 Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.
|
|
|
ANNELIE
tanítás után egy hintában | x
 Alapjában véve kellemes az idő, azonban mivel, ha eltűnik a nap, beüt a cidri, ha meg előbukkan, majd' megsülsz, így nehéz eldönteni, melyik ruhadarabjaidat tarts magadon. Az élet nagy gondjai. Jelenleg én amellett döntöttem, hogy hagyom farmerdzsekimet, viszont alatta csak egy póló marad. Ingemet a hátizsákomba hajtogattam, ami nem messze hever egy padon. Hogy én magam hol vagyok? A hintában. Fogom a láncokat vállam mellett és nyugisan hajtom magam, derűsen nézelődve. Mivel ilyen elég klassz az idő, sokan vannak kint így délután. Nyilvánvalóan főleg a szülők a gyerekeikkel. Meg pár előkészítős, fiatalabb bagolyköves. Van, akinek mosolyogva oda is intek. El-elvigyorodom egy-egy vicces hangra, amit a csúszdák meg mászókák adnak ki, amikor a kisebb gyerekek használják őket. Kacagnak ők is ilyenkor rendesen, hiszen a legváratlanabb effektek érkeznek az eszközökből. Szeretek néha kijönni ide, hagyva, hogy beszippantson ez a zsibongás. Kinézni se néznek ki, mert hiába vagyok már tizenhat, nem csak hogy nem érzem magam annyinak, de nem is nagyon tűnök annyinak. Sem az alapján, amilyen lelkesen figyelem az itteni népséget, meg úgy semmi alapján. Oké, ha valaki nagyon tárgyilagosan megnézne, talán szöget ütne a fejébe, hogy kicsit idős vagyok már én ehhez. Főleg, hogy nem is a haverjaimmal bandázom itt vagy ilyesmi, csak lézengek, elvagyok, mint bármely másik gyerek. Rendben, azért nem állok neki a földön kúszni-mászni, meg a játékokon ugrálni. Bár közel járok hozzá, hogy kedvet kapjak a víg gbagázstól körülöttem.
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
|
Írta: 2019. április 28. 21:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756662#post756662][b]Thomas Middleton - 2019.04.28. 21:30[/b][/url] ANNELIE
tanítás után egy hintában | x
Alapjában véve kellemes az idő, azonban mivel, ha eltűnik a nap, beüt a cidri, ha meg előbukkan, majd' megsülsz, így nehéz eldönteni, melyik ruhadarabjaidat tarts magadon. Az élet nagy gondjai. Jelenleg én amellett döntöttem, hogy hagyom farmerdzsekimet, viszont alatta csak egy póló marad. Ingemet a hátizsákomba hajtogattam, ami nem messze hever egy padon. Hogy én magam hol vagyok? A hintában. Fogom a láncokat vállam mellett és nyugisan hajtom magam, derűsen nézelődve. Mivel ilyen elég klassz az idő, sokan vannak kint így délután. Nyilvánvalóan főleg a szülők a gyerekeikkel. Meg pár előkészítős, fiatalabb bagolyköves. Van, akinek mosolyogva oda is intek. El-elvigyorodom egy-egy vicces hangra, amit a csúszdák meg mászókák adnak ki, amikor a kisebb gyerekek használják őket. Kacagnak ők is ilyenkor rendesen, hiszen a legváratlanabb effektek érkeznek az eszközökből. Szeretek néha kijönni ide, hagyva, hogy beszippantson ez a zsibongás. Kinézni se néznek ki, mert hiába vagyok már tizenhat, nem csak hogy nem érzem magam annyinak, de nem is nagyon tűnök annyinak. Sem az alapján, amilyen lelkesen figyelem az itteni népséget, meg úgy semmi alapján. Oké, ha valaki nagyon tárgyilagosan megnézne, talán szöget ütne a fejébe, hogy kicsit idős vagyok már én ehhez. Főleg, hogy nem is a haverjaimmal bandázom itt vagy ilyesmi, csak lézengek, elvagyok, mint bármely másik gyerek. Rendben, azért nem állok neki a földön kúszni-mászni, meg a játékokon ugrálni. Bár közel járok hozzá, hogy kedvet kapjak a víg gbagázstól körülöttem.
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2019. április 28. 21:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756671#post756671][b]Annelie West - 2019.04.28. 21:59[/b][/url] ThomasWestékMindhárman unják már a bezártságot, alig várják, hogy ehhez hasonló jó idők legyenek és a napjuk javát kint tölthessék a szabadban. Laneynél még nagyon kell figyelni az öltözködésre és arra, hogy mennyit érheti hűvösebb levegő. Könnyebben beteg lesz, mint nagytesója, aki mindenen átgázolva szinte szalad végig az erdőn, hogy a játszótéren hintázhasson. A kislány már így is, hogy egyelőre csak a hordozókendőben utazik, kíváncsi a világra és mindent meg akar nézni és fogni. Anne ezt egy cseppet sem bánja, látja legalább a fejlődést és aktivitást, ami néhány hónappal korábban még csak remélhető volt. Már-már fut a kisfia után, nehogy szem elől tévessze, azt viszont már nem tudja megállítani, hogy a játszótérre berontva a hintáknál döbbenten álljon meg farkasszemet nézve egy nála jóval nagyobb fiúval. A probléma nem azzal van, hogy Sam ennyire szeret a saját feje után menni, hanem azzal, hogy néha vitába keveredik a többi gyerekkel, mert akaratos. - Szia! Ne haragudj, nem időzített bomba, csak a kedvenc hintájában ülsz - a szemét forgatva kapja el fia kezét, majd bocsánatkérően pislog a fiúra, próbálva megelőzni a bajt.
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
|
Írta: 2019. április 28. 23:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756681#post756681][b]Thomas Middleton - 2019.04.28. 23:05[/b][/url] ANNELIE meg a gyerekek
tanítás után a hintában... egy ideig | x
 Minden teljesen idilli a játszón. Hosszú percek óta ragyog a nap, egyelőre senki nem esett nagyot, nem törött el a mécses, nem veszett össze vészesen senki a másikkal. Kisebb összezördülések vannak, az viszont szinte hozzá tartozik az élményhez. Úgyhogy békésen üldögélek, most nem is annyira hintázva, mint inkább csak billegve kicsit, tornacipős lábam hajlítgatva a talajon, szelíden figyelve a jelenlévőket, mígnem felbukkan előttem egy kisember és úgy néz rám, mintha lethifoldot látna. Összevonom a szemöldököm, nyelek egyet, megállok a dülöngélésben és körbenézek kicsit, jobban kapaszkodva a láncokba. De nincs itt semmi fura, se fölöttem, se mögöttem. Én vagyok a fura valamiért. Legalábbis a kiskölyöknek. Nem is egyszerűen fura, hanem egyenesen... rossz? Úgy néz rám, mintha csináltam volna valamit. Mit csináltam? Vagy összekever valakivel? Már szóra nyitnám a számat, hogy megkérdezzem tőle, mi baj, amikor megérkezik az anyukája még egy poronttyal. Mármint szerintem az anyukája lehet. - Ó... - bólintok, szemöldököm megemelve. Így már értem. - Ó! - ismétlem meg az előbbi hangot, ahogy rájövök, hogy akkor talán legjobb lenne felállnom, amit rögvest meg is teszek. - Parancsolj! - intek a kisfiúnak a lendületes felkelésemtől még mindig finoman ingázó hinta felé, aztán zavartan vakargatom meg a nyakamat, majd zsebrevágom kezeimet. Idétlenül érzem magam, hogy nem esett le, miért mered úgy rám a srác. Pedig így már egyértelmű. Csak hát nem erősségem összerakni a dolgokat.
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2019. május 7. 13:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=757891#post757891][b]Annelie West - 2019.05.07. 13:02[/b][/url] ThomasWestékLehet, hogy egyesek neveletlennek tartják a fiát, néhányan pedig azt mondják, egy halálfaló kölykétől nem lehet mást várni. Mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, mindenkinek úgy kell mozdulnia, ahogy ő mondja. Ez egyébként anyukája szerint cseppet sincs így, meg amúgy is fogja be mindenki, az ő halálfalója még mindig becsületesebb, mint egyesek, akik a szomszéddal lépnek félre az asszony háta mögött. Bár újabban nem biztos benne, hogy South hűséges az ujjukon feketén díszelgő jelképhez. - Nem, nem. Maradj. Ugye Sam, megvárjuk, amíg maguktól adják át? - leguggol a gyerkőchöz, aki a fiút nézve bólogat anyukája szavaira. Nincs rosszul nevelve, csak eleven. Viszont a kedvességet értékeli, így kibújva Annie karjából elsétál pár méterre. Néhány nedves, sáros követ vesz a kezébe, apró ujjaival lesöpri, amennyire tudja, aztán lemossa a pocsolyában. Néhány percet igénybe vesz a művelet, mindezt azonban céllal csinálja. Pici fogait megvillantva áll oda a fiú elé és nyújtja át neki a legnagyobbat, amit talált.
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
|
Írta: 2019. május 7. 20:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=757925#post757925][b]Thomas Middleton - 2019.05.07. 20:50[/b][/url] ANNELIE meg a gyerekek
tanítás után a hintában... újra! | x
 Visszatessékelnek a hintába. Pedig tényleg szívesen átadom. Mikor viszont látom, milyen helyesen megengedi a kissrác, hogy maradjak még, úgy döntök, ezt semmiképp nem lehet visszautasítani. - Már csak kicsit hintázom - ígérem meg a fiúnak és folytatom is. Közben rámosolygok az anyukára meg a még picibb gyerekre rajta a kendőben, aztán elnézek a kavicsokkal ügyeskedő felé. Nemsokára visszatér hozzám. - Nahát ezt... ez az enyém? Nekem adod? - kérdezem tőle, megemelt szemöldökkel. Mert bár nagyon úgy tűnik, ez egy ajándék, jobb azért tisztázni, nehogy elvegyem tőle, ha csak megmutatni akarta. Azonban nem erről van szó. - Köszönöm. Nagyon szép - forgatom a követ ujjaim közt, gyönyörködve benne. - Tessék, gyere csak, én kihintáztam magam - adom át kisvártatva a helyem, közben elpillantva a nő felé is, hogy vajon a kiskölyök fel tud-e oda egyedül kepeckedni vagy segíteni kell neki. Elég önállónak tűnik, de akkor is apró még. Minden esetre átadom a terepet, arrébb állva, nézegetve az ajándékomat, aztán egy kezemben dobálom kicsit, szusszanva nézve körbe a játszón. Nem is tudom, maradjak-e még. Egyre többen jönnek és hát csak nem foglalhatom a játékokat a tökmagok elől. Azon filózom éppen, hogyan tovább, amikor a táskám lezakózik a padról, beleloccsanva egy pocsolyába. A szemem sarkából éppen látom. - Jaj, ne ne ne! - spurizok oda és kapom fel, mielőtt teljesen megszívná magát vízzel. Visszarakom a padra és elkezdek gyorsan kirámolni belőle. Az ingem, tankönyvek, pennák... mind nedves lett. Elkeseredetten pakolom ki őket. Pedig annyira vigyázok a cuccaimra! Előveszem a pálcámat és lehunyom a szemem, próbálva felidézni a szárítóbűbájt. Mennyivel egyszerűbb lenne ha itt lenne Laura! Seperc alatt segítene rajtam az elemi mágiájával.
|
|
|
|
|
