Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Én az a rendes apuka vagyok, aki fogja, és befejezi a cigit, mielőtt megközelítené a játszóteret. Nem különösebben félek közterületesektől meg valami csekktől, ha kell itt kifizetem neki, ettől még a gyerekek nem ártottak senkinek. Viszont több, mint két óra, mire kivihetem a kölyköket, szóval megjártam pár helyet a faluban, meg végül beiktattam egy találkozót is.
A zsebembe csúsztatott kezemmel lépdeltem át a parkos területen, hogy az árnyékban lévő hintákhoz menjek, aztán az egyikbe beletegyem magam, mint aki odadöglött és szenvedjek. Ilyen időjárást nem kívánok senkinek, nem ehhez vagyok én szokva! Közben kivettem a zsebemből egy kulcstartó méretű edényt majd a pálcám és két koppintással visszanyerte a méretét a sütis tároló. Felnyitva két szalvétát, meg közte a magamét csúsztattam bele majd az ölembe téve néztem körbe és az órámra látványosan. Egyszer vagyok pontos!
Ez persze nem igaz, a munkám megköveteli én meg teszek róla, hogy ott tartsak abban, ahol, így nem szoktam általában elidőzni, ahogy haza is képes vagyok időben érni, máshova is. Egyszerűen néha akadnak olyan tényezők, amit gyorsan semlegesíteni kell. Nem mellesleg ma azért is vagyok itt, hogy egy ilyen akadály elhárulását megünnepeljük.
Volt egy közös nászajándékunk egy kedves barátom részére, ami után némi prémiumot igencsak megérdemelne Rio barátom. Bár ahogy megláttam kirajzolódni az ismerős alakot csak vigyorogva csóváltam meg a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=761722#post761722][b]Mikola Keve Áron - 2019.06.19. 18:29[/b][/url]

Én az a rendes apuka vagyok, aki fogja, és befejezi a cigit, mielőtt megközelítené a játszóteret. Nem különösebben félek közterületesektől meg valami csekktől, ha kell itt kifizetem neki, ettől még a gyerekek nem ártottak senkinek. Viszont több, mint két óra, mire kivihetem a kölyköket, szóval megjártam pár helyet a faluban, meg végül beiktattam egy találkozót is.
A zsebembe csúsztatott kezemmel lépdeltem át a parkos területen, hogy az árnyékban lévő hintákhoz menjek, aztán az egyikbe beletegyem magam, mint aki odadöglött és szenvedjek. Ilyen időjárást nem kívánok senkinek, nem ehhez vagyok én szokva! Közben kivettem a zsebemből egy kulcstartó méretű edényt majd a pálcám és két koppintással visszanyerte a méretét a sütis tároló. Felnyitva két szalvétát, meg közte a magamét csúsztattam bele majd az ölembe téve néztem körbe és az órámra látványosan. Egyszer vagyok pontos!
Ez persze nem igaz, a munkám megköveteli én meg teszek róla, hogy ott tartsak abban, ahol, így nem szoktam általában elidőzni, ahogy haza is képes vagyok időben érni, máshova is. Egyszerűen néha akadnak olyan tényezők, amit gyorsan semlegesíteni kell. Nem mellesleg ma azért is vagyok itt, hogy egy ilyen akadály elhárulását megünnepeljük.
Volt egy közös nászajándékunk egy kedves barátom részére, ami után némi prémiumot igencsak megérdemelne Rio barátom. Bár ahogy megláttam kirajzolódni az ismerős alakot csak vigyorogva csóváltam meg a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=762322#post762322][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.06.25. 01:02[/b][/url]

A munka az első. Mondja a főnököm. A kölköm az első - mondom én. Nem egyszerű, amit minden egyes nap le kell meccseljek ezzel az emberrel, nem kívánom senkinek. Kaptam egy aktát, három emberrel és pár hasznos infóval róluk. Az viszont elvi kérdés, hogy soha és semmilyen körülmények között nem dolgozom az otthonukban, mert akármilyen csótányok is, a legtöbbnek van családja, vagy az, ami megmaradt belőle.
Inkább be is csúsztattam a fiókomba a mappát és jól rázártam, mielőtt kiléptem volna a lakásból, hogy Kevével találkozzam az adott helyen és időben. Persze, nem mintha fontos ügyem lenne vele.
Más kérdés, hogy a gyerek megint elfelejtett szólni, hogy szétburult a müzli a pulton, így egy grimaszt elnyomva takarítottam össze a konyhát és bamm, helyben is vagyunk. Elkéstem. Az istenit.
És mi a titka annak, hogy ne legyél túl feltűnő, mikor sietsz? Ne tedd. Nem érdemes, mert mindenki téged fog figyelni. Így lassan, kimért léptekkel jöttem meg a játszótérre, majd a Keve melletti hintába dobtam magam.
- Szerinted leszakad alattunk? Siettem, de kitört a müzlikatasztrófa - húztam el a számat, megvakargatva kicsit a nyakam és az egyik kezem a láncra fontam, felfelé sandítgatva. - Mit is csinálunk most itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=762559#post762559][b]Mikola Keve Áron - 2019.06.26. 22:31[/b][/url]

- Majdnem pontosan. Ezért kell nő a házhoz, palacsinta reggelire és kutyák - néztem felé egész tudálékosan, mire csak elröhögtem magam kicsit rámarkolva a láncra és hajtva magamon párat jobban megnéztem a rögzítést. Ennyire csak nem romhalmaz ennek a világvégi helynek a játszója. Az azért még a gyerekekre is veszélyes lenne, pedig szoktak itt aztán egymás hegyén meg hátán szórakozni. - Nem hiszem, hogy ma patkolunk el, minden más részlet kérdés. Milyen a hely? - érdeklődtem közben, ahogy fél kézzel még mindig az idő közben felnagyított dobozt szorongattam, ami még a louisiana-i melóhoz kapcsolódott, jöttem egy plusz vallomással, mert eddig csak összekötőként tündököltem. Azt hinné az ember, de ideje volt tisztázni pár dolgot. Elégedett voltam, mert mások is azok. - A nejem küldi a kölyöknek, az enyémek is szeretik. A szalvétát neked hajtogattam, úgy hallottam Amerikában csípted - kacsintottam is mellé, tudtam, hogy nem kell többet mondanom, mi is van ott, így csak áttoltam a dobozt, hogy aztán még lökjek párat. Arra nem is figyeltem különösebben, hogy bár tudta, hogy nálam is van kölyök a háznál a többesszám, meg a tény, hogy megnősültem nincs a homlokomra írva.
- Gondoltam megnézem élsz-e még, vagy a helyi térfigyelőkamerák már befogtak unokához és az esküvőd tervezik. Én mondom, vigyázz, kegyetlenek - ingattam is a fejemet, de igazából tényleg érdekelt, én már csak ilyen emberbarát vagyok, nem hinnék kiket tartok fontosnak a munkában vagy az életben, de őket tényleg rendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=762977#post762977][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.07.02. 23:33[/b][/url]

- Ja, nekem ebből csak a palacsinta van meg, de az se mindig úgy, ahogy tervezem. A múltkor odaégett - még fintorogtam is hozzá, mert nem egyszerű az élet, akkor is siettem volna, de nem jött össze, késtem is, le is b.sztak érte bent. De ha valaki ezt megérti, a Keve kell legyen, tudja, hogy nem egyszerűek a reggeleim. Mindig kezdeni valamit a kölyökkel... Félre ne értsük, imádom a fiam, de néha hosszú az estém és nehéz a reggel. - Volt már rosszabb... vannak ijesztő nők...
Velük sem az volt a bajom, hogy milyenek, inkább hogy... léteznek. Szomorú, nem? Mostanság nem sok az energiám a környezetemre, főleg nem az ilyen bizarr nénikre, mint amilyenek itt laknak. De itt kezdem azt hinni, hogy mindenki bolond, különösebb kivétel nélkül.
Átvettem tőle a dobozt egy sanda pillantással, de aztán csak elmosolyodtam kicsit, a szalvéta mindig jól jött. Azt hiszem, Kevével kicsit jobban is sikerült megtalálni a hangot, mint amennyire azt bárki javallta volna.
- Ugye nem laktózos? Rosszul kezeli a kölök. Mióta vagy te ilyen... rendesnagycsaládos?
Ilyesmiket néha csak úgy elfelejt. Kicsit löktem is inkább a hintán, hogy belengjen, mert ha mást nem, legalább ezt illik jól csinálni.
- Mint láthatod, minden a legnagyobb rendben. Sarki Bözsike már be akart mutatni az unokának, ha a néni elpatkol, te tudtad, hogy szíívproblémái vannak - nevettem el magamat, mielőtt kivettem volna egy sütit a dobozból. Elég guszta volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=763031#post763031][b]Mikola Keve Áron - 2019.07.03. 17:45[/b][/url]

- Lehet ideje beújítani - nevettem el magam, de nem voltam ebben a tanácsadós fajta. Kéretlenül sokszor teszem, de a család dolgot nem vettem soha viccalapnak, így megvolt a magam hozzáállása ahhoz, miként kezelek ilyen vicceket. Én se kértem tanácsot hogy neveljek gyereket, hogy ne. Hogy alapítsak családot, vagy se. Ha érdekelne, valószínűleg anyámmal is beszélnék.
- Rengeteg bizarr nő van, ismerek is párat, ettől még nem mind ijesztő - jegyeztem meg olyan tudálékosan, mert azt hiszem vannak, akiket ha bemutatnék is így látná, de rá kell jönnie, hogy akkor veszélyesek, amikor mi nem vagyunk célkeresztben. De azok helyében nem lennék, akik igen. RIP rajongók, titkárnők, kutyaörökbefogadók, művészetrajongók és tárlatvezetők, tetoválásra várók... ilyesmi.
A dobozt végül átadtam a magam jótanácsával, aztán csak vigyorogva kezdtem hintázni, ahogy már felszabadultak a kezeim, ő pedig a süteménynek futott. Jól tette, az asszony keze aranyat ér a konyhában. Is.
- Semmi nincs benne amitől pöttyös lesz vagy rosszul. A kisebb kölykeim nem esznek ilyeneket, a nagyok meg maximum a bolti cuccokban - vontam vállat, majd hitetlenkedést véltem felfedezni. - Már az esküvő előtt is volt családom, csak nem vertem nagy dobra. Ebben a munkában nem minden előny.
Könnyedén beszéltem róla, de mindketten tudjuk, hogy nem a melóhely dísze az, ha neked van valamid vagy jól megy. Bármikor beüthet a szar és akkor borul, nagyban.
- Meg mintha mondta volna, hogy a vérnyomására is szed valamit - mutogattam a kezemmel a mellkasom előtt mintha átérezném a dolgot, pedig nem. De hasonlóban volt már részem. De nem voltak a kislányok az eseteim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=764149#post764149][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.07.16. 23:58[/b][/url]

- Nőt vagy kutyát? Ebből az egyikhez kevés az időm és a türelmem, a másik pedig szétrágja a kanapét. A fantáziádra bízom, melyik-melyik - néztem a fiatalabbra, az arcomra írt pimaszkodással együtt. Ami a szívemen, a számon, nem fogom áltatni, hogy hirtelen találok valakit, a volt nejem épp elég nagy csalódás volt egy időre, nem terveztem csak úgy fejest ugrani valami újba.
- Szuper, csapj fel kerítőnek és mutass be olyannak, aki egyértelműen nem pszichopata. Mit szólsz? - kérdeztem, de érződött a hangomon a cinizmus. Nem hiszem, hogy olyan körökben mozog, amiben én szívesen lennék látva, pláne nem a nők közelében. Az ismerőseim nagy része, aki többet tudott rólam, jobb szeretett távol tudni a közvetlen körétől. Semmi meglepő mondjuk, én ezt megértem.
Figyeltem, ahogy hintázik, az arcomba tolva egyet a kekszekből, mert valakinek le kell tesztelnie, mielőtt még Leo rátenné a kicsi mocskos mancsait. Mi van ha nem is jó? Természetesen, jó volt.
- Nem, ebben a munkában sok minden, ha van családod, de nem pozitív - horkantam fel, még én is tudtam, hogy az ember jobb, ha erről hallgat. De Keve akkor is meglepett, nem néztem ki belőle egy komplett miniklánt, maximum barátnőt, akihez visszajár.
- Tudtam én, hogy a nyanyussal valami nem oké - csóváltam meg a fejem hitetlenkedve, de aztán csak elvihogtam magam. Összességében morbid, hogy ennyire könnyedén kezeltem az emberi életeket. Mégis, ha úgy vesszük, öreg, haszna nincs a társadalomban, akkor mégis miért kéne aggódjak érte? - Tényleg jó ez a cucc. Kösz. Meg üdvözlöm a családot is, vagy mi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=765545#post765545][b]Mikola Keve Áron - 2019.07.30. 22:54[/b][/url]

- Tégy szájkosarat a nőre és hagyd a kölyköt is nevelni a kutyát, esetleg.... vagy az új nőt - gondolkodtam el látványosan, igazság szerint egyik sem lepne meg különösebben, sőt, ha komoly akarnék lenni egyenesen közölném, hogy én vagyok az élő példa rá, hogy vannak helyzetek, mikor hagyni kell, hogy a kölykök találjanak anyára valakiben. Mármint az egy dolog, hogy én fix ponton voltam és reméltem, hogy ez az a hely, de mikor Mimi meg Milán elsőre voltak velem Grace házában nem voltak kérdések. Se tőlem, se felém. Mindenesetre jót röhögtem a szájkosaras nőn, sokakkal kevesebb gondom lett volna a múltban is. Én azért szurkoltam mindenkinek az élethez.
- Ez nem ilyen egyszerű, ez mind az, velem az élen, és a többségük még házas is - tártam el a kezeim. Biztos van, aki még nem, vagy csak úgy megjelenik velük, de őket meg nem annyira ismerem. Egyébként sem asztalom ez a kerítés dolog, ha látok valamit, ami instant működik, akkor hozom az óriástáblát hogy GYERÜNK EMBER VIDD MÁR HAZA. Egyébként kuss a nevem, ha kell, ha nem. Nem akarok különben Max szintjére jutni, mikor eltoltam az orrát irányba, mert ő nem állt jóban a nőm kertjében.
Átpasszoltam a süteményesdobozt, ami kivételesen meg is volt töltve szalvétán túl is és meg sem ettem felét idáig jövet. Ajándék volt, ebbe meg azért még nekem is van némi illemtudatom. Meg az én kölykeim se élnék ha üresen menne haza, és ők azok, akiknek mindent is megadnék.
- Tud az lenni, kell a háttér. Ha nincs, ami motiváljon még a túlélésre meg arra, hogy van jobb és szebb, szerintem kurvára értelmetlen. Lássuk be - és ezt mertem kijelenteni Grace előtt is, nem csak mióta a nejem. Ha nem lett volna kiben keressem az emberem még mikor a sűrűben voltam és minden nap katasztrofális nagy szopás volt, idáig sem jutok.
- Még kém is lehet, nem figyelünk, azt lejelent minket - röhögtem el magam - hogy a fűre létünk, hiába volt kint a tilos tábla - folytattam még hasonlóan jó kedvvel, majd bele is fulladtam ebbe, mély, hörgő köhögéssel. A tüdőm amúgy köszi jól van, még bennem is. - Én tudom, egészségetekre. Valamikor ugorjatok be, vagy csak dobd át a kölyköt ha gondolod, Adriánnal meg Peggyvel, a kölykeimmel úgyis osztálytársak lesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=771060#post771060][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.09.04. 19:02[/b][/url]

- Vagy várjam meg, míg a fiam felszed valakit és okoskodjak bele abba, ez még egészen kézenfekvőnek is tűnik - hümmögtem nagyon okosan, mert ugye ehhez a szülők nagyon értenek, egyenesen a specialitásuk, hogy amihez nem értenek, abba beleállnak és nem tágítanak, amíg azt nem kezded érezni, hogy te hülye vagy ehhez az egészhez és inkább csak szeretnél meghalni.
- Jézusom, Keve, milyen közegben mozogsz te? - kérdeztem, elborzadt fejjel pillantva a srácra, mert nem elég, hogy pszichopaták, de még házasok is? Hol itt a pozitívum?
Keve éppen nem zabált fel mindent, ami meglepő volt a részéről, nem igazán szoktam meg ezt, Mikola mindig és minden körülmények között éhes, ha arról van szó, megesz bármit. Vagy, valami ilyesmi.
- Nekem erre van ott a fiam. Nem mindenkinek jut teljes kép, Keve - ráztam meg a fejemet, még rántva is egyet a vállamon, a dobozt piszkálva pár pillanatig, mielőtt kivettem volna belőle egy sütit, meg egyet Keve felé nyújtottam. - A kölyök úgysem eszik túl sok ilyet, egyet nem fog hiányolni.
- Picsába! Mi van, ha rivális? - néztem nagy szemekkel, megjátszott döbbenettel a féllengyelre, mielőtt még megigazítottam volna a karikát az orromban. Kicsit elcsúszott oldalra. - Oh, hát az remek. Nevelkedik a következő generáció, hm? Olyan gyorsan felnőnek... Valamikor megihatnánk egy sört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=771691#post771691][b]Mikola Keve Áron - 2019.09.07. 18:57[/b][/url]

- NA NEM - néztem rá, mert pontosan értette remélem a problémám. Nekem nem hiányzik, két lány is hozzám tartozik az előkészítőből. Az én lányom csak ne hordja haza, azért van egy határ. Bence is megmondaná a keresztlányával (meg Ezra) és Lewy is a lányaival akik "nem is járnak ide". Ja, csak minden másnap, csak Majának még nem vázolta fel ez mit is jelent. - Márhogy persze, ez is megoldás, de tanítsd ésszel.
Aztán kész, fogtam és eltörtem az embert a picsába. Mint egy ropi úgy roppant meg, szinte ide hallottam azt az idegszálat.
- Nyugi már, a házasság nem fertőző - forgattam meg a szemeim. Jó, nyilván a pszichopatának lazán bélyegzett női közeget értette alatta. Pedig szerintem elég lenne neki is egy nap velük. A kis délutánjaikon. Én ilyet korábban nem láttam, és akkor engem még csípnek meg adnak is. Mi lehet azokkal, akiket nem? Nem beszélve róla, hogy Maxin meg rajtam kívül amúgy is mindenki ki van tiltva a nagy partizából.
- Nekem is csak két gyerekem volt - egy biszexuális nőtől, akinek van egy demiszexuális nője, surprise. Nem engem nem lepett meg. - Aztán kiderült még kettő, lett egy nőm, most meg még kettő, kutyákkal, macskával és ha rajtam múlik hazajön még egy nagyobb hüllő is. Varánusz? Gekkó? Kaméleon? Még kérdéses.
Lehet javasolhatnám a sütemény mellé, hogy ő is vigyen haza valamit a gyereknek. Sokkal kezelhetőbbek nálunk is, mióta van mivel levezetniük a feszkót Adri kicsit rám ütött, már gondolkodtam hogy elhordom valahova. Boxolni, kungfuzni. Valahova, ahol legálisan is kiverhet fogakat.
- Nem eszik süteményt? - néztem rá tökre lelombozva, aztán csak kikeltem a hintából és kivettem a cigarettatárcámból egy szálat, még felé is tartottam, aztán így vagy úgy de eltettem és tüzet is kotortam elő.
- Legyen kettő, szólsz ha nincs melód és kerítünk egy napot, úgyis meg kell valakinek mutatnia neked mit lehet ebben a fészekben kezdeni - tártam el a kezem.