A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=751396#post751396][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.03.07. 21:03[/b][/url]

Jó idő van végre végre festhetek kint jee! Azaz festékkel meg ecsetekkel meg papírral és egy mappával megindultam valami jó helyet keresni. Egy pad asztal nélkül tökéletes, na mindegy, a mappára majd ráteszem a papírt, ezért hoztam! A kedvenc food feliratú pulcsim és egy farmer van rajtam, meg persze sportcipő, hisz mezítláb nem mászkálnék nagyon a faluban. Lehet felfáznék, vagy mi. Nincs még olyan hű de jó idő, hogy mezítláb flangáljak.
Erről most jött is az ötlet! Egy lány aki esőben mezítláb sétál... szoknyában. Először ceruzával halványan elkezdem rajzolni az alapját, és ha már megelégedek vele valamennyire, akkor festéket fogok. Először a ruháját, ami egy egybe ruha, és véletlen mártottam az ecsetemet színekbe, ezért lehet eléggé fura. De nem is látom a színeket, úgyhogy csak másnak fura. Aztán a bőre. Hupsz, kicsit kimentem a vonalból, na nem baj. Ha látnám a színeket, akkor mennyit gondolkodnék azon hogy milyen színű legyen mi. De így csak véletlenszerűen az egyik színbe mártom az ecsetemet, és festek, tök szuper. Lehet hogy kicsit több ideig tartana, ha gondolkodnom kellene milyen színt használjak. Milyen lehet a kék? Van kék hajú ember? Azt se tudom milyen hajúak vannak, azt tudom hogy szőke, de az nem tudom milyen szín. Meg az én hajam állítólag barna, az milyen lehet? Talán egy pillanatra láthatnám? Milyen lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=752776#post752776][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.03.23. 18:45[/b][/url]

A szívrohamot hozza rám a kutyus, és már várom Istent, de nem jön, csak a kutya. Nem tudom mióta van itt, nem figyeltem, de szegény tiszta festék. Az ecsetet fogom, és arrébb rakom, nem érdekel most. Van nálam zsepi? Rongy! Az van a zsebemben, de jó, hát rongy nélkül nem szerencsés festeni. Lehet hogy kicsit festékes, de meg van már száradva. Elkezdem a kutyust törölgetni, és remélem nem lesz tőle semmi baja.
Gyere ki a bundájából, festék! Most komolyan a festékhez beszéltem? Úristen Lisa, őrült vagy. És most meg magamhoz, szuper! Nem csodálkozok ha tíz év múlva egy elmegyógyintézetben fogok csücsülni. Bár nem tudom. Az emberek nem látnak a fejembe, hogy a gondolataim alapján oda küldjenek. Vagyis, van aki belelát. De nem hiszem hogy pont az én fejembe nézegetne. Szerintem inkább egy bűnöző vagy egy néma fejét nézegetné. Bár nem tudom, hogy egy némáét miért kéne nézegetni, mert már ott van a jelbeszéd. De lehet a néma egy baleset miatt lett az, és még nem tud jelelni, ó hogy erre miért nem gondoltam? Most adott egy jó ötletet, csak szegény kutyus tisztuljon meg.
- Hol a gazdid? - beszélek a kutyushoz, mintha értene. Bár kitudja, lehet megszólal. Vagy lehet, hogy a kutyák amúgy tudnak beszélni, csak túl okosak ahhoz, hogy elkezdjenek kommunikálni az emberekkel! Ki tudja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=759278#post759278][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.05.24. 18:49[/b][/url]

Mikor a kutyusnak gondolom elege lett a tisztálkodásból, magamat is törölgetni kezdem. Kicsit furcsán nézek a kutyus pózaira, vajon mit akarhat vele? Talán... hogy fessem le? Vállat vonva veszek elő a mappámból egy másik lapot, és elkezdem festeni. Hupsz, a füleit kicsit elrontottam, de kit érdekel? Csak magamnak festek, nem valami hű de nagy közönségnek. Mondjuk jó lenne egyszer úgy festeni, hogy úgy tényleg, sok embernek megmutatom. Jó, soha nem leszek olyan mint Da Vinci vagy Van Gogh, de kit érdekel?
Aki erre jár, az nem biztos hogy épelméjűnek néz, hogy tiszta festékesen egy pózoló kutyust festek. Á kit érdekel? A kutyus cuki, és nem hiszem hogy rossz neki, mert magától kezdett el pózolgatni.
Nagyon rákoncentrálok, még a nyelvemet is kitolom ahogy festek. Persze sokszor nézek a kutyusra, aki nem tudom mikor fog ráunni arra hogy itt pózol egy kislánynak aki mindenféle színben festi. Mert nem is látom továbbra sem, lehet teljesen lehetetlen színei lesznek szegénynek.
- Te valami modell-kutyus vagy? - nevetek, és most úristen, megint a kutyushoz beszélek, ez furcsa. Vagy lehet hogy tök normális, csak én hiszem azt hogy nem az? De lehet ma még nem normális, holnap meg az lesz a legnagyobb divat hogy mindenki állatokhoz beszél? Ki tudja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=761539#post761539][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.06.17. 21:43[/b][/url]

Teljesen rákoncentrálok az alkotásra. Észre se venném a nőt, aki úgy kb a semmiből itt mellettem termett, csak amikor megszólal. Egy hatalmasat sikítva ugrok fel a padról, a festmény meg a földön köt ki, arccal lefelé. Király, most a járda tiszta festék lesz.
- C...Cleo? Az ki? - mondom olyan halkan hogy talán meg se hallja a hangocskámat. Mert nem lehet hangnak nevezni, csak hangocskának. Cleo talán a kutya lenne? Gondolom, mert őt festettem. - Ne...Nem látom a szí...neket. - felveszem a festményemet a földről. Szépen összefestékezte, de legalább maradt valami a papíron is. - Csak véletlenszerűen használom a színeket. - motyogom, és folytatom közben a csodálatos és utánozhatatlan Kutya-Mona Lisát. Jó, azért nem fogok soha se annyira szépen festeni vagy rajzolni, mint da Vinci. De nem is kell, vagy a világnak kettő da Vinci kellene?
Körbenézek, a kutyus sehol, csak a nő. Meg kellene talán kérdezni tőle, nem látta-e. De én, megkérdezni egy ismeretlent? Hát az elég furcsi lenne, főleg tőlem. Mástól még persze oké lenne, mástól, aki nem olyan mint én. De mondjuk senki sem olyan mint én, mert nincs két tökéletesen egyforma ember, se kívülről se belülről. És nem is lesz soha életben.
De hogyha jobban belegondolok, az előbb kérdeztem meg egy idegent valamiről. Az "Az ki?" az kérdésnek számít, ugye? Hát ott van a végén a kérdőjel, úgyhogy igen.