36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. március 1. 22:03 | Link

{Halbárány}
Szombat hajnal

Nos, Marcikánk megint hajnalig maradt barátaival a kocsmában, mint minden szombaton általában. Lassan le kellene szoknia az állandó éjjeli kalandjairól, még a végén az összes pénze felszívódik, és akkor nem lesz több pia. Bár néha-néha Đominic ad több pénzt, mondjuk nem a lenyűgöző takarítós képességeiért, hanem csak a két szép szeméért.
Szóval a játszótér egyik hintáján ücsörög, kissé ittas állapotban. Haverjai valamikor felszívódtak, neki meg semmi kedve sem volt visszamenni a kastélyba. Majd reggel. A nedves homokot bámulja, lassacskán elhagyja az értelem az arcát, s csak bambul, mint általában a tanórákon. A szokásosnál több alkohol került a szervezetébe. Hiába na, mégiscsak 17 éves, honnan tudná hol a határ? Azért nincs annyira rosszul, hogy össze-vissza okádja a játszóteret.
Hirtelen megrezzen, beletúr a hajába. Nincs valami jó illata, ingét leöntötte, kabátján ismeretlen foltok találhatók. Nadrágja egyik szára fel van tűrve. Úgy néz ki, mint valami rossz csöves. Borzalmas. Ingén a felső három gombot próbálja begombolni, de nem igazán jön össze, s őszintén szólva, nem is nagyon áll szándékában összeszednie magát.
A hintáról a homokba telepedik, s az eget kémleli. Szép a Hold. Tetszik neki, majdnem kerek, meg kellene ugatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. március 6. 14:33 | Link

Marcibárány

Ma semmi dolgom nem akadt, ez egy olyan nap volt, mikor senkit sem tudtam zaklatni a jelenlétemmel, mert mindenki mással volt elfoglalva. Leginkább az alvással. Illetve pénzem sem nagyon volt, hogy valahol teljesen eligyam azt. Munkát kéne vállalnom, de egyenlőre azt nem tudom merre nézzek ilyen téren. Majd egyszer körbenézek e téren. Majd, valamikor a jövőben.
A játszótér melletti járdán baktattam, számban a félig elszívott boldogságszálacskámmal. Legalább ez itt volt nekem. Elégedetten nézelődtem, bár nem sok látnivaló volt errefelé, amit a sötétség nem is takart el palástjával, azt az unott semmittevés sajátította ki. Nem történt itt semmi sem. Még egy egér vagy csótány sem masírozott végig a macskaköves utcácskán, de még a szél se akart fújni.
Amikor szemem a régi, elhagyatott játékszerekre tévedt, hirtelen végre valami érdekes dolog kontúrjait is kirajzolta az est. Valami vagy esetleg valaki feküdt a homokban. Kínácsian beleszívtam  a szálba, majd kifújva a gomolygó füstöt megfogtam az irányt a mohokozó felé.
Nem szándékoztam észrevétlenül odaosonni, vagy túl nagy zajt csapni, egyszerűen csak a szokásos lassú, lusta tempómban haladtam felé, végig rajta tartva a szemem. Lassan fogadásokat is köthettem volna, hogy mi feküdhet ott, egyre kivehetőbbek voltak inge gyűrődései, cipője orra és összekócolt haja.
- Hahó, élsz még? - Oldalra döntött fejjel tettem fel a kérdést, mikor odaértem a kölyök mellé. Gondoltam illendő megkérdezni tőle, mivel mióta őt figyeltem csak feküdt mint egy darab fa és bámulta a holdat, mintha valami érdekes ötlete támadt volna azzal kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. március 6. 17:44 | Link




Persze... tegnap volt. És holnap önismeret vizsgám lesz, semmi gond. Amúgy is rám férne most egy kis önismeret, mi? Nem, nem készülök erre a vizsgára. Az idei tananyag nevetségesen könnyű. Meg amúgy is. Kit érdekel, ha véletlen épp csak átmegyek önismeretből?
Tehát, tegnap óta gyakorlatilag konstans módon fekszek az ágyamban és olvasok, csak a legszükségesebb esetben kelek fel (például ha véletlen fel kell menni a kastélyba egy új könyvért, vagy ha esetleg mosdóba megyek). Nem, nem ettem semmit tegnap este óta, de nem is kívánom. Azt hiszem, ezen nem is nagyon kell meglepődnünk, hiszen minden stresszhelyzetben így reagálok - a gyomrom összeszűkül, és nem képes táplálékot befogadni. Nem véletlen, hogy ilyen vékony vagyok.
Éppen halál nyugodtan olvastam egy Moldova kötetet, amikor kopogást hallottam az ajtómon. Valaki keres, mondta egy házlakó, de nem igazán fogtam fel, hogy ki szólt hozzám, csak éppen annyit, hogy le kell mennem a bejárati ajtó elé. Így hát a könyvemmel a kezemben, cipőmet fel sem véve mentem le a lépcsőn, mert elképzelni sem tudtam, ki kereshet engem. Talán Seth, gondoltam. De még ezt sem hiszem.
És Cameron alakját láttam meg odakint, amit abszolút nem értettem. Mit akarhat már megint, tettem fel magamban a kérdést, aztán rájöttem, hogy nem éri meg ezzel foglalkozi - és mielőtt még egyáltalán köszönhettem volna neki, vagy megkérdezhettem volna, hogy amúgy miért áll a bejárati ajtóban és egyáltalán, honnan tudja, hogy hol lakom, közölte, hogy "játszótér. Most". Én pedig csak bámultam rá pár pillanatig, majd annyit feleltem: "semmi kedvem hozzád... várj öt percet, és jövök". Hogy miért mentem bele? Hát. Ha tudnám, akkor sokkal könnyebb lenne az életem. Például talán nem buknék meg holnap önismereten.
Szóval, miután felvettem a cipőm, lementem a lépcsőn... a hátizsákom nélkül. Mostanában nem mindig hordom magamnál. Abban reménykedek, hogy nem sok szükségem van már a benne lévő gyógyszerekre. Azt mondták. Ami egy elképesztően pozitív hír. Bár most nem nagyon van kivel megosztanom.
Csendben haladtunk a játszótér felé, legalábbis én nem nagyon szólaltam meg, csak akkor, mikor beléptünk a kiskapun. Ekkor dőltem neki az alacsony kerítésnek, és pillantottam fel Cameronra.
- Miért is lettem iderendelve? - kérdeztem halkan, még szürkébb és élettelenebb hangon, mint ahogy alapjáraton szoktam beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 7. 12:13 | Link



Már akkor biztosra vette, hogy Richárdnak valami baja van, amikor a fiú csak úgy elment mellette mindenféle csípős megjegyzés nélkül. Tulajdonképpen észre se vette. Ez általában önmagának már-már kínosan nagy jelentőséget tulajdonító szemünk fényének más esetben esélyesen csúnya sértésnek minősülne, amit aztán a szokásos örök harag követne, csak hát Richárd külön esetnek minősül. Megismerkedésük óta még soha nem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy tegyen valami elmés megjegyzést szándékosan rávilágítva lányunk hiányosságaira, hibáira, egyszóval mindenre, amivel vérig lehetne sérteni. Innen nézve már kimondottan furcsa, hogy ezúttal tulajdonképpen orrát lógatva kihagyja a kínálkozó alkalmat. Akkor ott ez csupán kissé meglepőnek tűnt egyébként Cameronnak, aztán egy félkész festmény mellett ácsorogva és arra várva, hogy a múzsa homlokon csókolja megáldva közben valami értelmes gondolattal a folytatást illetően, arra a következtetésre jutott, hogy Richárdnak valami baja lehet. Fél pillanattal később kissé rémülten vette tudomásul ama szörnyű tényt is, hogy ő történetesen törődik a fiúval. Na fene. Még a végén meglágyul itt a szíve az emberek között és normális érző lény lesz. Na jó, a normális azért túlzás. Érző lény lesz. Végtére is, Owl után már ez se meglepő. A csipogó tollcsomóval a nyomában indult útnak aztán hagyva a fesményt egyelőre, hogy bekopogjon Merkovszky házának ajtaján. Ismeretlen nyitott ajtót, aki aztán szólt Richárdnak. Kellett várnia néhány percet, amit azért önmagához hűen unatkozó képpel, száját húzva várt ki, elvégre mégse esküvőre mennek, minek erre nagy rákészülés, de kibírta komolyabb megjegyzések nélkül. Most pedig éppen kinézi magának az egyik hintát és vállat von a hozzá intézett kérdésre. Minek kellene megindokolnia, mit keresnek egy játszótérten éppen?
- Szerinted? Ez egy játszótér - ad választ aztán, közben a hintát tartó oszlopnak döntve a vállát.
- Hagyjál már, Owl, nem vagyok az anyád - morogja a madárnak, mintha az értené, de úgyis mindegy, végtére is csipog tovább. Meggyágyult. Szemét forgatva sóhajt egyet.
- Ez elromlott - jelenti ki aztán, de azért még úgy veszi kézbe, mintha attól tartana, hogy eltöri, és ujja hegyézvel megsimogatja a madár tollait, hogy elhallgasson már végre. Rohadt sok törődést igényel, pedig akkora sincs, mint a fél ökle.
- Na de nem miatta vagyunk itt, hanem miattad. Mitől vagy olyan, mint akin átgyalogolot egy óriás? Ki vele, mi böki a csőröd - érdeklődik roppant kedvesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. március 7. 21:44 | Link




Fogalmam sem volt, Cameron miért hozott engem egy játszótérre, ráadásul pont most, amikor egyébként az is fura, hogy a napi három szavas átlagom fölött is hajlandó vagyok beszélni, és nem csak bólogatással, meg ilyesmikkel kommunikálok. Szóval, mikor válaszolt, összevontam a szemöldököm, ugyanis a helyet nem tudtam összekapcsolni lényegi okokkal, pont ezért kérdeztem meg. Cameron biztos lehet benne, hogy nem fogok elkezdeni homokozni vagy csúszdázni.
- Mph, jó. - ennyit nyögtem ki, de nem mozdultam a helyemről, a kerítés mellől. Egyszerűen nem volt erőm és energiám hozzá, hogy ennél többet kinyögjek, vagy csináljak valamit azon kívül, hogy vagyok. Ugyanis egyáltalán nem éreztem vágyat arra, hogy bármiféle szociális interakcióba lépjek.
Cameron aztán a baglyával hadakozott, arra pedig, amit mondott, egy aprót rándult a szám széle, de ez persze csak egy óvatlan pillanatig tartott. Minek van baglya, ha nem akar róla gondoskodni, merült fel bennem a kérdés, de végül csak elengedtem ezt a gondolatot, mert nem tudtam ezzel foglalkozni.
Megjegyzésére egy nevetésszerű fújást hallattam, de ez sem volt túl nagy volumenű, és a pillanatnyi vidámság egészen hirtelen hagyott alább bennem.
- Te romlottál el... - motyogtam aztán, de talán nem is hallotta, mert a gondolataimat tovább fűztem magamban, ez pedig kellemetlen érzést váltott ki a torkomban. Szóval inkább magam előtt néztem a földet, és próbáltam úgy tenni, mintha nem is léteznék.
Már megint beszélt, és most a problémáim firtatta, amin megütköztem volna, ha nem vagyok túl fáradt hozzá. Így viszont csak felnéztem, és szólásra nyitottam a szám.
- Kedves vagy, mint mindig. - jegyeztem meg, de hirtelen ennyi jött ki. Hát... tulajdonképpen minek is kéne elmondanom, hogy mi a bajom? Senki sem tudja, ugye. És nem is hiszem, hogy ez tartozna másra, mint Sebbyre meg rám, ami azt illeti. Mégis, az, hogy gondolatban kimondtam a nevét - ez nem tett éppen jót, úgyhogy grimaszba szaladt az arcom.
- Nemtom'. Miért érdekel? - nyökögtem aztán. Elsősorban ezt úgy értettem, hogy "valóban nem tudom eltitkolni, hogy bajom van, mi? Hát, figyelj, amúgy fogalmam sincs, hogy miért keltette fel az érdeklődésed ez a dolog, úgyhogy ódzkodom kicsit, hogy elmondjam", de hát ezt túl hosszadalmas lett volna kifejteni. - Csak szakítottunk a barátommal, ennyi. - ahogy ezt kimondtam, hát, ez ismételten nagyon rossz volt. Mert hát, kimondtam, és akkor már valóságnak számít. Tényleg így van, a francba.
És azt mondtam, hogy csak. Hát hogyne. Nem mintha nem ez tenné ki a gondolataim nagy részét tegnap óta, és valljuk be, nem véletlenül nézek ki most így, ahogy - még Cameron, Cameron is észrevette, hogy valami nem stimmel, pedig ha van valaki ebben a kastélyban, aki tényleg csak és kizárólag saját magára figyel, az ő. És még ő is látja, hogy valami nincs rendben. Ezek szerint nem viselem a legjobban. Rezignált sóhaj szaladt ki belőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 8. 21:08 | Link



Egész nyugis a játszótér. Akad ugyan néhány gyerek, de nem zavarnak sok vizet. Vígan elvannak a csúzdán, ha jól látja, de csak természetes háttérzajnak minősülnek számára. Egyszóval semmi érdekes. Owl valamivel zavaróbb jelenség, tekintve, hogy a fülébe csipog kitartóan, amíg csak kézbe nem veszi, hogy megsimogassa. A fiú megjegyzésére felhorkan, és orra elé tartja a tenyerében kényelmesen ücsörgő madarat.
- Na persze... most nézd meg. Keresztbe áll a szeme is, ráadásul csipog bagoly létére és látnád repülni. Komolyan mondom, cikkcakkban repked az ember után, mintha részeg lenne. Ugye, te párnatöltelék? - húzza vissza a kezét egészen orra elé tartva a baglyot, mire az továbbra is lelkesen csipogva orrához súrolja a fejét.
- Na, erről beszélek. Identitászavarban sincs hiánya - rázza meg a fejét, de arcán mégiscsak megjelenik egy ferde mosolyféleség. A kis lükéje annyira eszement, hogy nem volt szíve nem megtartani, meg aztán egyébként is annak is vígan csipog, ha a pokolba küldi. Semmit nem vesz szívre, ilyen szempontból tökéletes társaság, másrészt meg az agyára megy, de a végén még lehet, hogy hiányozna is, ha nem lenne.
- Valld be, hogy odavagy érte  - emeli tekintetét ismét Richárdra vigyorogva. Ismeri, ez nem lehet újdonság, főleg, hogy egész ismeretségük erre a kölcsönös kedvességre alapszik. Nem is húzza az időt aztán, rákérdez arra, hogy mitől ilyen búval bélelt a fiú, mert nehéz nem észrevenni.
- Mert szivárványszínű unikornisok potyognak az égből, azért. Mégis... logikus, nem? - morogja szemét forgatva, mert ne várják, hogy olyan fellengzős dolgokat közöljön, hogy mert barátok, vagy mi. Lehet, hogy inkább a vagy mi az érvényes kategória egyébként is. Esetleg kezd megzápulni az agya. Az sem kizárt. Elromlott volna. Már folytatná is a rend kedvéért valami aranyos beszólással, mert még a végén nem jön ki jól ebből, de Richárd beelőzi.
- Az sz*r ügy - húzza el a száját a válasz hallatán. Együttérzés kinyilvánításából ő is láthatóan jeles lenne. Egy másik dimenzióban talán. Vagy ott se. Itt azonban nem megy, és ráadásul nem is érdekli, inkább fogja magát és a legközelebb fellelhető padra ül, majd az asztal túloldalán lévőre mutat. Owl-t is lerakja, ő pedig felkönyököl.
- Csüccs, kis herceg. Eszedbe ne jusson a nyomdokaiba lépni, ha már... de nem bírtam azt a könyvet ... mindegy, nesze, tömd magadba. Valami endomizé van benne, amitől jobb kedved lesz - tesz le elé egy fél tábla csokit, amit zsebe mélyéről varázsolt elő.
Utoljára módosította:Cameron Wallace, 2016. március 8. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. március 10. 17:01 | Link




Érdemben nem reagáltam a bagolyra vonatkozó kritikákra - én is elmondhatnám, hogy Iszet, a lunarim, annak ellenére, hogy képes jégtüskéket eregetni a levegőben, mindenki elől eszeveszetten menekül, de az állatok ilyenek. Nem lehet ellene mit tenni.
- Neked sincs hiányod identitászavarban. - mondtam aztán, miközben még mindig a baglyot fixíroztam, és talán pár pillanatig így nem gondoltam arra, amiért tulajdonképpen itt voltunk - habár ezekben a pillanatokban még nem tudtam, hogy Cameron annyira érző szívű és empatikus, hogy képes észrevenni, ha valaki másnak is baja van rajta kívül.
Aztán persze egészen elrévedtem, megint eszembe jutott az a bizonyos tegnapi nap, mert ez a beszélgetés nem kötött le annyira, hogy ne gondoljak erre. Ebből a furcsán bénult pillanatból rángatott ki Cameron kérdése, ami miatt gyomrom összeugrott, ahogy felnéztem rá. Aztán sikerült realizálnom, hogy nem Jaredről van szó, lévén a lány egyáltalán nem tud róla, vagy ha tud is, fogalma sincs, hogy probléma van vele. Illetve, nincs probléma. Csak...
Szóval amikor rájöttem, hogy ez tulajdonképpen a kedvességére vonatkozik, egy hatalmas és igen csúnya grimaszt vágtam le.
- Hogyne... imádom. - jelentettem ki, hangomból pedig csöpögött a gúny; ennyire szarkasztikusan nagyon rég nem beszéltem, talán már évek teltek el azóta, hogy ilyen szinten lesajnáló lettem volna. De igazság szerint a legkevésbé sem foglalkoztatott az, hogy kedves legyek. Az energiáim nagy részét épp eléggé leszívja a zsibongás a gyerekek részéről, meg maga Cameron jelenléte, szóval lehet örülni, hogy egyáltalán még itt vagyok. Amúgy magam sem tudom, miért.
- Egyáltalán nem logikus. - néztem rá, miközben zsebre vágott kezem kihúztam, és a zseb peremén dobolni kezdtem az ujjammal. - Tőled? Nem az.
Ez alatt pedig gondolkoztam a válaszon, és utána végre sikerült kinyögnöm, mi történt - hiba volt. Cameron reakciója hallatán csak még inkább összefacsaródott bennem valami, ahogy másfelé néztem.
- Na nem mondod b****? - kérdeztem vissza kissé ingerülten, még mindig dobolva az ujjaimmal. Bár mondjuk, mire is számítottam másra? Cameron és az érzelmek...
Két lábon járó Együttérzés leült az egyik padra, és megütögette a másik helyet, hogy ugyan már, üljek le vele szembe, én pedig egy kritikus pillantás kíséretében foglaltam helyet, miközben meghallottam, hogy kis hercegnek szólított.
- A k*** életbe, Cameron... - mondtam elszoruló torokkal, a csokira oda sem figyelve, miközben felpattantam. Arrébb léptem, elfordulván a gyerekektől és tőle is, hogy az öklömbe harapjak. Másik kezemmel hátraintettem Cameronnak, hogy maradjon ott, ahol van - ha esetleg nem tesz így, felrobbanok a feszültségtől, úgyhogy nagyon reméltem, hogy határozottságom eltántorítja a mozgástól.
Aztán amikor már nem éreztem, hogy a torkom összeszorul, és nem égett az arcom, visszahuppantam.
- Nem kérek. - mondtam ingerülten, ahogy a csokira pillantottam.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. március 10. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 13. 14:28 | Link



A bagolyról tett kijelentései ellenére láthatóan jól elvan ő azért újonnan kapott lelkes kis követőjével, mert hát valljuk be, akármennyire is nyavalyog érte, csak imponál neki, hogy Owl-t le se lehet vakarni. Ujja hegyével éppen megpiszkálja a törpe tollcsomó feje búbját, aztán szemöldökét felvonva pillant fel Richárdra kijelentése hallatán.
- Chh... én nem képzelem magam kanárinak bagoly létemre. Pontosan tudom, ki vagyok, köszönöm - jelenti ki szemét forgatva, végtére is az neki teljességgel magától értetődő, hogy ő Cameron Wallace, és kész. Ezt nem kell aztán semerre sem variálni, mert abba az ember bicskája még beletörne, mire kidogozza, hogy pontosan milyen címkét érdemes nárciszkánk nyakába akasztani. Ő maga nem foglalkozik ezzel és nem is tartja fontosnak, hogy mindenféle dobozokba és kategóriákba sorolhassa magát, hiszen lényegtelen vállalkozás. Ha nagyon muszáj, tud ugyan szolgálni néhány kiindulási ponttal, de általában úgy van vele, hogy az meg minek, úgyis csupa külső, ember alkotta korlátot teremt az egész, amitől csak feszélyezve érezné magát. Azt meg ugyan ki élvezi? Ő biztosan nem. Erről azonban nem nyit vitát, mert nem azért vannak itt, hogy ilyeneken rágódjanak, ráadásul egyébként sem kenyere a magyarázkodás. Ha nem tetszik, el lehet menni. Richárd azonban minden eddigi megjegyzése ellenére még mindig itt van, amiből azt a következtetést vonja le gyorsan és egyszerűen, hogy ezek szerint mégiscsak fölösleges a dolgot vitatni. Vissza is tér Owl tollainak birizgálásához, amit a madár lelkes csipogással nyugtáz.
- Tudom, már mondtad - vigyorodik el, fel sem pillantva. Emlékszik még ő nagyon is jól ama hirtelen szerelmi vallomásra, ami elől aztán menekülőre is fogta. Naná, hogy emlékszik, tulajdonképpen pont amiatt olyan lazák éppen Sárával, hogy majd szét esnek, bár visszagondolva azért mégiscsak vicces. Mire nem képes Cupido, az a kis pofátlan pelenkás.
- Bírom azt a tökkelütött fejed, na. Most már elég logikus? - jelenti ki egy fokkal hangosabban, mint amúgy beszélni szokása, majd szusszant egyet. Kész érvágásnak érzi, hogy ezt így kimondta. Igaz, még nem pusztult bele. Egyelőre. Futólag felpillant azért, de inkább igyekszik a bagollyal foglalkozni, már amíg le nem teszi az asztalra. Ő maga a padra ül és fél szemmel továbbra is figyeli, hogy téblábol összevissza a kis tollas. Hogy nem mondja? De mondja, sőt, már csak mondta, úgyhogy csak vállat von, ezt kár tovább osztani. Egyszerű ténymegállapítás volt, és nem, nem fogja komolyan venni a közölt javaslatot, még csak tudomást se vesz róla különösebben. Ez az, tomboljon csak. Jobb, mintha magát emésztené, aztán meg elsorvad szép csendben. Majd csak rájön, hogy ez nem a világvége azért még.
- Mi a pokol... - pislog Richárd után, aki újabb csodaszép, jókívánságnak is beillő kijelentést követően hátat fordít neki, de nem fog ő most odamenni és megölelgetni, hogy jaj, csak nyugi, lesz majd jobb. Francokat lesz. Úgy emlékszik, tombolt ő is rendesen, amikor Sára úgy döntött, hogy akkor mostantól ignorálja. Igazából még most is tombolna, ha nem tudná azóta, hogy azzal csak még tovább ront a helyzeten. Vesz egy nagy levegőt, kifújja, aztán végignyúlik a padon kezét feje alá téve. Szabad jobbjával futólag még a zsebeit is ellenőrzi, mire rájön, hogy már legalább egy éve nem hord magánál cigit, azzal magyarázva az egészet, hogy leszokott.
- Ha kitomboltad magad, még mindig ott a csoki. A vonalaidat ráér utána is karbantartani - jegyzi meg az eget bámulva még mindig.
- Különben... aminek kezdete van, annak egyszer vége is lesz - mondja nagy bölcsen pár perccel később, majd ismét felül és az asztalra könyökölve pislog a fiúra.
- Egyél - közli ismét a csoki felé intve.
Utoljára módosította:Cameron Wallace, 2016. március 13. 14:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. március 16. 22:11 | Link

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-


- Fogd meg, na. Nem fogja letépni a karod. Még nem elég erős hozzá. - Utolsó mondatát vigyorogva teszi hozzá közben megcirógatva a gügyögő négyhónaposa orcáját. A fia napról napra erősebb és szebb, a büszke apai mosolyt le se tudja vakarni a képéről, vésővel sem. Gyerekre nyugodtan lehet használni a "szép" jelzőt. A szülők általános ismérve, hogy elfogultak a gyerekeikkel szemben ilyen vagy olyan módon, ez alól pedig ő sem kivétel. Látni véli az apró hasonlóságokat közte és a pici között a sötét hajtincsekben, a gödröcskés állban, és reménykedik benne, hogy Lafayette örökölte a zöld szemeit, úgy volna teljes a kép.
A szombat délelőttök újabban arra jók, hogy előkapja a babakocsit (!) és főállású édesapaként levigye a gyereket sétálni, azaz ő tolja a babakocsit, Lafayette pedig viháncol az ülésben, vagy babanyelven próbálja közölni, hogy éhes, elege van, de az is lehet, hogy az előbb azt a varjút nézte az ágon. Apa sajnos nem beszélni babanyelven.
Mára társaság is szegődött a férfias duó mellé; Mini egy igazi hős, hogy megközelítette őket már eleve a helyzet szokatlansága miatt is: Mihael, a notórius problémaforrás szabadlábon mászkál egy gyerekkel, ráadásul egy értelmes, humanoid, kedves, édes kisfiúval. Jó, technikailag éppen egy padon ülnek a játszótéren és Mini kezébe sózza át a kisfiát, mert mindjárt etetni kell, és inkább megspórolná a bőgőrohamot, ha lehet.
Lafayette jelen állapotában hatalmas szemekkel bandzsít Minire, de azon túl, hogy a lány ugyanolyan nő, mint az anyja, aligha fog fel többet belőle, ráadásul négy hónapos pelenkásként az anyja és az apja a kis világa közepe. Bőségesen nem érdekli behatóbban Mini személye, de első ránézésre úgy fest, nem fog sírógörcsben kitörni, ha a lány kezei közé jut. Persze Minin áll, átveszi-e a törpét vagy sem. Apu nem kockáztatja a gyerek leejtését, de elég határozottan nyomja Mini felé.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 19. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2016. március 19. 23:08 | Link

Mihael

A babakocsit tologató Mihael látványa még mindig szokatlan, olyannyira, hogy adott esetben nemes egyszerűséggel tovább haladnék az apa-fia páros mellett az utcán, rémes. Egyszerűen képtelen vagyok összekötni az általam ismert férfit azzal a gügyögő kis izével. Egy hörcsögöt nem bíztam volna rá soha! Ehhez képest úgy fest, egyre inkább beletanul a váratlannak ugyan nem mondható, de úgy gondolom, mégis hirtelen jött szerepbe. A kisfiú minden alkalommal jobban hasonlít apjára, halvány mosollyal, csodálkozva lesek a kocsiban nyakig bebugyolált, kezeivel kapálózó pöttömre, aztán arra a túlzottan természetes mozdulatra, ahogy Mihael felemeli. Minden korábbi tétovaság odalett, és ez valamiért egy kicsit... nem is tudom, ijesztő.
Mármint, ő Misi. Főállású apaként.
Néhány pillanatnyi fáziskéséssel fogom fel, hogy a gyereket épp felém tartja. Szám elnyílik, azonnal tiltakozni akarok, végül dacosan összepréselem ajkaimat, tekintetemből azonban süt a bizonytalanság.
 - Még. Hallod ezt, Lafayette? Apád azt hiszi, berezelek tőled – nyúlok a babáért, a lehető legóvatosabban magamhoz vonva, fenekénél alátámasztva karommal. Megy ez. Egészen közelről nézek szembe a hatalmas, mindenre rácsodálkozó, csillogó szempárral, és bár a megállíthatatlannak tűnő nyáladzás nem kecsegtet sok jóval, akaratlanul is elmosolyodom. A hihetetlenül apró ujjacskákat kezdem elbűvölten piszkálni, ezzel felkínálva sajátjaimat játszani és ismerkedni – még mindig jobb, ha az egész kézfejem nyálas, minthogy a hajamat kezdené el rángatni, pedig...
 - Olyan nagyon pici – rendkívüli felfedezés, köszönjük szépen, mintha Mihael nem tudná elég jól... Közelebb araszolok a padhoz, lévén etetés következik, csak kényelmesebb a művelet ülve.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. március 20. 22:10 | Link




- Akkor jó. - nyögtem be, ezzel pedig lezártnak tekintettem a beszélgetés ezen részét.
Cameron "kedvességét" nem lehet nem szeretni, ugye, ezzel mindenki tisztábban van. És azzal is, hogy kedvelt beszédformám a szarkazmus. Mégis, a lány képes volt arra, hogy még ő szóljon be nekem; tekintetem rendkívül csúnyává vált, amikor a Cupidos esetre célozgatott.
- Elmész te a francba. - közöltem vele halk hangon, de igazság szerint fogalmam sincs, hogy volt erőm arra, hogy egyáltalán ennyit kinyögjek, miközben a fejemben cikáztak a képek és a gondolatok, amik már nem egészen két napja bukkannak fel újra és újra az elmémben.
Aztán fordult a kocka; Cameron megszólalására először felszaladt a szemöldököm, s pillanatnyi meghökkenésem miatt tökéletesen elfelejtettem, hogy tulajdonképpen miért is vagyunk itt. Kezem felemeltem, s a szemem fölé raktam afféle "napellenzőt" formálva belőle, majd körbenéztem.
- Cupido? Te vagy az? - kérdeztem viszonylag hangosan, majd elhajoltam az esetleges ütés elől. Ki tudja. Egyébként pedig meglepődtem ezen a kijelentésén, és máshogy nem is nagyon tudtam volna lekezelni, mint viccel. De azért megjegyeztem.
Aztán következett az a rész, ahol felpattantam a helyemről, mert annyira eszembe jutott ez az egész, és... áh, mindegy is. A lényeg az, hogy nagyjából sikerült normalizálnom az arcmimikám, megtöröltem a szemem meg minden, hogy ne abban a biztos tudatban üljek vissza, hogy megint én vagyok az, aki kettőnk közül sír. Az szánalmas lenne.
- Valahogy mindig beletrafálsz amúgy, tudod? - kérdeztem még mindig elég barátságtalanul, mondhatni karcos hangon, úgyhogy megköszörültem a torkom.
S habár Sebby mellett nem titkolt félelmem volt, hogy mindketten cukorbetegek leszünk tizennyolc éves korunkra, jelenleg elengedtem ezt a gondolatot, és Cameron unszolására letörtem egy kockát a csokiból, hogy utána nyammogni kezdjek. Nem esett épp a legjobban, de úgy látszik, Cam lelke ettől fog megnyugodni, ha látja, hogy édességet zabálok.
Aztán benyögött egy mondatot, amire felnéztem, és tulajdonképpen be kellett látnom, hogy igaza van, akármennyire is Coelho-szagú volt ez a bölcs mondás. Mert igazából... tényleg. Sejtettük, hogy ez egyszer így lesz, és egy pillanatig sem ringattam magam abba a tudatba, hogy együtt öregszünk meg, vagy ilyesmi. Nem, ez komolyan egyszer sem jutott eszembe.
Aztán Cam ismét felszólított, hogy egyek, úgyhogy megint letörtem egy kockát, aztán elé toltam a csokoládét, mondván, hogy ne csak én zabáljak  itt, mint egy tipikus mugli romantikus filmben a szakítás után a legtöbb nő.
- Hát... igazad van. - mondtam aztán. Meglepő módon sikerült ezt is kimondanom. Furcsa. - Nem mondom, hogy azt hittem, örökké lesz ez, meg minden. Csak... na. Öh. Érted.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. március 20. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 22. 21:10 | Link

Gy.


ÚRISTEN. VÉGRE..... végre végeztem a vizsgáimmal, ráadásul már a napocska is kezdett fel-fel bukkanni. A tavasz jöttével nekem is egyre jobb, és jobb lett a hangulatom. Nem is csoda, a tél számomra túl hideg volt. No meg túl kopár, túl kihalt, túl unalmas, túl minden.
Na jó, bevallom, a tél idén két dolog miatt is jobb volt, mint eddig. Az egyik, ez a wellness pihenés Svédországban. A másik, mert elvittük a kviddics kupát, úgy örültem neki, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Bár lógott ugyan az orrom, mert a rellon vitte el a házkupát pedig nagyon sokat dolgoztam a pontokért, de legalább másodjára is miénk volt a kviddics, és ez volt a lényeg.
A minap épp az otthoni dolgokon gondolkodtam, apám nemrégiben bejelentette, hogy eltervezi venni azt a nőszemélyt, aki az utóbbi időben szerintem félrelépett jó párszor. Gyűlöltem azt a némbert, úgy éreztem, hogy ez a gyűlölet kölcsönös volt Tímea részéről is irántam. Azon törtem a fejemet, hogyan ugraszthatnám szét őket. Mocsok dolog? Az. Érdekelt az apám boldogsága? Naná. Épp ezért gondoltam úgy, hogy cselekednem kell.
A faluban járva-kelve nézelődtem boltok kirakataiban, vettem minden ízű drazsét a Czukorvarázsban. Teljes volt az életem. Egy padra heveredtem le, közben épp egy pelenka ízű cukorkát dobtam bele a számba. Természetesen erre csak azután jöttem rá, amint megéreztem azt a furcsa ízt a számban. Egy fura, fancsali képet vágtam, így reagáltam a kellemetlen ízre, aztán tovább süllyedtem a fejemben lévő gondolatok tengerében. Valamit ki kellett találnom, hogy kéne, megszabaduljak Timitől, de nem lesz könnyű, apu miatt. Egyszerűn elképzelni sem tudtam, hogy egy olyan jó, becsületes, kedves ember, mint apu mégis miért, és-és-és hogyan boronálódhatott össze.... ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Gy Shasper
INAKTÍV


Csak a szokásos.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 275
Írta: 2016. március 22. 21:57 | Link

                                                         Fanni


Sétálgatok eggyig bolttól a másikig. Megnézem mi van a kirakatban és ha érdekel és rászánom a pénzem akkot megveszem. A kezemben egy csoki békával sétálok tovább, jó itt, mondom magamban. Eddig csak a kastély falai közt voltam, kellett ez a kiruccanás a frisslevegő és ez a jó hangulat, ahogy a madarak csiripelnek, a folyók csordogálnak. Kikéne bontani a csoki békát valahol,egy stlabilabb alapon nem itt a földön mert hát az mégis milyen. Leülök egy padra úgyérzem beleûltem valamibe de kit érdekel kiváncsian tépegetem tépegetném a külsejét de doboz sehogy se akar kinyílni. Pedig igazán kíváncsi vagyok milyen kép rejtőzik benne. Otthon van egy csomó, csak valamelyikről ellopták a képet mert már egy éve nem láttam a rajta lévő mágust. Hátradőlök a padon, gondolkozok,hogy most mit csináljak. Elvégre nem mehetek oda egy idegenhez, hogy szia lécci nyissad ki. Á, nem én nem, inkább lemondok róla. Ücsörgök a padon valahol járnak a gondolataim mikor rámtör az unalom. Felakarnék álni, hogy elinduljak a falu határa felé jobban körülnézni amikor észreveszem a velem szemben ülő lányt amint elég fancsali képet vág. Nem tudom mi baja van, de ha adok neki zsepit amibe kiköpheti azt a valamit ami kínozza akkor talán kinyitná nekem a kis dobozkát. De még mindig csak nézem, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet valakihez oda menni valamit tenni érte és máris szivességet kérni tőle. Dehát egyszer élünk,asszem,és már indulok a lány felé. Az út közepén megállok és magamban mondom, hogy még vissza fordulhatsz de én mégis feléje tartok. Mikor odaérek a padhoz a lányra nézek és egy zsepkendőt nyújtok neki.
-Tessék.- csak ennyit mondok nem tudom mit kéne még, de úgy érzem, ennyi bőven elég nem mintha azért mentem volna oda a lányhoz, hogy cseverésszek vele. Pislantok eggyet a zsebemben megbúvó dobozkára és mondom magamnak ezt mind egy francos képért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


    Hát tudod.....
         
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 24. 17:24 | Link

Gy.


Én komolyan szeretem ezeket a drazsékat, olyan finom az a tutti-fruttis ízű, meg az epres is, de a fülzsír ízűtől vagy a hányás ízűtől még a nem létező szőr is feláll a hátamon. Ki volt az, az idióta, aki kitalálta ezt? No, meg ki az a bolond, aki ezt eszi.... Ja, én. Nem bírtam vele leállni, vállaltam a kockázatot.
Hányinger ugyan nem kerülgetett, de a furcsa íz, egyre inkább arra késztetett, hogy kiköpjem azt a nyavalyás cukrot. Bár a földre nem igazán szerettem volna üríteni. Tele volt a szám nyállal és cukormaradvánnyal, ugyanis voltam olyan balga, hogy összerágjam. Szerencsétlen. Mikor felpillantottam, egy ismerős srác állt előttem, aki egy zsebkendőt tartott elém. Nekem nyújtotta, én meg állatmódjára kikaptam a kezéből és beleköptem azt a nyálas.... izét. Ezután összecsomagoltam és beledobtam a pad melletti kukába. Nem szép dolog szemetelni.
- Fúh, köszi. Ha nem lettél volna, biztos jött volna Vuk. - arra célozgattam, hogy elég gyomorforgató műsort rendeztem volna. Nem tudtam köpni. Mindenki tudott köpni, én nem, nekem csak valami nyáladzásnak tűnt volna. Még ehhez is bamba voltam, de sebaj, nem is akartam tudni csulázni. Nem lettem volna rá olyan büszke, hogy tahó módjára szétköpködöm a járdát.
- Ehm.... te is piros vagy, igaz? - zoomoltam az arcát, ismerős volt a számomra. Mintha láttam volna már a klubhelyiségben, de ebben nem voltam biztos.
- Leülsz? - arrébb húzódtam a padon, hogy elég helyet csináljak neki. Volt egy olyan érzésem, hogy tényleg piros, és az Eridonosok összetartanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Gy Shasper
INAKTÍV


Csak a szokásos.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 275
Írta: 2016. március 24. 17:56 | Link

                                                                     Fanni

Mikor kikapta a zsepkendőt a kezemből egy része nálam maradt, aztán a hátam mögött összekulcsolva két kezemet tépdesem a zsepit izgatotságomban, hogy most mi lesz? Végignézem ahogy kidobja a szemetesbe a zsepit majd nekem szól én meg figyelek minden szavára.
Mikor megköszöni a zsepit csak enyhén bólintok jelezve, hogy szivesen. Gy amugy sem egy bőbeszédű ember. A következő kérdésére csak később felelek, elfogadom a helyet és lehuppanok mellé. Felé nézek és megint csak bólintok de azért hozzá teszem.
-Igen- nem tudom hogy honnan ismer a lány, legalábbis én még nem láttam.De most, hogy itt van az alkalom jobban szemügyre veszem a lányt. Kicsit várok nem szeretném egyből megkérni, hogy nyissa ki a dobozkámat. Várok nem tudok mit mondani de, hogy azért valamit tudjunk egymásról bemutatkozom.
-A nevem Gy Shasper.-fejezem be mondatom gondolom ő is elárulja a nevecskéjét ha már bemutatkoztam.
-De csak szólíts Gy-nek.-folytatom egy másikkal. Pislantok párat a lányra és a szemébe nézek.
-Tegnap érkeztem-kezdeményezek egy témát, ha elfogadja cseverészhetünk róla, de ha nem, az se baj csak érdekel az itteni élet. Most már rajta a sor ő jön én már válaszoltam. Felülök a székből de nem állok fel.
-Nem akarsz sétálni?-teszem fel a kérdést és ezzel befejezem a mondanivalómat majd a lányra tekintek aki magasabb nálam olyan tizenöt tizenhat éves lehet szóval van köztünk kb egy 10 centi és két év kûlömbség.
Utoljára módosította:Gy Shasper, 2016. március 24. 17:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


    Hát tudod.....
         
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. március 28. 18:41 | Link

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-


Furcsa érzés volt elmondani Mininek és Beccának, hogy Lafayette megérkezett. Egyszerűen véglegesnek érezte, és érzi most is az életében beállt változásokat. A szétszórt életmód már nem működik egy gyerekkel a nyakán, sem az éjszakai kimaradozások, sem a féktelenség. Felfogta, hogy a baba figyelmet és törődést igényel, de el nem tudná mondani, milyen nehéz megemésztenie és alkalmazkodni hozzá. Sok minden hozzátartozik az új felálláshoz: meg kellett tanulnia helyesen fogni a kisfiát, a pelenkázást, etetést, büfiztetést, altatást (nem, nem dúdol altatókat a gyerek hallása érdekében), öltöztetést (most komolyan, eddig csak vetkőztetett, ráadásul Lafayette anyukáját), és mindehhez vegyük hozzá, hogy a felelősségérzetén is el kellett kezdjen dolgozni.
Mini közelsége megnyugtatja, egy pillanatra elfelejti, hogy ha hazamegy, valószínűleg megint az üres lakást fogja találni, mert a neje elhúzott valami rohadt megbízatásra, amitől már mindene kivan. Komolyan, az utóbbi idő egyre nyomorúságosabb közöttük. További gondolkodás helyett a lány felé nyújtja a picit, hogy elő tudja keresni a cumisüveget az etetéshez. Mini válaszára akarva-akaratlanul elneveti magát a fejét ingatva cumisüveg-vadászat közben.
- Lesz ő még nagy, és ha rám fog hasonlítani, sok szerencsét kívánok minden élőnek és mozgónak. De azért remélem, hogy valami jó is ragad majd rá. Neveljetek bele egy kis együttérzést például, oké? Az belőlem kimaradt, de neki még kellhet. - A Mini ölében mocorgó baba váratlanul kacagni, és hozzádörgöli nyálas kis pofiját teljesen véletlenül Mini tenyeréhez, ahelyett, hogy a lány ujjait fogdosná tovább. Nagyon tetszik neki a Rellon csapatkapitánya. Ki tudja, lehet, majd a jövőben Mínea tanítja kviddicsezni a jövendőbeli exRellonos csapattal együtt. Hehe.
- Az... - Végre megtalálja, amit keresett, és a hátizsákja bezárása után leül a páros melletti helyre a padon. Eltűnődő pillantását Minire és az ölében tartott kis mókuskára függeszti, de inkább Lafayette-et nézi, mint Minit. - Sokszor attól félek, hogy elejtem, és összetörik. Nem lesz többé. Pedig jelenleg ő az egyik legjobb dolog a mindennapjaimban az összes idegtépő hisztijével együtt. Akkorákat tud visítani, hogy már én is ordítanék tőle, ha nem fognám vissza magam. Nagyon... akaratos. - Büszkeség terül szét az arcán, láthatóan roppantul élvezi még a fia szeszélyes perceit is, nem csak az aranyos ögyörömbögyörömöket.
- Na gyere apához, nálam van, ami neked kell. Vagy megeteted te? - Kérdőn vigyorogva felvonja a fél szemöldökét, mintha provokálni akarná Minit. Megbirkózol a feladattal vagy sem? Mered vagy sem? Mert, ha Mini belemegy, ő aztán szívesen odaadja a tejjel teli cumisüveget, de ha mégsem vállalja, átveszi a babát, és a megfelelő pozicionálás után ő lát neki az etetéséhez.
- Azt pletykálják, kavarsz Iannel. - Újabb felvont szemöldök, de ezúttal enyhe fintor is társul mellé. Nem igazán... kedveli a kuzin legjobb barátját, pedig jobban belegondolva közte és Ian között lehet, hogy nem is feszülne különösebb ellentét, ha Ethan nem állna közöttük félúton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 1. 22:41 | Link



- Dehogy megyek - von vállat. Ha valakivel baj van a képletben, az mégiscsak az a kis pelenkás bajkeverő, őt kellene elküldeni melegebb éghajlatra teljes lelki nyugalommal. Eddig még minden szép és jó is, csak aztán természetesen Richárdnak tovább kell értetlenkedni, olyan mértékben, hogy azt néhány megjegyzés nem oldja meg. Kénytelen őszintének lenni, bár azért ezt sem adja alább egy bizonyos szintnél és olyan stílusban közli, hogy egy érzékenyebb lélek sírva szaladna ki a világból, hogy mégis mi van? Ugyan nem fáj, sőt, még csak nem is olyan szörnyű, mint gondolta, hogy lesz. Már majdnem megnyugodna, hogy ebbe se pusztul bele még az egója sem, nemhogy ő, amikor a fiú úgy dönt, rákérdez a semmihez intézve az érdeklődését azt illetően, hogy vajon nem a már szidott kis szárnyas-e a ludas ezúttal is.
- Csssh, még megjelenik itt a végén - inti le nyomban egy egész kicsit hangosan adva ki magából azt a csitító hangot, még a kezével is kalimpál, majd körbenéz, hogy ugye azért véletlen sem tűnik fel neve hallatán Cupido. A fenének hiányozna itt.
- Komolyan mondtam - jegyzi meg aztán olyan arckifejezéssel, mint akinek ez tényleg fizikai fájdalmat okoz, és inkább rá is tér arra, hogy mit keresnek éppen a játszótéren. Tényleg csokit hozott, és tényleg az a terve, hogy egy kis életet verjen a másikba, mert láthatóan iszonyatosan maga alatt van. Ha ez nem bizonyítja, hogy törődik vele a maga módján, akkor semmi.
- Veleszületett dolog, azt hiszem, női megérzésnek hívják - von vállat arra, hogy beletrafál a dolgokba, és a másik felé tolja a csokit. Tessék törni belőle, és tömje csak magába, annyival is jobb lesz. Kell az az endoakármi, amit tartalmaz. Végül bölcs pillanatát követően úgy dönt, neki is kell egy egész sor a csokiból, mert egy kocka nem is elég, azonnal háromnál kezdi.
- Persze. Azt hiszem, nekem is lassan vége lesz Sárival, ha már most nincs, csak elfelejtett szólni. A svéd kabaré után lazák lettünk, de szerintem talált magának valaki mást - közli látszólag sztoikus nyugalommal, bár megremegő keze nem arra enged következtetni, hogy ennyire jól viselné. Azért vállat von és az asztalra könyököl állát tenyerébe támasztva. Jobb karját pillanatokon belül előre nyújtja azonban, hogy megsimogathassa Owl fejét, aztán meg óvatosan tenyerébe zárja a lelkesen dörgölőző, csivitelő madarat, és hüvelykujjával simogatja tovább.
- A te szőkédnek mi baja volt egyébként? - érdeklődik még mindig a madárral foglalkozva közben, de futólag felpillant Richárdra is, szemöldökét kérdőn vonva fel. Kíváncsi a válaszra, mert miért ne lenne az? Az meg se fordul a fejében, hogy kellemetlen esetleg a kérdés, egyébként is legfeljebb lecsapják, és aztán mi van? Semmi. Az élet megy tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. április 2. 22:35 | Link




- Pedig lehet, hogy jobb lenne. - motyogtam, miközben lesütöttem a szemem. Nem életem legkedvesebb emléke a Cupidoval való találkozás, ami azt illeti, bár igazság szerint bárkivel megtörténhet ilyesmi. Főleg ebben a kastélyban...
A szárnyas ördög megjelenését illetően csak legyintettem egyet. Nem volt humorom ezekhez jelenleg, főleg, hogy a képek még mindig csak pörögtek a fejemben a pár nappal ezelőtti eseményeket illetően, mert valahol még mindig ott motoszkált ez az egész érzelmi kavalkád bennem, amit egyelőre a legkevésbé sem tudtam kibogozni. Fogalmam sem volt az egészről.
És hiába próbáltam elviccelni, Cameron megjegyzésére talán egy kicsit meg is illetődve pillantottam rá, miközben eddig felvont szemöldököm a helyére került. Nem igazán tudtam mit kezdeni az ilyen jellegű vallomásokkal gyakorlatilag sosem, úgyhogy csak bólintottam egyet. Hát, jobb, mintha azt mondtam volna hogy "oké", vagy hogy "köszi" - az érzelmi kapacitásom amúgy sem túl sok, és ebben a szituációban főleg eléggé limitált volt. A kifejezőkészségemről pedig ne is beszéljünk.
A női megérzésre egy horkantásszerű szusszanást produkáltam, mert számomra Cameron és a nemi kategóriák teljesen összeegyeztethetetlennek bizonyultak. Női megérzés. Aztán csak sóhajtottam egyet.
- Egy áldás lehet... - mondtam csöpögő szarkazmussal a hangomban. Ami azt illeti, eddig szinte minden egyes megszólalásom halk volt vagy szarkazmustól csöpögő, esetleg passzív-agresszív, szóval elmondhatjuk, hogy elég világos volt, hogy nem voltam épp a legjobb passzban. Ahhoz, hogy ez nyilvánvaló legyen, már nem volt szüksége senkinek női megérzésekre.
Cameron szavaira felnéztem rá, és első érdemi reakcióm az volt, hogy elé toltam a csokoládét, aztán sikerült megszólalnom.
- Sz*r ez az egész. - nyilvánítottam ki, miközben néztem a másikat. - Ha valami van, bekopoghatsz amúgy. - mondtam, s ez szabad fordításban nagyjából annyit tett, hogy "ha bármi baj van, nyugodtan keress meg, meghallgatlak", csak hát, mint ahogy korábban is említettem, a kifejezőkészségem...
Cam kérdésére összevontam a szemöldököm, s arcom gyakorlatilag úgy nézett ki, mintha csak simán koncentrálnék, holott ez a kérdés akkor egyáltalán nem esett jól.
- Én szakítottam. - egy kis szünetet tartva elkezdtem piszkálni a körmeim. - Sok baj volt ezzel az egésszel. Éretlenebb vagyok nála és egyszerre történt... sok minden az év elején. Nem bírta ki a kapcsolatunk. Ennyi.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. április 2. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. április 6. 20:23 | Link

Gy.


Gyorsan odébb csúsztattam a popómat, hogy kényelmesen odaférhessen a tőlem fiatalabbnak tűnő srác. Fogalmam sem volt róla, hogy ugyan ki a túró lehetett, de segített rajtam. Nem volt túl bőbeszédű, inkább csak bólogatott, ami jó volt, mert kettőnk közül megint én voltam az idegesítőbb. Haha.
Bemutatkozott, amit én úgy kihagytam a napi tennivalóim közül, mint a szél. Nájsz. Na akkor, Round Two!
- Péter Fanni vagyok, és én tavaly érkeztem! - viccelődve mutatkoztam be neki. Reménykedtem benne, hogy poénnak fogja felvenni és nevet majd egy jót, vagy legalább megmosolyogja.
- Oké. - rákacsintottam vigyorogva, ökölbe szorított kézzel, hüvelykujjam az ég felé nyúlt. Tipikus like jelet mutattam.
Szemeimmel követtem a fiú mocorgását, majd amikor felpattant, és sétálásra invitált, én is összekapartam magamat, a drazséimat pedig visszatereltem a dobozba, amit beledobtam tatyómba.
- De, mehetünk! - Válaszadás közben meg is indultam....valamerre. Ekkor koppantam, nem is mondta, hogy merre akar menni, ezért megtorpantam. Az arcomra egy bárgyú mosoly kúszott, végül ropogó csigolyákkal Gy felé fordítottam a fejemet, s így szóltam:
- Merre is megyünk? Mert-mert-mert én csak megindultam a semmibe, de nem tudom, hogy te merre gondoltál. Vagy, ha szeretnél, mehetünk hintázni is.... vagy csúszdázni? - hoztam fel még a lehetőségeket - Én nagyon szeretek hintázni, főleg akkor, amikor ki ugrok belőle, és pár másodpercre seprű nélkül szárnyalhatok. Na, azt imádom. - az utóbbit nem kellett volna hallania, de hallotta. Hangosan gondolkodtam, vagyis áradoztam. Így jártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2016. április 8. 23:14 | Link

Mihael

Ha a kisbabával komótos tempóban derbiző fiú különös látvány, nem is merek belegondolni, milyen lehet az egyéb, új jövevénnyel járó teendők végzése közben. Úgy alapvetően semmi problémám a gyerekekkel, főleg, míg nem szájal vissza, de a családalapítás veszélye sem fenyeget a közeljövőben, és kerülget is a rosszullét, ha valamilyen elvetemült indíttatásból erre terelődnek gondolataim.
Bár nyilván adódnak nehezebb pillanatok, a legfurcsább az egészben Mihael nyugalma, az a könnyedség, ahogy a csöppséggel bánik, a lázongás teljes hiánya. Még csak nem is beletörődést látni a jól ismert zöld szempárban, hanem színtiszta büszkeséget és szeretetet. Nem kéne, hogy ez meglepjen. De nem is kifejezetten megszokott. Azt hiszem, a legtöbben tizedét sem érték el hosszú évek ismeretsége alatt.
 - Valahogy téged is elviselünk – vonom fel szemöldököm és kihívóan elvigyorodom. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy a karomon ücsörgő baba egyszer olyan nagy mamlasz lesz, mint az apja. És így teljesüljön minden kívánságom – épp a tenyerem minden négyzetcentijét igyekszik jó alaposan bevonni nyállal. Az arcomon trónoló görbe hamar irányt változtat és fintorrá torzul, de legalább a hajam biztonságban van. Egyelőre.
 - Feltétlenül – le sem veszem a tekintetem a kezemben tartott apróságról, ki tudja, mi mindenre képes teljesen váratlanul; ajkaim a kicsiéhez hasonlóan ismét mosolyra húzódnak – hát lehet rá haragudni? A nyálazástól megkímélt kisujjammal bökök játékosan, finoman a méretben körülbelül egyező orrocskára. Elképzelni, hogy bár közvetlenül nem veszek részt a nevelésében, mégis van rá némi esély, hogy az elkövetkezendő két évben, míg Mihael el nem végzi az iskolát, és biztosan itt lesznek a közelben, tanulhat tőlem bármit is... Mondhatnám, hogy ezentúl fokozottan figyelek a kulturált beszédre, de maradjunk inkább annál, hogy szájon vágom Misit, és akkor így helytálló is a dolog. – Rejtély, kitől örökölhette.
Szűkszavúságom legfőbb oka a rendkívüli - és a szükségesnél határozottan több - figyelem, amit Lafayettenek szánok, Misi szavai mondjuk egy kicsit nyugtatóan hatnak ilyen tekintetben, hisz ha ő, a hozzám képest abszolút profi babázó tart attól, hogy egyszer csak kificánkol az öléből a kisfiú, mit mondjak én?!
 - Isten ments! Úgy értem, el nem venném tőled ezt a megtisztelő és biztosan nagyon élvezetes feladatot. Majd legközelebb. Talán – és azonnali intézkedéseket teszek a csemete mihamarabbi legbiztonságosabb módon történő apja ölébe juttatására. Nyilván nincs semmi nehézség a cumisüveg tartásában, de nem sok anyai bármi szorult belém, úgyhogy, ha már választhatok, hát majd máskor.
A váratlan témaváltásra felszökik a szemöldököm és kell egy pillanat, mire megemésztem a hallottakat. Tartom a tökéletes pókerarcot, míg vizsgálgatom és kiélvezem a fiú arckifejezését, végül aztán utat engedek az olyan nagyon arcomra kívánkozó mosolynak.
 - Nocsak – igazából az egész feltételezés valamiért feldob, jókedvűen nevetek fel. – Ha nem tudnám, hogy nem, még azt hinném, féltékeny vagy... – vigyorgok a fiúra, megkerülve ezzel a konkrét választ, minden bizonnyal további fintorgásra késztetve Misit. Egy kicsit élvezem, mhm.  
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2016. április 8. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 19:18 | Link

Zója néni

Egyedül ültem a játszótér egyik padján. Még mindig szokatlan volt nekem, hogy kalocsai helyett azt kell mondanom, hogy bogolyfalvi vagyok. Lehetnék jövőre bejárós, de úgyse lenne sok értelme, apu annyit dolgozik, hogy alig-alig tud velem lenni, maximum hétvégéken, meg este, de annak nincs sok értelme. Amíg a többi gyerek játszott, addig én csak az orrom lógattam, nem volt kedvem csatlakozni, pedig olyan szívesen csúszdáztam volna, vagy hintáztam volna.  Tudom, nem éppen nagyos dolog, de ettől még szerethetem a hintákat, nem?
Mindig rá akartam szánni magam, hogy elinduljak, de rájöttem, hogy nem megy. Mindig visszaültem a padra, így a végén úgy döntöttem, föl se állok, úgyis meggondolnám és visszakoznék.
Nem voltam odáig a zsúfolt helyekért, különösen úgy, hogy a legtöbb gyerek a tesóival játszott, én meg tök egyedül voltam, kísérők, minden nélkül.
- Ez tök ciki – motyogtam magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. április 17. 19:49 | Link

Kriszti

Néhány napja múlt még csak, hogy Sean két éve megszületett. Szinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Minán is látszik a változás, hiszen egyre magabiztosabb, azonban nem olyan szembetűnő, mint a törpicseken. Hiszen most volt épp, hogy csak sírni tudott, vagy, hogy először elmosolyodott, hogy csak nyögésekkel tudta jelezni, hogy akar valamit. Most viszont már sok szót ismer, az arca rengeteg érzelmet megjelentet, segítség nélkül jár, és önállóan játszik.
Most is ezt csinálja, már órák óta lenyűgözőnek találja a homokot, és azt, hogy a nedvessége miatt olyan szépen kijön a formából. Van itt minden, csillag, sárkány, unikornis. Minden, amit nevetve elkészíthetnek, és minden, amit utána hasonlóan csengő kacajjal szétrombolhat. Ha kívülről ne hasonlítana olyan nagyon Dwayne Warrenre, hát akkor ebből már biztos lehet mindenki, hogy az ő fia.
A tény, hogy Sean szomjas, mint a megváltó, úgy jön el Zója számára, hiszen végre kikelhetnek a homokozóból. Le is porolja a mai alkalomra választott egyszerű fekete nadrágját, majd a kisfiú kezét megfogva - hajlamos ilyenkor belendülni -, sétál vissza a táskájához, amit ott hagyott az egyik padon. Ebben mondjuk jobb, hogy itt neveli a gyerekeit. Nem kell tartania attól, hogy bárki elemelne bármit. Főleg mivel Bogolyfalva kis hely, így annak előbb híre meg, hogy a földről felemeltél egy sarlót, mint, hogy eszedbe jusson, hogy fagyit veszel rajta. Ilyen szempontból határozottan jó, legalábbis nappal. Az este sok furcsaságot takar. Ezért is nem örül annak, amikor a lánya zárásig dolgozik. A kicsi iszik, és már szalad is vissza, de már nem igényli az anyja társaságát, mivel egy kispajtása is megjelent. Így hát Zója inkább a padon egyedül üldögélő lány felé veszi az irányt.
- Szia.
Leül mellé, tekintete egy hossz pillanatig Sean figyeli, majd a lányka felé fordul.
- Hát te? Miért nem játszol a többiekkel?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 19:59 | Link

Zója néni

Egy pillanatra megrezzentem, s gyanakodva fordultam az ismeretlen felé, aki megszólított. Hirtelen jött a hanghatás, de amint lenyugodtam, le is sütöttem a szemem. Mégis miért játsszak én a többiekkel? Az öcsémet akarom, a fenébe is! Mindenkinek van itt tesója, én meg tök egyedül vagyok. Ráadásul mindenkinek itt az anyukája is, csak az enyém nincs. Melyik anyuka örülne annak, hogy a kicsi lányával-fiával játszik egy idegen előkészítős gyerek? Hiába jártam már jó ideje ide, Bogolyfalvára, mégsem sikerült barátokat szereznem. Furcsa volt megszokni a tényt, hogy egyke lettem, illetve, hogy csak apu van, anyu nincs, de apu meg dolgozott.
- Én… én… - kezdtem keresni a hangomat. – Az apukámat várom.
Jobb kifogás nem jutott az eszembe, és valójában annyira nem is füllentettem nagyot, tényleg azt vártam meg, hogy mikorra végezhet, mert addigra mehetnék én is haza, és nem kéne hadakoznom a gondolattal, hogy játszanék, de mi van, ha nem tetszik a többi anyukának, hogy én is beszállnék? Itt mindenki ismer mindenkit már. Bevallom, kicsit irigyeltem azt a kisfiút, aki mellett így ott volt az anyukája, a néni, aki kérdőre vont, hogy nem játszottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. április 19. 06:43 | Link

Kriszti

Egy pillanatra összébb húzza a szemöldökét, amikor látja, hogy a kislány megrezzen attól, hogy megszólította. Nem tehet róla, szakmai ártalom, hogy egyből beindul nála a vérpszichológus, és ki akarja elemezni, hogy mi miért történik. Nem is érti, hogy miért nem valami olyan szakmát választott, ami nem hat ki élete minden egyes percére. A dolog akkor volt igazán súlyos, amikor elkezdte a saját egy év körüli gyerekét is elemezni, holott Sean köszöni szépen, teljesen jó ütemben fejlődött. Nem mindenben úgy, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, ez igaz, hiszen volt amiben lemaradt, míg másban kompenzált, de ez még nem ok arra, hogy komplett tanulmányt csináljon róla az ember.
- Szerintem addig nyugodtan játszhatsz még, amíg nem jön.
Valószínű, hogy az apukája, valamikor, de az is biztos, hogy nem most. Bátorkodik hát leülni a lány mellé a padra. Pár pillanatig figyeli, ahogy Sean játszik, majd a lány felé fordítja a fejét, és a felső testét, kinyújtva a jobb kezét.
- Zója vagyok.
Azt az aprócska tényt valahogy elfelejti közölni, hogy iskolapszichológus is. Ettől valahogy mindenki a falnak tudna menni, pedig nem bánt ő senkit. Sőt, nem az a hagyományosan működő iskolapszichológus, mint amilyeneket ismer. Szóval inkább a tény elhallgatásával igyekszik jó viszont kialakítani a kislánnyal, akiről csak úgy süt, hogy zavarodott. Vannak itt gyerekek, akik szülő nélkül jöttek ki, és olyanok is, akik kollégisták az előkészítőbe, messze vannak a szüleiktől, vagy nincsenek is szüleik.
- Új vagy még itt, ugye?
A többieket csak távolról szemlélés azt mutatja, hogy vagy nem alakított ki kapcsolatot, vagy éppen összeveszett minden gyerekkel, aki éppen a játszón van, de hát ez utóbbit nehéz elképzelni, mert a sok gyerek már ebben a korban is él a klikkesedés adta lehetőségekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 19. 07:16 | Link

Zója néni

A néni csak nem hagyta annyiban a dolgot, de hát minden felnőtt ilyen. És akkor még a gyerekekre mondják, hogy ne legyenek kíváncsiak. Pedig jobban tenné, ha hagyna egyedül, azzal járna mindenki a legjobban.
- Én még sosem… - játszottam senki mással Balázson kívül, és hiába jártam ide már régebb óta, azért az mégiscsak más, mint helyi lakosnak lenni egy rakás ismeretlen ember között. Az, hogy ilyen mértékű falat építettem magam köré, arra szolgált, hogy megvédjem magam az újabb csalódásoktól. Szóval, ha a néni bizalmat akar, jobban tenné, ha nem így kezdené.
- Szentgáli Krisztina – a kérdésre, hogy új vagyok-e itt, csak biccentek, hogy igen. Nem szeretem feleslegesen ismételgetni sem magam, sem másokat. A felém nyújtott kezet elfogadtam, és viszonoztam is, ahogy illik, és mert jó kislánynak neveltek.
Apu nagyon hiányzott, de tudtam, hogy még soká fog hazaérni, a Minisztériumban dolgozott, szóval esélyes, hogy megint egyedül éjszakázom.
Még jó, hogy őt nem állították be diákcsősznek a kastélyba, mert most féltékeny lennék, de nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. április 24. 10:16 | Link

Krisztina

Bólintással fele arra a kérdésre, hogy még új. Oké, ez nem rendes pszichológia, csak egyszerű következtetés volt. Elvégre ebben a korban a barátság nagyjából úgy működik, hogy magad elé engeded a másikat a csúszdán, ő pedig elhív téged hintázni, kiderül, hogy mind a ketten szeretitek a fagyit, és kész. Irigylésre méltó a gyermeki egyszerűség. Semmit sem bonyolítanak túl. Nincsenek érdekből köttetett barátságok, senkit sem érdekel a haj vagy bőrszíned, ha lehet veled fogócskázni, akkor jó vagy.
Vannak persze szerényebbek is, Minának is volt hasonló korszaka, aztán kinőtte, majd visszaesett, majd megint kinőtte. Reméljük most már megáll ennél, hiszen neki magának is sokkal egyszerűbb az élete úgy, hogy nem rágja folyton a saját körmeit, mielőtt annyit mondana, hogy kakukk.
- A legtöbb gyerek itt az Előkészítőbe jár. Azok a nők ott a padon, nem a szülők, hanem kollégiumi felügyelők, akikkel kijöttek játszani. A szüleik messze laknak innen, és ők csak a szünetekben találkoznak.
Miközben beszél, fejével nők egy csoportja felé biccent. Olyan, mintha anyukák lennének, ám igazából csak elosztották maguk között a gyerekeket, akikre aznap ők figyelnek. Mindenkinek van három, maximum négy gyereke, akiket felügyelnek. Tény, hogy olyanok, mint az anyukák, hiszen ugyanúgy dorgálják a kicsiket, ha rosszat tettek. Ő maga is csak azért tudja, mert az ő lánya is volt kollégista az iskolában.
- Előkészítős vagy, vagy Bagolyköves?
Teszi fel a következő kérdést. Ha a kislány nem játszik a többiekkel, akkor legalább ne üljön itt egyedül, mert az látszik rajta, hogy egyedül van, és elveszettnek is tűnik. Sosem könnyű újnak lenni valahol, ezzel ő maga is tisztában van, de azt is tudja, hogy a beszélgetés sokat segít ezen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 10. 19:48 | Link

Zója néni

Az, hogy nevelőnők, vagy sem, engem hidegen hagyott, azoknak a gyerekeknek még így is volt valakijük. Még mindig jobb, mint egyedül lenni, mert apukám sokáig dolgozik mindig, és alig van szabadideje a felelőtlen mágusok miatt. Mondjuk az is igaz, hogy földönfutók lennénk körülbelül, ha nem lennének varázs-balesetek, szóval valamilyen szinten jó, hogy kellenek az ilyen emberek, mint apu. De azért rossz is, mert lehetnének kicsit óvatosabbak a mieink, hiszen az a cél, hogy a muglik ne tudjanak rólunk. Nincsenek készen ránk, és sose volt az jó, ha mugli és mágus összeszűrte a levet. Félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy ők olyannak születnek, amilyenek. Lehetnek ők mugliknak is nagyszerűek, de akkor sem ide valók. Rengeteg család ment már taccsra amiatt, hogy ki mágus ki nem, szóval ja. És mindig a gyerekek itták meg a levét, kapásból ismertem három mugliktól jött előkészítős gyereket, akiket a szüleik dilisnek neveztek amiatt, amik. Úgyhogy jobb lenne, ha nem lenne ilyen keveredés, mert sajnos még mindig nem nőttek fel a felnőttek se.
- Azért mégse egyedül vannak – jegyeztem meg kurtán.
Aztán fel is tette a néni a kérdést, mintha valami elemző bigyó lenne, aki csak kérdez, meg tényeket közöl. – Bagolyköves leszek elvileg májustól, majd az Előkészítő határozata dönti el, hogy mehetek-e így is.
Kicsit hosszabban beszéltem most, hátha alább hagy a faggatózási kedve. – És a néni? A néni biztosan elemző, azért kérdez olyan sokat.
Legalábbis nekem így tűnt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Kicsit megkésve, de sosem későn
Írta: 2016. május 11. 21:57
| Link


free hétvége

Hű, meg ha. Először a faluban, szabadon, mint nagy gyerek, mindenféle segítség nélkül. És az első útja? Nos, sehova sem vezet. Sebestyén roppant lelkes turista tud lenni, ezt megtanulta a sok év alatt, amikor látta őket a Balaton partján. No nem mintha az akarna lenni, és tudatosan viselkedne úgy, de tény, mintha lenne tapasztalata. Egy üzletbe sem tér be, csak benéz a kirakaton, ablakon, ahol csak tud, és már megy is tovább. Eltökélte, hogy mindent bejár, minden apró zugocskát, amit csak lehet, mire vissza kellene indulnia, és, hogy legközelebb már okosabb legyen, és tudjon mindent. Most nem hozott magával lapot, de a szobájában majd megpróbál erről is egy apró térképet rajzolni, egy segédletet, hátha többedmagával érkezik, és neki kell lennie az idegenvezetőnek. Csak megy, és megy, mintha meg sem akarna állni, mintha nem érdekelné egy üzlet sem. Hát a kviddics üzletbe nem is akar bemenni, mert ha megteszi, a prefektusok cipelik vissza, három nap múltán, mert nem jönne ki onnan egykönnyen. Enni majd később fog, szomjoltót hozott, minden más pedig később is tökéletes. A falu maga nem néz ki hatalmasnak, de a távok azok, számára, még most, vagy talán még sokadik útján is az lesz majd. De az a jövő. Először a jelen.
Azért azonban egy idő után már érzi, hogy sok lesz a menet. A bokája kezd sajogni, az innivaló fogytán, mondjuk ezt hamar orvosolja is, de leülni szeretne kicsit, és nassolni. Ehhez az ital mellett beszerez némi édességet, szendvicsféleséget, így már csak hely kell, és mehet a menet. Visszafele indul, no nem a kastélyba, azt majd csak akkor, ha muszáj. Parkot keres, vagy helyet, ahol pad van, és emlékeiben – a friss, és üdék között -, él a kép a térről, ahol játszani is lehet, na meg leülni. Egy hintában csücsülve kényelmes lenne. Így, még egy iramot diktálva indul meg, mit sem sejtve, a játszótérre..
Ami viszont ott fogadja. Először, messziről úgy hiszi, hogy egy ottfelejtett pulóver lóg a mászókáról. Az még nem is lenne gáz, hogy moccan, mert a légáramlat, meg minden, de feltűnik a többi tartozék is. A színes tincsek, a kezek, az arc, és a kiabálás. Erre rezzen össze leginkább, néz jobbra, majd balra, végül vissza rá, mindezt nem közel, de nem is messze. Oké, neki megy a menet. Megszaporázza lépteit, vagyis már-már szalad, amikor is odaér, és.. hát, felpislog, látja a combokat, meg mindent, ami odatartozik, így rákvörössé válik. Komolyan.
- Szi.. szi.. szia.. izé.. jól.. jól vagy? – értelmesebbel nem kezdhetett volna, hisz egyértelmű, hogy nem tud lejönni. Csak hát, nemigen tudja hova tenni a szavakat, így a lent lógó arcra koncentrál, rendezve arca színezetét.
- Hogyan.. mármint.. Segítek, de hogyan? Mit, hol fogjak? – kap észbe kicsit, lassan, de biztosan. Meglesz az!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. május 12. 21:36 | Link

Kriszti

- És gondolod, hogy ennek örülnek?
Érdeklődik nyugodtan, bújkáló mosollyal. A legtöbb gyerek fegyelmezett még a játékban is, pont azért, mert látják. Ha nem lennének itt a nevelők, valószínűleg sokkal érdekesebben alakulna a játék. Itt persze nem kell arra gondolni, hogy véres verekedésbe, és bandázásba hajolna a dolog, de sokkal hangosabbak és élénkebbek lennének a kölykök, és bizony az is előfordulna, hogy verekednének. Így viszont, hogy a padon ott ülnek azok, akik felelnek értük, sokkal nagyobb a kockázat. Nem sokan szeretnék, ha otthon azt kellene hallaniuk, hogy rosszul viselkednek, páran pedig attól félnek, hogy visszaviszik őket a mugli árvaházba, ahol nem érezték jól magukat, a „furcsaságuk” miatt.
Egy hosszú pillanatig el is időzik a tekintete egy kislányon, aki csendesebben hintázik, kicsit még távol a többiektől, de már egy másik lánnyal beszélgetve. Ez nagyon nagy fejlődés, hiszen amikor idekerült, csak a sarokba húzódva hallgatott. Nem volt könnyű gyerekkora szegénykének, de még talán győzhetnek a szép emlékek.
- Hogyhogy? Nem érzed jól magad az előkészítőben?
Voltak páran, akik megelőzték a korukat, mások nem voltak egy hullámhosszon a saját kortársaikkal, de az ritka, hogy valaki év közben váltson, és nem csak iskolát, de évfolyamot is ugorjon. A kérdésére kuncog egy kicsit, és bólint is.
- Olyasmi. Pszichológus. És önismeretet is tanítok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2016. május 15. 15:21 | Link

Márky Sebestyén
Ruházat / Hajzat


Hála a magasságokban lévőnek, a leordított srác meghallotta a segélyrikoltásomat, igaz, kissé lassúak voltak a hanghullámaim, na nem majd, legközelebb rappelve kérek majd segítséget, hogy gyorsabban terjedjenek a hangjegyeim, már ha lesz legközelebb, mert a tutira fix, hogy nem merészkedek egy hamar mászóka közelébe, nehogy még egyszer foglyul ejtsen. Na, szóval a szőke herceg, aki megment, meg is érkezett, csak a ló futott ki alóla menet közben, de na, ajándék lónak, na, hagyjuk a lovakat, szóval megérkezett a srác, és hát, a feje olyan vörös árnyalatot vett föl, mint amilyet én is hordtam egyszer, csak én a hajkoronámon. A kezdő kérdésére viszont le....illetve ebben az esetben felbiggyesztett szájjal, durcis arccal és karba tett kézzel néztem rá.
 - Foglyul ejtett egy gonosz mászóka, szerinted hogy vagyok? -néztem szegényt, aki nyilván még nem látott hasonló törpét, aki képes és foglyul ejteti magát egy gonosz játékszerrel. A következő mondat még jobban felhúzott. Mert hát rossz, ki rosszra gondol, én meg egy rossz kislány vagyok.
- Mi, mi az, hogy mit fogj? Kéz és láb, csak nehogy csúnya helyekre tévedjenek a kezeid kis apám, mert nem illik kihasználni egy ilyen helyzetet, hogy kitapizzuk a hölgyet, de na, segíts légyszi! -váltottam kétségbeesettre, mert ahogy éreztem, a színpompás fejemnek már nem kellett sok, hogy kidurranjon. Jobb lesz, ha az úrfi siet, mert nem akarok meghalni!
Utoljára módosította:Hayley L. Martinez, 2016. június 15. 11:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér