A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612738#post612738][b]Széplaki Alíz - 2016.08.15. 22:33[/b][/url]

Ruha

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613168#post613168][b]Széplaki Alíz - 2016.08.19. 21:14[/b][/url]

Ruha

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=616093#post616093][b]Széplaki Alíz - 2016.09.08. 13:53[/b][/url]

Ruha

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=674491#post674491][b]Széplaki Alíz - 2017.04.15. 15:34[/b][/url]

Nem akartam kihagyni ezt az eseményt semmiképp sem, hiszen teljes mértékben egyetértettem a mondanivalójával, azaz ne ajándékozzanak az emberek egymásnak felelőtlenül élő állatot, amelyet, ha megunnak, az utcára kerül. Az esemény tiszteletére még a cicafüles hajráfomat is felvettem. Egész kellemes idő volt, se túl meleg, se túl hideg, amolyan kora tavaszias időjárás köszöntött ránk.
- Persze, segítek, add csak ide. Tudod mit? Felrakom a fára, te meg rögzíted, oké? - kérdeztem vissza kedvesen. Örültem, hogy Majácska is itt van, legalább gyorsabban eltelt így az idő és tudtunk csevegni is közben.
- Ó, ez nagyon szomorú. Szegény nyuszikák... Nem tudom, hogy hogy tudnak ennyire kegyetlenek lenni egyesek, de bízom benne, hogy visszakapják az élettől, amit csináltak, csak más formában.
Sajnáltam ezeket a szerencsétlen sorsra jutott állatkákat, sose értettem azokat, akik ilyen rossz dolgokra képesek.
- Jó lenne, ha nem történnének ilyen borzalmas dolgok a világban, de sajnos erre nincs ráhatásunk... maximum annyi, hogy felkeltjük az emberek figyelmét és segítünk a száműzött állatokon. Remélem, hogy egyszer megváltozik a világ, de mióta megjelent az ember a Földön, azóta ott a kegyetlenség is. Ja, hogy ezt hangosan mondtam? - néztem jelentőségteljesen Majára, igazából csak magamban akartam gondolkodni, de ezek szerint mégiscsak hangosan fejtettem ki a gondolatmenetemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=675315#post675315][b]Széplaki Alíz - 2017.04.17. 18:01[/b][/url]

- Oké, úgy csinálom. Ó, így szuper - feleltem neki boldogan, miközben jobban szemügyre vettem a fát, ami bizony tényleg eléggé csálén állt.
- Szerintem sem ezt érdemlik - sajnos az élet igazságtalan és sokszor kegyetlen. Bár ne így lenne - tettem hozzá kissé szomorkás hangnemben, majd belegondoltam, hogy milyen szörnyű és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek ezek az állatok, akiket kidobnak, miután megunták őket.
Közben köszöntem Hunter-nek, majd rámosolyogtam Majára, amikor közölte velem, hogy reméli, eljön még az igazság ideje. Nem akartam elszomorítani, hogy ez bizony nagy valószínűséggel sosem fog eljönni, jobbnak láttam, ha inkább tartom a számat, úgyhogy bőszen bólogattam feléje. Nagyon aranyosnak tartottam, de nem akartam elvenni a pozitív hozzáállását azzal, hogy pont az ellenkezőjét közlöm vele az én szempontjaim szerint.
Abban sem hittem, hogy eljön majd a paradicsomi élet ideje, mert az emberek természetével ez lehetetlen lett volna, hiszen mindig ott volt a rossz is a jó mellett, a Mennyekben sem hittem, mert nem létezett számomra csak jó és csak rossz ember, hiszen egy személyiség nem csupán jó vagy rossz tulajdonságokból állt. Továbbá a keresztes háborúkról is megvolt a magam véleménye.
- Az ígéret kevés, de érdemes adni egy esélyt a bizalom jeleként, szóval remélem, hogy tényleg úgy lesz, ahogyan most elmondtad - válaszoltam az új jövevénynek, majd újra a plakátra fordítottam a figyelmemet. Közben köszöntem a szőke hajú lánynak is, aki nemrég érkezett.
- Így van, Maja! - válaszoltam, miközben végighallgattam, ami teljes komolysággal elhangzott a szájából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=700099#post700099][b]Széplaki Alíz - 2017.09.08. 19:42[/b][/url]

Végre volt egy kis időm a vizsgák után sétálgatni és csak úgy lenni... élvezni a kint eltöltött szabadidőt... végre nem kellett tanulnom egy ideig, úgyhogy nagy örömmel töltött el a jelenlegi semmittevés. Talán pont emiatt akartam a sulitól minél távolabb kerülni, ezért úgy határoztam, hogy ellátogatok a faluba, egyenesen a Boglyas térre. Az egyébként is egy szép helyszín volt, már a vizsgák előtt kinéztem magamnak. Szép, korai őszi idő volt, végre nem volt az a dög meleg, amelyet amúgy is nehezen viseltem. A fák színes levelekbe burkolóztak, a szél kellemesen lengedezett, szóval ez pont egy olyan nap volt, amely tökéletes volt sétálás szempontjából.
~ Nem is tudom, hogy valóban jó ötlet-e felkeresni az anyámat. De úgy érzem, hogy muszáj megtudnom többet a múltamról. Jó, hogy meg tudtam beszélni a dolgokat Andrej-al, végtére is sok igazságot mondott ki, amihez én túl bátortalan voltam. Ha találkozom anyámmal talán akkor többet meg is tudhatok majd a képességemről. Talán még sem volt hülyeség elküldeni azt a baglyot neki válaszként. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e jelentkezni, de csak visszaír, ha valóban kíváncsi rám. Az már más kérdés, hogy csak érdekből keresett fel vagy igazából érdekli a sorsom. Csak olyan fura, hogy most keresett fel, idáig nem volt képes erre. ~
Ezekkel a mélyen szántó gondolatokkal ültem le az egyik padra a Boglyas téren. Nagyon jól esett kinn lenni a friss levegőn, élvezni a napsütést, amelynek nem volt akkora ereje, mint nyáron. Már nagyon hiányzott a kinn lét, a vizsgák miatt pedig nem igazán volt rá idáig alkalmam, hogy kiszabaduljak a kastély falai közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=700175#post700175][b]Széplaki Alíz - 2017.09.09. 00:21[/b][/url]

Tudtam, hogy nem jó ötlet, ha túl sokat gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha találkoznék jóanyámmal, de bennem volt egy kis feszültség amiatt, hogy mi történik majd, ha mégis létrejön a nagy találkozás. Abban biztos voltam, hogy tartani fogom tőle a pár lépés távolságot, de nem tudtam, hogy mit fogok majd érezni vele kapcsolatban ha meglátom őt. Szeretet? Kötve hiszem, hiszen nem is foglalkozott velem idáig és nem köt hozzá semmilyen érzelmi reakció. Kötődést? Aligha, hiszen egyáltalán nem kötődöm hozzá, idáig is megvoltam nélküle. Gyűlöletet? Nem gyűlölöm, miért is utálnám? Haragot? Talán-talán, hiszen valamennyi harag van bennem az irányába, ami teljesen érthető. De az a nagy büdös helyzet, hogy a legrosszabb az az egészben, hogy semmit sem érzek iránta. Olyan, mintha kiürült volna a lelkem és egy cseppnyi érzelem sem szorult volna belé feléje... de nem akarok ennyire előre menni, majd kiderül, hogy mi lesz, ha találkozunk... ha egyáltalán sor kerül rá. Nem volt kedvem tovább ücsörögni a padon, ezért gondterhelten elindultam előre, pontosabban még mindig azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha valóban összefutok majd anyámmal. Persze ilyenkor se nem láttam, se nem hallottam, csak mentem egyenesen előre, mint egy robot, aztán hirtelen azon vettem észre magam, hogy beleütközök valamibe... pontosabban valakibe és a másik pillanatban már a földön csücsülök kezemben egy cserepes növénnyel. Szóval lassított verzióban az történt, hogy összeütköztem egy fiúval, aki szerencsétlenségére pont arra járt, amerre én, aztán lezuhantam a földre, de egy gyors mozdulattal még elkaptam a cserepes növényt, mielőtt az lezuhant volna. Nem is értettem, hogy mi történt hirtelen, az se volt világos számomra, hogy hogyan tudtam elkapni azt a növényt, de valószínűleg volt még annyi lélekjelenlétem, hogy gyorsan megfogjam, hogy ne okozzak még nagyobb kárt.
- Bocsánat, itt van a növényed. Nem akartam neked ütközni, túlságosan lefoglaltak a gondolataim - nyújtottam a földön ülve feléje a növénykét. Iszonyatosan cikisen éreztem magam és biztos voltam benne, hogy a srác most jól le fogja ordítani a fejemet, amiért neki mentem. Már tényleg csak ez hiányzott ehhez a tökéletes naphoz befejezésként. Persze megkönnyebbültem volna, ha nem az történik, amire számítottam, de sejtettem, hogy most mi fog következni, így lesütve a szememet a földre, kezemben a növénnyel vártam sanyarú sorsom beteljesedését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=700461#post700461][b]Széplaki Alíz - 2017.09.10. 16:52[/b][/url]

Férfit még nem láttam így örülni egy cserepes növénynek, úgyhogy akaratlanul is kiült a döbbenet az arcomra, amikor magához ölelte Buksit.
- Buksi! - mondtam ki a nevet, amikor is tudatosult bennem, hogy bizony ennek a kis élőlénynek még neve is van! Azta, hát ez aztán nem semmi! Furcsállottam, hogy ennyire oda lehet lenni egy növényért, de látszott, hogy Buksi jó kezekben van és vigyáznak rá. Sajnos én nem voltam ilyen gondos, mert mellettem a növények sorra kihaltak. Vagy túlöntöztem őket vagy elfelejtettem megöntözni őket, szóval mindenképp a halál sorsára jutottak. Közben rájöttem, hogy nem is lettem lecseszve, ami nagy szó, mert idáig akiknek véletlenül nekiütköztem, azok mind leordították a fejemet. Sőt, a srác még hálás is volt, amiért megmentettem a hőn szeretett növényét.
- Igen, minden rendben van - válaszoltam neki, miközben feltápászkodtam a földről.
- Alíz vagyok. Gondoltam bemutatkozom, ha már így neked mentem. Honnan jöttél? - kérdeztem tőle miután leporoltam az ujjaimmal a ruhámat, szerencsére nem lettem nagyon poros. A fiút láthatóan nem viselte meg a lökésem, amin igazából nem is csodálkoztam, hiszen tőlem jóval magasabb volt.
- Hogyhogy Buksi lett a neve a növénynek? - érdeklődtem meg tőle, miközben a kezében lévő növényre pillantottam. Kíváncsi voltam, hogy honnan jött ez a név, ha már egyszer elnevezte a növényt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=703596#post703596][b]Széplaki Alíz - 2017.09.23. 18:52[/b][/url]

- Ó, értem - néztem rá értetlen tekintettel, mert nem igazán körvonalazódott az ki bennem, hogy miért is ismételte el a srác a növénye nevét, de csak nagyokat pislogtam rá mosolyogva.
- Örvendek, Timmi - mondtam neki jókedvűen. Észrevételeztem, hogy nagyon nehezen bökte ki végül a nevét, de ezt annak tudtam be, hogy feltehetően nagy zavarban van a történtek miatt. Ezt pedig teljes mértékben meg tudtam érteni, mert valószínűleg én is így reagáltam volna le a helyzetet.
- Aztaaaa! Ilyen kis ügyes? - kérdeztem tőle meglepődve olyan hangsúllyal, mintha egy kisgyerekhez beszéltem volna.
- Hát nem semmi egy növény! - tettem hozzá felvont szemöldökkel csodálkozva. Furcsálltam ezt a nagy kötődését a növényhez, de ennek nem adtam hangot, nehogy megsértődjön, hiszen nagyon látszott rajta, hogy teljesen odavan Buksiért.
- Na, és hogy jutottál a növényhez? Vetted vagy kaptad? - érdeklődtem tőle a szemébe nézve. Érdekelt, hogy honnan szerványolta be, ha már ennyire ragaszkodott hozzá.
- És merre tartasz? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Én csak sétálgatok, végre túl vagyok a vizsgák nagy részén, még el sem hiszem. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártam, de azért egész jól mentek a megpróbáltatások - közöltem a fiúval, hogy egy újabb beszédtémát dobjak be, ha már ilyen szerencsétlenül nekimentem. Persze a gondolataim idáig végig anyám körül cikáztak, de nem jutottam dűlőre ez ügyben. Nagy nehézséget okozott számomra, hogy jóanyám feltűnt az életemben, ráadásul olyan hirtelen tette ezt, hogy fel sem tudtam dolgozni az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=705009#post705009][b]Széplaki Alíz - 2017.10.06. 19:52[/b][/url]

- Na, és milyen fajta növény? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nem mintha annyira értettem volna hozzájuk, a kipusztításukhoz már annál inkább, de érdekelt, hogy mi az a kincs Buksiban, amitől a fiú annyira félti mindentől. Még sosem láttam ekkora kötődést növény és ember között. Állatnál már annál inkább. Egyáltalán nem ítéltem el ezt a dolgot, de azért fura volt számomra.
- Ha gondolod körbevezethetlek a terepen.... nem nagy szám. De azért van pár szép helyszín. Például szeretem a játszóteret is. A hintázásból sosem fogok kinőni - mondtam neki mosolyogva. Bizony, ha nem tartózkodott ott nagy tömeg és gyereksereg, akkor szívesen huppantam bele az egyik hintába, hogy kicsit elringatva ellazíthassam magam.
- Van ám patikánk meg piacterünk is. A vendéglátó helyeken pedig egész jó kajákat lehet kapni. Na, meg azért a csárdában még mulatni is lehet - tettem hozzá vigyorogva. Eszembe jutott, hogy ott ittam az első italomat, azt hiszem whiskey volt... aztán szerettem volna még táncolni is kicsit, de sajnos pont bejött az egyik tanárom, így jobbnak láttam, ha inkább gyorsan felszívódom, szóval nem tartott sokáig a móka.
- Ja, meg van csomó bolt is a cukorkáktól kezdve egészen a varázslény kereskedésig - tettem hozzá vidáman. Nemrég még én is itt vásároltam pár cuccot, de mostanság valahogy nem igazán fogott meg az, hogy felkeressem a különféle üzleteket és vegyek valami klassz cuccot vagy hasznosat. Pedig azért szerettem vásárolni.
- Hát, végül is jó tanuló vagyok, nem tagadom, de azért van még hova fejlődnöm - néztem a fiú kékes-zöldjébe. Közben megjegyeztem magamban, hogy szinte ugyanolyan színű a szeme, mint az enyém. Ráadásul sokkal magasabb volt nálam, így kicsit felfelé kellett néznem, amikor hozzá beszéltem, de ettől függetlenül jó kiállású volt.
- Na, és mi járatban vagy erre? Mármint a Bagolykőn? Merre szakosodtál? - kérdeztem tőle kíváncsian. Láttam, hogy azért nálam idősebb volt valamivel, így gondoltam, hogy esetleg már mestertanonc lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=706184#post706184][b]Széplaki Alíz - 2017.10.20. 15:12[/b][/url]

- Oké! De el ne felejtsd közölni majd, mert nagyon kíváncsi vagyok! - mondtam a srácnak félig ugratva, félig komolyan gondolva. Egyáltalán nem értettem a növényekhez, de valamiért ők se örvendtek annak, ha a kezem ügyébe kerültek vagy netán gondoskodnom kellett volna róluk. Ó, szegény párák!
- Jujj, akkor nem fogunk felülni a hullámvasútra - válaszoltam neki sajnálkozó tekintettel a tériszonyára utalva. Tim számára az maga lenne a halál, legalábbis erre a következtetésre jutottam.
- Sok jó bolt kis helyen is elfér - köszörültem meg a torkomat, miközben a fiú kezében lévő növénykét néztem. Eszembe jutott, hogy időnként nem ártana megsétáltatnom a macskámat, legalább pórázon, de annyira lusta volt őkelme, hogy nehéz lett volna mozgásra bírni. Csak akkor éledt fel, ha kajaidő volt, netán nagy ritkán játék, mert az alvást minden más tevékenységnél jobban értékelte.
- Művészetek szakon mi az, ami a legjobban tetszik? Én fotózni szeretek, az az egyik hobbim - időnként szerettem lencsevégre kapni a számomra érdekes dolgokat, számomra a jól elkapott pillanatok jelentették a tökéletes képet.
- Igen, alapképzés, most vagyok ötödéves, ez az utolsó évem. Utána mestertanonc leszek Futurológia szakon, illetve gyakorlótanár Olive mellett LLG tárgyból. Már nagyon várom - válaszoltam neki lelkesen, még majdnem tapsoltam is hozzá. Jelen állás szerint egész jól mentek a dolgaim, mármint ami a tanulást illette.
- Szóval mikor tartsak neked idegenvezetést a faluban? Tök jó boltok vannak itt - csacsogtam jókedvűen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=706636#post706636][b]Széplaki Alíz - 2017.10.25. 20:26[/b][/url]

- Nem vicces. Inkább félelmetes, de jó buli. Csomó adrenalin szabadul fel utána az emberben - feleltem neki mosolyogva, majd belegondoltam a legutóbbi hullámvasutas kalandomba és rögtön előttem volt a kép, hogy mennyire paráztam rajta és szinte remegve szálltam ki a hintából, de valahogy mégis jó élmény volt.
- Igen. Amik nekem tetszenek, azok szerintem kifejezetten jók. De tudod: kinek a pap, kinek a papné - tettem hozzá elmélázva. Jól esett volna egy kicsit mászkálni a faluban, nézelődni, vásárolgatni, esetleg beülni valahova, mert mostanság extra nagy nyomás volt rajtam és még mindig nem tudtam kiereszteni teljen magamból a fáradt gőzt. Igazán rám fért volna már egy kis kikapcsolódás, de mióta a legjobb barátnőm magántanuló lett, azóta nem igazán volt kivel elmennem erre-arra. Persze voltak barátaim, de azért Maja hiányát egyikük sem volt képes pótolni, és úgy éreztem, hogy ez már csak így marad... Mindig örültem, amikor írt vagy ha meglátogathattam, de azért az mégsem olyan volt, mint amikor napi kapcsolatban voltunk.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - mondtam a fiúnak, mert már megint azon kaptam magam, hogy máshol jártak a gondolataim. Ez gyakran megesett velem, aki már ismert, az tudta, hogy mire számíthat, amikor összefut velem.
- Melyik a kedvenc zenei műfajod? - kérdeztem tőle, miután megtudtam, hogy szereti a zenét.
- Én mindenevő vagyok, vagyis mindent meghallgatok műfajtól, stílustól függetlenül, ami tetszik - tettem hozzá. Szerettem táncolni is, de utoljára a pubos majdnem bulizáson kívül nem igazán volt alkalmam az efféle szórakozásra.
- Futurológia. Jóslás, jövőbe látás. Képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ezt nevezhetjük egyfajta adottságnak, bár sokszor átoknak érzem... szóval a tanítás mellett szeretnék majd segíteni a látomásaimmal másoknak - fűztem hozzá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el a srácnak, igaz adta magát a téma. Nem mindenki tartott emiatt finoman szólva normálisnak, de ez nem is érdekelt. Végtére ez a képesség hozzám tartozott és az volt a végső célom, hogy kontrollálni tudjam a saját álmaimat, ami nagyjából működött is több-kevesebb sikerrel.
- Pénteken? Nem tudom, hogy te hogy érsz rá, de akkor viszonylag korábban végzek, így simán el tudnánk menni a faluba járni egyet - válaszoltam a fiúnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=709247#post709247][b]Széplaki Alíz - 2017.12.03. 13:09[/b][/url]

Tim válaszait elhallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy nem az a stresszes egyéniség, ami kifejezetten pozitívum volt rá nézve. Én sajnos ezt nem mondhattam volna el magamról, sőt, eléggé forrófejű voltam, de idővel elfogadtam a személyiségem ezen részét. Valahogy úgy voltam vele, hogy halál unalmas lenne az életem, ha tök normális lennék, legalábbis ezzel próbáltam kompenzálni azt, hogy nem voltam teljesen megelégedve magammal.
- Ó, rap! Azt is meghallgatom, ha tetszik - mondtam neki vigyorogva. Igaz elég rég hallgattam már rap-et, de abból a műfajból is voltak kedvenc számaim.
- Sajnos ez nem így működik. Ez egy velem született adottság, nem választás kérdése. Tulajdonképpen szeretem "csinálni" összességében, csak sajnos sokszor rossz jövőképeim vannak, amik rám is kihatással vannak, ez pedig nem túl kellemes érzés. Ha másoknak negatív látomást álmodsz meg, az rád is kihatással lesz. De persze szerencsére jó dolgokat is meg szoktam álmodni. Az elején nagyon kialvatlan voltam, amikor a látomások elkezdődtek, de mivel már fejlesztettem a képességemet, most már kipihentebb vagyok - próbáltam a lényegre hagyatkozva magyarázni a srácnak a dolgokat.
- Péntek? Remek! Ma vasárnap van - tájékoztattam a fiút, bár sokszor én is gondban voltam a napokkal, főként, amikor szétszórtabb voltam.
- Jön Buksi is? - kérdeztem tőle a növényre mutatva. Láttam, hogy nagyon össze vannak nőve, aranyos kis párt alkottak, még majdnem el is kuncogtam magam ezen, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Semmi bajom nem volt a növényekkel, csak furcsálltam ezt a nagy kötődést, de úgy voltam vele, hogy ez a fiú dolga. Belegondoltam, hogy én meg folyton a szobámban hagyom a macskámat, bár nem lett volna könnyű dolgom vele, mert az evésen és az iváson kívül szinte egész nap csak aludt és lustálkodott.
- Kajálhatnánk is majd valamit, kicsit unom már a suli konyháját - mondtam Timnek, hiszen a faluban valóban kiváló kajáldák voltak, vétek lett volna nem megtömni a bendőnket valahol.
- Délelőtt vagy délután érsz rá jobban? - tettem fel egy újabb kérdést, csak a miheztartás végett, hogy én is úgy készüljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=783541#post783541][b]Széplaki Alíz - 2019.12.15. 19:27[/b][/url]

Úgy döntöttem ezen a szép napon, hogy elindulok sétálgatni kicsit, ennek fényében jó melegen felöltöztem, majd miután megetettem a cicust, bezárva magam mögött az ajtót, elhagytam a lakást. Mostanában nem voltam a topon, szinte semmi sem jött össze, a legjobb barátnőm is távol volt tőlem ahhoz, hogy ki tudjam önteni neki a szívem vagy tanácsot kérhessek tőle. Neki is megvolt a maga élete, mint ahogy nekem is, ráadásul sikerült nem túl jó fényt vetni magamra, mikor múltkor Mikhail elhívott a pubba. Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezeim közül az irányítás, már ami az életemet illette, mostanság elég sűrűn  volt búvalbaszott kedvem. Még szerencse, hogy volt félretett pénzem anyám örökségéből, mostanában ugyanis nem ment túl jól a szekér munka terén se. Abban reménykedtem, hogy jönnek majd jobb idők is, addig át kell vészelnem valahogy ezt a szar korszakot. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben jártam be a falu egyes részeit, majd egy kis mászkálás után a Boglyas téren kötöttem ki. Épp az egyik pad közelébe értem, amikor megütötte a fülemet, hogy valaki keservesen sírdogál. Nem voltam az a típus, aki letojja az embertársait és szó nélkül arrébb sétál, úgyhogy elindultam a pad felé, ahol az illető ült. Mikor közelebb értem hozzá, rögtön felismertem személyében a háztársamat, Alex-et.
- Szia! Te jó ég! Mi történt? - vettem elő egy zsebkendőt a táskámból, majd feléje nyújtva lehuppantam mellé a padra. Aggódtam miatta, hogy mi vagy ki válthatta ki belőle azt, hogy itt itatta keservesen az egereket, reméltem, hogy tudtam neki segíteni vagy ha nem, mégis meghallgatta valaki, nem maradt magára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=784096#post784096][b]Széplaki Alíz - 2019.12.17. 19:41[/b][/url]

Nem is tudom, mikor láttam valakit ennyire keservesen zokogni, nagyon aggasztó volt számomra az egész helyzet. Végül a lényeget elárulta, hogy kirakta az apja, az anyja fotóit szeretné biztonságban tudni, és totális reménytelenség lett úrrá rajta. Hát nekem se volt egyszerű gyerekkorom, főleg, hogy csak nemrégiben ismertem meg a családom történetét, jó anyám által, aki le is koccolt nemsokkal azután, miután felkeresett. Apám meg már rég nem tartozott az élők sorába. Át tudtam érezni a lány helyzetét, hogy milyen kegyetlenül fájdalmas érzés lehet neki, hogy a saját apja kitagadta. Igazából nem ismertem a családi hátterét, de amit idáig megtudtam, eléggé nyugtalanító volt számomra. Alex szorosan magához ölelt, én pedig viszonoztam az ölelését, hiszen tudtam, hogy mennyire fontos most számára, hogy érezze, van kire támaszkodnia.
- Hogy micsoda? Mi vitte rá erre, megőrült? Nem is értem, hogy tehet ilyet valaki a gyerekével. Persze, nem kötelező válaszolnod, ha nem akarsz róla beszélni, azt is megértem, ahogy érzed - feleltem neki a tőlem telhető legnyugodtabb hangnemben, de legbelül felháborított a dolog. Szerettem volna megérteni, mi történt pontosan, mik a körülmények, hogy segíthessek neki, bár az is elképzelhető volt, hogy Alex nem nyílik meg nekem. Úgy gondoltam, hogy nyugodtan kiönthette nekem a szívét, igaz nem ismert igazán, tudtam, hogy már az is nagy segítség, ha valaki meghallgatja az embert. Egy pici idő elteltével kibontakoztam az öleléséből, levettem a kabátomat, majd ráterítettem, mert láttam, hogy elég lengén volt felöltözve, nem akartam, hogy megfázzon. Én eleve melegen, rétegesen öltöztem fel, így nem fáztam annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=787382#post787382][b]Széplaki Alíz - 2020.01.03. 03:44[/b][/url]

Szomorúan hallgattam végig történetének egy részét, hiszen hiába volt neki ott az apja, nem viselkedett vele megfelelően. Igaz, én nem ismertem a szüleimet, anyámat is csak néhány óra erejéig láttam, neki sokkal fájdalmasabb lehetett, hogy az apja nem támogatóan hatott rá, hanem az ivással tönkretette mindkettejük életét, kapcsolatát. Úgy tűnt, nem csak én vesztettem el valakit, elmondásából kiderült, hogy neki is nélkülöznie kellett az egyik szülőjét. Viszont az ő esete durvább volt, hiszen ő ismerte az anyját, és látszott rajta, hogy szerette is nagyon, hiszen le lehetett ezt szűrni az alapján, ahogy beszélt róla, az apjával viszont már nem volt ilyen bensőséges a kapcsolata. Igaz, hogy én nem ismertem egyik szülőmet sem, és mint kiderült, apám elég korán meg is halt, mégsem okozott akkora fájdalmat az egész, mintha végig ott lett volna mellettem, hiszen nem volt az életem szereplője, mint ahogy jóanyám sem, aki még mindig él, csak megfutamodott a szülői szerep elől.
- Amit említettél, anyudról a fotók, azok otthon vannak most? - kérdeztem tőle, hiszen kihangsúlyozta, hogy kellenek neki azok a képek, és hogy nincsenek biztonságban.
- Tudom, hogy furán hangzik, de várni kéne, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Ha gondolod, elkísérlek majd szívesen, hogy elhozzuk neked azokat a képeket - ajánlottam fel neki a segítségemet, végül is nekem semmiből sem tartott, ha jelen voltam, akkor pedig nem igazán rendezhetett jelenetet az apja, legalábbis ebben bíztam. Egyelőre nem tudtam felmérni, mennyire komoly a helyzet hosszú távon, hogy az apja így kirakta, hiszen még friss volt a sérelem, lehet idővel meggondolja magát, arra gondoltam magamban, bár nem voltam elalélva az ötlettől, hogy a lány egy ilyen iszákos, veszekedős férfi társaságában töltse a szüneteket, amikor nem volt lehetőség az itt létre.
- Vannak itt esetleg rokonaid, ismerőseid? - érdeklődtem tőle, mert kíváncsi voltam, hogy volt-e olyan ember az apján kívül, akire számíthatott volna még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790296#post790296][b]Széplaki Alíz - 2020.01.23. 18:37[/b][/url]

Láttam rajta, hogy nagyon érzékenyen érintették a történtek, meg is tudtam érteni, hiszen én is ugyanígy reagáltam volna a helyében. Amit hallottam az apjáról, nem volt túl biztató, azt se tartottam jó ötletnek, hogy egyedül menjen el azokért a bizonyos képekért. Ez volt a legkevesebb, amit felajánlhattam neki, de továbbra is aggodalommal töltött el a gondolat, hogy vajon hol fog lakni, amikor eljön a szünidő, ezért is kérdeztem rá, hogy vannak-e itt ismerősei, barátai.
- Naná, hogy megteszem, szívesen segítek, nem szeretném, hogy egyedül menj oda. Ha ketten megyünk, akkor talán jobban visszafogja majd magát, és nem csinál cirkuszt - feleltem a lánynak biztatóan, majd viszonoztam az ölelését, közben pedig bőszen egyensúlyoztam, hogy ne essünk le a padról. Kiderült az is, hogy Alex-nek nincs hová mennie, mert a közelben senki sem volt, akihez segítségért fordulhatott volna. Rögtön felelősséget éreztem iránta, hiszen megnyílt nekem, tisztában voltam a problémájával, mindenképp segíteni szerettem volna neki.
- Figyelj, lehet, hogy furán fog hangzani, hiszen alig ismerjük egymást, de lenne rá ötletem, hogyan tudnék segíteni. Legalábbis tudnék neked ajánlani egy ideiglenes megoldást arra, hogy hol lakhass szünidőkben, amíg a saját lábadra nem állsz - néztem rá mosolyogva, majd folytattam a mondókámat, közben feljebb csúsztam a padon, immár kényelmesebben elhelyezkedve.
- Van egy nagy lakásom itt a faluban, van benne külön vendégszoba is, ha gondolod, ott ellakhatsz, még nekem is lenne társaságom a macskán kívül. Aztán, ha gondolod vállalhatsz valami diákmunkát, aztán szépen lassan össze is tudsz spórolni magadnak annyi pénzt, hogy aztán önállósodj. Persze, ez csak egy ajánlat, de szívesen fogadnám, ha élnél vele, ez csak rajtad múlik. Nem is zavarnánk egymást, nagy a kéró, meg anno a szobatársaimmal is jól kijöttem. Álláskeresésben is szívesen segítek, elég sok részmunkaidős meló van - ajánlottam fel a lehetőséget neki, az pedig már csak rajta múlt, hogy élt-e vele. Végiggondolva az opciókat ez jutott eszembe megoldásként. Mindig is szívesen segítettem másoknak, ahogy csak tudtam, ez alól pedig Alex sem volt kivétel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790808#post790808][b]Széplaki Alíz - 2020.01.27. 18:20[/b][/url]

Alex elég sokat szenvedhetett az apjától az elmondása alapján, nagyon megsajnáltam, amiért elvesztette az édesanyját, aki megértette őt, illetve jól bánt vele. Neki sokkal rosszabb volt a helyzete, mint anno nekem, pedig az árvaházi évek sem voltak számomra egyszerűek, nagy szerencsém volt abban, hogy Timi örökbe fogadott, és mindent megadott nekem, mindent megtett értem. Persze mindig is kíváncsi voltam a vér szerinti szüleimre, de idővel a kíváncsiságom igencsak lankadt irányukba, amikor pedig megismertem anyámat, az elég nagy csalódás volt. Másodjára is bebizonyította, hogy képtelen a szülői szerepre, inkább újra lelépett egy kis magyarázkodás után, az öröm az ürömben az volt, hogy elég sok pénzt rám hagyott, így meg tudtam venni a hőn áhított lakást. Először nem akartam tőle elfogadni semmit, de mivel köddé vált, nem tudtam visszaküldeni neki a zsét, aztán végül kárpótlásként lakhatásra költöttem azt. Sajnáltam, hogy apámat nem ismerhettem meg, hiszen ő már rég elhunyt. Kíváncsi lettem volna, hogy ő hogyan viszonyulna hozzám, azt is el tudtam képzelni, hogy talán már korábban felkeresett volna.
- Ebben az elgondolásban csak támogatni tudlak. Egy ilyen emberrel nem tartanám én sem a kontaktust, hiszen ha ennyire rondán viselkedett veled, nem érdemli meg azt, hogy foglalkozz vele - helyeseltem, mikor közölte velem a lány a terveit. Lehet, hogy más nem erre a tanácsra számított volna tőlem, de én kicsit másképp vélekedtem a dolgokról, mint az átlag. Egyébként sem ismertem a családomat kis koromtól kezdve, most se sírtam anyám után, miután megint lelépett, nem érdemelte meg, hogy bánkódjak miatta, egyszerűen nem volt alkalmas az anya szerepre, ezt pedig el kellett fogadnom.
- Teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Örülök, hogy tudtam segíteni, majd meglátod, jól elleszünk. Hű, az szupi, ha gondolod, majd megtaníthatsz festeni, lenne hová fejlődnöm! - néztem rá mosolyogva, nagyon jó volt látni, hogy ennyire boldoggá tettem a lányt az ajánlatommal.
- Az is pozitívum, hogy szeretsz takarítani, akkor majd felosztjuk a házimunkát - csillant fel a szemem, elgondoltam magamban, hogy majd megtanítgatom erre-arra a lányt, amihez meg én értek, nem tudtam, hogy tud-e például főzni vagy érdekli-e, de úgy gondoltam, hogy ha igen, akkor majd főzöcskézünk is.
- Igen, Alíznak hívnak. Örülök, hogy segíthetek. Van esetleg valamilyen kis állatod? Vagy szeretnél majd egyet? Nekem csak a cicám van, nagyon cuki, viszont átalussza a nap nagy részét - mondtam a lánynak, természetesen, ha volt kis kedvence, akkor hozza csak magával, arra gondoltam ez alatt, hiszen volt hely bőven a lakásomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=794417#post794417][b]Széplaki Alíz - 2020.02.16. 22:56[/b][/url]

Örültem, hogy végül a lány személyében lett egy lakótársam, úgy éreztem, hogy remekül ki fogunk jönni. Az jött le róla így elsőre, hogy jóindulatú volt és jól el lehetett beszélgetni vele, arra gondoltam, hogy lakhatás szempontjából se lesz vele gond. Neki is áldás lesz, hogy megszabadulhat az apjától, aki elég unfair volt vele, nekem pedig társaság szempontjából mindenképp tökéletes lesz, hiszen végre lesz kihez szólnom, elütnöm valakivel a szabadidőmet.
- Hát, ahogy apádról meséltél, minden eszembe jutna róla, csak a szivárvány szócska nem... inkább olyan, mint a fekete lyuk az űrben, kártékony és mindent magába szippant - feleltem Alex-nek elgondolkodva. Tényleg nem tudtam máshoz hasonlítani a férfit az elmondása alapján.
- Szuper! Ó, remek, akkor nem kell majd fodrászhoz járnom. Megvan a kedvenc márkám, festék típusom, akkor majd rád bízom ezt a műveletet. A lényeg, hogy világosszőkére szoktam festeni a hajamat. Mondjuk mostanság eljátszottam a gondolattal, hogy talán halovány rózsaszín csíkokat is beletehetnék a tincseimbe - néztem mosolyogva a lányra. Végül is, ha már saját fodrászom lesz, akkor kipróbálhatnánk együtt valami újat, erre gondoltam.
- Ha gondolod, megpróbálhatom neked is befesteni a hajadat, csak majd menjünk el együtt festéket venni hozzá - kacsintottam rá vidáman, máris feldobott az, hogy máris megvolt a közös témánk.
- Na, szuper! Mit szólnál egy akváriumhoz? Lehet akár tengeri is - néztem kérdő tekintettel a másikra, arra gondoltam, hogy valószínűleg díjazná az ötletet, ha már szereti a vízi világot. Sellőket persze nem tudtam biztosítani neki, maximum annyiban, hogy megnézzük majd a kis hableány mesét, de tengeri élőlényeket simán el tudtam képzelni egy aksiban a szobájában.
- Van ám! Igaz, a nap nagy részét átalussza, de irtó cuki, na meg persze barátságos is. A neve Kloé, majd megismered, szerintem sűrűn fogtok együtt aludni, nagyon társas lény, ott fog dorombolni melletted. Annyira kis édes! - mondtam neki olvadozva, miközben a cicusomra gondoltam. Úgy éreztem, hogy amilyen szomorúan indult a találkozásunk, annál vidámabban alakultak a dolgok, főleg, hogy egészen egy hullámhosszon pendültünk a lánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=796650#post796650][b]Széplaki Alíz - 2020.03.03. 00:18[/b][/url]

Úgy tűnt, a lányt szórakoztatja, ahogyan az apjára asszociáltam, ezen pedig cseppet sem csodálkoztam, mert végül is eléggé beletaláltam a dologba.
- Szuper! Akkor majd együtt kiválasztjuk a festéket, aztán megcsinálom a hajadat! - vigyorogtam rá, végül is ezentúl nekem se kellett végre fodrászhoz járnom, legalábbis a lány elmondása alapján bíztam benne, hogy jól be tudja majd festeni a hajamat.
- Szuper, akkor majd elmegyünk együtt az állatkereskedésbe, aztán meglesz a tengeri akváriumod. Viszont előtte arra kérlek, hogy olvass te is releváns cikkeket a témában, nehogy az legyen, hogy amatőrként mindenféle halat összeválogatunk, aztán a legtöbbje megy majd a levesbe. Annak is nézz utána, hogy mik a feltételei egy ilyen aksinak, mennyi halat lehet bizonyos akvárium méretben együtt tartani, mely élőlények jönnek ki jól egymással. Szóval a lényeg, hogy ne csak találomra válogassunk - adtam ki a feladatot neki, még annak is utánaolvastattam vele, hogy milyen berendezéseket igényelt az adott akvárium. Ezt a dolgot igazán a szívemen viseltem, mert sokak csak összevissza találomra válogatták össze a halállományt és a berendezést, aztán csodálkoztak, amikor rövid időn belül kipusztultak az újonnan vásárolt halacskák. Abban is biztos voltam, hogy a cicusnak tökéletes tévé lesz majd az aksi, amolyan macskatelevízió.
- Rendben, visszakísérlek, ezen már ne múljon- közben felírtam a címemet Alex-nek a zsebemből előkapva egy cetlit, és biztosítottam róla, hogy a későbbiek folyamán beszélni fogunk még a részletekről. Nyugodt léptekkel közelítettük meg a kastélyt, majd közben tudatosult bennem, hogy hamarosan egy újabb lakótárssal leszek gazdagabb. Remélhetőleg minden a lehető legjobban fog alakulni....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=808774#post808774][b]Széplaki Alíz - 2020.05.17. 22:40[/b][/url]

Rengeteg változás történt az életemben az elmúlt évek folyamán, még most is nehéz elhinnem, hogy végre lett egy saját lakásom, ráadásul hamarosan szobatársam is lesz, akinek ráadásul a gyámja leszek. Szerettem a falut annak ellenére, hogy már szinte minden zegét-zugát ismertem, hiszen sokat jártam ide már diákkoromban is. A lakást édesanyám hagyatékának köszönhettem, akivel azóta sem találkoztam, valószínűleg az anyagiakkal kompenzálta azt, hogy nem volt alkalmas az anyaszerepre. De legalább megismertem általa a múltam egy részét, azonban azt sosem tudtam neki megbocsátani, hogy magamra hagyott. Kicsit reménykedtem benne, hogy megmarad közöttünk a kapcsolat, miután hirtelen felbukkant az életemben, de úgy tűnt, hogy mégsem érezte késznek magát a dologra. Timi azonban egy stabil pont volt az életemben, rengeteget köszönhettem neki, mindig is őt tekintettem az igazi anyámnak. A váratlanul jött képességemmel sem volt egyszerű megbirkóznom, azonban az akkori jóstanárom segítségével sikerült végre leküzdenem a rémálmoktól teljes éjszakákat, és megtanulnom megfelelően kezelni azt, hogy egyesek jövőjét akaratlanul is képes vagyok megálmodni. A fotózás mindig is a szívem csücske volt, nem is hagytam fel vele, nemhiába voltam anno fotós asszisztens, szabadidőmben szívesen éltem ennek a hobbinak. A környezetemben nem igazán tudtam senkivel sem mélyebben belemerülni ebbe a témába, csupán az elkészült képeket mutattam meg időnként annak, aki vevő volt rá. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy Nathaniel, akivel együtt asszisztenskedtem fotózás terén, értesített, hogy ellátogat Bogolyfalvára. Meg is beszéltük, hogy összefutunk, hiszen mindig is remekül kijöttünk egymással, és mindketten imádtuk a fotózást. Egy bizonyos ideig együtt is dolgoztunk, volt pár közös munkánk, utána viszont ő utazgatott a nagyvilágban, míg én a faluban maradtam. A találkát egy késő délutáni időpontra beszéltük meg a Boglyas térre, ahova a megadott időpont előtt érkeztem jó pár perccel szokásomhoz híven. Nem volt épp meleg időnk, ám mégsem volt olyan hűvös, hogy nagyon fázzak, ehhez megfelelően öltöztem fel. Mikor odaértem, leültem az egyik padra a szökőkúttal szemben, és vártam, hogy megérkezzen a régi ismerősöm. Jópofának tartottam a baglyos szökőkutat, mivel eléggé rendhagyó volt, ilyet még a mugli világban sem láttam, de már kezdtem hozzászokni, hogy itt sok minden máshogy működik, eltérően funkcionál, mint a másik univerzumban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=809188#post809188][b]Széplaki Alíz - 2020.05.22. 00:01[/b][/url]

Miközben a fiúra várakoztam, eszembe jutott az is, hogy Timit számtalanszor megkértem, hogy költözzön Bogolyfalvára, de ő ragaszkodott a mugli világhoz. Először persze nehezményezte, hogy én itt maradok a varázsvilágban, de végül megbékélt vele, időnként pedig hazalátogattam, hiszen sosem felejtettem el, hogy honnan is indultam. Annak az univerzumnak is megvolt a maga varázsa, a filmek, a pizzarendelés, a színházak, a bulik, az öltözékek és még egyéb sok olyan dolog, amely a varázsvilág számára teljesen más jelentőséggel bírt. Örültem, hogy ebben a világban is lehetőségem volt az egyik hobbim űzésére, azaz a fényképezésre. Fotózás terén a hagyományos módszereket szerettem, azon belül is a fekete-fehér képek voltak a kedvenceim. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. A fekete és fehér szín igen meghatározó, hiszen ha egy ilyen jellegű fotót veszünk alapul, akkor elmondhatjuk, hogy rögtön kiszúrható, ha nincs mögötte igazi képi tartalom, tehát rögtön felfedi a valóságot takargatás és félrevezetés nélkül. Sokszor a színkavalkád stílusú képek elvonják az ember figyelmét arról, hogy esetleg az semmitmondó, viszont a fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Emellett azonban kedveltem a színes fényképeket is, de csupán azokat, melyek képesek voltak tökéletesen ábrázolni a fénykép mondandóját. Számomra a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, hiszen az sokszor többet ér, mint egy egész történet, hiszen az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek. Nathaniel pedig mindig is tökéletesen el tudta kapni az adott pillanatot, ezért pedig rendkívül büszke voltam rá. Ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan gondolták, a történelem során is csak a kiemelkedő művészek voltak képesek kiragadni egy-egy rendhagyó pillanatot az emberek életéből. Mikor megpillantottam őt, széles mosolyra húzódott a szám, majd lelkesen visszaintegettem neki.
- Úristen, látom semmit sem változtál, sőt, fejlődtél is, még mindig tökéletesen képes vagy elkapni egy adott pillanatot! - válaszoltam neki lelkesen, miután megtekintettem a képet, amelyet rólam készített.
- Dehogy akarom kitörölni, aki tud, az tud - feleltem neki hatalmas mosollyal az arcomon, majd jeleztem, hogy nyugodtan üljön le mellém. Igaz, nem voltam magammal teljesen megelégedve, és ez talán kiszűrődött a hangsúlyomból is feléje, de nem akartam negatív dolgokkal terhelni. A lényeg, hogy az adott pillanatot remekül elkapta, az pedig külön bók volt, hogy gyönyörűnek látott, holott én nem ezt gondoltam magamról.
- Mi újság van veled? Mesélj, mindenre kíváncsi vagyok! - fúrtam tekintetem az íriszébe jókedvűen. Már elég sok év eltelt, miután újra találkoztunk, azóta biztosan számtalan dolog történt vele. Mindenesetre nagyon örültem, hogy újra találkoztunk, hiszen mindig remekül kijöttem vele, és meg is volt a közös témánk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811321#post811321][b]Széplaki Alíz - 2020.06.13. 20:30[/b][/url]

- Gratulálok, ez remek dolog - néztem a fiúra mosolyogva, tudtam, hogy ez a "mi szakmánkban" nagy elismerést jelent. Kíváncsi lettem volna, ki volt a vevő, bár nem igazán volt ennek jelentősége, hiszen úgysem ismerem, a hangsúly pedig nem is ezen van.
- Ezen meg sem lepődöm - vigyorogtam rá cinkosan, hiszen Nathaniel-ről tudtam, hogy mindig is nagy világjáró volt. Egyedül abban az esetben tudtam volna elképzelni, hogy lehorgonyoz valahol, ha családot alapít vagy valami hasonló.
- Én nagyon szeretek itt lakni, klassz végre függetlennek lenni. Persze Timinél is jó sorom volt, na meg a kastélyban is tök jól kijöttem a szobatársaimmal, de azért mégiscsak más így külön élni mindenkitől. Jelen pillanatban a macskámmal lakom együtt, de hamarosan lesz egy szobatársam is, pontosabban a gyámja leszek valakinek, aki zűrős családi körülmények miatt került távol a családi háztól. Szerintem jól ki fogunk jönni, jó fej nagyon - feleltem a srácnak nagy beleéléssel. A mondókám azonban itt nem ért véget, szerintem egy év alatt nem beszéltem ennyit egyszerre, mint most.
- Szóval "főműsor időben" a fotózással foglalkozom, na meg a jövendőmondással. Tudod, képes vagyok megálmodni előre mások jövőjét, ha akarom, ha nem. Először átoknak fogtam fel az egészet, de aztán a jóslástan tanárom segítségével rájöttem, hogy csupán egy képesség, amelynek akár hasznát is vehetem. Gondolkodtam anno tanári poszton is, de egyelőre pihenőpályára helyeztem azt az elképzelést.
Szerettem nagyon LLG tanársegéd lenni, akkoriban határoztam el, hogy én is tanár leszek majd, de aztán végül a fotózás és a jövendőmondás győzedelmeskedett az oktatás felett.
- Jut eszembe, elhoztam az egyik fotóalbumomat, ha gondolod belekukkanthatsz, aztán nyugodtan mondd ki, amire gondolsz, nincs gondom az építő jellegű kritikával - vettem elő a táskámból az említett tárgyat, amely fekete-fehér képeket tartalmazott különféle témakörökben. Szerepeltek benne emberek különböző érzésekkel, állatok, növények, csendélet... a kedvencem egy zongorázó lány volt, aki nagy átéléssel adta át magát a zenélésnek, na az egy remekül elkapott pillanat volt szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813174#post813174][b]Széplaki Alíz - 2020.07.12. 00:06[/b][/url]

Láttam Nathaniel-en, hogy nagyon meglepődött a gyámsági téma révén. Ahogy belegondoltam, nekem ez egyáltalán nem volt egy megterhelő dolog, sőt, még én ajánlottam a kis Navine-s diáknak, hogy költözzön bátran hozzám, majd én gondoskodom róla.
- Nos, úgy lettem gyám, hogy elég volt meghallgatnom az adott illető történetét, látni a reakcióit hogy hova jutott akaratán kívül. Nekem ez igazából nem jár semmiféle kényelmetlenséggel, sőt, még örülök is neki, hiszen így tudok segíteni egy másik emberen, plusz lesz egy szobatársam is, akihez szólhatok - feleltem a fiúnak mosolyogva, határozott hangnemben. Szerintem ismert már annyira, hogy tudja, másokon mindig is szívesen segítettem. Lehet, hogy ez egy rendhagyó történés volt, de mégis úgy éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban a dolgot, és segítenem kell a lánynak. Közben a képességem került előtérbe, azaz az adottságom, amiről senkinek semmi fogalma sem volt a legjobb barátnőm és a jóslás tanáromon kívül.
- Sajnos ez nem gombnyomásra működik, az álmok véletlenszerűen jönnek. Annyit tudok mondani egyelőre, hogyha veled kapcsolatban álmodom valamit is, azaz a jövődre vonatkozólag, akkor rögtön szólok neked - feleltem a barátomnak őszintén. Sokan hitték, sőt, reménykedtek benne, hogy képes vagyok csak úgy megálmodni mások jövőjét, de ez sajnos nem így működött. A jövőt illetően az álmaim igencsak véletlenszerűen jöttek, nem szisztematikusan. Közben Nathaniel átnézte az albumomat, kíváncsian vártam, hogy fog tetszeni neki, és amit vártam azt is nyújtotta, sőt, még többet is! Ő rögtön észrevette, hogy nálam a fekete részek hangsúlyosabbak voltak a képek esetében, mint az átlagnál, és ezt pozitívumként tartotta számon. Ráadásul a kedvenc képünk is megegyezett, azaz a zongorázó lány volt a középpontban.
- Nos, igazából nem is tudom, persze az elképzelt összeg egyelőre nem találkozik a vágyaim által elképzeltekkel.. az egyelőre csak álom marad. De te mennyit adnál érte? - kérdeztem kíváncsian a férfitól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814227#post814227][b]Széplaki Alíz - 2020.07.25. 20:39[/b][/url]

- Köszi, jól esik, hogy ezt mondod. Minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ideális környezetet biztosítsak számára - tekintettem a fiúra, miközben ajkam mosolyra húzódott. Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, de bíztam benne, hogy helyt állok majd minden téren, már ami a gyámságot illeti. Alex egyébként is nagyon szimpatikus volt nekem, az pedig szerencsés véletlen volt, a rossz élménye ellenére is, hogy jó helyen volt jó időben. Ha aznap nem látogattam volna el arra a bizonyos helyszínre, akkor nem történt volna meg köztünk az a beszélgetés, plusz ki tudja, milyen sorsra jutott volna. Amiket mesélt, azok alapján nem igazán láttam volna más kiutat a helyzetből. Ez az új élethelyzet viszont nekem is és neki is pozitívum volt, egyébként is eléggé egyedül éreztem magam abban a nagy lakásban. Persze ott volt a macskám, de vele ugye nem igazán tudtam beszélgetni, meg közös tevékenységeket végezni. Jelen pillanatban úgy éreztem, hogy egy új élet nyílt meg előttem új lehetőségekkel. Nagyon felnéztem Nathaniel-re, mert valahogy a velem való kommunikáció során mindig előtérbe került a pozitív, optimista oldala, amely rám is rendkívül jótékony hatással volt.
- Nincs mit. Persze, csak akkor mondom el, hogy mit álmodtam meg veled kapcsolatban, ha sor kerülne erre, ha nyitott leszel rá. Ha inkább nem akarod hallani, akkor azt tiszteletben tartom - tettem hozzá gyorsan, nehogy azt higgye, hogy mindenképp fel akarom világosítani a jövőjével kapcsolatban. Persze, ha valami élet-halál helyzetről lenne szó, akkor nyilván megmondanám neki, hogy komoly a dolog, de akkor is rá hagynám a döntést, hogy szeretné-e hallani a részleteket.
- Ez remekül hangzik! Tényleg megtennéd? Oltári nagy segítség lenne! - hálálkodtam neki lelkesen. Mindig  is tudtam róla, hogy nagyon segítőkész ember, ráadásul nagyszerű ötletei voltak. Örültem, hogy így támogatta az elképzeléseimet, természetesen rám is mindig számíthatott, ha neki lett volna szüksége segítségre, de ezt mondanom sem kellett, hiszen nagyon jól tudta.
- Milyen marketinges megoldásra gondoltál? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben teljes testemmel feléje fordultam jelezve, hogy nagyon is figyelek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=816776#post816776][b]Széplaki Alíz - 2020.09.09. 21:50[/b][/url]

- Tulajdonképpen ez egy nagy változás lesz az életemben, de már nagyon várom. Igyekszem biztosítani azt a lányka számára, hogy jól érezze magát nálam, illetve próbálom majd megtenni a tőlem telhetőt. De valami legbelül azt súgja, hogy nagyon jól elleszünk - néztem vidáman a fiúra. Az életemben még számos dolog várt megvalósításra, az pedig, hogy jót tehettem valakivel, az rám is pozitív hatással volt. Noha tisztában voltam vele, hogy volt olyan terület a hétköznapjaimban, amelyben nem voltam túl szerencsés, de ennek ellenére megpróbáltam minden erőmmel arra összpontosítani, amiből ki lehetett hozni a legjobbat. Tudtam, hogy csakis úgy lehet előre lépni, ha nem a sikertelenség érzése vezérli az embert, mert az csak visszarántja, hanem úgy, ha megtesz minden tőle minden telhetőt, hogy javítson az élethelyzetén.
- Rendben, ez esetben, ha veled kapcsolatosan megálmodok valamit, rögtön értesítelek - feleltem a barátomnak oly határozottan, ahogyan ő is rávágta, hogy kíváncsi a jövőjére. Amennyiben abban a helyzetben voltam, mindig megkérdeztem az adott illetőtől, hogy eláruljam-e neki, mit tartogat számára a jövő, így kevésbé volt lelkiismeret furdalásom, ha éppen olyan álom jelent meg valakivel kapcsolatban, aminek a másik fél nem igazán örült volna. Persze senki sem szeretett rossz híreket kapni, de sajnos benne volt a pakliban ez is. Mindig abban reménykedtem, hogy jó híreket közölhetek az adott illetővel, ez pedig most sem volt másképp.
- Köszönöm, ez nagyon rendes tőled! - ejtettem feléje egy nagy mosolyt, majd végighallgattam, hogy mire gondolt a "marketing címszó" alatt.
- Naná, hogy benne vagyok! - vágtam rá örvendezve. Amit elmondott, az nagyon elnyerte a tetszésem, kreativitás terén pedig nagyon is a toppon volt Nathaniel.
- Ha tehetek érted bármit, csak szólj! - ejtettem végül ki a szavakat, amelyekkel már az elképzeléseim szerint ő is tisztában volt. Mindig jól kijöttünk egymással, és segítettük egymást, ahogyan csak tudtuk, mióta barátok lettünk.
- Na, és mondd, meddig tervezel itt maradni, te örök utazó? - tettem fel a kérdésemet nagy vigyorral az arcomon. Tudtam róla, hogy egy helyen nem volt sokáig képes megmaradni, mindig is vonzotta a világ sokszínűsége, a felfedezés. Igaza is volt, hiszen így számos élményben lehetett része, valamint változatos élete lehetett az utazások végett.
- Tudod már, hogy mi lesz a következő úti célpont? - érdeklődtem tőle vidáman, miközben tekintetem szöges egyenest rá emeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817708#post817708][b]Széplaki Alíz - 2020.09.27. 00:15[/b][/url]

- Ez bizony így igaz - fúrtam a tekintetem a férfiéba mélyen. Pont ezért voltam kíváncsi arra, hogy meg szeretné-e tudni előre a jövője egy részét, amelyet esetleg megálmodok majd. Idáig az álmaim sosem tévedtek, reméltem, hogy vele kapcsolatban csakis pozitív jövendöléseim lesznek a jövőjét illetően. Mindig is kedveltem őt, remek volt vele együtt dolgozni, és tök jól kijöttünk egymással. Emellett mindig számíthattam rá, szóval szó szerint igaz barátra leltem benne. Az ismeretségünk során folyton igyekeztem őt hasznos tanácsokkal ellátni, ami később a javára válhatott, ez pedig jó érzéssel töltött el.
- Ugyan, ez természetes! - viszonoztam egy széles mosollyal a barátom válaszát.
- Tyűűű, akkor elég sokáig itt maradsz! Ha még karácsonykor is itt leszel, akkor mindenképpen koccintanunk kell egy forralt borral! - ajánlottam fel neki az elszalaszthatatlan lehetőséget, bár elképzelhető volt, hogy jobb dolga is lesz ennél. Mindenesetre reménykedtem benne, hogy nem ez lesz az utolsó találkánk, és a szeretet ünnepét is együtt ünnepelhetjük majd meg... legalábbis részben.
- Ez igen nemes szándék - válaszoltam neki komoly arccal, miután mesélt nekem a jövőbeli elgondolásairól.
- Én elsősorban a nagy társadalmi különbségeket törölném el, aztán átvenném a világuralmat, és helyreállítanám a rendet - vontam meg a vállam elgondolkodva, mókásan Nathaniel-re tekintve. A mondandóm első részét komolyan gondoltam, a másodiknál viccesre vettem a figurát, bár arra gondoltam, sok mindent kéne tenni ahhoz, hogy minden rendben menjen a világban. Illetve sose lesz tökéletes semmi sem, de azért bőven lenne mit javítani a jelenlegi helyzeten. Bár a legfőbb álmom az volt, hogy elismert, sikeres fényképész legyek, a fiú segítsége pedig rengeteget javított a renoménom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=819571#post819571][b]Széplaki Alíz - 2020.10.18. 22:58[/b][/url]

- Szuper! Melyik a kedvenc pezsgőd, ha esetleg azt szeretnél? Vagy koccintsunk akkor forralt borral? Az úgyis karácsonyi, téli ital. Csak, hogy tudjam, mit vásároljak. Én személy szerint nem vagyok válogatós, szóval jöhet bármilyen. Csak a Süsüt és a Koccintóst hagyjuk ki a kínálatból, ha lehet - feleltem mókásan a fiúnak. Nagyon örültem, hogy benne volt a dologban, így máris nem éreztem magam annyira egyedül a szeretet ünnepén, hiszen volt kivel koccintanom.
- Ugyan, ez így van, ezt gondolom. Ismersz már annyira, hogy kimondom, amire gondolok, nem szoktam kertelni - mosolyogtam rá vidáman. Ez az adott időszak remek alkalom volt arra, hogy jobban megismerjem őt, ráadásul még a dolgunk végeztével is megmaradt a barátságunk, ami nagy szó volt ebben a világban. Úgy gondoltam, hogy a fiúra bármikor támaszkodhatok, illetve én is segítő kezet nyújtanék neki bármikor, amikor csak szüksége van rá. És ez így volt helyes...
- Örülök, hogy ezt gondolod és köszönöm a támogatásod - hálálkodtam vidoran Nathaniel-nek. Még én sem tudtam, mit tartogat számomra a jövő, de bíztam benne, hogy legalább a fényképészet terén nagyot tudok majd alkotni. Kevés ember foglalkozhatott azzal, ami érdekelte, reméltem, hogy nekem az lehet majd a fő foglalkozásom, ami kikapcsol és boldoggá tesz. A fikcióm elmondása, azaz a világ "megváltása" úgy tűnt, hogy a barátomnak is az ínyére volt, ez pedig ugyancsak rendkívül jól esett a lelkemnek, legalább volt egy olyan ember a Földön, aki hitt bennem, és megbízott bennem.
- Nos, elsősorban imádok főzni, bármikor a vendégem lehetsz egy remek "házi kosztra". Ezen kívül a kedvenc helyem a faluban a Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Ott nagyon finom főfogások vannak, jó áron lehet étkezni, az ételek kifogástalanok, ráadásul a választékra sem lehet panasz - válaszoltam Nathaniel-nek lelkesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=851953#post851953][b]Széplaki Alíz - 2022.08.29. 23:17[/b][/url]

Egész jó idő volt, végre megszűnt a nagy kánikula, így nekem is kedvem támadt kimozdulni a lakásból. A szabadidőmet legszívesebben a szabadban töltöttem, ráadásul a jóslás mellett fotózni is szerettem. A mostani galéria központjában az állatok álltak, úgyhogy eldöntöttem, hogy a kiruccanás alkalmával magammal viszem a masinámat is. Mostanság elég sok volt a galamb a faluban, én pedig nagyon kedveltem őket, úgyhogy vittem magammal némi élelmet is nekik. Sokan elzavarták őket a környékről, én pedig úgy álltam hozzájuk, mint annó a menhelyi állatkákhoz, szóval segítettem nekik életben maradni. Felöltöztem az időjárásnak megfelelően, majd a fényképezőgépemet magammal víve megérkeztem a Boglyas térre. Miután helyet foglaltam az egyik padon, nem kellett sokat várnom, máris megjelentek a galambok.
- Egyetek, jut elég ennivaló mindenkinek! - bíztattam a madárkákat mosolyogva. Miközben eszegettek, készítettem néhány fotót róluk az új kiállításomhoz. Közben azon nosztalgiáztam, hogy pár éve még a menhely lelkes csapatát képeztem, diákkoromban pedig lehajítottam a tanárom fioláját az ablakból. Akkoriban még nem voltam képes kontrollálni az úgynevezett tehetségemet, aztán Attila segítségével egész jól kikupálódtam. A fotós sikereimet pedig a galériával együtt az egyik barátomnak köszönhettem, aki már sajnálatos módon nem volt köztünk. Ezeken felbuzdúlva igyekeztem kihozni magamból a lehető legjobbat. Ezekkel a gondolatokkal karöltve etettem és fotóztam nagy lendületet véve a galambokat a téren.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=852867#post852867][b]Széplaki Alíz - 2022.09.19. 00:00[/b][/url]

Timi érdekes módon nem igazán rajongott a galambokért, sőt ő egyenesen tartott az összes tollas élőlénytől. Mikor vele éltem az intézmény után, még csak egy pintyet vagy papagájt sem tarthattam otthon miatta. Igaz, nem voltam emiatt csalódott vagy akár haragos, hiszen az is nagyon nagy szó volt tőle, hogy magához vett, és végig gondoskodott rólam. Emiatt pedig rendkívül hálás voltam neki, még annak ellenére is, hogy az utóbbi időkben úgy éreztem, hogy eléggé a háttérbe szorultam nála. De visszatérve a jelenbe... ezen a kellemes napon tökéletes alkalom adódott arra, hogy egyszerre tegyek jót, és éljek a munkámnak.
Kellemes idő volt, a galambok lelkesen ették az általam odaszólt ételt, ráadásul tökéletes fotóalanynak ígérkeztek a következő kiállításomra. Hirtelen meglepődtem, mikor egy ismeretlen férfi odalépett hozzám, és megemlítette a galambok etetését részemről. Már majdnem kinyitottam a számat, hogy jól helyretegyem, ám még időben folytatta a mondandóját.
- Ó! - hagyta el a számat a csodálozás szava, majd átvettem tőle a skiccet, amelyet álmuldozva tekintettem meg.
- Nem is olyan rossz! De ez az én szövegem! Mármint a pillanat megragadása! Hiszen egy mű pont attól lesz tökéletes, érzelmekkel teli, ha az embernek sikerül igazán megragadnia az adott pillanatot mindenféle körítés nélkül, puritán módon. Így jön ki az igazi mondanivalója, története az elkészült képnek - tekintettem rá mosolyogva, bizakodón. Valószínűleg sikerült egy olyan emberrel találkoznom, aki szintén hasonlóképpen értékelte a művészetet, mint én. Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik nem hezitáltak élni egy adott helyzettel, és megmutatták a művüket annak, aki szerepelt bennük, mielőtt bármit is kezdtek volna velük.
- Örvendek, Alíz vagyok - mutatkoztam be neki széles mosollyal az arcomon.
- Az is egy szép művészet. Nekem csupán a fotózáshoz van némi tehetségem és a jósláshoz. Egyébként elég kétbalkezes vagyok, például a rajzolás, festés nem megy túl jól - viszonoztam a kéznyújtást egy határozott mozdulattal. Mindig is felnéztem azokra, akik a művészet terén nem csupán a fotózásban teljesedtek ki. Nekem sajnos se a rajzolás, se a festés terén nem volt kellő kézügyességem.
- Mivel foglalkozol főműsoridőben? - kérdeztem tőle érdeklődve nagy szemeket meresztve rá.