A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633483#post633483][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 17:56[/b][/url]

A bejárati ajtó hangosan csapódik be mögötte a huzatnak köszönhetően, még ő is összerezzen egy pillanatra, az utcán járó Mayáról nem is beszélve. Bocsánatkérő pillantást küld felé, majd ellenőrzi az ajtót és elindul lakótársa után. Ismét itt az ideje egy nagy sétához, a mai nap pedig nem is lehetne tökéletesebb rá, hogy az arra fordított időt kicsit meghosszabbítva, végigjárják tulajdonképpen az egész falut. Maya biztosan élvezni fogja, neki meg már itt az ideje, hogy kiszellőztesse kicsit a fejét, egyedül. A piacos eset után nem is igen járt kint, csak a kutyával járt el sétálni, azt ugyanis még a világért sem hagyta volna ki. Ha van valami, akkor ezt nem lehet elhanyagolni.
A husky körme hangosan kopog az utca kövén, míg az auror tőle lemaradva néhány méterre követi őt. Kezeit vászonkabátja zsebébe süllyesztve sétál, fejét néha emeli csak fel, hogy gondolatmenetét megszakítva a kutya után nézzen, merre jár. Nem igazán köti ki, hogy merre menjenek, inkább csak követi lelkes útitársát, akiben megbízik annyira, hogy tudja, nem fog elkóborolni. Kivéve, ha ismerőst lát... Ó, igen. Maya amint meglátja az utca első pár házánál megtorpanó Ninát, azonnal gyorsít léptein, ügetve közelíti meg a nőt. Farkát már messze csóválni kezdte, szája szinte mosolyra húzódik lihegés közben. Gazdája már korántsem ennyire lelkes, noha nem tagadhatja, igenis jó érzéssel tölti el, hogy láthatja a félvélát. Már nem is számolja, hány nap telt el, mióta elhozta tőle Kamillát. Lányával azóta sikerült beszélnie, és ha mindent nem is, de Kamilla sok dolgot elmondott neki, többek között az elemi mágiát és annak előbukkanását is.
- Maya, gyere ide - halkan megszólal, mikor elég közel ér a pároshoz, a husky pedig ha nem igazán lelkesen, de engedelmesen huppan le az auror lába mellé, akinek figyelmét már a félvéla köti le. Mint mindig. - Csak nem költözöl?
Érdeklődve pillant a nőre, hangja ezúttal kedves és továbbra is halk marad. Tekintete ide-oda cikázik Nina szemei között, mellette Maya hol az egyikre, hol a másikra pillant. Érdekes délutánnak nézünk elébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633592#post633592][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 19:33[/b][/url]

Imádja, mikor ennyire nyilvánvalóan szeretik. Nina arckifejezését nem is kell látni, csupán testtartása elárulja, hogy mit gondol erről a helyzetről és az aurorról. Utálja. Legalábbis a férfi ezt gondolja, ugyanis azok után, hogy a félvéla többször is burkoltan szerelmet vallott neki, kizárt, hogy még mindig érezzen iránta valamit az utálaton kívül. Egyszerűen csak nem tudja elképzelni, hogy Nina minden köztük történt dolog hatására ne fordítson neki csak úgy hátat és hagyja ott egyszer és mindörökre... Ó. Hát most pont ez történik. A nő úgy sétál el mellette, mintha nem is ismernék egymást, egyedül az őt követő kutya viselkedik még úgy normálisan. De körülötte megbolondult a világ.
Aurorunk ennek ellenére elindul a páros után, mert mint már mondtam, megbízik Mayában, de ha meglát egy ismerőst, akit ráadásul még annyira kedvel, mint Ninát, kicsit elfelejti, hogy kivel jött el idáig. Így van ez, nem lehet érte hibáztatni senkit. Míg a husky új barátnője mellett lépdel, gazdája kissé lemaradva, a félvéla hátát figyelve követi őket. Nincs különösebb célja a dologgal, nem akarja, hogy a szuggerálás hatására megforduljon és beszélgetést kezdeményezzen, de még arra sem vágyik, hogy  szimplán társalogni kezdjenek, egyszerűen csak szem előtt akarja tartani a kutyát.
Igen, ismét be kell vallania, hogy jó újra látni Ninát. A rideg és visszautasító természete ellenére még mindig ott van benne mindaz, amit az auror annyira szeret. Maya ekkor visszapillant rá, de továbbra is tartja a lépést, figyelmét ezek után a következő ház köti le. Előresiet, az egyik eladó ház előtt áll meg aztán, farokcsóválva várja be a lemaradt kettőt. Elég nyilvánvaló, hogy a kutya nem ostoba, megérzi, ha valami történt, a konfliktus kettejük között pedig nem is olyan nehezen észrevehető.
Balázsnak most lenne lehetősége; megszólalhatna, megállíthatná, megölelhetné, visszahúzhatná, csinálhatna akármit, amit csak akarna. Mégsem teszi. Csak besorol a nő mellé és még mélyebbre mélyeszti kezeit a zsebében, Mayáig némán teszi meg az út hátralévő részét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633658#post633658][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 20:08[/b][/url]

Maya egy nagyon okos kutya és ezt volt alkalma többször is bizonyítani, nem szükséges a mai esetre korlátozódni. Az, hogy ott hagyja őket és előresietve egy kis teret biztosít nekik, hogy megpróbál kikerülni a képből, mintha egy kis emberi viselkedésre hajazna, holott meglehet, csak egy pillangó kötötte le a figyelmét annyira, hogy elrohanjon onnan. Lehet, hogy titokban macska és nagyon is érdeklik a pillangók, Balázs pedig olyan hülye, hogy nem veszi észre - nem csak azt, hogy a kutyája mit próbál neki mutatni. Mondhatni a gazda lassan ostobább lesz, ezzel viszont nem lehetne nagyon sok helyen eldicsekedni. Nina mondjuk biztosan értékelné, és igazat adna nekem.
Mindketten megállnak a ház előtt, az auror lakótársára pillant, amikor azonban Nina elindul, tekintetével őt követi. Egyelőre nem indul utána, az utcán lecövekelve méri végig a tőle eltávolodót, jól megnézi magának, mintha még sosem látta volna. Ez teljesen leköti, sajnálatos módon viszont csak addig élvezheti a látványt, míg Nina el nem tűnik az ajtó másik oldalán. Ezután sóhajtva fordul meg és indul el az ellenkező irányba, valamerre hazafelé, Maya azonban nem tart vele. A husky a járdára ül, érdeklődve figyeli az egyre távolabb kerülő férfit, aki azonnal megtorpan, amint nem érzékeli lakótársát. Bosszúsan perdül meg ismét tengelye körül, némán int fejével. Maya nyugodtan ül tovább. Balázs magához hívja a kutyát, aki továbbra sem foglakozik a hívó szóval, mancsait fokozatosan előrerakva lassan a földre fekszik. Az auror megadóan felsóhajt, majd kényszeredetten visszasétál a kutyához. Na jó, muszáj valamit tennie. Mintha csak valami nagy dologra készülne, nagy levegőt vesz és besétál Nina után a házba. Itt az idő. A kérdés már csak az, hogy mire.
- Szóval nem költözöl, mégis eladó házakat nézegetsz. Talán Flórának lesz? - lassú léptekkel közelíti meg Ninát, szeme sarkában megjelennek a szokásos nevetőráncok, amelyek olyan idegesítővé varázsolják a férfit minden egyes alkalommal. - Vagy csak úgy veszel egyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633779#post633779][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 21:30[/b][/url]

Lehet, hogy mégsem kellett volna visszajönnie? Azzal úgy minden jobban ment volna, ha szépen hazafelé veszi az irányt és nem fordul vissza, Maya pedig majd úgyis hazatér egyszer, ha éhes lesz vagy elfáradt. Igen, minden bizonnyal ezt kellett volna tennie, az a tény azonban, hogy itt van Nina és Maya, aki láthatóan ellene játszik most, egyszerűen nem engedi. Bármennyire is nagyon utálják most egymást, jó néha visszaemlékezni a boldog pillanatokra és az auror most pontosan ezt teszi. Mert olyanok még voltak, és lesznek is.
- Óóó, rendben van. A kisasszony játssza az elérhetetlent, értem - elismerően biccent, vállával nekitámaszkodik a nappaliba vezető ajtó félfájának. Nem különösebben rázza meg a dolog, látta már ezt az oldalát, és ő is viselkedett így vele, tulajdonképpen nagyon nem tudna már neki meglepetést okozni a nő - mondjuk ez egészen addig lenne igaz, míg Nina elő nem rukkolna valami teljesen újjal, az viszont az auror rejtett mosolyából és a nő félig dühös, félig megvető pillantásából következtetve nem igen fog megvalósulni. Balázs összefonja karjait maga előtt, szólásra nyitja száját, majd be is csukja. Inkább most nem. Kivár egy kicsit, hogy Nina nézelődjön, vagy átmenjen egy másik szobába, utóbbi esetben természetesen követi, mint valami engedelmes kiskutya, pár lépéssel lemaradva tőle. A ház belsejét meg sem nézi, a véleményére úgysem kíváncsiak, akkor meg minek?
- Most tényleg ezt fogjuk játszani? - hallható egy kis türelmetlenség a hangjában, de sokkal inkább azt szeretné kifejezni, hogy mennyire untatja már ez a távolságtartó viselkedés. Mondjuk inkább csendben maradhatna, elvégre ő játszotta ezt hónapokon keresztül, de mint tudjuk, ez az ember nem különösebben a logikus döntéseiről híres. Nem ezért szeretjük. - Mondd csak, ez jó így neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633901#post633901][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 22:33[/b][/url]

Ez már csak úgy megy, mint a régi szép időkben. Marják egymást ideig-óráig, aztán mindig történik valami, majd az egész kezdődik elölről. Kétségtelenül megunhatatlan páros, még akkor is, ha van egy kis kiszámíthatóság kettejük kapcsolatában, már ami az események általános zajlását jelenti.
Amióta találkoztak, Nina egy üde színfolt az életében. Jól érzi magát a nő közelségében, szeret vele beszélgetni és vitatkozni is, még ha ezek a viták egyoldalú, szapulásnak nevezhető szócsaták. Együtt laktak több hétig, látta Ninát reggel, este, átölelhette, megérinthette, megcsókolhatta. És megtenné még. Bármikor újra átélné vele azokat a pillanatokat, mert a volt felesége óta ő az első és egyetlen nő az életében, aki hasonló örömöt okozott neki, mint Melinda együttlétük első pár hónapjában. Talán még többet is. Most pedig, ahogy követi a jobbra-balra ringó csípőt, rá kell jönnie, hogy Ninától tényleg többet kapott, mint Melindától. Van benne valami, ami miatt a közelében akar lenni, rá akar nézni, végigsimítani a karján, átfogni a derekát, belenézni a csodálatos barna szemekbe. De ez semmiképp sem a vélamágia hatása.
- És te tényleg hittél nekem? - visszazökkenve a jelenbe hirtelen szegezi neki Ninának a kérdést, lassan elindul felé. Nem, most nem lesz sem falhoz szorítás, nem is fogja magához rántani és addig csókolni, míg Nina meg nem adja magát. Csalódást kell okoznom, mert csak elindul felé, ennyi. - Kérdeztél tőlem valamit, én pedig azt feleltem, hogy még nem válaszolhatok rá. Mondtam valamit, amit talán nem is gondoltam komolyan, de téged mintha csak az érdekelt volna. Abban sem lehetsz biztos, hogy az igazat mondtam. Lehet, hogy nem is én voltam ott. Na jó... Nem, ez hülyeség. De tudod, hogy mondok néha dolgokat, amiket nem gondolok komolyan. Ezt pedig olyan könnyen hitted el, hogy néha én sem tudom, igaz volt-e.
Mostanra már megérkezhet a nő elé, ha amaz nem kezdett el hátrálni előle. Kivételesen nem magasodik fölé, ellenben belenéz barna szemeibe, megpróbálja összekapcsolni tekintetüket. Felsóhajt, megrázza a fejét. Tudja, hogy Nina el fog menni. Elfordul tőle, talán válaszra nem is méltatja, csak elsétál mellőle, ki az életéből. Többet meglehet, nem is beszélnek, a mostani eset után végleg megszakad közöttük a kapcsolat és Maya, de még Kamilla kapcsán sem lesznek képesek egymással kommunikálni. Balázs pedig sajnálná ezt. Mert Melinda óta Nina az egyetlen olyan nő, akibe képes lenne beleszeretni. Akibe már beleszeretett hónapokkal ezelőtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634020#post634020][b]Farkas Balázs - 2016.11.04. 00:04[/b][/url]

Kezdi úgy érezni, hogy Nina teljesen félreérti minden szavát, holott nem ez lett volna a célja. Nem akarja, hogy mást értsen, mint amit értetni akar vele, mert úgy semmi jó nem fog kisülni ebből a helyzetből. Azt akarja, hogy pontosan úgy értelmezze őket, ahogyan akarja. Épp ezért némán hallgatja a nő kifakadását, de ahogy a szavai eljutnak a tudatáig és felfogja azokat, már tudja, hogy össze fognak zavarodni mind a ketten. Hisz nem ezt mondta.. Elkezdi lassan rázni a fejét, de nem szól közbe. A világért sem szakítaná félbe ezt a csodálatos kioktatást, nem bizony. Nina kérdése aztán úgy illan el mellette a sok beszéd közben, hogy mire végez, már nem is teljesen biztos benne, jóra válaszol.
- Egy szóval sem mondtam, hogy viccelek. Mindent félreértettél, nem ez lett volna a lényeg. Argh! - idegesen fújtat, és elfordul tőle, hogy aztán járkálni kezdjen a szobában. - Ne hasonlíts össze engem Melindával. Nagyon jól tudod, hogy ő miket tett, és hogy én milyen vagyok. Pont annyira ismersz engem, mint amennyire kell, mint ami elég ahhoz, hogy tudd, én nem vagyok olyan. Mondhatsz bármit, nevezhetsz bárminek, kioktathatsz, lehordhatsz a sárga földig, nem érdekel, de ezt az egyet... Ezt ne.
Nagyon lassan beszél, rendesen kihangsúlyozva minden egyes szót, közben még léptein is lassít, tekintetét folyamatosan rajta tartja, mintha csak attól tartana, hogy ha egy pillanatra is félrenéz, ő hirtelen eltűnik onnan. De nem akarja, hogy eltűnjön, most akkor tisztázni fog mindent. Tényleg mindent.
- Elismerem, hogy csúnyán viselkedtem. Tudom, hogy nem lett volna szabad azt mondanom, amit, de nem figyeltél rám eléggé - hangja hirtelen változik meg; idegesből kedvessé, léptei egy pillanatra megszűnnek, majd ismét elindul, ezúttal már a nő felé. Nagyon szívesen végigsimítana most a karján, mégsem teszi. Not yet. - A vélamágiád, bármennyire is hiheted azt, nem hat rám mindig. Használhatod egyszer, kétszer, vagy minden alkalommal, mikor találkozunk, de elárulom, hogy ha nem akarod, nem használ. Nem vagyok a bábod, nem azért mondom vagy cselekszem azt, mert te arra kényszerítesz. Minden, amit mondtam és tettem, azért volt, mert én akartam.
Na, ha ez akkor már mostan a nagy vallomások napja, ideje lenne valami ideillőbbel folytatni, mondjuk valami olyasmivel, amire Nina már régóta vár és amit már a jó ég se tudja, milyen hosszú ideje húznak, az auror miatt. De hiába, ha egyszerűen képtelen kifejezni az érzéseit, mit tehetne?
- Gyönyörű vagy - hangja egészen elhalkul, szinte suttog, miközben megáll Nina közelében. - Gyönyörű vagy, de nem a mágiád tesz ilyenné. Gyönyörű a lelked, még akkor is, mikor meg akarsz ölni pusztán a tekinteteddel. Szerintem te tényleg egy csodálatos ember vagy és nem érdemled meg, hogy szórakozzanak veled. Nekem sem kellene szórakoznom veled. Szóval... Akkor befejeztem.
Ha a drámai lezárásra vártok, akkor ez az. Vesz egy nagy levegőt, még egyszer utoljára rápillant Ninára, majd elmosolyodva hátrálni kezd. Pár lépés után megfordul és elindul kifelé, útközben még végigsimít az egyik bútor tetején. Drámai lezárás, igen, így kell ezt csinálni. A szobába vezető ajtónál azonban megtorpan, megkapaszkodik a félfában és félig visszafordul.
- De a kérdésedre válaszolva... - drámai hatásszünet, mosoly, érdeklődő pillantás, még több hatásszünet, mint az X-Faktorban a kieső kihirdetése előtt, mert az ugye jó és kell oda és szeretik. Lepillant a padlóra, majd ahogy tekintetét visszaemeli a nőre, meg is szólal. Vége a hatásszünetnek sajnos. - Igen. Szeretlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634242#post634242][b]Farkas Balázs - 2016.11.04. 14:05[/b][/url]

Nem tudja elképzelni, hogy Nina tényleg képes volt Melindához hasonlítani őt, mikor nagyon jól tudja, hogy kicsit sem hasonlítanak. Képtelen lenne olyan dolgokat csinálni, mint amiket az a nő tett, egyszerűen csak a személyiségéből adódóan sem lenne rá ingere. Ha bánt is valakit szavakkal, azt sem a rossz kedve miatt teszi, biztosan van rá valami jó, vagy rosszabb esetben kevésbé jó indoka. Egyáltalán nem az a célja, hogy másoknak fájdalmat okozzon és ellökje magától őket, egyszerűen csak nem épp az az ember, akinek könnyű kimondani, amit az emberek hallani akarnak. Megy a saját feje után, azt teszi, amit gondol, és igen, sokszor pont az ellenkezőjét annak, amit kellene. Rengeteg szenvedéstől megkímélhette már volna magát és a környezetében élőket is, ha csak egyszer változtatott volna közlésmódján és egy kicsit szerethetőbb, kedvesebb válasszal rendezett volna le valamit. Akkor biztosan nem itt tartanánk.
Sosem volt jó az érzései közlésében. Édesanyja korán meghalt, édesapja pedig nem úgy nevelte, hogy ez bármennyire is fontos szerepet játsszon életében. Lilla nagyon jól ismerte, neki nem volt szüksége arra, hogy a férfi az érzéseiről beszéljen, barátai és társai nem álltak annyira közel hozzá, hogy ez kikívánkozzon belőle. Aztán jött Melinda. Rövid időn belül megkedvelte, beleszeretett, ő volt az első olyan nő az életében, akinek beszélt arról, hogy mit érez. Aki igényelte ezt a fajta törődést, mert Melinda mindig tudni akarta, hogy mi van vele, de miután megszületett a lányuk, túlságosan is eltávolodtak egymástól. Balázs a munkájába temetkezett, hogy Kamillának minél jobb gyermekkora lehessen, Melinda ezzel szemben viszont semmit nem tett annak érdekében, hogy megkönnyítse férje dolgát, őt nem érdekelte, hogy mi van a lánnyal. A számonkérések elmaradtak, az auror pedig senki másnak nem beszélt erről. Most pedig itt van Nina, akinek először nyílt meg ennyire, volt felesége óta.
Ahogy befejezi a beszédet, indulna is már. Továbbra is az ajtóba kapaszkodik, törzsét fordítja csak hátra, hogy lássa még utoljára a nő arcát, de már ez sem tűnik olyan nagyon jó ötletnek. Rámosolyog, szemeiben szomorúság csillan, de ha már megígérte, akkor békén hagyja. Visszafordul és tesz egy lépést kifelé, de abban a pillanatban meg is torpan: Nina megszólal. Kérdőn néz hátra, láthatóan nem érti most a helyzetet. Mit akar még tőle a nő? Némán várja, hogy közelebb érjen hozzá, szavai ugyanakkor mosolygásra késztetik. Kezeit ismét kabátzsebeibe süllyeszti, mosolya szépen lassan kiszélesedik. Kellemes bizsergés járja át a testét, mikor Nina hozzásimul, vonásai ellágyulnak, korábbi kétkedése rég eltűnt már. Nem öleli át a nőt, hangosan felsóhajtva rázza meg a fejét, mosolyogva néz bele a csillogó szemekbe.
- Azt hittem korábban rájött már a kisasszony, hogy mekkora egy barom vagyok - megforgatja szemeit és úgy tesz, mintha ez az információ olyan nyilvánvaló lett volna egész idő alatt - mert az is volt. - Szerintem nem tudod pontosan, hogy mit vállaltál, mikor belém zúgtál. Biztos átgondoltad te ezt rendesen? Tele van drámával az életem. Túl sok stresszel jár.
Teátrálisan felsóhajt, de nem csinálja túl jól ezt a mentegetőzést, ebben a helyzetben képtelen úgy viselkedni, mint akarna. A derekát átölelő és teljesen hozzásimuló Nina egészen eddig csak a legszebb álmaiban fordult elő, most pedig minden megvalósult, itt áll előtte, könnyes szemmel pislog fel rá és vár valamire. Valami olyanra, ami az auror fejében már a találkozásukkor megfordult, amire nagyon sokat gondolt, mikor még jóban voltak.
- Francba - idegesen felnevet, beletúr a hajába, hirtelen úgy érzi magát, mint egy tinédzser fiú az első randi után, aki nem tudja eldönteni, hogy megcsókolhatja-e a lányt vagy sem. Keze megremeg, de ezzel már nem törődve simítja meg Nina arcát, ujjai a barna hajig csúsznak. Kivár egy kicsit, majd hirtelen magához húzva csókolja meg a nőt, mert ez tényleg olyan, amire érdemes volt várni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634674#post634674][b]Farkas Balázs - 2016.11.05. 13:54[/b][/url]

Nina talán tényleg nem tudja, hogy mit vállal, de nem tiltakozik ellene túlságosan, így a férfi miért tenné? Ha át nem is öleli rögtön, tekintetét rajta tartja, elmosolyodik szavaira. Tényleg ennyire könnyen ment volna? Nina mindazok után, amit tett és mondott, ilyen gyorsan megbocsájt neki, elfelejt mindent és jöhet a happily ever after? Szemeiben némi kétkedést lehet felfedezni az öröm és a szerelmes csillogás mellett, de semmi pénzért nem kötne bele a szavaira. Most, ezek után nem.
- A szerkesztőségi incidens pont, hogy jogos volt. A lányomról volt szó, azt hitted majd lenyelem és semmi nem fog történni? - elhúzódik, hogy jobban lássa Nina arcát, szemeit összehúzza, mintha nem akarná teljesen elhinni, hogy Nina ezt mondta. Még mindig nagyon jól emlékszik arra a napra, mikor kézhez kapta az újságot és beleolvasott, először rögtön Kamilla nevén akadt meg a szeme. Hát nem is kicsit volt kiborulva, Nina pedig nagyon is jól tudja, hogy meddig képes elmenni, ha a lányáról van szó. - Együtt, mi?
Mosolya kiszélesedik, szeme sarkában megjelennek a szokásos kis ráncok, amik aranyosabbá teszik az egész embert. Nem mindig bunkó és elviselhetetlen, vannak olyan pillanatai is, mint például a mostani; most ugyanis meg lehet zabálni, kérdezzétek csak a rajta csüngő hölgyeményt, akin látszik, hogy túlságosan is szeretne valamit. Jó ez így, de egy dolog még hiányzik. Balázs pedig, hogy ne húzza túl sokáig az időt, végül úgy dönt, cselekedni kellene. Idegessége egy pillanat alatt elszáll, mikor Nina ajkai találkoznak az övével, a nő hozzásimul, ő pedig végre érzi, hogy ez más. Ezt a csókot nem lehet azokhoz hasonlítani, ami az elmúlt hónapokban elcsattantak köztük, mert Nina tudja, Balázs tudja, de még a kint várakozó Maya is tudja, hogy megváltozott valami köztük, és egy új, jobb kapcsolat veszi kezdetét. Vagy Balázs megint mindent elszúr, mert ehhez ért, ki tudja.
- Ez a ház nem illik hozzád - ajka hozzáér a félvéla füléhez, ahogy hosszú percek múlva belesuttog, arcát nekidönti a barna haj által takart fejnek. - De tudok mutatni egy másikat, ha gondolod.
Izmai megfeszülnek, elhúzódik Ninától és ha a nő engedi, óvatosan kézen fogja, kivezeti a házból. Szép, szép, de nem az igazi és Nina sem akarta megvenni, szóval most már akár itt is hagyhatnák. Amint kilépnek az ajtón, megköszörüli torkát, megigazítja kabátját és egyik kezével átfogva a karcsú derekat a saját otthona felé veszi az irányt. Maya fellelkesülve üget mögöttük néhány méterre, boldogan csóválja a farkát, tekintetét a páron tartja. Na most már jöhet a happily ever after.