36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 23:57 | Link

Elliot J. Knnnight


Nagyon hiányzik az otthonom, a tv-ben lévő mesék, amikor együtt összeülünk a szüleimmel és megnézzük a Barátok köztet, amikor este anya szól, hogy feküdjek le, de én inkább Lallával játszok még egy kicsit. Hiányzik a szobám, a puha ágyam, mindenem hiányzik. Az itteni ágyak nem olyan jók, mint otthon. Markovits István bácsi azt mondta, hogy az ő szobájában nem férünk el ketten. Ennek okán valami Csikólakba kellett aludnom más fiúkkal. Nagyon rossz volt, sokan horkoltak, vagy szuszogtak és látszott az arcukon, hogy nem értik miért vagyok itt 9 évesen. Én sem értem. A szüleim nem mondták el, mert szerintük nem fognám fel az egészet. Azért nem vagyok én buta, tisztában vagyok vele, hogy valami mágus iskolába hoztak, mert az a neve az intézménynek, hogy: Bagolykő-Mágustanoda. Miért hiszi mindenki, hogy fogyatékos vagyok?! Nem vagyok az! Csak diszlex, dddidiszlx... diszlexiám van, ami annyit jelent, hogy nem tudok olvasni. A betűk összekeverednek, helyet cserélnek, így értelmetlen szavakat, mondatokat kapok. Van egy képzeletbeli barátom és dadogok, ettől még nem vagyok ostoba. Ezek mind el fognak múlni, ki fogom őket nőni, én tudom. Viszont Lallát soha nem veszíthetem el, neki örökké velem kell maradnia, nem hagyhat egyedül. Hogyan birkózzak meg egyedül a nagyvilággal? Olyan sok veszélyes ember jár a Földön és mind csak ártani akar nekem. Lalla pedig tud nekem segíteni, ő mindig figyelmeztet.
A mai délelőttöt együtt töltöttük Lallával, jártunk itt meg ott. Valójában csak a Déli szárnyban voltunk, a Navilne, vagy Navine falai között. Azt mondta István bácsi, hogy ez egy ház és ő a Házvezető helyettese, ami nagy rangnak számít. Én nem értem ezt az egészet, de különösebben nem zavar. El vagyok én Lallával, jókat beszélgetünk. Eddig még egy könnycsepp sem gördült végig az arcomon, mint mikor az unokanővérem fűzött és az egyik gyöngy végig gurult az asztalon, majd egyenesen a földre. A kis golyó gyorsan gördült le, az én könnycseppjeim is ilyen sebesen folynak végig az arcomon, majd hullanak le a padlóra. Utálok sírni, mindig vizes lesz az arcom, a szemem pedig vörös, olyankor csúnyább vagyok, mint általában. Lalla azt mondja, hogy menjünk oda, ahol tegnap voltunk és nézzünk szét. Ha emlékeim nem csalnak, akkor István bácsi azt mondta, hogy én Bogolyfalván szálltam le, ami egy kis falu az iskola közelében. Felveszem a kis cipőcskémet, majd elindulok Lallával. Sokáig tart, mire kiérek az udvarra, nagyon hosszú az út. Sok a folyosó, a diákok és mind olyan nagy, észre sem vesznek. Rajtam kívül nem nagyon vannak kisgyerekek. Viszont mikor már az udvaron vagyok kicsit gyorsabb tempóra váltok, különben fél órán keresztül sétálhatok végig a falu macskaköves utcáin. Sok idő telik el, azonban találok egy játszóteret. Végre valami, amit én is használhatok! Gyorsan odafutok a homokozóhoz, majd építeni kezdek. Ez a legjobb!
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 00:35 | Link

~Marcell és Lalla~


Kicsit fáj a fejem, de biztosan csak attól, hogy egész nap a szobámban lapultam. Nem volt kedvem kimozdulni, valahogy a heverészés és a szövegalkotás jobb szórakozásnak bizonyult, mint a többi elfoglaltság. Még Jamiehez sem volt kedvem átmenni, hogy egyek vele, vagy beszélgessünk, pedig csak pár méterrel lakik arrébb. Megint eszembe jutott anya, és ez az egész napomat elkaszálta. Még mindig felfoghatatlan, hogy nincs itt velem, és a családom azon részével kell együtt élnem, akiket alig ismerek. Legalább annyival vagyok szerencsésebb, hogy ismerősökhöz kerültem, nem pedig egy teljesen új családhoz. Meg, ha azt veszem, akkor már van két haverom is, akik még a háztársaim is, így mégse annyira elveszett ez az ittlét. A nagy gondolkodásban, a gyomrom is megkordult, és Jamienek sikerült rávennie, hogy egyek is valamit, ne csak a morgásokat hallgassam. Valahol igaza van, nem szabad azért éheznem, mert nincs itt anyu, és teljesen egyedül érzem magam emiatt. Ettem pár falatot az ételből, majd megfogtam a kis noteszomat, felvettem a cipőmet, és elindultam. Hogy pontosan hova, azt nem tudom, mert a falut egyáltalán nem ismerem, és a közeljövőben sem szeretném jobban megismerni. Ha vége a vizsgaidőszaknak, úgy is visszamegyek Islingtonba. Azonban az is baj lesz, mert akkor a következő tanévben fogok eltévedni. Ez a helyzet sehogy sem jó, ezért mégis csak most kell megtudnom, hogy mi merre van. Mielőtt kiérnék a lakósorról, egy lekanyarodó utcát pillantok meg. Nem értem, amikor jöttem, akkor még nem láttam, de ez nem úgy fest, mint amit most építettek volna ide. Lehet Jamie házának a keresése vonta el a figyelmemet róla. Nem baj, most úgy is felfedezek, vagy mit is csinálok pontosan, ezért elindulok rajta. Hamarosan egy játszótéren kötök ki, amire el is mosolyodom. Lesz egy olyan hely, ahova kijöhetek, ha friss levegőre vágyom, de emellett el akarok szabadulni otthonról. Közelebb sétálva, egy kisfiút pillantok meg a homokozónál, aki látszólag boldogan épít valamit. A szüleit nem látom sehol, de lehet hogy a közelben laknak, és azért van egyedül. Remélem nem fog megijedni tőlem, ha leülök mellé, hogy beszélgessünk... Igen, és itt a probléma. Ha én magyarul szólalok meg, akkor percekbe telik, mire kimondok egy értelmes mondatot, és nem tudom, hogy a kissrác tud-e angolul. Odasétálok hozzá, és leülök mellé, noteszomat magam mellé helyezve.
– Hi. Remélem nem zavarni téged. –kedvesen mosolygok rá, és készülök felkelni, ha a fiú mégis azt mondja, hogy nem vevő a társaságomra. – Én Elliot vagyok. Téged hogyan hívhatlak? –nyújtom felé barátságosan a kezemet, és ha kezet fogunk, ha nem, felteszem neki a következő kérdést. – Mond, mit építeni? –valószínűleg valami vár féleséget épít, de ha válaszol, akkor okosabb leszel.
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 11:07 | Link

Elliot J. Knnnight


Útközben Lalla egyszer kétszer elesik és mivel én vagyok a legjobb barátja segítek neki talpra állni. Szegénykémnek nem olyan könnyű a dolga, a parányi lábai alig tartják meg a deszka testét. Viszont ő nem adja fel, töretlenül próbálkozik újra meg újra, hogy ne essen el. Néhány régi osztálytársamról nem mondható el a kitartás, ha jól emlékszem anyukám azt mondta, hogy így hívják azt az embert, aki nem adja fel és minden egyes alkalommal törekszik arra, hogy az adott dolog sikerüljön. Néhány szót néha nem értek, még akkor sem, ha elmagyarázzák nekem, valamiért az agyam máshogy működik, mint a többieké. Lassabban fogom fel a dolgokat, ami egyes embereket idegesít, ezért sem törődtek velem az iskolatársaim. Alapjában véve nem is lett szükségem rájuk, Lalla amúgyis mindig azt hajtogatta, hogy azok a gyerekek nem érdemelnek meg engem. Lalla szinte mindennap elmondja nekem, hogy én különleges vagyok és ne hallgassak másokra. Viszont a többiek azt hangoztatják mennyire béna, ügyetlen, tudatlan és furcsa vagyok. Nem tudom mit higgyek, ezért nem gondolok semmit. Utálok gondolkodni, mert a végén összekuszálódik minden a fejemben és a vége az lesz, hogy azt sem tudom min kezdtem el töprengeni. Egyáltalán minek kell az embernek törnie bármin is a buksiját? Igazán megerőltető dolog...
Sok időbe telik, mire kiérünk az udvarra. Csak most érzem mekkora a hűség itt kinn. Még jó, hogy térdnadrág van rajtam, a világosbarna, meg zöld színű pólóm. Ezek a kedvenc ruhadarabjaim, mert ez a két szín a kedvencem. A volt osztálytársaim leginkább csőnadrágot és fekete pólót hordanak. Valamiért olyan hatalmas szemüveget tesznek fel, pedig a felének nincs is elrontva a szeme. Ezt sem értem... Egyébként már a falu utcáin sétálgatok, mindenhol üzletet látok, mintha egy városban járnék. Csak itt annyi a különbség, hogy régies falakról és boltokról van szó. Nem tetszik ez nekem, nem ezt szoktam meg. Be kell valanom, valójában nem néztem fel, ezt mond Lalla mondta, ő körülnézett. Persze néha én is körbetekintek, de aztán gyorsan vissza a földre. Viszont amikor azt suttogja nekem, hogy egy játszótér közlében vagyunk, rögtön felkapom a fejem és futásnak eredek. A legjobb hely mindenütt, itt magamat adhatom. A volt iskolatársaim szerint ciki, ha 9 évesen még szeretek homokozni, ebből kifolyólag arra a játszóra kellett baktatnom, ami a város végén volt. Ott nem lakott egy ismerősöm sem, így nem láthattak meg. Már éppen belelendülök a vár építésbe, mikor megérkezik egy srác. Kicsit megijedek, úgyhogy arrébb kúszok. Nem kedvelem az embereket, nem ismerem őket, így kicsit ijesztőek. Néha az állatok kiszámíthatóbbak, mint ők. Mikor megszólal, furcsán ránézek, aztán gyorsan visszapillantok a váramra. Miért dumál így? Engem akar idegesíteni? Azt hiszi csak így tudok beszélni? Nem értem...
 - Szszszszszi-szia! - nyögöm ki a szót nagy sokára. - A nnnennenevem  Mamamammamarcell. - látom, ahogy felém nyújtja a kezét de én nem nem rázom meg. Lalla természetesen beleavatkozik az egészbe.
 - Fogjál már vele kezet!
 - Nem! Nem is ismerem!
 - Jó fiúnak tűnik!
 - A volt osztálytársaim is azoknak tűntek, de utálnak engem és rosszakat mondanak rólam. - vitattuk meg egymás között félhangosan.
 - Eeegy vvvvávvvárattt... - válaszolok a Elliot kérdésére.
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 12:23 | Link

~Marcell és Lalla~


Reggel még nem gondoltam volna, hogy a mai nap folyamán egy játszótéren fogok kikötni. Eddig nem bántam meg, hogy kimozdultam, remélem ezután sem fogom. A homokozónál egy kisfiú ücsörög, és mint a válaszából kiderült, várat készül építeni. Olyan furcsán beszél, talán ő sem tud annyira jól magyarul, mint én. Vagy inkább csak meg van szeppenve. Az ő helyében én is félnék magamtól, mert az nem mindennapos dolog, hogy egy idősebb srác megy oda egy sokkal fiatalabbhoz, főleg nem úgy, hogy nem is ismerik egymást. Nem fog velem kezet, nem baj nem hibáztatom érte. Előbb jobb, ha megismerkedünk.
– Én is szerettem építeni várat, mikor annyi idős lenni, mint te. –mosolyogtam Marcellre. Igaz, hogy én nem homokból, hanem mindenféle kacatból, ami csak a kezembe akadt a szobámban, de vár volt. Anyu mindig bosszankodott, hogy nem talált meg, de amint már rájött, hogy a zongorám alatt volt a "tróntermem", mindig ott keresett, és meg is talált.
– Én nem lenni magyar, nem beszélni jól nyelvet. Azért mondok így szavakat, és ha nem érteni meg, amit mondani, kérlek ne haragudni érte. –magyaráztam meg miért is beszélek így. Nem akarom megrémíteni a kiejtésemmel, és jobb az ilyesmit az elején tisztázni, még mielőtt félreértések lennének a beszélgetésből. Lehet, hogy ő másképp értelmez egy-egy szót, vagy mondatot, mint ahogyan én azt kigondoltam. Akkor meg jön a vita, és én megint furán tudnám megmagyarázni, hogy a miérteket, és csak rosszabbodna a helyzet.
– Segítsek építeni? –talán nem fog megharagudni a jó szándékomtól, de ha nem szeretné, hogy segítsek, akkor csak figyelem, ahogyan épít. Közben körbenézek, de egy felnőttet sem látok itt. Egyedül lenni itt a kisfiú, vagy talán az édesanyja elment egy helyre, addig őt itt hagyta. Vagy a közelben laknak, és a ház ablakából rá lehet látni a játszótérre.
– Egyedül lenni itt? Nem akarni téged bántani, ne félj. –kedvesen mosolyogtam a kisfiúra. Ebből a kérdésből általában az szokott lejönni, hogy el akarják rabolni az illetőt. Sok könyvet olvastam, ami ilyesmiről szólt, tudom mi a dörgés. Az egyedül játszó gyerekek az áldozatok, és a sok gonosz bácsi meg a gyermekrabló, és olyankor mindig váltságdíjat kérnek, meg ilyesmi rossz dolgok. Ha Marcell nem küld el, akkor biztonságban lesz mellettem. Nem azért, mert olyan nagyra lennék az erőmmel, csak van az a fura valami, ami előtör belőlem, ha bántani akarnak. Mint anno a Roxfortban a nagyobbak ellen. Csak akkor az is megesik, hogy akaratom ellenére bántom Marcellt. Ajj, muszáj lesz majd megtudni, hogy ez mi is, de most az fontosabb, hogy figyeljem a kisfiút, ahogyan építi a várat.
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 15:24 | Link

Ellliot J. Knnnight


Emlékszem az otthoni játszótér nem volt olyan jó, mint ez. Itt annyi játék van és az összeset ki akarom próbálni. Hiába, ha ilyen helyre kerülök rögtön vidám leszek, de leginkább akkor, ha egyedül vagyok senki nem lát. Sokak szerint játszani gáz, de én szeretek történeteket kitalálni és hangosan elmesélni. Viszont most megérkezett egy fiú, aki kicsit megijeszt, így hátrébb húzódok. Nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy valaki csakúgy leszólít. Ez nem így működik, én sem szoktam senkit megszólítani, sőt, sosem teszem. Budapesten is csak az szólt hozzám aki ismert, mások elkerültek. Mondjuk az lehet, hogy ebben a világban így működik. Itt minden olyan más, nem szeretem azokat a dolgokat, amiket nem ismerek, mert nem tudom mire számíthatok. Nem kedvelem ezt az egész helyet, csupa ismeretlen arc, kivéve Istvánt. Azt hiszem azt a férfit csipázom, látom rajta, hogy segíteni szeretne nekem, amit eddig még senki nem tett meg rajta kívül. Remélem sokat fogunk beszélgetni, hátha le tudna szoktatni a dadogásról, vagy megtaníthatna olvasni. Kíváncsi lennék, hogy anyáék ezekben a dolgokban miért nem segítettek nekem. Való igaz, amit kértem, azt rögtön megkaptam. Ámde az ehhez való segítséget sosem adták meg. Pedig ez nem került volna pénzbe, nem kellett volna sok boltot bejárni, elég lett volna ha szépen beül a szobámba és egyszerűen támogat. Ha legközelebb találkozunk, akkor azt hiszem erre rá fogok kérdezni.
Miközben a fiúcska felteszi a kérdéseit és a homokot bambulom és halkan beszélgetek Lallával. Azt mondja rázzak a sráccal kezet, de én nem cselekszem így, azt sem tudom mit akar. Mellesleg a Elliott furcsán beszél, talán olyan mint én, csak neki más problémája van. Közben azt is elmondja, hogy ő is szeretett várat építeni. Úgy tűnik több közös dolog van bennünk, mint hittem volna. Olyan jó lenne találkozni egy olyan emberrel aki ugyanolyan problémákkal küszködik, mint én. Vele tutira jó barátok lennénk, akár Lallával. Bárcsak lenne itt ilyen személy... Elliot azt is elárulja nekem, hogy angol és ezért beszél ilyen furcsán. Hú, emlékszem az angol órákra, nagyon megerőltetőek voltak nekem, csak néhány kérdésre és válaszra emlékszem. Azok is iszonyatosan egyszerűek, mint az 1+1.
 - Ééén kikicsit bebeszélem a nyelvet. - mondom még mindig a homokot bámulva. Haladás! Mondtam magamról valamit, ami nem a nevem. Ha így fogok állni minden diákhoz, akkor nem nagyon lesz barátom. De nem tudok mit kezdeni magammal, utálok beszélni a dadogásom miatt és amúgy sem osztok meg magamról információkat idegeneknek. A végén felhasználják ellenem, anyukám azt mondta. A másik lehetőség pedig, hogy elmondok egy másik dolgot magamról és azt az illető tovább adja, csak máshogy megfogalmazva. Azt hiszem ezt nevezik pletykának, pedig azok csak újságokban vannak. A hírességekről szoktak buta infókat terjeszteni, amelyeknek a fele sem igaz. Nem irigylem őket, soha nem akarok népszerű lenni. Egyáltalán miért lennék az? Megnyerném a dadogó versenyt? Nevetséges...
 - Ha gondolod... - válaszolok a Ell kérdésére. Sosem épített még velem senki sem várat, sőt, eddig senki sem akart még velem játszani. Ő most vagy rosszat, vagy jót akar, nem tudom eldönteni, ezért megkérdezem Lallát.
 - Szeszeszeszerinted ő mit akar?
 - Úgy gondolom csak kedveskedni akar. - rám mosolyog.
 - Bibibiztos vagy bebenne?
 - Teljesen.
 - Háháhát jó...
Most már ketten csináljuk a kis váracskát. Kezeimmel próbálok egy toronyt formálni, ám ekkor megszólal az előttem lévő és azt mondja, hogy nem akar bántani. Ez egy kicsit furcsán hangzott, ilyet még senki nem mondott így nekem.
 - Iiiigen, eeegyedül vavavagyok itt. Akkor jó... Memememelyik házban laksz?
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 16:48 | Link

~Marcell és Lalla~


Soha nem tapasztalhattam meg, hogy milyen lehet nagy testvérnek lenni, és segíteni az öcsit, vagy a húgit. Már nem is fogom, mert anyu sajnos elhunyt, a féltesóim is idősebbek, mint én, így aztán maradt a fiatalság szerepe. Legalább nem akarnak még a portól is megóvni. Az kellene még csak, nyomban meg is őrülnék tőlük. Tudok én magamra vigyázni, ha meg nem így lenne, akkor az a valami megvéd. A Rpxfprtban is így volt. Amint megtámadtak a nagyok, valami megvédett, de senki nem volt a közelemben. Talán most is így alakulna, de nem szeretném megtapasztalni.
– Igen? –mosolyogva nézek rá. Biztosan nem tudnék vele angolul kommunikálni, de az mindig is érdekelt, hogy máshol hogyan is oktatják az angolt. – És szeretni a nyelvet? –nagyon kíváncsi vagyok a véleményére. Én eléggé küszködök a magyar nyelvvel, de ez meg is látszik a beszédemen. Azt viszont nem tudom, hogy ő miért beszél ilyen furcsán. Lehet valami betegség, de nem merek rákérdezni. Nem szeretném felszaggatni a sebeket, mert fogalmam sincs, hogy miért ilyen, és az ilyesmiről általában nem szívesen beszél az ember. Ha tőlem kérdeznének tabu dolgot, akkor biztosan elborulna az agyam, és lekiabálnám az illető fejét.
Marcell beleegyezett abba, hogy segítsek neki. Mosolyogva, és boldogan játszok vele, és segédkezek az építésben. Látom, hogy egy tornyot készül megformálni, ezért teszek még oda egy kis homokot, hogy megtartsa az alapot, és ne boruljon szét. Ekkor elmondja, hogy egyedül van itt, illetve megkérdezi, hogy melyik házban lakok. Ettől féltem, így most már semmi kétség, afelől, hogy itt maradjak, és vigyázzak rá. – Az 52-esz számú házban. Te? –kérdezek vissza mosolyogva, és amint sikerült felépíteni a várat, előveszem a pálcámat. Nem félek attól, hogy leleplezem a varázslatot, hiszen ez egy varázslófalu, a muglik nem merészkednek beljebb. Egy egyszerű kis bűbáj segítségével megszilárdítottam a homokot, hogy ne dőljön össze, ezután el is teszem a pálcámat.
– Így nem fog összedőlni. Te is varázsló lenni? –érdeklődve pillantok a kisfiúra. Ahhoz még fiatal, hogy a suliba járhasson, de lehet elég érett, hogy már tudatában legyen az erejének.
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 17:44 | Link

Ellliot J. Knnnight


Nem értem, hogy egy idősebb fiú miért is foglalkozik velem, általában felém sem jönnek. Ő viszont, Elliot teljesen más. Talán a varázslók normálisabbak, mint a muglik? Lehet így van és emberbarátokat is fogok találni. Talán anyáék ezért hoztak ide. Hogy barátkozzak! Mondjuk István azt mondta, hogy valami előkészítő suliba kell majd járnom. Én inkább kihagynám, még a végén ott is lennének rossz arcok, akik úgy viselkednének, mint a régi osztálytársaim. Én sosem lennék képes olyan gonosz, csúnya és sértő szavakkal illetni bárkit is. Őket sem bántanám sosem, majd a sors megveri őket. Legalábbis a mesék végén mindig a béna nyer, a rossz pedig elnyeri a méltó jutalmát. A világ is egy mese, ugye? Vannak itt is királylányok, igaz? Akik csak rám várnak, hogy megmentsem őket. Megeshet, hogy az iskola egyik tornyában is egy királykisasszonyt tartanak fogva, aki a hercegre vár. Szeretnék herceg lenni, még akkor is, ha nagy fülem van és nem vagyok olyan daliás, mint a mesékben a királyok. És ez nem csak kitaláció, hiszek abban, hogy van a Földön egy lány, aki csakis rám vár.
Kiderül a fiúról, hogy azért beszél ilyen furcsán, mert Angol. Még sosem jártam külföldön, de azt mondják, hogy Anglia egy csodálatos hely. Azt hiszem soha nem is fogok kijutni, legalábbis ezen a nyáron tuti nem. Anyáék legfeljebb jövőre látogatnak meg, István bácsi pedig biztosan nem visz engem sehova. Megértem őt, nekem is furcsa lenne vele elmenni más országba úgy, hogy csak pár napja ismerjük egymást. Úgyhogy Lallával egyelőre maradunk a fenekünkön.
Elárulom a srácnak, hogy beszélem a nyelvet, igaz, csak pár mondatot tudok, úgyhogy nem nagyon tudnánk társalogni.
 - Aaazt hihihiszem igen. Kikikicsit nenehéz, de nem annyira. - mondom ki nagy sokára. Félek attól, hogy a srác sem érti meg azt, amit mondani szeretnék a fránya dadogás miatt. Nagyon zavar, nekem annyira nem, mert én szinte észre sem veszem, viszont anya azt mondta, hogy nagyon idegsítő.
 - Lalla, szerinted én is kérdezzek valami a fiútól?
 - Igen, és mondd meg neki, hogy köszöntöm!
 - De mit kérdezzek? Tudod, hogy nem vagyok az a fajta... Rendben, átadom neki.
 - Hát azt, hogy neki hogy megy a magyar nyelv.
 - Oké. - ez a beszélgetést is félhangosan volt.
 - Ééés momomondd, neked hohohogy megy a mamamagyar nyelv? - teszem fel a kérdést, amit Lalla mondott nekem. - Mellesleg Lalla üdvözöl. -
Azt mondják, hogy a magyar az egyik legszebb és legnehezebb nyelv. Nem értem miért, olyan egyszerűnek tűnik. Viszont mondjuk az angol... kész káosz. Talán a nyelvtani része sokkal nehezebb. Mondjuk semelyiket sem vágom túlságosan. Emlékszem az első angol órámon mindenki nevetett, mert még bemutatkozni sem tudtam. Ha pedig azon a nyelven beszélek és dadogok is, akkor semmit sem lehet érteni. Akkor is nevettek rajtam, úgyhogy sírva kirohantam a teremből.
Szépen építgetjük a várat, a srác pedig mosolyogva segít. Elővesz valami botot és csinál vele valamit, aztán megszólal. Én kíváncsian nézem őt, furcsa érzés, hogy nem a homokot bámulom.
 - Aaazt hihihiszem. Hohohogyan kell hahahasználni azt az izét? -
Utoljára módosította:Kováts Marcell, 2013. július 26. 10:25
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 19:02 | Link

~Marcell és Lalla~


Nagyon aranyos egy kissrác, és bár nem vagyok teljesen biztos benne, de azt hiszem kezd feloldódni. Nem látom rajta azt a megszeppentséget, de lehet, hogy csak én vagyok így vele, és legbelül még mindig fél tőlem. Nem tudom, hogy milyen lehetett neki eddig, ezért sem lehet addig felróni a hibáit, ameddig meg nem ismerek minden apró kis részletet. Ehhez persze nem elég pár órás beszélgetés, de nem hinném, hogy most találkozunk először s utoljára.
– Szívesen segíteni megtanulni, ha szeretni fejleszteni tudásod. –így én is tudok tanulni, meg ő is. Csak ő angolul, én pedig magyarul. Közben furcsán nézek rá egy picit, mert látom, hogy mozog a szája, de nem hozzám beszél. Hallottam már egy ilyesfajta betegségről, csak most nem jut eszembe a neve, de azt is tudom, hogy gyógyítható. Vagy csak én képzelem azt, hogy mozog a szája, mert már annyira fáradt vagyok, hogy ilyenre is képes vagyok. Össze kellene szednem magam érzelmileg, és ki kellene aludnom magam. Ha ez megvan, már jöhet az ismerkedés.
– Szép és fura nyelv. Nehezen megy tanulása, de nem adni fel. Féltestvérem magyar, ő segít megtanulni rendesen. –válaszoltam a feltett kérdésre, és utána meglepetten pislogtam. Vajon kicsoda az a Lalla? Nem látok magunkon kívül senkit sem, de nem akarom megsérteni Marcellt azzal, hogy megmondom neki, hogy nem tudom kiről beszél. Lehet, hogy ez egy játék, és mi mást tehetnék, mint hogy játszok vele!?
– Én is üdvözölni őt. Lalla barátod lenni? –mosolygok rájuk. A várat egy bűbáj segítségével megszilárdítom. Marcell rákérdez arra, hogyan kell használni a pálcát, így ismételten csak előveszem azt. Úgy fogom, hogy mindent lásson rajta, még annak ellenére is, hogy nem nagy szám. Megkérem, hogy nyújtja ki a kezét, és ha megteszi, akkor a kezébe adom. Vele együtt fogom, és egy követ nézek ki nem messze tőlünk.
– Nem nehéz használni. Minden varázsló rendelkezni vele egy bizonyos kor után. Nekem 11 éves korom óta lenni. Fontos tudni, hogy pálca választ varázslót, nem varázsló pálcát. Varázsláshoz kell varázsige és sok-sok gyakorlás. Lehet te kezedben nem működni pálcám, ezért fogni kezed, hogy ne legyen baj. Figyelj, most lebegtetni fogjuk a követ. –megvártam még készen áll minderre, és lassan elvégzem a pálcamozdulatot, kimondom a Vingardium Leviosa igét, és a kő már emelkedni is kezd. Remélem Marcell nem fog megijedni ettől. Kíváncsian fürkészem az arcát, és ha mosolyogni látom, az engem is meg fog mosolyogtatni.
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 26. 12:58 | Link

Ellliot J. Knnnight


Nem is tudom mikor beszélgettem ilyen sokat egy nálam idősebb fiúval, vagy egyáltalán egy emberrel. Többnyire a szüleimmel és Lallával beszélgetek sokat, másoktól inkább tartom a távolságot. Most is ez van, ám mintha kicsit oldódtam volna. Az angol srác megmosolyogtat a beszédével, szegény nem tudja kimondani úgy a szavakat, mint egy magyar. Mondjuk én sem tudom teljesen kimondani őket a dadogás miatt, úgyhogy lehet még barátok is lehetnénk. Barát. Furcsa lenne számomra, ha egy élő embert a pajtásomnak hívhatnék. Nekem nincsenek barátaim és soha nem is lesznek. Utálnak engem, mert béna vagyok és más, egyedül csak Lalla és a szüleim fogadnak el. Egyszerűen nem tudnám elhinni, ha más is közel állna hozzám. Szokatlan lenne, ha egy másik emberrel is megoszthatnám a gondolataimat, érzéseimet. Mikor még nem volt Lalla, addig anyával együtt naplót írtunk. Én diktáltam, ő pedig szépen lekörmölte a gondolataimat. Aztán ugye megjött Lalla és vele mindent megtudtam dumálni. Ő is mindig elmesélte, hogy mit látott az nap. Néha belopódzott a tanáriba és megnézte a dolgozatomat hogyan is sikerült. Természetesen mindig hármas, vagy annál rosszabb érdemjegy volt ráfirkantva a lapra az osztályfőnököm furcsa írásával. Sosem tudtam elolvasni milyen kérdéseket írt a dogákra. Ennek az oka a diszlexia is lehetett, na meg az is, hogy a tanár olyan csúnyán írt, mint a régies filmekben az emberek. Egyszer borzalmas dolgot kértem Lallától. Hogy mit? Hát... nagyon szégyellem... Szóval azt mondtam neki, hogy a jegyemet írja át ötösre, ő majdnem megtette csak kiderül, hogy nem tudja megfogni a tárgyakat. Mellesleg mikor megkértem, rögtön megbántam az egészet, ez nem vallott rám.
Szóval Elliottal nagyon jól eltársalgok magamhoz képest. Azt mondta, hogy szívesen segít nekem tanulni az angol. Nem hiszem, hogy tanulni szeretnék bármit is pár hónapig, inkább megszokom a helyet.
 - Tatatalán mamamajd kicsit kékékésőbb, amikor már memegszoktam a kakastélyt. - válaszoltam a fiúnak. Egyelőre valóban csak az iskolát szeretném felfedezni, hozzászokni. Nem is tudom, hogy szeretném-e fejleszteni a tudásomat, vagy a fiúnak lenne elég türelme hozzám. A volt tanáraimnak sem volt, pedig ők felnőttek, akkor Ell-nek hogy lenne? Nehéz eset vagyok, tudom viszont abban nem vagyok biztos, hogy a Bagolykőben tudok majd haladni. Itt sokkal nehezebb és másabb lesz minden. Gondolom nem matek, meg olvasás lesz, hanem... nem is tudom itt milyen órák lehetnek. Közben a szó a magyar nyelvre is elterelődik, azt mondja Ell, hogy a magyar nyelv szép és furcsa. Kiderül van egy féltestvére, aki segít neki tanulni. Ú, milyen lehet, ha az embernek van egy tesója? Bizonyára jó. Ha nekem is született volna egy, akkor lehet sokkal nyíltabb lennék, mint most. De jó is lenne.
Lallával beszélgetünk egy kicsit, félhangosan és azt mondja, hogy tudassam Ellel, hogy köszön neki. Én így teszek. Kicsit félek, mi van, ha nem is látja őt és csak furcsán fog rám nézni. De nem, ő is üdvözli.
 - Iiiigen ő a legeslegjobb bababarátom. -
Végre! Egy ember, aki nem néz bolondnak és látja Lallát! Egyre szimpatikusabb ez az Elliot. A régi osztálytársaim sosem láttak az én kis barátomat, sőt, rajtam kívül senki sem. És most itt egy srác, aki tudja kiről is beszélek. Ezt elújságolom Lallának, mert ő most nem figyelt, ugyanis a lábát birizgálja.
 - Ell lát téged! - mondom örvendezve.
 - Tényleg?! De klassz! Mondd meg neki, hogy egyszer én is játszanék vele.
 - Oké.
 - Eeeegyszer szeszeszeretne veled játszani Lalalalla. - adom át az üzenetet. Juj de jó! Előkerül egy fabotocska is, amit Ell a homokra irányít. Elmormol valamit és... azt hiszem kicsit megerősödik a homok. Én kíváncsian rákérdezek, hogy ez mégis mi. Ő pedig elárulja a tudni valókat a varázspálcáról. Én csak bólogatok és mikor a kezembe adja a pálcát nagy szemekkel meredek a fiúra. Ő nem fél attól, hogy rossz kissrác vagyok és eltöröm a botocskát, vagy ellopom? Csakúgy ideadja? Megfogja a kezem és elmondunk egy varázsigét. Az egyik kő pedig felemelkedik. Én elmosolyodom és ránézek Elliotra.
 - Eeez csucsucsús volt! Rereremélem mámámáskor is találkozunk és mumumutatsz nekem még iiiilyet. -
Felkelek a homokozóból, integetek a Elliotnak, majd lehajtott fejjel sétálok el úgy, ahogy jöttem. De azt hiszem lett valamim, egy emberbarátom.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér