meg is csiklandozza. Abban pedig, hogy egy nap Bence kutya is tud lenni, teljesen és totálisan biztos. Egyedül csak ott gondolkodna el, hogy vajon milyen kutya lesz ha lesz. Ezt bizonyára majd a jellemvonások döntik el, meg kicsit a külső vonások is, tehát még sokat nem lehet belőle kitapasztalni, de Luckó türelmes, ki tudja várni azt a nagy napot, amikor minden kiderül majd.
- Hű de menők, soha nem volt még ilyen rajtam - jegyzi meg. Már látott kutyákon ilyet meg nyilván tudja is, hogy mire valóak, azonban ő eddig annyira megzabolázatlan volt, hogy senki sem próbálkozott ilyesmit feltenni rá. Még Kirill sem, pedig ő több hónapig élt úgy mellette, hogy azt hitte egy átlagos, kóbor kutyáról van szó.
- jól van, úgy legyen, figyelek, hogy ne akadjon meg semmiben. Se néniben, se bácsiban, se sárkányban, se elefántban, se kacsában - kezdi el sorolni kisujján mutatva, hogy éppen hányadik állatnál jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=762773#post762773][b]Bornemissza Luca - 2019.06.30. 15:10[/b][/url]

- Soha nem lehet levenni? De miért nem lehet? - kíváncsiskodik közelebb hajolva, hogy meg tudja nézni a bőrdarabot. Furcsa neki, hogy emberként is ott van, mert ez olyan kutyás vonás, mint a tappancs meg a fül.
- Medvében sem. Értettem, oda fogok figyelni, hogy egy árva maci se legyen a kerekek közelébe. - bólogat lelkesen, s habár a mondat ami elhagyja a száját elég komikus, olyan komolysággal mondja, mintha a disszertációját szavalná el, a himnusz merev testtartásával ötvözve.
Csillogó szemekkel követi végig az átváltozást, kicsit bántja a dolog, hogy ő a sajátját nem láthatja, meg másét sem, Bonnién kívül.
- He he, most sokkal de sokkal, de sokkal kisebb vagy mint én - kacarászik miközben lehajol a lányhoz, hogy becsatolhassa a hámot. Kicsit ügyetlenkedik vele, mert nem csinált még ilyet, de aztán csak meg lesz oldva, a csat csattan, a hám a helyén.
Mikor mindennel kész, akkor odafordul Bencushoz ad neki egy puszit és ő maga is átbukfencezik, hogy Lucából Cleo legyen, mert úgy lehet csak medvék ellen bevédeni magukat, ha ő nagy és erős kutya, aki úgy popón csipi a rendetlen macit, hogy az majd vinnyogva el fog ugrálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=763538#post763538][b]Bornemissza Luca - 2019.07.10. 12:29[/b][/url]