36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 23. 22:40 | Link

Adél

Még mindig nem igazán értem mit mond, de nem baj. Remélem azért jobban lesz. Felkelek és oda lépek hozzá majd átnyújtok egy zsepit.
- Tessék. - Oda adom neki majd vissza sétálok a helyemre. - Ha előbb szólsz hogy enyire rosszul leszel a kutyáktól vissza is fordulhattunk volna. Nem kellett volna végig jönnöd. És lehet még épek lennének a cipóink. mondom óvatosan meglökve magam, és az eget figyelem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 24. 12:21 | Link

Moondance (Sky)

Ez a nap se lehetett volna rosszabb. Most már nem vágytam semmi másra, csakis a pihe-puha ágyikómra, és arra, hogy Zójának hamarosan megmondhassam a a magamét, azt pedig garantáltan nem teszi ki az ablakába, amit tőlem kap. Kicsit gondolhatna arra, hogy a bajkeverés nálam nem egy sima ügy, ezért is jobb, ha én nyugton maradok a fenekemen.
- Hobbéb tuab boaa, hod deked bad kuád - nyöszörögtem levegő után kapkodva, mikor végre a tüsszögéstől szóhoz jutottam. A gyógyszereim meg ráadásul fent voltak a kastélyban, a táskám legalján. Szuper, jól megcsináltam. Ettől nagyobb baj azt hiszem, nem is kell mára. Bőven elég, hogy itt fogok kint megfulladni, ha továbbra is Sky-ra kell támaszkodnom. Levitásként lehetne annyi esze, hogy hívjon valakit. Akárkit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 24. 12:42 | Link

Adél

Valakinek tényleg nem érdemes bajt keverni. Van, akinek megy, van, akinek nem. Vagy csak bele kell tanulnia. Mondjuk, én már kiskorom óta bajt keverek. Ez a specialitásom. És elég sokszor megütöttem a bokámat nem, egyszer nem kétszer. Gondolkodom, ahogy Adélra nézek.
- Mondjuk mikor megláttad a kutyát szólhattál volna. Ennyire azért nem kéne megpróbálnod tilosban járnod. Kezdhetnéd, mondjuk, néhány óráról való lógással. – mondom, mosolyogva majd oda sétálok kutyámhoz, aki elég messze ült le tőlünk. Fél térdre ereszkedtem, majd megfogtam nyaka két oldalán a bundáját és megdögönyöztem kicsit. – Okos kutya. Menj vissza a kastélyba, és hozz segítséget. Hozz segítséget. Érted? Szaladj. – mondtam mire vakkantott kettőt, és elrohant a kastély felé. Remélhetőleg talál valakit és lesz annyi esze hogy kövesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 25. 14:16 | Link

Moondance (Sky)

Kedvem lett volna trágyagránátba foglalni drága bajkeverő-társam hajkoronáját... igazán nem is tudom, miért... ja, megvan! A kedves kutyás beszólásáért. Rühellem azokat a dögöket! Meg mindent ami szőrös.
- Meooow - Aha... ez macskanyávogás volt? Akkor ezúttal, itt most nem a kutya a bűnös kivételesen. Illetve nem csak. Elvégre egy utcán sok szőrös állat tartózkodhat, nem csak kutyák.
- Mibor bed láddab 'éső 'olt - feleltem jó sok tüsszögéssel megtűzdelve. Elegem volt ebből a napból, és még mindig nem volt vége hajnali fél három-három óra magasságában. Hogy ezért mekkorát fogunk kapni, ha lebukunk!
- 'eribbed ébbed bad béd valaki? - fordultam felé, amennyire fekvő helyzetben lehetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Adél és Holdtánc kisasszonyok
Írta: 2014. szeptember 26. 13:21
| Link

Csendes, csillagfényes este, mit este, hajnal van inkább, ez a lehető legkedvezőbb idő sétára, legalábbis Várkonyi szerint. A csillagok éjjelente látszanak a legjobban, szokta mondogatni és ezzel a ténnyel...sem...tudunk vitatkozni, de vele amúgy sem érdemes. Bár az Asztrológia nem Csillagászat, de valami közös azért van bennük, és a férfi ettől még, vagy éppen ezért szereti szemlélni az eget. Most is egy kidőlt fatörzsön üldögél, kissé hátrahajolva, alkarjával támaszkodva a rücskös törzsön, és a Vénusz szépségét keresi. Igen, még nem találta meg mit áradoznak annyit róla. Egy fényes csillag, azaz bolygó, világít és ennyi. Azonban az egész, ami a fénye mögött van és a rendezett mozgásuk, meg a hatás, amit a sorsra gyakorolnak, vagyis mindaz, ami nem látható, az érdekli igazán, de mint mondtam mivel nem látható, ezért még nem jutott előbbre ebben a kutatási témában. Talán abban is különbözik az Asztrológia és az Asztronómia, hogy az egyik látható, a másik meg láthatatlan. Na, szóval elég rendesen belemerül a filozofálgatásba, amikor valami megnyalja a kezét. Ijedten néz le és egy kutyát lát maga előtt.
- Na, mi az? Te sem tudsz aludni? - kérdi a jószágot, de az elindul valamerre, majd pár lépésre megállva hátranéz, követi-e a férfi.
- Már csak ez hiányzott. Hova az ördögbe akarsz elcsalni, mi? - korholja az állatot, de megindul utána. Pálcája készenlétben, soha nem lehet tudni, mibe fog keveredni, bár az a lihegős, nem úgy néz ki, mintha a Sátán kutyája lenne.
Nem mennek túl sokáig, mikor a férfi két kis termetű alakot vél felfedezni a játszótéren. Sietősebbre ösztökéli lábait, az előtte futó útmutató is jobban igyekszik, és egyértelműen a két alakot veszi célba. Ahogy a közelükbe ér, azt is látja, hogy két gyerekkel van dolga.
- Szép hajnalt! Napozgatunk, napozgatunk? Kik vagytok és mit kerestek itt éjszaka? - intézi a kérdést mindkettejükhöz. Ha falubeli csemeték, megúszhatják, ám, ha a kastélyból léptek le, azt enyhén szólva is meg fogják bánni. Várakozóan néz egyikről a másikra.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. szeptember 26. 16:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 27. 11:51 | Link

Adél & Várkonyi tanár úr

Teljes csendben ülök és magamban elmélkedem. Sajnos semmi nincs nálam, ami csillapíthatná az allergiáját, így nem tudok, mit tenni elküldöm Démont, hogy hívjon segítséget a kastélyból.  Nagyobb pácban is voltam, már de ha ezt a nagyi megtudja nekem végem. Kifogja, tekerni a nyakam. Hozzá képest a büntető munka álom.  Ha a nagyi dühös jobb, ha mindenki menekül. Félelmetes. Gondolkodom, mikor megérzem, hogy valami a térdemhez ér. Mikor rá pillantok Démon áll előttem. Kicsit meglepődök, mert fel sem tűnik, hogy más is vele tartott és már is itt van a segítséggel.  Mikor a síri csöndben megszólal, ijedtemben hátra esem a hintáról és elterülök a földön. Nem igazán ismerem a férfit, de amilyen erélyesen szól biztos, hogy tanár. Ahogy feltápászkodok, kutyámra pillantok majd egy nagy sóhajtással előrébb lépek.
- Moondance Williams vagyok… - kezdek bele. – Levitás diák. – bököm ki végül. Bakker ilyen az én formám. Nem baj, majd legközelebb.  Gondolkodom, majd Adélra nézek. – Tudna rajta segíteni? Sajnos allergiás az állatszőrre, és nincs nála a gyógyszere. És már egy ideje rosszul van. – mondom határozottan, nem törődve a büntetés kilátásával sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Violetta Rose
INAKTÍV


Vilu/// Letty///
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 246
Írta: 2014. szeptember 27. 21:42 | Link

Lora

A játszótérre tévedvén leülök egy hintába. Gondoltam kiszellőztetem a fejem a sok vita után így eljöttem ide. Nem tudom mért pont ide jöttem. Szép hely ez. A hintában ülve eléggé elgondolkodtam. Még azt sem vettem észre hogy körülöttem zajlik az élet. Mintha megállították volna az időt számomra. Nem voltam magamnál. Nagyon rosszul érintett a Zolival történt vitánk. Pedig az mind az én hibámból volt. De egy világ omlott össze bennem. Minden ami csak felépült a lelkemben, az most porrá lett. Nagyon szörnyű érzés. Kis idő múlva már jobb volt. És mintha kezdett volna felépülni a lelki világom. Eszembe jutott, hogy szeretjük egymást, ezért úgy is kibékülünk. Majd teljesen magamhoz tértem, és felfedezni véltem, hogy éppen nincs senki a játszótéren csak én. Majd fel akartam állni és hanyatt estem a hintán. Lehet ennél rosszabb? Még jó hogy nem látta senki mert különben jót nevetett volna rajtam. Feltápászkodok és elindulok haza mikor meglátom Lorát.
-Szia Lora.. Hát te hogy-hogy itt vagy?
Gondoltam ha már látom megkérdezem mit keres erre. Talán beszélgethetnénk is egy kicsit, ha nem lenne ellenére.. Bár kedves lány úgyhogy biztos válaszolni fog. Igaz nem olyan rég ismertem meg. De máris mintha 1000 éve ismerném. Remélem nem látta ahogy leestem a hintáról mert az kicsit ciki lenne. Vajon most mit gondolhat rólam. De jó lenne belelátni az emberek fejébe.
Utoljára módosította:Bánkúti Izabella, 2014. október 7. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rossz az élet! De van egy fiú akiért élek!
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 28. 11:28 | Link

Moondance (Sky) és Várkonyi tanár úr

Már valamivel kezdtem jobban lenni úgy, hogy a kutya elüldözte a nyervákoló szőrgombócot a térről.
Becsuktam a szemem, hátha úgy jobb lesz nekem. Hidegnek hideg volt már, hajnalhoz lévén, és az az egy pulcsi, ami rajtam volt a navinés címerrel, kezdett kevésnek bizonyulni.
Hallani hallottam, hogy valaki ránk talált, és meg is kérdezte, kik vagyunk. Sose voltam egy vallásos valaki, de ezúttal halleluja, hogy végre valaki ránk talált, akár tanár az illető, akár más (csak nehogy egy bűnöző legyen).
- Éd baa kioda? - nyögtem nagy nehezen a kérdést. A kutya miatt nem lettem sokkal jobban, és az se segített, hogy tényleg nem voltak nálam a gyógyszereim. A fazon hangja alapján egy szigorú fajta tanárnak tűnt elsőre, de sose lehet elég óvatos az ember lánya.
Ezt a nevelőapám tanította, hogy mindig ellenőrizzem valamilyen úton-módon egy illető személyazonosságát. Erre a kérdezés a legjobb módszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 28. 12:21 | Link

Moondance és Adél


Nem nagyon érti, hogy miért kell hajnalban játszani a hintán, és mi vehette rá ezt a kettőt arra, hogy ezt az időpontot válasszák kalandozásra, de igazából nem is nagyon érdekli. Ismeri a házirendet, talán az elsők között olvasta el, a tanárok kötelességei után, és most már egyértelmű számára, hogy diákokkal, méghozzá kastélybeliekkel van dolga. Egyikük rendesen be is mutatkozik, az is kibukik belőle, hogy levitás. Erre a tényre először elkerekedik a szeme, aztán egy kérdés fogalmazódik meg benne.
- Mondja csak meg nekem, levitás létére nem gondolja, hogy az éjszaka közepén, nem itt kéne tartózkodnia? Gondolom, hogy tudja a házirendet. - Zoltán általában tegezi a diákokat, kivételes esetekben azonban áttér a magázásra, ez pedig azt jelenti, hogy haragos. Az érzelmeit azonban nem fogja szabadjára engedni, nem fog neki állni kiabálni még a hangját sem emeli fel ilyenkor, de a magázás nála már érzelem nyilvánítás, és nem a pozitív fajtából való. Szemöldökét azért összevonja, mikor a másik delikvenshez lép, akinek pulcsija árulkodik hovatartozásáról, szerencsére. Várkonyi próbálja kihámozni az értelmetlen karattyolásból, hogy mit akar közölni a lány, de aztán feladja. Ez Adélra nézve nagy szerencse, mert ezzel a mondatával csak még tovább rontotta volna, amúgy sem rózsás helyzetüket.
- Na, rendben, először hárítsuk el a bajt, aztán jöhet a többi. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki rossz szándékú talál magukra. Elment a józan eszük? Legalább a pálcájuk maguknál van? Bár kétlem, hogy tudnák is használni valamire. - Egy hosszút, mélyet sóhajt és már körvonalazódik fejében a büntetésük. Mielőtt azonban ezt közölné velük, elővesz a zsebéből valamit, amiről Adél azt hiheti, hogy hasonló gyógyszer, mint az övé, tekintve, hogy a férfi illúziómágus, így bármiről bármit el tud hitetni. A drazsé csak cukorka, ami véletlenül volt a zsebében, de a placebo hatás miatt, működni fog, legalábbis, amíg visszaérnek a kastélyba.
- Allergia szer, vegye be! - adja át a lánynak, ellentmondást nem tűrő hangon, azért még hozzáteszi:
- Várkonyi Zoltán vagyok, idéntől itt tanítok majd a suliban. Bevette? Jobb már? - Amint azt látja, hogy a navinés jobban van, terelgetni kezdi őket a kastély felé.
- Most pedig, nyomás lefeküdni, induljanak, de közben meséljék el, hogy tényleg mi a fenét csináltak itt kint? - Fejével a kívánt irányba int, sőt hátulról egy enyhe ösztönzéssel segít is nekik, hogy rátaláljanak a helyes útra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 28. 15:05 | Link

Adél és Várkonyi tanár úr!

Démon visszatér, de sajnos megtalálónk nem a legkönyörületesebb.  Bemutatkozom és azt is elárulom, hogy levitás vagyok. Felesleges lenne titkolózni és hazudni. Úgy is rájönne a dologra. Démon szorosan a combomhoz dörgölőzik, mert kissé megilletődött a szigorú hangnemtől. Én nem szoktam így beszélni vele, és elszokott az ilyen fokú szigortól.
- De tudom, a házirendet. – mondom. Mit szépítsünk. Megszegtem a házirendet, de nem igen zavar, a dolog. Lehet, levitás vagyok, de akkor sem vagyok egy a sok közül. Meg van a magam akarata, és ha akarnak, sem tudnak teljesen kordában tartani.  Nem tetszik, ahogy magázódik, mert tudom, hogy ennek még következményei lesznek. És az a feltételezés is dühít, hogy nem bírom megvédeni magam. – Megtudom, védeni magam.  Nem vagyok gyerek! – mondom, de hát a tanárok szemében egy tizenöt éves lány még az. Che. Jönnének Alaszkába. Egyik sem bírná egy hétig se. Dühöngök magamba majd kíváncsian váron, hogy Adél jobban lesz – e. – Én kutyát sétáltatni jöttem. - mondom, ami részben igaz. Démon idegesen morogni kezd, mikor a tanár finoman megindít minket a kastély felé. Érzi mindhármunk feszültségét, és ez nála automatikusan előhozza a védelmező ösztöneit, és a védelmemre kel. Gyorsan ráteszem a pórázt és szorosan tartom, nehogy baj legyen, és úgy látszik a határozott néma utasítás megteszi a hatását, mert nyomban megnyugszik és simán jön mellettem. Nem tehet erről. Ő csak engem akar megvédeni. Ez a feladata, amit nagyon is jól csinál.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 28. 17:23 | Link

Violetta
Lementem a faluba, hogy kiszellőztessem a fejemet. Annyi mindenen gondolkoztam a kapcsolatunk Zackkel, de legfőképp Violetta és Zoli. Olyan szép pár és most egy vita miatt szünetelnek. Zolit már ezer éve ismerem, Violettát nem rég óta, de azt tudom, hogy mindkettőjüket megviselte a szakítás. Épp azon törtem a fejem, hogy hogy lehetne őket újra összeboronálni, amikor fogalmam sincs, hogyan a játszótér közelében kötöttem ki. Mindig is imádtam játszani, nem hiába én egy örök gyerek maradok. A kedvenc játékom a hinta volt és vég most is az. Körül néztem a terepen és nem is sokára megpillantottam a hintát. De volt egy kis bibi. A hintában már ült valaki, aki épp ebben a pillanatban esett hanyatt a játékszerről. Ez a valaki, ahogy alaposabban megnéztem magamnak egész ismerős volt. Violetta.
Ez nekem pont kapóra jött. Hamarosan az említett lány is észre vett engem, mert közben én egyre beljebb araszoltam a játszótéren.
Kicsit meg is lepődött rajta, hogy itt lát.
-Szia Violetta. Jaj de örülök, hogy itt vagy. Hát én a barátomról és magamról elmélkedek. De ahogy, így elnézlek te is. - mondtam mosolyogva.
-Gondolkodtam rajtatok is. Mit szólnál, ha beszélgetnénk egy kicsit?-kérdeztem, egy padra mutatva, indítványozva ezzel, hogy üljünk le.
Neki is biztosan jót tenne, ha kibeszélnénk a dolgokat. Tapasztalatból, jobb elmondani, mint magunkba folytani. Szegény lány. Látszik rajta, hogy mennyire maga alatt van és valakinek meg kéne hallgatnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Violetta Rose
INAKTÍV


Vilu/// Letty///
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 246
Írta: 2014. szeptember 28. 20:36 | Link

Lora

- Persze. Menjünk és üljünk le.
Mondtam miközben eszembe jutottak a Zolival eltöltött percek. Valóban rosszul érintett ez a vita. Hiszen szeretem. Mikor elindultam a pad felé feltettem a kérdést.
- És miről beszéljünk?
Gondoltam van ötlete.
- Gondolom nem az időjárásról.
Mondtam sejtvén a témát. Féltem hogy a téma Zoli lesz. Nem hiszem hogy tudnék erről az egészről beszélni. Nagyon szörnyű dolog. Bambán bámultam a messzeségbe. Mintha nem is ezen a földön lennék. Elgondolkodtam hogy vajon Zoli most mit csinál.. Lehet hogy már más lány vigasztalja. Vagy valami rossz dologra készül. Belese merek gondolni. Nem bocsájtanám meg magamnak ha valami történne vele.
- Mesélj valamit. Vagy kérdezhetsz is.
Mondtam mint ha az utolsó óráimat élném meg. Szörnyű kedvem volt. Na meg persze próbáltam visszafogni a sírást. De már tovább nem bírtam. Elkezdtem sírni.
- Minden az én hibám, én vagyok a hibás.
Hajtogattam folyamatosan miközben potyogtak a könnyeim.
Utoljára módosította:Bánkúti Izabella, 2014. október 7. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rossz az élet! De van egy fiú akiért élek!
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 28. 21:45 | Link

Moondance (Sky) és Várkonyi tanár úr

Megmentőnk be is mutatkozik, és mint kiderült, tanár az illető, tehát megúsztuk a bajt. A drazsé hatásos volt valamiért... hé, egy édesszájút nem lehet megvezetni azzal, hogy ez gyógyszer, de valamiért működött a dolog.
- Hogy csinálta ezt, Tanár úr? - kérdeztem csodálkozással vegyes tisztelettel, miután végre levegőhöz jutottam. Valamit tudhatott a tanerő, és ezek szerint idéntől tanít itt, tehát új. Reméltem, hogy nagyon nem húztuk ki nála a gyufát, és inkább én kezdtem beszélni. Ha Moondance-en múlik, holt biztos, hogy mindketten nyakig lennénk a slamasztikában...
- Mindketten a saját klubhelyiségünk felé indultunk volna, de újak vagyunk a kastélyban, és eltévedtünk. Valami sötét alagútnál lyukadtunk ki, akkor találkoztunk, sajnos a kutyával is - néztem megrovóan napom második megkeserítőjére, a kis bolhazsák malamutra. Ezután folytattam gond nélkül kettőnk pácból való kirángatását - Én rosszul lettem az allergiám miatt. Mindenféle állatszőrre allergiám van, emellett eper - és laktózérzékeny vagyok - valottam be a tanár úrnak, miközben visszasétáltunk a kastélyba. - A többit pedig maga is látta, és örülök, hogy maga talált ránk valaki más helyett. Könyörgöm, ugye maga nem auror?
Néztem a tanerőre rémült tekintettel. Még csak az hiányozna, hogy a nevelőapám fülébe jusson az eset... nagyon aggódik mindhármunkért, és nem szeretném, ha emiatt nem tudná jól végezni a munkáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 28. 22:50 | Link

Moondance és Adél


- No, ha ismeri, akkor nem ártana betartani, nem gondolja? - Szemöldökei még jobban felszaladnak, mert a levitásban semmi megbánást nem lát, pedig nem lehetnek teljesen ártatlanok abban, hogy éjjel a játszótéren piknikeznek.
- Azt kell mondjam, hogy ha ez a maga kutyája, sokkal okosabb, mint a gazdája. - Nem nevezhetjük nagy állatbarátnak a férfit, de az embereknél talán egy kicsit jobban kedveli őket. Most már kezd álmos is lenni, és ez sem kedvez a hangulatának, na meg hogy két tinivel kell foglalkoznia, ahelyett, hogy a csillagokat figyelné vagy aludna az ágyában. Viszont nem háborog ezen még magában sem, tudja a kötelességét, meg is csinálja, azt meg ne szabja meg neki senki, hogy közben happy is legyen. Moondance megjegyzésére csak hátra pillant a válla fölött, de közben már a másik lánynak szenteli a figyelmét, bár hiába, nem tud meg semmit róla, ezért dönt úgy, hogy bead neki egy illúzió orvosságot. Ha minden betegség pszichés eredetű, akkor az allergia is az s a placebónak működni kell, elég, ha a lány elhiszi, hogy attól jobban lesz, és miért ne hinné, nincs más lehetősége. Ezek a gondolatok sorjáznak a fejében, meg közben azon is agyal, mi legyen a büntetésük. A trükkje beválik, a navinés beszélőkéje beindul, le sem lehetne lőni.
- Ne foglalkozzon azzal hogy csináltam, inkább hordja magával a gyógyszereit, ha allergiás ennyi mindenre, de nem ártana, ha valamelyik gyógyítóhoz elmenne, hátha orvosolható vagy mérsékelhető. A mugli doktorok nem tudnak semmit. - Nocsak, talán Zoltánnak van szíve, hogy így aggódik a lány miatt? Ne higgyünk ilyen ostobaságokat, csak előre gondolkodik, nem akar még egyszer ilyen körülmények között találkozni a lányokkal. Csak ennyi van a segítőkészség mögött, az ő kényelme és nyugalma. A kötelességtudat erősen működik nála, de azért nem mazochista, úgy könnyíti meg a saját nyomorát, ahogyan tudja. Miközben a kastély felé sétálnak, látja, hogy a levitás lány csak úgy pufog magában, a navinésből meg dől a szó, de hamar megérkeznek az iskolába.
- Nem, nem vagyok auror, ha ez megnyugtatja, bár nem érdekel. Az sokkal jobban izgat, hogy azonnal lefeküdjenek a hálókörletükben, de mielőtt ez megtörténne, kiszabom a büntetésüket. - Moondance felé fordul.
- Lehetőséget kap, hogy bebizonyítsa, meg tudja magát védeni. Ahogy látom, a pálcája csak dísznek van, most megmutathatja, hogy tudja is használni, ha nem, akkor pedig gyakorolni fogja. Ez magára is vonatkozik - fordul most Adél fel - megköszönheti a barátnőjének, most pedig tényleg alvás van, öt perc múlva, ide akarom hallani a horkolásukat! A részleteket bagolyban kapják meg. - Megvárja, míg a két lány elbaktat a hálókörlet irányába, aztán ő is pihenni tér, a jól végzett munka tudatával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 30. 14:20 | Link

Violetta
A pad felé közelítve a lány feltette azt a kérdést amire számítottam.
-Nem, nem az időjárásról.- mondtam tömören, mert még az igazi válasz nem fogalmazódott meg bennem.
Azon gondolkodtam, hogyan kéne megközelíteni a témát. Nem akartam rázúdítani a kérdéseimet. Épp azon gondolkoztam, mit is mondjak, amikor Vilu elpityeredett és már mondta is azt a dumát amit minden lány.
-Semmi baj. Ez nem a te hibád.-nyugtatásul átöleltem. Ezt jól elrontottam az biztos.
-Figyelj, tudom mi játszódik le most benned. Öntsd ki a szívedet, hidd el úgy jobb lesz.- már- már annyira átéreztem a helyzetét, hogy kis híjján én is sírva fakadtam.
-Ugyan, te lány! Lesüt rólatok, hogy szeretitek egymást. Mondok is valamit, ha abbahagyod a sírást.-mondtam neki már mosolyogva.
-Tessék.-a kezébe nyomtam egy csomag zsepit, hogy törölje meg a szemét és fújja ki az orrát.
-Gyönyörű szemed van, de ha vöröslik az nem szép.-mondtam halkan, hátha megnyugszik. Ám ekkor belőlem is előrobbantak az emlékek és én is elpityeredtem.
Utoljára módosította:Lora Lylyn Walters, 2014. szeptember 30. 14:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Violetta Rose
INAKTÍV


Vilu/// Letty///
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 246
Írta: 2014. szeptember 30. 21:26 | Link

Lora

Szegény lány most mind ketten sírunk.
- Na egy feltétellel nem sírok ha te se.
Gondoltam evvel meggyőzöm hogy ne sírjon.
- Az oka a vitánknak az hogy túl féltékeny vagyok.
Erre nem vagyok büszke, de mindegy. Leülök a padra.
- Sajnos nem szeretném elveszíteni ezért féltékeny vagyok még egy szellemre is.
Sose gondoltam volna hogy ennyi mindent elmondok neki de úgy érzem hogy benne megbízhatok. Senkibe nem bíztam ennyire csak Lorában meg Zoliban.
- Annyira félek hogy nem lehetek Zolival többé a hülye féltékenykedésem végett.
Őrlődöm a dolgokon. Annyira rossz főleg hogy az én hibám..
- És neked mi nyomja a lelked?
Kérdeztem a sírásra célozva.
- Tuti nem az, hogy jajj, elpusztult egy bogár mert véletlenül ráléptem.
Gondoltam hogy valami komoly dolog de nem tudtam hogy pontosan mi.
- Tessék itt egy zsepi legyél happy!
Vetettem be ezt a kis rímet és adtam neki egy zsepit. Hátha jobb kedvbe derítem. Mert nagyon nem jó azt nézni hogy itt szomorkodik. Miközben én is ezt csinálom.
- Mit szólnál hozzá ha elmondanánk egymásnak hogy mi nyomja a lelkünket?
Kérdeztem reménykedve hátha felvidulunk. Mert nagyon tragikus hangulat volt. Mintha meghalt volna valaki. Még jó hogy éppen nem járt senki a játszótéren rajtunk kívül amikor sírtunk..
Utoljára módosította:Bánkúti Izabella, 2014. október 7. 17:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rossz az élet! De van egy fiú akiért élek!
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 2. 16:54 | Link

Violetta

Még soha nem sírtam együtt senkivel, de most tizenhat év után megtörtént.
Ledobtam magam a padra és kifújtam az orrom a kapott zsepivel. Pár másodperc múlva összeszedtem magam annyira, hogy válaszoljak a feltett kérdésekre.
-Teljesen egyértelmű, hogy féltékeny vagy. Egy férfi akkor féltékeny, ha szerelmes, egy nő mindig. Ez tény.-mondtam, újra mosolyogva.
Elgondolkoztam, ez a tény akár igaz is lehet.
-Nem fogod elveszíteni, mert még mindig szeret téged. Ő maga mondta. Sőt teljesen belebetegedett a szakításotokba.- mondtam szipogva.
-Hát az én problémám is hasonló, de kezdj inkább te.-mosolyogtam a lányra, akit még nem rég ismerek, de már is megbízom benne. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a pálcámat és néhány egyszerű mozdulattal később, már a kezemben volt egy doboz bonbon.
-Boldogság hormon.-kacsintok lelki társamra. Kinyitottam a dobozt és Violetta felé nyújtottam, jelezve, hogy a kóstolás, csak rá vár.
Én is vettem egyet ami azt hiszem rumos meggyes volt. Kis száj húzogatás után összerágtam, és gyorsan ettem még egyet ugyanis ki nem állhatom a rumot. Most társamra pillantottam, hogy kezdheti a beszámolóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Violetta Rose
INAKTÍV


Vilu/// Letty///
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 246
Írta: 2014. október 6. 19:43 | Link

Lora

- Köszi hogy ennyire megértő vagy.
Mondtam és fájdalmas képet vágtam mert nagyon fájt a kezem. Leestem a hintáról és azóta fáj. És már be is lilult.
- Nézz ide. Leestem a hintáról és azt hiszem eltörtem a kezem, mert körülbelül a kétszeresére dagadt és iszonyúan fáj.
Nem hiszem el egyik baj jön a másik után.
- Szerinted eltört? Vagy megmutassam egy orvosnak?
Annyira fájt hogy nem tudtam egy helyben maradni, de ha megmordultam akkor meg fájt.
- Segíts nagyon fáj.
Azt hiszem ha valóban eltört a kezem akkor életemben először tört el. Soha nem ért sérülés, de úgy látszik hogy most fog. Ez a nap nem az enyém.
- Mi fog még ma történni? Talán elüt az autó? Vagy meghalok?
Ez a legrosszabb nap.
Utoljára módosította:Bánkúti Izabella, 2014. október 7. 17:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rossz az élet! De van egy fiú akiért élek!
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 9. 18:59 | Link

Violetta

-Figyelj! Ezt nem kell megköszönnöd, mert szívesen teszem.
Mondtam Vilunak aki valami miatt olyan arcot vágott, mint akit nyúznak. A vérnyomásom kétszáz lett és kérdőn néztem a lányra. Hamarosan kiderült, hogy nagyon fáj a keze. Biztosan akkor ütötte meg amikor kiesett a hintából. A keze iszonyúan nézett ki, nagyon dagadt volt, amiről arra következtettem, hogy eltörött.
-Szent Isten!
Kiáltottam ijedten.
-Jó! Nyugodjunk meg! Lélegezz mélyeket!
Utasítottam Violettát, aki legalább annyira rémült volt mint én.
-Nyugodj meg! Amit most fogok mondani lehet, hogy sokkolni fog. Nyugi!
Nagy levegőt vettem és közben azon gondolkodtam, hogy mondjam el a véleményemet.
-Szerintem eltört. De nyugodj meg. Azt nem mondom, hogy meggyógyítom, de az anyám gyógyító.
Mondtam, s próbáltam mosolyogni, de azt hiszem nem igazán ment.
-Meg kell mutatnunk egy gyógyítónak, vagy valakinek aki ért az ilyenekhez.
Jelentettem ki határozottan.
-Megpróbálok segíteni, de be kell tartanod az utasításokat! Elhiszem, hogy nagyon fáj, de nyugodnak kell maradnunk. Oké?
Reméltem sikerül meggyőznöm a leányzót, mert anya szerint ilyen esetekben legfőbb a nyugalom.
-Azt nem hagyom, hogy bármi bajod essen. Gyere kitalálunk valamit. Jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Mina
Írta: 2014. október 20. 19:22
| Link

Úgy terveztem, benézek a Kins&Kensbe, mert az én fürtös hajú társtulajdonosom azt mondta, szándéka szerint ott lesz ma egész éjjel. Nem tudom, a rúnázást gyakorolja-e, vagy valami mással fog szórakozni a ketyerék körül, minden esetre serkentően hat egy másik személy jelenléte, még ha az illető történetesen meg sem szólal. Mint ahogy én szoktam. Ám úgy veszem észre, Kinsey ezt még értékeli is. Igazából ezt a tulajdonságomat elég sokan értékelik.
Hosszú, könnyű lépteimmel haladok hát a macskaköves úton, lefelé a faluban. Sárga, bordó, barna leveleket söpör előttem az esti szellő. Járásomon hamarosan lassítok aztán, mivel egy ismerős illatra, légzésre leszek figyelmes, amely most elég nekikeseredettnek tetszik, a gazdájától igen szokatlan módon. Irányt váltok hát, kisétálok a házak közül, ki a játszótérre, ahol a kis Warren lányt pillantom meg egy padon ücsörögni. Odaballagok hozzá, és egy lépésnyire állok meg tőle, hosszú alakommal fölé magasodva.
- Szia Mina... - köszönök rá szelíden, rekedtes hangomon.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. október 20. 21:24 | Link

Mr. Kensington <3

Az utóbbi napok egyszerűen eljuttattak oda, hogy pólóban ülök egy padon és hiába fázok, nem akarok hazamenni. Ma is, mint miden nap eddig voltam apánál. Jól van olykor, máskor nem annyira, de félek, hogy ez az állapot nem lesz tartós. Nem akarom elveszíteni őt. Lehet, hogy ez önzően hangzik tőlem, de még ne kaptam belőle eleget. Én nem egy-két évet, hanem jó pár évtizedet akarok még leélni úgy, hogy bármikor megölelhetem apát.
Aztán ott van egy másik rész is, anya. Aki nem ment be többet hozzá, és tudom, hogy az egyik fele akar, a másik meg össze van törve. Aznap vacsoránál megkérdeztem, hogy akar-e beszélni róla, nem válaszolt, csak pár perc múlva letette a villáját, azt mondta fáradt és elment aludni. Azóta kerülgetjük egymást, és olyan a hangulat, mintha bejelentettem volna, hogy közel a tizennegyedik születésnapomhoz, terhes vagyok, piálok, drogozom és dohányzom is, ő pedig haragszik, de nem dob ki, mert én vagyok a házban az egyetlen, aki szeret mosogatni.
Szeretnék beszélni a helyzetről, hogy mi folyik itt, de sosem érzem, hogy ez lenne a megfelelő pillanat. Tudom, hogy nem rám haragszik kifejezetten, bár belegondolva igen rosszul érezhette magát, amikor nyüstöltem, hogy beszéljen apával, hogy békéljen meg vele. Ezek szerint rajta nem múlik semmi. Én már nem értem őket. Sosem akarok felnőtt lenni, mert hatalmas szívásnak tűnik.
A lábaimat felhúzva ölelem át őket a kezemmel. Haza kellene mennem, mert nagyon fázok, de nem akarok. Nem akarok ott lenni, és bármennyire szeretnék, a kórházba se mehetek vissza, mert onnan is hazaküldtek a látogatási idő végén. Nincs igazság. Mintha hontalan ennék, és erre jó a tanoda, de az meg messze van. Valószínűleg itt maradok éjszakára és holnapra jól megfázok. Ekkor azonban rám köszönnek, ami annyira meglep, hogy riadtan pillantok fel a férfire, majd gyorsan letörölve a könnyeimet meg is nyugszom, hiszen ismerősről van szó.
- Szia, Mr. Kensington. Mit csinálsz te erre?
Nem mintha ne lehetne egy vámpírnak ezer oka, amiért este a faluban sétál, sőt a felnőtt embereknek is lehet, talán csak nekem nem lenne szabad, de mégis itt vagyok én is. Viszont a válasza érdekel, remélem, hogy kicsit eltereli a gondolataimat a szüleimről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Mina
Írta: 2014. október 20. 22:47
| Link

Pontosan tudom, hogy sírt, hogy szomorú, hogy valamiért nagyon neki van keseredve, hiába törölgeti a könnyeit. Éppen ezért jöttem ide, hiszen megéreztem ezt. Békésen fürkészem Őt, lefelé pislogva rá, miközben feloldódik az iménti ijedelemből és érdeklődik tőlem, mi járatban vagyok erre.
- Igazából ezt főleg én kérdezhetném Tőled. - bólintok, kitérve kissé a válaszadás elől egyelőre, miközben odalépek a padhoz, és helyet foglalok a lányka jobbján. Hátam a támlának vetem, bal kezemet pedig feldobom rá Mina mögé, így felsőtestemmel kissé felé fordulva, ahogy kényelmes terpeszben ülök mellette.
- A boltunkba indultam Kinseyhez, de ráérek. Ő egész éjjel ott lesz. - veszem elejét feleletem közben annak, hogy a kis Warren nekiálljon esetleg azon aggodalmaskodni, nem tart-e fel engem és üzlettársam nem vár-e rám. Sokszor viszik túlzásba a halandók ezt a fajta figyelmességet (vagy ál-figyelmességet), dehát nagy vámpír vagyok már, tudom én, mikor hol lehet és illik lennem.
- Szóval? Te mit csinálsz itt? - kérdezek vissza, ahogy azt már az imént előre vetítettem. Végigpillantok a leánykán és az őszi időjáráshoz képest lenge öltözékén. Biztosan hideg van így neki. Ám nem fogom atyáskodón megjegyezni, hogy így bizony meg fog fázni. Apropó atya... Régen láttam már Mina apját. Mármint ahhoz képest régen, hogy az elmúlt időkben milyen gyakran összefutottunk. Még a házamba is eljött egy-két hete egy kis sörözgetős, vérkortyolgatós lelkizésre a kanapémon. Most viszont már jó pár napja se híre, se hamva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. október 21. 11:36 | Link

<3 Mr. Kensington <3

A válaszára kicsit megvonom a vállam. Mostanában elég sokszor vonok vállat, ami azt illeti. Kezdek egyre flegmább lenni. Csodálom, hogy nem kaptam már valakitől egy jókora maflást ezért, de valahogy csuklóból jön már, hogy vállat vonjak az emberek olyan kérdéseire, amire nincs jó válasz. Fázom, és gyakorlatilag háromfelé is mehetnék, ahol meleg van, hiszen apa lakásához is van kulcsom, ám sem oda, sem a kastélyba, sem anyához haza nincs kedvem menni. Egyszerűen nem akarok sem emlékek sem emberek között lenni. Már előrevetítem a rosszat, pedig azt nem szabad.
- A szüleim. Van valami közöttük. Valami nagy gubanc. Anya szomorú apa miatt, de szerintem nem azért, mert mondjuk csúnyán összevesztek. Valami történt közöttük. Úgy fizikailag, érzelmileg. Valami, ami miatt anya nagyon kiborult, amikor apa Lénának szólította. A vacsorán te nem láttál közöttük valamit?
Kicsit megállok a beszédben, nézem a mintákat, amiket a körmömmel rajzoltam a nadrágomba. Még jó, hogy kiengedem a hajam, nem szeretem, ha a nyakam fázik. Ez csak egy pillanatnyi gondolat, sokkal jobban érdekel, hogy ő mit válaszol a kérdésemre.
- És találtam a kukában egy terhességi tesztet is. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki betört volna hozzánk azért, hogy tesztet csináltasson. Kriszta esetleg, de babát vár, öt hónapja, szóval nagy a valószínűsége, hogy anya volt.  
A teszt negatív, aminek valahol mélyen most örülök. Akkor lenne csak itt cirkusz, ha még pozitív is lenne. Bármennyire szeretnék kistestvért, tudom, hogy sem ez a helyzet, sem az időpont nem alkalmas rá, hogy családot bővítsünk.
- Szeretném, ha a szüleim együtt lennének. Jók lennének együtt, és szerintem szeretik is egymást. Ezért veszekednek még most is. De ott van Léna. Apa szerintem őt is szereti, ami anyának fáj, és biztos Lénának is fáj, hogy anya is képben van. És ott van az is, hogy szeretem őt is, s nem akarom, hogy szomorú legyen. Bűntudatom van, amiért én a szüleimet akarom együtt látni. Sosem akarok felnőni, vagy szerelmes lenni, mert ez nagyon rossz. És ez a kisebbik baj.
A lábaimat újra a földre helyezem, a karjaimat pedig összefonom magam előtt. Olyan lehetek, mint egy durcás kislány, akit éppen rendre utasítottak, és akinek próbálják elmagyarázni, miért rossz az, ha valakit csúnya jelzőkkel illet.
- Apa nagyon beteg, bevitték az ispotályba, és ott kap mindenféle gyógyszert, de nem akar nagyon javulni az állapota. Ha javul is, akkor se sokáig. Néha magánál van, néha nincs. Lekötözték. Nagyon rosszul néz ki és félek, hogy ez most túl nagy falat neki. Anya azt mondta megmérgezték. Krokodilkönny vagy mi a méreg neve, és hogy mire elkészül a főzet, addigra ki tudja, hogy életben lesz-e még. És nagyon félek, hogy nem bírja ki. Tudod a mai napnak nem így kéne lennie. Otthon kéne lennem, ahol ott van apa is, és rosszul kéne lennem attól a sok marcipános csokitortától, amit befaltam. Nevetnünk kéne, nem sírni. Ez olyan igazságtalan az élettől.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Mina
Írta: 2014. október 21. 12:05
| Link

Nem zavar a vállvonása. Nem veszem magamra, mert a helyén kezelem. Nem nekem szól, hanem a világnak. Mindennek és mindenkinek. Ez a korával jár. Ő most ért el ehhez az időszakhoz a természete, a neveltetése, a környezet hatásainak eredményeként. Némán hallgatom, ahogy megered a nyelve, miközben ráérősen fürkészem arcát barátságos, régi fényű szemeimmel. Olykor lesütöm kissé tekintetemet.
- De. - válaszolom meg először ilyen röviden a kérdését, amikor a szüleivel, a párkapcsolatokkal, a bonyodalmakkal kapcsolatos mondandója végére ért. Pislogok még egy kicsit hosszú combom felé, majd a szemébe nézek tincseim mögül.
- Láttam. És látok. Az a valami köztük még mindig létezik. Ahogyan mondod. Ahogy Léna meg az apád közt szintén. De tudod... ezt csak Ők tudják rendezni. Mind magukban, mind egymás közt. Nyilván, hiába mondom, hogy kár aggódnod ezen. De tényleg fogalmunk sem lehet, mi lesz a vége és ki ki mellett köt ki. A lényeg, hogy Te soha ne feledd, melyikük iránt mit érzel. Azzal foglalkozz! - bólogatok, a lányka arcát figyelve. Nem tudja befolyásolni, milyen jövőt válasszanak a szülei, hiszen még Ők maguk sincsenek tisztában vele, mit akarnak. Talán soha nem is lesznek. Borzalmas, mikor az ember csak figyelheti, miként alakulnak körülötte a dolgok és beleszólása vajmi kevés van. Ezért mondtam most Minának, amit mondtam. Legyen ura annak, aminek ura lehet: önmagának!
Ajkaim finoman elnyílnak és pislogok párat, ahogy aztán a kis Warren felfedi nekem, hogy az apja kórházba került. Picit még jobban felé fordulok, sőt, hűs kezem a vállára simítom, ha már egyszer ott tartom mögötte a támlán. Ez fizikailag nem sokat javít azon, hogy már így is fázik, lelkileg viszont talán felmelegítheti kicsit.
- Krokodilkönny... - ismétlem el nagyon halkan a méreg nevét, miközben finoman összeszűkítem a szememet. Olvastam róla valahol. Mindegy, most úgysem fogom tudni előkotorni az adatot az agyamból. Ezt a technikát még ki kell tanuljam Kinseytől. Szóval egyelőre nem töprengek ezen tovább, majd utána nézek később. Most inkább figyelek tovább a lánykára.
- Oh... - adom ki a megértés hangját a tortás megjegyzéssel kapcsolatban.
- Boldog születésnapot! - suttogom Minának, vállát és hátát simogatva, egész közelről nézve a bús vonalakat csinos arcocskáján. Egy pillanatig hezitálok még, végül odahajolok és nyomok egy puszit a halántékára. Ez nem puszta szülinapi üdvözlet, hanem biztatás és egy kis kedvesség, amire ennek a gyereknek most igazán nagy szüksége van. Szüksége van erre, azonban minden bizonnyal nem csak erre, hanem egy másfajta, komolyabb segítségre... Elgondolkozva sütöm le a szemem, miközben maradok továbbra is közel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. október 22. 09:36 | Link

<3 Mr. <3 Kensington <3

- Olyan nehéz nem haragudni rájuk. Hiába nem akarnak, akkor is belevonnak engem is.
Amiért szörnyen haragszom mindenkire. Nem fair, amit csinálnak, hiszen ha akarják, ha nem, engem is belerángatnak. Azzal még inkább, hogy óvnak és nem akarnak nekem fájdalmat okozni. Rossz ez az állapot, és félek, hogy nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, mire végül eljutunk odáig, hogy őszinték legyenek egymással és talán velem is. Fáradtan sóhajtok, elvégre Adam okosat mond és jól látja a helyzetet, csak sajnos ez nem visz közelebb a megoldáshoz.
- Utána akartam olvasni, hogy mi az, mármint mennyire veszélyes méreg, de nem mertem. Ott volt előttem a könyvtárban a könyv és elment mellettem többször is Felagund professzor, én azonban nem tudtam rávenni magam, hogy megkérdezzem, mert féltem a választól. Félek, hogy amit találok, az rosszabb, mint amit el tudok képzelni, és már így is elég rosszul látom a helyzetet.
Bizony, hogy félek. Jogos is, hiszen apáról van szó, aki bizony nekem az egyik legkedvesebb ember. És ha én látom, ahogy vérrel szembe köp egy-egy ápolót, vagy hogy nevezi a mágus világ, majd fáradtan, verejtékező homlokkal visszafekszik, és csak néha van magánál, akkor bizony eléggé elkeseredetté válok, és szerintem ezzel más sincs másképp. Már majdnem minden túl szép volt, és elég lenne csak a szüleim és Léna balhézása bőven, nem kell még ez a hülye mérgezés is az életembe. Toporzékolni volna kedvem, de mindig volt egy szint, amit elfogadhatatlannak tartottam az emberektől, és a nyilvános hisztériázás is ez alá a szint alá tartozik.
- Köszönöm, bár inkább csak születésnapot.
Jól esik a puszi, Mr. Kensington kedvessége. A boldog szó nem igaz, de jól esik, hogy felköszöntött. Anya is próbálkozott jobb kedvre deríteni, de nem sikerült olyan jól. Csodálom őt, valamilyen szinten, azért, hogy képes úgy tenni, mintha nem lenne semmi komolyabb baja. Hogy fel tud ölteni egy maszkot, és elhitetni azokkal, akik nem ismerik közelről, hogy számára nincs semmi gond. A fejem Mr. Kensington mellkasára hajtom, és egy kicsit behunyva a szemem próbálok nem gondolni semmire.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Mina
Írta: 2014. október 22. 16:45
| Link

Nem. Nem csak születésnapot, hanem boldogat. Ez kívánság, nem állapotközlés. Azt kívánom, hogy boldog legyen a születésnapja. Hogy esetleg kapjon egy jó hírt az ispotályból, vagy hogy akadjon bármilyen kellemes, apró öröme a mai napon. Ezt kívánom. Egy kis boldogságot. Lehet, azt hiszi, most ilyesmit Ő nem élhet meg az adott körülmények között, ám soha nem tudhatja az ember, mi következik.
Ahogy a lányka hozzám bújik, szusszanok egy csöndeset, és hosszú, hűs kezeimet a hátára, karjára simítom. Lágyan ölelem, hagyva, hogy megnyugodjon kissé a közelemben. Nem igazán mozdulok. Egyedül tenyerem simítja Őt néha, és persze nagy mellkasom jár nyugodt légzésem közben jelentősen, mégis lágyan, újra és újra kiemelve Mina barna üstökét, amely rajta pihen. Nem volna szükséges levegőt vennem, ülhetnék teljesen rezdületlenül, ám békés szuszogásom most kulcsfontosságú ahhoz, hogy elérjem célomat. Hogy csitítsak egy keveset a gyermek lelkének háborgásán.
Pontosan nem tudnám megmondani, meddig maradunk így, de érzem, kell most ez a kis Warrennek. Egy hallgatag ölelés. Megadom hát neki. Végül búcsút veszünk. Nem küldöm haza, nem szórok felé aggódó szavakat. Miután felemelkedtem mellőle, csak nézek még rá lefelé egy hosszú pillanatig, és folytatom utamat a bolt felé, mélyen gondoltaimba merülve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Violetta Rose
INAKTÍV


Vilu/// Letty///
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 246
Írta: 2014. november 6. 22:35 | Link

Lora

-Rendben mutassuk meg anyukádnak.
Sóhajtottam és próbáltam nyugott maradni ami nem volt egyszerű. Ezért eltereltem a gondolataimat arra hogy milyen szépen süt a nap. Miközben észre vettem egy különös alakú felhót. Azon töprengtem vajon mit ábrázolhat. Nagyon különös volt. Végigmentem mindenen. Ez se nem hal,se nem kutya se semmi. Ez valami más. Roppant érdekes. Megkérdezem Lorát ő hátha tudja.
- Lora látod ott azt a felhőt? Szerinted mit ábrázol?
Gondoltam hátha tudja milyen mutáns lény ez. Apropó mutáns el kell mondanom neki hogy úgy érzem magam mint egy szörnyike..
- Az gáz ha úgy érzem magam mint egy szörnyike? Csakmert akárhol feltűnök mindenki eltűnik.
Mondtam neki szomorúan..
-Engem senki se szeret. Csak én vagyok meg a kisújjam.
Szörnyike vagyok ebbe bele kell törődnöm. És pedig a szörnyikéket nem szeretik az ember pajtik. Ismét fel nézek az égre és felmerül bannem egy kérdés. Vajon meg lehet enni a felhőt? Egy szelet felhő milyen jól hangzik.
- Lara meg lehet enni a felhőt? Mert most úgy beleharapnék...
Kacagtam és el kezdtem kántálni:
- Felhőt akarok, felhőt akarok, felhőt akarok!
Minden bizonyára én egy szörnyike vagyok akinek a kedvenc étele a tejszínhabos felhő. Ami az égből jön. Csak kérni kell és hozzád vágják,ez logikus. Milyen jó gondolataim vannak gyerekek. Én egy zseni vagyok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rossz az élet! De van egy fiú akiért élek!
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 15. 20:41 | Link

Déna Holloway
egy késő őszi éjjelen



A fotócipője egy hártyásodott felszínű pocsolyába csobban, a léptei monoton dobogása töri meg a környék mély csöndjét. Utcalámpák és árnyas fák haladnak el mellette, ahogy továbbfut, élvezve, hogy a fizikai fáradtság lassan utoléri az elme tompaságát benne. A fittségre valójában sosem fektetett különösebb hangsúlyt, az élet edzette olyanná, amilyen, ne pedig holmi konditeremben való izzadás - erre azonban időről időre szüksége van, hogy levezesse a feszültséget. Hol az erdő mélyén, hol a faluban, megteszi a maga köreit. Általában éjjel, egyedül, amikor a legbékésebb a környék.
A játszótér mellett, kifulladva lassít sétára. A lélegzete párája felgomolyog az utcalámpa gömbjének fényében. Felszisszen, a jobb kezét az oldalára szorítja, igyekszik, kihúzni magát, hogy csökkentse a rekeszizmába álló görcsöt, pedig ösztönösen összegörnyedne. Érzi, ahogy a pólója a pulóvere alatt a bőréhez tapad, a teste egészen felhevült már, így mégsem fázik. Körbenéz, a legközelebbi pad felé sántikál, köhög néhányat, hosszan vesz mély levegőket, újra és újra és újra...
Hallgatja a környék csöndjét, melyet csak a légzése nyugtalan ritmusa tör meg. Egy kutya ugat a távolban, egy ajtó csapódik, különben annyira csöndes, békés és szokatlanul hideg a falu. Épp, ahogy szereti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Déna Holloway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 15. 21:22 | Link

Dwayne Warren

Éjfélt üt, én pedig az utcákat járom. Körül ölel a sötétség, számomra ez a biztonságos, ezt szeretem. Bár... mitől kéne félnem, pont nekem? Vajmi kevés dolgot írhatnék fel erre a listára, de még ha a közvetlen közelemben is leselkedne rám veszély, eddig is prímán ki tudtam kúszni alóla.
A játszótér mellett elhaladva torpanok meg. Szinte üvölt, könyörög... engem hív. A csuklya a fejembe húzva, mint mindig, de kíváncsian tekintek ki alóla, hisz ez a szapora lélegzet, a kalimpáló szív... felettébb étvágygerjesztő tud lenni.
Groteszk mosolyora húzódik ajkam, a szám szélét is megnyalom, hisz nem én lennék Déna, ha egy ilyen kínálkozó alkalmat kihagynék. A terepfelmérés ráér, az első mindig saját magam.
- Ki kergetett? - kérdezem már a férfi mellett ülve a padon, bakancsom orrát tanulmányozva, közben gondosan ügyelve arra, a csuklya eltakarja márvány arcom. Épp elég meglepetés lehet neki a tény, hogy egy pillanat alatt kötöttem ki mellette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 15. 21:38 | Link

Déna Holloway



A falu templomának távolba vesző tornya felé pillant, melynek számlapja kísértetiesen lebegő fénykorongnak tűnik a távolból. Meggörnyed kissé, kifújja a levegőt, ismét kihúzza magát, majd visszafordul a pad felé...
   -  Holy sh...!
Egészen konkrétan hátratántorodik a hirtelen riadalomtól. A padon, ahol eddig egy teremtett lélek sem ült, most egy sötét csuklyás, hullasápadt arcú lány kuporog, ahogy egy groteszk, dagadt veréb. A gyér fényben mindössze ennyit lát belőle ugyanis, semmi többet és, valljuk be, semmi különösebben ijesztőt vagy természetfelettit.
A szíve hevesebben kalapál, a pulzusa jócskán megugrik, ám hamar megtalálja a maga egyensúlyát ismét. Elfúlva lélegzik ismét, tovább tapogatva az oldalát ujjatlan kesztyűs, összefagyott kezeivel.Mintha dohányozna, kavarog minden levegővételt követően a párája.
   - Mi a... hát anyádat ijesztgesd!
Durván förmed rá, hátrébb lép egyet, a tekintetét az ég felé fordítja. Ismét megtörli a homlokát. Persze, megtanulnak hoppanálni, ezzel rögtön úgy érzik, roppant vicces felbukkanni az ember háta mögött az éjszaka közepén, ráhozva a hideg frászt. Ezek a mai fiatalok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér