- You are my fire. The one desire. Believe when I say. I want it that way - a hangom betölti az egész játszóteret és környékét, ahogy éneklem a buliban legutoljára hallott dalt teljes beleéléssel, karmozdulatokkal, tánclépésekkel. Nem baj az Nárci, hogy összeakadnak ilyenkorra már kicsit a lábaid, ott van Dani, majd ő megfog, ha elborulnál. Ne is foglalkozz vele. Igazából még így is tökéletesen csinálod!
Ugye?!
Ugye.
- Tell me why... Tell me WHY.
Jobb kezemmel megkapaszkodok a hinta állványában és pörögni kezdek körülötte még mindig a dalt énekelve. Olyan átéléssel zavarom fel az alvó szomszédságot, hogy esküszöm, hallom visszhangozni a Backstreet Boyst. Ebben az állapotodban nem csak őket hallod, de még a halálból visszatérő szerelmedet is látod kikukucskálni a mászóka csúszdájából? Hogy mi? Nem is képzeled?
- Freddie! Dani, ott van! Ott van Freddie! - lelkesen, de kába mosollyal és lassacskán leragadó szemekkel pislogok a cél irányába. Oda, bizony, hogy oda kell mennünk. Egyik láb, másik láb. Kavics. Nem, nem ment bele a cipődbe, csizma van rajtad.
Nem Nárcisz, szerintem sem jó ötlet leülni a fémekre mínusz fokokban, szoknyában...de persze, te tudod, fázz fel, ha azt akarod. Aztán nehogy nekem sírj otthon!

- You are my fire. The one desire. Believe when I say. I want it that way - a hangom betölti az egész játszóteret és környékét, ahogy éneklem a buliban legutoljára hallott dalt teljes beleéléssel, karmozdulatokkal, tánclépésekkel. Nem baj az Nárci, hogy összeakadnak ilyenkorra már kicsit a lábaid, ott van Dani, majd ő megfog, ha elborulnál. Ne is foglalkozz vele. Igazából még így is tökéletesen csinálod!
Ugye?!
Ugye.
- Tell me why... Tell me WHY.
Jobb kezemmel megkapaszkodok a hinta állványában és pörögni kezdek körülötte még mindig a dalt énekelve. Olyan átéléssel zavarom fel az alvó szomszédságot, hogy esküszöm, hallom visszhangozni a Backstreet Boyst. Ebben az állapotodban nem csak őket hallod, de még a halálból visszatérő szerelmedet is látod kikukucskálni a mászóka csúszdájából? Hogy mi? Nem is képzeled?
- Freddie! Dani, ott van! Ott van Freddie! - lelkesen, de kába mosollyal és lassacskán leragadó szemekkel pislogok a cél irányába. Oda, bizony, hogy oda kell mennünk. Egyik láb, másik láb. Kavics. Nem, nem ment bele a cipődbe, csizma van rajtad.
Nem Nárcisz, szerintem sem jó ötlet leülni a fémekre mínusz fokokban, szoknyában...de persze, te tudod, fázz fel, ha azt akarod. Aztán nehogy nekem sírj otthon!

Mérey Nárcisz

Még most is ott csengett fülemben Lara hangja, s már előre tudtam, hogy legközelebbi találkozásunkkor is azt fogom kapni, hogy "Ugye én megmondtam! Ugye, megmondtam, hogy ne menj azzal a csajjal bulizni!". És bár korábban azt gondoltam, hogy talán csak lányos féltékenykedésből igyekezett távol tartani Nárcisztól, most egyre inkább úgy éreztem, hogy Larának igaza volt. Ez a lány fékezhetetlenül tudott bulizni, és nem igazán lehetett rátéríteni a jó útra. Ennek ellenére megpróbáltam.
- Jó, majd odahaza elmondom, hogy miért, de ne ilyen hangosan. Felvered az egész falut, aztán majd arról zeng minden, hogy néhány Bagolyköves hogyan viselkedett. - alapvetően nem voltam egy atyáskodó típus, sőt imádtam bulizni, de mivel vaj volt a fülem mögött, nem is kevés, így próbáltam az elmúlt időszakban meghúzni magam, amennyire csak lehetett. De egy ilyen lány mellett ez elég nehéz volt. Nárcisz fejében még mindig pezseghettek a buborékok, levette lábáról az az édes-savanykás ital, amiből férfiakat megszégyenítő módon nyakalt. Lesz ebből még macskajaj, az már egész biztos.
Miközben hazafelé sétáltunk - pontosabban próbáltam magam előtt terelgetni Nárciszt - addig ő táncléptekkel fordult ki minduntalan a karjaim közül.
- Micsoda? Nem, dehogy is, nincs ott Freddie. Maradj már csöndben - ismételten rászóltam, s amikor a hintához ért, próbáltam őt felhúzni a hideg fémről.
- Értem én , hogy szereted a zenéjét, de hogy lehetsz szerelmes egy halott csávóba? - nem volt nehéz kitalálni, hogy ez talán több volt, mint rajongás. Némi értetlenség végig is futott az arcomon, ekkor azonban a játszótér túlsó feléről hangokat hallottam, mintha egy tucat felsőbb éves közelített volna felénk.
- Na most fogd be, és húzzunk innen! - letapaszva a száját, magamhoz húztam Nárciszt, és a közeli, hatalmas mogyorófa mögé húztam magammal, remélve, hogy talán nem vesznek minket észre.
- Maradj csöndben - susogtam nagyon halkan, s egész közel húzódtam hozzá, hogy ne vegyenek észre minket.
- Megvárjuk míg elmennek, utána meg hazahúzunk. - súgtam még halkan, miközben lopva kipillantottam a közeledőkre. Végzősök lehettek talán, a sötétben nem vettem ki túl jól az arcukat. Egy dologban viszont biztos voltam, ha rossz arcok - márpedig ez is benne van a pakliban - akkor egyedül nem tudnám megvédeni tőlük Nárciszt. Nem magam miatt féltem, inkább őt féltettem.

Te is hallod, hogy próbál csitítgatni? Hallom, hallom, csak nem érdekel. Szabadlábon vagyunk, buliztunk egy jót, muszáj levezetnem a felesleges bennem maradt energiát. Te is tudod, mi történik, ha otthon állok neki afterezni... Anyáék nem annyira díjazzák, mint a játszótéren bújócskázó Freddie.
- Dani! - hogy mondhat ilyet?! Halott csávó? Életem szerelméről beszélünk, mély és maximális tisztelettel, nem ilyen hangon, az érzéseimet megkérdőjelezve kellene beszélnie. Egyébként is teljesen érthető, hogy bele vagy zúgva, a mai pasik egytől egyig kibírhatatlanok.
- Love of my life, you've hurt me - fájdalmas arckifejezéssel kezdem énekelni az újabb dalt, a legszebbet, amin bárhol, bármikor bőgni tudnék.
Mi ez?
Te is érzed?
Oldalra pillantok és látom, hogy a drága átveszi az irányítást és akaratom ellenére betapasztja a számat, majd a fák mögé visz. Most vajon tökön kellene rúgni? Dehogy, hát nem akar bántani. Jobban kellene figyelnünk. Figyelj. Fülelj.
- Psszt! Nehogy észrevegyenek - kuncogok az ölelésében. Egyik pillanatban ficánkolok, szabadulnék, a másikban pedig még a derekát is átölelem. Nárcisz, Nárcisz, legközelebb megkeressük azt a bizonyos mértéket a pohárban.