Annamari és Maszat, a bernáthegyi

Nati a falulátogatást mára tartogatta, bár szegénynek jó sok időbe tellett, mire magához tért. Még az is megtörtént vele a rellonos hámból kirúgás után, hogy fordított a reggeli rutinja sorrendjén: előbb felöltözött, és utána akart zuhanyozni, úgyhogy elölről kezdhette a műveletet. De kétségkívül megérte ez a buli, mert új embereket ismert meg, még játszottak is, bár kicsit furcsa volt ez a varázstársas neki.
Szerencsére elvileg még nem jutott el Petra, Dominik, és főképp Dávid fülébe az információ, márpedig a rellonos Dávid azért igencsak piszkálta volna, hogy szárnyat bontogatott a kis unikornis-csikócska.
Hát, ja, megvolt a Csermey-testvéreknek a maguk kis szokása, ami azt illeti, egyébként hellyel-közzel össze is tartottak.
Az a bernáthegyi bizony hozzá tartozott, legalábbis úgy döntött, hogy a némileg takarításra szoruló, lelkes és játékos kóbor állat mostantól az övé lesz, mert csak.
- Maszat, nem! Állj, hagyjad szépen békén! – fogta vissza, legalábbis próbálta engedelmességre nevelni. Azért lett Maszat a neve, mert minden méretes dagonyába belement, és eléggé maszatos is volt a jószág. Szó, ami szó, a kanegyednek nem ártott volna egy alapos fürdetés.
- Bocsi, lejöhetsz nyugodtan, nem fog bántani, nem harapós – pillogott fel ártatlanul a kislány a nagylányra, aki a fára menekült Maszat szeretetrohama elől. – Csermey Natália Babett vagyok, Navinéből. És te?
A kicsit kínos csöndet jó lett volna megtörni, bár ebbe a kategóriába Maszat lelkes ugatása nem igen tartozott bele. Remélte, hogy azért kis kedvence nem hozott akkora frászt a másik lányra. Úgy hetvenedik felszólításra a hetvenkedő kutya még hajlandó is volt engedelmeskedni, és letette tomporát a földre. Még így, ülő helyzetében is kevés híján akkora volt az ebadta, mint maga a kislány.
Maszat kutyus

Kutyakaland és Annamari

Nati kínosan elvigyorodott, mert az neki is eszébe juthatott volna, hogy a kutyusok nagy húsimádó lényecskék, és azért neki is volt kajája, amit odaadhatott volna Maszatnak.
- Nem szégyelled magad, Maszat? Te kis kunyerálós… - a kutya bűnbánó szemekkel meredt újdonsült gazdijára, aztán megajándékozta Natit egy méretes kutyaöleléssel, kis híján magával rántva a boszitanoncot.
- Persze, nyugodtan.  Amúgy nem rég fogadtam örökbe, Maszatnak hívják. De pszt, a tesóim, Dominik és Petra meg ne tudják! – tette ajkaira mutatóujját, jelezvén, hogy ez titok akart lenni. – Ők is eridonosak, mint te. Dávid, a nagyobbik bátyám meg rellonos.
Kicsit talán túl őszintének tűnhetett, de nem ártott előre figyelmeztetni a virgonc, és néhanapján igencsak bajkeverő testvérei háztársait, hogy ha esetleg egy vöri ikerpárba, meg egy vörös, hozzá hasonlatos srácba botlanának, akkor azok bizony a Csermey-populáció népes tagjai.
- Nem könnyű megbírni vele, de azon vagyok, hogy megneveljem. Talán Emmus néni és HVH-néni megengedik, hogy megtartsam. Nem tudod, hol vehetnék itt neki való holmikat? Első körben egy pórázra lenne szükségünk, meg hámra. – döntötte oldalra a fejecskéjét Natika, segítségben reménykedve, s abban, hogy talán sikerül lecsalogatnia a nem is annyira bátor főnixlánykát. Pedig bátrabbnak hitte őket, úgy elsőre, legalábbis Petrából és Dominikból kiindulva.

Kutyakaland Annamarival

Nati nem nagyon bízta volna másra a kutyust, így elgondolkodva meredt előre pár percig, csendesen. Maszat, az enyhén szólva is koszos bernáthegyi jószág nagyon a szívéhez nőtt, és még sosem volt háziállata.
- Mi lenne, ha beszélnék a házvezetőmmel és a helyettesével, hogy megtarthatom-e addig, ameddig elő nem kerül a gazdája? Nem szívesen adnám be valami ilyen helyre – vetette fel az ötletet, hátha mégis belemegy a prefektus nagylány.
- De még mennyire, hogy azok, aputól örököltük – vigyorgott a haj-kérdés hallatán, mint a vadalma. Nem lehet nem felismerni egy Csermeyt. – Pontosan. Eggyel fölöttem vannak, azaz most már harmadikba lépnek idén, ha ugyan még nem buktak meg annyi tárgyból… nem egy tanulós típus a két mákvirág.
Maszat hálásan vakkantott egyet, majd simogatásért könyörögve szimatolgatta a főnixes prefektus pracliját.
- Legyen az első verzióm, megpróbálom elhelyezni magam mellett, kiplakátozom a faluban a képét, illetve a kastélyban is körbekérdezek, hátha valaki tud valamit… Szerintem eredményesebb, mint futkosni egyik állatkereskedésből a másikba, meg a bestiáriumba. – A kislány még mindig nagyon szerette volna megtartani a Maszatnak elkeresztelt kutyust, és az állat is még mindig hálás volt a két hölgyeménynek a törődésért, pláne Annamarinak a szendvicsért.
- Kérlek! – ártatlanul igyekszik nézni a nagylányra, és még a hangszínével is játszadozik egy kicsit, hogy még inkább meghassa Annamarit. Nagyon szeretné, ha segíthetne Maszaton, hát még, ha meg is tarthatná! Szívesen vigyázna rá, etetné, itatná, plusz egyéb szükségleteit is megadná a kutyusnak. Azt a mellékletes dolgot már kihagyta a számításból, lazán elengedve füle és lelkiismerete mellett, hogy az anyja szolid szívrohamot fog kapni, ha megtudja, hogy mennyit eszik egy ilyen kutya, és hogy majdnem akkora, mint maga a kislánya. Mármint a legkisebb…