28. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. január 24. 17:41 | Link

Eric

Amikor kiderült, hogy a fiú tényleg francia, elmosolyodtam. Örültem, hogy helyes volt a feltételezésem. Ha nem lett volna az, rendesen beégtem volna, de szerencsére nem így történt.
- Igen, apukám külföldi - magyaráztam, mikor rákérdezett. - Félig angol, félig ír. Kiskoromban Dublinban éltem. Anyukám viszont magyar.
Nem tudtam, mennyit mondjak el neki. Igazán nem akartam untatni, az élettörténetem pedig enyhén szólva zűrös, a külföldi részei pedig különösen.
- Navinés vagyok - feleltem vidáman. Eltaláltam a fiú házát is, de ezt inkább nem említettem meg neki. Amióta itt vagyok, a levitába járókat kedvesnek ismertem meg, de végül is örülök, hogy a navinébe osztottak be. Valahogy otthon érzem magam. Mindenesetre jó más házak diákjait is megismerni.
- Hogy mit sportoltál? - kérdeztem vissza elkerekedett szemmel. Még életemben nem hallottam arról, amit a fiú említett, de nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mi az. Engem minden érdekel, amiről a legtöbb ember még csak nem is hallott.
- Nem, én csak nézni szeretem - feleltem megvonva a vállam, mikor Eric rákérdezett, hogy sportolok e. - Bár kisebb koromban táncoltam egy pár évig, de hamar abbahagytam.- Tettem gyorsan hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. január 24. 20:34 | Link

Zsolti

*A mai délután is úgy telt, ahogy szokott, igazából már nagyon várta, hogy vége legyen a mai napnak. Nem túl sokat tanult ma, valamiért nem ment. Nem minden nap sikeredik egyformán, úgyhogy ma kora délután elindult a faluba, hogy egy kicsit kiszellőztesse az agyát. Amióta itt van nem történt túlzottan sok minden vele, persze azt leszámítva, hogy új dolgokat próbál ki. Már olyan tárgyakat is tanul, amire a mugli világban rá sem nézett volna. Teljesen újdonság, hogy sportol, amire azelőtt sosem lehetett rávenni. Ha így folytatja év végére már lila haja lesz, és jelezni fog a fémdetektor, ha elmegy mellette. Persze nincsenek ilyen irányultságú tervei, de ha már a változás heteit éljük, akkor miért is ne?
A faluban vett egy pohár meleg teát elvitelre, és nekiindult a játszótérnek. Nem volt nagy kedve menni ebben a hideg, sáros időben, mert nem is nagyon volt megfelelő csizmája hozzá, így mire elérte úti célját, már teljesen átázott a cipője. Már megígérte a kviddicses társának, Zsoltinak, hogy találkoznak, emiatt nem mondta le a találkozót. A könyvtárban talált néhány érdekes könyvet, ahol stratégiákról volt szó, azokat is a hóna alatt cipeli, majd- egy bűbáj elmormogása után- száraz hintára telepszik, és várakozó álláspontra helyezkedik, miközben bele-bele kortyol a meleg teába.*
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 24. 21:41 | Link

Adria

Bogolyfalván bolyongtam ezen a délutánon. A játszótér fele indultam, ahol Adri ával beszéltünk meg találkozót. Kisgyermekkorom óta nem voltam játszótéren. Nem is szerettem,a mugli játszóterek unalmasabbnál unalmasabb játékok nem kötötték le a figyelmem. Mire megismerkedtem a varásvilággal, a mágikus játszóterekkel már rég kinőttem a játszótérre járós, gondtalan énem. A véleményem a játszóterekről nem változott. Soha nem akartam játszótérre menni, majd esetleg ha a kisgyermekem megkér, hogy "Apa kérlek vigyél le a játszótérre, biztosan elvittem volna. De kivételek vannak, főleg akkor ha egy Adriához hasonló lánnyal találkozol a játszótéren. Ami a ráadás, hogy csapattársak is vagyunk akkor fontos a kölcsönös bizalom, meg, hogy úgy ismerjük egymás gondolatait, mint a saját tenyerünket. Rengeteg kérdés villadzódott az agyamban, amiket úgy gondoltam, hogy muszáj megkérdeznem. Az első kviddics meccsem lesz egész életemben. Nagyon izgulok, van egy naptáram, amin megvannak számozva a napok a meccsig, minden éjfélkor kihúzódik egy szám. Merre lehet a játszótér? Valahol a tér közelében, 5 perc keresgélés,  nézelődés után megpillantottam úti célom. Talán Adriát láttam egy padra leülve odasétáltam, majd köszöntem neki. De a szomorú igazság mellbevágott: nem Adria volt, hanem egy korosodó néni, bár ez hátulról nem láttam. Ekkor végre megláttam Adriát, immár szemből, odasétáltam a hintához, Adriához, és a könyveihez.
-Szia Adria! Hogy vagy? Látom hoztál hasznos könyveket, előre is kösz a segítséget.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. január 24. 21:54 | Link

Zsolti


* Várakozván elkezdi lapozgatni az egyik kviddicsről szóló könyvet. A zöld borítós, sok ábrával tarkított mű nem köti le túlzottan a figyelmét, igazából sok mindent nem is ért belőle, így morcosan vissza is suvasztja a táskájába a többi dolga mellé. Most is ott van nála a füzete, amibe a tantárgyait írta át, és rendszerezte színekkel a bennük fellelhető összes fontos információt. Tétován lök egyet magán a hintán, nem nagyon, mert a vállát húzza a szütyője, így nincs kedve még egyet huppanni is. Fejét az ég felé fordítja, és nagy szemekkel mered rá. Itt, varázsföldön valahogy még az ég is más, noha erre nem talál magyarázatot. Ez lehet a honvágy. A hegyek itt is megvannak, mint a Pilisben, de a családja nincs mellette. Összeszorítja a szemét, és egy kicsit megrázza a fejét. Nem, majd haza fog menni, most nem nyavalyoghat, erősnek kell maradnia. Egy újabb nagy kortyot iszik a teából, ami már egyre kevésbé forróbb. Szétnéz a játszótéren, ami most elég kihalt. Az anyukák nem hozzák ki ilyen időben a gyerekeiket, ami lássuk be, nem is csoda. A varázsvilágban könnyebb tisztítani a dolgokat, de akkor sem jó a sárban dögönyözni, mint a disznajok.
Pár perc múlva feltűnik Zsolt is, úgyhogy előveszi a két könyvet, és az ölébe teszi, ezáltal elég érdekes pozitúrát felvéve a hintán, mivel a tea még mindig ott van a kezében.*
- Szia, huuh… igen. Megvan, nem fogom kiborítani, ha minden igaz. *Mondja, szinte gépies hangon, majd meglepődve magyarázza tovább.* - Segíteni? Az túlzás, csak hoztam pár könyvet. * Ha rajta múlna a csapat taktikája, valószínűleg úgy veszítenének, mint a pinty. A ráeső részt így sem fogja annyira bravúrozva végrehajtani, mint sejtette, de teher alatt nő a pálma, csak kikupálódik valahogy.* - Itt van ez a két könyv, érdekesnek tűnnek. Te olvastad már valamelyiket? *Folytatja, miközben újabbat lök magán a hintával, ami hibás döntésnek bizonyult, mert egy kevés tea a kabátján landolt.* - Na, szééép. * Morgolódik magában, a fiúra immár nem is figyelve. Előveszi a táskájából a libanoni cédrusból készült pálcáját, és a foltra irányítván kimondja Suvickus bűbájt, mire a folt eltűnik. Ha a varázslóknál lenne tévé, biztos ez lenne a szlogen: Suvickus, és a kosz eltűnik. Nem ám tiksz tájd, meg venis, az mind kamu.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 25. 19:39 | Link

Adria

Adria rengeteg könyvet hozott magával. Csak ámultam rajta, nem kellett volna hiszen, csak szerettem volna megismerni, elvégre tudnom kell, hogy ki van velem, hogy ki fele nem szabad gurkót küldeni. Jó-jó rajta lessz a talár, de akkor sem biztos, hogy olyan gyorsan fogok jó, sőt minél jobb döntéseket hozni. Remélem nem fogok még véletlenül megölni valakit, vagy ha mégis akkor nem a csapattársamat. Milyen égő lenne...Már látom magam előtt az Edictum cimlapját: kezdő ölte meg saját csapattársát, vagy tökéletes debütálás, az ellenfél számára.
-Nem, még nem olvastam egyik  könyvet sem. Könyvtáriak? Hasznosnak tűnnek.
Kezembe vettem az egyik könyvet, belelapoztam. Ez a kötet a legkülönbözőbb cselekről, híres játékosokról, és a világkupadöntő sztárjairól szólt.
Ahogy Adria kicsit meglökte a hintát kiborult a teája a kabátjára. Ekkor kivettem a kezéből a könyveket, megfogtam, és láttam ahogy előveszi pálcáját.

-Jól vagy? Nem égetted meg magad?
Figyeltem, ahogy előveszi a táskájából a pálcáját, és kimondja a Suvickus bűbájt. Egyszer hallottam róla, de még soha nem láttam élesben a használatát.
-Jól működik ez a kis bűbáj.
Még mindig tátott szájjal csodálkoztam mikre nem képes a varázslat. Mikor még sejtésem sem volt a varászvilág létezéséről bele se mertem gondolni, miket kell csinálni egy ruhával, hogy visszanyerje eredeti formáját, de így rengeteg időt meg tudunk spórolni, és erőlködést.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:10
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. január 26. 15:36 | Link

Zsolti

* Otthon is rengeteg könyvet olvasott mindenféléről, bár főleg az ifjúsági regények, meg a tudományos kötetek nyerték el a tetszését. Az utóbbit persze nem túlzottan magas szinten, nem tudományos zseni, de azért jó adottságai vannak, amit magán tanár, meg egy adag szorgalom segítségével könnyedén magas szintre lehetne fejleszteni. Ez még a jövő zenéje, nem szerették volna s szülei, ha annyi felé figyel, mert nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mugli iskola mellett a varázslás alapjait is lefektessék. Így történhetett meg, hogy bár nem sportos, alapműveltségből közelebbi kapcsolatot kellett kialakítania a seprűvel, ami abban merült ki, hogy megtanult nem leesni róla, kanyarodni vele, meg dobáltak valami labdát. Nem kvaffot, csak egy gumi vacakot, de a célra tökéletesen megfelelt. Lehet, hogy ha baseballozni tanították volna, mert valami trendi amcsi család lennének, akkor ő lenne a terelő, és a fiú a hajtó? Ez már nem tudják meg.*
- Igen, ott kerestem ki őket. A többi csak arról szólt, hogy hogyan ne essük le a seprűről, azok uncsik. Elvégre, ha valaki már itt van, legalább megül a járgányon, nem? * Kérdezi némi morgással a hangjában. Szereti a könyveket, de azt pont nem onnan kéne elsajátítani, hogy hogyan ne zúgjunk le a seprűről. Az tömény gyakorlás, sokat kínozták vele a szülei, mire úgy megy neki, mint ahogy a mostani meccsen látni fogja a tisztelt nagyérdemű.
Egészen meglepődött attól, ahogy a fiú reagált a teás intermezzóra, hiszen egy deci sem ömlött rá a langyos teából. Nem kell őt félteni, nincs cukorból. Nem véletlenül nem mondja el senkinek, hogy szívbeteg, a mugli iskolájában mindenki tudta, és persze, hogy semmit nem csinálhatott, mert jajj, a szíve. Pedig nem beteg, azért issza azokat a borzalmas löttyöket, hogy ne legyen az.* - Jól, persze. Ez a dolga. * Válaszolja elkerekedett szemekkel. Nem is érti, hogy miért lepődött meg ennyire a fiú. Hacsaak, neem?* - Te mugli származású vagy? * Teszi föl lényegre törően a kérdést, minden érzelem nélkül a hangjában.* - Tanultam a mugliknál.  
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 27. 14:57 | Link

Adria

-Főleg ha a kviddicscsapatban játékos.
Elmosolyodtam a tréfán. Eltudom képzelni milyen unalmas lehet egész könyveken át azt olvasni, hogyan kell megülni a seprűn. Legalább annyira unalmas, mint az iskolai órák. Mikor Markovits belekezd a végeláthatatlan óráikon hogyan kell megmaradni a seprűn, ráadásul három órán keresztül. Azok voltak a legunalmasabb órák ebben az évben, egyszer még el is aludtam. A padtársam ébresztett fel. Akkor majd én is kifogom kölcsönözni ezeket a könyveket, hasznosnak tűnnek. Vajon Adria is olyan könyvmoly, mint én?
-Adria, te is könyvmoly vagy, mint én? Ha van egy kis szabadidőm olvasok, és ha nem olvasok akkor is olvasok.
Nevetni kezdtem, és azt hiszem Adriának is tetszett. Remélem nem üldözöm el magamtól, ha ilyeneket mondok magamról. Nem hiszem,hogy ez ilyen rossz lenne. A tanárok arra ösztönöznek, hogy olvassunk sokat, de ha megfogadjuk a tanácsaikat, akkor a szülők vannak kiakadva, hogy minden percben olvasunk, nem foglalkozunk semmivel, csak az olvasással. Ekkor jött egy kérdés amire igazán nem számítottam.
-Nem, vagyis igen, szóval félig. Apukám varázsló volt, és anyukám is. De a szüleim nem árulták el, csak azután, hogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől, hogy varázsló vagyok. Gondolni sem mertem, hogy léteznek varázslók. Végig mugliként neveltek, de most itt vagyok.
A mugliknál tanult, mint én. Akkor bizonyára rengeteg közös érdkelődési körünk van, ami más varázslónépeknél teljesen szokatlan.
-Szóval, akkor te is teljesen varázsló vagy. Igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. január 27. 23:09 | Link

Zsolti

* Bólogatni kezd a fiú kijelentésére. Nagyon is ciki, ha azt sem tudja, hogy a seprű melyik oldalára kéne ülnie, hogy ha kviddicsezik. A kezedet fel kell törnie a seprű, meg akár a hátsódat is, ha régi, rossz párnázó bűbájjal ellátott seprűn edzel. Adrinak volt pár kellemetlen napja az üléssel, amikor 12 évesen először tukmálták rá egy seprűre, és nem is nagyon engedték el onnan órákig. Akkor azt hitte, hogy egy életre megutálja, és soha, de soha nem fog még egyszer ráülni a járgányra. Ehhez képest, itt van 14 évesen, és önként, dalolva jelentkezett a kviddics csapatba.
A fiú meglepő kérdést szegez a lányhoz, aki egy pillanatra csodálkozik csak el, majd rögtön a táskája felé néz, hogy vajon beláthatott-e a srác. Ott van még egy könyv, meg a füzete, amiben mugli módra átírja azt, amit az órákon pergamenre kell róni. Nem szereti ezt a fajta írást. *
- Szeretek olvasni… a könyvmoly olyan… elcsépelt kifejezés. Te miket szoktál olvasni? *Kérdezi érdeklődve. Ez volt az első olyan dolog, ami komolyan felkeltette az érdeklődését a fiú kapcsán. Ő maga főleg tudományos, kémiai és fizikai könyveket szokott bújni, meglepődne, ha a srác is pont ezeket preferálná.
Érdeklődve hallgatja a fiú meséjét a családjáról meg a származásáról. Az után, hogy kimondja, hogy félig, és utána közli, hogy ő bizony mindkét ágon varázsló szülőkkel rendelkezik, összehúzza a szemét.* - Tehát, akkor teljesen az vagy. Ha félig lennél, akkor az egyik szülőd mugli volna. * Javítja ki a fiú elméletét, majd hozzáteszi.* - Vagy rosszul értem? * Tudja, hogy nincs így, tökéletesen felfogta, amiket Zsolti mondott, de nem akart bunkó lenni. Az anyukája sokszor mondta, hogy legyen kedvesebb, meg az emberek nem szeretik, ha mindig kijavítja őket. De ha egyszer nem mondanak valamit helyesen? Akkor mit tegyen ez a szegény lány? * - Igen, én is teljesen az vagyok. * Az anyukája szülei ugyan muglik voltak, de egy varázsló meg egy varázsló, osztva kettővel, az pontosan egy egész, úgyhogy ő biza teljes mértékben varázslónak született. * - Nem szeretem a muglikat… * Mondja a száját elhúzva, miközben lök egyet a hintával magán.* - Neked könnyű volt, mert nem tudtad, hogy van erőd… * Neki egyszerre kellett megtanulnia a varázsló hagyományokat, ezzel párhuzamosan pedig teljesen meg kellett tanulnia mugliként létezni. Szenvedett attól, hogy nem aknázhatta ki a képességeit a gonosz osztálytársaival szemben, noha teljes mértékben tudatában volt annak, az utolsó néhány évben pedig már egész jól tudta irányítani is azt.* - Tulajdonképpen, miért nem mondták el neked, hogy varázslónak születtél?
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. január 27. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 29. 19:30 | Link

Adria

Láttam Adrián, hogy meglepődött majd csodálkozni kezdett. Micsodán csodálkozhatott el? Nem hiszem, hogy olyan különleges kérdést kérdeztem volna. Az emberek szeretnek kikapcsolódni egy könyv társaságában. Megnyugtat, és szórakoztat. Egy kikapcsolódást nyújt még a legnehezebbb vizsgaidőszakban is. Nem hiába tartja a mondás, hogy a könyv az ember legjobb barátja, ez a kijelentés az én életemre is vonatkozik és igaz.
-Miket szoktam olvasni? Ez jó kérdés: mindent ami leköt, szórakoztat. Nekem nagyon fontos, hogy tartalmazzon izgalmakat, olyan legyen amit nem lehet könnyen letenni a kézből. Téma szerint legyen kalandos, jól beleélhet. Ha a szereplő velem egykorú az csak előny, mert hasonlók az érzelmeink. Kifejezetten érdemel a tudomány, mivel szeretem megismerni a körülöttem levő világot. És te miket szoktál olvasni?
A családomról való mese után kérdéseket szegez felém, amikre én türelmesen válaszolok.
-Igen, teljesen az vagyok, csak, még zavarnak ezek a fogalmak. Nekem nincs bajom a muglikkal, az egyik legjobb barátom mugli, legalább is még úgy tudjuk. Szerintem meg nekem nehéz volt, mert későn tudtam meg az erőm, hamar kellett felkészüljek és zavart, hogy nem mondták el.
Az első félreértés, szeretem a könnyű, barátságos vitákat, de remélem ez nem megy a kibontakozó barátságunk kárára.
-Ez jó kérdés. Még mindig nem értem, hogy miért nem mondták el. Szerintem nem lett volna hátrány. A szüleim szerintem jól döntöttek, nem tudom miért.
Figyelmesen vártam Adria válaszait.  
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 31. 15:26 | Link

Maia

A származásomra hamar rájött a lány. Ami nem nehéz feladat, mert minden szót franciásan, akcentussal ejtek. Ezek után a lány származására is sor került. Az angol szót hallva rögtön eszembe jutott a koripályás dolog, amikor Gil angol akcentussal beszélt és semmit nem értettem. Bár Maianak nem volt akcentusa, volt egy gondolatom, amit meg akartam vele osztani -hogy ne beszéljen tájszólással, mert nem fogom érteni-, de végül nem mondtam ki. Eddig nem beszélt így, ezért remélhetőleg ez után sem fog.
Amikor elmondtam, hogy mit sportoltam, a lány szenében meglepettséget, sok kérdést és kíváncsiságot láttam. Elmosolyodtam, aztán feleltem is.
- Capoeira. Ezt táncnak is mondják igazából. Egy börtön rabjai találták ki. Úgy csinálnak, mintha verekednének, de soha nem érnek össze, nem találják el egymást. Azért találták ki, mert nem verekedhettek, és ez volt az edzésük, amire azt mondták, hogy táncolnak. –Ismertettem a capoeira rövid történetét. Kicsit hosszabban sikerült elmondanom, de reméltem, hogy nem untatom. Bár mennyit tudok beszélni erről, de nem akarom untatni.
Kérdésemre nemleges választ kaptam. Első megérzésem az volt, hogy akkor biztos untattam az előző megszólalásommal, de miután mondta, hogy nézni szereti ez a gondolatom teljesen eloszlott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. február 1. 20:16 | Link

Zsolt


* Adri is szívesebben tölti az idejét egy kellemes könyv és tea társaságában, de ettől függetlenül nem tartja magát könyvmolynak, mert az olyan elcsépelt. Nem lehetne mondani, hogy falja a könyveket, de azért sokat olvas. Inkább tanulni szeret a könyvekből, például új, házilag elvégezhető kísérleteket, bájitalokról, meg persze új varázslási módszerekről. Amióta a Bagolykőbe jár, azóta mérséklődött a mugli tudományok iránti szenvedélye, egyre inkább a varázsvilág rejtelmei felé fordul, elvégre mégis csak boszorkány, vagy mi a szösz.
Figyelmesen hallgatja Levitás gólyatársát, amikor az a könyvekről mesél, igencsak nagy átéléssel. Meglepő, hogy szereti a könyveket bújni, nem olyan srácnak tűnt, de ez csak plusz pont. Biztos sokat ad hozzá a személyiségéhez, a műveltség mindig jól jön, és ezt csak értékelni tudja a szőkeség.* - Ez jól hangzik. Én inkább tudományos könyveket, újságokat olvasok. * Feleli kurtán, majd úgy dönt, hogy nem csak ennyivel intézi el a kérdést, így folytatja.* - Mostanában a varázstudományokra vagyok rákattanva. Te a muglikét, vagy a varázslókét szereted jobban? * Kérdi érdeklődve, miközben egy kicsit megköszörüli a torkát. Kezd hideg lenni, így nap vége felé. Úgy dönt, hogy nem fejti ki jobban, hogy most miről tanul éppen, meg hogy szívesen játszik robbantgatósat hétköznapi hozzávalókból.
Ismét meglepődve veszi észre a fiút hallgatva, hogy az megint ellentmondásba keveredett saját magával. Sűrűn pislog párat, majd arra jut, hogy ismét rákérdez a dologra.* - Akkor most jól döntöttek, vagy zavar? Vagy kicsit mind a kettő? Mindegy is… Te mennyire értesz a kviddicshez? * Tudakolja csevegő hangon, miközben egy kicsit megborzong. Valóban, egyre inkább hűvösödik a klíma.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 1. 20:21 | Link

Eric

Hamar kitárgyaltuk egymás származását, mint kiderült mind a ketten külföldiek vagyunk. Eric elmondta azt is, hogy capoeirát szokott sportolni, én pedig persze beégtem, mert fogalmam sem volt, mi az. Szerencsére a fiú ahelyett, hogy kiröhögött volna, nekiállt elmagyarázni.
- Ó, értem. Köszi, hogy elmagyaráztad - mondtam, amikor befejezte a beszédet. - Érdekes sport lehet ez, ahogy így elmondtad. Majd utánanézek bővebben - tettem hozzá.
Ültem még egy darabig mellette, gondolataimba merülve, aztán úgy döntöttem, hogy talán ideje elindulnom a kastélyba, ha vissza szeretnék érni még időben. Nem vettem észre, de beszélgetés közben jócskán eltelt az idő, én pedig nem szeretek sokáig elmaradni.
- Lassan vissza kellene mennem - fordultam félve a fiú felé. Nem tudtam, hogy fog reagálni, végül is nem mindenki viszonyul úgy a szabályokhoz, mint én. Vártam Eric reakcióját, de közben már úgy fordultam, hogy bármikor fel tudjak kelni, hogy elindulhassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 3. 15:06 | Link

Adria (zárás)

-Engem érdekelnek a muglik felfedezési, főleg a telefonok és a számítogépeik fejlesztésük.
Ez a téma izgatottan érintett. Szeretek arról olvasni, ami új és fejleszteni tudják. A muglik hétköznapjaikat könnyebbé akaraják tenni, és ezek a próbálkozások rendkívül izgalmasak. Szerintem.
-Mivel a csapat tagja vagyok, szerintem kicsit értek a kviddicshez. Gondolom te is.
A kviddics témája nagyon izgalmas, egy sport amit az emberek nagy része nem ismer, mégis rendkívül izgalmas. Sajnálhatják a muglik, hogy nem ismerik. A foci is érdekes, de egy mugli számára elképedést mutathat az emberek számára. Úristen mennyi ideje vagyok itt? Kezd esteledni, és már eléggé hideg van.
-Késő van, én haza indulok. Nem fázol? Ne adjam oda a kabátom?
Elindultam a kastély fele, mert már rendkívül álmos voltam.
-Kösz, hogy találkoztunk. Már várom azt a meccset amikor együtt játszhatunk.
Most nem hazudtam, egy kedves lány aki jófejnek tűnik. Biztos jó lehet vele kviddicsezni.

-Szép estét.
Majd elindultam hosszú utamra hazafele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. február 6. 15:05 | Link

Zsolti

* Egyetértően bólint néhányat arra, amikor a fiú a mugli érdeklődési köreit kezdi listázni. Ezek őt sem hagyják hidegen, főleg a mobil telefonok nem. Persze egyáltalán nem egy sms függő, állandóan pötyögő tipikus tini lány a mugli életben sem, hanem maga az elektronikája. Ha nem lenne  varázsereje, valószínűleg vagy kémikusnak, vagy pedig valamiféle mérnöknek, mondjuk mechatronikai mérnöknek tanulna tovább. Bár a felsoroltak közül nem éppen mindegyik a szíve csücske.* - Áh, az számítástechnikát nem szeretem. Gépezni igen, de nem érdekel komolyabban. * Igaz, hogy sok minden hasonlít a természettudományokra valamilyen módon a technológia világában is, ám ez Adrit nem kárpótolja azért, hogy unalmas az egész.
A kviddicset is inkább elméletből ismeri, meg ugye az a néhány alkalom, amikor rákényszerítették, hogy tanuljon meg megmaradni a repülő takarítóeszközön. A kviddics elmélete is unalmas, reméli játszani izgalmasabb. Izgalmasnak biztosan izgalmas lesz, de remélhetőleg nem attól, hogy végig egy gurkó elől kell menekülnie.* -Jahm… valamennyire. * Feleli kurtán. Nem sokat tud hozzátenni a kviddicshez, majd most fog belejönni a témába.
Meglepődik azon, hogy a fiú a kabátját ajánlgatja télvíz idején egy kabátot viselő embernek, a kezdeti zavart pislogás után, azonban válaszol.* - Nem, köszi. Nekem is van. * Válaszolja, meghúzgálva a mellkasán a dzseki anyagát.* - Még pár percig maradok, aztán én is indulok. Én is várom, asszem. Szia! * Köszön el, miközben könyökig a táskájában matat. Elrendezi amiket hozott, meghúzza a teás poharát, míg el nem fogy az utolsó cseppig, az immáron hideg tea, végül felpattan a hintáról, és határozott léptekkel megindul az iskola épülete felé.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 10. 17:49 | Link

Molly

"Az élet folytonos játék. Játék, melyben veszíthetünk és nyerhetünk. A lényeg, hogy mi játsszuk."
Milyen igaz is... Az ő élete is egy játék, amiben sokszor veszít, de aztán a győzelmek visszahozzák a kedvét. Akkor jött rá erre az egyszerű kis dologra, mikor elvesztette az anyját. Vagyis, akkor semmire sem jött rá, hiszen nem volt képes gondolkodni, agya csak igen keveset funkcionált, az a maradék is a negatív dolgok köré specializálódott. Azok a hetek, sőt, az első két hónap iszonyú szenvedések között teltek, mindentől elzárkózva, depressziósan. Az antiszocializmust csak az első napokban érte el, azután leginkább barátai és testvére segítségével sikerült talpra állnia, na meg az a bizonyos tevékenység dobott még rajta sokat, amit nem tud tolerálni a családja. Az, hogy alkohollal próbálta oldani a saját feszültségét, pedig ez alapból se lett volna jó, meg a házirend is tiltja. De az van, hiszen, ha bármit is kihagy, bizonyára nem tart ott, ahol. Szóval, elmondhatjuk, hogy azt a menetet elvesztette. Nem sokkal később, jött egy másik játszma, amit végeredményében ugyancsak vereséggel nyugtázhat.
Aztán egy teljesen átlagos napon minden megváltozott. Rátalált a boldogság, amit nem is várt, de mégis megtörtént. Onnantól kezdve minden ok nélkül boldogan telnek napjai, mindenhez pozitívan áll, és ritka, ha eszébe jut a tragédia. Olyan gondtalanul viselkedik mostanság, hogy saját magát is meglepi. Éppen az erre emlékeztető időszakot próbálta visszahozni, gyermekkorát, amikor semmivel sem kellett foglalkoznia. Akkor legnagyobb problémája az volt, hogy a kék-virágos, vagy a piros-virágos pólóját vegye fel, éppenséggel házat, vagy kertet rajzoljon egy hófehér lapra. Azok az idők elmúltak, de vissza tudja hozni őket, ha megfelelő helyre megy. Tökéletesnek bizonyult a játszótér a célra, így fekete farmerben, barna lapos talpú csizmában és fehér kabátban indult el útjára késő délután, minden szó nélkül, ahogyan szokta. Rendesen sötét volt már akkor, de ez nem zavarta, csak mosolygott a semmibe és szaporán szedte lábait. Hamar oda is ért, első útja a hintákhoz vezetett. Imád hintázni, de pár perc után megunta, mint régen. Ugyanazon gyermeki izgatottsággal váltott játékot, ahogyan pár évesen, mikor először csinálta. A mászókához sietett, és felmászott, lábait abba beleakasztva engedte végül el kezével, és csak lógott fejjel lefelé. Nem aggódott, hogy fejébe száll a vér, eddig sosem történt még meg. Szemét másodpercekre behunyva próbált visszaemlékezni egy kiskorában számára nagyon kedves dalocskára, majd azt kezdte el dúdolni, továbbra is más szemszögből nézve a világot.
Hozzászólásai ebben a témában


Molly Jefkins
INAKTÍV


sok nyelven beszélő, zenész :D
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
Írta: 2013. február 10. 18:54 | Link

Sharlotte

Utóbbi napjaim magányosan teltek. Leginkább a vizsgákra készültem, vagy gitároztam. Sosem rajongtam a vizsgákért. Mindig izgulok előttük. Alig eszek, nem csinálok semmit. Ez most is így történt. Eddig azonban a bátyámmal meg tudtam osztani ezt a problémámat, de már ő sincs itt. Ilyen gondolatokkal álltam a zárt ablak előtt, és bámultam ki a hideg, téli estére. Újabb hasonló gondolatok ezrei leptek el. Leginkább a tesóm érdekelt. Hogy van most, mit csinálhat, milyen állapotban van... Végül elővettem egy lapot, és írni kezdtem. Hosszasan leírtam az érzéseimet és gondolataimat. Közben pár könnycseppet is megejtettem, ami a lapra esve elkente a tintát. Nem foglalkoztam vele. Austin ismer annyira, hogy ki tudja olvasni ezt a szót is. Leírtam az utolsó mondatot, majd azt gondosan összehajtva egy bagollyal elküldtem ikremnek. Figyeltem ahogy repül, aztán amikor már nem láttam felvettem a kabátom, és elindultam. Nem volt konkrét elképzelésem, hogy hova menjek, csak sétálni akartam. A járdán halkan kopogott fekete csizmám kicsi sarka.
A játszótér felé fordultam, hogy felidézzem a régi emlékeket. Mindig a mászókán lógtam, így most is afelé mentem. Lassan lépkedtem, mert egy lány lógott ott és valamit dúdolt. Nem akartam megzavarni, így kicsit arrébb álltam meg, ahol nem lát. A halk dúdolásra fejemben koreográfiákat találtam ki. Közben felmentem a csúszda tetejére. A korlátra támaszkodtam, és csak néztem a tájat. A szél kicsit fújta a hajam, de nem fáztam. Amikor a lány befejezte a dalt ránéztem, de nem szólaltam meg. Akartam köszönni neki, de ha véletlenül megijesztem és leesik nem hiszem, hogy örülne. Így inkább vártam. Lecsúsztam a csúszdán, amit elég hangzavarnak véltem ahhoz, hogy észrevegyen, és lehetőleg ne essen le.
- Szia. Molly vagyok. Bocsi, ha megijesztettelek, vagy zavarok! -Néztem rá egy kedves mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 12. 18:00 | Link

Molly

Igen, az a csodás gondnélküliség. Vagyis csupán azok kizárása egy kis időre, azaz a boldogság. Felemelő érzés, még akkor is, ha az ember egyedül van, fizikailag persze. Mindig jó tudni, ha valaki mellettünk áll, még akkor is, ha nincs éppen ott, jó tudni, hogy van valaki, akire lehet számítani. Ez a szám pedig életében csökkent, majd visszaállt eredeti mértékére, hiszen pótlásra talált. Természetesen nem anyát talált magának, hanem valaki mást, aki minimum az űrt pótolja, és, hogy őszinte legyek, a boldogság is miatta, végette van. De nézzük csak a párhuzamokat, a gyermekkor ugyanilyen felhőtlen, örömteli, minden apró kis dolog jobb kedve derítette. Ez most nincs így, de legalább a játszótéren, úgy játszva, mint régen, ezt vissza tudja hozni.
A mászókáról fejjel lefelé lógva elkezdett dúdolni is, ami megint ezekhez az emlékekhez kötötte, és szemét behunyva próbálta a képeket is visszahozni. Annyira belemerült, hogy a csúszdától érkező hangot csak enyhe fáziskéséssel nyugtázta, majd még egy hangot hallott, de az már emberi volt. Akkor ezeknek az irányába fordult, legalábbis fejével, amennyire tudott.
- Szia. Dehogy ijesztettél meg, főleg nem zavarsz – kezdte kedves hangon – Én Sharlotte vagyok – mutatkozott is be, hozzátéve még ezt a pár szót az előzőekhez. Igazán abban a pillanatban nem tudott mit kezdeni a szituációval, hogy ő ott lóg, a lány pedig áll a csúszdánál, és nem is találta fel magát hirtelen, így hát felhúzta magát, és kezével is megfogta a csövet, majd lábait szépen leeresztette és végül leugrott a mászókáról. Innen már muszáj volt valami beszélgetést kezdeményeznie, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni Mollyt, de az pofátlanság lett volna már vele szemben.
Az a megszokott, kedves mosoly ismételten kiült arcára, azzal leplezve, hogy belül éppen nagyon gondolkodik, hogyan tovább.
- Mi járatban errefelé, ilyenkor? - kérdezett végül. Igaz, még csak délután volt, késő délután. Kezdett már sötétedni, de az nem igazán zavarta, hiszen téli időszámítás szerint mindig is hamar sötét van, meg lesz is. Igazából, amint a beszélgetést valamely módon elkezdte, meg is könnyebbült egy kicsit, ki tudja miért. Ennek hatására akaratlanul is, de megint felkapaszkodott a mászókára, és még mindig a lányt figyelve felrakta lábait, ugyanúgy elhelyezkedve, mint előtte.
- Zavar egyébként? Mert akkor leszállok – érdeklődött, mivel annyira biztos nem kellemes egy beszélgetés úgy, hogy az egyik fél fejjel lefelé lóg valahonnan. Bármilyen kontaktust nehéz így létrehozni, még egymás szemébe nézni is bonyolult, bár ezzel Sharlotte folyamatosan próbálkozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 9. 15:05 | Link

Pethő Abigél

Hosszú ideje nem léptem már ki a kastély falai közül, ezért épp itt az ideje, hogy ezen változtassak. Ma délutánra nagyon szépen kisütött a nap és pont ideális a hőmérséklet is egy kis sétához. Ebéd után átnéztem még az SVK anyagot, majd fölvettem egy pulcsit és indulás.
Nem volt konkrét célom, csak annyi, hogy kimenjek egy kis friss levegőt szívni. Ahogy kiléptem a kapun, máris éreztem, ahogy feltöltődök a nap ereje által. Rögtön jobb kedvem lett és 5 perc után éreztem, hogy kezd visszatérni a színem is.
Vidáman sétálgattam a kertben, de egy kicsit unatkoztam így egyedül, ezért elindultam a falu felé. Ilyenkor biztos mindenki ott van, és hátha szerencsém lesz és összefutok egy ismerőssel is.
Igaz, hogy már egy jó ideje itt vagyok, de mégis rengeteg hely van még ahol nem jártam. Ez vonatkozik a kastélyra és Bagolyfalvára is. Sajnos nem olyan jó a tájékozódó képességem, ezért bele is telik néhány hétbe mire kiigazodom egy új helyen, de a Bagolykő valahogy szokatlanul nagynak és rejtélyesnek tűnik ahhoz, hogy valaha is teljesen megismerhessem.
Minden esetre nem szabad föladni, úgyhogy én is folytatom a felfedezést.
Lassan el is érek a faluhoz. Először a már jól ismert éttermeket és cukrászdákat pillantom meg, de most nincs kedvem bemenni, úgyhogy nem állok meg egyiknél se, inkább tovább megyek az ismeretlen részek felé.
Már kezdem föladni a keresgélést és el is könyveltem magamban, hogy nem is olyan jó hely ez, amikor kiléptem egy térre, ami közepén egy hatalmas játszótér állt. Rögtön visszatért a korábbi jókedvem, és egy lelkes kisfiúhoz hasonló sebességgel környékeztem meg a játékokat. Épp a mászóka legalsó fokára raknám föl a lábam, amikor észreveszem, hogy az összes anyuka szúrós szemekkel figyel engem. Először nem esik le, hogy mi a bajuk, majd körbenézek és rájövök, hogy az összes itt lévő gyerek legalább 8 évvel fiatalabb nálam. Zavarodottan lépek le a mászókáról és vörös fejjel a hintákhoz sétálok. Talán ezért nem kapok újabb gyilkos pillantásokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. március 17. 21:16 | Link

Dávid


Repültem. Ütemesen előre, majd hátra szálltam. Imádtam hintázni! Igyekeztem minél magasabbra lökni magam, ám sosem addig, hogy kiessek még véletlenül! Volt már rá példa. Ám azóta az eset óta sikerült baleset nélkül megúsznom a hintázásokat.
Most nem löktem magam túl gyorsan, csak olyan nyugis tempóban. A szemem csukva volt, élveztem, ahogy a menetszél csiklandozta az arcom, sőt, még a Nap melegét is érezni véltem olykor-olykor a bőrömön.
Kicsit szomorú voltam ma. Azért, mert Csongor is szomorú volt Odett miatt. Sosem szerettem, ha szomorú, bár ilyenkor általában fel tudtam vidítani. Ma is akartam neki mutatni valami trükköt, amit nem olyan régen a folyosón lestem el pár gyerektől, az egyik szünetben. Valami kártyatrükk volt, igazából nem nagyon értettem, de elhatároztam, hogy mindenképp megmutatom Csongornak. Majd akkor sikerülni fog, és nevetni fog rajta! És akkor rájön, hogy nem kell szomorkodnia, és nem kell azon gondolkodnia, hogy Odett után megy! Ó, de erről nem tudhatok, szóval psszt! Véletlenül hallottam csak, mikor erről beszélt Rózsa nénivel.
Ám sajnos ma ismét dolgozott, és túl nagy volt a felfordulás az étterem konyhájában, így nem maradhattam ott.
A játszótér felé vettem hát az irányt, mert a hintázás általában megnyugtatott és jókedvre derített. Most pedig szükségem volt erre a sok aggódás, és egyedüllét-érzés mellett. A gondolat, hogy Csongi elutazna innen, messzire, nagyon nem tetszett nekem. Ő volt az egyetlen ember (na, meg Rózsa néni), aki mellett mindig biztonságban éreztem magam, és nem kellett zavarban lennem.
Nagyot sóhajtottam, majd elengedtem a hinta láncait, és kinyújtottam a kezem, amennyire csak tudtam a másik kettő hintától. Így tényleg olyan volt már, mintha repülnék!
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2013. március 17. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. március 22. 23:21 | Link

Riri
kora délután


Ma reggel nem kellett ébresztgetni, nem kellett könyörögni, hogy keljek fel. Pedig az utóbbi időben eleget hallgattam az ilyesfajta megnyilvánulásokat. De ez a nap más. Már két napja teljes extázisban vagyok, mert ma én fogok vigyázni Véda néni kislányára. Nem mondanám, hogy tökéletes bébicsősz vagyok, de nem először csinálom, így hát nem okoz különös problémát a dolog. Időben érkezem átvenni Ririt. A táskám már teli van tömve almalével meg csokival meg ropival, ahogy annak lennie kell. Majd miután gyors búcsút veszünk anyucitól, kézen fogom és lassan sétálunk le a faluba, nem sietünk sehová.
-  Merre szeretnél menni?
Lenézek rá és rávigyorgok. Tudja, hogy ő az, aki mindenre rá tud venni, de tényleg mindenre. Ritka az ilyen ember és ezt igazán meg kell becsülni. Az első gondolatom az, hogy elviszem a cukorboltba, hagy legyen egy kicsit a mennyországban, de mivel a múltkor is ott voltunk, ezt az ötletet hamar elvetem. Helyette inkább a játszótér felé húzom, mivel itt még közösen soha nem jártunk. Miközben sétálunk lóbálom a kezét és ami igencsak ritka számba megy, és dúdolok is neki. Igen, Riri mellett egészen más lánnyá változom, vagy csak ő az, aki képes lopni a koromból, na meg a képességemből. Ilyenkor mindig odafigyelek, összepontosítok és ez könnyebben megy, mint általában. Azt hiszem Véda legkisebb kislánya maga a csoda.
-  Hoztam neked csokit...tele van vele a táskám.
Megemelem a táskámat, rákacsintok majd elengedem a kezét, kinyitom neki a játszótér kapuját és engedem, hogy ő menjen be először, majd utána belépek én is. Rögtön lerakom a táskámat a padra majd leguggolok vele szemben.
-  Szóval, mihez lenne először kedved? Minden játékot kipróbálhatunk.
Igen, én is. Nem akarok kimaradni a buliból.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. március 22. 23:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 24. 13:46 | Link

Zoé

*Ma reggel egy kicsit korábban költötte az anyukája, mint általában szokta. Más dolog úgy elkészülni, hogy egész nap együtt vannak, meg megint más úgy, hogy Zoéval fog lógni. A lány a testvérei barátnője, még együtt jártak ide, a Bagolykőbe. Abban a házban tanul, ahol a mamija lett most a főnök. Érdekes, mert van egy testvére, aki pont úgy néz ki, mint ő. Fura is lett volna, ha nem lesznek barátnők, mert biztosan jó érzés lehet olyanokkal lógni, akiket szintén nem tudnak megkülönböztetni. A kislány régebben sokat könyörgött egy ikertesóért, de azt mondták a szülei, hogy sajnos azt nem lehet, így most egy kistesó a vágya. Vagy egy cica. Vagy egy egyszarvú. Amióta látta azt a mesét a papájával a moziban, ő is akar egyet, mint Agnes. A hátizsákját megpakolja minden jóval, amire szüksége lehet, majd pedig felöltözött. Még húz harisnyát a nadrágja alá, mert nincs olyan meleg. Felülről is egy meleg pulcsit vesz, de nem öltözik be túlzottan, mert a rohangálásban könnyen kimelegedhet, és az apukája szerint könnyű olyankor megfázni. Amikor a lány megérkezik gyorsan felkapja a sapkáját, a sálját meg a kabátját, megöleli az anyukáját és vigyorogva követi a lányt. A faluba érve nehezen tudja eldönteni, hogy most hová menjenek. A múltkor a cukorkákat nézték meg, most lehet, hogy egy sütit kéne enniük? Itt nem kapható a kedvence, amit a nagymamája szokott csinálni, meg a lengyeleknél mindenütt árulják. Így hagyja, hogy a játszótér felé menjenek. Ide rengeteget szokott járni, megvan, hogy mi a kedvenc helye. A lakik a faluban egy Kinga nevű kislány, vele mindig elbújnak a mászókák alatt, és azt játsszák, hogy az a váruk. * - Csokiii? Juj, van karamellás csokid? * Kérdi fellelkesedve kissé ugrálva egyik lábáról a másikra. Az édességnek már a gondolatától is teljesen felpörög, nem még ha tudatában van annak, hogy egy egész táskányi van belőle a közvetlen közelében.* - Megmeg… *Folytatja az alsó ajkába harapva, már maga sem tudja, hogy milyet szeretne. A kis Gombóc Artúr, mindenfélét szeret.* - Olyan, amikor bubis a közepe! *Magyarázza a kezeivel artikulálva. Nála szendvicsek vannak, de ez határozottan jobban hangzik.* - Hintázzuuuuuunk! Állva! *Rikkantja, miközben megfogja Zoé kezét és a hintákhoz húzza, ha a lány hagyja neki. Még az sem zavarja, hogy a táskáját sem vette le. Rácsücsül a hintára, majd miután eléggé begyorsul, megpróbál felállni rajta.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 24. 13:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 24. 17:27 | Link

Pethő Abigél

Élvezem, ahogy fújja a szél a fákat körülöttem. Olyan mintha életre kelnének és táncolnának. Nincs sok dolog, amit jobban szeretnék a táncnál. Olyankor teljesen önmagam lehetek és kizárhatom a problémákat. Aki táncol, az egy külön világot teremt maga körül, amiben pár percig csak ő létezik. Nem is igazán emlékszem, hogy mikor szerettem meg ennyire ezt a mozgásformát, de szerintem már egészen kicsi koromban is rögtön megmozdultam ha egy kis zenét hallottam. Persze nem tanulhattam soha táncot, mert pénzünk se lett volna rá és a mostohaapám se engedett volna. A gitárt is magamtól kezdtem el tanulgatni, amikor ő épp nem volt otthon. Anya mindig azon aggódott, hogy egyszer le fogok bukni, de szerencsére ez soha nem történt meg. Legalább itt szabad vagyok. Nem kell attól félnem, hogyha előveszek egy hangszert vagy megmozdulok a zenére, akkor a következő pillanatban egy óriási pofon csattan az arcomon. Ugyanis otthon ez így ment.
Már megint elkalandoztak a gondolataim, pedig most pont azért jöttem ki a faluba, hogy kiürítsem egy kicsit a fejem és ne kelljen folyton aggodalmaskodnom.
~Bár ne kellene mindig a múlton rágódnom...~
A mászókás próbálkozásom sajnos nem jött össze, ezért új terepen próbálkozom. A hintát úgyis jobban szeretem és legalább azért nem fognak elzavarni, ha egy kicsit szórakoztatom magam. El is indulok a játékok felé, amikor észreveszem, hogy a sok kisfiú és kislány között, ott egy velem egykorú csajszi. Hirtelen elhatározásból el is indulok felé, majd megállok előtte.
- Helló sorstárs! - Köszönök rá vigyorogva, de csak akkor esik le, hogy a lány elengedte a hintákat és a szeme is csukva van, tehát most biztosan halálra rémítette. Ezért gyorsan közelebb is ugrok, nehogy véletlenül orra essen a nagy ijedtségben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. március 25. 20:35 | Link

Riri
kora délután


  - Igen, van egy csomó csokim, még karamellás is, tudom, hogy az a kedvenced.
Lehetséges, hogy nem kellene teli tömnöm csokival, de egyszerűen nem tudok ellenállni annak a hatalmas, cuki szemeknek. Legszívesebben az összes szabadidőmet Ririvel tölteném, mivel imádom a gyerekeket, s bár erre a képességemre csak nemrég jöttem rá, azért még hasznos lehet a jövőben. Pontosan ezért vállalom el a bébicsőszködést, mert máshogy nem jutok gyerek közelébe, na persze, nem csak ez az oka, de bizonyosan ez is közrejátszik.
  - Olyan is van, sőt...olyat is hoztam, ami változtatja az ízét.
Rákacsintok, miközben az ujjaim köré csavarok egy tincset a sapka alól kilógó szőke tincséből, majd megigazítom rajta a sapkáját. Nem szeretném ha megfázna, de azt sem, hogy kimelegedjen, mert annak a végkimenetele az első verzió lenne. Nem telik bele néhány perc, ő máris kitalálja mit kezdjünk a kettőnknek megadatott idővel. Gondolhattam volna, hogy valami felelőtlenség lesz, olyasmi, amit az anyukája nem enged meg neki, azzal viszont tisztában vagy, hogy nálam ilyen dolgokat is könnyen el lehet érni.
  - Rendben, de csak akkor, ha nem hajtod meg annyira magadat.
Tény, hogy nagyon féltem. A másik viszont az, hogy minél jobban tiltom, annál jobban fogja csinálni. Nem vagyok valami szigorú, csak nagyjából otthon vagyok a gyerekek viselkedésével kapcsolatos kis csavarokban. Engedem, hogy magával húzzon, de nem ülök fel rögtön mellé a hintába. Hanem egy ideig figyelem, mit csinál.
  - Riri légyszíves óvatosan, szeretnélek egyben visszaadni anyukádnak.
Kezdem úgy érezni, hogy ezt nem kellene neki megengednem, de látva, mennyire élvezi inkább felugrok mellé a másik hintára, de nem lököm magamat, hanem csak kapaszkodom és a kislányt figyelem, árgus szemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 28. 14:50 | Link

Nathaniel

Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz dolga lesz Blankával, vagy csak úgy általában a családdal. A legtöbb korabeli még fent tanult a kastélyban, de mivel őt nem áldotta meg annyi varázstehetséggel a sors, mint kellett volna, számára az iskola maga volt a földi pokol és alig várta, vége legyen. De azért, ha őszinte akart lenni a gyereknevelés se semmi. Blanka minden reggel korán keltette őket, ugrált Lexi ágyán, majd átszaladt az apjához, és ott folytatta, sikongatással. Doug nem túlzott, amikor azt mondta, hogy kislány igazi Isten ajándéka. Igyekezett mindig rossz fát tenni a tűzre és bár Lexivel szemben még óvatos volt, az apját a végletekig, kőkeményen szívatta. El kell ismerni, azért egy négyévestől ez nemsemmi teljesítmény. Ő próbált a kislánynak valami értelmes elfoglaltságot találni, de Blanka figyelmét tíz percnél tovább semmi nem tartotta fent. Ma például az utolsó pillanatban vette el tőle filctollat, csak néhány másodperc választotta el attól, hogy Picassosat játsszon a falon. Az akció sikerrel zárult, de Blanka fintorogva elszaladt, sikongatással megspékelve.
 -Van kedved kimenni a játszótérre?
Kiabált utána, mert ereje nem volt, hogy utána is menjen. Csak a falnak dőlve ült és bámult előre. Kora délután van, ő máris úgy érzi, mintha késő este lenne. Igaz, most nincs játszóteres idő, de építhetnének hóembert, akár. Az apja lelkesen egyezett bele az ötletbe, látszott rajta, hogy zenélne egy kicsit, így hát összefogtak, hogy közös erővel öltöztessék fel a kislányt. Fél órával később Blankán már volt fél pár cipő, sapka és egy kesztyű is. További eredmény csak a szitkozódás és a kifulladás volt. Lexi a nappali padlóján feküdt és levegő után kapkodott. Miután kicsit lenyugodtak a kedélyek és Doug biztos távolban volt, Blanka odasétált hozzá és ráült. Ez volt a jel, hogy megunta, szóval hagyja magát. Ezek után már gyerekjáték volt az egész, gyorsan felöltöztette és útnak indultak. Jobban mondva szaladtak. Blanka élvezte, hogy a szabadban van, ő pedig nem győzött rohanni utána. Sapkát nem volt ideje felvenni, sőt ahogy lenézett és látta, hogy a kabátja a térdéig ér, szitkozódva összehúzta magán és feltűrte az ujját, tévedésből felvenni a másik kabátját, na ez aztán a tehetség. Így tehát rajta volt a bakancsa, Doug kabátja, egy fekete farmer a haja az arcába lógott, de legalább a szemüvegét nem felejtette otthon.
 -Blanka állj meg...
A kislány megtorpant és még azt is hagyta, hogy Lexi megfogja a kezét. Ez egészen addig jól is ment, amedig meg nem érkeztek a játszótérre. Amint beléptek  Blanka nem látott semmi mást, csak a hintát. Legalább, egy kicsit kifújhatta magát.
Utoljára módosította:Lexine Westbrook, 2013. március 28. 14:57
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. március 28. 15:55 | Link

Lexine


   Mostanában mondhatom úgy, hogy egészen hozzá szoktunk a gyereknevelés okozta kellemetlenségekkel, és még talán élvezni is tudtuk magunkat. Nagyon szerettem a fiamat, és bármit meg tettem volna érte, bár elképesztően leszívta az energiáimat, amikor hajnali kettőkor ő úgy döntött, hogy elég volt az alvásból, vagy éppen éjfélkor kellett még szerezni neki vaníliás tápszert, mert úgy érezte, hogy neki a csokoládés ízű nem megfelelő. Mindennek ellenére imádtam őt, és imádtam vele és Nicollal lenni. A kezdeti nehézségek leküzdésével már-már úgy viselkedtünk, mint egy igazi család, és egészen jól alakultak a dolgaink az anyjával is. Egyre többet beszélgettünk, felfogtuk, hogy attól még, hogy gyerekünk van, nem áll meg a világ, és ugyanúgy kell magunkkal is törődnünk. Mostanra már majdnem teljesen visszatértünk a régi, Christopher előtti önmagunkhoz, ugyanúgy tudtuk húzni egymás agyát, és ugyanannyira fontos volt, hogy időt töltsünk a másikkal még akkor is, ha éppen hulla fáradtak voltunk, vagy a fiunkkal kellett valamit kezdeni.
   Ami Christ illeti, összességében - a fentebb említett mutatványait leszámítva - jó baba volt. Rengeteget vigyorgott, ami minket is mosolygásra késztetett, és tényleg összehozta a családot. Ő volt a napjaink meghatározója, hozzá igazítottunk mindent, és szerintem nem sok idő volt, mikor nem kézben tartottuk. Leszámítva persze az alvás időt, amit igyekeztünk inkább egymásra és saját magunkra szánni. Így is túlontúl jó dolga volt a babának, aki már majdnem 6 hónapos. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan eltelt ez az együtt töltött idő, még csak most vittük haza és most voltunk olyan tanácstalanok, hogy mit is kell kezdeni egy újszülöttel.
   A mai napon meglepően későn - 8-kor - ébredt fel a kis úrfi az egész éjszakai hisztizését követően. A drágán láttam, hogy nagyon kész van, lefárasztotta Chris. Hiába mondtam neki, hogy menjen, feküdjön vissza, én megoldom, nem hallgatott rám, és nem aludt egy percet sem. Egészen ebédig bírta, utána a kanapén olvasás közben elaludt, én meg úgy döntöttem, hogy nem zavarjuk, felöltöztettem a fiamat az időre való tekintettel egy sötétkék overallba, felvettem fekete szövetkabátomat, egy sálat kötöttem mindkettőnk nyakába, és adtam rá még egy sapkát is, majd beültettem a babakocsiba, és elindultunk a játszótér felé. Kihoztuk már ide egyszer-kétszer, amikor éppen jobb idő uralkodott, és eléggé élvezte a hintázást Nicol ölében ülve.
   A játszótérre érve aztán meglepődök, hogy a rossz idő ellenére más is kihozta a gyereket. Kiemelem Christ a babakocsiból, és magamhoz szorítom, majd szemügyre veszem a társaságunkat. Egy kislány a hintán, és egy fiatal nő, aki úgy néz ki, mint aki maratont futott. Amikor aztán észreveszem, hogy ki is az a nő, nem bírom visszafogni magamat, fintorba torzul az arcom.
   - Te meg mit keresel itt, Westbrook?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 28. 17:02 | Link

Nathaniel

A kislány egyenesen a hintához szalad, majd felkapaszkodik rá és megpróbálja belökni magát. Több meddő kísérlet után azonban kénytelen Lexi segítségét kérni, ha akar valamire menni. Nem tétovázik, odasétál hozzá, megsimítja a kislány hátát, majd óvatosan meglöki a hintát. Úgy tűnik, Blanka élvezi a dolgok, hangosan nevetgél, és ahogy a hinta egyre magasabbra száll, annál hangosabb lesz ő is. Lexi kénytelen hátrálni, aminek következtében egyre dühösebb lesz magára. Így nem fogja tudni elkapni, ha lezuhan, abból pedig hiszti lesz, ha pedig hiszti lesz, apuci valószínűleg vérben forgó szemekkel fog a nap további részében járkálni, amit ugyebár senki nem szeretne.
 -Kapaszkodj erősen, rendben?
Szelektív hallás, na ha más nem, az van a kislánynak. Rá sem hederít a dadájára, énekelget és kiabál tovább. Lexi egy idő után megunja az álldogálást és leül a mellette lévő hintában és engedélyez magának pár másodperc némaságot, hogy a gondolataiba merüljön...hogy végiggondolja mennyi minden változott pár nap alatt. Szeret itt lenni, de még nem érzi magát idevalónak, olyan mintha egy puzzle darab lenne, amit hiába akarnak bepattintani a helyére, makacsul ellenáll. A szánalmas hasonlatból egy ismerős hang rántja a felszínre. Összevonja a szemöldökét, mert a legrosszabbtól tart. Azért jött ide, hogy ne ismerjen senki, hogy ne találkozzon senkivel. Nem gondolta volna, hogy a múltja ilyen hamar utol fogja érni.
 -Micsoda kellemetlen meglepetés.
Odafordítja a fejét, Blankával egyetemben, aki érdekesebbnek találja a babát, mint a férfit, oldalra billentett fejjel, furcsán figyeli a jelenetet.
 -Nocsak, honnan loptad azt a gyereket?
Kérdő tekintettel bámulja a férfi, nem tudja elképzelni róla, hogy valaha, valaki gyereket szült volna neki. Fintorogva zsebre vágja a kezeit és tovább fixírozza az ismerőst. Kellemetlen, meg kell hagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. március 29. 13:16 | Link

Lexine


  Christopher élvezi az új, idegen emberek látványát, érdeklődő pillantással figyeli, ahogy a kislányt a magasba löki a dadája - nem tudom elképzelni róla, hogy a saját gyereke lenne, már csak az irritált pillantása miatt sem -, és szája egy fogatlan mosolyra húzódik. Fiamat nézve rám is rám jön a mosolyoghatnék, a baba már csak ilyen hatással van mindenkire a környezetében, de egyelőre visszatartom. Az előttem álló nőszemély közelében nem biztos, hogy okos dolog lenne bármiféle érzelmet mutatnom, még csak a kezemben tartott kisbaba felé sem.
   A kislány a hintán meglehetősen hangos, ezért sem gondolnám, hogy az ő gyereke. Amennyire ismerem - márpedig eléggé jól -, nem gondolom róla, hogy a saját gyerekét hagyná, hogy ilyen legyen. Az agysejtjei már kihaltak volna, de mivel látszólag nem tesz semmit a - hiszti? - ellen, szerintem eléggé nagy bizonyossággal mondhatom azt, hogy nem az övé. Alapból nincs az az elmeháborodott, aki egy ilyen nőtől akarna gyereket, na meg őt sem nézem annak a kifejezetten anyatípusnak. Mondjuk ha ebből indulunk ki, anno, amikor találkoztunk még a drágát sem tudtam anyaként elképzelni, mégis az események alakulásával változtak a dolgok.
  Bár jobb lenne távolságot tartani, de érzem Chrisen, hogy kezdi unni az egy helyben ácsorgást, leülök tehát vele a Lexine melletti hintára, és óvatosan lökni kezdem magunkat. Pillantásom a kislányon van, aki meglehetősen gyorsan és magasra löki magát, de most nem hibáztatom a dadát. Eléggé kezelhetetlennek tűnik a gyerek, nem is tudom mi mit tennénk, ha a fiunk annyira problémás gyerek lenne, hogy élni nem hagyna minket. Így is rengeteg időt töltünk vele, vigyázunk rá minden percben, és ketten alig győzzük.
   - A számból vetted ki a szót. -
   Vágok egy újabb pofát, bár mostanában nem gyakran szoktam. Látom, hogy Chrissel meglehetősen felkeltettük a kislány figyelmét, legalábbis ő biztosan. A kérdésére sóhajtok egyet. Nem is vártam mást. Jó régen volt, hogy találkoztunk, azóta sok minden megváltozott, amikről ő bizonyára nem hallott.
   - Szerinted mégis miért akarnám más gyerekét ellopni? -
Utoljára módosította:Nathaniel Aaron Loughlin, 2013. március 29. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 30. 16:17 | Link

Zoé

* Széles vigyorral nyugtázza, hogy a lánynál van karamellás csoki. Nagyon jól megismerték egymást az elmúlt találkozások alkalmával, bár inkább a kislány mesélt el magáról sok mindent. Nagyon szereti Zoéval lenni, mert sokkal engedékenyebb, mint az anyukája. Valahogy őt meg Lettit leszámítva senki nem akarja olyan szigorúan nevelni a kislányt, emiatt egy kicsit megzavarodik, hogy melyik a helyes viselkedés. Talán az, amit a mamája mond, de ez akkor is jobb így. Azért nem viszi túlzásba a komiszkodást akkor, amikor nem az anyukájával van, mert nehogy a fülébe jusson, hogy miket csinál. A kastélyban van egy pletykás banya szobor, az bármiről képes pusmogni. Azzal vigyázni kell, nehogy elferdítve visszajuttasson ezt-azt az anyukája fülébe, mert akkor el fogja venni valamelyik játékát egy egész hétre. De a kastélyon kívül ettől nem kell tartania, úgyhogy még nagyobb lelkesedéssel reagál az ízváloztatós csokira.* - Váááltoztatja? Húúúú, kérek szépen! * Rikkantja elcsodálkozva, miközben az izgatottságtól összedörzsöli a két tenyerét. Hűha, ilyenről még nem is hallott, pedig szívesen kipróbálná. Nem kell annyi csokit megennie, és mégis sok ízt érez. Ebben az anyukája is benne lenne.* - Milyen ízei vannak? Ugye nincs benne olyan undi, mint a mindenízű drazséban? *Kérdi fintorral az arcán. Állítólag van belőle szellem meg hányás ízű is, olyat szerencsére még nem fogott ki, de a chilissel rendesen meggyűlt a baja, nem győzte inni rá a tejet. Azóta nem mer olyat enni, pedig a tejszínes eper ízűért nagyon oda van. * - Nem fogom! *Ígéri komoly arccal, szavait egy bólintással nyomatékosítja. Nem kellene féltenie, mert nagyon profin hintázik a kicsi lány, van benne gyakorlata. Vivien azt is megtanította neki, hogy hogyan kell leugrani a mozgó hintáról. Tényleg, meg is mutatja Zoénak, hogy milyen ügyes. Ahogy lassul a hinta elrugaszkodik és leugrik róla. Picit meginog a lába, de szépen földet ér anélkül, hogy elesne.  Zoéra nézve felnevet, annyira tetszett neki a mutatványa.* - Ezt Vivi mutatta, hogy kell! * Csicsergi, miközben eszébe jut, hogy lekapja a hátizsákját.* - Szerinted mit játsszunk még? * Teszi fel az újabb kérdést a lánynak, miközben elgondolkodva szétnéz. Az alagutas mászóka irányába mutat, miközben vigyorogva várja a lány reakcióját.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. április 4. 22:53 | Link

Riri
kora délután


Tény, hogy Ririhez soha nem tudtam szigorú lenni. Minden alkalommal féltettem a kislányt amikor valamikor vakmerő dolgot követett el, de soha nem tudtam rákiabálni, vagy megtiltani neki. Lehet, hogy rosszul csinálom, de annyira aranyosan néz rám, hogy soha nincs szívem ráripakodni, vagy játszani a szőrös szívű bébicsőszt. Na meg, az sem utolsó, hogy még én sem nőttem föl egészen, szeretek néha gyerekes dolgokat csinálni, ezért szeretek annyira Véda kislányával lenni.
  - Hoztam neked egy csomó finom dolgot a boltból. Majd meglátod.
Tudom tudom, elkényeztetem. De hát láttatok már ennél aranyosabban? Mert én biztosan nem. Igaz, nem sok közöm van a gyerekekhez, de ha van, akkor kenyérre lehet kenni, szó szerint.
 - Ne aggódj semmi olyan, ami nem ízlene. Azt hiszem epres, csokis, puncsos, van valami savanyú ízű is benne. De van olyan is, aminek rágógumi és vattacukor íze lesz.
Bizony, nagyon képben vagyok az ízeket illetően, mivel mindent letesztelünk Emmával, amint a boltba érkezik. Nem szeretnék csalódást okozni a betérőknek, ők csak a legjobbat kapják, kerül amibe kerül. Lehet, hogy pár év múlva gurulni fogunk a rengeteg édességtől, de legalább nemes ügy érdekében. A tekintetemet továbbra a is kislányon nyugtatom, aki egyre magasabbra löki magát. Összevonom a szemöldökömet, majd egy halk sikoly hagyja el a számat amint kiugrik. Rögtön utána ugrok és mellette landolva lehajolok hozzá.
  - Jól vagy? Nem szabad megijeszteni Zoét ilyenekkel, már öreg hozzá.
A kezemet a mellkasomra teszem és hosszan fújom ki a levegőt. Kisit félelmetes volta a mutatvány. Talán nem kellene neki hagyni, hogy állva hintázzon, azt hiszem, ezt megjegyzem.
  - Gyere, inkább üljünk le, adok neked csokit.
Felkapom, hogy ne tudjon elszaladni, majd leültetem a padra, előhalászom a doboz csokit és a kezébe adom. Majd előkapom a pálcámat és megpörgetem az ujjaim között. Végül vigyorogva leülök mellé és magam felé fordítom a csöppséget.
  - Mutatok valamit, de ehhez neked is ügyesnek kell lenned.
Kacsintok rá, majd ráteszem a kezemet az övére. Próbálok cseles lenni, de nem vagyok biztos benne, hogy újat mutatok neki. Mindenesetre a pálcámat a kezemre teszem és halkan suttogok.
  - Avis
Elmosolyodom, majd rápillantok Ririre, most következik az ő része. Remélem, hogy legalább annyira izgatott mint én, szeretném ha összejönne a dolog.
  - Fújj rá.
Mondom neki biztatóan, még bólogatok is hozzá, ha megteszi, elkapom a kezemet az övéről, mire a tenyerén ott lesz egy kék pillangó.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. április 8. 12:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. április 8. 17:12 | Link

Zoééé

*Továbbra is nagyon izgatott a kis lelke attól a sok finomságtól, ami Zoé táskájában lapul. Hiába van jóban a lánnyal, azért nem ugrik neki és nyúl könyökig a tatyójába, bár ezt az anyjával meg a nővéreivel bármikor simán megteszi. Ezzel szemben most türelmetlenül várja, hogy a lány megmutassa, hogy miket szedett a cukorkás boltjukból. Ha nagy lesz, akkor egész biztosan neki is lesz egy édesség boltja, meg tanítani is fog. Lehet, hogy a mágikus édességek elkészítését fogja megmutatni a diákoknak, és akkor ő lesz az iskola legnépszerűbb tanár nénije, minden órán teli pocakkal távoznának a gyerekek tőle. Chaske nem szeretné a tárgyat, mert a fognyűvő manók is ott bujkálnának a teremben a padok alatt.* - Ú, mikor? Mostmostmost! *Csipogja tűkön ülve, miközben a lány karját fogja, ezzel jelezve, hogy mutassa már. Nem szabad egy kisgyereket így megvárakoztatni, ha édességről vagy játékról van szó.* -A savanyú az rossz. Te szereted? * Kérdi fintorogva, mialatt megrázza a fejét, ezzel is nyomatékosítva, hogy azt bizony meg nem kóstolja. A citromot is úgy szokta enni, hogy jó vastagon belenyomja a kristálycukorba, és azt nyalogatja le róla. De vattacukros meg a rágógumis bármikor jöhet.* - De ugye nem csípős rágó? Brr… * Mondja, mikor is ismét megrázza a buksiját.* - Azt szeretem, amiből ekkora lufit lehet fújni! *Magyarázza a kezével hatalmasat körözve, talán nagyobbat is, mint a saját kobakja. Vicces lehet akkora lufit fújni, amibe bele is bújhat az ember, remélhetőleg Zoénak van olyanja is. Ha nincs, akkor majd ő felfedezi, akkor bizony fel kell venniük ide tanárnak, mert ilyet nem akárki talál ám fel.
A hintás trükkjével sikeresen a szívbajt hozta a bébi csőszére, pedig nem állt szándékában. Nagy szemekkel nézi a riadt lányt, de nem bírja megállni, hogy el ne nevesse magát. Zoé olyan vicces tud lenni, még hogy öreg? Ő is gyerek, mert iskolába jár, meg az anyukája is megmondta, hogy gyerekeket tanít. Vagyis, néha kölyköket, de ha nem morcos miattuk, akkor csak gyerekeknek hívja őket. Hagyja, hogy a lány felemelje, és a padra ültesse. Örömmel veszi át és köszöni meg a csokit. Vigyorogva harap bele, és egy adag rózsaszín gomolyag van a közepén. Vattacukroooos, ez az! Csokis pofikával figyeli Zoé minden mozdulatát. A leányzó nagyon sok érdekes dolgot tud csinálni, biztos ez is nagyon mókás lesz. Nyel egy jó nagyot, nehogy lefújja a lány kezét a nyálas csokoládéval, majd teli tüdőből megfújja a mestertanonc kezét, mint amikor a szülinapján a gyertyákat szokta. Ahogy Zoé elveszi a kacsóját a pici tenyérről, egy kék lepke van ott. Ririke felsikít örömében, legszívesebben ugrálna. A pillangó pár másodperc múlva elrepül, a kicsi lány boldogsága alábbhagy, ám annál izgatottabb. * -Juuuj, Zoéé! Olyat tudsz, hogy… hogy… * Kezdi el kifejteni a gondolatait, majd hogy kifejezőbb legyen, feláll és a csokijával az ég felé mutat.* - És akkor madarak jönnek ki a pálcádból! *Fejezi be nagyot harapva a csokoládéba. Ez a kedvenc varázslata, mindenkitől szívesen veszi, ha megcsinálja neki.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér