36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 21. 16:32 | Link

Tánya

Lelkesen bólogatok az ajánlatára, hát persze, hogy szeretném.
- Ez olyan, mint a mesében? - kérdem elvigyorodva. - Az első kívánság már teljesítve, még lehet kettő.
Szép is volna, de ha jobban megnézem a lányt, nem hasonlít egy aranyhalra. Nem mintha annyira mesébe illő volna az életem. Hacsak nem egy eredeti Grimm-mesére gondolok. Vagy esetenként Andersenre. Oké, az életem egy mese, meggondoltam magam. Egy rémtörténet, tele gonosz boszorkákkal. És most itt van egy kívánságteljesítő hal lány-formában.
Mielőtt még kitalálhatnám, mi legyen a következő óhajom, összezavar Tánya egy kérdéssel.
- Tulajdonképpen… - bambulva elnézek magam elé valahova a semmibe, miközben jobban elmerengek a kérdésen. Tényleg, miért? Miért ragaszkodom annyira ehhez a Merlin háta mögötti helyhez, mikor nem is itt fogok tanítani? - Tulajdonképpen nem tudom. Az egyetemen fogok tanítani következő tanévtől és… itt akarok lakni - ahogy széttárom a karjaim, én is érzem, hogy ez így nevetséges. Ha már mindenképpen ingázásra adom a fejem, nem volna jobb valami menőbb helyről? Bogolyfalva, tényleg? Az a tény, hogy valaki itt tanított és ugyanez a valaki lehet, hogy újra itt fog kikötni, egyáltalán nem befolyásol. Nem, kicsit sem. A hely rurális bája vonz magához. Kicsi hülye Dimi.
- Ó - térek magamhoz. - Persze, induljunk, annyira nincs meleg itt kint - kihámozom a hátsó felemet a hintából és kisétálok a motorhoz. Nem indítom be, azért a pár méterért most nem fogom felriasztani az egész falut. Magam mellett tolva a járgányt megindulunk Tányával a kocsma irányába, én pedig igyekszem mentális morzsákat elszórni magam mögött, hogy ne tévedjek el majd újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. március 23. 21:51 | Link

Majcsika

- Az elkerülés egy természetes emberi reakció. Nem szeretjük az elutasítást, a kényelmetlen helyzeteket és azt sem, ha nem kívánt személyek vagyunk. Igyekszünk ezeket elkerülni, mert nagyon nagy hatással vannak a lelkiállapotunkra, ami kihat az egész napunkra, hetünkre, sőt, ha tíz év múlva eszünkbe jut, akkor az akkori lelkiállapotunkra is. Viszont te mégis megtetted, odaálltál eléjük, ez pedig bátorság, hiszen maradhattál volna a takaród biztonságában is. Senki sem ítélt volna el miatta.
Sokan nem tették volna meg. Kíváncsinak lehet, hogy kíváncsiak lettek volna a többiekre, ám igazából nem biztos, hogy közeledtek volna hozzájuk. A tekintetük találkozásakor elmosolyodik, ám a lány leveszi róla a tekintetét. Bátorkodik hát egy kicsit közelebb csusszanni hozzá, és a lány felé eső karjával átölelni, és kicsit magához vonni. Az érintés nagyon fontos egy ember életében, és veszélyes érzelmi ingadozáskor ez halmozottan igazzá válik.
- Célszerű lenne, nem agyalni a dolgon és nem negatív gondolatokkal megtölteni azt. Benji kedves volt, érdeklődött, beengedett a családja életébe, ami a legprivátabb dolgok egyike. Ez nem elutasítás, még ha csak egy egyszerű kedves gesztus is volt, akkor is nagyon szép és nagyon lélekemelő, hogy ő nyitott feléd, nem?
Pillant le a kislányra, aki mellette ül. Nem is olyan kicsi technikailag hamarosan felnőtt korba lép, mégis olyan gyermeki, ártatlan és tiszta, hogy az ember nem tud nem gyermekként gondolni rá. Ez a kor jobb is. Bár most megtapasztalhatta, hogy a dolgok nem csak bájosak és vidámak, mégis jobb ez az ártatlan kor. Ha tehetné, ő is visszatérne ebbe, és valószínűleg sosem jönne ki innen.
- Egyensúlyban van a jó és a rossz vagy valamelyik felé billen a mérleg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. március 24. 16:51 | Link


Ma nagyot nőtt az árnyék


- Mi mást mondhatnék? Nem jellemző rád az efféle kijelentés - közöltem teljesen kifejezéstelen ábrázatot magamra öltve. Persze, érthető, hogy összekavarodott és nem tudja, merre tovább, meddig és hány lépés... Na, ez viszont nem jelenti azt, hogy rögtön meg kell változtatnia a nézeteit és szembe kell mennie önmagával. Sosem kedveltem az ilyesféle történéseket.
A nőkről levezetett kis előadása alatt én a távolba bámultam és mélyeket szívtam a csikkig égett cigarettámból, halkan hümmögve, mintha ez segítene bármin is. Igazából nem segített, de nem zavartattam magamat. Az elmémben elhelyezett tiszta fehér falra kezdtem felvezetni, hogyan is gondolja a dolgokat, de egy idő után érthetetlen csomóvá változott az egész, én pedig feladtam, hogy megértsem.
- Nem tudom, Alex, ennek se füle se farka. Ki áll az utadba? Élvezd ki a nők társaságát, hiszen az sosem árt, sőt, egészen kellemes tud lenni néha - vontam meg a vállamat előkelően, majd a mozdulat zenitjén egyszerűen visszaejtettem és hallottam a kis kattanást, amivel az ízületeim a helyükre csúsztak. Fúj. Az emberi szervezet, mondjon bárki bármit, meglehetősen undorító.
Azonban Alex még közel sem járt a végén, én pedig egyre jobban belekavarodtam a mondandójába. Hiába lettek az érzelmeim fejlettebbek, jobban kezelhetőek, sőt, léteztek, anélkül, hogy ki akartam volna tépni a szívem a mellkasomból, ezt még mindig nem tudtam a helyén kezelni. Az utolsó mondatával egyszerűen mindent összekavart és ismét cselekedett a testem helyettem, mielőtt bármit tehettem volna. Már három lépéssel előrébb, szemben állva vele figyeltem őt ebből a tisztes távolságból, miközben a remegő kezemet zsebre vágtam.
- Alex... ezt... túlgondoltad. Nem akarlak megbántani, de szerintem túlságosan is belemélyedtél a szálak összekötésébe és igen rossz helyen kötöttél ki... Én. Most nekem. Szóval... azt hiszem nekem most szükségem van egy kis időre - mondtam halkan, hogy aztán a cigicsikket a hamutartómba tegyem, lepattintsam a tetejét, majd kifelé induljak a játszótérről hosszú léptekkel. Nem érdekelt, ha ismét megüt.

//Köszönöm//
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. március 24. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Homokozzunk
Írta: 2017. március 26. 19:23
| Link



Az idő tavasziasra fordultával végre ki lehet mozdulni a négy fal közül a gyerekekkel, amit nálam csak ők élveznek jobban. Egyébként is bocsánatot akartam kérni tőlük úgy, hogy ne igazán vegyék észre, hogy éppen elnézést kérek, és erre igazán jó módszer, ha elviszem őket sütizni, fagyizni, meg a játszótérre. Lekenyerezés a köbön.
Szerencsére Dórim és Dávidom még nem veszi észre, hogy anyu éppen jóvátételképp hurcolássza őket kedvenc helyeikre, én meg legalább letudhatom képzelt tartozásomat feléjük.
- Ha kicsit bevizezed, jobban megmarad - tanácsolom Dávidnak, akinek már sokadszorra nem sikerül a vödörnyi homokból rendes bástyát alakítani, mert mindig leomlik a széle. Mielőtt kisfiam pityeregni kezdene, segítek megtölteni neki az egyik műanyagvödröt, majd a pálcámból vékony sugárban vizet eresztek bele. Nem sokat, épp csak annyit, amennyi a jó homokvárhoz kell. Kétgyermekes anyukaként nincs is más dolgom, mint tökéletesíteni az ehhez kellő tudást. Egy kémikus sem tudná nálam jobban mennyinek kell lennie a homok nedvességtartalmának ahhoz, hogy megállja a helyét, mint vártorony.
Dáviddal közösen fejre fordítjuk a vödröt és íme, a végeredmény megnevetteti a kisfiam. Már megérte.
Dóri a pálcámat nézi, őt a vízvarázslat nyűgözte le, úgyhogy bűvölök neki egy kazalnyi virágot, aztán segítek koszorút fonni belőle. Mert egy anyának ehhez is értenie kell. Régen pont ez volt ami annyira frusztrált: az érzés, hogy a világon mindenhez értenem kell, mindent tudnom kell. Pedig nem.
Mosolyogva figyelem a két gyerkőcöt, és közben egy dalt jegyzetelek a fejemben. Régen nem voltam ennyire kiegyensúlyozott.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 6. 09:46 | Link

Zója néni 🙈
ruci | március


Maja próbált figyelni és ezzel együtt minden figyelmét a tanárnőnek szentelni, de akaratlanul is elkalandozott. Néha úgy érezte az egészet rossz helyen, rosszkor és rossz módon próbálta megfogni, valahol pedig igaza is volt. Mindenkinek megvolt a saját problémája a helyzetben, de ahogy őket, úgy Maját is a magáé kötötte le. Egyszerre érezte magát ettől problémakerülőnek és elesettnek.
Nem volt kellemes, élvezetes sem. Nem nagyon tudott mit mondani inkább csak kapkodta a fejét, valami fix pontot keresve, ahogy az életében is teszi. Az öleléstől kicsit zavarba jött, egy pillanatra talán a meglepődés miatt összébb is húzta magát.
- De. Jól is éreztem magam, nem csak ott, de magától az új helyzettől is, pedig azokat amúgy is szeretem kerülni.
Elhúzta a száját egy pillanatra, hiszen ez nem mindig előnyös, sőt, sokszor érzi, hogy ezért sikerül olyan bénán reagálnia valami újra, valami másra. De intenzíven próbálkozik legalább. Sóhajt egy nagyot, majd a szájával megkeresi a szívószálat, hogy italából kortyoljon. A kérdésre kissé tanácstalanul pillantott a nőre, aztán rázta a buksiját is.
- Tényleg köztünk marad? - Bizonytalan volt, hangjában és tekintetében egyaránt érződött mindez, de a megerősítés elég neki, most úgy érzi. Összeszedve magát kezdett bele végül.
- Nem igazán tudom, szerintem talán nincs egyensúly. Most sok dolog van, ami boldoggá tesz. Anyu támogat, jól megy a tánc és a kviddics... Szeretnek. Megkérték a kezem. De mi van, ha ezt meg sem érdemlem? Vagy ha elmúlik és a többi se jön rendbe?
Talán ott, vizsgakor jött rá először, hogy azt a keveset, ami neki a családot jelenti, egyszer el is veszheti. Az optimista lánykánál félig kiürült az a pohár.

Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 6. 14:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. április 15. 21:40 | Link

Jeges Karina

Karina teljesen más ember, mint én. Nehéz beleképzelnem magam az életébe és igen, furcsállom is, hogy úgy képes ennyi idősen is még csúszdázni, mint egy ötéves kisgyerek. Őt látva viszont nincs bosszús avagy lenéző érzésem iránta. Bár nagyon magamnak való személyiség vagyok, Karina öröme a gyerekek játékszere használatakor még az én egyébként jeges szívemet is képes felolvasztani. Röhögök rajta, de nem rosszindulatból. Azt hiszem, aranyos.
- Értem - reagálok rá, de nem igazán látom át az ő életét, ezért jobb, ha nem jártatom feleslegesen a számat. Mikor meglátom, hogy még hintázni se tud, gondolok egyet és lebontom a távolságtartást közte és köztem, megkérdezem tőle, hogyan nőtt fel. Hát az biztos, hogy nem ismerem azt a természeti éghajlatot annyira, mint ő, életemben nem láthattam annyi havat.
Kérésére abbahagyom a lökéseket és figyelem miként próbálja magát hintáztatni. Nem megy sokra, de én nem sietek, türelmesen elvagyok és fürkészem hol az eget, hol a tájat. Ezért veszem tán én előbb észre, hogy vihar lesz és ezt jelzem is egy kérdés formájában a lánynak. Kicsivel később konstatálja, hogy bizony villámlik, erre ő is mozgásba ered, én meg csak mosolygok, mert úgy jön le, mintha nagyon félne. Felállok és könyökhajlatába karolok, majd húzni kezdem, ameddig, persze nem kell győzködnöm, szerintem pár pillanat után ő az, aki vonszol engem és nem fordítva. Egy rövid ujjú pólóban nem kellemes végigszenvedni egy vihart, de nyáron azért nem vészes, ennek ellenére szedem lábam ahogy bírom Karina mellett. Félúton leszakad az ég. A hatalmas esőcseppek gyorsan eláztatnak, hajszálaim arcomhoz tapadnak, pont mint ruhám anyaga a bőrömhöz. Ha csaj egy nyári zápor lenne, még élvezném is a kinti létet, de ha belém csap a több mint ezer voltos természeti feszültség, akkor az már nem annyira vicces szórakozásnak hat. Hideg nincs, gondolom Karina főleg nem fázik, ha tényleg hozzá van szokva a fagyos tájhoz.
Mikor végre beérünk a kastély kőfalai közé, mindkettőnkről szorgosan csurog a víz. Én hátratúrom a hajam, hogy ne a szemembe csepegjenek a vízcseppek, majd a rellonos szemeibe pillantok. Összenézek vele és próbálom kiolvasni tekintetéből a gondolatait, de végül nem bírom tovább: feltör belőlem a röhögés. Majd órákon emlegethetjük ezeket az élményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2017. május 13. 09:28 | Link

Levendula

Napsütötte reggelre ébredtünk, már aki aludt amúgy is. Én nem sokat. Bár Boti jó gyerek volt, azért szívesen felébresztett az éjszaka közepén a sírásával. Ez se Willnek, se nekem nem jött jókor. Will amúgy is kimerült az egyetem miatt, én meg képtelen vagyok kipihenni magam, ami nem mutat jól a Viperáknál. Néha képes lennék a seprűn elaludni.
Szóval fáradtan, de egész jókedvűen baktattam Botival a szokásos szombati bevásárlókörútra. Útba ejtettük a közértet, ahol babakaját és egy csomag pelenkát is vettünk, meg egy-két dolgot otthonra.
Hát igen, Botival nem a legegyszerűbb a vásárlás. Nem szeret babakocsiban vagy kenguruban lenni, így kénytelen vagyok a karomban vinni mindenfelé. Még jó, hogy a kviddics megedzi a kart.
Kezdem megismerni lassan Botit. Mi az amit szeret, mi nyugtatja meg. Érdekes módon úgy tűnt nem hiányolja az apját vagy az anyját. Egész nyugodt kisfiú.
Körútunk utolsó állomása a játszótér volt. Furcsa mód, nem volt egy szem gyerek se, pedig gyönyörűen sütött a nap.
Mióta nálam volt, Boti lassan elkezdett lépkedni, de még nem nagyon érezte biztonságban magát ahhoz hogy elengedje a kezemet. Így "sétáltunk" egy darabig, mikor elfáradt, beültettem a hintába.
Nyugodtan üldögélt és néha mosolygott. Külső szemlélő biztos azt hihette, hogy az én gyerekem. Ó, pedig mennyire nem. És bár Boti nagyon édes gyerek, apámra még mindig nagyon haragudtam amiatt, hogy ilyen helyzetbe hozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2017. május 13. 17:02 | Link

Norina

Rég voltam lent a faluban, mert a sok kviddicsedzés és tanulás mellett erre már nem maradt időm. Pedig imádom a falu légkörét, a sok kis utcát és köztük sétálgatni. Ma kivételesen nem volt semmi elfoglaltságom, így elhatároztam, hogy meglátogatom Bagolyfalvát és sétálok egy nagyot. Csakhogy nem találkoztam senkivel. Fura ez az elhagyatottság. Szerencsére kisütött a nap is, így séta közben napozhattam is, de ennek ellenére nem volt nagy meleg. Gondolataimba mélyedve nem figyeltem, hogy merre megyek. Így a játszótérre jutottam ki. Itt sem volt sok ember, csak egy anyuka a kisfiával. Nagyon aranyosak voltak, ahogy hintáztak. Kerestem egy padot, leültem és néztem őket egy ideig. Milyen boldognak tűnnnek! Miután eltelt egy kis idő, odamentem hozzájuk.
"-Jó napot! Nagyon aranyos kisfiú! Mennyi idős?-"
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2017. május 18. 19:42 | Link

Levendula

- Helló - néztem furcsán a lányra.
Tudtam, hogy ismerem, hiszen találkoztunk már kviddicsmeccsen, sőt, biztos voltam benne, hogy azonos poszton játszik mint én. Furcsálltam, hogy magázott, pedig évfolyamtársak is lehetnénk, ha nem azok vagyunk persze.
- Öhm, nem az én gyerekem. Nekem csak lepasszolták.
Kellemetlen, de csak tippelni tudtam hogy körülbelül egy éves lehet. Apám nem mellékelt használati utasítást. Az kínosabb lett volna, ha a nevét se írja rá a cetlire amit a kosárban hagyott a gyerekkel.
- Egy éves.
Beszéd közben piciket löktem a hintán. Nagy szemeit lassan hunyta le és nyitotta ki, kezdett álmosodni.
A napokban elgondolkoztam rajta, hogy mégis mennyire foglalkozott Botival apám meg a nője, ha ennyire nem hiányoznak a gyereknek. Ilyen korban talán még ragaszkodóbbnak kéne lenniük, nem?
- Kviddicsezel a suliban nem? - fordultam felé ismét, - Ismerős vagy. Én Norina vagyok. Őrző, Rellon - Biccentettem felé.
A Vipera őrzői posztommal nem dicsekedtem el, főleg, hogy csak látásból ismerem a lányt.
Amúgy is örülhetek, ha nem keresnek helyettem valaki olyat akinek nem kell kimaradnia az edzésekről egy gyerek miatt aki nem is az ő felelőssége lenne. Köszi apa, ismét keresztbe húzod a számításaimat.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 12. 18:44 | Link

Kilt Zoltán
Outfit

Minden sétával új helyeket fedezek fel, a cukorka- és a könyvesbolt is varázslatos. Plusz, annak ellenére, hogy nem rég érkeztem szükségem volt már kikapcsolódásra. Lassan egy hete vagyok itt, rekord idő alatt szedtem össze egy büntetést, haragítottam magamra két lányt...stb. Mit ne mondjak esemény dús helyre csöppentem, majdhogy nem haza vágyom, de csak majd nem. Részben élveztem is a szerencsétlen sorozatot az otthoni kiszámítható világ után. Itt nem a szülök határoznak meg, hanem csak is a tetteim, ez pedig elég vicces eddig. Csak a szobámon ne kellene osztozni, azt nem tudom megszokni...
Lassan sétálok, a gondolataimba merülve, egyik kezemben egy csomag mindenféle cukor, a másikban egy könyv. Hétvége lévén nem sietek sehova, lenne tanulni valóm..., de még nincs erőm újra vissza zökkenni a mókuskerékbe. Egyelőre ismerkedem a faluval, nézelődöm, keresek egy csendes olvasásra alkalmas helyet. Ez meglepően gyorsan sikerül is egy enyhén árnyékos, üres játszótér megtestesülésében. Oda megyek az árnyékban lévő hinták egyikéhez és leülök. Az ölembe rakom az édességet és kinyitom a könyvem, közben ütemesen ringatom magam a hintán.
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 29. 17:10 | Link


egy péntek délután | #stylish

Ha bármelyik bogolyfalvi lakos azon a péntek délutánon az égre pillantott, biztos lehetett benne, hogy nem csak felhős idő van, hanem már az eső lógatja a lábát a környéken. Szinte bármikor leszakadhatott a nyári zápor, vagy akár zivatar is, ha valaki nem vigyázott eléggé, akkor akár az utcán is elkaphatta. Max meg mégis kint ült a fából faragott méhecske hátán törökülésben és egy nyalókát tuszkolt a savanyú porba nagy lelkesen. Régebben mindig a közeli kisboltban vett ilyet, még odahaza, de sosem sikerült úgy beosztania, hogy a cukor és a por egy ideig tartson ki. Külön-külön pedig már nem voltak viccesek, olyan érzést keltettek benne, mint a biciklije kormánya rojtok nélkül.
Csendesen ücsörgött ott, néha csúnya pillantásokat vetve a közelben elhaladó lakosokra, mert ő nem látványosság, hogy csak úgy meredjenek rá, majd ha fizetnek, akkor esetleg elkalandozhat a tekintetük. Addig meg a legjobb, ha maguknak maradnak. Aztán ismét lépéseket hallva a lány felé fordult, hogy egy apró vigyor terüljön szét az arcán, miközben a nyalókát a szájába applikálta. Ennek már legalább harmincöt perce, az eső még mindig nem méltóztatott leesni, viszont helyette Max már ugatva megkergetett egy kisnyugdíjast és lement hídba, hogy aztán ropogva-röhögve omoljon a földre.
- Jó, jó, vegyük úgy, hogy teljesítetted... akkor viszont megint én jövök... mondjad - intett a kezével, hogy ő bizony itt van, vár, csak ne kímélje a lány, nem olyan érzékeny ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. július 29. 20:55 | Link


#péntekvégre | #ígyni

Elszabadulás az iskolából, haaaah. Nem mintha túlzásba vinném ezt a tanulás dolgot, mostanában egész sok órát ellógtam, csak anyáék otthon meg ne tudják. A bátyám már végez az egyetemen, félig munkája is van, de én bezzeg, én bezzeg... Hát sajnálom, még én se nagyon tudom, hogy mi akarok lenni. Értek a gyógynövényekhez, mármint megtanultam, eddig oké, de nem találom még mindig önmagam, hogy miben lennék igazán jó. Na, de el kell hessegetni ezeket a marhaságokat. Ma ma van, a holnapon ráérek holnap aggódni, ma meg amúgy is megbeszéltem egy röpke "randit" az egyik kedvenc balhésommal. Imádom Maxit, minden baromságban benne van, nekem meg amúgy is hiányzik ez a fajta őrültködés, a kastélyban mindenki hősszerelmes vagy halálosan féltékeny. Vagy mindkettő és közben már a harmadik gyereküket várják. A gondolattól a hátamon végigfut a hideg és nőiesen fel is áll rajta a szőr, még a karomat is megdörzsölöm. Ja, hát az öltözékem, hát na. Félvér vagyok és büszke is vagyok rá, hogy ismerem a képregényeket, blee. Ja, a szemüveg meg kamu, de ennyi belefér, másnak a melle vagy az érzései azok. Hajam félig felkötve, pár göndör lokni aláomlik, arcomon meg jóóó nagy vigyor, mikor végre megérkezem a húszperces sétából a faluba és eltalálok a játszótérre, ahol már vár is rám Kojak hajas változata. Az ég nem fest túl barátságosan, de hé. Boszorkány vagyok, minek ide esernyő? Eltelik fél óra, majd' bepisilek a nevetéstől, komolyan mondom ez a gyerek meg nem normáááális. Persze én is megkapom, visszafelé már nem vicces odabújni hangosan nyávogva kaját kunyerálni az egyik üzletből, meg kézen állni szoknyában az egyik mászókánál, bár ez utóbbit megérdemeltem a híd miatt.
- Remélem is, mert hétszentség, hogy ezért _tőlem_ fogsz valami főzetet kapni. - könnyezek a fejembe szökött vértől, a karjaim se bírják már, nem vagyok én kviddicsjátékos, csoda, hogy neki tudtam lendülni és pár másodpercig kitartani magam. Mondjuk viccesen festhetek, a szoknyámat betürködtem úgy a bugyimba a combjaimnál, hogy abból ne látszódjon ki egy darabka se, bár így még érdekesebben festek.. Na de innen lejönni! Előre lendítem a lábam, amiből az sikerül, hogy pofára esek lendületből, bele a játszótéri homokmurvába. Felállok, az orromat fájlalva porolom le a ruhám meg szedem ki a szoknyám idegilenes helyéről, aztán visszaveszem Maxitól a szemüvegem. Beülök a vele szemben lévő játékra, grimaszokkal még mindig az orrom épségét és rugalmasságát próbálgatom, meghát elmosolyodok az új ötletem miatt.
- Legyen most egy kis könnyű... már persze, ha megbirkózol vele. Böfögj el el huzambanban ábécé sorrendben bájitalokat, legalább egy percig. Mérem! - vigyorgok, bár találtam már ki ennél kreatívabbat is, kíváncsi vagyok, hogy bírja majd levegővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 29. 23:53 | Link


egy péntek délután | #stylish

Nem igazán lehet azt elmondani Maxról, hogy sok barátja lenne, de a lány, akire várt, valami ahhoz nagyon hasonlót jelentett a számára. Legalábbis, szinte biztos volt benne, hogy ha egy éjszaka megjelenne nála a hölgy, hogy segítsen neki elásni egy hullát, nem azt kérdezte volna, hogy mit tettél, hanem azt, hogy "hoztál ásót anyám?". Szóval ott, a fa méhecskén lamentálva várta, hogy leszakadjon az ég, vagy legalább Gréta megérkezzen, mert így egymagában a hangulat nem valami rózsás. Viszont a nő volt kegyes betoppanni, neki meg megugrott a vércukorszintje. Igazából a kettő közt nem volt összefüggés, de nagyjából egy időben történtek.
Elsőre a német nem gondolta volna, hogy ennyire retardáltan fog elsülni a délután, de ahogy az egyikük rákezdett az ökörségre, a másiknak biztosan rá kellett kontrázni, mert miért jó a fogadásos játék, ha minden könnyen teljesíthető és társadalmilag elogadott benne?
Liebhart jelen pillanatban az órájára meredt, illetve a lányra is felváltva, hogy biztosan ne csaljon, ameddig le nem telik az idő.
- Most diszkréten azt fogalmaztad meg, hogy meg fogsz ölni? - nevette el magát, a stoppert leállítva a karóráján. Többször is mondtak már neki ilyeneket, volt hogy ígéret volt, máskor fenyegetés. Leginkább ez utóbbi állt fent nála most is.
Ő esküszik, hogy próbált úriember lenni, addig a pontig, hogy a szoknya egész bizarr módon lett betűrve, amolyan biztosítékként, még ment is neki. Na, de mikor a lány arccal a homokba plattyant, akaratlanul kezdett el vihogni, illetve mutogatni, előbbit hangtalanul, utóbbit kontrollálatlanul. Leginkább olyan volt, mint egy retardált fóka. Amint kissé csillapodott, visszaadta a szemüveget a lánynak és várt az ítéletet.
A feladatra csak cöccögött egy sort, majd felsóhajtott, visszaülve a faállatra, biztos, ami biztos.
- Ha ezt előre tudom, nem nyalókát hoztam volna, hanem spriteot. - jegyezte meg, de ugye Liebhart is volt kollégista, így hát különösebb erőfeszítések nélkül kezdett bele a produkcióba. Az ilyen előadás bizony csak erős gyomrú nézők számára ajánlott! - Anti Penterpi, Álom-üző, [...], Gyorsító...
És körülbelül olyan negyven másodperc után fogyott ki a szuflából, hogy levegő után kapkodva, nevetve legyintsen. Ez most nem az ő kihívása volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 31. 22:20 | Link

Szofijjá és Mr Chris Bailey

Vigyorogva simít végig a masszívan nyáladzó kisfiú szőke fején, majd a kis kacagó szájból újra kibukó cumit egy mozdulattal igazítja vissza a helyére. Szabad kezével ugyanakkor tovább csikizi a gömbölyded pocakot, így a cumi csakhamar ismét kiesik Chris nevető szájából. A rellonos le se tagadhatná, mennyire imádja a kisfiút, akivel már most érezhetően szoros a kapcsolatuk. Nem úgy, mint áldott jó apjával, akivel még mindig nem vergődtek zöldágra, és aki valószínűleg a mai napig nem békélt meg Szofi döntésével, miszerint Noelt választja Chris keresztapjának.
A játszótér csendes, rajtuk kívül csak egy barna copfos kislány és az anyukája vannak, de ők sem a közelben, hanem távolabb, a hinta körül. Tökéletes. A madarakat erősebben hallani, az iskola zaját viszont már egyáltalán nem. Egészen idilli, mintha egy másik világba csöppentek volna, ahol senki és semmi sem zavarhatja meg késő délutáni találkozójukat.
- El sem hiszem, hogy már nyolc hónaposak - jegyzi meg egyszer, oldalvást pillantva fel a fáradtnak tűnő anyukára. - Hihetetlen, hogy már két foga van! Natinál is hasonló a felállás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:23 | Link

A Keresztapa

A szőke lány lábait maga mellé húzva figyeli, ahogyan Noel szakavatott mozdulatokkal tartja a kezében a kis Christ. Valószínűleg Hunternek is így kellene bánnia vele, de mint tudjuk nála jóval tovább tart az érési folyamat.
Szofi minden erejét összeszedve hagyta egyedül apát és lányát, egyedül abban bízik,hogy Ezra némileg megbízhatóbb, mint a fiatalabb Bailey -nem, nem az. Állítólag sétálnak egyet ebben a remek időben, gyakorlatilag a nő szinte teljesen biztos benne, hogy ismét valami ostobaságra készülnek. Ezra az idősebb és tapasztaltabb, de amikor kettesben hagyja őket azonos agyi-szinten szoktak mozogni. Ez pedig Szofit lassan, de biztosan az őrületbe kergeti.
- Mert nem te kelsz fel hozzájuk esténként -vonja meg a vállait az ex-rellonos. - Igen, eléggé nyűgösek is vagyunk miatta -beszéd közben szakavatott mozdulatokkal törli meg a kicsi pofiját. - Nati sokkal jobban kezeli a helyzetet.
Tekintete Noelre siklik és egy röpke pillanatig áthatóan méregeti.
- Hallottam valamit. Rólad.
Nem mondja ki pontosan, de teljesen biztos benne, hogy a férfi érti a célzást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 31. 22:34 | Link

Szofijjá és Mr Chris Bailey

Bólogatva nevet fel Szofi megjegyzésére; ez igaz. Az ő mindennapjai még egészen másról szólnak: mestertanonci képzésről, rezervátumi gyakornokoskodásról, végzős bálokról meg bájitaltan tankönyvekről, amelyeket bújva nyomja el esténként az álom. Az élete így kerek egész, vagy legalábbis, egy kívülálló szemében annak tűnhet. A sárkányimádata pedig, amiről mostanra bebizonyosodott, hogy nem holmi hóbort, amit majd idővel elhagy, esetleg kinő, csak azt erősíti benne, hogy egy ilyen apróság, mint amilyen az ölében ücsörgő kissrác is, egyszerűen nem fér bele. Ha a kicsi fejlődéséhez szükséges anyagi hátteret valamelyest tudná is biztosítani, a biztonságát korántsem. Annál fontosabb pedig nincs.
Lepillant Chrisre, aprót csíp a pocakjába, és közben arra gondol, hogy egy gyerek - akkor is, ha valahol a lelke mélyén már vágyna rá - mindent megváltoztatna. Fenekestül forgatná fel a jól megszokott és nagyon is szeretett életét, amire, tanulva Hunter esetéből, messze nincs még felkészülve.
- Húha - horkant fel, és elmélyülő hangon folytatja - jól kezdődik, hadd halljam, kivele - féloldalas vigyorral, megemelkedő szemöldökei alatt pillant a szőkére. - Most kivel járok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:38 | Link

A Keresztapa

Szofinak valószínűleg nem a gyerekekkel van a legtöbb problémája, sokkal inkább az édesapjukkal. Hunter ugyanis roppant módon nehezen viseli az éjszakázást, a tanulást és a tényt, hogy az ő aprócska kislánya egyszer majd pasizni fog.
- Ismered már ezt az iskolát nem? Folyton pletykálnak.
Tulajdonképpen az egész falu olyan, mint egy hatalmas piac. Mindenkinek van egy fontos híre, amit egyszerűen képtelen magában tartani. Hogy mennyi az igaz abból, amit a lány hallott ő maga sem tudja, de jobbnak látta megkérdezni a gyermeke keresztapját -elvégre vannak olyan viszonyban, nem?-, mint találgatásokba bocsátkozni.
- Nem egészen az a lényeg, hogy kivel jársz -ingatja a fejét kissé bizonytalanul Szofi, miközben odanyúl a kisfiúhoz, mielőtt az megint megszabadul a cumijától. - Sokkal inkább az, hogy kivel nem.
A történet nagyjából bejárta már a környéket és a nőnek volt szerencséje talán három-négy verziót is megismerni. Mindenesetre bármelyik lenne is az igaz, képtelen elítélni Noelt a történtek miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 31. 22:39 | Link

Szofijjá és Mr Chris Bailey

Felemeli és maga felé fordítja a pehelysúlyú versenyzőt, majd éppen csak annyira kezdi rázni, míg a kisfiú hangos kacagásban nem adja tudtukra: igen-igen, iszonyúan élvezi a helyzetet. A cumi a második pillanatban zuhan Noel ölébe.
- Áh - elsötétülő tekintettel veszi tudomásul, hogy a Nadine és közte történtek még csak most indultak el kastély- és faluhódító útjukra. - Nos, szépíthetném, de...
Elhúzott szájjal néz el Chris mellett, és mikor pillantása találkozik Szofiéval, lemondóan megvonja a vállát. Hiába, nemcsak Nadine csalódott benne, hanem ő maga is. Nagyobbat, mint eddig bármikor.
- Egyik este találkoztam Annelie-vel - mondja, és a kisfiút törökülésben tartott lábaira ülteti, a cumit pedig visszadugja a szájába. Érdekes, hogy mikor ránéz, alakuló vonásaiban egyszerre véli felfedezni Szofiát és Huntert is. - Azt nem tudom mi lesz, de annyi biztos, hogy együtt megyünk Romániába. Őt is oda vették fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:40 | Link

A Keresztapa

Szofi arcán is elterül egy mosoly, ahogy a kisfiú felnevet keresztapukája kezében és ezúttal nincsen ideje a cumi után kapni, így az Noel ölében landol. A szőkeség nem akarja most megszakítani Noel gondolatmenetét mindenféle ostoba kérdéssel, elvégre tudja, hogy éppen annyit fog elmondani neki, amit tudnia kell. Kettejük kapcsolata viszonylag lassan, de biztosan alakult ki. Ha az orosznak valakire rá kellett volna bíznia az életét, az Noel lett volna.
- Szóval vissza a rajtvonalhoz? -Vonja fel szemöldökét egy aprócska, féloldalas mosollyal. - Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom nem lep meg a dolog. Nadine rendes lány, sőt ennél nyilván jóval több. De Annie a te másik feled.
Miközben beszél végig a rellonos tekintetét kutatja. Talán túl nagy szavakkal dobálózik, talán olyasmibe üti az orrát, ami nem az ő dolga, de Noel a családja része. Már abban a pillanatban azzá vált, amikor ő volt az egyetlen, aki támogatta és ezt csak megerősítették a keresztszülőséggel.
A görbület hirtelen kiszélesedik, ahogy előrébb hajol és megtörli a kis Bailey száját.
- Mostmár ideje lenne eldöntened, ki lesz a keresztanyja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 31. 22:40 | Link

Szofijjá és Mr Chris Bailey

A nő mosolyát látva saját, éppen az imént elkomoruló arca ismét felderül, tekintetében megcsillan egy köszönöm. Nem mondja ki, nem szokása, de aki ismeri, kiolvashatja zöldes fényeiből. Igazság szerint, Szofi az egyetlen, akinek úgy beszélhet érzésekről és illetlen, bűnös tettekről őszintén, hogy nem kéri számon vagy feddi meg értük. Ő tudja, érti és elfogadja, hogy az ember tévedésre hajlamos lény, és az élet, amiből tanul, olykor rögös utakon vezet végig.
- Abban bízom, hogy most átszakítom a célszalagot - vallja be, noha nem tudhatja, hogy valaha kap-e még egy esélyt a boszorkánytól. Ha őszinte akar lenni magához, akkor belátja, hogy meg sem érdemli. - Bár... tartok tőle, hogy eltolom. Megint.
Ha épp nem a hűséggel, akkor a féltékenységgel, el- és kimaradásokkal, késésekkel és egyéb, párkapcsolatban nagyon is fontos dolgokkal akadnak problémái, amelyek mind-mind heves vitákba képesek torkollni. A heves vitákat pedig nehezen viseli, és csakhamar lezárja őket - általában a kapcsolattal együtt.
- - vigyorodik el Szofi utolsó megjegyzésére, majd ismét felemeli Christ, hogy az ő hihetetlenül kék, csillogó szemeibe nézve válaszolhasson. Részben anyának, részben babának. - Nem kell nekünk keresztanya, ugye, kisuram? A csajokkal csak a baj van!
Nevetve pillant vissza Szofira, akin mostanra már egy deka felesleg sincs. Sőt. Talán még vékonyabb, mint a várandóssága előtt volt.
- Ti hogy vagytok? Hunter állja a sarat? - kérdezi őszintén, és a hátára fekszik. Christ a hasára ülteti, aki az édesanyja felé kezd nézelődni. Hű, ha.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. július 31. 22:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:41 | Link

A Keresztapa

Szofi sohasem volt az a típus, aki másokat elítélt volna mindazért, amit tettek. Vegyük csak például az apját; körözött bűnöző, ő mégis mindent megtett, hogy biztonságba tudja. Hazudott, mint a vízfolyás és teljesen figyelmen kívül hagyta az édesanyja kifejezett kérését -"Nem akarom megtudni, hogy találkozol az apáddal, Elena!" Csak akkor szólította így, amikor igazán dühös volt.
Na meg aztán, itt vannak az ikrek. Nem így tervezte, nem így akarta, de ennél boldogabb talán már sohasem lehet.
- Miért tolnád el?
Olyan őszinte döbbenettel teszi fel a kérdést, mint mikor egy kisgyermek a cukorkaboltban nem érti, az édesanyja miért nem veszi meg neki azt a hatalmas, színes nyalókát, amit ő annnnnyira szeretne.
Szofinak nyilvánvalóan sokkal nagyobb bizalma van a vele szemben helyet foglaló férfiben, mint neki saját magában.
Noel mellé hasal, ahogy végigdőlnek a csepp férfiemberrel a fűben és nevetve rázza meg a fejét.
- Hé, ezt kikérem magamnak! Mi lenne az urasággal az édesanyja nélkül?
Óvatos mozdulattal simítja meg Chris aranyszőke üstökét, mintha legalábbis porcelánból lenne. Kétségtelen, a világ két leggyönyörűbb apróságát sikerült összehozniuk a levitással.
A nő Noel felé pillant, épp csak annyira, hogy az láthassa elcsigázott tekintetét.
- Hunter talán nehezebb ügy, mint az ikrek, de rettentően igyekszik
-ez tény, például tegnap már sikerült összeraknia elsőre a cumisüveget. - Folyton aggódom érte. Hogy túlhajszolja magát miattunk.
Az ex-rellonos fáradtan sóhajt fel és ebben valószínűleg benne van minden, amit az utóbbi időszakban nem sikerült kimondania.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 31. 22:42 | Link

Szofijjá és Mr Chris Bailey

- Azt hittem, hogy Nadine az igazi - mintegy feleletként jegyzi meg, bár maga sem tudja, hogy ez egyáltalán válasz-e a szőkeség kérdésére. Úgy érzi, hogy mikor gondolkodás nélkül megcsalta a nagyobbik Rohr lányt, a saját jövőjében vágott el valami tényleg fontosat. Megmagyarázhatatlan érzés, és talán csak a magában való csalódás ébresztette, ami egy napon majd elhalványul, most azonban még nagyon is valós. - Az a legrosszabb, hogy Nadine-nal rengeteget beszélgettünk arról, miért nem szeretne belemenni velem, vagy egy korombelivel egy kapcsolatba. Pontosan amiatt, amit megtettem vele.
Nagyot nyel, és közben pillantását átvezeti a közöttük kalimpáló kisemberre. Milyen könnyű még neki az élet! Az anyukája minden mozdulatát, minden kívánságát lesi, és azért él, hogy boldogságban nőjön fel.
- Azért túlságosan ne aggódj miatta - mondja halvány, ám kiszélesedő mosollyal. Aztán felkönyököl, és arcát tenyerén támasztva meg kezdi fürkészni Szofi most még fáradtabbnak ható vonásait. - Nem úgy ismerem Huntert, mint aki összeroppanna egy kis suli, éjszakai járőrözés meg cumisüveg összepattintás alatt.
Egyébként sem tudja elképzelni, hogy a levitás prefektusnak túl sok tennivalója legyen otthon, mikor Szofi egész nap körberajongja a babákat.
- Szerintem nagyon jól csináljátok - balját kinyújtva futólag megsimogatja Szofi kézfejét, majd a hátára fordul, és a lemenő Nap utolsó fényeit kezdi követni. - És... - arcát oldalra fordítva keresi a másik pillantását. - Ti most együtt vagytok, vagy inkább ne firtassam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:42 | Link

A Keresztapa

Nadine kétség kívül egy igazi kincs lehet. Bár Szofi nem ismeri túlságosan jól, mindössze arra alapozhat, amit a faluban, a kastélyban és Noeltől hallott, de ez épp elég ahhoz, hogy megértse a férfi érzéseit. A nő egy igencsak fontos állomás volt az életében, talán mindent megtestesített, amit férfi csak elvárhat –de mi van, ha nem ő az igazi?
Együtt lehetünk valakivel csak azért, mert jó ember?
A válasz határozottan nem.
- Noel, te jó ember vagy –Szofi hangsúlyából ki kellett érződnie, hogy a kijelentés megfellebezhetetlen. - Talán hibáztál, de mégis ki nem hibázik? Az esküvőm napján lefeküdtem Hunterrel, ami talán az elképzelhető legundorítóbb tett volt, még ha okkal is tettem, de nem bántam meg. Ahogyan őket sem.
Volt abban valami igazán varázsos, ahogyan ők hárman most ott feküdtek a fűben. Egyik pillanatról a másikra lettek felnőttek –de képesek voltak rá. A szőkeségből anya lett és a legnagyobb támasza, valamint legjobb barátja az a férfi, akiről nyilvánvalóan sohasem feltételezte volna. A problémáik hirtelen nagyobbak és ijesztőbbek lettek, ők pedig ott álltak ennek a vad káosznak a közepén és csak kapaszkodtak egymásba. Mert ez volt a legfontosabb; hogy fogják egymás kezét.
A lány felsóhajt és bizonytalanul ingatja a fejét. Talán Hunter nem roppan össze, de ő mindenféleképpen komolyabb mentális problémákkal fog küzdeni, mire felnevelni mindhárom gyermekét. Az a baj a levitással, hogy néha nyűgösebbé tud válni, mint a tulajdon gyermekei –például, ha éhes.
- Nem is tudom –jól esett neki Noel érintése, mintha hirtelen energiával töltötte volna fel. - Az egész úgy indult, hogy a gyerekeknek szüksége van egy apára és egy anyára. Egy igazi családra, de… talán én többet érzek iránta. Annak viszont csak ő a megmondhatója, hogy mit érez irántam.
Szofi ebben a kérdésben bizonytalan volt. Nem is kicsit és általában saját maga előtt is tagadta mindazt, amit most Noelnek bevallott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. augusztus 2. 21:14 | Link


#péntekvégre | #ígyni

A sors iróniája, hogy amíg Svájcban tanultam, Ellával a magyar nyelv miatt lettem jóban, Maxikával meg pont a német miatt kovácsolódtam először össze, bár, hogy hogy és hol is találkoztunk, máig rejtély övezi a be nem avatottak számára. Mindenesetre elég menőnek érzem, hogy ilyen fiatalon egyetemi tanár lett a csávókából, jár neki a keksz. Ilyenkor pedig, mikor ezekre a hülyeségekre rávesszük egymást, bele se merek gondolni, mi vár a következő generációkra ilyen oktatás mellett. Az az én nagy szerencsém, hogy nem ittam és nem is iszom semmit, különben biztos az orromon jönne ki a nevetéstől. A könnyeim is kicsordulnak, a térdemet csapkodom hahotázás közben, mikor Maxi kifogy a szuszból.
- Hát fiam, te sem aeromágusnak születtél. - erre a gondolatra még az is eszembe jut, hogy aki tud bánni a levegővel, az talán a saját szellentésével is tud medzsikelni? Te jó ég, mekkora menőség már! Odaröttyentesz a másik orra alá és nem hagyod, hogy a felhő elillanjon az arca körül. Ott lengeted, amíg el nem mondja, hogy hová rejtette a sütidet. Sőt, utána már kedve se lesz a sütidhez, mert ha legközelebb ráfanyalodik, csak színpadiasan legyintened kell egyet a hátsó fertályod felől. Ettől újra kitör belőlem a röhögés és ezt a gondolatot meg is osztom Maxival, hadd nevessen ő is.
- Na jóóólvan, háááát saaaajnos nem sikerült egy percen belül teljesíteni, úgyhogy bünti jön. - vigyorgok továbbra is, mikor már lecsendesült a kacagás. - Mi is legyen, mi is legyen... ó tudom már! Büntetésből te írod meg Felagundnak a házijaimat, csak így egyszerűen. Sehr langweilig, de legalább hasznom is van belőled. - nyújtom ki a nyelvem, aztán kihúzom magam.
- Te jöszöl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. augusztus 3. 09:08 | Link

Szofijjá és Mr Chris Bailey

A kijelentésre, miszerint jó ember, keserű mosollyal reagál. Nem vétózza meg vagy kezd cáfolatok megfogalmazásába, inkább csak hallgat. Tudja, hogy Szofi nem úgy látja őt, mint más lányok, hiszen ők barátok és a fiatal anyuka jóval elnézőbb vele szemben, mint azt egyébként megérdemelné.
- Hmmm - bólint az ég fele, majd arcát oldalra fordítja, tekintete a nőét keresi. - Hát, nagy fába vágtátok a fejszétek, az kétségtelen. Viszont, képzeld, nem is mondtam, hogy a múlt héten épp a cukrászdában ültem, és bámultam kifelé az ablakon, mikor elsétáltatok előtte. Én meg csak néztelek titeket, és azt gondoltam, igen, én is ezt akarom! Mert, tudod, boldognak tűntetek. Nem a színházi félének, hanem... - Chrisre pillantva kezdi keresni az érzéseit leginkább kifejező szavakat. - ...olyan igazinak.
Vonásai komolyak, arcán csupán egy halovány ív mutatja, hogy a felidézett jelenet nagyon kedves a számára. Aznap délután úgy érezte, hogy minden meghozott áldozat megéri. Hogy bár Szofi felhagyott az iskolával, balettal, a társadalmi életével és ki tudja még mivel, hogy eleget tegyen szülői kötelezettségeinek... érdemes volt.
- Az pedig, hogy ő mit érez - lebiggyesztett ajkakkal vonja meg vállát - ha nem jelentenél neki semmit, kizárt, hogy vállalta volna ezt az egészet.
Nem ismeri jól Baileyt, de azt tudja róla, hogy igazi partyarc, aki minden hülyeségben benne van. Abban a mérhetetlen, hihetetlen hülyeségben is, amire más csak a távolból, összefont karokkal csóválja a fejét. Ő meg teljes vállszélességgel, fülig érő szájjal indul neki. Tökkelütött.
- Kizárólag tiszteletből nem nevelhetsz gyereket a másikkal - fűzi még hozzá utolsó gondolatát. - Ez... egyszerűen nem működik. Vagy nemt'om. Én biztosan nem csinálnám.
Érzelmek nélkül, csak a gyerekért együtt maradni, nos, az a számára teljes képtelenség. Megházasodni, összeköltözni, egymás mellett ébredni és elaludni, meg elviselni a másik nyűgjét-baját, hogy a kicsi boldog legyen...
- Á, Szofi, ilyen nincs - erősíti meg előző szavait, aztán szemezni kezd a folyton őt bámuló szőke kisúrral. Elvigyorodva nyúl felé, hogy megcsikizze az orrát, hátha hapcizik egyet. Régebben az otthoni kutyájukkal csinálta ezt, de hát, az ilyesmi megunhatatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 10. 19:01 | Link

A Keresztapa

A lány nem reagál azonnal Noel szavaira, csak figyeli, ahogyan Chris boldogan felkacag a karjaiban. Hogy ő akart-e ezt valaha? Nem tudna válaszolni a kérdésre. Soha, még csak véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy anya lesz -nem, hogy ennyire korán-, ahogyan az sem, hogy esetleg Hunter meg ő ennyit jelenthetnek egy napon egymásnak.
Mégis, most itt vannak és ez Szofi döntése volt tulajdonképpen. Éppen ez az oka, hogy ilyen végtelenül bizonytalan.
- Rám fért már egy kis igazi boldogság -sóhajt fel, de azért igyekszik görbületet mímelni az arcára.
Biztos benne, hogy a férfi tudja miről beszél. Ő volt az egyetlen, aki pontos képet kaphatott róla min kellett keresztülmennie a szőkeségnek teljesen egyedül.
Ezen gondolat nyomában szorosan ott zúgott már a következő is és az orosz ki is mondta, ami megfogalmazódott benne.
- Te is megérdemelnéd.
Noel tekintetét kereste, hogy belekapaszkodhasson és megerősíthesse a szavait. Az élmezőnyben van a lány számára igazán fontos személyek listáján és Szofi szeretné tudni, hogy a rellonos biztonságban van, hogy révbe ér. Néha annyival könnyebb lenne, ha az ember tudná, hogy a végén valóban várja a happy end. Könnyedebben kelne fel reggelente és nézne szembe a kihívásokkal, elvégre talán rengeteg nehézséget és fájdalmat kell kiállnia, de végül mindenért kárpótolva lesz, nem igaz?
Felnevet, amikor Noel kijelenti, hogy Hunter nem csak szívjóságból van vele.
- Nagyon remélem, hogy igazad van, mert ha most felébresztetted bennem a reményt a semmiért, akkor meg fogom bosszulni valahogy -löki meg a férfi vállát óvatosan, majd ő is Chris felé fordítja a figyelmét.
A kisfiú, mint egy végszóra ráhapcizik anyukája szavaira, mintha csak meg akarná erősíteni azt... bár komoly szerepe lehet benne a ténynek, hogy Noel az orrát piszkálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 12. 09:36 | Link

Weiler Dante

 Amikor úgy döntöttem, hogy hallgatok rá és ideköltözöm, nem számítottam arra a sok új élményre, ami ért. Arra sem, hogy egy rég látott ismerőssel találkozom, aki mesél valakiről és, hogy ez akár még a kísérleteim sikerének záloga is lehet, ha az illető, akiről mesélt hajlandó velem kooperálni. Bár azt a tényt nem szabad elfelejtenem, hogy erre még meg kell kérnem és ismerősöm elmondásából úgy tudom ez nehéz dió lesz.
 Nos ráérek ezen agyalni, ha már berendezkedtem a laboromban, ami még picit várat magára. A temetés szerencsére rendben és a helyzethez képesti profánsággal ellentétes jelzővel élve szépen lezajlott. Bár persze Merkovszky nem jött el. Talán nem is baj. Kéréséhez híven Temit a gyermekei mellett helyeztük örök nyugalomra egy ében koporsóban és mellé tettük pálcáját és kedvenc ékszereit-köveit és néhány képet a családjainkról. Semmi fellengzősség, semmi túlcicomázás, csak két szép beszéd és a Nocturne, amit annyira szeretett játszani hegedűn.
 Itt keringek a légben, magasan a fák lombkoronája felett. Tollaimmal játszik a szél. Szárnyam alá kap és messze repít, mind testem mind lelkem könnyűvé válik repülés közben. Olyan nehéz volt ez a pár nap, nagyon kellett már ez a kis pihi. Persze nem ok nélkül rovom most sem a köröket, de az okom még nincs a környéken. Viszont innen fentről mindent jobban látok és hamarabb kis fogom szúrni őt, ha a közelbe ér. Holló alakomban szeretek ilyesmit csinálni. Figyelni, nézelődni, keresni és kutatni. Így nem árthatnak még a legveszélyesebb teremtmények sem, akik elvették tőlem a szüleimet és, akik miatt feladva az álmaim lettem az, aki most vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 12. 17:17 | Link

Evena Noxen

Nem igazán van kedve ehhez a találkozóhoz, ahogy az évek során egyre kevésbé fűlik a foga a minisztériumi látogatásokhoz sem. Nagy hűhó, semmiért, sok körülményeskedés, kevés eredmény. Egy ideje nem is próbálják már úgy igazán szétválasztani őket, sokkal előrébbmutató tudományos értelemben a puszta megfigyelés. Nem is tekint túl sok bizalommal azok irányába sem, akiket a nevelőanyja ajánl találkozásra érdemesnek.
Mindegy. Nem szakad le a lába attól, hogy eljön, és megnézi, mi a stájsz. A helyszínt mondjuk furcsállja, de legyen. Volt már ennél érdekesebb találkozóhelyszíne is. Kicsit késve ér a játszótérre, nem gyakran jár ide, így hát némileg elmérte a távolságot a kastélytól számítva, de ahogy látja, a nő is így lehet ezzel, ugyanis még sehols senki. A játszótér üres, túl nyálkás idő van még ahhoz is, hogy a gyerekek kijöjjenek ide.
Semmi baj. Úgy is utálja a gyerekeket. Előkaparja a zsebéből a megszokott fémdobozkát, felpattintha a tetekét, és mutatóujjával a szál alá nyúlva szedi ki a legszélső cigarettaszálat. Derekával annak a szabálytalanul faragott faasztalnak támaszkodik, ahova napos délutánokon az anyukák és apukák telepednek le, miközben a porontyok játszanak. Harmadjára sikerül a hüvelykujjával bepöccintenie az apró lángot, amely végül meggyújtja a szájából kilógó csikk végét.
Futólag a karórájára pillant. Ha azt nézi, hogy amúgy is késett, mindezt beleszámolva mondjuk vár tíz percet. Amennyiben senki se bukkan fel, inkább megkeresi a máguscsárdát, és rendel valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 12. 18:05 | Link

Weiler Dante

 Egy ágon üldögélek épp, amikor látom besétálni a fiút. Olyan amilyennek az ismerősöm leírta. Egy cigarettát bányász elő és egy fának dőlve beleszív egy slukkot. Vár. Azt tudom róla, hogy nem könnyen ismerkedik emberekkel, hogy morózus és távolságtartó, akinek a figyelmét nehéz felhívni, míg a bizalmát elnyerni talán a lehetetlennel egyenlő. Nos ha a jó út nem célravezető nála,  nézzük meg a másikat, azt ami picit nehezebbnek ígérkezik. amint ez az elhatározásom megszületik szárnyra is kelek és egy éles bal kanyarra elrepülök előtte karmaimmal kikapva szájából a cigit. Ezek után teszek egy kört a feje fölött, és leszállok vele szemben a nagyjából két méterre lévő egyik hinta ülőkéjére.
 Éles károgással jelzem, hogy ha gondolja ezt incselkedésnek is veheti. Nem kell félnie tőlem én nem bántom. Eltérő színű szemeim ráfüggesztem és én is várni kezdek. Kíváncsi vagyok vajon ez a kis intermezzo mit vált ki belőle. Nincs más itt rajtunk kívül ebben a makacs időjárásban. Épp ezért választottam ezt a helyet. Nyugalmas, és háborítatlan, mert a gyermekek ilyenkor már nem jönnek errefelé, ahogy mások sem. Ha jobban belegondol az ember minek is tennék. hideg van, esőre áll és esteledik is.
 Amikor beszélgettem a hölggyel, aki a fiú gyámja és ajánlotta nekem, azt mondta ő nem pont az, aki nekem kell, de általa könnyebb lenne leérnek a sikert a kutatásaimban. Nos, remélem ez így van. Olyan sok emberrel próbáltam már együtt dolgozni, de mindig rá kellett jönnöm, hogy nem avathatom be őket semmibe igazán, ami a kísérleteimet illeti. A lényegükbe főleg nem és, ha egyszer a teszteléshez érkezünk ez a tényállás még inkább igazzá válik majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 21. 16:43 | Link

Evena Noxen

A faasztalra kipakolt mágikus hamuzsákba pöcköli a hamut. Annyira még ő is figyelemmel van a környezetére, hogy ez mégiscsak egy játszótér. A hülye kiskölykök meg a homokba is simán beleesznek, ha úgy tartja kedvük. Már a következő slukkot engedi le a tüdejébe, amikor is szárnycsapások hangjaira lesz figyelmes, amelyeket egyre közelebbről hallani, annyira viszont már nem jók a reflexei, hogy bármit is kezdeni tudjon a hirtelen orvtámadással. Bosszankodva (és ösztönösen) egy hessegető mozdulatot tesz szabad kezével.
- Hülye madarak.
Néhány másodpercig farkasszemet néz az állattal, mire az elkárogja magát - a szál pedig a földre hullik. Na tessék, ezt mostmár 'szhatod.
Már egyébként is, te a szádba vennél valamit, ami előtte egy állatéban volt? Egyetértő mentális hümmentés a válasz a gondolataiban. Fásultan tudomásul veszi, hogy ennek a szálnak már lőttek, tök mindegy, földön is volt, holló csőrében is. Arra egyébként nem gondol, hogy maga a holló nem valóban egy tényleges fajtársa a többinek, hanem csak egy imposztor. Ezek azok az állatok, akik a diót is úgy törik fel, hogy lerakják az útra a mugli autók elé, hogy azoknak kereke feltörje az általuk túl keménynek ítélt héjat. Egy ilyen manőver sem hihetetlenül meredek - legfeljebb nincs mögötte tudatos átgondolás. Vet még egy pillantást a madárra, aztán vállat vonva ismét felpattintja a fémdobozkát.
- Hülye madarak - ismétli meg magának megintcsak, változatos gondolatívet írva le az elmúlt néhány másodperc elteltével.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. szeptember 21. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér