Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=393924#post393924][b]Violetta Rose - 2014.09.27. 21:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=407003#post407003][b]Adam Kensington - 2014.10.20. 19:22[/b][/url]

Úgy terveztem, benézek a Kins&Kensbe, mert az én fürtös hajú társtulajdonosom azt mondta, szándéka szerint ott lesz ma egész éjjel. Nem tudom, a rúnázást gyakorolja-e, vagy valami mással fog szórakozni a ketyerék körül, minden esetre serkentően hat egy másik személy jelenléte, még ha az illető történetesen meg sem szólal. Mint ahogy én szoktam. Ám úgy veszem észre, Kinsey ezt még értékeli is. Igazából ezt a tulajdonságomat elég sokan értékelik.
Hosszú, könnyű lépteimmel haladok hát a macskaköves úton, lefelé a faluban. Sárga, bordó, barna leveleket söpör előttem az esti szellő. Járásomon hamarosan lassítok aztán, mivel egy ismerős illatra, légzésre leszek figyelmes, amely most elég nekikeseredettnek tetszik, a gazdájától igen szokatlan módon. Irányt váltok hát, kisétálok a házak közül, ki a játszótérre, ahol a kis Warren lányt pillantom meg egy padon ücsörögni. Odaballagok hozzá, és egy lépésnyire állok meg tőle, hosszú alakommal fölé magasodva.
- Szia Mina... - köszönök rá szelíden, rekedtes hangomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=421618#post421618][b]Dwayne Warren - 2014.11.15. 20:41[/b][/url]

A fotócipője egy hártyásodott felszínű pocsolyába csobban, a léptei monoton dobogása töri meg a környék mély csöndjét. Utcalámpák és árnyas fák haladnak el mellette, ahogy továbbfut, élvezve, hogy a fizikai fáradtság lassan utoléri az elme tompaságát benne. A fittségre valójában sosem fektetett különösebb hangsúlyt, az élet edzette olyanná, amilyen, ne pedig holmi konditeremben való izzadás - erre azonban időről időre szüksége van, hogy levezesse a feszültséget. Hol az erdő mélyén, hol a faluban, megteszi a maga köreit. Általában éjjel, egyedül, amikor a legbékésebb a környék.
A játszótér mellett, kifulladva lassít sétára. A lélegzete párája felgomolyog az utcalámpa gömbjének fényében. Felszisszen, a jobb kezét az oldalára szorítja, igyekszik, kihúzni magát, hogy csökkentse a rekeszizmába álló görcsöt, pedig ösztönösen összegörnyedne. Érzi, ahogy a pólója a pulóvere alatt a bőréhez tapad, a teste egészen felhevült már, így mégsem fázik. Körbenéz, a legközelebbi pad felé sántikál, köhög néhányat, hosszan vesz mély levegőket, újra és újra és újra...
Hallgatja a környék csöndjét, melyet csak a légzése nyugtalan ritmusa tör meg. Egy kutya ugat a távolban, egy ajtó csapódik, különben annyira csöndes, békés és szokatlanul hideg a falu. Épp, ahogy szereti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=444684#post444684][b]Váradi Fanni - 2014.12.30. 14:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446706#post446706][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.02. 17:05[/b][/url]

Biztosan tartotta Noelt, ahogy kilépett az ajtón. A nővére Jeremy lelkére kötötte, hogy jobban vigyáz a kis törpére, mint a saját életére.  Persze mindent megígért, hogy elvihesse a játszótérre, de be is fogja tartani, mert azért Noelről van szó, a nővérkéje fiáról. Sálján keresztül kis felhők szálltak fölé, ahogy kilépett a lakósor járdájára.  Megigazította a kis szőkeség ruháját, rámosolygott, majd a játszótér felé vette az irányt. Remélte, hogy a hűvös idő nem szegi kedvét a lánynak, és eljön játszani kicsit a babával. Már Zephyrine gondolatától kellemes meleg érzés töltötte fel őt, és ez arcán is megmutatkozott. A szilveszter éjszaka… Na, az volt a minőségi szórakozás.
Ráadásul Sabra elárult neki valamit, amit rajta kívül nem sokan tudhatnak itt… Hastáncol, nem is akárhogyan, lassan tizenkét éve. De ami már tényleg különlegessé tette Jeremyt, az a bemutató volt, amit tartott neki. Nem lehet leírni rendesen, milyen látvány volt, misztikus, titokzatos, csábító, de elérhetetlen. Ő meg csak ült, semmi nem volt, amibe beavathatta volna. Mondjuk nem tűnt ez nagy problémának.
Időközben megérkeztek a játszótérre, ahol odasétált a padhoz, majd leült. Ölében ott ült szembe vele Noelke, akinél fennállt annak a veszélye, hogy nagyobb figyelmet kap, mint Jeremy maga. Egy ideig csak nézték egymást, majd a nagyobbik kidugta a nyelvét, és grimaszolt egyet. El is érte a kívánt hatást, más fel is csendül a vékonyka kacagás. Nem bírta ki, neki is nevetnie kellett.
Egy ideig még játszotta magát neki, majd körbenézett.
 És ott jött ő, Zephyrine. A szíve megdobbant, ahogy rámosolygott, felkapta a babát, és odasétált hozzá.
- Szia. – először mélyen a szemébe nézett, majd szemügyre vette az öltözékét. – Nagyon szép vagy ma. És most nem érdekel, hogy sokat mondom, ez így van. – egy kissé még benne volt a bókok iránti félelem, a bálos mondat után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=449040#post449040][b]Isabella Diana Woodrow - 2015.01.06. 10:26[/b][/url]

Krisztián


Mivel nem rég érkeztem meg a kastélyba, úgy döntöttem, hogy járok egyet a faluba. Még nem sűrűn jártam idelent, és habár megígértem az egyik friss ismerősömnek, hogy megmutatom neki a teázót, most kicsit elbizonytalanodtam, mert kétszer is rossz irányba fordultam és nem arra, amerre kellett volna. Az idő kezd elég hűvös lenni, a Nap már régen lement (ami persze tél lévén nem jelent túl kései időt), mégis az órámra pillantva látom, hogy már elmúlt 6 óra. Dideregve húzom összébb magamon vastag kabátomat, húzom jobban a fülemre a sapkámat és rakom a szám elé fehér sálamat. Megigazítom a táskámat az oldalamon, amiből néhány zacskó kandikál ki. Igen, az édességboltot is meglátogattam, hiszen be kell tankolni, kifogytam a készletekből. Fújok egyet, majd az egyik utcán indulok el visszafelé a kastélyhoz. Legalábbis azt hiszem, hogy visszafelé, egészen addig, amíg az út afféle zsákutcává nem változik. Zsákutcává, aminek a végén ott van a játszótér. Voltam már itt a bátyámmal, de nem sokat időztünk. Nagyok vagyunk már az itt lévő játékokhoz, úgyhogy csak lökött rajtam néhányat a hintán és már mentünk is tovább. Kellemes emlék, el is mosolyodom, és lassan a hintához sétálok, hogy leüljek rá. Felszisszenek, elég hideg, és csak egy farmer van rajtam, de legalább a lábujjaim nem fagytak le a bakancs és a vastag zokni miatt. A táskámat az ölembe fektetem és lassan lökni kezdem magam a hintával és elgondolkozom a tavalyi éven. Olyan távolinak tűnik, és mégis annyira közelinek, hiszen akkor még itt volt velem a bátyám. Akkor még ketten voltunk, és soha nem voltam egyedül...

Viselet: http://st.depositphotos.com/1735158/3061/i/950/depositphotos_30615935-woman-in-warm-clothing-winter-fashion.jpg

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=449346#post449346][b]Amanda Meggie Philips - 2015.01.06. 21:57[/b][/url]

Visszajött. Nem kürtölte világgá, de akihez kellett, a hír így is elért, még azokhoz is, akiknek meg semmi köze nem volt hozzá. De ez így szokott lenni, ha valaki mély nyomot hagy maga után... Mindenesetre nagyon forogtak a gondolatai, hogyan tovább? Pár hónapja még annyira biztos céljai voltak, magát is meglepte vele mennyire képes előre tervezni. Aztán tessék, valaki gondolt eget és minden összedőlt.
A bajnokság most pihen, a fele már lement, így azon nem aggódik, a gyakorlatával mi lesz, amúgy is itthon van mit pótoljon elméleti részen így ezt a hónapot még biztosan kihúzza itt, de elég elkeserítően áll a helyzet, amiben mást nem tud tenni, mint mosolyogni. Egyrészt mert már egészen komikus az egész, másrészt meg Lili miatt meg sem próbálna dühöngeni. Lenyugodott valahol belül már a tudatától is, hogy itt van ez a csöppség, akiért mindent meg kell tegyen, és meg is akar.
Lassan, de biztosan kezd hozzászokni, hogy csak ő maga állandó a saját életében. Nem mintha akkora gondjai lennének a változásokkal, legtöbbször önmaga generálja ezeket, mégis nehéz, mind. Elmenni, visszajönni, elbúcsúzni emberektől, vagy éppen nyom nélkül beletörődni abba, hogy nincsenek. Mindig maga volt, valószínűleg oka van, azonban most az önös érdekein és a belső morgáson hamar túl kellett lépnie. Jelenleg a házban ő volt a támasz mindenkinek. Adri be van zsongva, itt az utolsó éve, bár két-három szónál tovább nem jutottak mostanság, de valami "barát" elhangzott a szájából, amin Manda meghőkölve döbbent le egyszerre és vigyorodott el. Renée a szokásos módon pörög, de egyszer addig megy, hogy csillárostól repül kifelé, ha sokat ugrál, egyébként vele meg egészen összeszokott már. Elmentek vásárolni is - biztosan öngyilkos merényletnek szánta Amanda, de túlélték - egészen hasonlít Kivára, csak töményebb kiadásban a kis Faraday. És itt van a barátnője is, bár mióta a Czettnerek hímtagjának több ideje van rá, biztos kezekben van, így levehette róla óvását, pedig elég sokkal jön a lánynak, amit minden perccel igyekszik leróni jelen helyzetben. Viszont mi másra lenne ez jó, ha nem arra, hogy teljességgel összekapta magát Manda és elkezdett egy ideje anyaként viselkedni, meg elég felelősségteljesen is. Túlzásokba ne essünk azért, de a kényszer, hogy véget vessen a fiatalkori tombolásának és őrült életének őt is elérte, mondjuk ehhez hozzájárult nagyban valószínűleg az is, hogy Karácsonykor Benji jött, Lili örült, aztán a volt rellonos ment és... semmi. Mókás nem? Megint a már jól ismert szituáció.
Komótosan ballag ki Lilit magához szorítva a játszótérre, ahol egyből a hinták felé veszi az irányt. Van itt ilyen kicsiknek való, amiből nem tudnak kipottyanni, na, az pont jó lesz. Természetesen attól, hogy kicsit süt a nap, nincs szél és olvadozik a hó, nem jelenti azt, hogy olyan veszélytelen a megfázás tekintetében kint lenni, így egy hozott plédet tűr a kislány alá, csak aztán ülteti bele. Leguggol elé, kezével végigsimít az arcocskán, aztán aprókat lök a hintán még nagyot sóhajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=459001#post459001][b]Dorian Reeve Green - 2015.01.28. 17:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=466622#post466622][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.23. 19:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=476249#post476249][b]Ombozi Sára - 2015.03.14. 16:15[/b][/url]

Imádja a tavaszt, meg Bogolyfalva hangulatát. Szereti, hogy nem kell nyolc réteg ruha, hogy a fényképezőjét felmarkolva már útnak is indulhat. Kell valami szép, valami művész, amit megörökíthet. Bár a legjobban a lesifotókat kedveli, meg a természetképeket, szóval nem hozott magával sem modellt, se semmi mást. Nincs is szüksége másra, abszolút rugalmas, kreatív. Nem fél attól, hogy nem old meg majd bármit.
Főleg, hogy még mindig a nagyon-csajos korszakát éli, amivel elnyomja a múltban történt dolgokat, a fájó emlékszilánkokat. Mindent, ami nem igazán Sára. A mókát meg mindent mást meghagyja, azt nem akarja elnyomni magában mélyen, de nem ám. Ennek ellenére ma is sok időt töltött kedvenc, csajos rucijainak összedolgozásában. A végeredményt egy szép kis konttyal koronázza meg, természetesen szép, márkás kiegészítőkben mászkál. Hiszen igazi Ombozi és imádja a minőségi dolgokat, mindenben nagyvonalú, mindig toppon van és jól néz ki. És persze másik igazán jó módja a szomorúság elűzésének, ha pénzt költ, amit mellesleg ő maga keres meg eladott festményeivel.
Könnyű, ruganyos léptekkel megy végig a falun, örökíti meg a tavasz első jeleit, az egyre élénkülő utcákat, néhány embert, akik csak úgy sétálgatnak és élvezik a jó időt. Néha ábrándos mosollyal figyeli őket, de arcát inkább kamerája mögé rejti, mert nem csak nézni akarja őket, meg is örökíteni.
A játszótérhez érve azonban a kellemes, márciusi napsütés egy kis kincset csillogtat meg. Egy lánykát, méghozzá annak a hajkoronáját. Sára pedig ámulva figyeli a gyönyörű, vöröses-szőke színt, úgy hiszi, ezt hívják eperszőkének. És ez az, amit ma keresett, szóval még gyorsan a távolból csinál róla egy képet, mielőtt még észrevenné, csak akkor nyargal hozzá közelebb.
- Szia! Nagyon szép a hajad színe, csinálhatok rólad pár képet? - Nem, neki abszolút nem derogál csak úgy letámadni másokat, ha neki kell valami. És Cat hajkoronája olyan különleges és már tudja is, mit szeretne kezdeni vele, csak egy kicsit meghintáztatja majd, esetleg egy csúszdán leküldi. A lánykának semmi baja nem lesz belőle (remélhetőleg), neki viszont lesz egy csomó szuper képe, amiken dolgozhat majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=476375#post476375][b]Cyanne North - 2015.03.14. 20:22[/b][/url]

Elegem volt; fáradt voltam, nyűgös és kiállhatatlan, még rosszabb, mint egyébként. A hajam egyre inkább kezdett kikopni, de lusta voltam megcsinálni tartósra, így a szél ebbe a szolidabb színű hajkoronába kapott bele, mikor kiléptem a kastélyból. Dwayne írt, mogorva, "semmitseközlökveled" hangneme miatt csak még hisztisebb lettem, így hát hangosan kopogtak magassarkúim, mikor erőszakosan vertem neki a földnek a lefelé vezető úton. Imádok ilyen nyirkos, szeles időben random lejárkálni a játszótérre a faluba, mikor már rég a fürdőben lehetnék és zuhanyozhatnék, utána meg az ágyamban tétlenkedhetnék valami jó könyv, vagy egy kellemes novellaötlet társaságában - de nem. Mert ha Dwayne Warren kér valamit, és valahol valaki nem teljesíti, akkor valószínűleg nyolc éves módjára sértődik be rá, és nem tanítja majd többet azt a valakit, aki nem teljesítette a parancsot, sőt, beszélni sem fog vele többet. Vagyis hát, ezt feltételeztem.
Azért bevallom, kicsit izgultam, de persze nem, nem, én nem izgultam ám, miért is tettem volna, áh, dehogyis. Szürke kabátomat összehúztam magam előtt, ahogy siettem lefelé. Mit akar mondani este nyolckor nekem Dwayne, ami miatt lerángat a faluba?
Hogyhogy smsben írt? Elmentette a számom?
A falu határához érve befordultam a játszótér utcájába, majd a kiskapu nagyot nyikordult, mikor betettem magam mögött. Körülkémleltem a kis játszót, de még nem szokott hozzá az ottani fényviszonyokhoz a szemem. Itt van már Dwayne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=479366#post479366][b]Podmaniczky Anna - 2015.03.20. 13:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=486340#post486340][b]Árnyékirányító Zsombikamaru - 2015.04.01. 21:59[/b][/url]

Gwen

Azzal ébredt, hogy eridonos. Mármint nem csak így hipsz-hopsz, hogy csak úgy ott tért magához az álomból és pirosarany lett belőle, mert mondjuk a kastély összekeverte Ádival. Csak arra eszmélt rá, hogy bizony a szülei elintézték, hogy másik ház diákja legyen. Nem is akármelyiké, mert Ádinak szemmel kell tartani őt, sőt, még abban sem kételkedik, hogy Gréta nénivel is képesek voltak beszélni ez ügyben, vagy, ha nem, hát ráhagyták Védára, hogy beszéljen vele. Védu meg most elutazott, sárkányokat tanulmányoz, vagy mit csinál, a lényeg, hogy nincs itt. Márpedig milyen jó lenne, ha itt lenne. Lenne mindig kávé reggel, még mielőtt Ella megissza. Meg lehetne kérdezni tőle és ritka érdekeseket mesélne sárkányokról, már amikor nem temeti maga alá a munka. Most azonban be kell érni nélküle egy ideig, úgyhogy... nincs is úgyhogy. Be kell érni Véda nélkül. Kávé nélkül. Vége a világnak. Ella kéne legalább és néhány nagyon okos kérdés tőle, amit nem lehet követni. Vagy jönne vissza Zsófi, bár az Edictum különkiadása már bogarat ültetett a fülébe, hogy nem fog. Ki tudja, sose ad biztos választ, hogy mikor is tér vissza. A gondolatra nagyot sóhajtva mászik fel végül Zsombikánk a hintára, aztán annak a láncában megkapaszkodva kicsit egyensúlyoz, amíg a rúdra nem tornázza fel magát, majd húzódzkodik egyet szépen. Aztán még egyet. Aztán még egyet. A legutóbbi pszichomókus legalább mondott valami használhatót. Úgy vélekedett, hogy talán némi sportot kellene űznie, és máris nem lenne annyi energiája, amit holmi random dührohamokra pazaroljon. Ádi már egyébként is meg tudja védeni magát, neki meg ki kell tölteni a hirtelen támadt sok idejét. Ez tökéletes. Már csak Lorelei-hoz kell eljutni, mert olyasmit mondott, hogy talán a szemével tudna kezdeni valamit, és akkor igazán jó is lenne minden. Nagy levegőt vesz, még egyszer felhúzza magát közben, aztán szusszantva egy nagyot elengedi a rudat és lehuppan a földre. Zsebre dugja a kezeit és egy útjába tévedő kavicsot kezd rugdosni, miközben azon töpreng máris, mivel is kellene kezdeni a hátralévő teendői rendezését. Lorelei a legijesztőbb egyelőre mind közül, talán vele, vagy őt hagyja a végére?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=491481#post491481][b]Bujdosó Nándor - 2015.04.09. 22:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=495025#post495025][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.14. 18:40[/b][/url]

Egy kíváncsi szellő tér be Bogolyfalvába, végigtáncol a macskaköves utcákon, megsimítja a tetőket, összekócolja a hosszú hajakat. Suhantában észreveszi a játszóteret. Felkap pár szemcsét a homokozóból, körbepörgeti őket, majd odébb lerakja. Megzörgeti a bokrok ágait, meglibbenti a hintát. A pad mellett fekvő kutya erre megbillenti a füleit, felnéz a nyikorgó játékra, majd érdeklődését vesztve visszafordul.
Nagy zöld szemei egy pontra szegeződnek a külvilágban, de valójában nem is látja, mi van előtte. Emlékezik. Egy régi találkozásra, egy szempárra, egy hangra. Olyan régen volt, hogy lassan már elfeledi. Feledné is szívesen, de nem tudja.
Mikor elváltak, megértette a nőt. Tudta, miért megy el. De arra nem számított, hogy ilyen sokáig ellesz. Nem gondolta azt sem, hogy neheztelni fog rá, amiért nem maradt. Amiért nem hitt bennük. Abban, hogy ketten majd megoldják a problémákat, hogy túllesznek a fájdalmon. A nő egyedül akart maradni. Saját magában bízott, nem kettejükben. Vajon visszajön-e valaha? Vagy már nem is létezik olyan, hogy ők.
Ádám sokáig várta a nőt, de most már nem tudja, mit tenne, ha a felesége újra felbukkanna. Pár hónapja simán a karjaiba kapta volna, hogy aztán soha többé ne engedje el sehova. De most már... majdnem egy év eltelt. Ez nagyon sok idő. Talán túl sok is.
Mégis, egyértelmű, hogy a férfi még reménykedik a nő visszatértében. Ezt mutatja az is, hogy most kinn ül a játszótéren. Ahogy minden este. Husky alakban kimegy a játszótérre, és vár. A legtöbbször egy órát, van, hogy többet. De már egyre kevésbé tudja, miért is teszi ezt. És abban a pillanatban, mikor elfelejt kimenni... Na, igen, akkor fog lemondani a nőről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=504341#post504341][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.08.12. 16:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=507593#post507593][b]Ombozi Sára - 2015.08.21. 17:21[/b][/url]

Vissza akart térni élete legszebb éveibe. De rá kellett jönnie, hogy volt szebb annál is, amikor idekerült. Amikor pár éves, gondtalan kislány volt, és most éppen ezzel próbálja kezelni a hülye érzéseit. Hogy gyerekes. Így nem is aggódik, hogy késik egy keveset a reggeli találkozójáról Viktorral. Mostanában amúgy is sokat edz a tánccal, hatásosabb, mint gondolná. De viszonylag rég nem látta és kellett valami ürügy, hogy elcsábítsa. Mert ugye a büszkesége nem enged vele olyanokat mondatni, hogy "Szia, hiányzol, van kedved találkozni?". Nem, inkább megvádolja a másikat, hogy nem tartja be az ígéretét, hogy egy kis terminátort farag belőle. Vagy valakit, aki fel tudja vinni a másodikra a bevásárlást, ő már azzal is abszolút meg lenne elégedve.
- Szia! - köszön neki ettől függetlenül fesztelenül, mert hát ő nem csinált semmi rosszat. Gyerek, elnéznek neki mindent. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni. Elég balga gondolat, tudja ő is, hogy nevetséges. De legalább normális öltözékben érkezett, ami edzéshez tök megfelelő, csak egy gond van, hogy nem akar edzeni. Semmi kedve ilyesmihez és a gyerekek amúgy is mindig azt csinálhatják, amit akarnak. Nem kell a felnőttek hülyeségével foglalkozniuk.
- Hé, mi a helyzet? - és igen, ahhoz is van pofája, hogy ilyesmit kérdezzen könnyedén, bájos mosollyal, érdeklődőn. - Úú, hintázzunk kicsit! Már nem is emlékszem, mikor hintáztam utoljára.
Ezt a dolgot pedig nem hagyhatja annyiban, már be is csüccsen a hintába önkényesen, mert ő bizony ezt szeretné most és már el is löki magát, hogy meginduljon. Nem. Viktornak nem lesz vele könnyű dolga. Soha nem is volt, de mostanában különösen nehéz eset és sok-sok türelem kell hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=510591#post510591][b]Amanda M. Polter - 2015.08.29. 23:01[/b][/url]

Gondterhes. Már megint itt tart és még mindig le van döbbenve azon, ahogy ez zajlik. Teljesen máshogy áll most a dolgokhoz, mint mondjuk két és fél éve tette. Próbál normális lenni, jó lenni, örülni. Igaz, Greg számára lehet ijesztőbb, mint ha gyilkolná tovább, mint az első napokban tette. Nem vesztek össze, Manda konkrétan letámadta szegény szerencsétlent a tény kiderülése utáni napon. Egyszerűen a processzor még nem dolgozta fel ezt az együttélés-család kombinációt.
-Annnnya, né'd, ez milyen bodár?
Lili, elmúlt két éves, vihog, fut, cseveg és minden létező élő és mozgó dolgot fogdosni akar. Manda csak a szemeit forgatja, mikor új kiskedvencet talál minden nap végén egy-egy befőttesüvegben. Pár napja tücsök volt, ott ciripelt egész álló nap és még éjjel is. Kibírhatatlan volt. erre most hoz egy szöcskét a kislány. Mondjuk ez legalább hallgat.
- Liliana dobd el, nem kell neked az. Légy szíves, megbeszéltük már, nekik jó ott a természetben ahol vannak, hagyd őket elmenni, nem kell megfogdosni. Te se szereted ha ilyen...
Lenyeli a szavai végét, egyrészt mert éppen eltopog mögötte pár levitás diák, mondhatni a rellonon kívül még mindig nem táplál jó viszonyt egyik diákjaival se. Persze kivételek mindig akadnak. Másrészt azért hallgat el mert szúrós tekintete pont elég az apróságnak, hogy bűnbánóan adjon egy puszit anyjának, elengedje a kis dögöt és elvigye a krétáit, hogy a betonozott részre telepedve rajzolgasson valamit.
- Rajzolok neked szépet Anya!
Manda mosolyogva néz rá, miközben gondterhelt sóhajjal tesz úgy, mint aki egy könyvbe temetkezik, holott egyáltalán nem ez a helyzet. Oda kellene állnia a kislány elé is és beszélni vele, hogy komoly változások fognak bekövetkezni az életükben, azonban egyelőre ez nehezebb, mint annak idején titkolni Lili apukáját volt. Idő közben tényleg csak egy fél pillanatra nézett el már csak azt látja, amint a szőkeség felkerekedik, copfjait lóbálva rohan a hinták felé. Tekintetével végigköveti ahogy bele ül, de nem ez a furcsa , hanem az, hogy olyan, mint aki beszél valakihez. Manda immáron erőt véve magán közelíti meg a hintát, egyelőre csak Lilit hallja. Aki vélhetően egy szőkével beszél...de kivel?
- Nekem i' 'zőke a hajam! Szép a színe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=515289#post515289][b]Orczy Zoella Panka - 2015.09.08. 22:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=521506#post521506][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.09.21. 21:15[/b][/url]

Nem érti, mi történik a férjével. Mintha teljesen elvették volna az eszét, mintha attól tartana, hogy a 22-es csapdájába esik, vagy hogy két szék közül a pad alá szorul. Hiába próbál segíteni rajta vagy hozzáérni, akár csak megérinteni a karját, hol idegesen elrántja a lány elől, hol vehemensen a szőkére vetődik és a pultig hátráltatva magához szorítja. Nem érti. Mint valaki, akinek tettek egy új, jobb ajánlatot és kétségek között van: a régi, bevált helyett megpróbáljon-e egy újat, ismeretlent. Ismerős érzés a lányunknak, noha nem tudja a férje valódi okát, okait az efféle viselkedésére és indokolatlan dolgaira. Fél, hogy elveszti, noha pontosan tudja, hogy sosem birtokolta. Náluk ez egészen másról szólt, de most.. mintha Mihael rájött volna: más kell neki.
Még tisztán emlékszik a lány, mikor a bizonytalan, akadályokkal teleszórt utat választotta a családja ellenében, ám ezen az úton nem egyedül kellett volna végigmennie. Nem is úgy tervezte. A mai napig nem tudja, miért eresztették el a kezét 4 év után.
Nagyot sóhajtott. 22 óra, Mihael megint nem otthon alszik. Fekete nadrágot húzott lábaira, valami ócska pólót meg egy dzsekit. Odakinn csepereg az eső. Bezárta az ajtót, a kulcsot a zsebébe cipzárazta majd hamarosan az utcákat rótta céltalanul. Teljesen mindegy volt neki, hova megy, csak a lakásban ne kelljen ülnie. Akármennyire próbálta megfejteni Mihael különös viselkedését, mindig ugyanoda lyukadt ki: unalmassá vált. Ezen gondolat megfogalmazódása után pedig mintegy reflexből a legutóbbi kapcsolatára és annak végére gondolt. Sóhajtott. 4 év. Ennyit hajított ki a másik, egy árva szó nélkül. Bakancsa alatt ropogtak a kavicsok és a homok, ahogy a játszótérre betévedt, és bár nem kifejezetten ide akart jönni, ha már itt volt, akkor a hinták felé baktatott. Csöpp-csöpp. Kisebb tócsák gyűltek már össze a földön a mélyebb részeket, különösen a homokozóban, ahol a gyerekek lapáttal meg kanalakkal gödröket ástak. A hintához érve leül, ülepén a fekete anyag pillanatok alatt tiszta víz lesz - amit egyáltalán nem érzékel Roxanne. Bakancsának elejét a földre támasztja s csak így lengeti magát előre-hátra. Nincs benne semmi energia. Sóhajtott még egyet. A sáros homokban megpillantott egy kavicsot és elöntötte a düh, bár csupán egy pillanatra keveredett benne a szomorúság és a harag. Markába kapta ezt a kis dolgot, ami a tenyerében épphogy elfért, majd szép mozdulattal elhajította. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg.. hát sikerült az egyetlen arra járó embert nyakon csűrnie vele. Csak nézett az illetőre, akit a sötétség és a lámpák félhomályba takartak, mint aki földönkívülivel találkozik életében először. Mégis.. milyen ismerősek a vonásai a lánynak..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=526645#post526645][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.10.02. 16:11[/b][/url]

A kora délután is erősen tűző Nap alatt sétálnak a hivatal épületétől induló félreeső utcácskán. A mai napon sem a munka, sem a házkörüli teendők nem számítanak, egyedül a várva várt játszótér foglalkoztatja apát és lányát. Fleur a biztonság kedvéért még előző este is emlékeztette apját arra, hogy ma a dolgozó helyett játszizni kell menniük, és előtte nutellás palacsintát akar enni, meg vámpírozni is akar, meg piacra menni és dinnyét venni. Meg unikornist is akar, mer' az anyu még mindig nem engedi. Milyen jó, hogy vannak dolgok, amiről Célestine-nek nem feltétlen kell tudnia...
A legutóbb még sokkal apróbbnak tűnő kéz most vidáman szorítja a férfi két ujját, pici, tornacipőbe bújtatott lábai a lehulló, elsárgult leveleket rugdossák.
- Fleur, megmostad az arcod palacsintázás után? - kérdezi a kis szőkét, mikor az vigyorogva felpillant rá. Ühüm. Hát persze, pont úgy, ahogy kérte. - Az egész arcod nutellás, nem baj?
Már hogy a viharba lenne baj? Ugyan, csak minden járókelő látja, hogy igen, a kislány az apjával van, és szerencse, hogy az anya ennek nem lehet szemtanúja. Konstantin megállítja gyermekét, és leguggolva mellé ugyanazzal az utált technikával, mint egykor édesanyja is tette ővele, saját megnyálazott ujjával törli le a csokit a kicsi kipirosodott orcáiról, meg vigyorra álló szájáról.
- Menjünk mááár! - sipítja Fleur, és hevesen rángatja a kezét fogva tartó kezet. - Csúszdázni szeretnék.
A férfi még egy pillanatig gyönyörködik a szőke fürtös kislányban, majd feláll, és hóna alá csapott újságját megigazítva tovább folytatják útjukat. Unikornisokról és erdei futóférgekről beszélgetnek, és valamilyen úton-módon Jared macskája is szóba kerül, aki Fleur szerint olyan, de olyan nagy, hogy még egy olyan nagy ciculi nincs is még egy a világon!
- Hidd el, apa, hidd el! Nincs még egy olyan kövér ciculi! - bólogat a kicsi, majd a játszótér látképének feltűnésével hirtelen elhallgat, vastag szája elnyílik, szemei kikerekednek. Kis keze elernyed, többé nem szorítja apja ujjait, lábai izgatottan járnak. Konstantin szelíd mosollyal engedi el a pici tenyeret, és az egyik, csúszdához közeli padhoz sétál. A vállán lógó, rózsaszín, fehér pettyes táskát maga mellé teszi, s miután elhelyezkedik, szétnyitja minisztériumi lapját is. Összehúzott tekintettel lapozza fel a politikai rovatokat, és egy gyors Fleur-ellenőrzés után beleveti magát a gringottsi hasábokba.
- Azért majd ne állj fejre - motyogja az örömtől visítva csúszdázó szöszkének, de már rég nem aggódik érte különösebben. A csúszdázást egyébként sem tartja életveszélyes játéknak. Nem úgy, mint a hintát. Na, a hinta mellett nem olvasna ilyen nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=530646#post530646][b]Séllei W. Lexine - 2015.10.12. 22:50[/b][/url]

Hosszú és fárasztó nap, ami pedig a csúcspontja, hogy még korán sincs vége. Noel mióta rájött arra, hogy mehet az idegeimre, napi szinten többször is megteszi. Most is épp rohan a játszótér felé én pedig mint egy félőrült utána. A kabátomat nem volt időm felvenni, így azt útközben rángattam magamra.
Nos, nem volt könnyű anyának lenni, de gyakorta hálás feladat volt és jobban élveztem, mint bármi mást. Együtt voltunk, egy család és bár nem indult valami simán a dolog, mostanra minden a helyére állt és úgy éreztem, hogy rohan az idő. Vagyis, a nap végére rohant, de jelenleg inkább csak lomhán, félholtan vonszolta magát. Mit meg nem tette volna, ha már este lenne és ágyba tehetném az ördögfiókát!
- Noel, nem szólok még egyszer, hogy várj meg.
Gyors léptekkel elérem és a hóna alá nyúlva felemelem és a hónom alá kapva sétálok vele tovább a játszótér irányába.
- Ha ezt így folytatod, megfoglak mondani apának...
Üres fenyegetés, ezt mindketten tudtuk, de annyira, hogy nem csak Noel, de még én is elröhögtem volna magamat. Egyikünk sem volt szigorú szülő, nem tudtuk, hogy kell csinálni, így amikor Noel meghallotta az apja nevét vigyorogva csapkodta össze az apró kezeit. Két feltörő röhögés fölött azért fel is horkantottam, de nem bántam, hogy így reagált. Rajongott az apjáért, az apja pedig rajongott érte, kár lett volna ezt holmi szigorúsággal elrontani, majd megoldjuk máshogy. Amint beértünk a játszótérre, letettem a kisebbik Olivért, aki el is rohant a libikóka felé, azzal szórakozott, hogy egyik oldalról a másikra döntötte, majd mikor megunta inkább leült rá és ugrálni kezdett rajta, közben pedig istentelenül rázta.
- Anya, gyeje...jácci'.
Így nem volt más választásom, égnek emelt tekintettel indultam el, hogy ráüljek a másik végére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=541387#post541387][b]Sese Hysteria - 2015.11.10. 18:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=543861#post543861][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.11.15. 22:58[/b][/url]

Dwayne

Vannak pillanatok az életben, mikor úgy érzi az ember, hogy megállt az idő. Hogy az a pillanat az utolsó. Az agya kiürül, gondolkodni egyszerűen képtelen. Csak ül, az arca kifejezéstelenné válik, egyszerűen minden ránc és gödröcske eltűnik. Nincs összevont szemöldök, se elhúzott száj, csak ül, és néz maga elé. Mint Zója, aki egy képet pillantott meg először. Az ereiben megfagyott a vér, ahogy leroskadt a székre. A pilláit egy hosszú percig összezárta, mire újra kinyitotta, már egész testén eluralkodott a jeges pánik. Persze, ennek előbb vagy utóbb ki kellett derülnie, de az utóbb még mindig jobb lett volna. Ki tudja, az mikor lett volna, de határozottan húzni akarta még az időt. Azonban úgy tűnik a másik fél megunta ezt a várakozást. A cikk nem a pletykarovat, a kép nem egy elkapott pillanat, inkább valami, ami olyan természetesnek tűnik.
~ Meg fog ölni. ~
Az első gondolat mindig a legrosszabb, és valami hasonlót motyog néhány perccel később is, amikor a szobája felé veszi az irányt, hogy legalább felöltözzön. Legyen hát tisztességesen vége. Harisnyát idegességében kettőt is elszakít, mire végre a harmadikat sikerül magára húznia, és a smink is olyan most rajta, mint halottnak a csók. Mintha minden vér kiszaladt volna a testéből. Mégis, valahogy sikerül elindulnia a játszótér felé. Dwayne alig egy fél órája vitte el Seant, nem volt semmi baja, vagyis egészen biztosan nem tudja. Tőle kell, hogy tudomást szerezzen róla, hiszen ezt már egyszer előtte, és abból a helyzetből is nagyon nehezen hozta vissza magát. Most nem hagyhatja megint egy harmadik félre, jelen esetben az Edictumra. Azt meg már had ne tegyük hozzá, hogy persze ennek is köze van Adamhez. Nem kell kombinálni.
Sután sétál a játszótérre, kezében az Edictummal, messziről látva már apát és fiát. Mind a ketten el vannak merülve a maguk kis világában, utóbbi észre sem veszi, előbbi is talán csak akkor, amikor már leül mellé. Szó nélkül veszi ki a dobozt a kezéből, és kérdés nélkül csatlakozik a tevékenységéhez.
- Mondanom kell valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=558498#post558498][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.12.28. 16:48[/b][/url]

Alfonz még most is alig hiszi el, milyen ostobán sikerült megismerkednie a nővel. Az a követős küldetése nem éppen úgy sült el, ahogy azt a felettesei várták volna, bár a férfi nem is tudja nyugodt szívvel rámondani, hogy különösen rosszul esett volna neki a váratlan találkozás.
Gondolatai azóta is gyakran kanyarodtak vissza Renéehez. Mert hát eléggé lenyűgöző, nem? Ilyen fiatalon vezető pozícióban, nő létére - akár szexisták vagyunk, akár nem, azért azt el kell ismerni, hogy még a mai világban sem annyira egyszerű egy rendvédelmi szervezetben a gyengébbik nem tagjaként elismerésre szert tenni -, ráadásul egyedül neveli a kislányát is, ami miatt Alfonz még nagyobbra tartja, mint munkahelyi előmenetele miatt.
Ismeretlenül is lenyűgözőnek gondolná, de mióta megismerte, azóta azt is tudja, hogy mennyire kellemes a társasága. És immár azt is tudja, hogy nem szuperhős, ő is lehet fáradt vagy nyűgös - ami persze evidens lenne, de az ember ilyesmiről hajlamos elfelejtkezni, ha valaki kívülről annyira kiegyensúlyozottnak tűnik, mint a francia nő. És persze pont ezért ajánlotta fel neki, hogy bármikor szívesen vigyáz a lányára, vagy segít neki bármi másban, amiben szükséges.
Meg persze azért is, mert néminemű hátsó gondolat is megszületett agyában, és valljuk be Renéenek nem csak a belső tulajdonságai ragyognak a férfi számára, de külsőre is kifejezetten szemkápráztató.
Most Fonz a játszótéren vár a nőre, egészen konkrétan egy hintán állva. Szőke tincseit fekete, kötött sapka rejti, fél arcát pedig egy vastag, pamut sál. Kezei bőrébe kesztyűi miatt nem vág be a hinta lánca, előre-hátre hajolva hajtja magát. Kicsit talán már kinőtt a helyből, de a játékosságát sosem fogja maga mögött hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=563467#post563467][b]Hayley L. Martinez - 2016.01.16. 19:29[/b][/url]

Bevallom, először nagyon megijedtem, mikor megláttam, hogy "márnemistudommianave" mit művel a vörös kis hajacskámmal, de máj iszonyatosan megkedveltem ezt kis bolond narancs-pink párocskát. Már csak azt sajnálom, hogy feleslegesen vettem a fejecskémre papírzacsit. Na mindegy, farsangra tökéletes lesz, csak kicsit ki kell pofozgatni csillámmal, meg festékkel, meg minden ilyen szupcsiság. De vissza a csini kis hajamhoz. Ha már úgy is olyan csinatos lett a frizum, gondoltam mászkálok kicsit a faluban, had lássa mindenki, milyen szipi-szupi fürtöcskéim lettek. Mázli, hogy olyan super-women vagyok, hogy nem nagyon szoktam fázni, szóval magamra is kaptam a cuki, szivárványos ruhácskámat, egy ősrégi dzsekit, meg egy csudi menci bakancsot és meg is indultam a falu kalandomnak! Mentem, mentem, mendegéltem, illetve ugrándoztam, majd megláttam valami eszméletlen nagy kircsiséget! Egy játszótér! Juj, már évmilliárdok óta nem voltam játszótéren! Egy hatalmas örömugrás után hanyatt-homlok rohantam az első mászókához, amit megláttam, majd elkezdtem felmászni a legtetejére. A legmagasabb részén pedig jó hangosan elkiáltottam magam: "Én vagyok a világ királynője!!!"
Majd egy biti-buti ötlettől vezérelve (sajnos sok ilyenem van) beakasztottam a lábacskáimat egy helyre, majd fejjel lefelé lelógtam. Csak sajnos későn vettem észre, hogy a ruhácskám a nyakamat takarja a....a fehérneműm helyett. Ki is szabadítottam volna magam, csak a pöttöm kis sártaposóim beszorultak. Nem mozdultak se ki, se be, se jobbra, se balra. Nagyon megijedtem és pánikba esve kiabáltam!
- Segítség, segítség, törpe vég- és erkölcsveszélyben! -kiabáltam és visítoztam, mint a fába szorult féreg, de hiába, nem jött senki. Mivel így, felfordítva a fejem is kezdett fájni, már a kezemmel is kalimpáltam és úgy kiabáltam. Nagyon féltem, hogy felrobbanna, ezért egyre jobban kiabáltam. Ekkor egy fiút fedeztem fel a távolban. Lekonyuló....illetve per pillanat felkonyuló szájjal, cuki szemekkel, nézve ordítottam rá
- Te, ott. Nem érdekel az se, álruhás troll, vámpír, vagy pont tudjukki vagy, csak SZABADÍTS KI INNEN!!! -kiabáltam teli torokból a srácra, remélve hogy meghallja egy törpe segélykérését...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=564627#post564627][b]Zelei Viktória - 2016.01.21. 02:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=569412#post569412][b]Kováts Marcell - 2016.03.01. 22:03[/b][/url]

{Halbárány}
Szombat hajnal

Nos, Marcikánk megint hajnalig maradt barátaival a kocsmában, mint minden szombaton általában. Lassan le kellene szoknia az állandó éjjeli kalandjairól, még a végén az összes pénze felszívódik, és akkor nem lesz több pia. Bár néha-néha Đominic ad több pénzt, mondjuk nem a lenyűgöző takarítós képességeiért, hanem csak a két szép szeméért.
Szóval a játszótér egyik hintáján ücsörög, kissé ittas állapotban. Haverjai valamikor felszívódtak, neki meg semmi kedve sem volt visszamenni a kastélyba. Majd reggel. A nedves homokot bámulja, lassacskán elhagyja az értelem az arcát, s csak bambul, mint általában a tanórákon. A szokásosnál több alkohol került a szervezetébe. Hiába na, mégiscsak 17 éves, honnan tudná hol a határ? Azért nincs annyira rosszul, hogy össze-vissza okádja a játszóteret.
Hirtelen megrezzen, beletúr a hajába. Nincs valami jó illata, ingét leöntötte, kabátján ismeretlen foltok találhatók. Nadrágja egyik szára fel van tűrve. Úgy néz ki, mint valami rossz csöves. Borzalmas. Ingén a felső három gombot próbálja begombolni, de nem igazán jön össze, s őszintén szólva, nem is nagyon áll szándékában összeszednie magát.
A hintáról a homokba telepedik, s az eget kémleli. Szép a Hold. Tetszik neki, majdnem kerek, meg kellene ugatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=571234#post571234][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.03.06. 17:44[/b][/url]

Persze... tegnap volt. És holnap önismeret vizsgám lesz, semmi gond. Amúgy is rám férne most egy kis önismeret, mi? Nem, nem készülök erre a vizsgára. Az idei tananyag nevetségesen könnyű. Meg amúgy is. Kit érdekel, ha véletlen épp csak átmegyek önismeretből?
Tehát, tegnap óta gyakorlatilag konstans módon fekszek az ágyamban és olvasok, csak a legszükségesebb esetben kelek fel (például ha véletlen fel kell menni a kastélyba egy új könyvért, vagy ha esetleg mosdóba megyek). Nem, nem ettem semmit tegnap este óta, de nem is kívánom. Azt hiszem, ezen nem is nagyon kell meglepődnünk, hiszen minden stresszhelyzetben így reagálok - a gyomrom összeszűkül, és nem képes táplálékot befogadni. Nem véletlen, hogy ilyen vékony vagyok.
Éppen halál nyugodtan olvastam egy Moldova kötetet, amikor kopogást hallottam az ajtómon. Valaki keres, mondta egy házlakó, de nem igazán fogtam fel, hogy ki szólt hozzám, csak éppen annyit, hogy le kell mennem a bejárati ajtó elé. Így hát a könyvemmel a kezemben, cipőmet fel sem véve mentem le a lépcsőn, mert elképzelni sem tudtam, ki kereshet engem. Talán Seth, gondoltam. De még ezt sem hiszem.
És Cameron alakját láttam meg odakint, amit abszolút nem értettem. Mit akarhat már megint, tettem fel magamban a kérdést, aztán rájöttem, hogy nem éri meg ezzel foglalkozi - és mielőtt még egyáltalán köszönhettem volna neki, vagy megkérdezhettem volna, hogy amúgy miért áll a bejárati ajtóban és egyáltalán, honnan tudja, hogy hol lakom, közölte, hogy "játszótér. Most". Én pedig csak bámultam rá pár pillanatig, majd annyit feleltem: "semmi kedvem hozzád... várj öt percet, és jövök". Hogy miért mentem bele? Hát. Ha tudnám, akkor sokkal könnyebb lenne az életem. Például talán nem buknék meg holnap önismereten.
Szóval, miután felvettem a cipőm, lementem a lépcsőn... a hátizsákom nélkül. Mostanában nem mindig hordom magamnál. Abban reménykedek, hogy nem sok szükségem van már a benne lévő gyógyszerekre. Azt mondták. Ami egy elképesztően pozitív hír. Bár most nem nagyon van kivel megosztanom.
Csendben haladtunk a játszótér felé, legalábbis én nem nagyon szólaltam meg, csak akkor, mikor beléptünk a kiskapun. Ekkor dőltem neki az alacsony kerítésnek, és pillantottam fel Cameronra.
- Miért is lettem iderendelve? - kérdeztem halkan, még szürkébb és élettelenebb hangon, mint ahogy alapjáraton szoktam beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=574494#post574494][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.16. 22:11[/b][/url]

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-

- Fogd meg, na. Nem fogja letépni a karod. Még nem elég erős hozzá. - Utolsó mondatát vigyorogva teszi hozzá közben megcirógatva a gügyögő négyhónaposa orcáját. A fia napról napra erősebb és szebb, a büszke apai mosolyt le se tudja vakarni a képéről, vésővel sem. Gyerekre nyugodtan lehet használni a "szép" jelzőt. A szülők általános ismérve, hogy elfogultak a gyerekeikkel szemben ilyen vagy olyan módon, ez alól pedig ő sem kivétel. Látni véli az apró hasonlóságokat közte és a pici között a sötét hajtincsekben, a gödröcskés állban, és reménykedik benne, hogy Lafayette örökölte a zöld szemeit, úgy volna teljes a kép.
A szombat délelőttök újabban arra jók, hogy előkapja a babakocsit (!) és főállású édesapaként levigye a gyereket sétálni, azaz ő tolja a babakocsit, Lafayette pedig viháncol az ülésben, vagy babanyelven próbálja közölni, hogy éhes, elege van, de az is lehet, hogy az előbb azt a varjút nézte az ágon. Apa sajnos nem beszélni babanyelven.
Mára társaság is szegődött a férfias duó mellé; Mini egy igazi hős, hogy megközelítette őket már eleve a helyzet szokatlansága miatt is: Mihael, a notórius problémaforrás szabadlábon mászkál egy gyerekkel, ráadásul egy értelmes, humanoid, kedves, édes kisfiúval. Jó, technikailag éppen egy padon ülnek a játszótéren és Mini kezébe sózza át a kisfiát, mert mindjárt etetni kell, és inkább megspórolná a bőgőrohamot, ha lehet.
Lafayette jelen állapotában hatalmas szemekkel bandzsít Minire, de azon túl, hogy a lány ugyanolyan nő, mint az anyja, aligha fog fel többet belőle, ráadásul négy hónapos pelenkásként az anyja és az apja a kis világa közepe. Bőségesen nem érdekli behatóbban Mini személye, de első ránézésre úgy fest, nem fog sírógörcsben kitörni, ha a lány kezei közé jut. Persze Minin áll, átveszi-e a törpét vagy sem. Apu nem kockáztatja a gyerek leejtését, de elég határozottan nyomja Mini felé.