36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. november 3. 10:24 | Link

Lily

Érdekes egy manó. Vagy nem tudom. Nem nagyon volt kapcsolatom sose manókkal, így minden, amit mond érdekessé válik. Szóval figyelek rá, mert addig sem a saját gondjaimmal vagyok elfoglalva. A problémakerülés pedig már nagyon jól megy.
- Értem - felelem kissé elgondolkozva, bár őszintén szólva nem teljesen. Ezért is kérdezem meg - fontosnak tartod, hogy mindig... segíts, valakinek? - Megakadok a kérdés közben, mert először azt akartam mondani, hogy szolgálj valakit de mivel ő is segítségnek nevezte, így ez nem tűnik helyesnek. Szerencsére időben sikerül korrigálni a gondolataimat így a kérdés, nagyjából jól jön ki belőlem.
A süti kapcsán elnevetem magam. Mert hát nagyon helyes, hogy így bevallja, megette őket. Jól tette. Azt hiszem. Mert tényleg finom volt. Nekem mondjuk valószínűleg nem tett túl jót. De rendesen beadtam magamnak az inzulin adagomat, úgyhogy nem bajom sem lesz tőle, ha a többi étkezésemkor odafigyelek.
- Rendben. Akkor jó - mondom végül, mert így azért könnyebb. Az iskolai manókat nehéz volt meggyőzni, hogy nem ehetek, akkor sem, ha speciálisan csak nekem csinálták és cukormentes meg mittudomén. Nehéz elmagyarázni ezt olyanoknak, akik nem élnek vele. Hogy nem csak a cukorról szól, hanem a mikorról, a mennyiről, és a hogyantól is.
Aztán engem kérdez, hogy miért vagyok levert, én meg sóhajtok egy újabbat. Nem igazán tudom, hogyan kéne ezt elmagyaráznom egy manónak. Végül inkább visszakérdezek.
- Mennyire értesz a fiúk-lányok közötti dolgokhoz? - a fejem oldalra fordítom és a manót vizslatom. Közben pedig elnyomom a cigit a mászóka-hinta nem is tudom mi ez, egyik kötelén, és a csikket visszateszem a dobozba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. december 7. 18:55 | Link

Angelica.
First snow

A fene egyen meg! Megígértem Angelicának, hogy ha leesik az első hó, akkor ingyen betemethet. Miért is? Nem tudom, kicsit nagyon vidámak voltunk, de nem részegek, Úr Isten, mi még gyerekek vagyunk, nem ihatunk!
Sajnos a csillagaim nélkül vagyok már. Három nap után lehullottak, és végignéztem a saját csillaghullásomat, király volt!
Gyorsan felkaptam magamra Egy jó vastag fekete farmert, fekete pulcsit, és egy nagyon vastag fekete kabátot, meg egy fekete csizmát. Gyászidőszak, meg a fekete melegít. A hajam az még mindig szőke, azt nem akartam visszafeketíteni.
EunSeo nagyon maga alatt van. Naponta két-három levelet kapok és küldök neki, és mindig azt írja, hogy nem képes feldolgozni a történteket. Én se nagyon tudom.
Na de! Azért siettem, mert Ange sürgetett, mert ő már kész volt! Kész! Na mindegy. Gyorsan elkészültem, de nem annyira gyorsan mint 'nagynéném'. Még egy bojtos sapkát a fejembe húztam gyorsan indulás előtt, és hát most itt vagyunk.
Kiterülök a hóba. De rég is feküdtem már ekkora hóban!
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. december 7. 18:56
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. december 13. 18:29 | Link

Bál előtti éjszakás nyünny

Tovább a hszhez!
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. január 10. 22:36
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. december 16. 19:39 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


- Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó - énekeltem, ahogy lassan kitoltam Aniat a babakocsiban Dustinék udvarából és bevártuk a mögöttünk topogok Klarat. A nagylányom bőszen magyarázott, igazából szavakat dobált egymás után, ahogy többször leguggolt némi hóért, amit megpróbált a zsebébe tenni. Azt hiszem neveket is sorolt, még Apucinak is tett el későbbre, mert jó lesz az. Igaza volt, csak én a múltkor rájöttem, hogy nem mindent jó elrakni zsebbe. Beleolvadt egy félig rágott karamell a zsebembe, nem volt olyan boldog meglepetés belőle, mint szerettem volna. Pedig én is a Nyuszónak szántam.
- Brekus, merre vagy? - kérdeztem körülnézve, aztán jól nekiszaladt a lábamnak átkarulva azt és egy hógolyószerű képződményt is ránk olvasztott nevetve simiztem meg a kis sapkás fejét és szedtem össze a földről a fehéret, amit Ania büszkén hajított el, mert minek az neki. Eleve el se jöhettünk volna nélküle, Lewy mérges lenne. De az enyém is eltűnt, eddig reggel még megvolt! Nem fontos, inkább átvágtunk az utcán, hogy lekanyarodva a nem annyira népes játszótérre érjünk. Volt itt egy kisebb domb, amin boldogan csúszkáltak a nagyobbak, Klara pedig csillogó szemekkel bámulta őket meg pár gyereket megpróbált megszólítani is, néha lengyelül, amit nem is igen értettek. Én közben Aniat úgy fordítottam a kocsiben, ő is mindent lásson és a teás cumisüveget is megkapta, hogy kerek legyen a kép. Azt észre sem vettem, hogy a nagyobb lánykám mindeközben egy fiatal zsebéből kilógó kesztyűt elemelt és hozta, bőszen betuszkolni a babakocsiba Ania alá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 16. 21:47 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
Mint minden kisgyerek, a szánkózást én is a családdal kezdtem el. Amikor megszületett az öcsém, már négyen jártunk a magas dombra csúszkálni, amit ő mindig felettébb élvezett. Őt valamiért nagyon vonzza a gyorsaság, és mivel én nem vagyok és nem is akarok semmiféle jónak az elrontója lenni, így amint kicsit nagyobbacskák lettünk, még mindig boldogan kerekedtünk fel a havazásban, hogy újra és újra megtegyük a kaptatót azért, hogy megint leszáguldjunk róla. Csak akkor jutott eszembe, hogy már két éve nem ültem szánkón, mikor a diáktársaim megkérdezték, van-e kedvem velük menni a játszótér melletti földhátra. Én csak hevesen bólogattam egyfajta válaszként, ami legfőképp igent jelentett. Órák után felsiettem a hálókörletünkbe, és a szobámban átöltöztem. A szekrény mélyén találtam egy manósapkát, amit ki tudja hány éve csórtam el Kingától, amolyan „hátha jó lesz valamire” elv alapján. A fejembe húztam, úgyis egy játszótér mellé megyünk, hátha megmosolyogtathatok pár kicsit, majd mielőtt meggondolhattam volna magam, felkaptam a kabátom és a kesztyűm az asztalról, aztán kioldalogtam az ajtón. Ez utóbbit gondosan a zsebembe gyűrtem, mivel soha nem szerettem a kesztyűket, csupán elővigyázatosságból tettem el, hátha hógolyócsatára kerül a sor, amikor igen hasznos lehet. Tempósan sétáltam a Boglyas térig, ahol a többiek vártak rám és együtt elindultunk a dombra. El sem tudtam képzelni, hogy ők honnan szereztek szánkót. Legalábbis én nem hoztam magammal egyet az új tanévre, de lehet, hogy jövőre előre kéne gondolkodnom. Szán híján csak zsebre tett kézzel álldogáltam és beszélgettem a barátaimmal, mivel sokan voltak olyan felkészületlenek, mint én, így amíg arra vártunk, hogy valaki megunja a suhanást, ezzel átengedve nekünk a helyet, valamivel elütöttük az időt. Közben kacagást hallottam a hátam mögül, s mikor megfordultam észrevettem két kislányt és feltehetőleg az anyukájukat. A hóban ott hevert egy árva kesztyű. Gondoltam a kislányé, így felemeltem és utána futottam. Miközben jobban szemügyre vettem a darabot, a zsebembe süllyesztettem a kezemet és rájöttem, hogy azért volt annyira ismerős, mert az az enyém. No, nem mintha bármikor használnám, de egy darabbal egyikünk sem megy semmire.
- Sziasztok! – próbálkoztam először egy köszönéssel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. december 17. 11:05 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


A tél maga lehetne a csoda, de azért már eléggé a fejembe mantrázták anyuék, meg Lewy, meg sok ismerős és még Dustin is, hogy se nekem, se a babáimnak nem tesz jót, ha lazán öltözködünk. Szóval bár Ania nagyon kis öröklős típus, mert pont mint a nővére ő is állandóan vetkőzik mindenhol, sikerült az overált ráimádkoznom és meg is bűvölték neki, hogy mindig kellemes meleget adjon. A kicsi kacsói így is meg-meg pirosodtak a hidegtől, de visszaügyeskedtem rá egy pindur kesztyűt és lassan a cipellőit is. Fél szemmel persze igyekeztem azt is szemmel tartani, hogy a csizmásom merre csámborog, de úgy tűnt minden oké. Mutogatott, nevetett és rágcsálta az ujját, ahogy csúsztak le előtte. Szerencsére senki nem ütközte le, szóval ez megnyugtató.
- Itt is van - magyaráztam vissza a kis saját nyelvén  figyelemfelkeltő angyalkámnak, ahogy az üvegét neki adtam, egyből el is feküdt a kocsiban és a meleg teácskát szürcsölte, néha cuppanva kitépve a saját szájából, hogy ide vagy oda mondjon okosakat, amit leginkább ő ért. Ekkor jött meg a tesó is, ő meg nyűgösen kezdett sírdogálni.
- Miért bántod Ania popsiját? - néztem rá, ahogy láttam a kezeit a babakocsiban. Nem tudtam hova tenni mit csinál, aztán kihúzta nevetve még meg is mutatta hogy üres, majd büszkén visszanyúlt és ott volt a fél pár kesztyű én meg nagyokat pislogtam rá, ekkor jelent meg a lány is, engem meg jól megijesztett.
- Jaj. Szia - köszöntem is azért vissza, mert tudok ám, csak nem váratlanul, olyankor eléggé meg vagyok lepődve. Klara nagy szemekkel nézett rá én meg megláttam a kesztyű párját és a brekimre néztem. - Ez a tiéd ugye? - mutattam a pici kéz felé, ami a fél pár kesztyűt szorongatta. Közben nem tudom utánzott-e vagy eszébe jutott, de ő is mondott egy Sziát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 17. 18:11 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Igen, azt hiszem – bólintottam, miközben jobban megnéztem a gyerekeket. Az idősebbik kétségtelenül hasonlított arra kislányra, akire otthon minden nyáron vigyáztam, mivel a szülei az év azon időszakában nem igazán tartózkodtak az országhatárokon belül. Őt Lujzinak hívták, és végtelenül aranyos volt. Végül elköltöztek Amerikába, mert a szülők megelégelték a rengeteg utazást, ami a munkájukkal járt, így azóta nem láttam őket.  A lánykára mosolyogtam, mikor ő is köszönt, majd meglengettem a nálam lévő holmit.
- Te szereted a kesztyűket? Én nem túlságosan – ráztam meg a fejem, miközben leguggoltam mellé.
- Ő a tesód? – mutattam a babkocsi felé. – Nekem egy öcsém van. Ő sajnos most nincs itt.
Már jött volna a következő faggatózó kérdésem, mikor eszembe jutott, hogy még be sem mutatkoztam. Gyorsan felpattantam és az anyukára néztem.
- Engem Dankának hívnak. A Bagolykőben tanulok – kíséreltem meg egy gyors bemutatkozást. Elég gyakran jártam a faluban. Azzal a céllal, hogy felkutassam az összes jó helyet a környéken. Kalandozásaim során rengeteg emberrel találkoztam, némelyikkel beszélgettem is. Mindenesetre nagyon kevés arc volt, amit látásból ne ismertem volna, a kiscsalád mégsem rémlett, de inkább nem kérdeztem rá. Ha szeretnék, úgyis elmondják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. december 27. 12:58 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


Nem mosolyogtam, mert nem voltam boldog. Az egy dolog, hogy Lewy anyukája néha olyanokat mondd, mintha alkalmatlannak tartana, hogy jól vigyázok-e és beszélek-e a brekiimnek, de ezt tudná, szerintem megint közbe akarna lépni. Múltkor is már ígérgette, hogy elviszi egy délutánra és megbeszéli vele miket nem szabad. Én ezt nem annyira szeretném, biztos nagyon szereti Klarat, hiszen ő a nagymamája, ettől még nem volt jó érzésem, mikor helyettem akartak ezt-azt csinálni.
- Nie - mondta határozottan még rázva is a fejecskéjét. Nem tudom, én már megszoktam, de erre is mindig csak a megjegyzéseket kapjuk, miért beszél néha ilyen nyelven, néha olyanon a kisbreki. Én szeretem, mikor lengyel szavakat mond és úgy szólongatja az apucit, ami nekem megy én is szoktam mondani, tudom milyen jó érzés lehet és szeretném, hogy azt is érezze tőlünk. Neki az az otthoni és én azt akarom, mindenhol úgy érezzék magukat, ahol csak van az ohanánk. - Ania - mondja is a tesó szóra csillogó szemekkel a választ, hogy aztán kicsit erősebben, mint kellene átkarolja a kisebbik vállait és a cumisüveggel nem törődve nyálas puszit nyomjon az arcára. Szeretik egymást, nagyon édes testvérek, talán mert közel vannak korban. - Öc'i - ismétli a minikém a lány után én meg egyből furcsán is meredek rá ahogy vigyorog. Nem tudom értette-e, ha igen, akkor nem is tudja mennyire örülnék én is annak!
- Danka - ismétlem meg a minimnek és mutatok a kezére, hogy most tartsa oda ügyesen az övét, már tanultunk bemutatkozni, oda is adja de csak vigyorog, mire mosolyogva ingatom a fejem. - Ő Klara, de éppen sumákol. Én meg Maja vagyok. Hányadikos vagy? - kérdeztem rá végül, ha már előkerült az iskola kicsit gügyögve a teázó babakocsisomnak. - Én is ide jártam korábban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 29. 11:01 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
Mosolyogva figyeltem, ahogy a kislány válaszolgat a kérdéseimre. A kesztyűs kérdésemre kapott válasz nem tudom, milyen nyelven volt, de a hangzásából a „nem” szóra tippeltem. Kiskoromban engem is tanítgattak más nyelveken. Németül Arnold, franciául pedig Kinga beszélt hozzám, ami óriási segítség volt, amikor iskolába mentem és elkezdtem idegennyelvet tanulni. Miután ez nekem bevált az öcsémmel is így bántak, amiért valószínűleg ő is ugyanolyan hálás lesz, mint amilyen én vagyok. A kicsi töretlenül válaszolgatott nekem, aztán átölelte a testvérét, amiért még jobban elmosolyodtam. Nagyon jó az, ha az ember lányának van testvére, főleg ha ennyire szereti. Klara, Maja és azt hiszem Ania, próbáltam memorizálni a neveiket, ugyan a legkisebbet nem mutatták be, de úgy emlékeztem ezt a nevet mondta Klara, mielőtt átölelte őt.
- Másodikos vagyok, nagyon szeretek ide járni – válaszoltam. Tényleg szeretek a Bagolykőben tanulni, a házam is a lehető legjobb és a légkör is valahogy családias, ami igazán fontos nekem. Meglehetősen igénylem a társaságot, utálok egyedül lenni, errefelé pedig mindig akad társaság.
- Tényleg? Melyik házban voltál? És volt kedvenc tantárgyad? – nem akartam faggatózni, de jelenleg a kis életem meghatározó része az iskola, ezért nagyon érdekel, mások hogyan érezték magukat ugyanezen falak között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 6. 21:20 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


Gyakran megesett velünk, mivel Klara elég közvetlen és édes kislány, hogy csak úgy idegenek próbáltak beszélgetést kezdeni az ohanánkkal. Most leginkább vele, amit nagyon is élvezett, mert hangosan, és kicsit éles hangon nevetett fel többször is. Boldog volt én meg imádom ezt látni, akkor is, mikor nem találja a megfelelő nyelvet. Előfordult, hogy a lengyeleknek meg magyarul felelt. Tisztán ejt ki szavakat és szép mondatokat rak össze viszonylag de még vannak keveredések. Mondjuk ki csodálja? Még nem is olyan nagy breki a maga kicsit több, mint 2 évével.
- Áh, akkor biztos sok barátod is van - mosolyogtam rá a lányra őszintén. Mikor valaki rendes velünk meg ilyen kedves, akkor én is mindig jobban érzem magam és szeretek rájuk örömmel tekinteni. Az viszont nem elmondható, hogy osztozom a lelkesedésével. Én örülök, hogy már nem kell ide járnom. - Tényleg, a most végzettek előtti évfolyamban voltam. Navinés - tettem hozzá azért már elég büszkén, mert mindezek ellenére a házat nagyon szerettem. Klara közben a navine szót próbálgatta, elég sokat hallja, így nem meglepő hogy egy "Tatus" is kicsúszott. - Igen kicsi szívem, ott van az apuci. Ismerik a navinét, Lewy, az apucink, a férjecske a házvezető - meséltem nagy mosollyal, ahogy Klara az ölembe mászott én meg arrébb csúsztam hátha leül mellénk a lány, még iszik egy kis meleg teát a kis kesztyűtolvaj.
- Bocsánatot kérünk a kesztyűért, nem szokott csúnyát csinálni, nem is értem miért hozta el - ingattam a fejem rá nézve, a pinduri meg csak meresztette a nagy, kék szemeit ránk, majd mutogatott a hóra nagyban Dankának magyarázva. - Anioł, anioł - csapkodott a kezébe lelkesen, majd kificeregte magát az ölemből és a cumisüveget nekem nyomva megragadta Danka kezét.
- Azt mondta angyal, azt hiszem szeretné ha csinálnál neki vagy vele a hóban, azt nem tudom, ő is akar-e - néztem kicsit a brekimre, de egyelőre több nem derült ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 7. 18:18 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Szerencsére vannak egypáran – válaszoltam kicsit szégyenlősen, amikor a barátaimról beszéltünk. Azt hiszem a nekem tökéletesen megfelelő házba kerültem. Mindenki kedves, türelmes és vidámak is, de nem nyaggatnak, ha nincs kedved valamihez. Hasonlítanak rám, de lehet, hogy én hasonlítok rájuk, a lényeg mindenhogy az, hogy jól kijövünk. Elmosolyodtam, amikor meghallottam a házam nevét. Ez olyan, mint amikor jókívánságokat hallasz, egyből felvidulsz, én is valahogy így reagálok erre a szóra. Figyeltem a gügyögésre és a beszélgetésre is, amikor pedig arrébb húzódtak, lecsücsültem melléjük én is, remélve, hogy nem zavarom őket.
- Bojarski tanár úr? – kérdeztem rá, amikor összeállt a kép. A keresztnevéről nem ugrott be hirtelen, miután mi csak tanár úrként emlegetjük.
- Én is navinés vagyok, a  többiekről csak jókat tudnék mondani – mosolyogtam. Lehet, hogy van pár tantárgy, ami nem a szívem csücske, de a helyem mindenért kárpótol. A legaranyosabb embereket ismertem meg ezáltal.
- Ugyan, semmi baj – legyintettem, hogy megerősítsem őket, tényleg nem történt semmi. Ő még kislány, a kicsik pedig sokszor követnek el ilyen apró dolgokat. Az öcsém például biztosan lopott már cukrot a boltból, pedig őt is jól nevelték.
- Akkor gyere! – nevettem Klara-ra, miközben megragadtam az apró kezét és elindultam vele a hóban. Egy kevésbé letaposott helyen megálltam, lefeküdtem a fehér porhóba és elkezdtem angyalkát csinálni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 13. 18:44 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


Elmosolyodtam Danka válaszán, mert valahogy olyan kellemes volt ez a beszélgetés, pedig én is nehezen érzem magam úgy idegenekkel. Sokan túlságosan pörögnek hozzám képest, mások túl mogorvák és vannak azok a direkt az arcodba mászósok is. Mint az újságírók, a buta kérdéseikkel. Olyan ohanaromboló gondolataik vannak, amiktől sírni lehetne, de nem szabad, mert akkor meg arról írnak, hogy már kész a baj meg még sírtam is. Olyan bonyolult ez az egész.
- Iiigen, ő - bólintottam is nagyokat. Aztán majdnem homlokon is csaptam magam, mert eszembe jutott hogy volt még kérdése. - A tantárgyak meg... leginkább nagyon utáltam mindig suliba járni, meg vizsgázni és tanulni. De ha nagyon kedvenc akkor talán a repüléstan - nevettem el magam kicsit el is vörösödve, de nem csak a hidegtől, ami eléggé csipkedte az én pofim is. A miniimen is látszott az a rózsás kis folt már, de élvezték.
- De jó! Nagyon szuper helyen vagy akkor, minden évben nekünk van ott a legszebb karácsonyfánk, meg az édességbolt is küld karácsonyra csomagot, mert Lucával szerettünk oda járni. Mások nem ilyen szerencsések - ingattam is a fejemet gyorsan, hogy aztán eltegyem a teás cumisüveget, mert Ania már majdnem meg is reptette. Már nem szomjas ez egészen biztos. Közben a már csücsülő lánytól azért elnézést is kértem, mert nem vagyunk mi rosszak a brekiimmel.
- A sajátját bezzeg mindig eldobálja, meg mondja hogy "nie, nie", mintha muszáj lenne - néztem is Klarara, aki egyből kacagott jobbra meg balra, ahogy a szavakat mondtam. Azt hiszem utoljára Lewyt utánoztam így. Ezt a nemet mondogatást sejtem kitől sikerült örökölnie.
- Mehetsz - szóltam utána mikor rám nézett, majd már meg is szorította  a lányka kezét én meg az ölembe vettem Aniat és onnan figyeltük őket. Klara elsőre csak guggolt a lány mellett meg nevetett, aztán nem egészen tudtam kivenni, mit is csinálnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 14. 15:05 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- A repüléstant én is szeretem. Egyedül a bájitaltannal nem vagyunk jóban. Mármint persze, abból sem buktattak meg, semmi komoly, csak szeretek kreatívkodni, a bájitalt meg úgy kell előállítani, ahogy azt leírták a tankönyvbe. Viszont felvettem pár nem kötelező tantárgyat is, amik némileg ellensúlyozzák a szürke órákat – meséltem. A bájitaltanról mindig azt hittem, hogy menni fog nekem, mivel nagyon sokat sütöttem, főztem otthon, ennek meg hasonló az alapja, de azért nem panaszkodhatok, mert a többi tantárgy megy, úgyhogy nem is baj, hogy így sikerült.
- Az biztos, hogy másoknak nincs olyan összetartó csapatuk, mint nekünk – bólogattam hevesen. A karácsonyfa tényleg mindig szép, az ajándékok is aranyosak alatta, látszik rajtuk, hogy a vezetőség figyel ránk és törték a fejüket, hogy mit is adhatnának nekünk.
- A pöttömök már csak ilyenek. Aztán lehet, hogy ki sem növik, mint én. Az sem baj, csak sokat kell kenegetni, nehogy kiszáradjon – mondtam mosolyogva. Tény, ami tény, ebben elég gyakorlott vagyok. Mindig megunom az állandó kézkrémezést, aztán persze fáj, és akkor újra elkezdem. Mintha nem tudnám, hogy az nem működik, hogy hanyagoljam az unalmas folyamatot és közben ne vegyek fel kesztyűt.
Miközben hóangyalt csináltam, Klara csak guggolva kacarászott. Amikor végeztem, óvatosan felálltam és megnéztem a művet. Kicsit ferde volt, meg a sapkám miatt kissé eldeformálódott a feje, de a picinek tetszett és ez volt a lényeg. Gyorsan ő is lefeküdt a fehérségbe és hozzám hasonlóan elkezdett kapálózni benne, amint felkelt belőle, óvatosan megfogtam a vállait és leporoltam a hátáról a havat.
- Nézd, milyen szép angyalkát csináltál! – néztem rá a kicsire, gyönyörködtünk benne egy darabig, aztán megfogtam a kezét, és elindultunk visszafelé.
- Elmondod anyunak, milyen aranyosat csináltál? – kérdeztem Klara-tól, miközben visszacsücsültünk a padra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 20. 15:14 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


- Mert az annyira ahw... imádom - vékonyodott el a hangom ahogy meséltem, hogy aztán a számra harapva vigyorogjak csak. Tényleg oda voltam a tárgyért, persze foghatnám Lewyre, de igazából a kviddiccsel már akkor egymásba szerettünk, mikor a bagolykőbe kerültem. Nagyon hamar bele is jöttem, mert egy-két hónap után kapitányi jelvénnyel magamon néztem tükörbe és vettem nagy levegőket a meccs előtt. Hajtónak lenni jó, terelőnek nehéz, de bármelyik is voltam éppen, ott fent más volt. Nem éreztem a viszolygást, a félelmet az emberektől, nem éreztem, hogy kinéznének és furának tartanának. Olyan voltam, mint bárki más, plusz egy kicsit több a megcsillanó jelvénnyel. - Felagund bácsi ijesztő és elég uncsik az órái. Valami négy színezőt befejeztem azokon csak harmadik-negyedikben - bólogattam nagyokat, ahogy visszagondoltam. Az egyik sajnos befejezetlenül eltűnt, mert ellopták és elrepegették a táskám is. Nem is tudom mit vittek még el, de a defszenzoros valamilyen bácsi sosem találta meg. Az ilyeneknek börtön járna!
- Igen, nagyon sok rendes ember járt meg jár is oda. Nem voltam nagy sulikedvelő, de a ház néha tud hiányozni, ott voltak jó emlékeim - meséltem mosolyogva is, ahogy elsimogattam a pici, göndörödő fürtöket a brekimen, aki letúrta a sapit. Tudtam, ő is, hogy vissza kell húzni, így nem erőlködött nagyon legalább. Szeretett az ölemben csücsülni és nézelődni, közben meg némi köpködéssel a maga kis nyelvén elmesélte, mit is lát, én meg mindent értettem, azt is, amit nem.
- Szerencsére azzal nincs gond. Mindent szeretnek. Testápoló, nagy fürcsizések, még a hajmosást is, pedig szerintem az nagyon ritka! - Komolyan is gondolom, hogy ez a helyzet különleges, mert én se szeretem, ők meg lelkesek, sőt, Klara még Anianak is segíteni akar mindig. Még szerencse hogy szembarát a samponjuk.
Még én ezen filóztam és énekelgettem halkan a picibbnek, addig Klara elcsámborgott hóangyalozni. Idáig hallottam a hangját, főleg a nevetést, szóval tudtam, hogy minden rendben van. Meg figyeltem is. Nem szeretem, mikor bárkivel arrébb mennek, akár csak kicsit is, ezért örülök, hogy ilyen pici, de még így is rám nézett, szabad-e menni. Okos kislány.
- Anioł - közölte a kezeivel csapkodva maga mellett, hogy megmutassa hogy csinálta én meg el is nevettem magam. - Nagyon szép lett, látom ám. Nem kérsz teát? - kérdeztem meg, ő meg lelkesen bólogatott és elvette a cumisüvegét majd mellém mászott mutogatva Dankának ő is üljön vissza.
- Te nem kérsz? Zöldtea, epres - tartottam felé a termoszom, a kupakjából nyugodtan tud inni, ha akar, én a kulacsrészét használom úgyis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 20. 17:52 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- A kviddicses a legjobb része, az is érdekel, hogy hogyan fejlődött ki meg a seprűk is nagyon izgalmasak. Arnold kviddicsjátékos, vele rengeteg játszottunk, most sajnos kevesebbet, mert ritkán járok haza. Karácsonykor is itt maradtam, mert az otthoniak dolgoztak, az öcsém meg síelni ment, úgyhogy nem tudtunk volna sokat együtt lenni. Öhm, Arnold az apukám, azt hiszem. Vagyis nem hiszem, hanem tudom, mert az, csak nem vérszerinti. Azaz senki nem vérszerinti a családomban – próbáltam elmagyarázni, igen kevés sikerrel. Tényleg el kéne kezdenem őket anyunak és apunak hívni, de egyszerűen így szoktam meg. A magyarázkodáshoz is hozzászokhattam volna, hiszen megannyiszor meséltem már el a történetet. Gyakran mondjuk el ezt, mert sokan nem értik, miért hívom őket a nevükön. Általában szeretem elkerülni az örökbefogadásom történetét, a legtöbb embernek el sem mesélem, olyankor ügyelek is, hogy anyának meg apának szólítsam őket, de amikor jól érzem magam valaki társaságában, akkor akaratlanul is kicsúszik a számon, őket meg nem akarom tudatlanságban hagyni. Az amúgy is kínosabb lenne, ha ők kérdeznének rá, hogy a Kinga vagy az Arnold név kit takar, így egyszerűen csak elmondom a szimpatikus embereknek. Valószínűleg a legtöbb navis tudja már, mert közülük mindenki szimpatikus.
- Az biztos. A vizsgák is bájitaltanból a legijesztőbbek. Tavaly azt mondta a professzor, hogy pontosabban kéne tanulnom. Abból kaptam a legrosszabb jegyet az összes közül – meséltem. Először nem örültem az E-nek, de aztán nem zavart többé. Elfogadtam, hogy ez a tantárgy nem nekem lett kifejlesztve. Attól még fontos, és gyakran jól is jön egy bájital, de én inkább maradok az alapok nem pontos megtanulásánál. Ha kell használnom valaha, akkor majd szégyellem magam, hogy nem tanultam aprólékosan.
- Az tényleg ritka. Az én öcsém kifejezetten utálta a hajmosást, és azt hiszem én is sírdogáltam néha – Olivér mindig hangosan sírt, mikor meg kellett mosni a haját, még velem sem lehetett rávenni, pedig az meg nálunk furcsa. Engem valahogy mindig mágnesként használtak, persze nem rosszból, csak velem könnyebb volt elérni dolgokat, mint hosszas beszélgetésekkel. Kettőnk közül inkább én voltam a beszélgetős. Hosszú, aranyos monológokkal mindenre rá tudtak venni.  Most is valamiért könnyen meggyőzhető vagyok, már-már naiv, és mindenkire nagyon figyelek.
- Egy kicsit, köszönöm szépen – huppantam le a padra Klara mellé, és óvatosan elvettem a felém tartott kupakot. Lassan kiittam a tartalmát, és gyorsan megtöröltem a részt, ahol ittam. Gondoltam, hogy Maja nem ott szeretne inni belőle, de mégsem akartam nyálasan visszaadni.
- Írtatok levelet a Jézuskának? És mit kaptatok a Mikulástól? – néztem a kiscsaládra kíváncsian.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 30. 19:53 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


- A kviddics egy nagyon jó dolog - közöltem el is nevetve magam, ahogy összegeztem az egészet, pedig volt még mit mondanom! Ó, de mennyire. Nem csak az ismerőseim, azaz Lewy barátai miatt, akik az enyémek is lettek, hanem mert volt szerencsém ehhez az élethez. - Ismerem a rajongást, sőt, a sportot is elég jól. Mielőtt ezek a gyönyörűségek megjöttek az életembe, én is játszottam. Hajtó voltam és kapitány is a navinében egy éven át, csak aztán kaptam egy ajánlatot a Visegrádi Viperák csapatától...és ilyenre azt hiszem nem illik nemet mondani. Boldog voltam, láttak valamit, ami azt hittem csak a suliban van bennem - meséltem boldogan, hogy aztán figyelmesen nézzek rá és lassan összerakjam ki Arnold, meg az egész kissé bonyolult szálat. Tudok az ilyen nehezen megérthető családokról egy s mást, bár nem mindig akartam, hogy így legyen. Azt hiszem ma viszont nincs nálam boldogabb, amiért nem kell, hogy remegve görcsöljön a pocim, vajon a brekiim apukásan nagylánosodhatnak-e majd, vagy csak mi maradunk. Mert ez itt nem kérdés, nekünk jó apukánk van, a legjobb.
- Áh, azt hiszem értem - bólogattam is mellé. - Én az anyukámmal laktam csak, nekem nincs is édesapám. Vagyis van, de sosem volt, vagyis ő nem akart lenni... mármint, szóval szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen családod van, olyan egész. Nem számít a vér - ingattam is meg a fejem. Én tényleg ebben hittem, az egy dolog, az nem pótolja a szeretetet, a törődést és azt az érzést, amitől mindig karácsony van, mikor boldogok körülötted. Ez volt az az ohanadolog, amire vágytam és én a Nyuszó és a picilányok mellett kaptam meg.
- Én egyszer majdnem meg is buktam belőle, nagyon nehéz - ingattam csalódottan a fejem. Nem voltam mintatanuló, legalább a sportok kisegítettek, vagy olyan pluszok voltak, ami miatt mégse estem le a süllyesztőbe, ha már okos nem lehetek. - Én is! Mármint, én még néha most is sírni tudnék, néha olyan sok, és összeakad, és a csomók, aztán meg..mert nekem ilyen göndör és nagy, össze meg vissza kócol és...utálok fésülködni - panaszoltam észre se véve, milyen nagy lendülettel, aztán hirtelen csak összepréseltem a szám, majd kicsit zavarban el is nevettem magam. Örültem, hogy ilyen kedves lányba futottunk, aki Klaranak is nagyon szimpatikus volt, nagy szemeket meresztett rá teázás közben is.
- Nagyon szívesen - adtam is oda a felajánlott italt, hogy aztán kicsit eligazgassam az ölemben lévő szépségem, aki a kék szemeivel meredt a világra. Az apukájától örökölte, imádtam.
- Írtunk bizony, a Mikulásnak is, azaz én, de helyettük is, az én levelem mellé tettem az övükét. Sook játékot, igaz? - néztem a pindurimra, aki egyből ki is túrta a babakocsicsomitartóból a babáját meg az egyik újabb plüssnyulat mutogatni. Mi sehova nem mehetünk felszerelkezés nélkül ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. február 2. 10:49 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Jaj, de ügyes vagy, akkor biztosan nagyon jól mehet a kviddics! A Navinében én is hajtó voltam. Meg elvileg vagyok is, csak sokan kiléptek meg elmentek egyetemre, úgyhogy most pöppet kevesen vagyunk, így meg nem tudunk meccsezni – nagyon lelkes voltam, Maja volt az első felnőtt, aki nem a játék csúnya oldalát látta, hanem velem együtt rajongott a sportért. Arnold eléggé kiakadt, amikor otthon mondtam, hogy bevettek a ház csapatába, akkor meg még jobban, amikor bejelentettem, hogy hiába csak az első évben kötelező a repüléstan, én azért tanulnám tovább. Szerintem akkor jött rá, hogy beleszerettem az egészbe, és azóta csak várják a levelet, hogy egyetlen lányuk megsebesült a pályán.
- Igazából nagyon sokan kérdezik, hogy nem szeretném-e megkeresni az eredetieket, de azt hiszem, abszolút nem érdekel, hogy kik ők. Egy picit sem vagyok dühös rájuk, mert ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna – arra már nem szerettem volna rákérdezni, hogy ő haragszik-e az apukájára, mert éreztem, hogy ez ingoványos talaj, mindkettőnknek, mert a csodacsalád ellenére sem szereti az ember, ha ilyen régi problémákról kell beszélni. Én kezdek beleszokni, csak a reakciókat bánom egy kicsit. Maján kívül majdnem mindenki szomorúan fogadta, hogy lemondtak rólam, de én nem szeretném, hogy emiatt bárki búslakodjon, mert én sem teszem.
- Én általában elrontom a bájitalokat. Múltkor majdnem felrobbantottam a labort, vagyis a prof ezt mondta. Nem is tudom, miért kell olyan dolgokat csinálni, amit ha elrontasz, az másnak vagy neked rossz lehet – az első évfolyamban azt hittem, hogy szeretni fogom a tantárgyat, mert én a legtöbb tantárgyat szeretem, de aztán rájöttem, hogy nekem ez a kotyvasztás nagyon nem megy.
- Az rossz, de úgy tűnik megéri, mert nagyon szép hajad van. Nekem szerencsére olyan vegyes. Ha úgy dönt, akkor hullámos, ha másképp, akkor egyenes. Engem meg nem zavar, mert szeretem így is – Kinga mindig azt mondta, hogy szerencsés vagyok, mert a hullámos és göndör hajúak, egyenest akarnak, az egyenesek meg hullámost, nekem viszont van mindkettő, úgyhogy én tökéletes vagyok. Nem érzem magam tökéletesnek, de elvileg az anyukák mindig annak tartják a csemetéjüket, úgyhogy nem mondtam el neki az álláspontomat.
Amikor megittam a teát, visszaadtam azt Majának, még egy ’köszönöm’ kíséretében.
- Én is írok a Mikulásnak meg a Jézuskának is. Jaj, de aranyos játékaid vannak! – Olivér csak autókat tologatott, én meg már nem kapok babákat ajándékba, úgyhogy tök régen láttam ilyen cuki játékokat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola G. Erin
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2019. február 11. 02:25 | Link


#catwoman | February 12th


Szeretem a gyerekeimet. Komolyan. Mind a négyet. Hatot, ha úgy vesszük. De ilyenkor nagyon durván próbára teszik a türelmemet és nem tudom eldönteni, direkt csinálják vagy csak szimplán ennyire pörögnek. Lehet, hogy talán egy kicsit mind a kettő.
Legalább ma egy kicsit jobb idő volt, szóval miután a gyerkőcök végeztek a suliban, tartottam magam az ígéretemhez és kihoztam őket a játszótérre, ahonnan nem is volt visszaút, Adri már húzta is Milot a csúszdához, Peggy meg beterelte a bújkálós mászókába Mimit. Én meg álltam ott, valahol a kettő között fél úton és próbáltam nem teljes letargiába esni, hogy most melyik irányba is szakadjak. Istenem, de jól esne most egy cigi.
Végül aztán sikerült meggyőznöm őket, hogy mindenkinek sokkal jobb, ha libikókáznak, ott csak fel kellett pakolnom Mimit a magasabban lévő felére, mert ugye jó tesók. Miért is várnák meg egymást? Legalább már addig a pontig eljutottak, hogy mindenki kapaszkodik, ahelyett, hogy egymás ruháját rágnák, ez már valami... nem?
A lényeg az, hogy én egész biztosan jobban elfáradtam, mint ők, le is ültem az egyik hintára, hogy legalább egy fél perc nyugtom legyen.
- Kölykök, anya dereka fáj, mindjárt megy - erőltettem azért mosolyt az arcomra, még ha ölni is tudtam volna most az ágyamért. Nincs mese, ha játszótér lett ígérve, olyan kis gond, mint terhesség, nem jöhet közbe.
Aztán megláttam a kis férjem a játszótér szélén és kicsit ki is simultak a vonásaim, ahogy lelkesen integettem.
- Babe, légyszi majd vedd le Milut, mondtam, hogy megyek, de nem tudom, hogy most beszorult-e a nagy seggem, vagy csak a világi lustaság van rajtam - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem magam mellé. Ennyit erről, ma használhatatlan vagyok.
Utoljára módosította:Mikola G. Erin, 2019. február 11. 02:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. február 11. 19:56 | Link


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Ahogy vészesen fogy el a tanév, úgy közeledik a vizsgaidőszak, én azonban egész más miatt szoktam rá a napok kihúzogatásának a tanáriban. Még rendesen Lewy is megbámult, bár szerintem mostanra már leesett neki, főleg, mert utána ő is számolgatott ott valamit. Nem kérdeztem, ő sem, mi nem a nőink vagyunk, nem kell ez hozzá. Mindenesetre könnyes búcsú nélkül hagytam a tanodát a hátam mögött és a munkát is, ahogy egy szál mentolos cigarettát húztam ki a tartóból és gyújtottam rá. Időben voltam, nagyon is időben. Úgy fél órával hamarabb eljöttem, így a laza séta és a térig a nikotin is belefért, ott elnyomva a csikket egy kukába pöccintettem, majd egy erősebb köhögésáradat közepette le is kanyarodtam a Játszótér irányába. Ma nem én mentem a törpékért, pontosan tudtam viszont mi a program.
- Szia kicsicsibe - guggoltam le a megrohamozó Peggyhez, akit már a bátyja is követett, de ő egyből nyúlt volna a kezemért, mert ő most olyat mutat, hogy lehidalok. Nyilván nem így fejezi ki magát, de azt hiszem erre gondolt a csúcshipermegaszuperkirály kifejezéssel, amit nem is értem hol tanult összerakni. Mintha Sebbyt hallanám gyere... oh. Nincs több kérdésem. - Megyek - tisztelegtem egy sort a nejem felé, és az eredeti tervezetemet felülírva kerültem egyet és leemeltem a fent ragadt kölyköt, még fel is dobtam a levegőbe mielőtt egy csókot nyomtam volna a fejére, mint a többieknek, majd hagytam, hogy menjenek tovább játszani én pedig a feleségemhez indultam.
- És akkor te is kérsz egy hasonlót? - nevettem el magam, mielőtt az ajkaim az övére nyomtam volna és végigmértem mi is a szorult helyzet. - Minden rendben van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. február 17. 19:24 | Link

Rentai Bálint
Úr

Kisit furcsállva nézek a fiúra. Természetesen erre a kérdésre számithattam volna. Az emberek egy része nem érti, miért szeretünk valakit szolgállni. Bár az is igaz, hogy én nem szolgálok senkit.
- Csak jól esik, hogy jót teszek. - Vonom meg a vállamat. Szeretem a Gazdát.  
 Lassan billegek egy helyben, és halványan elmosolyodok a "rendben" szóra. Tényleg enged ezeknek a sztereotípiáknak? Na mindegy.
 Kérdésére elgondolkozok. Háát... nem igazán vagyok otthon a szerelem témában. Feltéve persze, hogy az úr erre gondol. Nem baj. Talán nem nagy gond, ha nem vagyok szakértő. Mindegy is.
- Talán egy kicsit. - Enyhén félrebillentem a fejem, jelezve, hogy figyelek, és hogy érdekel a mondandója.
Lehet, hogy tudok neki segíteni. Ha máshogy nem, végighallgatom. A Gazdám is mindig örült, hogyha megértő fülekre talált. Többnyire az én személyemben.
Utoljára módosította:Lily, 2019. február 17. 19:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. február 17. 21:50 | Link

Török Dániel


- You are my fire. The one desire. Believe when I say. I want it that way - a hangom betölti az egész játszóteret és környékét, ahogy éneklem a buliban legutoljára hallott dalt teljes beleéléssel, karmozdulatokkal, tánclépésekkel. Nem baj az Nárci, hogy összeakadnak ilyenkorra már kicsit a lábaid, ott van Dani, majd ő megfog, ha elborulnál. Ne is foglalkozz vele. Igazából még így is tökéletesen csinálod!
Ugye?!
Ugye.
- Tell me why... Tell me WHY.
Jobb kezemmel megkapaszkodok a hinta állványában és pörögni kezdek körülötte még mindig a dalt énekelve. Olyan átéléssel zavarom fel az alvó szomszédságot, hogy esküszöm, hallom visszhangozni a Backstreet Boyst. Ebben az állapotodban nem csak őket hallod, de még a halálból visszatérő szerelmedet is látod kikukucskálni a mászóka csúszdájából? Hogy mi? Nem is képzeled?
- Freddie! Dani, ott van! Ott van Freddie! - lelkesen, de kába mosollyal és lassacskán leragadó szemekkel pislogok a cél irányába. Oda, bizony, hogy oda kell mennünk. Egyik láb, másik láb. Kavics. Nem, nem ment bele a cipődbe, csizma van rajtad.
Nem Nárcisz, szerintem sem jó ötlet leülni a fémekre mínusz fokokban, szoknyában...de persze, te tudod, fázz fel, ha azt akarod. Aztán nehogy nekem sírj otthon!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Török Dániel
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 18. 12:05 | Link

Mérey Nárcisz

Még most is ott csengett fülemben Lara hangja, s már előre tudtam, hogy legközelebbi találkozásunkkor is azt fogom kapni, hogy "Ugye én megmondtam! Ugye, megmondtam, hogy ne menj azzal a csajjal bulizni!". És bár korábban azt gondoltam, hogy talán csak lányos féltékenykedésből igyekezett távol tartani Nárcisztól, most egyre inkább úgy éreztem, hogy Larának igaza volt. Ez a lány fékezhetetlenül tudott bulizni, és nem igazán lehetett rátéríteni a jó útra. Ennek ellenére megpróbáltam.
- Jó, majd odahaza elmondom, hogy miért, de ne ilyen hangosan. Felvered az egész falut, aztán majd arról zeng minden, hogy néhány Bagolyköves hogyan viselkedett. - alapvetően nem voltam egy atyáskodó típus, sőt imádtam bulizni, de mivel vaj volt a fülem mögött, nem is kevés, így próbáltam az elmúlt időszakban meghúzni magam, amennyire csak lehetett. De egy ilyen lány mellett ez elég nehéz volt. Nárcisz fejében még mindig pezseghettek a buborékok, levette lábáról az az édes-savanykás ital, amiből férfiakat megszégyenítő módon nyakalt. Lesz ebből még macskajaj, az már egész biztos.
Miközben hazafelé sétáltunk - pontosabban próbáltam magam előtt terelgetni Nárciszt - addig ő táncléptekkel fordult ki minduntalan a karjaim közül.
- Micsoda? Nem, dehogy is, nincs ott Freddie. Maradj már csöndben - ismételten rászóltam, s amikor a hintához ért, próbáltam őt felhúzni a hideg fémről.
- Értem én , hogy szereted a zenéjét, de hogy lehetsz szerelmes egy halott csávóba? - nem volt nehéz kitalálni, hogy ez talán több volt, mint rajongás. Némi értetlenség végig is futott az arcomon, ekkor azonban a játszótér túlsó feléről hangokat hallottam, mintha egy tucat felsőbb éves közelített volna felénk.
- Na most fogd be, és húzzunk innen! - letapaszva a száját, magamhoz húztam Nárciszt, és a közeli, hatalmas mogyorófa mögé húztam magammal, remélve, hogy talán nem vesznek minket észre.
- Maradj csöndben - susogtam nagyon halkan, s egész közel húzódtam hozzá, hogy ne vegyenek észre minket.
- Megvárjuk míg elmennek, utána meg hazahúzunk. - súgtam még halkan, miközben lopva kipillantottam a közeledőkre. Végzősök lehettek talán, a sötétben nem vettem ki túl jól az arcukat. Egy dologban viszont biztos voltam, ha rossz arcok - márpedig ez is benne van a pakliban - akkor egyedül nem tudnám megvédeni tőlük Nárciszt. Nem magam miatt féltem, inkább őt féltettem.
Utoljára módosította:Török Dániel, 2019. február 18. 12:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 18. 19:26 | Link

K I N C S Ő
Pulcsi


A játszótér az a hely, ahol annyi gyerek van hogy az már nem nekem való. Azaz csak volt, otthon Angliában kiskoromban, mert ahogy látom ez a játszótér kicsit ki van halva. Mikor megérkeztem, akkor láttam hogy van itt egy játszótér, és hogy nincs olyan sok ember itt. Azaz akkor nem volt, így remélem most sem lesz.
Egy aranyos pulcsit, farmernadrágot és sportcipőt viselek, szerencsére nincs hideg. Na meg persze a pulcsim alatt a szívecskés nyakláncom amivel értek normálisan magyarul. Tanulom, tanulom a magyart ahogy csak tudom, de nagyon nehéz. Főleg a nyelvtan, az nem túl egyszerű. Meg semmi sem egyszerű. Ha az élet egyszerű lenne, nem lenne értelme.
Kicsit bizonytalanul állok meg a játszótértől nem messze. Mit is akarok itt csinálni? Nem vagyok az a csúszik mászik pörög, magát összekoszolja gyermek, mászóka és homokozó kizárva. Hoppá ott egy hinta! Körülnézek, nem tudom hogy miért, talán azért hogy senki se lásson meg, és megindulok a hinta felé.
Leellenőrzöm hogy nem-e vizes, bár miért is lenne? Nem esett az eső, de ki tudja, lehet hogy valaki leöntötte? Vagy odapisilt? Fúj, ha pisis lenne akkor két hétig kézfertőtlenítővel fújkálnám a kezemet!
Mivel nincs semmi lócitrom vagy ilyesmi a hinta ülőkéjén, ráülök, és elkezdem magamat lökni. Sajnos nincs itt se anya, se apa hogy hajtsa a hintát, így magamnak kell, de sebaj! Ez jó érzés, olyan felszabadító vagy hogy mondjam. Ahogy egyre magasabbra megy a hinta, azt érzem hogy repülök. Pedig tudom hogy ott van az ülőke a popsim alatt és tart, nem fogok elszállni. Legalábbis gondolom nem fogok elszállni, de lehet hogy valami repülő emberke elkap és elvisz. Na ez nagyon ijesztően hangzott, remélem nincs ilyen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola G. Erin
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2019. február 19. 23:31 | Link


#catwoman | February 12th


Éppen csak, hogy leültem a hintára és kezdtem úgy érezni, hogy legalább pihen egy kicsit a derekam, mikor befutott a kis férjem. Nem beszéltük meg reggel az öltözködést, igazából kicsit vicces is volt, hogy mennyire sikerült beleválogatni ebbe az egészbe. Szerettem ránézni, szerettem, mikor a közelemben van, csak odavoltam az emberért, csak azért mert létezett. Ha valaki ezt mondja nekem pár évvel ezelőtt, tuti kinevetem.
Kicsit meg is dobbant a szívem, ahogy Peggy odarohant hozzá és megszerette, iszonyatosan édesek voltak. Aztán szóltam neki, hogy vegye már le a törpét onnan, ha lenne olyan édes, szóval tisztelgett, mire én felkuncogtam, mint egy kislány. MINT EGY KISLÁNY. Hát csodaédes ez a pasi, főleg akkor, mikor a gyerekeinkkel van.
- Kérlek, még nem jött ki a sérved, talán majd most - nevetgéltem kicsit magam elé, miközben az egyik kezem a láncra fontam, nehogy nekem lehasaljak róla, merő véletlenségből. A csókra kicsit talán kevésbé laza és nemtörődöm volt a válasz, ahogy a szabad kezem a tarkójára csúsztatva húztam vissza egy csókra. - Most már minden. Csak kicsit fáradt vagyok, meg fáj a derekam, de semmi extra.
Kicsit elmosolyodtam végül, megcirógatva az arcát, az ajkamba is harapva finoman.
- Tetszik a szemcsid. Meg a kesztyűd is. Nice outfit, I'm proud of ya. Milyen napod volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. február 21. 14:29 | Link


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom



Nem lehetett nem észrevenni, a családi összehangolt viseletet, főleg, mikor a felém rohant törpéken is pufi vagy éppen szövet kabát volt, de az is sötét. Nem, a családunk sosem gyászol, bár a mai világban lenne mit, inkább vegyük úgy, ez egy megfelelő inkognitó. A jólöltözöttség és nem hivalkodás a szuperhősök rejtett és mindenkiben meglévő képessége. Ennyit erről.
Gyorsan letudtam az apás köröket, amit senki nem foghat rám, hogy ne élveznék mindig. Nem változott semmi, az elmúlt egy évben, hiába tudtam már azt, amit. Én ezt éreztem mind a négy kölyökkel, amit most is és valahogy tudom előre, hog ez nem lesz később sem másként. Talán csak az volt ilyen dermesztő, mikor már Adri szájából is többször hallottam, hogy apa.
- Ahhoz nem kell megütni valami korhatárt? - néztem gyanakvóan, bár fogalmam nem volt, nem véletlen nem tanultam soha gyógyítónak, de úgy képzeltem, mikor majd mindenem fáj és protézisre szorulok, az akkor lesz, mikor Maxival az lesz a sikerélményünk, ha emlékszünk rá bingó közben, mit reggeliztünk és ki tudjuk még mondani a kedvenc sörfajtánk. - Ennyi? Biztos?
Ezt a kört minden nap lefutjuk mostanság és általában a huszadik kérdésemnél azért kifakad a dolog, hogy ja, elfogyott a fagyi, látott valami hülye reklámot, ami katasztrófa volt, tényleg fáj valami, aminek nem kéne - ekkor üt be a pánik és nem nála. Pont ezért elég mérlegelően és határozottan meredtem rá, ahogy felegyenesedtem. Ekkor rohant nekem az egyik kölyök. - Na, hé, kisbuldózer, kapsz tíz másodperc előnyt, vagy felteszlek a kisház tetejére és egyedül jöhetsz le - néztem hátra, aztán ő meg nevetve kezdett rohanni, én meg még visszafordultam egy rövid csókra mielőtt a kabátom levéve a hintavas tetejére dobtam. A kesztyűm megigazgatva biggyesztettem a szemüveget a nejem fejére, majd indultam rohanva a gyerek után.
... és akkor a következő kép tárul eléd. A legkisebb Mikola fiú lóg a mászókán fél karral a szélét fogva és éppen akasztja be a lábait, mint egy denevér; az eggyel nagyobb összefont karokkal ejtette magát már függőlegesbe... és jöttem én, aki lazán még a telefont nyomkodta oldalra lesve, Milu mikorra rakja össze a teljes képet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Kincső Jázmin
INAKTÍV


Kincsem||Mimi||Minnie Manó
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 157
Írta: 2019. február 21. 21:29 | Link

Daliah
Outfit

A játszótér az a hely, amiből soha nem lehet kinőni, legalábbis tizennégy évesen még nem éreztem úgy, hogy nagy lennék ahhoz, hogy hintára pattanjak. Egyszerűen imádtam hintázni még most is, és mivel nem találkoztam mostanában a tesóimmal, szörnyen egyedül éreztem magam, kellett a hinta jótékony támogatása.
Én elég egyszerűen öltöztem ma, igaz, kissé tavasziasabban, úgyhogy a pulcsi fölé került még egy normál széldzseki is, biztos, ami biztos alapon.
A hinta száraz lehet, hisz eső nem esett tegnap, szerencsére.
 – Helló! – köszöntem a már ott lévő kislánynak. Apám, tök cuki a pulcsija, és van humora is ezek szerint, érti a viccet. – Ugye a másik hinta nincs lefoglalva?
Sose lehet tudni, hátha valami barátra vár, nem akarok belerondítani az összképbe, a nem muszáj.
Nem mondom, jó itt kint, a friss levegőn, és még másokkal is találkozom, ez is jó. De még jobb lenne, ha végre korombelivel is taliznék, és lehetőleg emberi lény legyen.
Persze, Lily is aranyos barát, örülök neki, hogy van, de mivel sokat dolgozik a kastélyban, ezért őt is ritkásan látom. Azért örülök, hogy a sütit elfogadta. A kedvesség jó dolog.
Így is el tudom érni, amit akarok. – Szívesen társulnék, ha szabad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 21. 22:16 | Link

K I N C S Ő
Pulcsi


Amennyire halkan csak tudok, úgy hogy hallja köszönök a lánynak. Na nem baj, talán jó lesz egy kis társaság! Úgyse ismerek annyi sok embert itt, majd most talán fogok. És az sose rossz ha ismerek embereket!
- Nem foglalt. - mondom kicsit hangosabban mint a köszönést, de még így is nagyon halkan. Miért is lenne lefoglalva? Nem is tudom kinek foglalnám. De ezt a lány nem tudhatja, nem ismer. Vagy kitudja, lehet hogy valójában anya az álruhában. Na jó, nem, az nem hiszem hogy túl valóságos lenne. Már anya hogy tudna egy tizenéves lány testébe bújni? Gondolom tizenéves, nem néz ki idősebbnek. De lehet valami varázslatos csodaszert használ, és amúgy meg apa korú. Á, azt kétlem, annyi idősen minek jönne le a játszótérre és akarna hintázni? Bár ki tudja, lehet újraéli a gyermekkorát, vagy nem tudom. De nem lehet több tizenhatnál. Annyi sincsen szerintem. De nem tudom, nem látok a fejébe meg nem ismerem. Ú milyen lenne már ha belelátnék az emberek fejébe. Katasztrófa, nem tudnám elviselni. Bár lehet hogy sok rossz dologtól megóvna, de nem akarok mások fejébe látni, nemnem! Nagyon rossz lenne mások gondjait és problémáit olvasni. Vagy hallgatni? Hogy is nézne ki? Az ember hangján hallanám a gondolatot, vagy csak a levegő kiírná őket? Addig jó, amíg nem tudom meg. Persze az jó lenne, ha mások boldogságát olvashatnám, de az élet nem fenékig tejfel, úgyhogy mindig akadnának problémák is a sok boldogság mellett!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola G. Erin
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2019. március 5. 12:39 | Link


#catwoman | February 12th


Ahogy a csipet-csapatra pillantottam, ahogy befutott az apjuk, egy kicsit muszáj volt elmosolyodnom. Iszonyatosan édesek voltak, meg látszott is az egység, ha mást nem, abban, hogy mindenki ugyanolyan gyászhuszárként festett a sötét cuccaiban. És még csak meg sem beszéltük, hogy összeöltözünk. Csapatmunka, szerelmem, csapatmunka.
- Nem hiszem, de majd utánaolvasok neked, ha szeretnéd - mosolyodtam el, mert a gyógyítói képzésen nem említették, hogy ennek lenne alsó korhatára. Persze, arról vannak adatok, kiknél alakul ki a legkönnyebben, de ez csak egy szám, semmi komolyat nem jelent. - Cliffhanger volt a könyvem végén és nincs még kint a folytatása. Felhúzott. De semmi megoldhatatlan.
Láttam az arcán, hogy úgysem hagyta volna ennyiben, egészen addig, míg nem kap rendes választ, szóval akár ki is bökhettem. Még a végén megint összekombinál valami lehetetlen megfejtést arról, mi is a gond és miért, aminek semmi köze a valósághoz.
- Óvatosan, össze ne törd magad, mert a gipszelés után még meg is verlek! - szóltam utánuk, bár még nekem sem volt teljesen egyértelmű, hogy ezt melyiküknek szántam. Annyi biztos, hogy kicsit feljebb toltam az orrnyergemen Kevu szemcsijét, amitől mindig olyan szép színben lehetett látni a világot.
Emberek nem értik, hogy honnan vannak abszurd képeim az instán, mint mikor a  fiaim ácsorognak a nappali közepén, mindkettő full-sleeve tetoválással, pózolva. A legszebb, hogy ezekben semmi megrendezett nincs. Most is csak elnevettem magam kicsit, a fejem megcsóválva, miközben figyeltem a kis denevérjeim, ahogy lógtak a mászókáról.
- Csinik vagytok így, de azért csak óvatosan, jó? - Persze, hogy aggódtam. Ki nem aggódik ilyenkor? Inkább csak a hasamra csúsztattam a kezem, akaratlanul kicsit meg is cirógatva azt. - Denevérék mit szeretnének kajálni este?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. március 5. 13:59 | Link


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Nem konkrétan érdekelt a sérv kérdése, még csak meg se mozgatott a félelem, jaj nekem, mi lesz ha. Igazából nem hittem, hogy egyszer ilyen gondokat megélek. Több rokonom szerint örülhetek, ha van még tíz éve épen a szervezetemnek. Pedig nekem aztán semmi bajom, évente lát az üzemorvos, és néha kicsit megjegyzi, hogy érdekes az illatom, vagy van egy-két dolog a szervezetemben, aminek nincs jó helye, de ugye üsse kavics, nem látta mert rendes és ismerjük egymást.
- Ez előfordul, kezdhetsz addig egy újat - javasoltam, bár óvatosan, meg lehetőleg olyan irányba terelve ezzel, amiből nem lehet vita. Mert b-szik, az mindenből lehet, ezt már tudom, szóval megfogadtam én minden élő meg holt tanácsot a "hogyan bánj a terhes nővel" beszédekből a környezetemben, de ez nem ilyen egyszerű.
Nevettem, pedig éreztem, hogy ez nem feltétlen szólt a törpöknek, sőt. Leginkább tudtam. Mégsem vettem fel, nem estem kétségbe csak ballagtam tovább figyelve rá, Peggy éppen miről számol be, ma mi történt, és Mimire is, aki meg erősen szorongatta Adri kezét a mászókáig, aztán ő csak felcsoszogott a kisházba és ülve lógatta ki a lábait, hogy aztán minket figyeljen.
- Mindenki egészben hazamegy - reményeim szerint, de ezt nem üvöltöttem át, csak az elejét természetesen, majd oldalra pillantottam a kissrácokra, akik nevetve helyezkedtek. Aztán Miloval azon nevettünk, ahogy Adri arcába csúszott a komplett felső ruházata. - Szóltam, hogy tűrjétek be - sóhajtottam egyet, majd kisebb felhúzódzkodással előbb a pólóját tűrtem el, majd a pulóver gumis részét vissza a csípőjére, ami tartott, a kabát cipzárjának felhúzása - esetünkben lefelé - meg megoldotta a többit. Utána már csak hangin'.
- 'Pagetti - visította a lányom, már a kisebbik a házból a többiek túl elfoglaltak voltak ehhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola G. Erin
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2019. március 5. 23:06 | Link


#catwoman | February 12th


Azt hiszem, hogy a férjem fél tőlem. Nem olyan rettegősen, hogy majd beszarsz, ha csak meghallod a nevét, de mióta beköltöztek a kis tappancsos pocaklakóim, határozottan úgy érzem, hogy megválogatja a szavait... úgy mindent illetően. Ez nem hiszem, hogy annyira Keve lenne. Egyszerre esik jól és borzaszt el.
- Ühü, szerintem az lesz. Talán ezen nem alszom el annyiszor - grimaszoltam egy kicsit, de aztán csak a homokba süppesztettem a csizmáim és egy kicsit löktem magamat előre-hátra a hintával, hogy ha már idedobtam magam, akkor igazán ne legyen ebből önzés.
Hallottam a nevetésén, hogy tudja, hogy ez az üzenet leginkább neki szólt és nem a kicsi békáknak. Elégedetten el is mosolyodtam és damn, most jól esett volna egy szál cigaretta, de nem szabadott, így csak bánatosan felsóhajtottam. Éppen időben ahhoz, hogy elkapjam, ahol a kis denevérjeim elkezdtek feltelepedni a mászókára. Iszonyatosan édesek voltak, ki is raktam egy rakás képet róluk storyba, hogy biztos, ami tuti, elrakhassam fókuszba.
- Te betűrted, édes? -  döntöttem oldalra a fejemet kicsit, az ajkamba harapva, mert eddig is vonzó volt, mikor vigyázott a kicsikre, de ennyire? Ennyire még nem éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg, csak attól, hogy megigazította Adri felsőjét. Kicsit még el is nevettem magam.
- Senki többet harmadszor? Pagetti lesz - keltem fel a helyemről, majd odasétáltam a kislánykáinkhoz, hogy mindkettőnek adjak egy hatalmas csókot. - Gyere te törpi.
Szedtem le végül Mimit, jó szorosan meg is ölelgetve a kislánykát. Annyira édes volt ő is.
- Milyen napja volt apunak? - intéztem a kérdést most már Kevu felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér