Adria

Bogolyfalván bolyongtam ezen a délutánon. A játszótér fele indultam, ahol Adri ával beszéltünk meg találkozót. Kisgyermekkorom óta nem voltam játszótéren. Nem is szerettem,a mugli játszóterek unalmasabbnál unalmasabb játékok nem kötötték le a figyelmem. Mire megismerkedtem a varásvilággal, a mágikus játszóterekkel már rég kinőttem a játszótérre járós, gondtalan énem. A véleményem a játszóterekről nem változott. Soha nem akartam játszótérre menni, majd esetleg ha a kisgyermekem megkér, hogy "Apa kérlek vigyél le a játszótérre, biztosan elvittem volna. De kivételek vannak, főleg akkor ha egy Adriához hasonló lánnyal találkozol a játszótéren. Ami a ráadás, hogy csapattársak is vagyunk akkor fontos a kölcsönös bizalom, meg, hogy úgy ismerjük egymás gondolatait, mint a saját tenyerünket. Rengeteg kérdés villadzódott az agyamban, amiket úgy gondoltam, hogy muszáj megkérdeznem. Az első kviddics meccsem lesz egész életemben. Nagyon izgulok, van egy naptáram, amin megvannak számozva a napok a meccsig, minden éjfélkor kihúzódik egy szám. Merre lehet a játszótér? Valahol a tér közelében, 5 perc keresgélés,  nézelődés után megpillantottam úti célom. Talán Adriát láttam egy padra leülve odasétáltam, majd köszöntem neki. De a szomorú igazság mellbevágott: nem Adria volt, hanem egy korosodó néni, bár ez hátulról nem láttam. Ekkor végre megláttam Adriát, immár szemből, odasétáltam a hintához, Adriához, és a könyveihez.
-Szia Adria! Hogy vagy? Látom hoztál hasznos könyveket, előre is kösz a segítséget.

Adria

Bogolyfalván bolyongtam ezen a délutánon. A játszótér fele indultam, ahol Adri ával beszéltünk meg találkozót. Kisgyermekkorom óta nem voltam játszótéren. Nem is szerettem,a mugli játszóterek unalmasabbnál unalmasabb játékok nem kötötték le a figyelmem. Mire megismerkedtem a varásvilággal, a mágikus játszóterekkel már rég kinőttem a játszótérre járós, gondtalan énem. A véleményem a játszóterekről nem változott. Soha nem akartam játszótérre menni, majd esetleg ha a kisgyermekem megkér, hogy "Apa kérlek vigyél le a játszótérre, biztosan elvittem volna. De kivételek vannak, főleg akkor ha egy Adriához hasonló lánnyal találkozol a játszótéren. Ami a ráadás, hogy csapattársak is vagyunk akkor fontos a kölcsönös bizalom, meg, hogy úgy ismerjük egymás gondolatait, mint a saját tenyerünket. Rengeteg kérdés villadzódott az agyamban, amiket úgy gondoltam, hogy muszáj megkérdeznem. Az első kviddics meccsem lesz egész életemben. Nagyon izgulok, van egy naptáram, amin megvannak számozva a napok a meccsig, minden éjfélkor kihúzódik egy szám. Merre lehet a játszótér? Valahol a tér közelében, 5 perc keresgélés,  nézelődés után megpillantottam úti célom. Talán Adriát láttam egy padra leülve odasétáltam, majd köszöntem neki. De a szomorú igazság mellbevágott: nem Adria volt, hanem egy korosodó néni, bár ez hátulról nem láttam. Ekkor végre megláttam Adriát, immár szemből, odasétáltam a hintához, Adriához, és a könyveihez.
-Szia Adria! Hogy vagy? Látom hoztál hasznos könyveket, előre is kösz a segítséget.

Zsolti


* Várakozván elkezdi lapozgatni az egyik kviddicsről szóló könyvet. A zöld borítós, sok ábrával tarkított mű nem köti le túlzottan a figyelmét, igazából sok mindent nem is ért belőle, így morcosan vissza is suvasztja a táskájába a többi dolga mellé. Most is ott van nála a füzete, amibe a tantárgyait írta át, és rendszerezte színekkel a bennük fellelhető összes fontos információt. Tétován lök egyet magán a hintán, nem nagyon, mert a vállát húzza a szütyője, így nincs kedve még egyet huppanni is. Fejét az ég felé fordítja, és nagy szemekkel mered rá. Itt, varázsföldön valahogy még az ég is más, noha erre nem talál magyarázatot. Ez lehet a honvágy. A hegyek itt is megvannak, mint a Pilisben, de a családja nincs mellette. Összeszorítja a szemét, és egy kicsit megrázza a fejét. Nem, majd haza fog menni, most nem nyavalyoghat, erősnek kell maradnia. Egy újabb nagy kortyot iszik a teából, ami már egyre kevésbé forróbb. Szétnéz a játszótéren, ami most elég kihalt. Az anyukák nem hozzák ki ilyen időben a gyerekeiket, ami lássuk be, nem is csoda. A varázsvilágban könnyebb tisztítani a dolgokat, de akkor sem jó a sárban dögönyözni, mint a disznajok.
Pár perc múlva feltűnik Zsolt is, úgyhogy előveszi a két könyvet, és az ölébe teszi, ezáltal elég érdekes pozitúrát felvéve a hintán, mivel a tea még mindig ott van a kezében.*
- Szia, huuh… igen. Megvan, nem fogom kiborítani, ha minden igaz. *Mondja, szinte gépies hangon, majd meglepődve magyarázza tovább.* - Segíteni? Az túlzás, csak hoztam pár könyvet. * Ha rajta múlna a csapat taktikája, valószínűleg úgy veszítenének, mint a pinty. A ráeső részt így sem fogja annyira bravúrozva végrehajtani, mint sejtette, de teher alatt nő a pálma, csak kikupálódik valahogy.* - Itt van ez a két könyv, érdekesnek tűnnek. Te olvastad már valamelyiket? *Folytatja, miközben újabbat lök magán a hintával, ami hibás döntésnek bizonyult, mert egy kevés tea a kabátján landolt.* - Na, szééép. * Morgolódik magában, a fiúra immár nem is figyelve. Előveszi a táskájából a libanoni cédrusból készült pálcáját, és a foltra irányítván kimondja Suvickus bűbájt, mire a folt eltűnik. Ha a varázslóknál lenne tévé, biztos ez lenne a szlogen: Suvickus, és a kosz eltűnik. Nem ám tiksz tájd, meg venis, az mind kamu.*