Elliot

Nehezen indult ez a nap. A délelőttöt kivette, hogy vigyázzon az unokahúgára és a kutyákat is megfuttassa. Szüksége van a nyugalomra, mostanság alig van otthon, de Annával sem olyan a viszonyuk, hogy szívesen menne korán haza. Ez van, ha valaki eljátssza a felesége bizalmát.
Még van egy órája azelőtt, hogy Noah meghozná Lenát, addig Csizmával és Kalózzal a faluban sétálgat. Egyik kezében egy szál cigaretta, a másikban a két kutya póráza. Csoda, hogy ilyen jól neveltek és nem kódorognak el, de ez mind Anna érdeme, ha Nikon múlna, már rég valamelyik pocsolyában fürdene ő is és az állatok is.
Na jó, talán ez már a harmadik szál, amit szív miközben beér a térre. Ebben a napsütésben hunyorog egy kissé, de legalább nem fagy le a keze. Arra azonban nem számít, hogy valaki szó szerint belefut. Mélyen szívja be a levegőt miközben az illető felé fordul és vonásai csak akkor enyhülnek meg, amikor felismeri a volt főnökét.
- Azt hittem, már meghaltál - vigyorog. - Az én csárdám áll még és testvére is van Nekeresden - megnyomja az 'én' szócskát miközben fél szemöldökét felvonja.
Rég volt már, amikor Elliot lelépett és rég volt az is, hogy Niko főnökké lépett elő. Végig is néz a férfin, változott, talán fel sem ismerte volna ha csak látja.
- Mit keresel itt, talán ki akarsz vásárolni? - kérdez rá két slukk között.

Elliot

- Ejj de kemény lett valaki - szemöldökét kissé megemeli, s mosolyog mellé.
Rég volt már, hogy utoljára találkoztak akkoriban még nem ilyen volt a férfi. Legalábbis nem így emlékszik rá, de lehet, hogy már csak halványulnak az emlékképek a fejében. Nem lenne meglepő.
Büszkén meséli, mi lett a csárdával és a testvérével, az életben valójában ez a két dolog a büszkesége. Na meg a felesége, ha már saját magára nem lehet az. Legalábbis az életére biztosan nem. A csárdák megléte szépen fedi a sötétséget, ami a háttérben bujkál, megmérgezve ezzel szépen lassan az élete nagy részét.
- Ez igen. Elpuhultál, vagy mi? - csipkelődik a régi főnökével. - Van gyereked?
Direkt próbálja cukkolni a férfit, mindössze barátilag, persze. Megvonja a vállát miközben a csikket a macskakőre ejti és eltapossa. Egy újabb szálat vesz elő, a dobozt pedig Elliot felé nyújtja, ha rágyújtana.
- Én azóta is itt vagyok. A társaslakásban élünk Annával meg a kutyákkal, ő ír, én csárdázok.
Ennél többet nem nagyon tud mondani az életéről, olyat biztosan nem, ami publikus lenne, főleg nem egy auror előtt. Nincs ellene kifogása, hogy odébb álljanak, de lustán indul tovább immár a férfi társaságában.
- És eddig merre jártál?
Most döbben rá, hogy igazából semmit nem tud a férfiról az alapokon kívül. Jóban voltak, de sosem töltöttek időt együtt, nem beszélgettek úgy igazán.