A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592396#post592396][b]Regős Manó - 2016.05.07. 19:01[/b][/url]

öltözet

Káposztát reggelire? Fú, ezt nem gondolhatták komolyan. Manó felállt a hosszú navinés asztaltól a nagyteremben, és úgy döntött, nem esik nehezére kihagyni a reggelit. Utálja a káposztát. Furcsállta, hogy a Bagolykő konyhásai ezzel az egyféle étellel készültek. Azt tapasztalta eddig ugyanis, hogy mindig nagyon sokféle a menü, mindenki talál kedvére valót. De ma csak káposzta. Még a tejben is az volt, ahol általában müzli szokott lenni.
Korgó gyomorral battyogott a klubhelyiségbe. Nem volt rá jellemző a reggelizés, de előző nap Szendrei Ella, az egyik elemi mágus sorstársa úgy kifárasztotta, hogy most muszáj energiát szereznie valahonnan. Este természetesen már nem evett, az egyenlő lenne egy öngyilkossággal.
Úgy képzelte, folytatja a tanulást, de a szobájába érve rájött, hogy szükséges tankönyvei bogolyfalvi "legénylakásán" maradtak. A plafonra nézett, szemét forgatta, és megállapította, hogy ez a nap pocsék lesz. Ez már a második bosszantó jelenség kilenc óra előtt, és lassan bebizonyosodik, hogy fel sem kellett volna kelni. A lépcsőkön lefelé összeütköztek egy másik navinéssel, aki fejét csóválva figyelmeztette, hogy valamelyik diák az összes kaját káposztává változtatta a nagyteremben. "Így már értem" - gondolta Manó, megköszönte az információt, és a nagytermi zsongást maga mögött hagyva kilépett a bejárati csarnok hatalmas ajtaján.
Fél óra sem telik bele, már a műterme előtt áll. Be ugyan nem lát a földszinti lakás hatalmas ablakain - úgy tervezték ezeket -, de hamarosan elővadássza kulcsát (ha megszakadna sem tudna elvégezni egy alohomora bűbájt, Manó személyes tragédiája, hogy a legmuglibb az itteni varázslók között), és bejut az ajtón, illetve a folyosón át az egy szem, tágas, csupafény szobába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592442#post592442][b]Regős Manó - 2016.05.07. 21:32[/b][/url]

öltözet

A kulcscsomó megvolt, már csak az egyetlen ajtónyitót kellett megtalálni a további kulcsok, fityegők, bizgentyűk és lógó izék között, amely a műhely zárjához illett. Épp mikor meglett a hiányzó elem, a karika az összes kulccsal csilingelő zörgés közepette a kövezetre esett. A csilingelést ugyan senki nem hallhatta a felhangzó robbantgatások zajában, ami a fehér hajú megijedését, és így a kulccsomó hullását okozta. Két taláros fiú kergetőzött a parkban, ők okozták a hangos pukkanásokat, ahogy pálcáikkal egymásra lőttek.
Manó a csöndessége és az idilli környezet miatt választotta ezt a Boglyas térhez közeli helyet a lakásbérlésre, az eset nem volt mindennapos, a negyedikes, bukott diák csak hozzácsapta a "miért fejezzük be a mai napot most azonnal?" listájához.
Felvette a leejtett fémhalmazt, végigpörgette a megfelelő kulcsért, és végre bejutott. Megkönnyebbülten csukta be maga mögött az ajtót, és hátával neki is dőlt néhány másodpercre. Ma aztán nem tanul. Itt nyugalom van, és senki sem fogja keresni. A mai nap a festésé - határozta el. Ekkor hallotta meg a gyanús zajokat, és ahogy valaki félelmetes, nyöszörgő hangon furcsa szavakat mormol. Manó holtra vált arccal egy öreg boszorkányt vizionált. Elővette zsebéből a pálcáját. Nem, mintha fenyegetést jelentett volna akár egy csigára is "fegyverével", de ellenfele ezt nem tudja.
Mocorgás és újabb varázsige. "Invetel" - hangzott furcsa, vontatott hangsúlyozással. Manó nem ismerte ezt a latin szót.
Talán hívnia kéne valakit, aki eléri a 60 kilót, pálcája többet jelent, mint egy hagyományos faág, és akad vér a pucájában.
De a lába már vitte előre: halkan lépdelt el a folyosón a balra lévő átjáróig. Varázs(?)eszközét görcsösen szorítva bedugta a fejét a hálószoba-nappali-festőterembe. A sarokban lévő matracon valaki feküdt. Se máglya, se kondér, se vénséges vén boszorkány.
Hamarosan az is kiderült, ki aludt az ágyacskában: Ella ült fel álmosan. Az az Ella, aki tegnap ugyanitt próbált neki segíteni az elemi mágiával, és aki - határozottan emlékszik - vele hagyta el Manó lakását.
Az alsóbb éves navinés, arcán mélységes döbbenettel, próbálja elképzelni azt a szituációt, amelyben Ella véletlenül az ő zárt lakásába téved, és bevackolja magát az ágyába. De csak ennyit mondott, továbbra is megrökönyödött fejjel, mert a különös varázsigeverziók folytatódtak:
- Sajnos nem értem, amit mondasz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592667#post592667][b]Regős Manó - 2016.05.08. 17:21[/b][/url]

öltözet

A lány nem érezte feszélyezve magát, amiért más ágyában alszik. Talán hajléktalan - futott át az ajtóban ácsorgó Manó agyán. Nagyon szívesen segített volna neki, hiszen Ella is segített neki az elemi mágiában (még ha csekély eredménnyel is, az nem rajta múlt), ezt illik valamivel viszonozni. De hogy odaadja a lakását? A szülei idegbajt kapnának. Már csak ezért is megérné. Na de mégis, a kéregetőknek a kisujját nyújtja az ember, és az egész karjuk kell neki. Nem adhatja oda a lakást néhány napra, ki tudja, mitől kell megválnia később...? Önkéntelenül eszébe jutott, amit egy könyvben olvasott nemrég. Fogalma sem volt, igaz-e, de hajlamos volt elhinni: Angliában, ha egy bizonyos ideig, talán 15 évig élsz valaki más lakásában, aki nem használja az ingatlant, onnantól a tiéd a ház.
Ella kérdéseire elterelődött gondolatai miatt elmulasztott válaszolni, viszont szemérmesen elfordult, amikor megpillantotta, miért kepeszt éppen a lány: a földön heverő nadrágjáért.
A tudatáig azért eljutottak a kérdések, mert míg hátat fordított, a szomszédos kicsi konyhafülkét fürkészte, milyen ételre is lelhet ezen a helyen. Csak egy-két dolog és semmi romlandó, vagy ha igen, akkor az már megromlott. Ha evésre vetemedett, a kastély nagytermében vagy a Navine konyhájában tette ezt.
"Tegnap este eszembe jutott valami ám" - hangzott, és Manó visszafordult, de a nadrág még mindig nem került a helyére, hát a fehér hajú elpirulva elnézett oldalra. Elkészült és félkész, megunt festmények voltak a falnak támasztva azon az egyetlen felületen, amit nem ablak borított. Egy üres vászon is állt egy állványon a szoba azon felén, mellette beszáradt festékek egy palettán.
Ella most már fel volt öltözve, de nem kötötte az orrára, mi jutott eszébe. Manó, mivel nem örökölte apja üzletember-beszélőkéjét, úgy döntött, későbbre hagyja annak firtatását, hogy hol tervez lakni Ella a jövőben. Ehelyett átlépett a szomszéd helyiségbe, benézett a hűtőbe, és beleszagolt egyetlen tartalmába, egy csökkentett zsírtartalmú tejbe. Elfintorodott, és újra bedugta fejét a szobába.
- Zabpelyhem van és fél doboz romlott tejem.
Kinyitott egy fiókot.
- És van "kettő in egy".
Ez volt ráírva az instant kávé csomagolására.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592798#post592798][b]Regős Manó - 2016.05.08. 23:38[/b][/url]

öltözet

Nem ismerte olyan behatóan a mestertanoncot, de az addigi dolgai, és a mostani potyaalvás után a romlott tejhez való hozzáállása már nem is annyira lepte meg Manót.
- Ezt... ennek megállapítását rád bízom - ezzel átengedte Ellának, hogy megkóstolja a fehér trutymót.
- Még nem hallok csatakiáltásokat odabentről - próbált ő is vicces lenni.
Jó házigazdaként elővett egy bögrét, és megtöltötte vízzel.
- Varázsolhatsz, ha szeretnél, nekem itt nincs vízforralóm vagy ilyesmim. Meg... az a fém... tégely sem.
Varázslófalu lévén bérelt lakásában gáztűzhely nem volt. De aki a lábosnak vagy fazéknak a nevét sem tudja, annak valószínűleg ez kifejezetten életmentő körülmény.
A doboznyi zabpelyhet is elővette, Ella pedig tálat keresett hozzá, amit az egyik felső szekrényben meg is találhatott. Manó a konyhapultnak döntött fenékkel hagyta, hogy a lány reggelit készítsen magának. Aztán elővegye a kényes témát. Fehérhaj megkönnyebbülten sóhajtott, hogy nem neki kell kezdeményeznie. Rövid szünet után, melyben kitalálta, mit mondjon, válaszolt. Valami egész mást.
- Nem probléma, örülök, ha segíthet...ett. A lakás.
A cipője orrát bámulta, amit elfelejtett levenni a bejárati ajtónál, mikor meghallotta Ella ébredezésének hangjait. Aztán felsandított.
- De ez csak ilyen egyszeri volt, ugye...? A szüleim nem örülnének... - úgy döntött, egyszerűbb az anyjára és apjára kenni a dolgot.
- Na, ehető a tej? - váltott témát. - Képzeld, ma a reggelinél a suliban valaki minden ételt káposztává változtatott!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592917#post592917][b]Regős Manó - 2016.05.09. 22:00[/b][/url]

öltözet

Először Ella nem válaszolt, de hát hogy is társaloghatna úgy, hogy közben állva eszik, mint az egyszarvúk? Manó követte saját szobájába, és szintén leült a padlóra, ő a beszáradt festékek mellé. Egy kékesszürke folyadékkal telt tálkából egy ecsettel locsolgatott vizet a száraz, színes gubacsokra. Azért akkor felnézett, mikor meghallotta a falatozás csámcsogó hangjait közvetlenül az után, hogy a lány bejelentette, pocsék a romlott tej.
Épp nyitotta volna a száját, hogy ha annyira durva, talán mégsem kéne, gyomorrontás, hasmenés, de úgy látszott, háztársát a legkevésbé sem érdeklik a következmények, annyira éhes.
Az undor után a megkönnyebbülés következett. Nyugtázhatta ugyanis, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Ella hívatlanul beállított. Így nem kell keresnie senkit, aki valami bonyolultabb varázszárat bűvöl a lakására. Egy kicsit gonosznak érezte magát, amiért ilyeneken gondolkodik, de hát... ez a dolgok rendje. A másiknak kéne udvariatlannak éreznie magát amiatt, hogy betört a lakásába. Nem hitte, hogy Ella valaha is udvariatlannak érezné magát bármiért. De azért szórakoztató lány, és segítőkész, és okos - tette hozzá magában, nehogy csak rosszat gondoljon róla.
- Azt nem tudom - mármint, hogy mekkora volt a visongás -, amikor eljöttem, még azt hittük, a konyhások hibája.
Legalábbis Manó ezt hitte. És erre a mondatra megkordult a gyomra is. Be kell néznie az étterembe egy kis reggeliért, akármennyire is szeretné elodázni az evést. Ha elájul, és ez valamelyik barátja fülébe jut, megtömik, mint egy kacsát. Fenyegették már ilyesmivel.
- Én is elég éhes vagyok, de... és félre ne érts, hálás vagyok... a tej elfogyott. Ha befejezted, indulhatunk? - kérdezte, remélve, Ella nem dönt úgy, hogy inkább itt maradna. Az kínos volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=626603#post626603][b]Regős Manó - 2016.10.09. 13:54[/b][/url]

öltözet

- Itt vagyok! - kiáltott ki. Megismerte Ella hangját, meg is örült neki. Mióta megbeszélték, hogy a lánynak nem kéne random, kérés nélkül csöveznie Manó lakásában, végre újra érdekes csevegésről és elemi mágia gyakorlásról szólhatott a kapcsolatuk. Nem mintha olyan nagy barátok lettek volna, egyrészt a szétszórt Ella is sokfelé állt egyszerre, másrészt Manónak annyit kellett tanulnia, hogy csak a legközelebbi barátaira volt ideje, és még velük sem mindig sikerült összeegyeztetni az órarendet. (A negyedikes nem tudta, hogy Ella még egy ideig használta az ágyát, úgyhogy az éjszakázások nem a fehér hajú udvarias kérésére szűntek meg, de pozitív viszonyuk szempontjából ez jobb is így.)
Manó kilépegetett az előszobába, mezítlába néha csattant egyet a parkettán. Meglátta a kócos látogatót, de egyelőre nem vett észre rajta semmi különöset. Ella fél lábon ugrálva, kávéval a kezében egy cipőt próbált levenni.
- Inkább ülj le! - ajánlotta gyorsan a házigazda a cipőtartó szekrénykére mutatva az ajtó mellett.
- Hova lett a zoknid? - kérdezte aztán, amikor a felsőbb éves ilyetén igényét benyújtotta. - Őőő... szerintem nincs számodra zoknim.
Nemigen tárolt itt ruhákat, egy szennyes párja volt, azt meg nem szívesen adta volna oda. De hát Ellának megvolt a lábán a ruhadarab. És lassan Manó összerakta a képet. A nadrág is foltos volt még, ahol összeértek látogatója lábai, és a tincsekben álló haj is árulkodó lehetett, de azért ellenőrzésképp rákérdezett.
- Eláztál? Ne szárítsam meg?
Vízmágusként egyértelmű volt számára, hogy a víz kivonásával oldaná meg a helyzetet. De Ella...?
- De hát... piromágus vagy! És te még a pálcád is tudod használni - jutott eszébe a kevésbé evidens megoldás is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=630362#post630362][b]Regős Manó - 2016.10.23. 12:42[/b][/url]

öltözet

Ella szokásos bolondosságával intézi a cipős szekrényre való rácsodálkozást, leülést, és a cipőtől való megszabadulást is. Megjegyzi, hogy jobban is ki lehetne párnázva a tompora. Manó erre nem szól semmit, de magában azt mondja: "Ezt biztos nem gondolod komolyan. Ki akarna kövér lenni?"
A gondolathoz társuló furcsa fintora hamar eltűnik, mert ekkor érti meg, mit is szeretne tőle Ella és miért.
A lány hamar megmagyarázza, miért nem fordult a kézenfekvő megoldáshoz, jelesül hogy leszáríthatta volna különleges képességével az esővizet magáról. Manó a szeleburdisága ellenére az elemi mágiával kapcsolatban mindig sokkal erősebbnek és ügyesebbnek gondolta magánál a navinés felsőbb évest. Most meglepődött, hogy Ella ennyire nem bízik magában. Ha valamit, sosem feltételezte róla, hogy alulbecsülné saját képességeit. De ezt sem tette szóvá, csak segítőkészen lehuppant Ella mellé. A levett zoknikat a kezébe fogta, és egy pillantás alatt kivonta belőlük a vizet.
- Ne ne! - hevesen reagált a nadráglevevős ajánlatra.
Bár látta már alu löltözve Ellát (amikor az az ágyában potyázott, míg ő nem volt itthon), akkor is elég kínosan érezte magát.
Hozzá sem kellett érnie a ruhadarabhoz, Ella érezhette, hogy az újra száraz lesz. Két tenyere közé fogott néhány hajtincset, és így elintézte azt is, hogy Ella haja újra a régi legyen. A kócon ilyen módon nem segíthetett.
- Nahát, a bögrém! Köszi! - mondta, miután felpattant a cipőtartóról, és észrevette a sárga pekerájt a lány mellett.
- Ó. Kávé van benne. - állapította meg megilletődve. Elláé, vagy a lány neki hozta? Ezt nem tudta eldönteni, úgyhogy csak letette a konyhapultra. Ehhez ki sem kellett lépnie az előszobából, hiszen az apró főzőfülke mint a folyosó folytatása, egy boltíven át elérhető volt.