28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 31. 15:37 | Link

Mememerkvoszky Áááádám



Iszonyú ez a kutya, majd megzabálom, ha tehetném magamhoz venném, de biztosan az egyik falulakó háziállata, mert a szőre gyönyörű, ápoltnak tűnik. Annyira jó, hogy neki elmondhatom a problémáim, hiszen ő nem tudja tovább adni, maximum a kutyabarátainak. Világ életemben szerettem az állatok, csakhát sajnos nekem sosem lehetett, anyuék nem engedték, István bácsit pedig nem kérhetem arra, hogy vegyen nekem egy kutyust, ő nem az apukám. Kissé boldogabb vagyok, mivel itt van mellettem ez a kutyi, aki nagyon vidám, így én is azzá válok, de csak egy kicsikét. Egyszerűen képtelen vagyok nem Lallára gondolni, ahogyan ott haldoklik az ágyamon, ez annyira szomorú tény, nem vagyok benne biztos, hogy ezt fel tudom majd dolgozni. Egy ilyen jó barát halálát egyszerűen lehetetlen lesz. Ő mindig mellettem volt sosem csalódtam benne és most... nem tudom mit tegyek, itt ülök a földben egy kutyust ölelgetve. Vicces... az emberektől jobban tartok, mint egy kutyától, pedig az állatok veszélyesebbek lehetnek, mi van, ha ez itt mellettem veszett, vagy valami betegséget terjeszt? A világon vannak veszedelmes dolgok, de ez ellen nem tud az ember mit tenni. Csak üljön le egy székre és meg se mozduljon, mert bármi baja lehet? Nem, néha muszáj kockáztatni, például ezért kezdtem barátkozni mostanában az emberekkel. Benne van a pakliban, hogy ki fognak engem nevetni, de talán egy igaz barátra is lelhetek.
Szóvalc csak akkor engedem el a kutyát, mikor ő azt szeretné, lenyalja rólam a könnycseppeket, majd körbeugrál engem, igazán vicces látvány, úgyhogy kacagni kezdek. Aztán újra megint minden eszembe jut, ezért szomorú arcot vágok, majd beszélni kezdek neki magamról. Erről bővebben eddig csak Elliotnak beszéltem, aki örült annak, hogy megnyíltam, nos én is. Eztán a kutyuska oda-vissza ugrálni kezd, mintha azt mutatná, hogy kövessem, nos, így is teszek. Az eb elvezet egy gyönyörű helyre, igaz, útközben kicsit tartottam attól, hogy messzire visz el. De megérte, egy bozótosnál vagyunk, ahol gyönyörű virágok és egy fűzfa áll. Hogy én mennyire szeretem a fűzfát! Olyan jól árnyékol. Egy pillanatra megállok és csak behunyom a szemem, Istenem, ez a hely annyira nyugtató! Egy kis idő elteltével kinyitom a látószervem és odasietek a kutyushoz, megsimogatom a kis buksiját, majd leülök elé és nekidőlök.
 - Kökököszönöm. És mimi a neneneved? - kérdezem mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. augusztus 31. 21:04 | Link

Marci

A hely különleges varázsa úgy látszik nem csak rám hat nyugtatóan. Mióta találkoztam vele, először láthatom tényleg mosolyogni a fiút. Örülök neki, hogy sikerült pár pillanatra jobb kedvre derítenem, de úgy érzem, ideje megmutatnom neki a valódi alakom. Nem lenne tőlem túl szép dolog, hogy most, amikor beavatott az érzéseibe, gondolataiba, egyszerűen lelépnék, mint kutya. Megérdemli, hogy eláruljam neki az igazságot, ráadásul tudnia kell, hogy a titkai értő fülekbe, és nem egy állatéiba kerültek.
- Merkovszky Ádám – válaszolom feltett kérdésére, miután visszaváltozom emberré. Eléggé meglephetem ezzel, ráadásul nagyon közel is ülünk egymáshoz, így az animágiát is elég közelről veheti szemügyre.
- Bocsáss meg, amiért becsaptalak és kihallgattalak. Nem állt szándékomban, de ott a játszótéren eléggé megleptél, és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. – mentegetőzéssel kezdem a kapcsolatfelvételt, remélem azért túlságosan nem ijesztettem meg őt – Azért is elnézést kérek, ha most megrémisztettelek, ezt sem akartam, de most már muszáj volt megmutatnom neked az igazi alakomat.
Kicsit odébb ülök, nem vagyok benne biztos, hogy örül-e annak, hogy olyan közel vagyok hozzá, jobb a békesség.
- Általában nem szoktam ilyesmit csinálni, ez most véletlen volt. Mármint kutyává már többször alakultam, de titkokat még sosem lestem így ki. Sajnálom, ami a barátoddal történik, de esetleg megpróbálhatnál türelmesebb lenni hozzá. – itt elhallgatok egy kicsit, mert nem terveztem, hogy tanácsokat is fogok osztogatni, ráadásul nem is vagyok kompetens a témában.
- Esetleg megmutathatnád neki, hogy bármi legyen is, te mellette állsz. Az emberek szeretik, ha tudják, hogy vannak a közelükben olyanok, akik kitartanak mellettük, és akikben megbízhatnak. Jó érzés, ha támaszkodhatunk valakire, és kellemes támasznak is lenni. Persze nem akarok nagyon bölcsnek látszani, vagy papolni. – egyáltalán nincs célom, csak egy kisgyereket akartam felvidítani.
Kicsit összeborzolom a haját, majd felvont szemöldökkel rátekintek, hogy most hogyan tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 20:54 | Link

Tris

Az elmúlt napokban úgy járkált, akár egy zombi. Nem azért, mert olthatatlan vágyat érzett arra, hogy elfogyassza mások agyát, sokkal inkább azért, mert mindenkinek jobb dolga volt, mint éppen az ő társaságát kívánni.
Vizsgaidőszak.
Rémes szó.
Ethan eleinte még abban reménykedett, hogy valami furcsa véletlen nyomán, de sikerül neki átcsusszanni és mindezek után mestertanoncként folytathatja a pályafutását, azonban a természet közbe szólt. Pontosabban Harry szólt közbe, akit csak és kizárólag azért nem szeretett, mert gyűlölte. Jó, valójában ennél lényegesen komplikáltabb volt a helyzet, de miután a kis Blackwooddal volt szerencséje összeakadni, úgy döntött, nem mutatja ki soha többet ennyire komolyan az érzelmeit. Majdnem egy nyílvesszője bánta a hevességét, amit sohasem bocsátott volna meg, sem magának, sem a vöröskének.
Talán elgondolkodtató lenne, hogy a fiúnak miért jelentenek sokkal többet egyszerű fogyóeszközök, mint az őt körülvevő emberek testi épsége. Csakhogy ez így nem teljesen volt igaz. Ethannek igenis fontosak voltak az őt körülvevők, csak éppen meg tudta különböztetni a barátokat az ismerősöktől. Mármost az ember nem bántja a barátait, ő pedig nem sok ilyennel büszkélkedhetett, tehát innentől nem is jelentett problémát meghatározni, ki esik a „fogyóeszköz” kategóriába.
Útja teljesen véletlenül vezetett a játszótér felé. Eleinte úgy gondolta, csak jár egyet, hogy kiszellőztesse a fejét és ne kelljen folyton a sarokban gubbasztó és könyvet bújó háztársait figyelnie, miközben az ő sorsa már előre eldőlt, de végül a lábai errefelé vitték. Megállt egy pillanatra, mielőtt hihetetlen felnőtt viselkedésről téve tanúbizonyságot felkapaszkodott volna az egyik mászókára, majd megcsillogtatva minden ügyességét felmászott a játékszer legtetejére, hogy onnan kémlelje az utcákat.
Néha ő maga is elgondolkozott, hogy talán tényleg nem teljesen normális, de azután elvetette az ötletet. Ha hiányozna egy kereke, akkor ilyen gondolatok még csak meg sem fordulnának a fejében; nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. szeptember 8. 15:07 | Link

Ethan uraság

Meglepő gyorsasággal végeztem a vizsgákkal - mindössze kettőt kellett megírnom, és egyik sem okozott kifejezett fejtörést, úgyhogy a pergamenkupacok felett görnyedező évfolyamtársakat nézve felmerült bennem, hogy valószínűleg nem választottam túl ambíciózusan a tantárgyak közül...főleg, hogy ezt az évfolyamot elvileg már egyszer kijártam, csak épp nem akartam rögtön az RBF magyar változatával indítani kelet-közép-európai máguspályafutásom. Így legalább egy plusz évem van szemmel tartani a mitugrász bolhát, akit öcsémnek szoktam becézni.
Lényeg a lényeg, az ég világon semmi dolgom nincs még vagy egy hónapon keresztül, amíg az iskola java számot tesz tudásának hiányáról. Mindez pedig szép és jó - a probléma csak az, hogy mindenki a könyveket bújja, úgyhogy édes semmittevésem igen magányos keretek között zajlik.
Következő napirendi pont tehát: vadászni valakit, aki nem tanul.
A lovagi próbatételre készülvén oldalamra csatoltam a kardom - értsd: pálca zsebben -, majd megléptem a gonosz boszorkány elől - kikerültem az igazgatóhelyettest -, átvágtam a setét rengetegen - volt néhány fa az út mellett -, ellenálltam a szirének énekének - néhány elsős navinés ordítva kántálta Nicki Minaj legújabb számát -, végül pedig megérkeztem az akadályok mezejére. Nem kellett sokáig nézelődnöm, hogy kiszúrjam Ethant, s hosszas látásgyakorlat után megállapítottam, hogy nincs nála könyv. Végre.
- Milyen a hegyi levegő? - pillantok fel a mászóka tetején ücsörgő szobatársra, majd csatlakozom hozzá odafent, noha nem ismerjük egymást kifejezetten jól, de mivel a gólyalak értelemszerűen főként elsősökkel van feltöltve, sokszor keveredünk egymás mellé hosszabb-rövidebb időszakokra, ha agyunkra ment a tizennégy éves korosztály.
Éretlen banda - merül fel bennem a gondolat, miközben a mászóka tetején öntudatosan lógázom a lábam.
- Ne lepjen meg, ha a cuccaid nagy részét a folyosóról kell összeszedned - jegyzem meg mintegy mellékesen. - Miután az a szőke, szeplős gyerek nem aratott osztatlan sikert a suvickus gyakorlásában, Kahlil össznépi szellőztetést rendelt el - teszem hozzá a magyarázatot, miközben megfogalmazódik bennem, hogy valóságsót, vagy folytatásos teleregényt kellene forgatni az eridonos gólyalak mindennapjainak dokumentálására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 14. 15:04 | Link

Luca

A mai nap is úgy indult, mint a legtöbb szombat...délelőtti semmittevés, ebéd és utána jönnek a problémák, miszerint csinálni kéne valami értelmeset is. Ahogy visszaértem a szobámba, levetettem magam az ágyamra és már kezdtem is beletörődni, hogy ma is marad az olvasás, amikor Zoé ugrott fel mellém, követelőzve a figyelmet. Szegényről nagyon megfeledkeztem az utóbbi időben a vizsgák miatt, pedig év közben naponta vittem el sétálni, most viszont utoljára a múlt héten kirándultunk egy jót. Felültem és megvakargattam a kis törpe schnauzer fülét.
-Gyere kislány, megyünk sétálni!-
Néztem a kiskutya szemébe és tudta miről beszélek. Már ugrott is és rohant előkeresni a pórázát. Ez volt az első, amire megtanítottam, mert így legalább arra nem kell odafigyeljek, hogy meglegyen.
Közben én is elindultam a fürdő felé, hogy rendezetlen barna tincseimet megfésüljem és eltüntessem a karikákat a szemem alól. Az eddig viselt kényelmes leggingst egy farmerre cseréltem, és egy blézert is felhúztam a fehér trikómra. Kinézve az ablakon nem tűnt hidegnek az idő, úgyhogy elhatároztam, hogy kabátot nem viszek, de azért zárt cipőt vettem inkább. Az ajtóban még egy sapkát és egy sálat felkaptam a biztonság kedvéért, és Zoét illedelmesen előre engedve kiléptem a Gólyalakból. Jó lenne már saját szoba, de nem szeretnék beköltözni egy összeszokott csapathoz, úgyhogy talán majd az idei kisfőnixek között akadnak szintén efféle ambíciókkal rendelkezők és felújítunk egy régi szobát a toronyban.
A folyosón pórázra kötöttem a schnauzert, és határozott léptekkel meg sem álltam a faluig, majd az egyik kedvenc helyem, a játszótér felé vettem az irányt. A kisgyerekek imádják nyúzni a kutyust, és Zoé is imádja a nyolcvanan ugrálnak körülötte, én pedig kedvemre hintázhatok addig, kiélve gyermeki énem, tehát ez mindenki számára egy tökéletes hely. Amint odaértem, a megszokott látvány fogadott...szülők és kisgyerekek, fiatalok, akik szintén szerettek errefelé csavarogni és az egész hely valahogy sugárzott a boldogságtól. Letelepedtem egy padra, mert a hintát már elfoglalta valaki, és elengedtem Zoét, hadd futkározzon kedvére.

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. szeptember 14. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. szeptember 14. 16:01 | Link

Emily;;



Fájdalmas búcsút vett a szüleitől, aztán a tesók után utazott vissza az iskolába. Tegnap megérkezett, de még a kipakolásig el sem jutott. Elővett egy vászonkabátot, egy sálat, majd a virágos hosszú nadrágjában és a rózsaszín felsőjében végignézett magán a tükörben. Megszorította a kulcsot a nyakláncán, majd felöltözött és a rajztömbjével meg ceruzáival elindult célirányosan a játszótérre. Ott mindig sokan vannak, szereti a társaságot, ismerkedni is szeret, meg szép a táj is, azt meg szívesen rajzolgatja.
Mikor a játszóra ér, az egyik nagy fa alatti padra pakolja a holmiját, majd a gyermekded énét kielégítve rohan a csúszda felé, amit nem hagyhat ki. Két-három csúszás után nevetgélve tér vissza, majd a rajztömbjét kezébe fogja, ceruzája végét pedig a szájához kapja. Így gondolkodik mi is legyen az, amit ma rajzolni fog. Egész kellemes az idő a lehűlésekhez képest.
Ebből az elmélkedésből egy csaholó kutyuska zökkenti ki, imádja a kutyákat, alapból él-hal az álatokért, de őket különösen szereti. Úgy látja barátságos, ezért félelem nélkül nyújtja felé kezét és vakargatja meg a buksiját, meg simogatja. Annyira aranyos, egyből szimatolja a kezét és meg is nyalja, ez egy szép barátság kezdete, vajon hol lehet a gazdija? Amíg felnéz és szemeivel kutat, eszébe jut, hogy van nála egy kis keksz, biztos örülne neki ez a cukiság, így meg is kínálja.
- Tessék, egy kis falatka neked, mert olyan aranyos vagy! - Mondja ránevetve, majd mindent elpakol az öléből és leguggol mellé. Neki is van egy kutyusa otthon, akit imád kényeztetni, de ide nem hozta magával, nem érezte úgy, hogy ő is jól érezné magát itt. Otthon többet lehet szabadon, és elég sokat jár Luca is haza hozzá, nem felejti el őt, legalábbis reméli.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. szeptember 14. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 14. 16:31 | Link

Luca

Pár percig csak élveztem a hely pozitív energiáit, mosolyogva szemléltem a kisgyermekek (és a kicsit nagyobb gyermekek) önfeledt játékát, majd eszembe jutott, hogy meg sem néztem milyen padra ültem le. Lehet elfoglaltam egy anyuka helyét, vagy volt valamilyen táska már itt, vagy ki tudja mi minden lehetséges még, de gyűlölök rossz helyen lenni, úgyhogy gyorsan körbenéztem. Szerencsém volt, senki sem nézett rám csúnyán, és csak a szomszéd padon hevert egy kósza rajztömb és tolltartó. Nemsokára pedig a rajzcuccok gazdája is megérkezett, méghozzá egy bagolykős lány. Tudtam, hogy a suliba jár, láttam már néhányszor de nem tudtam volna házhoz kötni. Az biztos, hogy nem Eridonos, viszont körülbelül velem egyidős lehet és valahogy furcsán ismerős volt, mintha találkoztunk volna, vagy nagyon hasonlítana valakire. Viszont nem akartam modortalan lenni, és addig bámulni amíg be nem ugrik honnan ismerős, úgyhogy inkább Zoét kezdtem el kutatni a tekintetemmel, s meg is találtam még mindig a népszerűségben fürdőzve a  homokozó közepén. Majd hirtelen felindulásból fogta magát, és csaholva az előbb ismerősnek titulált lányhoz szaladt, aki kedvesen fogadta az én bohókás ebemet. Mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy a kutyusnak ismét sikerült elérnie, hogy kapjon valakitől kaját...ezt valahogy sosem sikerült kineveljem belőle, pedig jobban belegondolva nem a legszerencsésebb dolog, hogy vadidegenektől is elfogad mindenfélét. Miközben figyeltem, hogy ropogtatja a megszerzett kekszet, és élvezi a simogatást, észrevettem a barna hajú lány kutató tekintetét. Lehet, hogy csak valamit elvesztett, és azt kereste, de nekem úgy tűnt, mintha Zoé gazdájára lenne kíváncsi, mert én amikor találkozom egy rohangáló kutyussal az az első, hogy leellenőrzöm van-e gazdija. Nem félelemből, hogy esetleg veszett lehet, hanem hogyha nincs, akkor már jön is velem haza, kap kaját és fekhelyet és kiplakátolom, hogy megtaláltam. Egyszerűen képtelen lennék egyetlen gazdátlan állatot is az utcán hagyni. Úgyhogy felálltam a padról és mosolyogva odaléptem a lányhoz.
-Szia!-
Köszöntem vidáman, majd én is leguggoltam Zoé és a lány mellé a földre, mert milyen dolog már valakivel úgy beszélgetni, hogy fölé magasodsz.
-Bocsánat, de mindig ilyen kis éhenkórász.-
Mondom nevetve, amíg a kutyus épp az utolsó falat kekszet ropogtatja.

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. szeptember 14. 16:54 | Link

Emily;;


Az őszi napsugarak ébresztették, immáron a kastélyban. Szereti a napfényt, de ez mégsem olyan, mint amihez a nyáron hozzászokott, ez valahogy hűvösebb és sokkal ridegebb. Nehéz lesz megszokni, hogy újra iskola, de szereti, szóval teljes erőbedobással azon lesz, hogy tanuljon. Ezek a tervek, aztán meglátjuk. De a mai nap a játszón fog telni.
Miután megérkezett és látott egy-egy ismerős arcot máris társaságra lelt, de nem egészen olyanra, amire elsőre számított volna, ám ennek is nagyon örült. Az eb nagyon kézhez szoktatottnak és emberbarátnak tűnt ránézésre is, aztán ez egyre jobban bizonyosságot nyert benne. Kedvesen mosolygott rá, még az a kekszet majszolta, közben kutató szemei egy közeledő lányra tévednek, akire kedvesen mosolyog, látta már őt, valószínűleg ez a kis drága is hozzá tartozik.
- Szia! Hogy hívják ezt a kis édest?
Néz fel mosolyogva, majd a kutyától picit elválva áll fel, a nagyjából vele egykorú lányhoz, hogy bemutatkozhasson, mert nem hiszi, hogy ennyire ismernék egymást, hatalmas ez a kastély, még a saját tanulócsoportját se nagyon jegyzi meg, nemhogy az egész évfolyamot.
- Semmi baj, igazán aranyos. Egyébként Czettner Rea Luca vagyok, navinés. – Azzal kezet nyújt neki, majd ha ezt elfogadta, leül a padra, helyet mutatva maga mellé a lánynak, akinek a neve is remélhetőleg hamar kiderül.
– Hogy viseli a kastélyt? Tudod nekem is van kutyusom, de ő otthon van, azt gondoltam, ebben a bezártságban ő nem érezné jól magát, de úgy látom, pajtik lennének! – Nevet fel, majd a rajztömbjét kapja a kezébe és még hallgatja a másikat, elkezdi a kis örökmozgót rajzolni, ihletet kapott tőle. Néha felpillant a lányra, meg kérdez is közben.
- Mindig ide szoktatok jönni sétálni? Sokat vagytok kint? – Sok mindent szeret kérdezni, reméli ezzel nem lesz ellenszenves, de nagyon szívesen ismerkedik és érdeklődik mások iránt. Közben szépen alakul a kutyus az előtte lévő papíron, bár nem egészen az, ahogy van, mert a mozgásban lévő ábrázolás még nem a különleges képessége. Ezen picit fel is nevet magában, majd ismét a kis zacskóhoz nyúl, hogy egy kekszet adjon az ebnek.
- Remélem nem bánod, olyan aranyosan néz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 14. 17:19 | Link

Luca

Az biztos, hogy a kutyám abszolút ért a jó társaság kiválasztásához, mert ahogy elnézem, a lány nagyon kedvesen simizi, és süt róla, hogy szereti az állatokat. -Eredetileg Zoénak, de a Kutyus-tól kezdve a Törpe-ig mindenre hallgat.-
Felelem nevetve, és amikor felegyenesedik a lány, én is felállok, majd hálásan fogok kezet vele.
-Emily Crusader, eridonos. Egyébként szép neved van, melyik keresztneved használod?-
Kérdezem mosolyogva, és elfogadva a felkínált helyet leülök a padra. Az elmúlt pillanatban hatalmasat nőtt a lány a szememben. Nem mintha olyan lennék, aki első ránézésre ítél, és számolgatja a jó és rossz pontokat, de egyszerűen tisztelem az olyan embereket, akik bemutatkozásnál kezet fognak. Ó, lehet ennyire régimódi vagyok, mert már lányok között a puszi a divat, vagy mi, de nem is tudom...egyszerűen ez az én kis mániám.
-Egész jól, mert nincs nagy mozgásigénye és bőven van időm foglalkozni vele. Meg szerencsére a legtöbben szeretik a kutyusokat és ha kiengedem a házban, akkor mindenki kicsit megsimizgetni. Az biztos, hogy jó cimborák lennének, neked milyen kutyusod van?-
Válaszolok mosolyogva, s közben oda-odapillantok a lányka rajzára. Majd boldogan fedezem fel Zoé vonásait a lapon.
-Igen-igen, a faluban ez az egyik legjobb hely sétálgatni vagy a kistó, bár az inkább tavasszal és nyáron.-
Felelek a lány kérdésére lelkesen, és közben szememmel a kiskutyát figyelem, ahogy egy újabb tiszteletkör után ismét visszatér Lucához, és a típikus kiskutya szemekkel kéreget ismét.
-Ha neked nem baj, hogy rá pazarolod a kekszet, csak nyugodtan!-
Legyintek a lány kérdésére, mert tényleg képtelen vagyok ilyenkor nemet mondani. Tudom, nem épp vall jó gazdára, hogy mindent megengedek neki, de elvégre ő egy öleb, elég ha szót fogad.
-Hűha, jól rajzolsz!-
Mondom csodálkozva, ahogy ismét Luca rajzára pillantok. Én művészeti antitalentumként még a pálcikaemberre is képtelen vagyok, Ő pedig alig pár perc alatt szinte tökéletesen lemásolta a kis Törpét.
-Tanultál valahol rajzolni, vagy magadtól megy ilyen jól?-

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. szeptember 17. 00:43 | Link

Emily;;


Fantasztikusan indul eddig az ittléte a játszótéren, a kis szőrpamacs pedig iszonyatosan édes, és kis kényeztetni való. Úgy néz rá a szemeivel, mintha csak bombázná a szeretlek szóval, meg is érdemli a keksz minden falatját. Lehet, kicsit túlságosan belelovalja magát az állatszeretetbe néha, de egyszerűen él-hal értük, szóval nem tudja mellőzni. Megismerkedik a gazdájával, Emilyvel is, aztán rákérdez végül a cukiság nevére is, akiről kiderül minden féle….
- Hű, ez nagyon vicces, képzeld, a nővérem is Zoé, ide jár a suliba, Mestertanonc, meg a másik nővérem is, ő meg Zora, tudod ők ikrek. – Osztja meg kissé random módon az információkat új barátnőjével, igen, ő már annak véli, bár lehet korai, na mindegy, szóval elmeséli, miközben a kutyát még egyszer megdögönyözi, mielőtt visszatér a rajztömbjéhez. A nagy mesélésben el is felejt a kérdésre válaszolni, amire most visszatér.
- De aranyos vagy! Én mind a kettőt szeretem, amelyiken szívesebben szólítasz. – Rámosolyog, majd egy picit megrándítja a vállát. Tényleg, mint a kettő kedves a szívének és szívesen hallgatja a becézéseiket is. Egy dolgot nem szeret csak, mikor összekeverik valamelyik testvérével, n az ő neveikre nem hallgat, elvből, még ha tudja is, hogy neki szól valaki. Közben meghallgatja a kézfogás után azt is, hogy hogyan érzik magukat Zoéval a kastélyban, ekkor megfordítja a jegyzettömbjét és az utolsó lapok között megbújó fényképet előhúzza.
- Nem is mesélek, inkább mutatok valamit, itt vagyunk Bellával. – Azzal kiveszi a képet, majd a lány kezébe adja. A fehér kis szőrpamacs az egyik legfontosabb számára, annyira együtt vannak mindenben, hiányzik is neki sokat, de ilyenkor emlékezetből rajzol róla valamit! Közben alakulgat a rajzocska is, amivel már tervei vannak.
- A faluban vannak még kutyák, igaz? Azaz, arra gondolok, társai is akadnának azért, nem?
Érdeklődik kedvesen tovább, közben egészen odáig jut, hogy a kis fejecskéjének az apró vonalai is tökéletesen kivehetőek. Nem tökéletesek a rajzai persze, de ő amolyan önképző művész, imádja csinálni és a maximalizmusra törekszik. Közben kap még egy jutalomfalatkát a kis drága is.
- Köszönöm, a szüleimtől örököltem, ők is ügyesek és művészlelke. – Mondja, bár az utolsó szó jelentésében ő maga sem olyan biztos. Nem nagyon szokott villogni vele, de ha megszállja az ihlet, vagy olyan hangulatba jön, akkor nagyon szívesen fedi fel ezt mások előtt.
- Nem egy tökéletes rajz, de ha befejezem, neked szeretném adni, ennek a napnak az emlékére! – Mondja egy nagyon aranyos mosoly mögé bújva, miközben még a kutyára pillog.
- Egyébként hogy sikerültek a vizsgák? – Érdeklődi meg, addig is minél többet tudhasson meg az eridonos leányról.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. szeptember 17. 00:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 16:17 | Link

Medárda
~Sokszor gondolok arra, hogy milyen kisgyereknek lenni újra. Mivel nem nagyon emlékszem semmire. Vagy mit gondolhat egy féléves csecsemő? Vagy mitől növünk meg olyan hamar? A dolgok csak jönnek-mennek, hol ide, hol oda. Aztán az ember csak azon kapja magát, hogy tizennégy éves. Aztán majd nő tovább, és tovább, felnőtté válik és neki kellesz a saját életéről, és gyerekeiről gondoskodnia.
Én jóba voltam a szüleimmel mindig. Ők voltak a legfontosabbak számomra: ők támogattak, és ezért az összes mezemen a 75-ös szám szerepelt (a szüleim szerencse száma mindig is a 75 volt, nem tudni milyen okból). A legrosszabb helyzetekben is mellém álltak, és mindig velem tartottak, bárhova is mentem.
-Szia-egy hang ébresztett fel álmodozásomból. Fel nézek: sehol senki, de hamar rájöttem, hogy a köszönés mellőlem jött egy lánytól. Megdöbbenve látom, hogy egy szintén Bagolyköves diákkal találkoztam. A lány szép volt, és minden jel arra mutatott, hogy Levitás volt. Nem hittem volna, hogy még ezen a napon egy iskolatársammal, sőt egy évfolyamtársammal találkozok. Csodálkozva néztem, majd siettem visszaköszönni:
-Szia! Hát te? Mit keresel itt?-épp, hogy mikor kimondtam az utolsó szavamat, nagyot dörrent az ég. Ekkor úgy gondoltam kiskoromban, hogy az olümposzi istenek összebalhéztak valamin, és Zeusz a villámaival akar békességet tenni köztük.
Hamarosan egy gyereket láttam egy másik gyerekkel veszekedni egy labdáért. Körülbelül 5 évesek lehettek. Elmosolyodtam, hiszen rám emlékeztettek. Én is annak idején sokat veszekedtem a szomszéd kisfiúval, hogy melyikünké legyen a labda. Ekkor mindig a felnőttek avatkoztak közbe, hogy ne magunkba játszunk, hanem együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 26. 19:53 | Link

Luca

A rajz folyamatosan készül, és a kis szőrmók igazán élvezi, hogy a tengernyi figyelem mellett még jutalomfalatokat is kap.
-Jajj, akkor már értem!-
Csapok a homlokomra a lány szavai hallatán, miszerint van két nővére. Amikor megláttam furcsán ismerősnek tűnt, de ezt betudtam annak, hogy a kastélyban biztos összefutottunk már. Viszont most beugrott az az aranyos lány, aki egyszer -nem mellékesen szintén rajzfüzettel a kezében- időben figyelmeztetett arra, hogy lassan takarodó van. De még mielőtt Luca bármi rosszat gondolna arról, hogy mit is "értek", gyorsan megmagyarázom neki.
-Már találkoztam az egyik nővéreddel, és emiatt nagyon ismerősnek tűntél amikor megláttalak. Most már legalább tudom honnan! Bár azt nem tudtam, hogy őt is, mármint az egyikőjüket, Zoénak hívják. Egyébként Ő is nagyon jól rajzolt, csak nem tudom melyikőjük lehetett.-
Magyarázom kicsit összevissza a hatalmas felfedezésemet, és remélni merem, hogy megérti a kissé logikátlanul rendezett mondatokat. Sajnos ez van, amikor túl sok dolgot akarok egyszerre mondani, hogy elfelejtem felépíteni a mondandóm.
-Egyébként ugye nem bántó, hogy a kutyusomat ugyan úgy hívják, mint a nővéredet?-
Kérdezem hirtelen, mert ez még kimaradt az előbbi, ehhez kapcsolódó szövegből, de már meg sem lepődtem magamon.
-Rendben, akkor nekem szerintem Luca leszel, vagy majd kitalálok valami kreatív becenevet.-
Szögezem le mosolyogva a lány névügyében az álláspontomat, majd az elém tartott képre pillantok. "Jó fényviszonyok és tökéletes fókusz." szólal meg bennem először Apa hangja akaratlanul, de utána a kép tartalma is eljut az agyamig.
-Ó, nagyon aranyos! Igazi kis simiznivaló szőrmók!-
Húzódik széles mosolyra az arcom a navinés lány kis tündéri kutyája láttán. Egyszerűen ilyenkor nem tudom megőrizni a komolyságomat, és előtörik belőlem a gyermeki énem, és szinte kényszeríteni kell magam, hogy ne tapsikoljak egy-egy aranyos állat láttán.
-Igen, igen, egész sokan vannak errefelé a kutyások, így mindig akad kivel játszania szerencsére.
Egyébként Bella nem hiányzik néha? Szerintem, legközelebb ha hazamész hozhatnád. A kiskutyusokat beengedik a kastélyba, csak a nagyok miatt kell kérvényt írni.-

Felelem Luca kérdésére már eggyel komolyabb hangnemben, és közben érdeklődve vizsgálgatom a rajzát, s hallgatom a tehetsége történetét. Bár amióta megtudtam, hogy a nővére az, akivel a réten futottam össze, és szintén ilyen jól rajzolt, gondoltam, hogy családi vonás lehet.
-Ó, de aranyos vagy! -
Pillantok a lányra hatalmasra nyílt, meghatódott szemekkel, mert igazán meglepett ez az ajánlat.
-De nem nehéz megválni tőle, elvégre a Te alkotásod? És neked is kell ám emlék erről a napról!-
Kérdezem kíváncsian, mert igazán nem tudom mit is mondhatnék. Furcsa, hogy alig 1 órája találkoztunk, és máris barátnőmnek tekintem. Pont én, aki szinte alig nevez bárkit is igazán barátjának. Szerencsére még mielőtt nagyon elérzékenyülnék, Luca megint kérdez, és így azt hiszem megmentett egy hosszas eszmefuttatástól.
-Egész jól, azt hiszem az összes K lett, kivéve a Reptan, mert ugyan kviddicseztem, de abból nem vizsgáztam, mert nem tanultam semmi elméletet. Bár erre nem vagyok büszke...-
Fejezem be a lelkesen indult válaszomat lesütött szemekkel, mert ha Kiva rájön, hogy pont arra mondtam azt, hogy felesleges, ha nélküle is át tudok menni, lehet kitenne a csapatból. Bár tekintve, hogy az egész kviddics feloszlani látszik nem tudom mit tenne igazából.
-És neked hogy sikerültek?-
Kérdezek vissza újdonsült barátnőmtől, miközben ismét a rohangáló Zoé után kutat a szemem, mert a kis csibész még képes egy kisgyermektől ellopni a nyalókáját, ha nem figyelek oda.

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. október 2. 16:55 | Link

Emily;;


Egyik hobbijának hódolva, kellemes társaságban, ráadásul egy cuki szőrpamacs is itt van még, annyira jó érzés a szabadban lenni. Luca sincs ezzel másként, amúgy is túlteng benne az energia, de most még inkább. A kis kuncsorgón hamar megesett a szíve, láthatóan a kutyussal, ezzel a gesztusával már örök barátságot is kötött. Majd legközelebb több keksszel jön, és jobban felkészül. A felkiáltás, ami vélhetően valami felismerésének a bevillanásából következik a lányon, egy pillanatra megijed, de csak mosolyog mikor megtudja az indokot, egyből izgatott is lesz, hogy a lány már ismeri a testvérét! Ez annyira jó, mármint persze ez még nem jelent semmit, de legalább nem érzi úgy, hogy az előbb sokat beszélt volna, pedig szokása.
- Tényleg? Hol találkoztatok és mit rajzolt? Háát, ennyiből én sem, de a családban mindenki szereti a művészeteket és valamilyen ágában tevékenykedik. A bátyókám, Beni is, ő mondjuk inkább csak a színészetért él-hal, de azért nagyon. Én meg rajzolni imádok, meg a zenét is szeretem. Te játszol valamilyen hangszeren?
A sok-sok beszéd után csak a kérdéssel hagy időt a levegővételre, picit zavarba is jön, ami az arcára ül ki, nem mindenki szereti, ha sokat beszél, de ő szokott, ha olyan a társaság. Mióta az iskolában van közvetlenebb, mint azelőtt, de ezt nem bánja.
- Nem, dehogy. Csak ilyen napi érdekesség.
Mosolyog a lányra, tényleg nem zavarja, csak egyből párhuzamot von mindenben. Ezt a Luca logikát értse meg egyszer valaki. Közben, ha már becézések egyből töri ő is a fejét, mit is kezdjen az eridonos nevével. Az Emi nagyon tetszik neki, szóval e mellett teszi le a voksát, mialatt a kutyuskát megsimizte és rajzolta tovább.
- Az, annyira szeretem, meg tudom, hogy ő is engem! Mindig bújik mellém, meg nem szabadna neki de mindenhova felugrik mellém, kis rosszcsont tud lenni!
Nagy örömét leli benne, hogy legalább annyira tetszik Emilynek a kép, mint amennyire ő boldog volt attól, hogy Zoé ma odaszaladt hozzá.
- Nem az, ezt neked szeretném adni, Emi. Néézd, még alá is írom. Így biztos emlékszel majd rám.
Lassan befejezi a rajzocskát, ami nem tökéletes, régi rajztanára biztos belekötne, hogy van mit javítani rajta, de a lényeg kivehető és még szép is. Aláfirkantja a nevét, majd átnyújtja a lapot, a rajzos dolgokat meg a másik oldalánál leteszi a padra.
- Majd legközelebb felkérem Őt modellnek és nekem is lesz egy.
Elmosolyodik, miközben új barátnője épp a vizsgáiról mesél. Belegondolva idén nem vitte túlzásba a tanulást, de nem is lett csúnya bizonyítványa persze.
- A repüléstant kedvelem, mióta tudom a seprűt használni, még élvezem is!
Nevetgél egy kört, mert az eridonos igen is ügyes, hiszen Luca meg az elméleti tudásával igazából semmire nem menne anélkül, hogy seprűre tudna pattanni, ami szerencsére már megy, egész jól.
- Szerencsére sikeresen, szóval nagyon várom már a második évem. Biztos lesz sok izgalom.
A csibészkedő kutyust figyeli, aki láthatóan nagyon jól érzi magát mindenki környékén, még mindig jutalomfalatkák után kutat, ami valljuk be nagyon mókás látvány. Bella is mindig szeret kuncsorogni, ilyenkor, mindig az eszébe jut, hogy mennyire elkényeztetné, itt, ha mindennap láthatná. Megfontolandó, hogy elhozza. Majd meglátja még.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 00:59 | Link

Merkovszky Ádám

 Eltelt az első roppant hosszú és eseménydús hetem az Iskolában. Egyik nap még szimpla tanár voltam, másnap már a Levita Házvezető helyetteseként ébredtem fel. Ez kicsit összekuszáló élmény, hogy őszinte legyek. Főleg mert maga Doléance Arslí na Fírinne, a ház feje kért fel. Alig kaptam levegőt, amikor elolvastam a baglyot és természetesen szinte azonnal visszaküldtem neki az igenlő választ, azzal a tollas jószággal, aki az ő levelét hozta el nekem.
 Most, hogy már nincs órám és más egyéb dolgom sem, úgy határoztam lejövök sétálni egy kicsit a Faluba de, hogy ne kelljen egyetlen diáknak sem visszaköszöngetnem, vagy leállnom velük csevegni először, amióta megérkeztem a Bagolykőbe magamra öltöm állatalakomat. Nem azért mert bajom lenne velük, de most szükségem van némi magányra, hogy észhez térhessek és rendet tegyek a bennem uralkodó káoszban.
 Animágus vagyok, nem vertem ugyan nagy dobra, és kürtöltem még szét, de így van. Természetesen az Igazgató úr tud róla, beleírtam életrajzomba is, amivel megpályáztam a Gemmológusi posztot. Nem titkolom, ám most jól jön, hogy egykor kitanultam minden fortélyát, s ezen a szép őszi délutánon, amikor fekete bundámon megcsillan a fény és bajszomon érzem a szellő mozgását örülök csak neki igazán.
 Egy dolog azonban árulkodik valódi kilétemről, s ez nem más mint a szemem, melynek színe és formája emberi marad azután is, hogy megtörténik átalakulásom. Minden egyéb külső tulajdonságomban teljesen megegyezem egy egyszerű, hétköznapi, fekete házi macskával és ezt nagyon élvezem. Általa titokká leszek, függetlenné és szabaddá.
 Csak őgyelgek az utcákat róva. Nincs konkrét célom, megyek ahová a jó sorsom vezet. Végül megállok egy hangulatos Játszótér előtt, ami a Boglyas tér közelében van. Kisvártatva beslattyogok a kapuján és körbenézek egy kicsit. Négy aprócska tappancsom alatt érzem az avart, és a földből sugárzó hideget, s ahogy így járkálok meglátom a helyet ahová tudat alatt végig igyekeztem.
 Nyomban fel is szökkenek a hintára és csak ücsörgök rajta egy darabig. Elmémben zsong a sok új érzés és élmény. Ki kell szellőztetnem a fejem, lehunyom hát szemem és összegömbölyödöm. Hagyom, hogy a hinta libbenjen velem együtt. Már gyermekként is szerettem hintázni, kamaszként egészen száznyolcvan fokig hajtottam fel, boldoggá tett az érzés, hogy szelem a léget, megnyugtatott már akkor is, és remélem most is meg fog. Tériszonyos lévén seprűn repülni nem tudok, így csak ez marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 19. 18:05 | Link

Artemisia Rubya

Kellemes hangulatban igyekszem hazafelé Bagolykő utcáin. A házamtól kicsit messzebb hoppanáltam, mert szeretek sétálni, beszívni a friss levegőt, érezni arcomon a szél cirógatását. Ma különösképp átérzek minden jót, amit a gyaloglásban kedvelek, talán azért, mert ma amúgy is jó dolgok történtek velem.
Hazaugrottam szeretett szüleimhez, elvégre régen láttak már élőben, ráadásul mostanában az újságok címlapjain sem szereplek. A visszavonult sztárok médiaszempontból nem túl érdekfeszítőek. Bár néhanapján felkeres még egy-egy újságíró, azt tudakolva, hogy mikor térek vissza, valahogy nem akarván felfogni, hogy fogalmam sincs. Ha eltervezném az időpontot, tartanom kéne magam hozzá, mert nem akarok esküszegő lenni. Életemben nem ígértem meg még senkinek semmit, legalábbis olyasmit biztos nem, amiről nem tudtam, hogy be fogom-e tudni tartani. Olyan ígéretet tenni, aminek teljesülésében az ember nem száz százalékig biztos, teljesen felesleges, valóságos időpocsékolás. Ráadásul a be nem tartott ígéretekkel lehet a legkönnyebben megbántani másokat.
Na, de egészen elkalandoztam. A lényeg, hogy látogatásommal sikerült örömet okoznom nevelőanyámnak, ő pedig mosolyával, és látható boldogságával engem vidított fel. Soha nem értettem, hogy egy ilyen csodálatos, ragyogó nő, hogyan mehetett hozzá az én mogorva, sótlan apámhoz. Nem mintha nem kedvelném az öreget, csak éppen nehezemre esik elhinni, hogy Ramonának pont egy ilyen ember hiányzott az életéből. Pedig el kell hinnem, hiszen már lassan 30 éve tapasztalhatom azt, ahogy nevelőanyám már apám emlegetésére kivirul, szebb lesz, ragyogóbb. Pedig már eleve gyönyörű teremtés, ráadásul kedves, segítőkész, optimista, árad belőle az életöröm és a szeretet. Imád adni másoknak, cserébe pedig nem vár semmit. Nősületlenségem okának szabadságvágyamat szoktam felhozni a kíváncsi újságíróknak, de hiszem, hogy az is közrejátszik benne, hogy azt a nőt keresem, aki úgy nézne rám, ahogy Ramona apámra. Ilyen nővel pedig még nem találkoztam. Lassan kezdem úgy hinni, hogy nem is fogok.
Gondolataimba merülök, eszembe jut az egyetlen nő, aki gyereket szült nekem, és bár ő könnyen feledhető, lányom igencsak hiányzik. Hetente találkozom vele, de tapasztalom, hogy ez számomra édeskevés. Mégsem megyek haza, egyedül abban a nagy házban amúgy sem tudnék mit kezdeni magammal. Valószínűleg sütnék, ezzel vezetném le fölös energiáimat, esetleg futnék egyet az erdőben. Lábaim közben a játszótér felé visznek, oda, ahol először találkoztam Nikivel. Könnyed léptekkel, arcomon lágy mosollyal kerülök egyre közelebb a hintákhoz, ahhoz a helyhez. Csak egy pillanatra döbbenek meg a hintázni tűnő macskán, elvégre neki is kijárhat egy kis szórakozás.
- Meglökjelek? - nézek rá kíváncsian, mintha a cica tudna válaszolni, de persze nem várom, hogy megszólaljon. Helyette közelebb lépek hozzá, és megpróbálom megcirogatni a fejecskéjét.
Gyakran változom kutyává, de nem mondanám, hogy utálom a macskákat. Bár egyik excsajomnak volt egy tigrisszerű kandúrja, akit ki nem állhattam, de szerintem az, az állat kiérdemelte. Meggyőződésem, hogy ő sem kedvelt engem, bár végül mégsem Cukorgolyó lett a kapcsolat végének oka. Valahogy mellette sem éreztem igazán jól magam, és ma már a nevét sem tudnám megmondani. Érdekes, a macskáéra emlékszem. De valahogy ez az egész nem is érdekel, csak enyhén fásult leszek, ha régi nőimre gondolok, jelenleg új kapcsolatom vége fáj még, bár ez már csak tompa szúrásként jelentkezik néha-néha, ha rá gondolok.
Hirtelen ötlettel megpróbálom ölbe venni a macskát, akinek gyönyörű fekete szőre lenyűgöz. Biztos szereti a gazdája, nem látszik kóbor állatnak. Talán, ha megkarmol sem kapok el tőle semmi végzeteset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 18:54 | Link

Merkovszky Ádám

 Léptek zajára ébredek fel, tény, ami tény elszunyókáltam egy kicsit. Ez van, fáradt vagyok. Kimerített a sok izgalom, a számtalan történés, a megannyi új arc és a velük kapcsolatos érzések hada. Itt van mindjárt egy régi tanítványom, aki az eltelt évek alatt maga is tanárrá, sőt mi több a Rellon ház vezetőjévé is lett. Aztán a sorban őt követi András kollégám és a vele való közös munka reménye. Nem hagyhatom ki e díszes kompániából Felagund papust és a Levita házvezetőjét Doleánce-ot sem, hogy a diákokról meg már ne is beszéljek. Őszintén szólva kibuktam kissé, de élvezem munkám minden percét. Tudom, ha belejövök a rutinba sokkal kevesebb energiámat fogja majd elemészteni feladataim, kötelezettségeim összehangolása és teljesítése.
 A lépések, amikre pihenésemből az imént kelni voltam kénytelen füleim számára csörtetéssé erősödnek. Odapillantok hát vállam felett, igen így nevezem őket, habár most macska vagyok azért még emberként gondolok magamra, aki tudja melyik testrésze melyik, még állatalakjában is. Egy férfi jelenik meg látóteremben. Az idegen megkérdezi meglökjön-e, de választ arckifejezéséből ítélve nem vár tőlem. Kisvártatva ujjaival fejemhez ér és vakargatni kezdi. Jól esik, ez a szörnyű igazság, ilyenkor átélhetem mit érez egy valódi macska, és meg kell mondjam a fejsimogatás igazán jó dolog. Nyervogással és dorombolással, hálálom meg gesztusát és akkor is csak egy aprócska szuszogást hall tőlem, amikor óvatosan az ölébe vesz.
 Kellemes illata van, s ahogy jobban megnézem az arca markáns, szemei jó szándékot tükröznek. Korombelinek saccolom és elég magasnak is, bár ilyenkor az arányérzékem torzul egy kicsit. Keze bejárja bundámat, keresztül kasul simogatja hátamat, ami cseppet sem furcsa számomra. Az emberek általában így reagálnak rám. Kis termetű, bájos pofájú macska vagyok, és sokan még a szemeimet látva sem élnek azonnal a gyanúperrel, hogy esetleg nem állat vagyok, hanem emberi lény.
 Kíváncsian várom ennek a kedves ismeretlennek mikor esik le a tantusz és dob el jó messzire, hogy csak úgy nyekkenek, mert sajnos ez már egyszer megesett velem. Mit ne mondjak nem egy felemelő érzés, az már biztos. Persze aztán bocsánatot kért az illető, de állítása szerint még nem volt dolga olyan "cicával" aki aztán "néni" lett. Természetesen legidősebb öcsém gyermekének iskolatársa kapott fel, hogy elmondása szerint "jól megdögönyözzön" és persze ezt valahogy nagyon nem kultiváltam, így amikor ránéztem szúrósan és túlságosan emberien eljutott a tudatáig, hogy mi lehetek és elhajított én meg csak úgy szálltam elfelé mint a győzelmi zászló. Remélem ő egy humánusabb megoldást választ majd mindehhez feltéve, hogy rájön, bár azok után, hogy míg cirógatott végig őt néztem furcsállnám, ha nem merülne fel benne legalább egy cseppnyi kétely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 19. 19:19 | Link

Artemisia Rubya

A cica kicsit sem tiltakozik az ellen, hogy felvegyem, simogatása pedig megnyugtat. Sokszor tapasztaltam már saját bőrömön, hogy a bundások valahogy képesek egyszerű örömmel megajándékozni az embereket úgy, hogy valójában semmi mást nem csinálnak, egyszerűen csak vannak. Automatikusan simogatom a fekete szőrgombolyagot, közben pedig merengek. Mindenféle dolog az eszembe jut Niki és Janey távozásától, Runa feloldodó félénkségén át anyám mosolyáig. Nem is értem, miért kapott el a nosztalgiahangulat, pár hinta nem lehet az oka ennek.
A múlt felől a jövő felé terelgetem gondolataim. Talán vissza kéne mennem kviddicsezni. Lenne célom, újra jönne a napi rutin, a meccsek izgalma, a fotósok hada, a rajongók... Nem, ehhez még nem pihentem eleget. Az is egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy talán soha nem is megyek vissza. Tehetséges vagyok ez tény, de jönnek majd új tehetségek, talán épp ideje átadnom a helyem. Ez az egész dolog lehet, hogy nem is múló szeszély, hanem egy intő jel, egy tünet. Jelenleg élvezem a szabadságot, bár néha majd megveszek az unalomtól. Ezért is jelentkeztem arra az állásra, bár annak a valószínűsége, hogy megkapom elég kicsi.
A gépiesen simogatott macska hagyja magát, de a kezem alatt érzem a megfeszülő izmokat, ahogy furcsán végig felém fordulva tűri a cirógatást. Lenézek az állatra, és feltűnik, hogy valami nem stimmel. A cica különösen értelmes tekintete nem hozna zavarba, elvégre állatalakban láttam már rengeteg olyan más ebet, macskát, amelyeknek némelyike egy-egy embernél is intelligensebb. Azonban ezzel a példánnyal valami abszolút nem stimmel. Alányúlva felemelem, egészen az arcom magasságába, hogy szembenézhessek vele, frontális részeim épségét is kockáztatva ezzel.
- Helló - motyogok félhangosan, miközben próbálok rájönni, hogy mi is zavar engem pontosan. A macska macskának néz ki, ebben nincs hiba, de valami mégsem oké. A szeme. Olyan emberi. De furcsa!
Már-már napirendre térek afellett, hogy egy újfajta macskával sikerült találkoznom, amikor eszembe ötlik, hogy hiszen állatalakban a szemem zöld, ami pedig egy huskynál elég furcsa. Akárcsak ez az egészen emberi szempár. Amint végre sikerül felfognom a dolgot - nemhiába voltam évfolyamelső a Roxfortban - bocsánatot kérek a molesztálásért.
- Oh, elnézést a zavarásért! - mentegetőzés közben óvatosan leteszem a cicát, még a szőrét is megigazgatom, nehogy már borzasan maradjon - Öhm, talán bemutatkoznék. Merkovszky Ádám vagyok.
Nyújtom is a kezem a cica felé, bár még sosem fogtam manccsal kezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 19:59 | Link

Merkovszky Ádám

 Rájött! Tudtam én rögtön, hogy nem várat magára soká részéről a nagy felismerés. Mondjuk, amikor alám nyúlt és az arcához emelt picit megijedtem, mert az a kölök is így kezdte, s csak aztán adott nekem szárnyakat. Szerencsére ez a férfi sokkal kedvesebb.
 Kissé sután bár de, köszön nekem. Elnézést kér tőlem és óvatosan letesz a földre, sőt még a bundámat, amit az imént összekuszált is kiigazgatja, majd bemutatkozik és kezét nyújtja. Úgy döntök nem állatként fogok kezet vele. A deanimálásom gyors, ám annál látványosabb. Fekete bundám hajammá, mancsaim karjaimmá és lábaimmá válnak, míg végül szememen kívül minden arcvonásom is visszaalakul. Öltözetem egy egyszerű fekete hosszú ujjú pulóverből, farmernadrágból és a fölé vett fekete, vádliközépig érő csizmából áll. Kabátot nem vettem, nem hittem ugyanis, hogy szükségem lesz rá, így most hirtelen átjár az őszi levegő hűvöse. Megfogom a férfi felém nyújtott kezét saját hűvös, apró kezeimmel és felfedem előtte kilétemet.

- Örvendek, Artemisia Rubya.

 Egyelőre nem mondom el neki, hogy a közeli Mágustanoda professzornője vagyok, hiszen jelen pillanatban ez a tény mellékes. Most, hogy immár nagyjából százhatvanöt centi magasból megnézem magamnak, egészen jól sikerült belőnöm mind magasságát mind lehetséges korát. Zöld szemei sajátjaimra emlékeztetnek, persze még abból a régi időből, amikor nem változtatott rajta a gyógykezelés mellékhatása. A közben beállt csöndet én töröm meg elsőként.

- Egyáltalán nem zavart, csak felébresztett. Remélem nem ez a passziója.

 Mondom halvány ám annál biztatóbb mosollyal enyhítve szavaim feddő mivoltát. Nem akarok bűntudatot kelteni a férfiban akinek olyan jól esett a simogatása macska alakomban. Csak azt szeretném, hogy tudja azért karikásak a szemeim és fénytelenek a szemeim mert most riadtam fel álmomból. Egy hirtelen jött széllökés miatt jócskán megborzongok és karjaimat mellkasom előtt összefonva állok előtte. Már bánom, hogy nem öltöztem fel rendesen, sebaj meg talán nem fogok fázni. Még csak az hiányozna, így is eléggé el vagyok havazva, már ami a munkát illeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 19. 21:02 | Link

Artemisia Rubya

Egy pillanatra meglepődök, amikor a macska átváltozik, elvégre magamat sosem látom átalakulás közben, de aztán összeszedem magam. Illetve szedném, de a látvány egy pillanatra még megfoszt a gondolkodás lehetőségétől. Előttem ugyanis egy gyönyörű nő áll, nálam alacsonyabb, ezért le kell néznem rá. Ritkán találkozom olyan nővel manapság, aki szereti, ha ilyen hosszú a haja, de engem lenyűgöz a korábbi bundához hasonlatos éjfekete hajtömeg. Megfordul a fejemben a kíváncsi kérdés, hogy vajon olyan puha-e, mint macskaalakjának szőre. Kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy ezt mostanában nem fogom tudni letesztelni.
Kézfogás közben a szemébe nézek, ami nem okoz meglepetést, ugyanezzel a tekintettel néztem "macskaszemet" az imént. A neve ismerősen cseng, mintha hallottam volna már korábban, de lehet, hogy csak a nevében megbúvó drágakövek teszik ismerőssé a hangzását.
- Örülök a szerencsémnek, hogy találkozhattam Önnel - szedem össze magam, elvégre mégsem kábulhatok el minden gyönyörű nőtől, akivel találkozom - Biztosíthatom, hogy nem szokásom másokat álmukból felverni, de a kisállatok simogatása az egyik gyengém.
Mivel korábban túlságosan belefeledkeztem a hölgy látványába, fel sem tűnt, hogy nem éppen megfelelő az öltözéke az időjáráshoz. Ez bizonyára az én hibám, hiszen miattam kényszerült megszabadulni a bundájától. Gyors mozdulattal lehúzom a kabátomat, és a nő felé nyújtom. Szívesen fel is segíteném rá, de tapasztalatból tudom, hogy egyes hölgyek sértésnek veszik a túlzott segítséget, úgy gondolják, azért teszem ezt, mert azt hiszem, hogy ők maguktól nem képesek rá, pedig én csak udvarias szeretnék lenni. Nem tehetek róla, ilyen a neveltetésem.
A nő felé nyújtott kabát fekete, és bár vékonynak tűnik - mert az is - ügyes bűbájjal van kezelve, aminek hála a legnagyobb hidegben is kellő meleget biztosít. Én nélküle sem fogok fázni, ha meg igen, majd futok hazáig.
- Kérem, fogadja el! Nekem nem fog hiányozni, ha meg mégis, majd érte megyek - elmosolyodok, mert valamiért kacsintani most nem tartom helyesnek, talán a nő szemében megbújó fáradtság miatt.
Szemem kedvtelve legeltetem rajta, de azért nem olyan feltűnően, mint ahogy általában mustrálni szoktam a csajokat. Úgy érzem, hogy ő nem az a fajta nő, aki örülne az ilyesfajta megbámulásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 22:02 | Link

Merkovszky Ádám

 Akaratlanul feldobott labdámat annak rendje, s módja szerint le is csapja. Nem egy sótlan fickó és ez tetszik nekem. Nem vagyok ugyan egy hamar megnyíló típus, de ha valaki vevő szarkasztikus humoromra azt nem hagyom figyelmen kívül és Merkovszy úr pont ilyennek tűnik. Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak szavaira. Így ajkam egy picit komiszkodón elhúzom, majd szóra nyitom.

- Még szerencse, hogy nekem meg a kisállat lét a legkedveltebb foglalatosságom.

 Gondolom majd erre is kapok egy frappáns választ tőle és ennek már a puszta gondolatától felélénkülök. Déli vehemenciám mindig is jó táptalajt talált a hozzá hasonló emberekben. Az öcséimre, mind a háromra, emlékeztet egy kicsit.
 Nekik van ilyen stílusuk, főleg kamaszként voltak nagyon vagánykodók, pláne, amikor engem kellett piszkálniuk. Akkor minden adandó alkalmat megragadtak, hogy szemtelenkedjenek nővérükkel. De nagyon szeretem őket így a morgolódásom sosem tartott soká. Egy pillanatra látom magunkat, ahogy épp megkergetem őket mert elvették a kedvenc könyvem és hangosan olvastak fel belőle futás közben.
 A férfi mozdulata zökkent ki gondolataim színes szélesvásznú mozijából. Kabátját nyújtja felém udvariasan. Elveszem tőle, közben ujjaim hegye érinti a kezét. Magamra kanyarítom a fekete szövetet és azonnal megnő a komfortérzetem. Meglepődve hallgatom hozzá fűzött szavait.

- Hová is jönne pontosan érte? Hiszen még azt sem tudja idevalósi vagyok-e egyáltalán, ahogy én sem tudnám visszavinni, ugyanezen okból kifolyólag.

 Mosolygok rá és tekintetemmel igyekszem belelátni a fejébe, miközben pillantásomat mindvégig zöld íriszén tartom. Megnyerő a külleme, ez tény, a hangja bársonyos és kellemes, a stílusa magával ragadó. Persze ezek csupán az első benyomásaim róla. Az érintése pedig nagyon lágy és megnyugtató. Ezt sem fogom tudni kiverni a fejemből egy jó darabig, annyi bizonyos. Hacsak nem ismétli meg valamikor, elvégre azt mondta, hogy "A kisállatok simogatása az egyik gyengéje." Nos azt majd meglátjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 19. 22:36 | Link

Artemisia Rubya

Mivel én elutasításra, de legalábbis kimértségre számítok, így eléggé meglep a nő válasza. Úgy néz ki, hogy belőlem ezt hozza ki: meglepődést. Mióta találkoztunk - van már vagy öt perce is - egyfolytában meglep valamivel.
- Pedig nem tűnik egy cicás alkatnak, macskaként már jobban el tudom képzelni - vigyorodom el, nagyrészt a megnyugvás miatt, hogy egy olyan nővel hozott össze a szerencsém, aki nem sértődik meg minden apróságon. Tekintete máris kevésbé tűnik fáradtnak, felcsillanó szemeinek barnás kavargását képes lennék akár órákig is bámulni. A véletlen találkozás jóleső érzését némileg zavarja a tény, hogy a hölgy láthatóan fázik. Átnyújtom neki a kabátomat, amit ő el is fogad, bár azt kétli, hogy rátalálnék. Az adás-vétel közben enyhén súrolják ujjai a kezemet, sajnálom, hogy csak enyhén.
- Ne becsülje alá a kapcsolatok erejét - óvom titokzatosan mosolyogva. Magabiztosságomat nem játszom meg, ugyanis közben eszembe jutott, hol is hallottam korábban a nő nevét. Runa emlegette az új tanerőt, mikor múltkor nálam járt. Unokahúgom élvezettel beszélt az ismerkedős óráról, én pedig ugyancsak élvezettel hallgattam a lányt. Bár az is igaz, hogy jobban lekötött az, hogy örüljek Runa feloldódásának, mint a tanárnőről szóló beszámoló. Nem gondoltam volna, hogy összefutnék vele, a találkozás körülményeiről nem is beszélve.
Runa élménybeszámolója mellett egy másik régi emlék is feldereng, ez azonban volt iskolámhoz, valamint kulturális ismereteimhez köthető.
- Ráadásul Önnek nagyon különleges neve van. Ön is szeret vadászni, mint a névadója? - remélem, hogy nem lőttem nagyon mellé, mikor azt mertem feltételezni, hogy a nő egy görög istennőről lett elnevezve. Mindenesetre illik hozzá.
- Rám sem nehéz rám lelni - nyugtatom meg, bár a sztárság részt nem akarom szóba hozni, örülök, hogy az árnyoldalait nagyrészt magam mögött tudhatom. Büszke vagyok arra, amit elértem, de néha jobb hétköznapi embernek lenni, aki után a média egyáltalán nem érdeklődik - Itt lakom a közelben. Meg gyakran futok is errefelé, a fizimiskám pedig egészen egyedi, nehéz eltéveszteni - azon kapom magam, hogy már megint mosolygok. Úgy érzem, jó hatással van rám a hölgy.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2013. október 19. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 23:48 | Link

Merkovszky Ádám

 Na tessék, ugye megmondtam. Ahogy sejtettem folytatódik köztünk a tusa és jelen pillanatban ő áll nyerésre. Szavaira éles és pontos riposzttal kell visszavágnom különben lőttek a tartásomnak. Nem szabad elgyengülnöm szemeitől és hangjától. Nem, most nem. Még nem.

- Csak képzelni tudna? Pero, Señor! Hiszen az imént közelebb voltam önhöz mint azt mások csak remélhetik. Saját kezével tapasztalhatta, hogy macska vagyok és nem holmi cica.

 Hangomban játékosság csendül ahogy kiejtem a szavakat, s azok mint apró csillogó gyöngyök hullanak a férfi elé. Szóba hozza a kapcsolatait, amit nem tudok mire vélni, de ha ő mondja ám legyen én hiszek neki, de ezt csupán egy fejmozdulattal jelzem felé. A nevem különlegességét választja önigazoló alapként, van benne némi igaza ezt be kell látnom. Nem sok Artemisia Rubya szaladgál Bagolyfalván, és ha jól sejtem az országban sem. Tehát ott a pont, de rossz nyomon jár ha a Görögök hold és vadászat istennőjével Artemisszel azonosítja nevem forrását, bár némi köze valóban van hozzá mégsem ez az igazság. Így gyorsan tisztázom ezt a félreértést, mielőtt még túlzottan beleéli magát elképzelésébe.

- Nos a Szüleim nagyon sokáig gondolkodtak, hogy is hívjanak majd, míg végül két külön okfejtés alapján, de megegyező keresztnevet sikerült választaniuk nekem. Döntésük a Fehér Ürömre, vagyis az Artemisia Absinthiumra esett. Édesanyámat a növény gyógyereje, míg Édesapámat a vele készült ital, az Abszint inspirálta, ő ugyanis borász így ért valamicskét az alkoholtartalmú folyadékokhoz. Ami pedig a vadászatot illeti, nos három öcs mellett megtanultam vívni, kardal és bottal egyaránt, valamint az íjjal is jó bánok, illetve bántam kamasz koromban legalábbis. Szóval, valahol van ebben a "Nomen est Omen" dologban valami.

 Azzal folytatja Merkovszy úr, hogy a közelben lakik és kinézete jellegzetessége miatt hamar rátalálnék. Meglehet, bár nem hinném, hogy neki állnék végigkutatni a falut, inkább egy bagollyal postáznám vissza a kabátját. Többet ésszel mint ész nélkül alapon. Hiszen azok az áldott tollas jószágok név alapján bárkit megtalálnak. Persze az is egy megoldás volna ha elkísérne egy darabon és elváláskor visszaadnám neki a nevezett ruhadarabot. Remélem azonban erre még egy darabig nem kerül sor. Nem messze mögöttem egy pad áll, hirtelen ötlettől vezérelve felszökkenek rá és kényelembe helyezve lábaimat leülök a férfival szembe és várom, hogy miként folytatódik ez a különös találkozás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 20. 00:11 | Link

Artemisia Rubya

Szeretem a magabiztos nőket, akik tudják, mit akarnak, kik ők, és nem ijednek meg pár ügyesen megválogatott szótól, de azokat még inkább, akik válaszolni is képesek ezekre.
- A képzelet nagy erő, és sokszor ügyesen támasztja meg lanyhuló memóriámat. Ez utóbbi bizonyára kviddics betegség, emiatt többször fel kell frissítenem az emlékeimet - talán kicsit túlságosan is rámenős vagyok, de sajnos még sosem tudtam viszafogni magam, amikor úgy igazán beindulok - Én egy aranyos cicát indultam megsimogatni, de ha tudtam volna, hogy egy ilyen erős macska lesz belőle, bizonyára óvatosabban közelítek.
Az ilyesfajta játékok mindigis lenyűgöztek, bár kevés emberrel lehet igazán élvezetesen játszani. Úgy látszik Artemisiával lehet, elvégre a hölgy ügyesen rombolja le azt a pár falat, amit építés közben várnak éreztem. A nevére vonatkozó gyenge állításomat megcáfolja, sőt azt is megtudom, hogy nem árt vigyázni a nővel, elvégre igencsak harcias múlt áll mögötte. Hozzá képest én teljesen amatőr szinten állok mindenféle harcművészet terén, az egyetlen, amihez igazán értek az a repülés. Na, meg a sütés, de az nem valami férfias elfoglaltság, hallgatok is emiatt eleget apámtól. Szerinte, ha Ramona nem tanít meg sütni, már rég lenne feleségem, aki gondoskodik a napi süteménybevitelemről. Ez azon kevés dolgok egyike, amikben nem értenek egyet, nevelőanyám szerint ugyanis a nők bírják az olyan pasikat, akik a konyhában is pontosan tudják, hogy hova nyúljanak.
Elraktározok magamnak pár fontos információt, amit a hölgy elcsepegtetett magáról és szűkebb környezetéről, miközben teljes erőmből figyelek rá. Nem azért, mert a nők szeretik, ha egy olyan férfival találkoznak, aki több időt tölt a szemük és lelkük figyelésével, mint a dekoltázsuk bámulásával, hanem azért, mert érdekel a nő. Szeretném, ha még mesélne magáról, a családjáról.
Artemisia hirtelen elfordul, de nem megy messzire, egy padot szemelt ki magának. Ebből azt vonom le, hogy én sem vagyok teljesen érdektelen az ő számára. Ez a gondolat feldob, így utána lépek, majd megállok szorosan - amennyire a helyzet engedi - a nővel szemben. Szemében nem látok elutasítást, de persze tévedhetek, de ha már eddig kibírt, valószínűleg nem most fog sikoltozva elrohanni. Amúgy sem tűnik olyannak, aki ezt tenné.
- Kezdem azt hinni, hogy a vezetékneve is csak véletlenül hasonlít a rubinra - vonom fel a szemöldököm, és nézek rá továbbra is érdeklődően. Úgy érzem ebben a pillanatban kíváncsiságom határtalan, de alanya csak egy van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 13:28 | Link

Merkovszky Ádám

 Beszélgetőpartnerem szavai úgy pattognak elmémben akár a karikás ostor a csikós kezében. Tetszik, hogy nem retten meg rögtön szavaimtól csípősségétől. Persze mondatában felfedezem a belé rejtett bókot is, nem vagyok azért ennyire konzervdoboz, már ami a csábítás művészetét illeti. Az eddigi mindössze három kapcsolatom alapján is észreveszem, ha udvarolnak nekem, és azt hiszem egészen jól tudom kezelni az efféle helyzeteket, s talán most őt is.

- Hogy emlékei felfrissülhetnek-e az sok apróságon fog múlni, kezdve rögtön velem. Ne féljen ez az erős macska sem veti meg ha kedvesen bánnak vele. Szóval mondjuk úgy, hogy esélyesként indul a csatába.

 Tudom, hogy általában a férfiak szépnek látnak, de azt is, hogy néhányan tartanak is tőlem, és ha rájönnek, hogy ehhez a csinos küllemhez még ész és éles nyelv is társul...Nos az kérem már egészen más eset. A hozzám hasonló hölgyektől, ha nem is azonnal, de mint tapasztalatim és jelenlegi párkapcsolati státuszom mutatja egy idő után fejvesztve menekülnek el az urak egy kevésbé összetett nő irányába. Remélem ezzel jóemberrel másként lesz.
 Igaz, pár nappal ezelőtt úgy gondoltam túl zűrös az életem ahhoz, hogy belebonyolódjak egy viszonyba, ám az igaz szerelemért az sem lenne túl nagy ár, ha kicsit megzakkannék közben. Mivel azonban még ilyesmiről szó sincs, gyorsan el is temetem magamban a lelki szemeim elé beúszó gondolatfoszlányt, mert Merovszky úr az imént kiejtett egy számomra kedves szót is, amire reagálni szeretnék.

- Kviddics, oh azt nagyon szeretem. Az öcséim még játszottak is amikor iskolába jártunk. Rólam viszont sajnos az első repüléstan órán kiderült, hogy tériszonyos vagyok, szóval maradtam a földön. Néztem őket és természetesen szurkoltam nekik, amikor meccseket játszottak. Milyen poszton van? Alkatából ítélve vagy hajtó vagy fogó lehet. Eltaláltam?

 Nézek a férfira és fürkészem testét, vállai szélesek, de nem annyira mint azt egy terelőtől vagy őrzőtől elvárhatnánk. Nyúlánk, csontjai erősnek tűnnek, s ízületei sem mutatnak nagy mértékű elhasználódást, ami a terelőkre jellemző. Hiába, ez van. Szakmai ártalom nálam, hogy gyógyítói szemmel is végig tudok nézni valakin úgy, hogy közben nem jut el a tudatomig milyen kisportolt és megnyerő vagy épp hájtól dús és ízléstelen egy ember külleme.
 Nekem mindenki egyforma ebből a szempontból, gyógyító-gemmológusként, s tanárként sem engedhetem meg magamnak az előítéletességnek még a legcsekélyebb szikráját sem. Magánélet terén azonban már ennél sokkal válogatósabb lennék, ha az élet eddig nem pont mindig zsánerem szöges ellentéteit vezette volna mellém.
 Miközben így elemzem előbb őt majd saját magamat szóba hozza vezetéknevem jelentését. Nevetek egyet, szívből jövő kacagás ez nem udvariaskodó.
 
- Erre ráhibázott, az apámat Juan Alberto Rubyának hívják és amint említettem az előbb borász, semmi köze a kövekhez, maximum azokhoz amikkel a szőlők karóit kitámasztja. De kedves, hogy a Rubinhoz hasonlítja a vezetéknevünket. Az öné sem éppen szokványos, honnan származik?
 
 Az asztal kicsit kezd hűvös lenni így egy kecses mozdulattal leszállok róla. Nem, sajnos nem vagyok annyira légies, mint szeretném, de még így is elég nőiesen tudok mozogni, persze csak ha kedvem van hozzá. Járásom jellegzetes. Az öcséim szerint úgy megyek mint egy öntudatos kiskacsa, na ezért kaptak is tőlem egy-egy párnát az arcukba, amikor beszélgettünk otthon a kandallónknál, de az már elég régen volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 20. 14:59 | Link

Artemisia Rubya

A jól kezdődő nap, igazán jól folytatódik, egészen kellemes társaságban. Mondataimra válaszokat kapok, és nem is akármilyeneket. Élvezettel fogadok el mindenféle kihívást, főleg azokat kedvelem, amelyeknél nem lehetek biztos benne, hogy győztesként kerülök ki belőle. A vereség persze nem szórakoztató, de nem is mindig megalázó. Én azonban mindig nyerni indulok, bár a hölgy igencsak kemény próba elé állít. Rég találkoztam olyan emberrel, aki ilyen könnyedén vette volna a játékot.
- Azért apróságnak nem nevezném - nézek végig a hölgy termetén, mely bár valóban alacsony, de lehet, hogy csak hozzám képest - De azért gondolom nem árt, ha felkötöm a "felkötnivalót", és beszerzek egy pajzsot.
Félrehajtott fejjel figyelem a nőt, próbálok a szeméből olvasni, de nem sikerül. Úgy tűnik, hogy sikerült egy olyan nővel összefutnom, akit nem tudok korábbi tapasztalataim alapján két perc alatt megfejteni. Volt már ilyen a pályafutásom alatt, de olyan ritkán, hogy mindig elámulok, mintha egy új fajt sikerülne felfedeznem. Egy lényegesen nemesebb fajt.
Kviddiccsel kapcsolatos emlékeinek és a hozzáállásának megörülök, nehezen találom meg a közös hangot olyanokkal, akik utálják ezt a sportot. Nekem ez az életem, és bár nem várom el, hogy mindenki szeresse a kviddicset, de nehéz azoknak közel kerülnie hozzám, akik elutasítják vagy lenézik a játékot.
- Ez számomra jó hír, mármint, hogy szereti ezt a sportot, bár azt kissé sajnálom, hogy repülni nem hívhatom el. Bár más értelemben is lehet repülni - jegyzem meg eléggé többértelműen, remélve, hogy egy újabb riposzt, és nem egy pofon lesz a jutalmam - Eltalálta, fogó vagyok, vagy voltam, esetleg még leszek is.
Felnevetek, és közben nem bánom, hogy a nő alaposan végigmér, még akkor sem, ha feltűnik, hogy nem női szemmel néz rám. Utoljára a sportorvosom vett szemügyre ilyen tekintettel.
- Az enyém? - csodálkozom rá, még sosem érdeklődött senki a nevem iránt, pedig elég sok kérdést feltettek már nekem eddigi életem során - Az apámtól kaptam, amolyan születésnapi ajándék. Tudja, nálunk ez már amolyan családi szokás - nézek rá komolyan, majd elvigyorodok és megvonom a vállam - Állítólag valami nemesi családhoz tartozunk, de már egy évszázaddal korábban elszórták a vagyont mindenfélére, nekünk már csak a név maradt meg. Én még úri neveltetést sem kaptam - sóhajtok színpadiasan.
A hölgy közben elhagyja addigi ülőhelyét, én pedig megcsodálhatom kecses mozgását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 16:01 | Link

Merkovszky Ádám

 Tusánkban újabb tiszta találatot szerez, de látom rajta lovagi kihívásnak veszi kettőnk csevejét és nem vérre menő párbajnak. Ennek nagyon örülök ám élek a gyanúperrel, hogy ez az édes évődés bármily kellemes nem tarthat soká. Minden esetre igyekszem kiélvezni minden percét, s tenni érte, hogy elhúzódjék édes kínja.

- Ne pajzsot szerezzen, az ellenem kevés. Páncélt vegyen fel inkább, az megfelelő lesz.

 Mosolyomban pajkosság bujkál, hangomban szintén ilyen érzés csendül. Nem, nem az a fajta ami a könnyű vérű, ledér nők jellemvonása. Sokkal inkább amolyan "legyünk jóban csipkelődve" típusú.
 Jó hírnek tartja, hogy kedvelem a kviddicset, ami számomra nem is kérdéses. Egy nagyon izgalmas sport amit bár játszani ugyebár nem, de nézni nagyon szeretek. Olyan kétértelmű megjegyzést tesz amire szemöldökömet összevonva pislogok rá, mert hirtelen nem tudok megszólalni, ám némaságom nem tart soká. Pillanatnyi pirulásom után zsigerből vágok vissza.

- Igen például egy jól irányzott ütéstől egészen a földig, vagy mondjuk néhány pohár abszinttól a Zöld Tündér karjaiig.

 Értem én, hát hogyne érteném mire is gondol. Azt azonban magamban tartom, hogy ezen a téren elég rég nem volt részem tapasztalatokban. A szerelem nálam először szellemi és főképp gondolati síkon szökken szárba, s csak azután engedem kedvesem közel magamhoz.
 Nem vagyok híve az ajtóstól a házba elven működő pusztán fizikai vonzalmon alapuló románcoknak, mert azok bármennyire is euforikus élményt nyújtanak nem hosszú életűek. Inkább éledjen fel lassan a kapcsolat tüze, s izzon soká a parázs, akár egy életen át.
 Nem hiába szeme jó, és következtetéseim is helyesek voltak, már ami posztját illeti. Fogó volt, most is az és talán lesz is. Biztosan szabadságát tölti így ezt a kérdést nem is feszegetem. Inkább más nézetből közelítem meg foglalkozását.

- Az arany cikeszt megszerezni biztosan fantasztikus érzés lehet, de ha csak belegondolok, hogy miket művelhet és milyen magasan, máris szédülni kezdek.

 Tényleg elfog az émelygés, és meg is billenek egy kicsit, hogy az esést elkerüljem kinyújtom kezemet, s nem mást mint a férfi karját sikerül elkapnom támaszomul. Elpirulok és miután visszaszerzem egyensúlyomat gyorsan el is engedem őt, nehogy még azt higgye kétballábas vagyok.
 Ezután nevének eredetét tárja elém és bevet egy az enyémhez hasonlóan gonoszkodó trükköt is. Csak mosolygok rajta, mert hallom hangjának színéből, hogy nem kioktatásnak, s főleg nem bántásnak szánja szavait. Vagyonos család, nemesi rang. A mai modern korban ezek a szavak már nem jelentenek olyan sokat, mint annak idején, ám számomra mindenképpen érdekesen csengenek, ahogy túljátszott sóhaja is.

- Oh, Uhram, semmi gond nincs a neveltetésével. Sőt nagyon lovagiasan járt el az imént. Nem húzta el a kezét és hagyta hogy, bájos orcámra huppanjak. Ezt meg kell majd hálálom önnek. Emlékeztessék, ha adódik reá megfelelő alkalom.

 Kezemet dámásan libbentem fel és hangommal is játszom egy kicsit, hogy utánozzam a filmekből ismert butácska úri lánykát. Remélem annak veszi ezeket a gesztusokat, s a hanglejtésemben lévő dallamosságot, aminek szánom. Tréfának. Nem akarom megsérteni, hiszen a vér nem választás kérdése az ember beleszületik családjába, ám sorsát maga irányítja, én legalábbis így gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 20. 19:58 | Link

Artemisia Rubya

- Páncélt? - nézek rá felvont szemöldökkel - Igaza van, egészen hősi kinézetem lenne benne - dörzsölöm meg az állam, miközben elgondolkodó arcot vágok - De akkor már beszerzek egy fehér lovat is. Kár, hogy a hajam nem szőkéllik, bár a sisakban úgysem fog látszani.
Artemisia mosolya egészen felbátorít, közben pedig egyáltalán nem félek tőle, hogy átesek a ló túloldalára. Ismerőseim szerint nem bátor vagyok, hanem vakmerő, ami sokkal rosszabb, mert a bátor felméri erejét, és ahhoz mérten cselekszik. A vakmerő nem gondolkozik, ugrik, általában bekötött szemmel, céltalanul. Így aztán sokszor megesett már velem, hogy én még poénnak vettem valamit, beszélgetőtársam azonban vérig sértődött. Repülős megjegyzésem után ezek az ismerősök felszisszentek volna, figyelmeztetőül, hogy átléptem azt a bizonyos határvonalat. Én az ilyesmit nem veszem észre: az előttem álló falakat meg kell mászni, az árkokat átugrani, a szakadékot átrepülni. Persze ez nem mindig sikerül, de mint említettem a vakmerő ember nem gondolkozik, hanem cselekszik.
Artemisia elpirulva talán még szebb, mint eddig, ráadásul nála a határvonal úgy látszik, nem itt húzódik meg. Sportosan, de érzékleteim szerint enyhén figyelmeztetően válaszol megjegyzésemre. Érzem itt talán jó lenne visszavenni.
- Persze, azoktól is, bár én mámorítóbb dolgokra gondoltam - vigyorodok el egy pillanatra, de komolyan folytatom - Például először látni az óceánt, megismerni valami újat, látni valami gyönyörűt. Vagy csak egy kellemes estén olyan elfoglaltságot végezni, amitől az ember lelke repülni képes.
Cseppet sem hozzám illő szavak, ezt mondaná bármelyik riporter, akivel eddig találkoztam. Mintha bármit is tudnának rólam. Ismerik a felszínt, de sosem érdekelte őket a mély, sosem kérdeztek tőlem olyasmit, ami akárcsak egy kicsit is érdekelt volna. "Mi a kedvec étele? Mit érez a következő meccsével kapcsolatban? Tényleg szakított X.Y.-al? Mit szól ahhoz, hogy immár negyedik alkalommal szavazták meg olvasóink a leghelyesebb magyar kviddicsezőnek?"Unalmas, egyáltalán nem érdekfeszítő, és a nagy részéhez semmi közük.
- Valóban észveszejtő érzés - sóhajtok fel, mert hát hiányzik a játék, mégha a vele járó felhajtás nem is.
Egy pillanatra nem figyelek, és csak arra eszmélek fel, hogy a nő megfogja a karom. Felényújtom a másik kezem, hátha valami komolyabb baj történt, és igényli a támogatást, de végül nincs rá szükség.
- Minden rendben? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért.
Nevemhez és származásomhoz kapcsolódó színjátéka megnevettet, igazán ügyesen játssza el a bemutatni kívánt nőtípust, és bár nekem nincs semmilyen művészi érzékem, de azért elegánsan meghajolok előtte:
- Köszönöm hölgyem. Azonban egy magamfajta úriembernek annyi is elég, hogy hasznára lehet, egy Önhöz hasonló csodálatos teremtésnek, ennél több jutalom nem is szükséges - talán egy kicsit túljátszom a dolgot, de mosolyomon is látszik, hogy nagyon élvezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 20:56 | Link

Merkovszky Ádám

 Szőke herceg, fehér lovon? Most komolyan? Na ne már! Ugye csak viccel! Remélem. Ezt a szófordulatot egy kicsit sajnálkozó arckifejezéssel tudom csak díjazni, majd mivel kiköszörülni igyekszik a csorbát nem fűzök hozzá kommentárt.
 Merészsége jottányit sem csökken, folytatja a mámort keltő tevékenységekkel kapcsolatos okfejtését. Mit is mondhatnék, tudok néhány dolgot én is amitől seprű nélkül is az egekben járhat az ember. Soroljam el neki? Na jó pár dologba beavatom, de titkaim nem teszem elé ezüst tálcán, azért küzdenie kell még egy kicsit, persze csak ha szeretne, hisz nem erőszak a velem lét.

- Számomra a zene hallgatás okoz ahhoz hasonló élményt, mint amiket ön felsorolt. Amikor egy hosszú hét után gramofonomból emelt hangerőn szól egy jó szám, egy hegedűvel teli metál vagy lágy, érzéki dallamú muzsika. Olyankor ledőlök az ágyamra, lehunyom a szemem és gondolatban messze repülök bajárok távoli időket és tájakat...

 Elmerengek, néhány pillanatra csupán mégis ez éppen elég ahhoz, hogy kicsit továbbgondoljam mindazt amiről beszéltem. Még szerencse, hogy ezután szóba kerül a neveltetés, majd némi színjátékkal vezetem le a bennem felhalmozódott érzéseket. Vevő az efféle játékra, de én nem folytatom már a díváskodást. A művészeteknek ez a válfaja nem illik igazán hozzám bár néha, ha megfelelő ihlet és közönség adódik hozzá akkor menni szokott, de nem ebben vagyok a legjobb.
 Inkább a rajzolás az, amit szeretek és kiteljesít, abban szoktam ábrázolni mindazt, amit elírni vagy elmondani nem tudnék, mert nincsenek rá megfelelő szavak. A vágyaimat, az álmaimat vetem papírra, s teszem képekké őket. Kedvenc témám is van, s ahogy a velem szemben lévőre nézek be is villan egyik rajzom. Az ötlet hirtelen válik szavakká és kúszik ajkamra, rám jellemzően vad és ilyen rövid ismeretség után talán furcsa, én mégis megkérdezem a férfitól amire kíváncsi lettem vele kapcsolatban.

- Szeret táncolni? Bocsánat inkább úgy kérdezem, tud egyáltalán? Mert én nagyon szeretek, de nem igazán tudok, kivéve persze a Pasodoblét, de az nálunk családi hagyomány.  

 Nézek rá olyan szemekkel, melyek elárulhatják számára, ha jól figyel, hogy kérdésem mögött önző cél lebeg. Szeretnék elmenni valahová egy kicsit szórakozni, táncolni. Nem, nem diszkóba, szó sincs róla! Abból már régen kinőttem, sőt kamaszként is inkább koncertre jártam. De úgy tudom, hogy errefelé van néhány hely, ahol lehet igazi régimódi táncestre járni. Ehhez keresek partnert és szegény Merovszy úr most jól besétált kelepcémbe, már ha a puhatolózás ezen fajtája annak számít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 20. 22:06 | Link

Artemisia Rubya

Önbizalomért sosem kellett a szomszédba mennem, egyesek szerint már-már nárciszikusan viszonyulok magamhoz, de azért ezzel nem értek egyet. Magabiztos vagyok, de azért felismerem a hibáimat, van öniróniám, és, ha jól tálalják a viccet, képes vagyok magamon nevetni. Így aztán nem is jövök zavarba, mikor feltűnik, hogy a nőnek nemigazán jön be a szőke herceges szimbolikám. Lesajnáló pillantását nem szívom mellre, sőt megmosolyogtat.
- Elnézést, elfelejtettem, hogy manapság már nem divat sárkányt nyakazni a hercegnő kezéért. A mai herceg mielőtt a király elé vonulna óhajával, felkapja bőrzserkóját, majd fehér sörényű lova helyett, egy klassz motort kap a lábai közé.
Ironizálok, de remélem nem sértem meg ezzel, szeretek viccelődni, de már bántottam meg szőke herceges poénnal lányokat. Bár számomra elképzelhetetlen, hogy egy felnőtt nő egy ábrándkép, egy mesealak után vágyakozzon, mégis találkoztam már ellenpéldával.
- Metál? - kapom fel a fejem - Ritkán találkozom olyan emberrel, aki metált hallgat. Bevallom, én is ritkán szoktam, de szeretem tágítani a látókörömet.
A zene élvezete egyébként számomra sem ismeretlen, de én magam nem játszom semmilyen hangszeren, egyszerűen hiányzik a művészi vénám. Zene, képzőművészet, egyéb alkotóművészetek mind távol állnak tőlem, már, ami a gyakorlásukat illeti. Szeretem hallgatni, nézni, csodálni őket, de én magam nem vagyok képes alkotni.
A nő kérdése meglep:
- Semmilyen mozgásfajtával nincs gondom, és bár mint említettem nem kaptam úri neveltetést, de még nagyon régen szüleim elküldtek táncórákra. Nevelőanyám meg volt győződve róla, hogy egy férfinak tudnia kell táncolni. Azonban mostanában nem volt lehetőségem felmérni, mennyire emlékszem a régi leckékre. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy szeretek, de csak kicsit tudok.
Érdeklődve figyelem a nőt, mert a kérdése hirtelen jött, nyilvánvalóan van vele valamilyen szándéka. Persze botorság lenne azt állítani, hogy máris kiismerem rajta magam, de azért óvatos megállapításokat már tehetek. Megjegyzésem jelenleg ennyi lehetne: A hölgy szeretne táncolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 23:35 | Link

Merkovszky Ádám

 Témánál vagyunk, nagyon szíven üthette, hogy nem nyerte el tetszésemet szőke herceges megszólalása és, hogy ennek arcvonásaimmal jelét is adtam. Kapiskálja már úgy érzem, hogy eddig csak jellemem felszínét karcolgatta pengeváltásaink éle, mert átnyergel a jelen kor divatjára és a motorra.

- Látja ez mindjárt jobban hangzik. Ha egy jó kiállású gépparipán jön, maga mögé pattanok nyomban, s róhatjuk is a kihalt utakat.

 Arcára megdöbbenés ül amikor a metál szót kiejtem a számon, pedig nincsen abban semmi rossz, ha valaki ezt a fajta zenét is hallgatja. Nyitottnak mutatkozik azonban a dolog iránt, ettől függetlenül jobbnak látom felvilágosítani a szó számomra létező jelentéstartalmáról, mert az egy picit eltér a köztudatban élő képtől ezzel a műfajjal kapcsolatban.

- Metál alatt én a szimfonikus zenekarral kísért, érthető énekes részekkel rendelkező és mélyebb, sajátos mondanivalót tartalmazó dallamokat értem, mely olykor bár melankolikus mégis képes lelkem vadságát megzabolázni, ziláltságát pedig lecsillapítani. Nem tudom ismeri-e, de ilyen többek közt a muglik által közkedvelt holland együttes a "Within Temptation", vagy a finn "Nightwish" nevű zenekar.

 A tánccal kapcsolatos kérdésemre olyan választ kapok, ami felettébb biztató számomra. Előveszem mindeddig raktárban porosodó legigézőbb pillantásomat és már éppen rátérnék kérésemre, amikor meghallok egy nagyon ismerősen csengő gyermekhangot a közelben. Odakapom pillantásomat és meg is látom egyik diákomat Ivyt a bejárathoz tartani. A felismerés villámként fut át agyamon, s azt is pontosan tudom mit keres errefelé. Visszanézek a férfire és gyorsan elmondom neki mit szeretnék, szavaim inkább hangzanak hebehurgya meghívásnak, mint kérésnek, ám ez most nem érdekes számomra mert szorít az idő.

- Rendben. Ha van kedve tánctudását velem feleleveníteni, akkor holnapután, szombaton este legyen a Vasútállomáson pontban este hatkor. Ne kérdezzen semmit, mindent elmondok ott. Most viszont sajnos rohannom kell. Köszönöm a kabátot, jó szolgálatot tett!

 Nyújtom a férfi felé a nevezett ruhadarabot miközben ajkam arcához érintem, s nem törődve elkerekedő szemével és a pillantásából áradó értetlenséggel pár másodperc leforgása alatt ismét macskává változom, majd négy mancsom gyorsaságával elillanok, akár a füst. Remélem eljön a találkára és akkor újra láthatom. Nem vagyok normális ez már teljesen biztos, de néha nekem is jár egy két őrült perc, nem? Még az sem kizárt, hogy el sem jön, persze akkor sem sértődöm meg, ám hiszem, hogy ezzel a furcsa meghívással keltettem csak fel igazán az érdeklődését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér