Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=730041#post730041][b]Grace Erin Green - 2018.07.23. 23:08[/b][/url]

Nem sok dolga volt ma a nőnek, kicsit a gyerekeivel szeretett volna lenni. Nem sok időt töltöttek itt, mióta az anyja elköltözött velük vissza Angliába évekkel ezelőtt, de néha jól esett neki elhozni őket ide, hiszen, valahol mégs ide tartoztak. Ma is ez történt, míg nem akadt más dolga. Keve, ha minden igaz, dolgozott, neki pedig nem voltak órái, ezért is kereste meg Tatit. Szerette, ha a gyerekei más, korban hozzájuk hasonlókkal játszottak, az a négy év meg nem igazán osztott vagy szorzott.
- Peggy ne etess homoktortát az öcséddel! Adri ne edd meg, ha tudod hogy homok!
Nem egyszerű az élet ezekkel a kölykökkel, ez a gondolat zakatolt a nő fejében, mielőtt odébb tette volna a vörös cipellőket. A lánya segített neki ma ruhát választani, úgy érezte magát, mint Szörny Ella.
- Ez nem hangzik valami biztatóan. Mi jót csinál? - érdeklődött enyhe szarkazmussal a nő, mert hát, ő is tudja, mennyire elevenek tudnak lenni a gyerekek, főleg falkában és neki ahhoz sok szerencséje volt, főleg újabban. Az ikrek az előkészítőben is előszeretettel cukkoltak bele másokat, hogy mondjuk menjenek végig a mászókán kapaszkodás nélkül. Mert Batman ezt tenné. Batman ügyes. Grace meg ideges és próbálja megmagyarázni, hogy Batman óvatos.
- Semmi különleges, azt hiszem. Megnyílt a könyvtár a hét elején, elégedett vagyok vele, sok meló volt, most élvezem a pihenést. Vagy, legalábbis valami olyasmi. Veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=733531#post733531][b]Grace Erin Green - 2018.09.05. 15:33[/b][/url]

- Akkor jó, nem fogok ezen stresszelni, még tisztább is, mint amit otthon felnyalnak - nevetett fel a nő, bár összességében amúgy sem volt egy nagyon aggódós fajta. Mondhatták volna rá, hogy érzéketlen és nem szereti eléggé a gyerekeit, de ez nem lett volna igaz, ő rendesen odáig volt értük. Mindössze annyi, hogy nem látott annyi veszélyt egy homokozóban, mint egyes társai.
- Az apja sokminden, csak nem egyszerű. Nem vagyok egy nagy rajongója Dwaynenek - vallotta be Grace egy kisebb grimasszal, de ezt nem kendőzte sem a férfi, sem pedig Zója előtt. Szeretett őszinte lenni, jobban is, mint az normális lett volna, de még mindig jóban voltak a nővel, sőt, szerette volna megkérni, hogy legyen a tanúja, ha egyszer ténylegesen férjhez megy.
- Helyes nevelés, mindig legyen alibije. Jó, ha minimum egy van, de még jobb, ha inkább kettő. Sosem lehet elég biztos az ember a dolgában - csóválta meg a fejét elgondolkozva. Mert hát, neki is ezt tanította a tesója, szóval ő is erre nevelte a gyerekeit.
Ugyan tényleg sok időt, pénzt, és energiát ölt a könyvtárba, de elégedett volt a végeredménnyel. Ugyanakkor gondolkozott rajta, hogy talán nem kéne elhagynia a kontinenst minden nap, mert kimeríti, bár ezt még nem említette meg Kevének. Olyan furán érezte magát a dolgoktól néha.
- Csak szólj, ha kell valami különlegesebb darab és meg tudom rendelni neked kedvezményesen. Amúgy azon gondolkoztam, hogy a gyerekeket át kéne íratnom ide.
Aztán inkább kicsit terelt és feldobta Tatinak, hogy amúgy vele mi újság van, igazán mesélhetne valamit ő is. Aztán a nő, mintha egy könnyed kis infó lenne bedobta, hogy amúgy igent mondott egy lánykérésre.
- Hogy mit csináltál?! És ezt csak most mondod?! - bámult leesett állal Tatianara, még vállba is vágta kicsit. Adri ezt az időpontot választotta, hogy odagaloppozzon Gracehez, majd széles, tejfogas vigyort villantott a nőre, hatalmas, barna szemeit előbb az anyjára, majd Tatira emelte. "Délután fagyizunk?". Szeretett volna nemet mondani, de a sűrű szempillákkal keretezett kiskutyapillantás valahogy nem hagyta neki.
- Majd igen. Menj vissza játszani!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=737387#post737387][b]Grace Erin Green - 2018.10.22. 13:00[/b][/url]

- Vagy olyan öntisztító homokot kéne venniük, ami éjszaka kidobja magából a retket. - Korábban olvasott róla, hogy van ilyen, egy boszorkás magazinban, bár nem emlékezett már a címére, pedig nagyon szeretett volna. Még két, egészen apró ránc is elmélyedt a homlokán, ahogy töprengett, de amint elengedte a gondolatot, kisimultak.
Kicsit grimaszolt, de nem igazán kommentálta a Dwayne dolgot. Nem volt oda az aurorért, neki túlságosan is egyszerű volt a férfi, aki nem érdeklődött semmi iránt, ha nem vesszük a sört és a nőket. Ehhez Grace már túl sznob volt, legalább Keve érdeklődött dolgok iránt és ki tudta fejezni a gondolatait anélkül, hogy IQ-light parasztnak tűnt volna.
- Hidd e a végén minden jól fog elsülni. Csak nem nevelsz egy mini pszichopatát, nekem sem sikerült, pedig azt hiszem, mindent megtettem, hogy menjen. - Az angol hajlamos rá, hogy eltúlozza a dolgokat, nem tett semmit a gyerekeivel, ami indokolta volna, hogy mentális problémájuk legyen. Mikor úgy érezte, nem jól haladnak a dolgai, inkább az édesanyjára bízta őket, pedig szeretett volna velük lenni. De időre volt szüksége és arra, hogy a saját életét sínre tegye, mielőtt bármit kezdene másokéval.
- Nem tudom, oda akarom-e járatni őket, de kikészít ez az ingázás a Kontinens és anyámék közt. Egyszerűen kiveszi belőlem az energiát, amit inkább másra fordítanék. - Mondjuk képregényekre, játékra a gyerekeivel, vagy egész egyszerűen csak Kevére. Szeretett vele lenni, de voltak olyan napok, mikor csak elaludt a kanapén, mire a lengyel hazaért. Közben Adri berobogott a képbe és a legnagyobb mosolyát villantotta rájuk, hogy ő fagyit szeretne. Aztán Tati fagyit ígért neki, mire visszakacsintott, a kusza tincsekbe túrt és visszafutott a homokozóba.
- Igazán? Kiindulásnak nem is rossz - mosolyodott el Grace szélesen, bár ő szintén az első szerelméhez tervezett hozzámenni. Csak mire odáig jutott a dolog, ő kis segítséggel ráébredt, hogy talán az, hogy szeretsz valakit, kevés ahhoz, hogy egy életen át mellette maradj. - És még mindig szereted?
Bár tudja a kérdésre a választ, mert elég ránéznie a pirongó Tatira és tudja, hogy odáig van érte. Ismeri az érzést, ő is néha csak hebegett-habogott, ami sosem volt rá jellemző. Nem is volt túl büszke.
- Akkor tessék csak. Eszti is biztos örülne neki, ha lennének tesói és lehet, hogy téged is boldoggá tenne egy gyerek, aki... tudod, be van tervezve - mosolyodott el halványan a nő. Neki mindig volt egy másik fele, akivel jóban-rosszban ott voltak egymásnak, nem kellett bemutatni neki, milyen is, ha van valakid. Szerette az öccsét. - Én... nos. Beadtam egy apasági tesztet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=737470#post737470][b]Grace Erin Green - 2018.10.23. 15:20[/b][/url]

- Hm, mondjuk ebben van valami. De még mindig jobb lenne, mint mikor 2 perc ásás után macskaszarba futsz - tárta szét a karjai a nő egy pillanatra tanácstalanul, majd halkan felnevetett. Úgy érezte, azért nem fog belehalni ebbe sem, mert mikor ő gyerek volt, nem is homokozott, nem tudja, milyen ez. De más gyerekei nap-nap után játszanak a koszos homokban is és mindenki jól van.
- Ahw, amennyire diszfunkcionális a kapcsolatuk, annyira szeretem őket - harapott a nő az ajkába halványan elvigyorodva, majd felnevetett halkan. Nem hitte, hogy Keve szerette volna, ha a fiából Joker lesz, ennyire azért nem supportolta azt a párost és ezt a saját példáján tanulta meg már jó régen. Náluk még valahogy a Batman-Harley is működőképesebb volt, Keve még poénból sem ment bele olyanba, ami arra utalt, hogy köztük valami nem oké. Szerette érte.
- Persze, menni mindig a könnyebb választás. Ismerem, nem kell bemutatnod - mosolyodott el, enyhe keserűséggel a hangjában a nő. Mert bármit is akart az életében, akárki mellett döntött, valahogy mindig rosszul sült el és az esetek nagy többségében nem ő volt az, aki úgy döntött, ideje mennie. Tudta, hogy Tati sincs jobban otthon ebben, mint ő, így át tudja érezni a helyzetét, mind a ketten voltak már 'a másik nő'.
- Én ismerem ezt. Mármint, nem pont ugyanezt, de ismerem, milyen, mikor ott van melletted és jóban vagytok, de nem jöttök össze - vonta meg a vállát kecsesen, mielőtt felszusszant volna. Ő akarta Kevét, de valahogy sosem szánta rá magát erre a beszélgetésre, főleg nem, mikor a majdnem lengyelt más érdekelte.
- Szerintem szeretni fogod. Az ismerőseim nagy része azt mondja, csodás. - Nem mintha tudná. Egy falevelet finoman odébb tolt a combján, majd Tatira nézett. Ő sem volt az a tipikus földanya, aki buggyos szoknyában, melltartó nélkül, feszülős pólóban, festetlen hajjal süti a kölessütit, míg a gyerek iskolában van.
Aztán az infó csak kint volt, valakinek el kellett mondania. Nem Kevének, mert tartott tőle, hogy ki fog rá akadni, ha közli, hogy lehet, hogy ő a gyerekei apja, majd kiderül, hogy nem.
- Nos, igen... Nagyon sokat veszekedtünk anno Blake-el és nem éreztem, hogy támogatna... bármiben is. Szóval összekavartam... párszor mással is, igen - köszörülte meg a torkát, futólag kapva csak a pillantását Tatira. Ezt még Zójának sem mondta el, tőle nem tudta senki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=749607#post749607][b]Mikola G. Erin - 2019.02.11. 02:25[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Szeretem a gyerekeimet. Komolyan. Mind a négyet. Hatot, ha úgy vesszük. De ilyenkor nagyon durván próbára teszik a türelmemet és nem tudom eldönteni, direkt csinálják vagy csak szimplán ennyire pörögnek. Lehet, hogy talán egy kicsit mind a kettő.
Legalább ma egy kicsit jobb idő volt, szóval miután a gyerkőcök végeztek a suliban, tartottam magam az ígéretemhez és kihoztam őket a játszótérre, ahonnan nem is volt visszaút, Adri már húzta is Milot a csúszdához, Peggy meg beterelte a bújkálós mászókába Mimit. Én meg álltam ott, valahol a kettő között fél úton és próbáltam nem teljes letargiába esni, hogy most melyik irányba is szakadjak. Istenem, de jól esne most egy cigi.
Végül aztán sikerült meggyőznöm őket, hogy mindenkinek sokkal jobb, ha libikókáznak, ott csak fel kellett pakolnom Mimit a magasabban lévő felére, mert ugye jó tesók. Miért is várnák meg egymást? Legalább már addig a pontig eljutottak, hogy mindenki kapaszkodik, ahelyett, hogy egymás ruháját rágnák, ez már valami... nem?
A lényeg az, hogy én egész biztosan jobban elfáradtam, mint ők, le is ültem az egyik hintára, hogy legalább egy fél perc nyugtom legyen.
- Kölykök, anya dereka fáj, mindjárt megy - erőltettem azért mosolyt az arcomra, még ha ölni is tudtam volna most az ágyamért. Nincs mese, ha játszótér lett ígérve, olyan kis gond, mint terhesség, nem jöhet közbe.
Aztán megláttam a kis férjem a játszótér szélén és kicsit ki is simultak a vonásaim, ahogy lelkesen integettem.
- Babe, légyszi majd vedd le Milut, mondtam, hogy megyek, de nem tudom, hogy most beszorult-e a nagy seggem, vagy csak a világi lustaság van rajtam - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem magam mellé. Ennyit erről, ma használhatatlan vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=750490#post750490][b]Mikola G. Erin - 2019.02.19. 23:31[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Éppen csak, hogy leültem a hintára és kezdtem úgy érezni, hogy legalább pihen egy kicsit a derekam, mikor befutott a kis férjem. Nem beszéltük meg reggel az öltözködést, igazából kicsit vicces is volt, hogy mennyire sikerült beleválogatni ebbe az egészbe. Szerettem ránézni, szerettem, mikor a közelemben van, csak odavoltam az emberért, csak azért mert létezett. Ha valaki ezt mondja nekem pár évvel ezelőtt, tuti kinevetem.
Kicsit meg is dobbant a szívem, ahogy Peggy odarohant hozzá és megszerette, iszonyatosan édesek voltak. Aztán szóltam neki, hogy vegye már le a törpét onnan, ha lenne olyan édes, szóval tisztelgett, mire én felkuncogtam, mint egy kislány. MINT EGY KISLÁNY. Hát csodaédes ez a pasi, főleg akkor, mikor a gyerekeinkkel van.
- Kérlek, még nem jött ki a sérved, talán majd most - nevetgéltem kicsit magam elé, miközben az egyik kezem a láncra fontam, nehogy nekem lehasaljak róla, merő véletlenségből. A csókra kicsit talán kevésbé laza és nemtörődöm volt a válasz, ahogy a szabad kezem a tarkójára csúsztatva húztam vissza egy csókra. - Most már minden. Csak kicsit fáradt vagyok, meg fáj a derekam, de semmi extra.
Kicsit elmosolyodtam végül, megcirógatva az arcát, az ajkamba is harapva finoman.
- Tetszik a szemcsid. Meg a kesztyűd is. Nice outfit, I'm proud of ya. Milyen napod volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=751335#post751335][b]Mikola G. Erin - 2019.03.05. 12:39[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Ahogy a csipet-csapatra pillantottam, ahogy befutott az apjuk, egy kicsit muszáj volt elmosolyodnom. Iszonyatosan édesek voltak, meg látszott is az egység, ha mást nem, abban, hogy mindenki ugyanolyan gyászhuszárként festett a sötét cuccaiban. És még csak meg sem beszéltük, hogy összeöltözünk. Csapatmunka, szerelmem, csapatmunka.
- Nem hiszem, de majd utánaolvasok neked, ha szeretnéd - mosolyodtam el, mert a gyógyítói képzésen nem említették, hogy ennek lenne alsó korhatára. Persze, arról vannak adatok, kiknél alakul ki a legkönnyebben, de ez csak egy szám, semmi komolyat nem jelent. - Cliffhanger volt a könyvem végén és nincs még kint a folytatása. Felhúzott. De semmi megoldhatatlan.
Láttam az arcán, hogy úgysem hagyta volna ennyiben, egészen addig, míg nem kap rendes választ, szóval akár ki is bökhettem. Még a végén megint összekombinál valami lehetetlen megfejtést arról, mi is a gond és miért, aminek semmi köze a valósághoz.
- Óvatosan, össze ne törd magad, mert a gipszelés után még meg is verlek! - szóltam utánuk, bár még nekem sem volt teljesen egyértelmű, hogy ezt melyiküknek szántam. Annyi biztos, hogy kicsit feljebb toltam az orrnyergemen Kevu szemcsijét, amitől mindig olyan szép színben lehetett látni a világot.
Emberek nem értik, hogy honnan vannak abszurd képeim az instán, mint mikor a  fiaim ácsorognak a nappali közepén, mindkettő full-sleeve tetoválással, pózolva. A legszebb, hogy ezekben semmi megrendezett nincs. Most is csak elnevettem magam kicsit, a fejem megcsóválva, miközben figyeltem a kis denevérjeim, ahogy lógtak a mászókáról.
- Csinik vagytok így, de azért csak óvatosan, jó? - Persze, hogy aggódtam. Ki nem aggódik ilyenkor? Inkább csak a hasamra csúsztattam a kezem, akaratlanul kicsit meg is cirógatva azt. - Denevérék mit szeretnének kajálni este?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=751352#post751352][b]Mikola G. Erin - 2019.03.05. 23:06[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Azt hiszem, hogy a férjem fél tőlem. Nem olyan rettegősen, hogy majd beszarsz, ha csak meghallod a nevét, de mióta beköltöztek a kis tappancsos pocaklakóim, határozottan úgy érzem, hogy megválogatja a szavait... úgy mindent illetően. Ez nem hiszem, hogy annyira Keve lenne. Egyszerre esik jól és borzaszt el.
- Ühü, szerintem az lesz. Talán ezen nem alszom el annyiszor - grimaszoltam egy kicsit, de aztán csak a homokba süppesztettem a csizmáim és egy kicsit löktem magamat előre-hátra a hintával, hogy ha már idedobtam magam, akkor igazán ne legyen ebből önzés.
Hallottam a nevetésén, hogy tudja, hogy ez az üzenet leginkább neki szólt és nem a kicsi békáknak. Elégedetten el is mosolyodtam és damn, most jól esett volna egy szál cigaretta, de nem szabadott, így csak bánatosan felsóhajtottam. Éppen időben ahhoz, hogy elkapjam, ahol a kis denevérjeim elkezdtek feltelepedni a mászókára. Iszonyatosan édesek voltak, ki is raktam egy rakás képet róluk storyba, hogy biztos, ami tuti, elrakhassam fókuszba.
- Te betűrted, édes? -  döntöttem oldalra a fejemet kicsit, az ajkamba harapva, mert eddig is vonzó volt, mikor vigyázott a kicsikre, de ennyire? Ennyire még nem éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg, csak attól, hogy megigazította Adri felsőjét. Kicsit még el is nevettem magam.
- Senki többet harmadszor? Pagetti lesz - keltem fel a helyemről, majd odasétáltam a kislánykáinkhoz, hogy mindkettőnek adjak egy hatalmas csókot. - Gyere te törpi.
Szedtem le végül Mimit, jó szorosan meg is ölelgetve a kislánykát. Annyira édes volt ő is.
- Milyen napja volt apunak? - intéztem a kérdést most már Kevu felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756301#post756301][b]Mikola G. Erin - 2019.04.23. 11:08[/b][/url]

#catwoman | February 12th

- Az se hangzik rosszul, de akkor valami jót, mert a múltkor is néztük azt a filozofikus cuccot és az első óra után elaludtam. Azon is. - Kriminális, amit művelek, neki döntöttem a fejemet a hinta láncának inkább, kicsit ingva a hintával, de nem rendesen, mert nem esünk ki a hintából, csak úgy, mert az rossz a kicsiknek. - Rég néztünk Deadpoolt. Élném.
Szinte felszisszentem a látványtól, ahogy a férjem csípője kivillant, számomra sem tiszta, hogy azért, mert végignyalnám azt a szívet szívesen, vagy azért, mert kilógott a dereka és úr isten meg fog fázni. De meg lett igazítva a felső és így is volt ez helyes, nem sokkal később meg le is lettek szedve a kis denevérek is, hogy ma már nincs több lógás. Vicces ezt pont Kevétől hallani, aki anno nem ment be órára, mert... jobb dolgunk volt.
- Többnyire? - kérdetem vissza érdeklődve, Mimivel az ölemben, akit ez a dolog felmentett a mosogatás alól, én meg eleve nem voltam hajlandó részt venni. Kivettem a részem a család munkájából már a ténnyel, hogy főztem és nem mellesleg éppen bővítettem a létszámot.
- Ugye mindenki tudja, hogy én ebben nem vagyok hajlandó részt venni? - vontam fel a szemöldököm, de aztán apró csókot nyomtam a férjecske ajkaira. - Szeretem, hogy megtanítod őket, mi az a fairplay. Neked is jó a pagetti, my dearest?
Közben odasétáltunk a kislánnyal, mind a ketten nagyon szépen pillogva apura.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=770462#post770462][b]Mikola G. Erin - 2019.09.01. 01:36[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Akárki állítja, hogy a terhes nőknek nincs olyan füle, mint egy kopónak, hazudik. Én is meghallottam Keve motyogását, hiába próbált meg csak motyorogni. Talán pont ezért is, olyan volt az arcom, mint annak a macskának a mémen, aki meghallja, hogy a veszekedés után magad elé mondogatsz.
- Most csak azért nem vágok hozzád semmit, mert nincs nálam olyan, ami kézreesne. - Mert ugye mobilt nem dobálunk batman után, más meg nincs nálam, csak a házkulcs. Az pedig eléggé sérülésveszélyes, nem akarok benne különösebb kárt tenni.
- Szeretem, milyen kis határozott tudsz lenni, ha az oktatásról van szó - nevetgéltem kicsit magam elé, majd egy hatalmas csókot nyomtam Mimi homlokára, aki erre felsipított hangosan. Szeretem, mikor még nem nagyok és nem mondják, hogy fúj és undi, meg hogy anya ne csináld ezt. Vannak, akik már elérték ezt a szintet. Nem akarok ujjal mutogatni.
- Lehet narancssárga is, rátok bízom. Barna. Még Ezránál sincs normál színű spagetti, szóval nekem ne gyertek a hülyeségekkel! - villant meg a tekintetem kicsit a duó felé. Hivatkozhatnának arra, hogy de ez nem Ezra tésztája, de nagyot buknának rajta, mert de. Szokott pár hetente lepasszolni nekem ilyen kis üvegekben szárított házitésztát, mert a gyerekek imádják. Mindenki, igazából. - Akkor mehetünk?
Azzal a csipet csapatot felmarkolva indultunk el kényelmesen hazafelé.