Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Hamarabb elment mellettem a szünet, mint azt gondoltam volna elsőre. Talán ennek köze volt a hajnali keléshez, a futáshoz, a rendesen betartott étrendhez, a kíméletlen edzésekhez, amik minden maradvány energiám felemésztették. Elvégre kinek egészséges a ló mellett futni, míg a lába nem remeg? Nem nekem, de hazudtam magamnak, hogy könnyebben rávegyem magam. Közben persze volt, akire szakítottam időt , még ha nem is mindig annyit, amennyit illett volna. Már az NA találkákra is volt, hogy csak heti egyszer estem be. De azért figyeltem, nehogy visszalépést tegyek. Többnyire.
Most is viszonylag laza cuccban léptem az utcára, ahogy a mancsos bűntársammal megbeszélt titkos találkánkra indultam, a két pórázzal, meg a hámmal a kezemben. Az idő miatt az elmaradt nacit sem sínylettem meg, pedig isten lássa lelkem, terveztem felvenni, de elfelejtettem. De a top a combom közepéig ért, az már félsiker.
Leültem a mászóka közepére végül és az arcom a napsütésbe tartottam, hogy kiélvezzem a meleget.
Aztán meghallottam a lépéseket és lelkes integetésbe kezdtem Luca felé.
- Ittvagyooook!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=754866#post754866][b]Edler Bonnie - 2019.04.09. 12:16[/b][/url]

Hamarabb elment mellettem a szünet, mint azt gondoltam volna elsőre. Talán ennek köze volt a hajnali keléshez, a futáshoz, a rendesen betartott étrendhez, a kíméletlen edzésekhez, amik minden maradvány energiám felemésztették. Elvégre kinek egészséges a ló mellett futni, míg a lába nem remeg? Nem nekem, de hazudtam magamnak, hogy könnyebben rávegyem magam. Közben persze volt, akire szakítottam időt , még ha nem is mindig annyit, amennyit illett volna. Már az NA találkákra is volt, hogy csak heti egyszer estem be. De azért figyeltem, nehogy visszalépést tegyek. Többnyire.
Most is viszonylag laza cuccban léptem az utcára, ahogy a mancsos bűntársammal megbeszélt titkos találkánkra indultam, a két pórázzal, meg a hámmal a kezemben. Az idő miatt az elmaradt nacit sem sínylettem meg, pedig isten lássa lelkem, terveztem felvenni, de elfelejtettem. De a top a combom közepéig ért, az már félsiker.
Leültem a mászóka közepére végül és az arcom a napsütésbe tartottam, hogy kiélvezzem a meleget.
Aztán meghallottam a lépéseket és lelkes integetésbe kezdtem Luca felé.
- Ittvagyooook!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756504#post756504][b]Bornemissza Luca - 2019.04.26. 13:55[/b][/url]

Luca okos lány. Ezért is tudja nagyon jól, hogy amire épp készülnek Bonnieval azt a dadusa iszonyat mód, fokozhatatlanul, mélységekig hatolva ellenezné. Szerencsére Luca azt is tudja, hogy a dadusuk húgyhólyagja nagyon pici és óránként egyszer biztosan meg kell látogatnia a mellékhelységet a balesetek elkerülésének érdekében. Sőt, Luca azt is tudja, hogy ha a kilincset kicsit feljebb hajtja az ember, akkor az hajlamos beszorulni, ezzel rabbá téve a bennlévőt. Hányszor volt már ő is fogoly odabenn. Annyira de annyira sokszor, hogy a polcra, ahol a még nem használt wc papírt tartják bekészített magának egy saját ellátmánykészletet. Hatalmas fonott kosárban csokoládék, drazsék, mártott magvak, szívószálas gyümölcslevek és cukorkák csücsülnek, várva a lányt, hogy ha majd beragad se haljon éhen, hanem tele hassal tudja megvárni a megmentőt.
A hólyag tele, a kilincs fel, az ajtó szorul. A terv tökéletes. A lány diadalittas nevetést hallat, aminek egy kósza tincs vet véget, ami szájába került, s ami végett kénytelen köhécselni párat, azonban ez sem lassítja, rögvest veszi a kocsit. Aztán Bencét is felkapja, egyre nehezebb, már nem olyan könnyű a kis termetű nőnek vinni-hozni, de azért próbálkozik, s végül sikerül. A gyermek a kocsiban. Sapkát is nyom a fejére, nehogy megfázzon, vagy tudja is ő, minek rá ilyen tökfedő, a dadusa magyaráz róla folyton valamit, amire nem tud odafigyelni, mert mindig akkor mondja, mikor van valami nála sokkal érdekesebb.
Luca nagyon izgatott, ezért is vihorászik amint kivágódik az ajtón, s mint valami versenyautóval, száguld végig a folyosón, mezítelen lába csattog a csempén, hogy hagy tudja meg minden szomszéd amikor a vörös törpe távozik.
Az egész utat futva teszi meg. Élvezi a száguldást, az arcába csapó szelet s hallja Bence nevetését is, ahogy ő is kiélvezi a tiltott gyorsaságot. A játszóteret több perccel előbb érik el, mint általában szokták, s a lány épp hogy fékez, Bonnie köszöntése máris utoléri őt.
- Én meg itt, én meg itt! - pattog mint egy labda, úgy közeledik a másik animágus felé s aztán mikor kellő távolságba ér ráveti magát, hogy baráti ölelésben részesítse az ő legeslegkutyásabb cinkostársát.
- Jajajajaj, már annyira nagyon várom, hogy legyen? Mit kell? Merre kell? Jaaj beszélj mááár!!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=758054#post758054][b]Edler Bonnie - 2019.05.09. 03:48[/b][/url]

Talán a mai reggeli futást ki is hagytam volna, ha nem akarom minden áron a négy falon kívül tudni magamat. De nem tudtam a szobában fekve megőrülni, míg a plafonra bámulva kattogok olyan ostobaságokon, amiknek semmi értelme nem volt soha és nem is lesz. Így most a találkám előtt még beiktattam egy nagy, levendula illatú, nyugtató zuhanyt, csak utána, kipihenten indultam el a dolgomra. Vagy ha nem is kipihenten, legalább az illatom nem volt olyan, mint egy rakás mosatlan zokninak az edzőterem férfiöltözőjéből. Higgyétek el nekem, abban nincsen semmi pozitív, egyszerűen UNDORÍTÓ. Szóval kellett az a fürdés.
Már messziről hallatszott a lépések zaja, meg a hangos nevetés is, felismerem ezt a hangot, méghozzá elég könnyen, így a környéket kémleltem, merről is érkezett felém a kis vörös a babakocsival. Kicsit fel is vidultam, feltöltött energiával a lány lelkesedése, így lekászálódtam a mászókáról, szorongatva a kezemben a pórázt meg a hámot. Luca ugrott, én meg elkapva ölelgettem meg jó szorosan, széles mosollyal az arcomon. Szerettem, mikor ilyen nagyon boldog.
- Hát itt vagy! Sziiiiiiiiia - vinnyogtam még kicsit, mielőtt még széles mosollyal mutattam volna fel a zsákmányomat.  A hám pont méretes volt, a pórázok helyett meg nem volt jobb ötletem, viszonylag ritkán húznak nálunk a kutyák szánt.
- Szóval, nem tudom, hogy legyen, én átváltozom és húzom, te meg figyelsz, nehogy bármi beakadjon, később meg cseréljünk? - érdeklődtem lelkesen, integetve a pici babának, mert milyen kis aranyos volt!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=758206#post758206][b]Bornemissza Luca - 2019.05.10. 23:09[/b][/url]

Nem veszi észre társnője előzőleges szomorúságát. Lucánál valahogy ez nem így működik, nála csak az szomorú, aki mondja, mindenki más meg örül, hogy csillog a nap és vagy meleg van és lehet rohangálni vagy hideg és szánkózni vagy esik az eső és akkor pocsolyákba ugrándozni.
- Jaj Bencussal már találkoztál? Bence ő Bonnie aki ugyanúgy kutya mint a mami, Bonnie ő meg Bence, aki tökre nem tud átváltozni még, de ami késik nem múlik. Igaz töpszli? - hajol közel a fiához, majd kicsit meg is csiklandozza. Abban pedig, hogy egy nap Bence kutya is tud lenni, teljesen és totálisan biztos. Egyedül csak ott gondolkodna el, hogy vajon milyen kutya lesz ha lesz. Ezt bizonyára majd a jellemvonások döntik el, meg kicsit a külső vonások is, tehát még sokat nem lehet belőle kitapasztalni, de Luckó türelmes, ki tudja várni azt a nagy napot, amikor minden kiderül majd.
- Hű de menők, soha nem volt még ilyen rajtam - jegyzi meg. Már látott kutyákon ilyet meg nyilván tudja is, hogy mire valóak, azonban ő eddig annyira megzabolázatlan volt, hogy senki sem próbálkozott ilyesmit feltenni rá. Még Kirill sem, pedig ő több hónapig élt úgy mellette, hogy azt hitte egy átlagos, kóbor kutyáról van szó.
- jól van, úgy legyen, figyelek, hogy ne akadjon meg semmiben. Se néniben, se bácsiban, se sárkányban, se elefántban, se kacsában - kezdi el sorolni kisujján mutatva, hogy éppen hányadik állatnál jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=759680#post759680][b]Edler Bonnie - 2019.05.27. 03:56[/b][/url]

Nem hittem volna, hogy egyszer komolyan be fognak mutatni majd egy babának, de aztán megtörtént! Ténylegesen elhangzott a kis bemutatkozás, én meg némi pozitivitást erőltettem az arcomra és kicsit integettem is a babókának. Aranyos kisfiú volt, bár nem tudtam elképzelni, ahogyan kutyaként szeli az utcákat. Vagy de.
- Kutyajó sorod lesz, hidd el, rendes egy anyukád van - mosolyogtam a kisfiúra, ha mást nem, a saját kis viccemen elheherésztem, mert igen, ha valakinek az anyja egy kutya, számítson rá, hogy legalábbis úgy is lesz viszonyulva a dolgokhoz.
Ők is vörösek voltak mind a ketten, nagyon szépek is, kicsit hiányzott a képből nekem az apuka, de nem tettem szóvá, mert Lucus biztosan nem vette volna jó néven. Gondolom, hogy nem rajta múlt a tény, hogy ő most éppen nincsen itt.
- Úh, hát, nekem van ilyen nyakörvem is, olyan, amit le se lehet venni, még ha ember vagyok se, néha nagyon tud viszketni - dörgöltem meg a bőrszíjat a nyakamon. Nem olyan volt, mint a legtöbb lány féle, divatból hordott darab. Nem, ezen látszott, hogy kutyáé, még ha abból luxus és előkelő darab is. Már nem volt rajtam a garbó, hogy takarjam a világ elől. Még a lány felé is nyújtottam a pórázt, hogy megfoghassa kicsit, ha akarja, de aztán csak beakasztottam az egyik felét a babakocsi egyik részébe, a szíjat áthúzva saját magán, majd a másikat meg a másikba, jó óvatosan, ellenőrizve, nehogy nekem elengedje a babácskát.
- És természetesen medvében sem. Kár lenne értük. A hámot majd csak csatold össze, meg a kis szürke karikákba akaszd be azokat a szürke csatokat - bólintottam még nagyot, kötelességtudóan, mielőtt egy elegáns dőléssel előrefelé dudlivá nem vedlettem, bele is lépve a hámba, már csak fel kellett emelni és összecsattintani a sárga műanyagot a hátrésznél. Kicsit meg is ráztam magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=762773#post762773][b]Bornemissza Luca - 2019.06.30. 15:10[/b][/url]

- Soha nem lehet levenni? De miért nem lehet? - kíváncsiskodik közelebb hajolva, hogy meg tudja nézni a bőrdarabot. Furcsa neki, hogy emberként is ott van, mert ez olyan kutyás vonás, mint a tappancs meg a fül.
- Medvében sem. Értettem, oda fogok figyelni, hogy egy árva maci se legyen a kerekek közelébe. - bólogat lelkesen, s habár a mondat ami elhagyja a száját elég komikus, olyan komolysággal mondja, mintha a disszertációját szavalná el, a himnusz merev testtartásával ötvözve.
Csillogó szemekkel követi végig az átváltozást, kicsit bántja a dolog, hogy ő a sajátját nem láthatja, meg másét sem, Bonnién kívül.
- He he, most sokkal de sokkal, de sokkal kisebb vagy mint én - kacarászik miközben lehajol a lányhoz, hogy becsatolhassa a hámot. Kicsit ügyetlenkedik vele, mert nem csinált még ilyet, de aztán csak meg lesz oldva, a csat csattan, a hám a helyén.
Mikor mindennel kész, akkor odafordul Bencushoz ad neki egy puszit és ő maga is átbukfencezik, hogy Lucából Cleo legyen, mert úgy lehet csak medvék ellen bevédeni magukat, ha ő nagy és erős kutya, aki úgy popón csipi a rendetlen macit, hogy az majd vinnyogva el fog ugrálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=763491#post763491][b]Edler Bonnie - 2019.07.10. 00:56[/b][/url]

- Csak nem tudom. Az emberem tudja csak leszedni rólam. Így nem veszek el - vontam meg a vállamat, kicsit olyan morbid volt, de minden pillanatát szerettem. Jelezte, hogy hozzá tartozom, ha bajban vagyok, őt hívják, senki mást, ilyen szempontból imponáló volt. Más részről viszont érdekesen mutatott például egy blúz-blézer kombónál, mikor a nyakamban fityegett a medallion.
Elégedetten bólintottam a kis vöröst nézve, mikor ígéretet tett, hogy nem fog egyetlen mackócskát sem elütni.
- Nagyon szeretem őket, szóval remélem, rendesen vigyázol rájuk! - bólogattam tudálékosan, mert a medvék nagyon fontosak, nem lehet róluk csak úgy megfeledkezni. Bár, a faluban eddig csak egyet láttam és nem tudok róla, hogy a családja itt rohangálna. Aztán inkább átalakultam, levedlettem az elnyűtt bőröm, hogy mesés, vörös tappancsossá váljak, farokcsóválva pillogva fel a lányra. Olyan jó illatok voltak, bár a tusfürdője kicsit birizgálta az orrom, az a baba! Olyan finom babaillatot még sosem éreztem!
Még rá is vakkantottam, mert annyira nem voltam kicsi, mint mondjuk Jasmine kutyája a városban, sőt, viszonylag nagylány voltam, de mégis alacsonyabb, mint ő. Kicsit meg is szaglásztam, meg nyalogattam a kezét, miközben a hámmal szerencsétlenkedett.
Még ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, majd Cleo láttán lassú, de határozott lépésekkel kezdtem húzni a kocsit, ami elsőre csak megrezzent, majd elkezdett gurulni, én pedig megszaporáztam a lépéseim. A kutya mindenit!
A nénik nagyokat szörnyülködve figyelték, ahogy gurulunk az utcán a kisbabóval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=763538#post763538][b]Bornemissza Luca - 2019.07.10. 12:29[/b][/url]