A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=810718#post810718][b]Vlad Z. Marcell - 2020.06.06. 23:08[/b][/url]

Nem vagyok a világ mintabátyja, azonban nem gondoltam volna, hogy Kiara ennyire nem ismer. Még, hogy nyalóka, amit legjobban szeretek. Olyan nincs!!! Én a savanyú édességért(?) vagyok oda, az bármekkora mennyiségben jöhet, de nyalóka, vagy más édesség az soha. Azért elindultam a találkára, de, hogy lássa mit szeretek, előtte vettem jó savanyú cukrot, azt eszegetem az úton. Lehet többet kellene együtt töltenem a lánnyal, hogy jobban kiismerjük egymást, de sokszor egy alkalom is sok belőle.
Rengeteg ember van a faluban ma, csodával határos módon az öcsénk nem akart velem jönni, bár most lefoglalja otthon a homokozóban való játék. Valami szökőkútról írt a hangul betűivel, és délután négykor, már csak Zsanett hiányozna köreinkből. Megérkezve az említett építményhez körülnézek, azonban egyetlen egy darab Kiarát nem pillantok meg, maximum névrokont, akit szintén így hívnak. Utálom, mikor ezt csinálja, én pontosan megérkezek, miközben ő rengeteget késik. Legközelebb megcsinálom vele ugyanezt. Fejemet vakargatva nézek a telefonom kijelzőjére, már vagy tíz perce itt kellene lennie.
- Aish… – fejezem ki érzelmeimet, majd ezután káromkodom egy jót. Itt úgysem érti senki a koreai szavakat, akár cifrábban is kifejezhetném érzéseimet. Ezért még kapni fog a hölgyemény, ignorálni fogom jó ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811623#post811623][b]Vlad Z. Marcell - 2020.06.15. 21:43[/b][/url]

Néha teljes mértékben elegem van Kiarából, ilyenkor a legjobb eltűnni olyan helyekre, ahová a lány nem mehet. Mondjuk a férfi WC, vagy a szobám. Most mégis elindulok a faluba, ha már ennyire félreismer a lány, egy csomag savanyú cukorka is az utamat kíséri.
Megint késik, mint mindig, amit nem túl szépen adok a világ tudtára. Páran felém fordulnak, de hamar siet mindenki a dolgára, kivéve egy kiscsajt, aki csillogó szemekkel indul meg felém, legalábbis addig, míg gyilkos pillantással arrébb nem küldöm. Nem vagyok BTS tag, és nem is hasonlítok a srácokhoz, ne gondolkodjon ilyeneken. Nem sok időm van a lányon gondolkodni, egyszeriben erősebb ütést érzek hátulról, mint szoktam, és a körém fonódó végtagok is elkábítanak. A gumicukorból jópár darab a földön landol, miközben a nőszemély hangos kiabálással megsüketít. A puszi még jobban lesokkol, egy idegen az arcomhoz ér a szájával, meg úgy ámblokk az egész testével. A szövegelést sem hagyja abba, rájön, hogy nem én vagyok a keresett személy, az a Ricsi egy igen szerencsétlen srác, de ő választotta a lányt, hát viselje el a barátnőjét. Nem vagyok én senkinek a támasztéka, így mocorogni kezdek, míg ledöbbenésében el nem engedi a szorítást, és le nem huppan a földre. Az, hogy lábra, esetleg fenékre érkezik, már nem az én dolgom.
- Nem, de jó lenne, ha nem ugrálnál ismeretlen emberekre – válaszolok magyarul, míg nem nézem meg a vonásait. Minimum félvér, ahogy mi is, de lehet csak a magyar nyelvet tanulta meg jól.
- Akkor te küldted a baglyot, és nem a húgom, igaz? De honnan ismersz? – teszem fel a kérdéseimet, mielőtt lelépnék, majd egy darabot bekapok a savanyúságból megint.