28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2012. november 17. 18:58 | Link

Ophelia

Elgondolkozva, lassú, ráérős léptekkel, zsebre dugott kezekkel közelítettem a játszótér felé. Arcomon néha álmodozós mosoly, a másik percben pedig gondterhelt ráncok jelentek meg. Most azonban igyekeztem a feladatomra koncentrálni, ahelyett, hogy túlelemezgettem volna azt, amit már ezerszer túlelemezgettem.
Kék szalagos, virágos könyvjelző. Őt kellett megtalálnom. Unokahúgom, Abigél ugyanis ma délután arról küldött baglyot nekem, hogy elvesztette a kedvenc könyvjelzőjét, ami nélkül nem tudja folytatni az olvasást - voltak ilyen heppjei, igen. Felvázolta a helyzetet, miszerint a szobájában nincs, a termekben sincs, de eszébe jutott, hogy tegnap kint volt a játszótéren, és ott olvasta is a könyvét. Mivel azonban neki a mai nap halaszthatatlan dolgai akadtak (megkeresni azt a madarat, amit múltkor a szobaablakában látott), ezért rám hárult a feladat, hogy átfésüljem a játszóteret.
Én pedig, mivel jófej nagybácsi vagyok, munka után rögtön bele is vágtam az izgalmas kalandba. Ó, ez ironikus (vagy szarkasztikus? sosem tudom, melyik melyik...) megjegyzés volt, úgy érzem. Nem annak szántam, félreértés ne essék! Nagyon imádtam Abigélt, az összes dilijével együtt, és mindig szívesen segítettem neki, akármit is kért tőlem. Így semmiféle morcosság nem volt bennem most sem, hogy egy könyvjelzőt kellett megmentenem. Sőt, a séta jót is tett nekem most. Az este már leszállt, sötétedett, az utcai lámpák égtek már, mire elértem a célhelyszínt. Megálltam, hogy felmérjem, hol is kéne kezdenem a keresést. Eszembe jutott megint egy fontos részlet: Abigél hintázott.
Pillantásom a hintában ücsörgő lányra esett, ahogy elindultam a kiszemelt irányba. Próbáltam megfejteni, ismerősről van-e szó, vagy sem. Menet közben azért néha a lábam elé is néztem, olykor megálltam, ha nem voltam benne biztos, hogy mindent alaposan megszemléltem magam körül. Egyelőre semmi, így végül tényleg elértem a hintákhoz.
- Helló! - köszöntem az ismeretlennek. Már láttam azt is, hogy egy fiatal lány, és, hogy dohányzik. Ejj-ejj. Morcosnak is tűnt, de azért ha már itt volt...
- Nem láttál itt valahol egy kék, szalagos, virágos könyvjelzőt? - néztem rá segítségkérően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 19:28 | Link

Csongor

Van az a mondás, hogy Isten nem bottal ver.... Hát engem semmivel se verjen, mert esküszöm, visszaütök. Oké, ezt csak a kezdetleges dühroham mondatja velem, de úgy érzem, "húzzuk Ophelia agyát" nap van. Pardon, mit nap... hét, és ez egy cseppet sincs ínyemre. Mióta átléptem az a hülye határt, minden összecsapott felettem, visszatértek a rémálmok, és lehet akármilyen visszataszító a kisugárzásom, mindig belém botlik valaki,  és nekem mindig figyelnem kell arra, mikor, mit mondok. Konkrétan azt sem tudom, mikor került az nekem ekkora erőfeszítésbe. Ha még ez nem lenne elég, meg kell barátkoznom a ténnyel, hogy varázsló vagyok, és itt kell tanulnom, plusz magamnak kell kezelnem a kávéfőzőt. Oké, ez lehet vicces, de nem jegyeztem meg, Endre hogy csinálta, és az utolsó próbálkozásom is csúfos kudarccal ért véget, a faluba meg nem járhatok ki folyton.
Így senki ne merjen felelősségre vonni azért, mert élek a káros szenvedélyeknek. Az még LaFonde-éknál is bocsánatos bűnnek számít.
Legalább nem fogsz elhízni.
Ennyivel, na meg egy vállvonással tudta le Gregory a dolgot, mikor megtalálta a dobozt a táskámba. Oké, csak papíron az apám, de őszintén... ennél egy cseppet többet vártam tőle, de végül is egy szavam nem lehet, hisz mindent megkapok tőle... amit pénzért lehet venni. Az egyéb szükségleteim, mint mondjuk, hogy a lányaként kezeljen, vagy legalább én érezzem magam családtagnak, ha egyszer sajátom már nincs, nos ezek őt hidegen hagyják. És pontosan ezért döntöttem úgy, hogy engem is mindenki más. Egyszerűen, ha ők nem mutatnak hajlandóságot aziránt, hogy többet akarjanak látni, mint amit mutatok, hát én sem fogom megerőltetni magam.
Az órámra siklik a tekintetem, mire dühösen fújtatok. Van körülbelül egy órám, hogy megússza ezt a kitérőt mindenféle következmény nélkül. Oltári. Persze a helyzet változatlan, akárhogy is forognak a kerekek, csak nem tudom, merre induljak el.
Ráadásul megint erre tart valaki, bár ez most talán szerencsés esetnek mondható. A srác ideér, és olyan kérdést tesz fel, amire a szemöldököm magasba szökik. Oké... ez... fura, és a nyakam ráteszem, ezt ő is látja rajtam.
- Öhm... nem, nem hiszem, viszont segítek megkeresni, ha cserébe elmondod nekem, hogy jutok a kastélyba- igen, ez még mindig jobban hangzik, mint bármi más, amiben a "segíts", vagy az "eltévedtem" szó szerepel. Legalább a büszkeségem megmarad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2012. november 18. 19:43 | Link

Ophelia

Igazából már a kérdés feltevése pillanatában rájöttem, hogy a "kék, szalagos, virágos könyvjelző" elég furcsán hangzott az én számból. Aztán a lány arckifejezése meg is erősítette ezt a sejtésemet. Persze, nem tettem hozzá, hogy igazából nem is nekem kellett az említett dolog.
Kicsit zavarban is éreztem magam, ám még mielőtt magyarázkodni kezdhettem volna, a lány felajánlotta a segítségét. Kicsit furcsállottam, amit cserébe kért: mondjam el neki, hogyan juthat el a kastélyba. Amikor először megpillantottam őt, közelebbről, rögtön az ugrott be, hogy ő biztosan egy diák a kastélyból, aki tett egy kis sétát a faluban, vagy akármi. Igazából annyira részletesen nem merültem bele a gondolatban, de a lány diák mibenléte megragadt a fejemben. Ehhez pedig automatikusan társítottam, hogy biztosan ismeri az utat el-vissza, jobbra-balra. Most kicsit meglepett a dolog, hogy a feltételezésem mégsem volt helytálló.
Mindenesetre egyelőre nem firtattam ezt.
- Áll az alku! - bólintottam, majd körbenéztem.
- Mi lenne, ha én a hintáktól jobbra, te pedig balra néznéd meg? - pillantottam rá kérdőn, vajon neki megfelel-e ez a felállás. Az én részemről aztán neki is láttam a keresésnek, lassan haladva. Közben néha az ismeretlenre pillantottam. Fúrta az oldalam a kíváncsiság, igen. Benéztem egy elhagyott homokozó-vödör alá - nem ott lapult a könyvjelző -, majd kiegyenesedtem, s tekintetemmel megkerestem a lányt.
- Kérdezhetek valamit? - nem vártam meg a válaszát.
- A Bagolykőbe jársz? - egyelőre ennyire voltam kíváncsi. Reménykedtem benne, hogy nem tart tolakodónak, hogy itt kérdezgetem őt. Vagy rossz embernek, aki fiatal lányokat környékez meg mindenféle ostoba indokkal, hogy aztán jól elrabolhassa őket. Hm, remélem, ez nem is fordult meg a fejében, elvégre nem nézek én ki rossz fiúnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 18. 20:10 | Link

Csongor

Látszólag nem tűnt fel neki, hogy momentán teljesen elveszett vagyok, ami szerencse, mert simán van bennem annyi düh, hogy kivételesen ne tudjam elrejteni, ami alapból nagyon is jól megy, nem hiába a rutin, meg az évek...
Egyetlen tizedmásodpercig tart, ahogy megrándul a szám. Igen, ez egy mosoly akart lenni, ami egy évbe, ha kétszer engedek meg magamnak, de tényleg vicces egy helyzet, mármint... na jó, inkább hagyjuk. A testtartásom még mindig merev, az arrogancia, a felsőbbrendűségre való hajlam, csak úgy lerí róla, pedig nem igazán érdekel az ilyesmi, csupán belém nevelték, ahogy sok más számomra haszontalan érzést, és megnyilvánulást is. De fel kell tennem magamban a kérdést, hogy itt mindenki ilyen? Látszólag neki sincs semmi gondja, és valahogy nem bírom elképzelni, hogy csak én legyek ennyire elcseszett. Akik eddig vettek körül..., nos azoknak csak akkor volt jó kedvük, ha tettek róla, és igen, néha én is beálltam a sorba...
Még mindig a srácra meredek, aki látszólag zavarban van. Tudom, most valamit kéne tennem, vagy kigúnyolni, vagy elkezdeni rosszul érezni magam, amiért ezt tettem vele, de semmi... az égadta világon semmi reakció nem mutatkozik felőlem. Már annyira megszoktam, hogy hidegen hagynak mások, hogy az ilyen helyzetekben nem tudok mit reagálni.
- Nekem jó- oltom el a cigim, és lassan állok fel az eddigi ülőhelyemről, hogy tartsam magam az ígéretemhez. Mert igen, akármennyire is hihetetlen, azt sosem szoktam megszegni, bár azt hozzátenném, hogy nem is gyakran folyamodok ilyesmihez, de mint most is látszik, olykor szükségszerű, és inkább leszek látszólag önzetlen, minthogy egy apró csorba is essen a büszkeségemen. Igen sekélyes vagyok, és még megannyi jelzőt aggathatnának rám, de csakis én tudom, hogy azoknak többsége alaptalan.
- Igen, bár még csak úgy 3 napja, de ennyi épp elég volt ahhoz, hogy megutáljam, de sajnos, ha nincs véletlenül egy Prágába szóló repülőjegy nálad, egy darabig itt is maradok- most kivételesen eszem ágában sincs elrejteni a keserűséget a hangomból. Aztán érzem meg, hogy engem néz, így miután rendezem a vonásaim én is rátekintek. Oké, most én jövök... elvileg, de mégis mit kérdezhetnék egy idegentől?
- Öhm.... erre nincs- vonom meg a vállam, mert ez jobb ötletnek tűnik, mint az, hogy még az is kiderüljön, hogy nem a kiváló kommunikációs képességemről vagyok híres, ami megint nem igaz, mert bizonyos körökben teljesen otthonosan mozgok, de van egy olyan sejtésem, őt nem érdeklik az e-havi divattippek, sem a lecsúszott politikusokról szóló pletykák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. december 9. 19:04 | Link

Sharlotte Johanson
A tanév kezdete...


Be kellett következnie ennek az időszaknak is- elkezdődött a tanév. Ilyen szörnyű tényt megállapítani is undorító, sebaj, ennek az évnek is egyszer csak vége lesz, bízzunk benne. Chuck sikerrel vette a tavalyi év akadályait: annak ellenére, hogy év közben érkezett, egész jól haladt a többiekkel, átment a vizsgákon. Nem éppen K-val, de nem ez a lényeg. Rátalált a lányra, aki iránt többet érez, mint barátság. Ilyenre eddig gondolni sem mert volna, bekövetkezett nála az az időszak, amikor nem csak úgy van, hanem érez is valami furcsát, valami húsba hasító féltést, esetleg féltékenységet, vagy szerelmet más iránt. Megnyerte a régi iskolájában a bunyó bajnokságot megint, ám idén volt a legnehezebb dolga. A konkurencia elég nagy volt, de a szabálytalanságok ellenére is ráállhatott a dobogó legfelső fokára. A sok program között időt tudott szakítani arra, hogy csináltasson pár tetkót is. Élete első koncertjét is nagy zúzásnak tudhatta be. Nem  voltak kevesen a rendezvényen és örömet tudtak okozni mindenkinek; ennek nagyon örül. Pont jól jött egy kis plusz híresség, amikor plusz tagokat keresnek a bandába. Kellene még egy ritmusgitáros, még egy szólós és még egy énekes; akkor aztán a punk-rockból végre áttörhetnének metálba. Esetleg jöhetne egy album is, de ez már a jövő zenéje...
Egyszóval nagyon összejött neki a nyár minden tekintetben.
Jó ezeket végiggondolva sétálni a játszótér felé. Szeret ott lenni; kikapcsolhatja az agyát és ott nem kell semmire sem gondolnia. Nézheti a madarakat, vagy ha épp olyan napszakban van akkor a naplementét, esetleg a többi kisgyerek önfeledt játékait és ilyenkor mindig belegondol, hogy egész másképp alakult volna az élete, hogyha úgymond "lett volna gyerekszobája". Szerencsére nem volt és hamar felnőtt, megértette, hogy igazából miről szól az élet és hogy mire nem szabad időt pazarolni, esetleg mire kell...
Kis idő múltán eléri a játszóteret és leül szokásos helyére, a kétszemélyes hinta egyik ülésére zsebre tett kézzel -mert kicsit hideg van- és a piercingét piszkálja a nyelvével. Egyszer le ne harapja.
Rossz belegondolni, hogy vége a szünetnek és soká térhet haza... Nem is a honvágy miatt, hanem két legjobb barátja máris hiányzik neki; legalább itt van Loise, aki pótol számára minden szükséget és ez jó. Van egy biztos pont számára itt a suliban, így könnyebb lesz boldogulnia.
Lassan jön a hó és a dermesztő hideg. Szereti a telet, nem túl fázós és szereti nézni, ahogy az emberek szétfagynak mellette; mintha valami vámpír lenne, akire a világ hatásai nem érvényesek és csak kívülről figyelné a többiek problémáit. De ez nem így működik, nem vonhatja ki magát csak úgy a forgalomból, annak súlyos következményei lennének.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2012. december 15. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 16. 19:35 | Link

Chuck Welch

Mostanában nem sétálgatott ok nélkül. Elkezdődött a tanév, és leköltözött a faluba. Sokat mászkált, de akkoriban nem. Csak órákra. De elérkezett a hétvége is, ami elég unalmasnak bizonyult, így szokását hamar visszahozta.  Felvett tehát egy kényelmes, csinos ruhát. Ha valaki meglátja biztos néz nagyokat hozzá. Térdig érő kékes szoknyában és egy farmerkabátban indult útnak. Elindult a faluba először céltalanul, majd okkal a játszótér felé. Régen hintázott, de most sem arra vágyott, csak beleülni és nosztalgiázni.  Elkezdték már út közben is elárasztani gondolatai. Mikor kicsi volt sokat futkosott testvérével szülei birtokán, ami mostanra már az övék.  Jó is volt, de az az idő már elmúlt. Felnőttek, és ide is tanulni jött, na meg persze élni. Gyermeki vonásai megmaradtak már nem az.
Ezen gondolatai között éri el célját. El is indul a hinták felé, de észreveszi, hogy nincs egyedül. Barátkozó szelleme arra késztette, hogy közelebb menjen. A fiú melletti hintába beülve megszólal.
-Szia. Nem zavarok?-mosolyog is hozzá. A tapintat nem halt ki belőle, nem akar zavarni, ha a másik magányra vágyna. Az udvariasság kedvéért azért be is mutatkozik.
-Sharlotte Johanson vagyok.-nyújtja felé a kezét.-Téged hogy hívnak?
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. december 17. 15:50 | Link

Sharlotte Johanson


Most van idő elgondolkodni a nyáron. Minden összejött, de tényleg; a legjobbat tudta magából kihozni és nagyon jó élményekkel gazdagodott. Most nem részletezném Chuck sikereit, hiszen már megtettem. Nem szeretek önismétlő lenni.
Nem is a sikerein, vagy az élményein, hanem azon gondolkodik, hogy hogyan tovább. Bandatagokat keresnek, nem lenne hátrány, ha itt a kastélyban lenne olyan személy, aki megfelelő személy lenne nekik, viszont ez szinte lehetetlen. Mindenki a tanulással, a barátokkal, a kviddiccsel és egyéb hülyeségekkel foglalkozik, a zenére nincs idejük. Szóval ezt felejtsük is el, hogy a suliból kerítünk ritmusgitárost és szólóst, lehetetlen. A legjobb dolog, amit az ember tehet az talán az, hogy hagyja kibontakozni az eseményeket és majd csatlakozik, netán beleszól, ha alkalmasnak találja; megfelelő időben. Nem tud sokat gondolkodni, mert valaki rátör merengése közben, talán jobb is így. Azt mondják a kósza népek, hogy nem egészséges túl sokat gondolkodni; mindegy, hogy a múlton, vagy a jövőn?
- Szia. - kongó ürességgel, érzelmek nélkül hasít a fiú szava, talán még meg is fagy, ha nem vigyázunk. Ez kavarog most benne: a jéghideg tehetségtelenség, ami bizonyos idő után felőrli az embert, megszorongatja és nem hagyja nyugodni. Minden pillanatban, amit egyedül tölt, csak az adott problémájára tud gondolni és ez mérhetetlenül idegesítő, annak ellenére, hogy nem tehet róla.
- Chuck Welch - talán az is hozzájárul rossz kedvéhez, hogy nincs barátja a kastélyban 'Liz-en kívül; főleg, hogy fiú barátja nincs. Nem is ismer egyet sem, maximum látásból, ezen lassan változtatnia kell, különben beláthatatlan következményei lesznek. Elizabeth-tel sem találkozott még a suliban idén, egyszer majd csak összeakadnak.
Nem válaszol a lánynak azzal kapcsolatban, hogy zavarja-e vagy sem; nem akarja ok nélkül megbántani. Most nincsen társasági kedvében, egy ember társaságában lenne szívesen, ő pedig nem már, mint Loise. A lány kezet nyújt, de ő nem tesz semmit, vagy leül, vagy sem, az már a másik fél dolga. Ha túl hideg a hinta, akkor nagyon sajnálja, nem tud mit csinálni. Amúgy biztosan új, még nem látta egyszer sem.
Ilyen érzések még soha sem kavarodtak benne, ez biztosan valami furcsa betegség mellékhatása, amire még nem tudják a gyógymódot, csak annyit, hogy halálos betegség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 24. 19:48 | Link

Chuck Welch

Unaloműzés céljából tökéletes, ha az ember elindul sétálni. Céltalanul bolyongani a semmiben. Ő is ezt tette, de részből nosztalgiázni is. Mióta a faluban lakik nagyon sokat mászkál ide-oda, de van olyan időszak, és volt is, mikor ez megszakadt különféle okok miatt. Akkor nem volt ok, sem indok, érv, csupán nem járkált olyan sűrűn. Ennek véget vetve újra elindult a semmibe. Nem szándékosan a játszótér felé ment, de kis idő múlva már azt látta célpontjának. Hamar oda is ért, és kis kori emlékek kezdték elkapni. Felfedezte, hogy nincs egyedül, de a helyzet nem zavarta. Köszönt és bemutatkozott, ahogy szokott és illő. Olyan nagyon jó kedve sem volt akkor, de a mogorva válasz csak rátett egy lapáttal. Miután leült a hintába, azonnal az az érzés kapta el, hogy miért is van ő ott. Miért nem egy barátságos valakivel van éppen valahol máshol, aki értékelni tudja, hogy még rosszkedvében is szépen szól hozzá. De ez nem így lett, és a tény egyre jobban kezdte nyomasztani. Bosszúsan tekintett maga elé, aztán pár perc múlva rövid de tömör gondolatait összeszedve megszólalt.
-Attól, hogy rossz kedved van még nem kellene ilyen bunkó módon viselkedni. Én sem járok a fellegekben, mégis méltattalak annyira, hogy normálisan szóljak hozzád.- nézett rá, ahogy a tekintetét kereste és próbálta oda irányítani saját hidegséget árasztó szemeit. Ezzel is csak szemléltetni akart, a fölényes, megfelelő szavakat kiemelő hangsúlyozás pedig ezt segítette. Gondolatban lejátszotta, hogy erre a megnyilvánulására is milyen hangnemben fog válaszolni a fiú, és már arra is voltak ötletei, hogy vajon miket mondhat majd. Vagy talán meg sem szólal, hanem cselekszik. Minden csak a Chuck nevezetűn múlik, ő pedig felvázolja a lehetséges lépéseket. Sokszor nem gondolkodik előre, hanem ösztönösen tesz mindent, de akkor jónak látta átgondolni mindent. Idő közben újra előre nézett, aztán válaszra várva ismét a mellette ülő felé fordította a fejét. Ha ár ilyen módon viselkedik vele, amit csak 'bunkó paraszt' jelzővel lehetne illetni, akkor ezt szándékozik visszaadni. Ritka az, ha visszasüllyed erre a szintre, de már tényleg nem abban a z állapotban van, hogy mindent elnézzen.
-Mondd... vannak neked barátaid?- teszi fel a mindent eldöntő kérdést. Erre is hat-nyolc változatot lejátszott a fejében, így szinte mindegy mit válaszol, neki is lesz mivel visszavágnia. Hirtelen jut eszébe, hogy valamit a végéről lefelejtett, de nem tartotta problémának, mert egy kis hatásszünettel sokkal jobban megkapja majd az üzenetet belőle.-Mert ilyen viselkedéssel kétlem...-mondta kis végül a szín tiszta igazat. Vagyis amit gondolt. Ami a szívén, az a száján; ezt újra kamatoztatta, de nem kedves megérő módon, hanem úgy, ahogy az előző szavakat kapta.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. december 24. 20:37 | Link

Sharlotte Johanson


Nem lehet mindig a múltban élni, el kell engedni. Nem ugyanazt jelenti egyszerűen visszatekinteni a szép emlékekre, vagy hogy csak azon töprengeni, hogy mit rontott el az ember és mit nem. Eljött egy újabb mérföldkő Chuck életében, tovább kell lépnie és nem szabad a múlton egészségtelenül sokat gondolkodnia; a sírba vinné és azt nem akarhatjuk.
A cél érdekében befejezi sajátos gondolatmenetét, részben azért, mert rádöbbent a hibájára, na meg társaságot kap a játszótéren. Úgy tűnik, hogy a csípős, hűvös idő másnak sem szegi kedvét a szabadban való barangolástól. Chuck nem válaszol túl szűkszavúan, de rájön, hogy lehetne egy fokkal barátságosabb is, elvégre ha elszigeteli magát a külvilágtól, nem nagyon fog barátokat szerezni a meglévő kevésen kívül.
- Tehát a nevem kimondása és a szűkszavúságom azt jelenti, hogy bunkó vagyok? Kettőnk közül ki van felháborodva ok nélkül? Egyébként szerintem nem mondtam semmi különöset, nem hogy goromba voltam. - tisztáz saját részéről magabiztosan, ám hangjában nem cseng semmi rosszindulat, nem úgy, mint a másik fél hangjában.
A lány következő rosszindulatú kérdése elég bántó, de Chuck nem fog összekuporodva sírni, mert megbántották; keményebb ő annál.
- Képzeld, vannak... De ha szerinted ilyen bunkó vagyok, akkor mi a ******ért érdekel? - mondja kicsit több indulattal a hangjában, majd a lányra néz, mert nem érti a logikáját; de hát ilyenek a lányok. A barát szóról eszébe jut Laura, Liz és Gábor, no meg persze Loise is, de iránta egészen mást érez...
Hirtelen elkezd azon gondolkodni, hogy furcsák ezek a lányok és teljesen máshogy gondolkodnak, mint a fiúk. Ez a lány is felkapta a vizet azért, mert Chuck "csak" köszönt neki és bemutatkozott, nem ugrálta rögtön körbe, igényel-e esetleg egy párnát a formás hátsó fele alá, hogy meg ne fázzon, mert a barátja nem örülne neki ma este... Inkább tereljük át a szót más témára. Annak érdekében, hogy Chuck nehogy boldogtalanságot okozzon, megszólal magától és nem kérdésre válaszol egy kis szünet után.
- Akkor most mi a bajunk egymással? - kérdezi, mert nem tud kiigazodni a szituáción: addig világos, hogy rossz kedvében nem volt bőbeszédű és ezzel az eget rengető bűnnel kiverte a biztosítékot a lánynál. Igazából nem nagyon érti ezt a dolgot, de kíváncsi a lány reakciójára és hátha ezután még valami jót is ki lehet hozni ebből a helyzetből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 25. 11:59 | Link

Chuck

Ahogy szokott, elindult egy céltalan sétára. Hosszú ideje először, tehát jelentősége is volt. Nem volt olyan nagyon jó kedvében, mert akkoriban nagyon összejöttek neki a dolgok, de a hamar észre vett beszélgetőtárs még rá is tett egy lapáttal. Már a köszönés és bemutatkozás kiakasztotta a lányt. Persze nem volt semmi rossz a nevében, csupán az, ahogy kimondta azt. Vagy talán abban sem, csak ő belelátta. Kétszer méltatta csupán arra, hogy megszólaljon és ezt a fiúhoz irányítsa, de az arra kapott válaszok után csak hallgatott. Nem volt kedve válaszolni, de tovább nézett a srácra. Hidegen és mélyen a szemébe. Az utolsó kérdésre azonban már válaszolnia kellett. Pár pillanat alatt összeszedte a gondolatait, aztán nagyot sóhajtott. Szemét a földre irányította, majd kedvesebben vissza oda, ahol addig tartotta.
-Semmi...-pár másodperc kihagyással szólalt meg újra.-Bocs, csak összejöttek mostanában a dolgok és rajtad adtam ki.-mondta kissé megbánó hanglejtéssel. Onnantól azonban nem volt már ötlete, miről is beszélgessenek, így muszáj volt egy kicsit gondolkodnia. Sok időbe telt, hogy eszébe jusson egy alapvető kérdés. ~Hányadikos és melyik házban?~ ahogy rájött kisebb sóhaj után meg is kérdezte.
-Melyik ház diákja vagy...- megint pár másodperc-...és melyik évfolyamon?- kérdezte immár teljesen kedves hangon. Hogyan és miért azt nem tudta, csak annyit, hogy elszállt a haragja. Semmi nem maradt, egy apró kis szikra sem. Ennek pedig nagyon is örült, mert senkivel sem szeretett rosszban lenni. Legalább beszélgetést kezdeményezett, nincs abban semmi rossz. Persze ha a másik fél nem akar trécselni, akkor felkaparja magát a hintából és hazamegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. december 25. 12:50 | Link

Sharlotte


Tényleg nem jó a múlton gondolkodni, legalábbis túl sokat. A legjobb ha csak visszaemlékezünk a szép emlékekre és továbblépünk új élményekre szomjazva az élettől. Szerencsére erre Chuck is ráébredt nem is olyan régen; nem volt egészséges, ahogyan gondolkodott. Most viszont ne ezzel foglalkozzunk, hanem a játszótérrel, no meg, hogy a fiú nincsen egyedül. Kapott egy pillanatnyi társaságot, egy elég ideges, feszült lány társaságával jutalmazták meg.
- Előfordul. - zárja le a vitát és örül, hogy a lány belátta, nincsen igaza. Ez egy furcsa kezdés volt; szexi lesz, ha ezután akarnak egy jó, szaftosat beszélgetni. Valahol el kell kezdeni, semmi kétség.
Ezután Chuck is a kifejezéstelen arcról a barátságosabb formára vált át, de nem fogja körbeugrálnia másik félt, azt már nem. Csak egy valakinek akar minden szempontból tetszeni... Ránéz a lányra és meg kell állapítani, hogy nem néz ki rosszul, de ennél többet nem mondhat, mert már megvan az a személy, akiért dobog a szíve örökkön örökké; inkább befejezem a nyálaskodást és haladjunk tovább. Sharlotte-nak kicsit metálos beütése van, de lehet, hogy ez már Chuck sara, hiszen ő mindenkiben a jót, vagy a jó zenét látja; már amennyire  lehet. Ez után csend következik, viszont ezt követően nem sokkal a lány végül feltesz két kérdést, amelyekre roppant egyszerű a válasz, de biztosan ő is csak biztosra akar menni.
- Tippelj... Rellon - bizonyára a lány valami hasonlóra számított, legalábbis biztosan nem Levitára vagy Navinére, maximum Nirvanára...
- Másodikos vagyok. Na és te? - válaszol, majd kérdez vissza, mint ahogy azt illedelmes embereknél szokás, csak ki ne szabaduljon a szörnyeteg, mert az elől nincsen menekvés. A lényeg, hogy a lánynak nem kell tartani semmitől, Chuck nem eszik lányokat, csak ha kifejezetten megkérik rá, de az esetek 99%-ában nem így történik,csak egy egyszerű torokharapás, mintha holmi vámpír lenne. Szerencsére nem vérevő, hanem egresszív ragadozó, aki csonttöréssel bénítja meg ellenfelét, aztán pedig végleg elpusztítja. Lehet, hogy bűn volt hagyni a szüleinek, hogy küzdő-sportoljon és tökéletesre fejlessze a tudását ezen a téren... Sajnos ezzel is rengeteg embernek fájdalmat okozott, kérve-kéretlenül. Legjobb példa erre a nyáron megtartott bajnokság, ahol megint megvédte a dobogó legfelső fokát, nehogy illetéktelen személy lépjen a helyére.
- Szereted a zenét? Bocs... ez hülye kérdés. Milyen zenét hallgatsz? - teszi fel a kérdést, ami nála nagyon sokat jelent, mert a bunyón kívül csak a zene foglalkoztatja, na meg persze Loise, de ez nem fontossági sorrend. A lányért bármelyik foglalkozást odadobná, de az úgy nem lenne jó, mert nem lenne teljes az élete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 14:02 | Link

Chuck

Valóban nagyon sokat gondolkodik, de ennek nem látja még kárát. Majd talán egyszer, mikor már több lesz az üres, semmitmondó gondolata, mint az értelmes és a helyzeteket értékelő idea. De ez van, az élet is megy tovább, úgy ahogy minden, és sokszor elfelejti hol is van, mit is akar, mert a gondolataiba mélyedve megszűnik a külvilág. Olyankor mindent átlát, és sokszor azt is, amit nem akart. Akkor is átlátott pár kicsit sem kellemes helyzetet, ezért nyugalomra volt szüksége. Sétálni indult, és végül a játszótéren kikötve talált ugyancsak nem kellemesnek induló társaságot. Aztán belátta, hogy kissé túlreagálta a dolgot, és onnantól egy nyugodtabb, viszonylag barátságosabb beszélgetésben reménykedett, már ha a másik félnek sincs ellenére. Kezdésképp érdeklődött a fiú házbeli hovatartozásáról, amire olyan választ kapott, amire számított is. Igencsak Rellonoshoz illő viselkedés, amit produkált. Annak idején őt a Navinébe osztotta be a süveg, amit jónak is látott, de attól még változhat a véleménye. Ahogy a zöld srác visszakérdez, szinte gondolkodás nélkül válaszol.
-Navine, 2. évfolyam...bár...4.-nek kellene lenni, de hát...-befejezte mondandóját, majd ha érdeklődne a beszélgetőtárs, akkor kifejti, addig nem akarja esetleg untatni a sztorijával. Nem igazán kedvelte az olyan helyzeteket, amikor a beszélgetés egyoldalú, és valamelyik fél esetleg szenved is közben. Várt, gondolkodott, de nem kifejezetten elmélyülve, csak a helyzetet mérlegelve. Aztán olyan kérdést kapott, amire nem igazán számított. Gondolatait összeszedve próbált kinyögni valamit.
-Hát.. mindenfélét.. metál, a pop, rock, disco, rap, de az olyan Justin Bieber meg hasonló kaliberű izéktől a hányinger kerülget...- tette hozzá a végén a lényeget. Összefoglalva szinte bármi, csak a nyáladzó egérhangú tinibálványokat nem tudja tolerálni. Az nem is zene...-És Te?...- kérdez vissza szinte rögtön. Már tényleg érdekelte, hogy vajon miért tehette fel ezt a kérdést a mellette ülő, mert nem túl beszélgetésindító jellegű volt. Semmi baja nem volt persze vele, de kicsit furcsállta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. január 1. 22:03 | Link

Endre

Január 1. délután

*Szenteste óta havas az idő, de ez nem érintette a professzorékat, mert szokásosan Lengyelországban karácsonyoztak, csak 1-jén értek vissza. A kislány, ahelyett, hogy elfáradt volna még játszani is szeretett volna. Lengyelországban sokkal hidegebb volt, mint nálunk, és ott már elolvadt az összes hó, így érthetően tetszett neki a táj, amikor megérkeztek. Még csak 4 éves lesz, minden évben lenyűgözi a hó, minél nagyobb és frissebb, ő annál jobban élvezi a benne való játékot.
Végül sikerült rávennie az anyját, hogy ebéd után, de még sötétedés előtt kimenjenek a játszótérre, ahogy hétvégén szoktak. Sajnos iskolaidőben nagyon ritkán érnek rá, így kicsit nehezen, de beadta a derekát. Egy alapos (Jagelló földhöz szokott) beöltözést követően elindultak a hófödte bagolyfalvi játszótérre, ahol a kislány a játékokkal nem törődve egyenesen a hóba vetette magát. Ez nem feltétlen baj, hiszen nem örülne az anyja, hogy ha véletlen lecsúszna valamelyik játékról.*
- Riri, ne legyél sokat a hóban, nehogy átázzon a ruhád! *Lehet, hogy más szülő vízhatlanító bűbájjal látta volna el a ruhát, ám Véda nem híve ennek, a gyereknek meg kell tanulnia, hogy mit lehet bűbájjal, és bűbáj nélkül csinálni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 1. 22:56 | Link

Véda

Az újév beköszönte nem hozott egyebet, mint fej-és torokfájdalmat, enyhe lázat és ágynak döntött Endrét. A fiú legszebb reményei között szerepelt ugyan meleg takaró, és puha ágy, de nem betegséggel képzelte mindezt el, így nem találta túl romantikusnak a helyzetet. Kék sáljában mutatkozott egész nap, hatalmas szürke pulóvere alatt még kettő kisebb is megtalálható volt, farmere pedig - bár sosem vallaná be senkinek - fekete jégeralsót bújtatott, ami oly mágikusan melegítette legyengült testét. Ritkán vette fel, utálta végighúzni lábán a tapadós anyagból készült lányos darabot, de most annyira fázott, hogy nem volt opcionális választási lehetősége. Úgy érezte, ha nem veszi fel, meghal. Az egész délelőttjét ágyban töltötte, űrhajós könyveit bújta, majd ábrándjaiba szunnyadva, rémálmainak hatására ébredt fel több ízben is. Ebédidő lehetett már, amikor ismét felriadt a rossz képek sorából, és úgy döntött, hogy tesz egy próbát: friss levegőt szív, hátha az segíteni fog. Édesanyja esküszik a kinti, gyógyító levegőre, és bár most senki nincs, aki vigyázzon a nagyra nőtt - de betegen kisfiúnak látszó - fiatalra, ő maga azért megpróbálkozik ezzel a kihívással, és átválogatva ruhatárát melegebb, betegekre szabott darabok után nézelődve kell szembesülnie azzal, hogy nem bővelkedik előzőleg felállított mércéjének megfelelő ruhákkal. Bakancsba és fekete meleg kabátba bújva indul el az áhított gyógyulás - remélhetőleg gyors - útján, és már az első léptek megtétele után arra gondol, hogy ez egy nagyon rossz ötlet volt, az orra is folyik, a feje is fáj, teát és ágyat, de sebesen. Kár, hogy már a falu határát súrolja, ha nem így volna, talán tényleg visszafordulna, és a navine felé tartana ahelyett, hogy céltalan bolyongását teljesítse be. A falu házai mellett elhaladva veszi észre a még sosem látott játszóteret, ahol még ha nincs is telt ház, egy kislány és anyukája nagyon jól szórakoznak. Legalábbis úgy tűnik, élvezik egymás társaságát, illetve a környezet -és természet adta lehetőségeiket. Endre eleinte csak nézi a bizalomgerjesztő párost, majd lassacskán odaérve integet a kislánynak, és udvariasan köszön aggódó anyukájának.
- Szép délutánt kívánok! - mondja, még biccent is, és egy kedves mosoly is elcsíphető arcán. - Gyakran járnak ide le?
Még nem ismeri egyik felet sem, és a tanárnőről sem tudja, hogy tanárnő, de gyorsan, és nem átgondoltan kimondott kérdésére hamar saját maga is választ ad. Egy kisgyermekes anyuka vajon gyakran jár játszótérre? Ó, Endre!...
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 2. 10:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. január 2. 00:15 | Link

Endre

*A kislány teljesen fel van pörögve, már a sapkája is vizes, annyira belefúrja magát a hóba, körülbelül 3 perc alatt 8 hó angyalka jelent meg a hóban, Véda már csak mosolyogva rázta a fejét. Javíthatatlan, kis csibész a lánya, de legalább nem lesz nehéz elaltatnia este. Már csak erre is nagyon jók a játszótéri látogatások. Annyi hátránya ugyan van, hogy ilyenkor általában mindig kitérőt is szeretne tenni a kislányka a cukrászdába, meg az ajándékboltba, meg az ég tudja még, hogy hová. Ez a kettő mindig felmerül, de valamikor egész extrém helyeket talál ki, mint a hangszer bolt, meg a kocsma. A hangszerbolt még valamilyen szinten érthető is, hiszen a nővérei mind a ketten egész jól értenek a hangszerekhez, de a kocsma? Igaz, az egyik nővére nem biztos, hogy éppen a leghatározottabban utasítja el az ott árult nedűket, viszont minden kétséget kizáróan nem vitte ilyen helyre, és nem beszélt ilyen dolgokról a kicsivel.
Végül arra a következtetésre jut, hogy el kéne kezdeni lemozogni az ünnepekkor felszedett plusz kalóriákat, és erre a legjobb mód, ha egy picit futkározik a gyerekkel. Az egészséges kezével gyúr egy hógolyót (szigorúan nem jéggé), és a kislány felé hajítja, aki nevetve felsikít, és egy másikkal megdobja az anyját, miközben tovább kacarászik.*
- Ha visszamentünk a kastélyba, jól megfürdesz egy nagy kád meleg vízben! *Mondja miközben lesöpri a havat a sapkájáról, mert nem szeretné, ha az övé is elázna. Ekkor hátulról egy hangot hall. Meglepődött, hogy egy férfias hangot hall, hiszen az apukák nem nagyon járnak errefelé, ilyenkor meg pláne nem. Lassan megfordul, miközben hátba kapja egy hógolyó. *
- Szép délutánt! *Köszön vissza egy kicsit meglepődötten. Egy fiatal fiúra egyedül pláne nem számított. Picit szétnéz mellette, hogy esetleg nem-e lapul a háta mögött egy kisgyerek, vagy valahol a közelében nem futkározik, de végül arra a következtetésre jut, hogy határozottan egyedül érkezett ide. * - Mondjuk... hetente, ha tehetjük többször. És te? * Kérdezi, bár fura egy kérdés volt, hiszen ha egyedül van nem sok semmit tud itt csinálni. Vivien jól elvolt a hintán, meg mindenféle virágokat lövöldözött a pálcájával, de az Vivi volt.* - Itt laksz a faluban, vagy nálunk tanulsz? *Teszi fel a következő kérdést, miközben ezúttal a haját súrolja egy jéggé gyúrt hógolyó.* - Kicsim, nem szabad ilyen keményre gyúrni, mert veszélyes! *Utasítja a kislányt, aki azonban nagyot kacag, és ismét az anyjához vág egy kőkeményre gyúrt hógolyót. Anyukája ekkor a fiút figyelmen kívül hagyva odamegy a kislányhoz, elmagyarázza neki, hogy nem szabad ilyet csinálni, mert veszélyes, emiatt most visszamennek a kastélyba, és korábban fekszik le.A kislány némi hiszti után belement, elbúcsúztak Endrétől, és pár perc múlva eltűntek a kastély ajtaja mögött.*
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. február 17. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2013. január 2. 16:44 | Link

Sharlotte Johanson


Érdekes beszélgetésbe csöppenünk; eleinte elég barátságtalanul viselkedik mindkét fél, aztán végül megenyhül a szívük és elkezdenek viszonylag normálisan beszélgetni. A lány válaszol: navinés és másodikos. Viszont valamit nem ért, ezért meg is kérdezi.
- Hogy hogy kéne? Megbuktál, vagy mi? - kérdezi kicsit értetlenkedve. Chuck hamar a kedvenc témájára vált, a zenére. A lány jó műfajjal kezd, aztán folyamatosan csökkenti a színvonalat, amely elkezd zuhanni és végül menthetetlen állapotában meghal. Chuck azon kezd gondolkodni, hogy egy ember hogyan szerethet ennyi műfajt, aminek jó része meg sem felel a zene fogalmának; de hát, ő tudja mit szeret, ezt csak ő döntheti el. A lány visszakérdez, ezért Chuck válaszol, ha már felteszik neki is a kérdést.
- Hát én dióhéjban Punk-rock, metál, nu metal, metalcore és death-metal rajongó vagyok. Van egy bandánk is, amivel korszakváltásra készülünk... - hamar rájön, hogy be kéne fogni, mert a részletek nem érdekesek és fölösleges azzal traktálni a másikat, ami több, mint valószínű, hogy nem érdekli. Most jöjjön valami más téma. Nem kell túl sokat gondolkodni, hogy feltörjön hősünkben valami nagyon elmés.
- A sporttal hogy állsz? - teszi fel a kérdést kíváncsian, mert érdekli a válasz. Hirtelen eszébe jut, hogy a koncert után két nappal barátaival kipróbáltak egy nagyon jó mugli sportot, amit focinak hívnak és ilyen furcsa szerkóba kell átöltözni, még sisakot is kell viselni. Rögtön megtetszett Chuck-nak, mert elég agresszív sport, szinte mindent lehet benne. Nekimenni a másiknak, lecsapni, stb... Egyszóval király volt, jól kifáradtak, ez is örökre szóló élmény marad. Kedvence akkor is a szervezett bunyó marad, abban az egyben verhetetlen... Ismét elkalandoztunk, térjünk vissza a játszótérre Sharlotte-hoz. Kezd elég hűvös lenni, hűvösebb a kelleténél. Újabb témán gondolkodik, viszont úgy érzi, lassan fel kéne állni és sétálni, mert fázik a hátsó fele. Még bírja a hideget egy kis ideig, de nem túl sokáig, majd valamikor feláll. Zsebre dugja ismét a kezét; azért hűvös van pulóverben. Hiába, a Metallicás minta sem védheti örökké. Tetkós, izmos teste meg aztán végképp nem, csak a háj melegít. Na jó, nem ártana valamiről beszélni is, nem csak a gondolatokban merengeni.
- Mivel foglalkoznak a szüleid? - ez az ártatlan kérdés egy kis gondolkodás után kicsit gáznak hallatszik. Na mindegy, most már nem változtathat a kimondott szavakból formálódott kérdéseken. Az ő anyukája valószínűleg most is a Minisztériumban húzza az igát, apja meg még külföldön "metálkodik" és ezzel sokszorosát keresi, mint felesége. Sebaj, az a lényeg, hogy sok pénzt visz haza. Furcsa, hogy Brian a basszust szolgáltatja, Chuck pedig szólós és énekes; érdekes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 16:10 | Link

Chuck

Az egyik alapkérdésre adott válasza megint olyan reakciót vált ki a másik félből, amit várt. Értetlenkedés, igen. Senki sem fogja fel ennyiből, hogy mit akar kifejezni, de érdeklődik, ezért el is mondja neki.
- Mielőtt ide kerültem, mugli iskolába jártam, ahol igen, megbuktam - mondta ki már könnyedén. Régen szégyellte magát az ilyesmiért, de az elmúlt. Akkor már teljes nyugodtsággal mesélt a múltjáról. Mindenről, amit megtett, mert hiába akarná titkolni, az akkor is megtörtént, és nem lehet vele semmit sem kezdeni. Gondolatmenete végére érve kap egy kicsit furcsa kérdést, amire szinte azonnal válaszol. A fiú arckifejezéséből nem szűr le semmit, de nem is akar. Visszakérdez, majd miután a választ megkapta, egy mosollyal konstatálja a dolgot. A 'banda' szóra szemében megcsillan az érdeklődés, de inkább nem szól semmit, csak magában csodálkozik tovább. Az jól megy neki, látatlanban is. A beszélgetés továbbvitele érdekében teszi fel a másik fél kérdéseit, melyre a lány szívesen válaszol.
- Mugli sportok köréből is van, amit szeretek, de inkább a kviddics az, amit meg lehetne említeni - egyszerűen imád repülni, és közeljövőben terve volt, hogy még akár játékos is lesz. De az még titok, amit a jövő tartogat számára, és ő a jelenben él, az a fontosabb. A visszakérdezést, megint csak nem tudja megállni.- Te? - hangzik ez az egyszerű szó, ami mindent kifejez. Tekintete kicsit elkalandozik, mindenfelé a játszótéren, míg a választ várja. Rátörnek ismét a nemrég elüldözött kis kori emlékek, de próbálja figyelmen kívül hagyni őket. Ennek érdekében tekintetét is visszaemeli a Rellonosra, és ismét válaszol neki.
- A minisztériumban dolgoznak, aurorként - ezt már gondolkodás nélkül mondja, de nem kérdez vissza, csak egy olyan kérdő tekintetet vet a másikra, amiből le tudja szűrni a kérdést. Ha meg nem, akkor majd mondja, de addig talán ennyi elég lesz. Gondolatai addig is megint elkalandoznak. Inkább a furcsa helyzet felé. Először hogyan álltak egymáshoz, most pedig itt van, beszélgetnek... Most érezte, hogy visszatérhet az előző témára.
- Említetted az előbb, hogy van bandátok... - megint a kérdő tekintetét vetette a fiúra, nem fejezte be a mondatot. Ebből rá kell jönnie. Vagyis Sharlotte szerint rá kell jönnie, hogy kicsit többet akar róla megtudni.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 8. 07:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 6. 16:33 | Link

Geri ^^

~ Apa szokás szerint alkot, anya olvas, Milán pedig lusta. Oké, hogy vasárnap van, de ez már pofátlanság. Unalmasak. Vasárnap van, ilyenkor élni kell! ~
Ezzel a mondattal és a nyakába kötött sárga, cicás sállal lépett ki a kislány a házból, hogy kezdjen magával valamit. Nem sok ötlete volt, hogy mégis mit lehetne kezdeni. Amikor elindult, arra gondolt kihívja játszani Zsófit, de az anyukája azt mondta, barátnője csúnyán megbetegedett, így most pihennie kell, már az apukáját is megfertőzte, ami Auróra néni szerint egy fiúnál "halálos" betegség. Nagyon reméli, hogy Gergő nem lesz nagyon beteg soha, mert akkor nem fog beszélni vele. Ezzel az elhatározással elindul a fiúhoz, hogy ezt közölje vele és kihívja játszani, de két házat megtéve meggondolja magát. Ha most kihívná a fiút, a fiú megbetegedne, és akkor nem beszélne vele többet. Nem! Geri maradjon csak szépen otthon, melegbe és legyen egészséges.
Inkább a játszótér felé veszi az irányt, ha már kijött, legalább hintázik egy kicsit. Persze nem rendesen, hogy leül és hajtja magát, mert akkor felfázna, amit nem szeret. Helyette a hintába áll és úgy kezdi el lökni magát, hogy magasabbra és magasabbra jusson. Mivel unatkozik, és nincs meleg, ezért énekel is, a kis kece lányom dallamára, mindent, ami az eszébe jut, így a végén egy igen érdekes dal kerekedik ki belőle, de mivel nincs itt senki, ezért nem hiszi, hogy bárki is furán nézne rá, attól függetlenül, hogy a lánynak egész szép hangja van.  
- Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt kiskacsa fürdik fekete tóba. Télen könnyen megfagy Piton prof karvaly orra. Stockworth bácsi nagyon okos, titokban egy újabb varázslatot okított. Arany a vérem, ezüst a szívem, bronz a körmöm színe. Egyszer egy királyfi mit gondolt magába, vér szerint bizony Krise a kicsi lányka. Zúúúg a Volga. Anyámhoz készül Lengyelországba.
A végére egyre hangosabban énekel, majd az utolsó mondat végén elrugaszkodik és kiugrik a hintából, hogy a csúszdának és a mászókának is meghajoljon. Olyan unalmas, hogy mindenki le tudja foglalni magát csak ő nem. Elhúzott szájjal néz körbe, majd indul meg a mászóka felé. Azért egy mászás még belefér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 6. 18:05 | Link



Bizony, bizony már csak egy hónap és már az iskolába fogok járni, ami egyben azt is fogja jelenteni, hogy 14 leszek. Az már olyan nagy szám. Már nem leszek kisgyerek, és ezt mindenki érezni és tapasztalni is fogja. Nem fogok sírni semmin, könnyen veszem majd az élet akadályait, mint egy nagy gyerek.  Bár azért remélem segíteni fognak a barátim, meg Janey és Vincent és Wood is. A barátokról jut eszembe, Endre küldött nekem vissza választ a baglyomra. Annyira, de annyira boldog voltam. Woodnak szerencsére ne volt igaza és Endre nem felejtkezett el rólam, aminek tényleg nagyon örülök és örültem. Remélem ha navines leszek, akkor egy szobába kerülünk, mert akkor nagyon sokat beszélgethetünk és én szeretek vele sokat beszélni. Szóval visszatérve a levélre. Nem – sajnos – nem írt túl hosszú választ Endre, csak annyit, hogy mikor találkozzunk. Én pedig leírtam, hogy hova jöjjön: Gyere a 27-es házba, ott lakom én.
Hát igen. Ez sem volt túl hosszú válasz, de hát erre mit írhatnék? Ebben a levélben – amit Endre remélhetőleg már meg is kapott – nem kértem újra bocsánatot, mert úgy voltam vele, hogyha válaszolt, akkor az azt jelenti, hogy minden rendben. Legalábbis nagyon remélem.
Amúgy mostanában egyre többet mozdulok ki. Már annyira nincs is hideg és egyre több ismerősre teszek szert. Ezért úgy gondoltam, hogy a mai nap sem maradhat ki a hintázás. Hátha találkozom véletlenül Hellával és beszélgethetek vele, ahogy Wood javasolta. Bár mostanában nem nagyon gondolok rá és nem érzem úgy, mintha szerelmes lennék. De szívesen találkoznék vele. Eddig amúgy sem volt lány barátom. Legalább most lenne. Tehát le is megyek az emeltről és felveszem a cipőmet. Szerintem nem fogok fázni, mert egy vastag pulóver van rajtam és arra még veszek egy kabátot is. A lábam meg amúgy sem szokott fázni, szóval nem kell harisnya. Meg milyen gáz lenne már, ha fiú létemre harisnyát húznék. Nem? Ez lényegtelen. Tehát felhúzom a bakancsomat és még mielőtt kilépnék a házból, közlöm Janey-ékkel, hogy elmentem. Kinyitom az ajtót, aztán iránya játszótér. Az a nagy szerencsém, hogy nincs túl messze innen a játékok világa, ezért nem is kell sokat gyalogolnom. Pár perc alatt már meg is érkezem a helyszínre és rögtön megpillantok egy lányt a mászókánál. Odamegyek hozzá és megállapítom, hogy annyi idős, mint én, szuper!
 - Szia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 6. 18:41 | Link

Gergő ^^

A nagy csendben való mászókázás nem olyan vicces, de kezd egészen hozzászokni. Bármit, csak ne kelljen otthon lennie. Olyan unalmas, amikor az emberek nem csinálnak semmit, csak léteznek. Viszont ez az az állapot, amikor senki sem sejti, hogy valaki megszólítja, így van ezzel a lány is, azonban, amikor megszólítják, annyira meglepődik, hogy még kapaszkodás előtt hátrapillant.
- Áááá!
Ez nem volt a legjobb ötlet, mert a hirtelen mozdulattal kiesett az egyensúlyából és egy szép, már-már filmbeillő esést mutatott be. Nem történt persze komolyabb baja, de egy pillanatra azért lefagyott, sikerült a fenekére érkeznie, ami azért néhány napig igen sok kellemetlenséget fog okozni neki, ha vacsorához hívják, vagy, ha csak ülni szeretne és nem elég puha a felület.
- Jó csúszós volt az a kapaszkodó.
Nem fog veszekedni, elvégre ő okozta magának az apró balesetet azzal, hogy meggondolatlan volt. Felkelve leporolja a kabátját és a kezeit is, majd a fiúhoz lépve végignéz rajta és kinyújtja a kezét.
- Szia. Lotti vagyok.
Bemutatkozhatna a teljes nevén is, de azt most feleslegesnek gondolja. Olyat a felnőttek csinálnak, neki bőven elég egy név is ahhoz játszani tudjanak egymással. Persze, ha megkérdezi, elmondja, de neki nem olyan fontos, legfeljebb még az, hogy merre lakik, ha át akar menni hozzá játszani.
- Van kedved játszani velem valamit?
Érdeklődik a bemutatkozás után a fiútól. Egészen szimpatikus a fiúcska, szerinte a játékokban is jól benne lesz majd.
- Itt laksz te is valamerre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 6. 20:25 | Link



Megigazítom a fejemen a sapkámat, mert úgy éreztem, hogy nem jól áll. A nyakamban lévő sálat pedig szorosabban kötöm össze, mert nem akarok megfázni. Utálok betegnek lenni, mert akkor nem tudok játszani, vagy normális kajákat enni. És egész nap feküdhetek az ágyamban. Vagy Janey könyveit bújhatom, ami annyira nem is rossz. De lehet, hogyha suliba járnék, akkor minden nap azt szeretném, hogy lázam legyen, meg minden. Bár én régebben is szerettem iskolába járni, most meg hogy varázslatokról tanulok, biztos jobb is lesz. Vagy rosszabb, mert lehet, hogy ez a suli sokkal nehezebb, mint egy átlagos mugli iskola. De majd kiderül.
Ekkor már meg is érkezek arra a helyre, ahol szerintem nyár óta itt voltam a legtöbbet. A játszótérre. Itt mindig találtam játszópajtit, úgyhogy remélem, hogy most sem lesz másképp. Mikor közelebb megy a játékokhoz, a mászókán egy lányt pillantok meg. Méghozzá annyi időset, mint én. De jó, hogy vannak itt olyan „kicsik” mint én. Még sosem láttam őt errefelé, biztos új. Tehát ezért meg is szólítom. Ám ő nem figyel oda, ezért leesik a mászókáról. Én rögtön odarohanok hozzá.
 - Jól vagy? – kérdezem kissé aggodalmas hangon. Eléggé megijeszthettem, ha már így leesett. Na, tessék, ez is az én hibám. Bárkit megismerek, azzal történik valami. De most erre inkább nem szeretnék kitérni, mert nem akarom elrontani ezt a napomat is. Ekkor a lány megszólal, nagyon aranyos, kislány hangon.
 - Gondolom. – felnevetek, aztán ránézek a lányra. Gyönyörű szökésbarna haja van és a szeme pedig kék színű. Akár a tenger. Tényleg szép lány, akárcsak Hella. Bár én eddig mindegyikre ezt mondtam. Mindegy. Remélem amilyen szép, olyan okos is. Feláll a lány és leporolja magát, aztán bemutatkozik. Kezet fogok vele, nagyon puha a kezecskéje.
- Engem Gergőnek hívnak. – mosolygok rá. Eddig szinte mindenkinek a teljesen nevemet árultam el, de most arra gondoltam, hogy minek? Csak egy nevem van, az pedig a Gergely. De úgy biztos nem szólítana. Mindenki a becenevén hívja a másikat, nem?
 - Persze, szívesen játszok, csak mit. Fogócskázzunk, hintázzunk? – kérdezem tőle kedvesen. Tényleg nagyon örülök, hogy rajtam kívül is vannak „kicsik.” Legalább vele tudok játszani, meg minden olyat csinálni, mint egy 12-13 éves. Igaz, hogy Wood is benne van a játékokban, de az nem ugyanolyan.
 - Igen, Janey Forerst-nél. Övé az ajándékbolt. És te? Nem láttalak még erre? Amúgy te mikor mész majd a Bagolykőbe? – teszem fel a kérdéseim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 11. 16:55 | Link

Gergőm

- Persze, annyi folt van már rajtam, hogy lehet ez is rámászik egy másikra. Rossz az egyensúlyérzékem télen. Oda se neki.
Ez nem teljesen igaz, de valahogy ezt szeretné mondani neki. Nem akar felvágni, szó sincs róla, csak nem szeretne puhánynak se látszani. Maga sem érti miért, de szimpatikus neki a fiú első kérdésre már. Ösztönösen megigazítja a szőkésbarna tincseket, nem akar rosszul kinézni. Ez valami furcsa ösztönösség lehet. Maga sem érti miért viselkedik így.
- Szép neved van. Fiús.
Elég furcsán érzi magát. Olyan, mintha udvarolna. Pedig ő olyat nem szokott. Ő és az udvarlás? Miért tenne ilyet? Hiszen még csak tizenkét éves, szóval ez teljesen logikátlan. Biztos csak úgy kicsúszott. Az emberek amúgy is szoktak ilyet mondani, ha csak kedvesek akarnak lenni a másikhoz. Ezt is annak könyveli el, mert ennyi idősen nagyon nem gondol még bele a dolgokba. Majd eljön annak is az ideje egészen biztosan. Bár akkor nem kattogna ezen a kis agya.
~ Fejezd már be. ~
Mintha a vállán ülő ördöggel civakodna, miközben aranyosan mosolyog a fiúra. Nem akarja, hogy butának nézze, valamiért nagyon imponálni szeretne neki. Kezeit hátratéve forgolódik, látszik rajta, hogy zavarban van. Fel kell nőnie még egy kicsit.
- Pedig sokat jártam már erre. Itt lakok a születésem óta, a tizennégyes házban. Felagund professzor és Shanes professzorasszony lánya vagyok.
Régebben érdekelte, hogy miért nem az apja nevét viseli, de amióta tudja a családi titkot róla, azóta már egészen érthető a dolog.
- Jövőre. Mármint nem a most kezdődő tanévben, hanem az utána következőben, szóval két év múlva. Te idén kezded?
Nem lehet idősebb nála, de most örülne, azt mondaná, hogy nem, ő is két év múlva. Elkezdhetné már most is, elég sokat tanult már. A keresztanyukája szerint másodikos szinten van, de csak azért, mert nem tudja, hogy a keresztapukája mikre tanítja, amikor csak ketten vannak. Rafael szerint lemenne hídba a dologtól.
- Melyik házba fogsz kerülni szerinted?
Érdeklődik, miközben a lehetőségeken agyal. Mondjuk hintázni már az előbb hintázott. A fogócskához pedig két ember kell minimum és ők most ketten vannak, így egyértelmű a dolog. Miután a fiú válaszol a kérdésére megböki és elneveti magát.
- Te vagy a fogó.
Az arckifejezését meg se várva fut el a homokozó felé, remélve, hogy a fiú követi majd.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 12. 23:54 | Link

Biancám <3 ^^

Szeretek új emberekkel találkozni, megismerkedni. Főleg akkor, ha az illető velem egykorú és lány. Ugyanis az összes barátom mind fiú. Vagy legalábbis eddig csak fiúkkal találkoztam. Kivéve Hellát és List. Bár velük csak egyszer futottam össze, de szerintem Hellával azért többet fogok beszélni, mint mondjuk Lissel. Vele, sokkal viccesebb minden, meg jókat is nevetünk és nagyon aranyos. Majdnem olyan, mint én, csak lány. Ugyanolyan sokat beszél, sokat mosolyog és vicces is. Szeretem őt, de csak barátilag, azt hiszem. Most pedig itt van ez a leányzó, aki szép is és aranyosnak is tűnik. Meg… a földön csücsül, ugyanis az előbb leesett a mászókáról. Én persze rögtön odasietek hozzá.
 - Hú, akkor jó. Én is sokszor leestem már erről a mászókáról. – nevetek. Ahogy látom tényleg nincs semmi baja, mert nem fájlalja semmiét. Meg ha valami gondja lenne, akkor biztos mondaná és akkor elmennénk hozzánk, vagy hazakísérném. Bár lehet, hogy a szülei lekapnának mind a 10 körömről és lehet, azt hinnék, hogy miattam esett le a lány. Ami részben igaz is, hiszen én ijesztettem meg. Ekkor bemutatkozunk egymásnak és a lány megjegyzi, hogy szép a nevem. Rámosolygok és én is megszólalok:
 - Köszönöm. Neked pedig nagyon szép mosolyod van.
Mit dumálok én?! Azt hiszem én bókoltam neki, ahogy ő is tette. Pedig én nem nagyon értek az ilyen dolgokhoz. Igaz, Vincent már tanított egy-két dolgot, de még soha nem használtam őket egészen mostanáig. Nem gondoltam volna, hogy most jön el az a nap, mikor egy lánynak udvarolni kezdek. Elvégre még csak 13 vagyok… de ki tiltja meg, hogy akkor az embernek ne legyen kedvese? Hiszen nemsokára 14 leszek, ami már nagy szám.
Eztán arról kérdezzük egymást, hogy melyikünk kinél és hol is lakik.
 - Akkor biztos elkerültük egymást. Én nyár óta vagyok itt, mert a nagyanyám ideküldött. Hosszú történet, hogy miért. Ha máskor is találkozunk, elmesélem. - mondom mosolyogva. Egyszerűen nem akar eltűnni az a mosoly. Nem tudom miért.
 - Óh, értem. Igen, én most fogok menni és már nagyon várom. Hú, ha apukád itt tanít a Bagolykőben, akkor lehet, hogy én is a diákja leszek. Biztos nagyon kedves ember.
Bár Janey azt mondta, hogy az a tanár bácsi szigorú, de lehet, hogy kedves, majd kiderül. Mindenestre én remélem, hogy nem fog majd engem utálni. Ezért nem kéne majd nekem bajba kerülnöm. De ha Endrével fogok lógni, akkor lehet, hogy néha-néha elkövetek egy-két dolgot.
 - Hát... Szerintem Levtiás vagy Navines leszek. Eridonos azért nem, mert én nem vagyok nagyon, de nagyon bátor, Rellonos pedig azért nem, mert nem vagyok olyan, mint ők. Tudod, olyan gonoszak, legalábbis azt mondják, hogy ők olyanok. Igaz, hogy Janey is odajárt és ő mégsem gonosz, de eredetileg a Levitában kezdte. Azért remélem, hogy én Navines leszek, mert akkor együtt lehetek a legjobb barátommal, Araczki Endrével. – mesélek a lánynak. Megint túl sokat járt a szám, pedig nem kellett volna. Látom Biancán, hogy valamin gondolkodik. Szerintem azon, hogy mit is játszunk. Ám ekkor gyorsan megböki a vállam és azt mondja, hogy én vagyok a fogó. Elvigyorodom és futásnak eredek. Arra, amerre ő is megy.
- Mindjárt utolérlek! – nevetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 16. 03:36 | Link

Gergőcském <3

- Ezek szerint akkor még nekem is lesz jó pár köröm.
Persze nem szarkasztikusan mondja, tizenkét éves, nem éppen a szarkasztikusság a főerénye. Inkább úgy mondja, mint aki könnyedén beletörődik a sorsába. Nem szeretne leszerepelni a fiú előtt. Nem tudja miért, csak egyszerűen nem. Érdekes dolog a kémia, ezt megállapíthatjuk már ennyi idősen is.
- A hajad is tetszik.
Fene egye meg azt a nagy gyermeki őszinteséget. Nem is érti, hogy miért mond ki ennyi mindent. Nem rá vall, de most már így járt. Viszont tényleg senki, még ő maga sem tehet az ellen, hogy valaki iránt komolyabban érdeklődést mutasson. Sokak szerint amúgy is az első szerelem a legszebb és a legtisztább, így ezek után, ha ebből esetleg az lesz, akkor sem tiltakozik, ha ezen múlik a világ sorsa.
- Ezek szerint mindenképpen találkoznunk kell még. Nagyon érdekel a történeted. Cserébe elmondom én is az enyémet.
Már most várja a következő találkozásukat. Mesélős nap lesz, annyi szent. Mondjuk az ő meséjében még sok a rejtély, amiket szeretne majd az évek során felderíteni. Persze erről még senkinek sem szólt, de lehet, ideje lenne, ha szerezne egy bizalmast, aki segít neki felgöngyölíteni a szálakat.
- Borzalmas és kelletlen alak. Mármint a többiek szerint. Én nagyon szeretem őt. Bájitaltant tanít, eddig három tárgya is volt, de mostanra már csak egy maradt, lehet csak azért, mert anyukám sokat panaszkodott arra, hogy többet van az iskolába, mint otthon.
- Araczki Endre. Hm. Nem ismerős a neve, jó fiú lehet, szoktam tudni azoknak a nevét, akiket az apukám nem szeret…vagy csak nem tanulja a tárgyát.
Igen ez a másik opció és az is biztos, hogy az anyukája nem tanítja, vagy igen, de akkor megint az áll fent, hogy rendes ember. Igen, mindenképpen kell valaki, aki segít helyrehoz a fejében keletkező hatalmas zűrt, és ahogy elnézi a fiú éppen ideális lesz. Futás közben is igyekszik eldönteni, hogy ő-e a tökéletes személy. Csak egy módon döntheti el, méghozzá, hogy hirtelen lefékez és szembefordul a fiúval, majd váratlanul, amikor nem számít rá puszit nyom az arcára.  
- Hm. Te vagy a megfelelő.
Ezt olyan természetességgel jelenti ki, mintha épp kérdezett volna valamit a fiú, pedig erről szó sincs. Reméli, a fiú nem veszi olyan rossz néven a dolgot.
- Én szerintem Rellonos leszek. Az igazi szüleim is Rellonosok voltak és apa mindig azt mondja, hogy olyan vagyok, mint az anyám. De nem vagyok gonosz, ő sem az, csak leleményes vagyok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 19. 18:18 | Link

Biancám <3

A kezdettől fogva szimpatikus volt ez a lány. A szépsége elvarázsolt. De tényleg, gyönyörű, azt hiszem. A haja szép szőkésbarna, kék szemei, pedig mint a tenger. Akár egy tündér. Remélem, nagyon sokat fogok vele találkozni, mert úgy érzem, hogy jó barátok lehetünk. Ekkor Bianca megdicséri a nevemet, mire én az ő mosolyát. És nem is gondolkodtam azon, hogy mondjak neki valami kedveset, ami tényleg furcsa. Hiszen azért magamtól nem jönnek az ilyen dolgok, most meg… Mi van velem?! Ugye nem? Vagy mégis? Nem, az nem lehet, ennyi idősen nem érezhetek ilyet…
 - Nekem pedig a szemeid. Olyanok, mint a tenger. – mosolygok rá egy kicsit félénken, lesütött szemmel. A lábaimmal a földön köröket írok le. És mielőtt ezt kimondtam volna, nem gondolkodtam, ahogy az előbb sem. Ez tényleg csakúgy jön... Komolyan el kell beszélgetnem Vincenttel.
 - Rendben. De előre szólok, hogy az enyém nem valami szép. – biggyesztem le a szájam. Ha Bianca helyébe lennék, akkor tuti, hogy valami szépet akarnék hallgatni az új barátomtól, nem pedig olyat, ahol – szinte – nincs is semmi boldog dolog.  - Ugyanitt, vagy valahol máshol? Mondjuk a tavacskánál, vagy a cukrászdában, esetleg a teaházban? – kérdezem mosolyogva. Elég sok lehetőséget felajánlottam neki, ami nem igen vall rám. Általában ha találkozok valakivel, nem beszélem meg vele, hogy máskor is fussunk össze. Persze itt kivétel Endre, már tudjátok miért. Szóval ez tényleg nagyon furi. És ha már egy fiú meg egy lány elmegy együtt sütizni, akkor az randinak is számíthat nem? Főleg azért, mert én kérdeztem meg a leányzótól, hogy hova is menjünk. Talán rátaláltam életem első és nagy szerelmére? Nos, igen, ez előfordulhat.
 - Óh, na majd megismerem. A bájitaltant biztosan fel fogom venni, mert az fontos tantárgy, nem? Amúgy úgy emlékszem, mintha Janey egyszer már említette volna a nevét, de nem vagyok benne biztos.
Eztán megemlítem neki Endrét.
 - Ő jófiú. – mosolygok rá. – Vagyis nem tudom. Janey azt mondta, hogy neki nem túl szimpatikus, mert a kocsmába jár. De szerintem már nem. Azt hiszem, már van egy barátnője, aki kezdi leszoktatni arról, hogy oda menjen. Pedig az az a hely, ahol megismertük egymást és tényleg jó barátok lettünk, szerintem. De biztos van neki rajtam kívül is haverja, aki annyi idős, mint ő. Talán azzal a fiúval, sokkal több dologról tud beszélni. Na, mindegy. A lényeg, hogy örülök annak, hogy találkoztam vele, különben nem lenne egy barátom se.  – fejem be a kis monológom. Ahh, túl sokat beszélek, pedig nem kéne. Így csak untatom a társamat. Vagy nem biztos. Lehet, örül annak, hogy nyílt vagyok. – És te? Neked vannak már itt barátaid? –
Oké, ez lehet, hogy hülye kérdés volt, hiszen ő már rég itt van és biztos talált már magának olyan embereket, akiket a barátainak nevezhet. Ekkor a lány megböki a vállam és futásnak ered, közben pedig azt mondja, hogy én vagyok a fogó. Elmosolyodom. Ebben a játékban mindig én nyertem, szóval biztos, hogy most sem lesz másképp. Ám az is lehet, hogy a leányzó gyorsabban és jobban fut, mint én. Na, majd kiderül. Ám ekkor Bianca megáll. Mi?! Most feladja? Vagy másik játékot játszunk? Már épp megkérdezném tőle, hogy mi a baj, ám ekkor egy puszit nyom az arcomra, ami jól esett. Először elvörösödöm, majd az arcomon megtapintom azt a helyet, ahol ajkait odanyomta. Ekkor kijelenti, hogy én vagyok a megfelelő. Csak nézek.
 - Tessék? Nem értem... - mondom összevont szemöldökkel. Ekkor áttér még az előző kérdésemre, hogy melyik házba fog kerülni.
 - Majd meglátogatjuk egymást? – kérdezem félénken. Ekkor ránézek az órámra. – Hajaj, nekem haza kéne mennem. Megyünk együtt? Mikor találkozzunk újra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 20. 20:56 | Link

Délután nem esett a hó, és nem is volt hideg, ezért úgy döntöttem felfedezem Bagolyfalva azon részeit, ahol még nem jártam. Lefordultam egy kis utcán, ami -mint kiderült- a játszótérre vezetett. Először arra gondoltam, hogy visszafordulok. Gondoltam, kinőttem már az ilyenekből. Tekintetemmel azért végigfutottam a játékokon. Jobban megnézve több olyan játék is van, ami tökéletes gyakorlószer lehet nekem. Így inkább bementem. Első utam a mászókához vezetett. Elég magas vagyok, így végig le kellett hajolnom, ezért inkább nem itt kezdtem a gyakorlást. Egy másik mászókát vettem észre, ami háromszög alakú volt, és kötélből volt. A nyitott részen bemásztam a közepébe, felemeltem a kezem, és megfogtam az első fokot, ami a kezem ügyébe került. Így csináltam pár húzódzkodást, ami nem volt nagy kihívás, bár a kabát egy kicsit zavart. Amikor ezzel végeztem elsétáltam a mászófalhoz. Körbenéztem, mielőtt bármit is csináltam volna, mert nem akartam, hogy egy gyerek leutánozzon, és valami baja essen. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem figyelnek, hátrébb léptem, és kicsit nekifutva, kábé másfél méter magason megrúgtam a falat, így elrugaszkodva csináltam egy átfordulást. Éreztem, hogy nem volt tökéletes, és mivel ilyen téren maximalista vagyok, ez nem tetszett. Még egyszer nekifutottam, és újból megcsináltam a mozdulatot. Ez már jobb volt. Elsétáltam egy nagy üres térre, ahol ugrásokat, rúgásokat és pörgéseket tudtam gyakorolni, anélkül, hogy bárkinek kirúgtam volna a fogát. Mindegyik mozdulatot többször megcsináltam. Még csak egy hete jöttem el, de máris kezdek kijönni a gyakorlatból. Többet kellene edzenem...
Ezekkel a gondolatokkal indultam el a pad felé, hogy egy kicsit kipihenjem magam, mielőtt újabb mozdulatokat csinálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. január 20. 21:15 | Link

Eric

Ma kifejezetten meleg volt, ahhoz képest, hogy nemrég még esett a hó. Késő délután úgy döntöttem, hogy lemegyek egy kicsit Bagolyfalvára nézelődni, végtére is ha itt fogok tanulni az elkövetkezendő években, nem ártana egy kicsit ismernem a falut.
Elindultam találomra egy úton, úgy sem tudom, mi merre van. Tájékozódni már kiskorom óta jól tudok, szóval egyáltalán nem féltem, hogy nem találok vissza. Hamarosan elérkeztem egy játszótérhez. Nem is tudtam, hogy a varázslóknak is vannak játszótereik. Gyerekkoromban apu gyakran vitt ki játszani, de mióta Magyarországon élek, nem igen volt alkalmam rá. Egy ideig vívódtam magamban, mondván, hogy öreg vagyok én már ehhez, de végül győzött a gyermeki énem, és elsétáltam egészen a bejáratig.
Mielőtt beléptem volna, megpillantottam egy fiút, aki valami edzésfélét csinálhatott, aztán elsétált egy padhoz, és leült. Haboztam egy kicsit, de végül is beléptem a kis kapun, és megindultam felé. Ahogy egyre közelebb értem, ki tudtam venni, hogy a fiú nagyjából velem egykorú lehet.
- Szia - köszöntem, mikor végül is odaértem hozzá. - Maia vagyok. Maia Norwood. De szólíts csak Miának, vagy ahogy tetszik.
Úgy gondoltam, ha már ismeretlenül odamegyek hozzá, legalább illene bemutatkozom.
- A Bagolykő mágustanodában vagyok gólya, és gondolom te is oda jársz, ugye? - csevegtem úgy, mintha csak ismernénk egymást. Nem tudtam csendben maradni, mint mindig, ha jókedvem van, most is folyamatosan beszélnem kellett. Kíváncsian vártam a fiú válaszát, miközben leültem mellé.
- Ugye nem gond, hogy ideültem? - kérdeztem, hiszen utálom, ha valakinek a terhére vagyok.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2013. január 20. 21:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 20. 22:01 | Link

Maia

Nem fáradtam el kifejezetten, de jól esett csak ülni. Egy pillanatra elfeküdtem a padon, de hamar felültem. Hideg volt, és mivel sapka hiányban szenvedek, nem volt kedvem megfagyni. Összekócoltam a hajam, mert a gyakorlatok után mindig hülyén áll. Így olyan hatást kelt, mintha most keltem volna.
Nem kellett sokat várnom, egy lány ült le mellém, és mutatkozott be. Először kicsit meglepődtem, aztán elmosolyodtam.
- Salut! -Használtam a szokásos francia köszönést. -Eric Marius Chabot vagyok. Inkább Eric, de bárhogy hívhatsz. -Mutatkoztam be én is. Nevemet teljesen francia kiejtéssel mondtam, remélem azért értette. A bemutatkozásom többi részén is érződött az akcentus, de azon már nem annyira.
- Én is a Bagolykőbe járok, és szintén gólya vagyok. Pár napja jöttem. -Válaszoltam. Szimpatikus volt a lány. Jókedve volt, és nem törődött azzal, hogy nem ismer, úgy beszélt, mintha régi ismerősök lennénk. Én sem zavartattam magam, nem törődtem azzal, hogy nem ismerem, úgy kezeltem, mint egy barátot. Kérdésére elmosolyodtam.
- Egyáltalán nem baj! -Mosolyogtam rá. Bár még akartam edzeni, úgy gondoltam, hogy inkább ismerkedek. Edzeni bármikor tudok, de nem mindig van alkalmam barátkozni. Mellesleg minimum öt évet itt fogok tölteni, és lehet, hogy jó kondiban leszek, de magányosan unalmas az élet.
- Hogyhogy erre jártál? -Kérdeztem most én a lánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. január 21. 21:18 | Link

Eric

- Te francia származású vagy, nem? - kérdeztem, mikor Eric bemutatkozott és elmondta, hogy ő is Bagolykőre jár. Azonnal felismerem az akcentust, lévén, hogy félig én is külföldi vagyok, bár nem francia, de azért könnyen felismerem a külföldieket.
- Egyébként melyik házba jársz? - fordultam felé. Elsőre levitásnak néztem, de inkább nem akartam hülyeséget mondani, így inkább kivártam, amíg válaszolt. Magamban megállapítottam, hogy én vagyok a világon a leggyávább ember. Még azt sem merem megkérdezni egy diáktól, hogy melyik házba jár. Na mindegy, majd megpróbálok változtatni ezen.
- Akkor jó. Tudod nem szeretem, ha másoknak a terhére vagyok. - mosolyogva fordultam felé ismét. Most már nyugodtan beszélhettem, végre elmúlt az a furcsa érzésem, hogy nem akar látni, hanem inkább egyedül lenne, mint velem. Mindig ilyesféle érzéseim vannak, ha egy ismeretlennel találkozom. Megint a gyávaság jele. Komolyan változnom kellene...
- Gondoltam lejövök egy kicsit a faluba körülnézni, végül is ha Bagolykőn fogok tanulni az elkövetkezendő években, akkor jó, ha ismerem a falut - magyaráztam lelkesen. - És te? Jól láttam, hogy edzettél?
Komolyan kíváncsi voltam. Én sosem voltam egy sportos alkat, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel a sportolás, csupán én nem szeretem csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 23. 17:01 | Link

Maia

Nem tudom, hogy az akcentusomból vagy a nevemből következtetett ilyen gyorsan a származásomra, de egyből eltalálta.
- Igen, francia vagyok! -Mondtam egy mosoly kíséretében. Ezek után sem állt be kínos csend, a lány egyből beszélgetni kezdett. Örültem ennek. -Te is külföldi vagy? -kérdeztem, mert a nevéből arra következtettem, hogy talán angol. Legalábbis így hangzott, de lehet, hogy tévedek.
- Levitás lettem. -Feleltem a kérdésére. -Te melyikbe jársz? -Kérdeztem meg én is. A levitát egyből kilőttem, mert ha oda járna, már találkoztam volna vele még ezalatt a pár nap alatt is. Bár ki tudja, lehet csak mindig elkerültük egymást. Megnyugtattam, hogy nincs a terhemre, aminek hallatán érezhetően megkönnyebbült. Elmosolyodtam, ezzel is jelezve, hogy felfogtam, amit mondott. A kérdésemre kapott válasz hallatán bólintottam.
- Én is ilyen céllal indultam el. Csak aztán kijutottam ide, és gondoltam edzek egy kicsit. Régen capoeiráztam, az akkor tanultakból csináltam pár mozdulatot. -Mondtam el röviden. Ha a capoeiráról van szó képes vagyok órákon át beszélni, de nem akartam untatni a lányt. Ha érdekli valami, és megkérdezi, akkor arra szívesen válaszol, de azért nem csak én akarok majd beszélni. Ilyenkor mindig eszembe jutnak az első edzéseim, amikor vagy engem rúgtak meg, vagy én törtem el valaki ujját. Jó esetben csak az ujját. Azóta sokat fejlődtem, már kicsi az esély, hogy megsebezek valakit.
- Te sportolsz valamit?
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér