A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=471124#post471124][b]Farkas Zétény - 2015.03.05. 13:07[/b][/url]

Eljött a nap, amikor több lehetek Lyránál. Mármint az egyértelmű dolgokon kívül is, akár pár órával később meg is mutathatom neki. Ma van a vizsga, és ha megszerzem az engedélyt, szinte bárhová hoppanálhatok, ahol eddig jártam. Ez nagyon nagy könnyebbség lesz nekem, mert az biztos, hogy nem fogok jönni a hülye vonattal többet és hallgatni a többiek hülyeségét. Kivéve, ha apáink köteleznek rá, hogy a kékséggel egy kupéba utazzunk. Vágyom rá nagyon, mindenki gondolhatja. Bár lehet, hogy rá tudom venni Black kisasszonyt, h ogy rövidítsük meg hoppanálással az egészet, és akkor mindenki jól jár, mi is, meg a szüleink is, akiknek mondhatjuk, hogy együttutaztunk. Még ha az néhány másodpercig is tartott…
Most már a Boglyas tér felé közelítek, hiszen ott lesz a vizsga. Jó pár jómadár előttem érkezik, de nincs miért sietnem, bőven beleférek még a jelzett időpontig. Van két ismeretlen alak, meg Holló úr, aki előadja a szokásosat, én pedig hálálkodom, hogy többet nem kell majd látnom őt.
Én egészen magabiztosan érkeztem, az utolsó két órán egészen parádésan teljesítettem és tudom, hogy hogyan kell végrehajtani az egészet.
A rövid felvezető után elkezdődik az egész, én pedig várok(!) a soromra, végül eljön az idő, hogy én következzek. Odasétálok a kút túloldalára, ahová hoppanálnom kell, megnézem magamnak, majd visszatérek.
- Fogalmam sincs, hogy jártam-e már ott, így már biztos – adom tudtukra, hogy miért is mentem oda igazából. Szerintem nem elég látni, a léleknek ott is kell lennie valamikor, hogy megjegyezze a helyet, de erről nem szól semmilyen hivatalos fáma. Magamban felidézem a három C-t, elvégzem a már majdhogynem szokásossá váló rituálémat. Aztán elképzelem, hogy hova is kell érkeznem, ahogy eddig is, igen, most ráadásul frissek az emlékeim. Elfordulok, hogy ne is lássam, és bizonyítsam, mennyire fontos a jó tájékozódás. Szóval elcsendesítem az elmémet. A három C lebeg a szemeim előtt. Látom, érzem a helyet, ahova érkezni fogok, és folyamatosan oda koncentrálok, amikor is belefordulok a nagy ürességbe, hogy megérkezhessek a másik, vélhetőleg jó oldalon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=591918#post591918][b]Farkas Zétény - 2016.05.05. 14:52[/b][/url]

Sok a dolog és úgy tudom, hogy ma érkezett meg a nekem szánt szállítmány az itteni mágikus postára. Jogos a kérdés, hogy miért nem bagolyba jött. Nem szeretném, ha az új kollekciómat dagadék baglyok hagynák el, így majdnem, hogy mugli postával szállíttatom, de nagyrészt hasonló a módszer a varázspostánál is. Csak a hoppanálás és a Hopp-por kissé lerövidíti az utazást. Az ilyen értékű ruhákat egyébként sem mernék állatokra bízni, még ha a legjobb baglyokról is van szó, szóval csak a szó szerinti kézbesítés lehetséges. Nagyjából fél órával ezelőtt volt, hogy odaértem a mágikus postára, ami ideiglenes, és ha jól tudom, ma csak nekem jelent meg. Mégis várnom kellett húsz percet legalább, mire mindent átvettünk, tételesen megnéztem az árut és kifizettem a költségeket. Maradt itt néhány ember, akik majd felviszik a kastélyba a ruhákat – van engedélyük nyugi -, de most már minden el van intézve, és újságot lapozgatva sétálok a kissé saras bogolyfalvi utcán. A címlapon én vagyok, hiába be kell segítenem néha az újságoknak, hogy legyen bevételük. A ruházatomat egyetlen lábszárközépig érő, divatos vászonkabát takarja. Sajnos hiába van napsütés, nemrégen esett, és még szél is fújt, az utcák tele vannak tócsával és sárral, így figyelni kell a bakancsomra is, ha nem szeretném, hogy túl koszos legyen. Mégiscsak egy vagyon volt, meg egyébként is, jól kell kinéznem, mert ezek kinéznek. Már messziről hallom a kurjantgatást, és kicsit odébb is állok, hiszen a hangom hátulról és felülről érkeznek. Visszanézve és némileg biztonságba már látom a két kiskölyköt, akik vélhetően lopott seprűkkel száguldoznak a faluban és most jött el nekik a pillanat, hogy le is ereszkedjenek talajszint közelébe. Mellettem ugyan elmennek, de nem sokkal a kastély felé vezető úton, a szökőkút mellett reppennek el és beledobnak valamit. Nos, én itt megtorpanok, miközben a páros vihorászva elreppen. Hirtelen az összes víz minden irányba kicsapódik, sőt még a sarat is felveri valahogy. A közelben tartózkodókat ez váratlanul éri, hiszen gyorsan történt az egész. Szerencséjük a fiúknak, hogy nem voltam ott, de van ott egy szöszi, aki rendesen kapott. Nem lesz egyszerű kivakarni majd belőle, ráadásul úgy látom egész igényes a lány. Hát, most nem annyira…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=594572#post594572][b]Farkas Zétény - 2016.05.17. 09:35[/b][/url]

A kis szemétládák elintézték a népet, röhögnöm kell. Amikor már halljuk, hogy ilyen idióták közelednek, jobb félreállni, vagy kimutatni, hogy baj lesz, ha beléd kötnek. Ma voltam olyan gáláns, hogy az előbbit választottam, így túlélték kék-zöld foltok és átkok nélkül a kis huligánok. Azonban nem mindenki járt jól, a jól öltözött szőke kapott mindent. Mi több, mint egy kis óvodás sipítozni kezd, én meg röhögni. Hát ezt nem hiszem el, mit kiabál? „Jézi”? Az mi a Merlin terméke? Az már majdnem Zéti, de szerencsémre nem ismerem a csajt, így az biztos nem lehet. Persze ismerheti a nevemet, mégiscsak egy Farkasról van szó. Az is tény, hogy amíg nem volt összerondítva, nagyon kellemes megjelenésű, ápolt csajsziról van szó. De azzal, hogy így megalázta magát, sokat esett a megítélése elsőre. Azért odasétálok a kezemben az újsággal - aminek a címlapján virítok -, megnézni, hogy ki is ez, és van-e esetleg komolyabb sérülése. Mint mondtam, jó napom van.
- Helló, minden oké? A kis huligánok jól megfürdettek – a mosolyt nem lehet levakarni rólam, bár most nem gúnyolódom, mint, ahogy azt bárki megérdemelné. Így közelebbről már látom, hogy nem a nincstelenek és a magukat gazdagnak gondolók közé tartozik, a ruhája egy kisebb vagyon, képzelem, hogy a haj sem halolajtól fényes, hanem valami irtó drága cucctól. Ez a csak ad magára, és még pénze is van hozzá, micsoda meglepetés. Mármint nem a pénz, hanem, hogy igényesen használja fel, nem egy összedobált ruházata van, hanem kigondolt, jól megfontolt outfit. Minden harmonizál, kiemeli a szemeit, amik tényleg szépek és vonzók, és oda is fókuszálsz rá, ha épp nem a dekoltázsát bámulod, mint én. Hiába a rejtett, és tiltott dolgok a legvonzóbbak és legkeresendőbbek. Szóval megbámulom, nem nagyon szoktam visszafogni magam, és megállapítom, hogy egyben van a lány, csak elcsúfítják a sár és vízfoltok.
- Látom, van ízlésed Jézi – dicsérem meg, ez a legtöbb, amit egyelőre kaphat. Ha még mutat valamit a személyiségéből, ami tetszik, akár le is nyűgözhet majd. Lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=595187#post595187][b]Farkas Zétény - 2016.05.20. 10:24[/b][/url]

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan viszonyuljak a lánykához. Általában átnézek mindenkin, ha nincs benne valami érdekes. Ez a lány hát szép, de ez még nem különlegesség a Bagolykőn, mert tényleg sok szép lány van, de a ruhája, és a megjelenése teljesen korrekt, sőt árulkodik arról, hogy nem veri fogához a galleont.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De ha tudnák, csak még elégedettebbek lennének, szóval szerintem inkább ne hangoztasd. Sőt, mi van, ha letépik rólad és eladják? Vigyázni kell, hogy miben jársz – kacsintok a lánykára, miközben ő is megdicsér engem, cserébe megnézem magamnak. Így működik ez a világom, öcsém. Azért a beszéde kissé fura, olyan néha, mintha kicsit felszínes lenne, bár megértem, hogy félti a ruháját és bosszús. Csak ezek a szavak… ha káromkodna, talán fel sem tűnt volna.
- Köszi – nyugtázom és az újságot mintegy véletlen úgy fordítom, hogy meglásson a címlapon. A francia divatújságot biztosan ismeri, nem a legolcsóbb Cosmo és társai, kevesekhez jut el. Egy teszt belefér, bár azt is megfogadtam, hogy legközelebb nem megyek el a fotózásukra. A fele ruhájukat visszadobáltam, hogy rám olyat nem adnak, mert oké, hogy extravagáns, de rám azt nem adja senki, vagy ne legyen a nevem Farkas Zétény. Végül is belementek és valami másik pasira erőltették rá. Valahogy elment a kedvem már ettől, régebben élveztem, hogy a nevemet felhasználva adták el a cuccaikat többek, de már uncsi, komolyan. Közben a leányzó eltünteti a foltokat, és nem csak simán, hanem valami különleges folteltávolító igével. Nocsak, úgy látszik, nagyon rá van függve erre.
- Farkas Zétény – fogadom el a kezét, és most jó kedvemben vagyok, kap egy leheletnyi kézcsókot. Hiába, aki úriember, az én vagyok. Lehet, hogy még meg is köszöni, hogy nem simán kezet fogtam vele. Nagyon kiemelte a vezetéknevét, és meg is ütötte a fülemet természetesen. Gondolom ezért csinálta. Én nem emeltem ki a nevem, mert aki nem ismeri, az így járt.
- Vittman? – még egyszer megnézem a ruháját, meg őt is egészen közelről, főleg a szemeit, odahajolva hozzá. – A talárszabász üzlet tulajdonosainak a lánya? – most én nyomom meg az „A” betűt, hogy tudja, elismerem őket. Volt is pár talárom, de gőzöm sincs melyik az. Viszont mivel megvettem biztosan jó minőségű ruháik vannak. Néhány partyn akár találkozhattunk is, de általában gyorsan megunom őket és csak a köelező dolgokon veszek részt. Talán láttam már, nem esküdnék meg rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tetszik a csaj külsőleg. Mert de, sőt.
- Aztán mi járatban a faluban? Gondolom nem fürödni jöttél – évődök egy picit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789027#post789027][b]Farkas Zétény - 2020.01.13. 21:37[/b][/url]

Újra itt, nyolc év után? Már nem is emlékszem. Szándékosan nem jöttem mágikus módszerrel, ha a vonatot nem nevezzük annak. Még meg kell itt találnom a helyem, alig egy hete jöttem, és éppen csak beiratkoztam a menedzser MT szakra. Nem is igazán tudom, hogy miért arra, talán azért, mert abból még bárhova el lehet jutni, és úgy tudom Várffy is itt van valahol, akár segíteni is tud. Ugyan sok közünk nem volt egymáshoz, azon kívül, hogy Izát kedveltük, de egy próbát megér. Épp csak kivettem egy szobát a Csárdába, legalább nem változott nagyot, csak csinos a felszolgálólányok, így legalább változatosan legeltethetem a seggükön a szemeim, öcsém. Rohadt nehéz volt ide visszajönni, de az egyetlen barátom még itt van, és ugyan kihez máshoz jöhetnék? A családom azt mondta, oda nagyon ritkán, csak ha kötelező a megjelenés és persze írjam meg, hogy Gergő viszi tovább a családi bizniszt. A kis fasz, de legyen az övé. Szóval talán ez az utolsó lehetőségem a szocializálódásra, már csak annyi kellene, hogy Iza mondjuk ne ásson el az első találkozáskor, amihez meg van minden joga. Tudom, hogy hol lakik, egyszer követtem hazáig. Milyen boldog volt, jó volt nézni, hogy kikupáltam anno, mi más lehetne a titka? Sajnos a házasságát nem vágom, a Norbi gyerek nem éppen egy normális fazon, de úgy látszik, hogy Iza szereti, hát akkor minek ugráljak feleslegesen ellene? Amúgy meg jól bánik vele, szerintem felszedett a szöszi pár kilót, de lehet majd nem ezzel kéne kezdenem. Még mindig nem vitt rá a lélek, hogy bekopogjak hozzájuk, pláne, ha még Norbert is otthon van, nem hiszem, hogy ő örülne, persze a ház asszonya sem fog feltétlenül. Talán még vissza tudom kapni valamennyire, ha már annyit törődött velem anno. Én meg itt hagytam a szarba, szó nélkül. Fuckin Zétény's move. Mivel semmi dolgom egyelőre, itt ülök a szökőkút szélén, kezemben a szokásos cigarettámmal, és csak szívok, ahogy eddig az élet tette ezt velem. Érdekes, hogy amennyire gyűlöltem anno, amikor idekerültem, úgy vágyom vissza abba az időbe gyűlölni Lyrát és az az egész BK-t, ahogy az idejárók hívják. Vele sem tudom mi van, remélem talált magának valami jobb elfoglaltságot, minthogy a feleségem legyen. Amúgy hálás lehet, majd megadom a bankszámlaszámom.
Az emberek vidámak, vagy éppen veszekednek, amott meg egy fiatal diák hány. Érdekes nézni a felhozatalt, és szinte észre sem veszem, hogy egy ismerős halad el mellettem, nem olyan messzire. Viszont onnan fúj a szél és felismerem az egykori barátom, kedvenc parfümjének illatát.
- Helló Iza - mondom ki hangosan, már jó pár lépés távolságra van, ahogy nézem a sietős lépteit és lebbenő aranykalász-szín haját. Még az is lehet, hogy összekeverem valakivel, de... kizárt dolog. Ülve figyelem a reakcióit és elnyomom a cigit, amit aztán belepöckölök a kútba. Hát nem éppen idilli, de a mi kapcsolatunk talán sosem volt az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789355#post789355][b]Farkas Zétény - 2020.01.15. 20:49[/b][/url]

Az időt mintha valaki belassította volna, valószínűleg ő volt. Mintha átlátnék rajta, ahogy megtorpan, és összefogja a kabátját. Megfordul és... én nem tudom mit látok a szemeiben, talán hitetlenség? Öröm? Bánat? A szemeivel mindig meg tudott venni, és látom, ahogy tétovázik. Majd mégis megindul. Merlin! Segíts! Nekem végem! Felállok a kút kávájáról, és... nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak. Főleg, hogy elkezdenek potyogni a könnyei. Ne, kérlek ne. Végigfut a hátamon a hideg, ő pedig elindul. Lassan behunyom a szemeimet, és lehet, hogy meg fog ölni, de Merlinre, hagyni fogom neki. Kiül minden érzelem az arcára, és csak hallom, ahogy érkezik, egyre közelebb. A cipője puhán koppan, elkapja a kezeimet, és magához ránt. Kinyitom a szemeimet, és hagyom, hogy hozzám bújjon, a kezeim automatikusan kulcsolják át a zokogó testét. Akármennyire is kemény vagyok, ez túl sok nekem. Ez a szeretet, ez egyszerűen nem nekem való és ami a legfontosabb, egyáltalán nem érdemlem meg. Sokkal jobb lett volna, ha nekem jön és hagyom magam csapkodni. Persze ez még megtörténhet később is. Szóval ölelem őt, a legjobb barátom, aki csak örül nekem mint egy kisgyerek. Láttam már sírni, de így nem és ez egyben olyan felemelő és szégyenteljes számomra.
- Igen - nyögöm elhaló hangon, de inkább folytatom, hogy ne mindenki minket nézzen, főleg miatta, őt féltem, nem magamat. - Ne csináld, ne sírj, nem érdemlem meg - borzasztó dolog ez, én nem ezt vártam, nagyon nem erre számítottam, csak azt nem tudom, hogy miért nem jutott ez eszembe egyáltalán. Iza mindig is ilyen meglepő volt, sosem azt tette, amire kértem, sosem úgy lepett meg, ahogy gondoltam, akkor miért is fogadott volna úgy, ahogy vártam?
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott az esküvődön, de nagyon sokat gondoltam rád. Meg úgy mindent sajnálok, a rohadt életbe - szorosabbra fogom őt, és elerednek a könnyeim. Komolyan hogy mer bárki ilyet kicsalni belőlem? Miért szeretem én még mindig ezt a lányt ennyire? Talán mert az ő fényképébe kapaszkodtam sokszor, hogy normális maradjak? Hehe, Zétény, meg a normálisság. Mindegy. Kicsit engedek a szorításon és várom, hogy történjen más is. Kisöpröm a könny áztatta tincseit a szemeiből, hogy a szép kékek az elmémbe marjanak. Én sem hittem, hogy újra látom őt. Ha visszatekerhetném az időt, nem így jöttem volna és mást csinálok. De ez van, így történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789909#post789909][b]Farkas Zétény - 2020.01.19. 15:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789924#post789924][b]Farkas Zétény - 2020.01.19. 18:38[/b][/url]

Nevet, végre nevet, Merlinre! Akkor nem fogja az összes könnyét most kisírni,habár a nevetés is könnyeket szül, szóval van még aggódni valóm. Persze szinte azonnal sarokba szorít, és muszáj mondanom valamit, amire tudom, hogy hogyan fog reagálni és kivételesen azt is kapom. Ha azt vesszük ezzel is meglepett,hogy nem lepett meg, ez kész.
- Nem akarom tudni, Iza. Nem akarok belegondolni, hogy bárki miattam bármit is csinált volna veled, ami a hátrányodra vált volna. Lehet, hogy semmit, de nem mertem megkockáztatni, egyszerűen csak így tudtam vigyázni rád. Jó tudom, ez nem megoldás, meg hülye voltam, de nem volt jobb ötletem. Konkrétan most se lenne jobb, de hát ismerhetnél már annyira, hogy ha kitalálok valamit, akkor az úgy van... már ha nem tudsz lebeszélni. Te vagy az egyetlen, aki valaha változtatott rajtam valamit és ha elmondom az egészet, biztosan nem lett volna ilyen könnyű, hogy lelépjek. Ha ezt lehet egyáltalán könnyűnek nevezni, de érted - egyre csak húzom a tésztát, az meg nyúlik és minél többet beszélek, annál rosszabb lesz. De valóban nem akartam kockáztatni, mert ha Izának bármi baja is lett volna, azt nem biztos, hogy túlélem. Megzsarolnak vele mondjuk. Hát hogy tudtam volna a szemébe nézni? És emelett oda kellett volna mennem, megtörten, szánalmasan, legyőzötten. Inkább legyen nekünk lelkileg rossz egy kicsit... hát nem jött be ez sem. Most már mindegy mi volt, a lényeg, hogy itt vagyok.
Megmutatom neki a képet, de nem sokat segít... talán csak egy pillanatra. Én nem tudom, hogy mit is kéne még csinálnom, hogy ez a találkozás jobb legyen, és tartok tőle, hogy nem lesz jobb. Ahogy kiejti a nevemet, megborzongok, végigfut a hátamon a hideg. Nem is tudom mikor hallottam utoljára tőle így, a teljes nevemet és nem is tudom, hogy miért esik úgy ahogy.
- Tudom, hogy megtetted volna és igen, nem hagytam - most a vonásaim megkomolyodnak, fel kell fognia, hogy mindent megtettem érte, amit csak tudok. gyakorlatilag feladtam a barátságunk, akkor még a szerelmem is miatta. Nagyobb áldozat volt, mint, amit bárkiért bármikor megtennék. Igen, akkor még szerettem, nem tudtam megszabadulni a zöldektől, a mosolyától és úgy tőle. Úgyhogy mindent megtettem azért, hogy a barátja maradhassak, az ominózus beszélgetésük után, náluk. Azt hiszem viszonylag sikeres volt, de a parázs megmaradt, és talán sosem huny ki teljesen. Persze, most már máshogy látok sok mindent, és nem vágyom a szerelmére, de a barátságára nagyon. Kitől tudnék bármilyen tanácsot kérni, amit el is fogadnék, akár kéretlen, akár nem? Na, ugye, öcsém!
- Szép! Akkor mégis jól alakult az életed - most ellágyulnak nekem is az arcvonásaim, nagy kő esik le a szívemről, már csak azért is, mert minden jól alakult, tehát végül is nem rontottam el az egész életét. Ez már valami. - Na, ne mond! - őszintén mosolygok és látom a megnagyobbodott hasát, lágyan visszahajtom a kabátját, miután megsimogatta büszkén a hasát. - Nehogy megfázzatok! - indoklom meg a cselekedetem. - Gratulálok, és örülök, de tényleg nagyon örülök - már elképzeltem magam nagybácsiként, amikor hasznos dolgokat tanítok a kis prücsöknek. Állj! Miket beszélek már megint, te jó ég?! Alig, hogy meglátom őt, máris ilyen gondolataim támadnak. Még hogy nagybácsi Zétény, te tényleg meghibbantál, öcsém!
- Szóval akkor lesz több, helyes, helyes. Másoknak is kellenek az ilyen barátok, jó géneket örököl majd. Az egyik részében legalábbis biztos vagyok - úgyis tudja, hogy Norbertet nem tartom teljesen épelméjűnek, de eszembe sem lenne ellene beszélni. Ez csak egy vélemény volt, soha nem ártanék a kapcsolatuknak, sőt, addig védeném, amíg Iza szereti azt a bolondot. Szerencsés bolondot. Gyorsan kizökkent a jó hangulatomból a kérdéseivel, ennek ellenére mosolyogva várom végig, miközben megsimítom a bal arcát.
- Biztos, hogy erre most kell válaszolnom, itt a tér közepén? Úgy tudom, hogy Ly jól van és boldog, de csak ennyit tudok róla. Visszajöttem tanulni, szóval itt leszek neked. A többire máskor válaszolok, mert nem akarlak sokkolni, amikor várandós vagy. Majd apránként elmondom - harapom be komorabban az ajkaim, de a legfájdalmasabban mégis az utolsónak érkező kérdése esik. Szorosan magamhoz húzom - vigyázva a babára -  és a fülébe suttogom.
- Nem, soha többé - ejtem ki a legkomolyabban, ahogy csak tudom. Elvileg okom sem lenne rá. - Csak mondj meg mindent őszintén, ahogy eddig, csak rád számíthatok. Jó, mondjuk a csajozásban nem biztos, hogy kérek véleményt - mosolygok, majd elhúzom a fejem és a szemeibe nézek, hogy megnézzem jól magamnak. Aztán pedig újra magamhoz szorítom és beszívom a hajának illatát. Egészen szerelmes párnak nézhetünk ki, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne bárki. Ez egy őszinte barátság, sokkal többet ér, mint a szerelem. A könnyeim újra elerednek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790125#post790125][b]Farkas Zétény - 2020.01.21. 21:47[/b][/url]

Látom, hogy hiába magyarázom neki, de ő meg azt nem tudja, hogy az én családom meddig megy el. Kár lenne ezen veszekedni, annyira nincs értelme, hogy felesleges gerjedelmet szülne kettőnk között, a legnegatívabb értelemben. Nézek rá, ahogy próbálja belém táplálni, hogy tévedtem, de csak visszamosolygok rá.
- Nem érted. Nem kezeltelek úgy, és lehet, hogy megvédted volna magad, vagy megvédtek volna mások. De nem akartam semmit sem a véletlenre bízni. És ha Norbinak lett volna baja, vagy bárki másnak, akit te is ismersz? Szóval tök mindegy, hogy mi lett volna, ha tévedtem, ha nem. A lényeg, hogy… elmentem – inkább itt hagyom abba az egész magyarázkodást, pont elég. Remélem, elfogadja, hogy úgysem lehet semmit sem megváltoztatni már, bárhogy is cselekedhettem volna. Annyira jó lett volna, ha akkor megkérdezem erről őt, de nem tettem. Így történt, kész, vége. Amúgy is csak egyre jobban fáj, ahogy sorolja a hibáim. De szerintem meg minden jól alakult, úgyhogy mondhatjuk, hogy az idő engem igazolt. Szóval a baba. Egy kicsit cinkelem a Norbertet, ő pedig persze, hogy védi. Hányszor volt régen ilyen, vagy ehhez hasonló ellentétes véleményünk? Nem is emlékszem, de, hogy sok, az tuti.
- Hát gondolom, hogy annyira nem borzalmas, ha hozzámentél. Neked – vigyorodom el, majd folytatom. – De nyugi, semmi kifogásom ellene, és örülnék, ha örökre együtt maradnátok, szóval – vonok vállat. Amíg együtt vannak, nem bánom, csak szeresse Izát. Az pont elég, hogy boldog legyen, nekem meg akkor jó, ha ő boldog. – Persze azért… nem kell haverkodni vele, ugye? – nézek rá, nézem a zöldjeit, és csak egy félmosolyom tudatja vele, hogy viccesnek tűnő kérdést tettem fel. De persze Izát sosem lehetett igazán kizökkenteni, és egyből követelőzik. A legnagyobb baj ezzel, hogy igaza van, jár neki a válasz, és egy bunkó állat volnék, ha nem mondanák el mindent. Majdnem mindent.
- Nem akartam rád ijeszteni – ugrom át a kínosabb részeket. – Csak, megéreztem a parfümöd – vonok vállat újra és még folytatom. – Ha tudtam volna, máshogy kezdek hozzá, nyugodtabb körülmények között, de mindig spontán voltam, nem szeretem a túlságosan is megszervezett dolgokat – húzom el a számat, remélem ez elég magyarázat lesz.
- Ne fárassz, kismama – vigyorodok el. – Én vagyok az, aki kiforgatja mások szavait, nem te – de ezek után, megint kikívánkoznak a könnynek a csatornáikból. Hát ez van, remélem az elkövetkező jó néhány évben ez lesz az utolsó, hogy bárki így lát.
- Igen, tudom – harapom be az ajkam, és végül, ha nagy nehezen is, de összeszedem magam. Sóhajtok egy nagyot, kitörlöm a könnyeim és valódi kedvességgel nézem meg az arcát. Azért sokkal jobb ez így, mint a fényképen látni. Érzem a közelségét, a szeretetét, soha nem kaptam senki mástól ennyit eddig. Ez azért eléggé új.
- Ó, hát még sehol. A csárdában bérlek egy szobát, egyelőre keresgélek, ha gondolod, gyere el, ott folytassuk. Meg vehetünk közben valami kaját is, nehogy rám szóljanak, hogy éheztetlek. Nem mintha jogom lenne bármihez is veled kapcsolatban, de na, mégiscsak én vagyok Farkas Zétény, öcsém – most már jobban vagyok, de hogy nem fogom kitörölni ezt a napot az emlékezetemből, az már biztos. Miután elengedem, zsebre vágom a kezem és várom, hogy mi lesz. Lehet, hogy dolga van, főznie kell az apjuknak, vagy pont a másik várja haza a kismamát. Mégiscsak sok idő telt el, nehéz elfogadni ezt…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=804540#post804540][b]Farkas Zétény - 2020.04.10. 23:45[/b][/url]

- Pedig elvileg nem nézel a fejembe - kacsintok, majd pár pillanat múlva otthagyjuk a feltört lakást és megérkezünk a szökőkúthoz. Na, akkor eddig rendben vagyunk, nézem magamnak Mihailt, hogy mindene megvan-e, ami látható. Oké zsoké, miközben az utazás fáradságairól lamentál.
- Máskor jöhetsz gyalog is - vetem oda neki, ha ez a módja az utazásnak nem elég kielégítő számára. Én már annyit használtam, hogy semmi rosszat nem okoz bennem, megszoktam.
- Én meg nagyon remélem, hogy nem - ki tudja, hogy mire gondol más? Én általában nem is akarom tudni, hogy ki mire gondol, mert még a végén megijednék. Amúgy vélhetőleg, most tényleg tudhatja, mert azért nem vagyok a világ legkreatívabb mágusa. Talán második harmadik, esetleg top 5, de mivel szerénykedek, hagyjuk meg ezt itt mindenkinek.
- Akkor irány a HV iroda? Este meg a parti - vigyorgok, mert tényleg jó lesz feldobni az unalmas ötleteket. Amúgy... gőzöm sincs mi lesznek, de kell némi izgalom is. És ha mégis lesz más izgalom, plusz egy el fog férni, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=806448#post806448][b]Farkas Zétény - 2020.04.21. 13:54[/b][/url]

Tetszik az új szerzeményem. Most meghasonulva magamnak, próbálgatom a mugli DSLR-t, kezdek beleszeretni. Nagyszerű segítség nekem, tök jó képeket csinál, és tök máshogy működik, mint bármelyik mágikus kütyü. Oké, nem képes mozgó felvételek készítésére, mármint a mi hagyományaink szerint, de olyan dolgokra képes, hogy tényleg felizgatnak a lehetőségek. Egy állványon pihen most a kicsike, és a közeli szökőkút vizével szemezek és próbálgatom a beállításokat. Egy szép hosszú exponálást szeretnék, megfelelő fényben. Tudom a muglik számítógépekkel még megszerkesztgetik, amit mi varázslattal szoktunk, de most nem érdekel ez a hasonlóság. A törékeny fémtest finoman mozdul gyenge érintésemre is, és a fő utca irányába fotózok. Beállatom a színhőmérsékletet, a blendét és mindent, amit csak kell, majd várom, hogy a nap kibukkanjon a felhők mögül. Hátulról süt a nap majd, így a színek talán intenzívebbek, vagy fakóbbak lesznek. Még nem tudom, de muszáj kattintanom most is, meg majd akkor is. Oké, ezzel meg is vagyunk… már csak a napnak kell megjönnie. Közben átnézek a gépen és meglátok egy szőkét az utcán valahová sietni. Őszintén nem láttam még itt, pedig mostanában elég sokat vagyok errefelé, és azért egy ilyen szépséget nem szoktam nem észre venni. Fókuszállítás, automata mód és csajfotózás. Aaaaa, de jó lenne az arca a képeim közé. Egyértelműen ráállítom a kamerát és figyelem benne, nem tudom, hogy hova megy, de nagyon oda akar érni az arca alapján. Hopp, észrevett, a kis éles szemű. Megvárom, míg odaér, majd kihúzom magam.
- Helló! Csináltam pár képet rólad, kéred? Jobb vagy, mint a szökőkút, meg akiket mostanában láttam. Akár lehetnél az arcmodellem is – kilépek a kamera mögül, nem csak azért, hogy ne törje össze, mire odaér még két lépés múlva, hanem hogy megcsodálhassa a mosolyomat. Hű de jó bőr, öcsém! – De amúgy új vagy itt? Körbevezethetlek, ha gondolod – na, hát ennek ki tudna most már tényleg ellenállni? Bár tény, hogy szívesen körbevezetném sok helyen, például egy fürdőben, egy ágyban, egy asztalon, vagy bármi. Ejj, ki ez a csaj, hogy ennyire rá vagyok gerjedve hirtelen felindulásból?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=806476#post806476][b]Farkas Zétény - 2020.04.21. 18:59[/b][/url]

Amúgy nem tudom mi fogott meg benne, talán a járása. Jó, tudom, a nézése, meg a járása, háhá, de tényleg! Olyan... más, máshogy jár, mint a legtöbb csajszi és jól ál neki. Oké a hombár szemüveg takarja az arcát, de nagyon meglepődnék, ha csalódnom kellene. És nem is kell, mert észreveszi, hogy észrevettem, szóval odajön hozzám és csak beközli, hogy utálja, ha fényképezik. Hát nem édes?! De miért érdekelne ez engem? Ja, miután levette a szemüveget már érdekel... kábé bármi, legalábbis gyorsan felkelti a fényképész szemeimet az arca, de így elsőre a teste se csúnya, csak sok a ruha. Az később megoldható.
- Pedig nincs mit szégyelned. Farkas Zétény - nyújtok neki kezet, hátha elfogadja és abból máris lehet következtetni, hogy irodista, vagy földműves. Nyilván nem az utóbbi, ahhoz túl jól néz ki és ha más nem a kinézetéből megél. Talán modell, de ha nem az, még bőven lehet az. Az enyém, természetesen. De ha a fényképezés nem, talán az idegenvezetés szóba jöhet nála. Felnevetek, ahogy rosszul méri fel a nagyságomat a társadalmi rétegrend fokozatai között. De megbocsájtható, végül is rohadt jól néz ki... Kicsit emlékeztet Dashára, mármint a keleties vonásai. Mivel ez a nő, sokkal jobb a fiatal Dashanál, bocs szívem, ez van.
- Az biztos nem vagyok, csak jó fej, jelen pillanatban nagyon is - továbbra sem hazudunk, úgyhogy az igazság formálásával élünk. Egyébként tényleg jó fej vagyok, úgy általában, csak vannak bizonyos esetek, amikor nem megy. De az már nem az én hibám!
- Látványosság? Mire gondolsz pontosan? Egy helyi nevezetességre, vagy egy szép helyre, vagy egy olyanra, ahol lehet valamit csinálni? Mi szél hozott ide Merlin háta mögé? Csak nem tanulni jöttél? - ajánlom fel az opciót, hogy ne kelljen hazudnia... persze, ha igent mond, úgyis belekérdezek, hogy mit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=806799#post806799][b]Farkas Zétény - 2020.04.24. 21:06[/b][/url]

Hiába nyújtom a kezemet, nem fogja meg, ezt egy kicsit furcsállom is. Viszont egy névvel gazdagabb leszek, Sarah, azt mondja. Kíváncsi vagyok, hogy valódi-e a név, ha már kezet sem fog, igen, ezt sérelmezem is, de talán túlélem. Olyan sok mindent túléltem már, lehet, hogy nem jövök be neki. Mondjuk az elég lehetetlen, de a kozmikus együttállásokkal nem lehet mit tenni.
- Itt Magyarországon igen, ahonnan te jöttél, ott nem ismerem a szokásokat ezek szerint - vonok vállat, de nem érdekes. Túl jó csaj ahhoz, hogy veszni hagyjam, főleg úgy, hogy még nem küldött el. Talán tudok neki ajánlani olyat, amivel egy kicsit megenyhíthetem a hárításait. Mert azokat nagyon jól csinálja... például nem fog kezet, öcsém! Nem, mintha zavarna!
- Túl sok kérdeznivalóm van egy ismeretlen hölgytől - mosolyodom el nyomban, hát ne higgye már, hogy olyan könnyű engem lekoptatni. - Egyébként nem mondták még, te vagy az első - felelem kedvesen, de Sarah válaszol mégis egy kérdésre... bár nem egészen úgy, ahogy elsőre gondoltam. Kitér, szvsz, mintha kötelező lenne.
- Egy élő értelmező szótár vagy - kuncogok fel, de azért válaszolok is neki, nem akarok bunkónak tűnni. Szerintem rohadt vicces volt amúgy. - Van pár, csak ahhoz tudnom kéne, hogy mit szeretsz. Múzeum? Kutyamenhely? Szép tó? Kajálda? Kis barlang? Az utóbbi nekem például nagyon tetszik - hagyom, hogy válasszon, mégiscsak itt az egész nap és én már teljesen elfejtkeztem a fényképezésről. Persze őt mindenféleképpen meg akarom győzni, legalább egy fotó erejéig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=807093#post807093][b]Farkas Zétény - 2020.04.27. 21:55[/b][/url]

Kész vagyok a csajtól, öcsém! Szerintem röviden megállapítva: flúgos. Hosszabban nem tudnám igazán elmondani, hogy mit érzek. Az biztos, hogy igen jól néz ki és ezt az ázsiai típust kedvelem, mondhatni a zsánerem. Elég sok zsáner gyűlt most itt össze a közelben, ott van Iza, Nadia, Kimoriah, Odett, hogy hirtelen említsek egy párat. Mindegyik másért - attól függetlenül, hogy mindegyik 10/10-es - tetszik, de ez a Sarah, olyan fura, hogy már majdnem normális. Á, tuti van valami flúgja, azzal flúgázzák ki a bolondok házában a csempét, öcsém!
- Legyél kegyes velem, úrnőm - hajolok meg a tréfa kedvéért, hát nehogy már, ne szédítsem az agyát, meg figurázzam ki a helyzetet. Még az is lehet, hogy valami messziről jött királylány, aki elzárva élt valahol a normális civilizációtól. Most meg kiszökött a toronyházból, haha! Arra, hogy kedves és a másik ezt egy "Wáoh"-val reagálja, máris kizökken, nem tud ezzel mit kezdeni. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy: Mi jut eszedbe arról, hogy Diótörő? A másik rávágná: mákdaráló. Szóval kábé ennyit ért egyelőre az igazán szexi nőciból, de nem adja fel, valahogy le fogja fényképezni. Mármint a lesifotókon kívül.
- Sok mindenben lehetsz még első, de nem kérdezz rá, hogy miben, az most nem ér - vigyorodom el, mert ugyebár nem hazudok továbbra sem, és most miért mondanám meg, hogy ő az első ázsiai csaj, akivel lefeküdtem? Illetve "nék", szóval abban lehetne az első. Azt nem mondanám, hogy az első flúgos, mert azért abból akadt egy pár. Nem mondták még rá, hogy kéziszótár. Most nem tudom továbbra sem, hogy szívat, vagy ennyire naiv? Fura a csaj, határozottan, de most már eljutunk ma valahova, legalább a telefonszámáig. Mondjuk... a csárdából fel tudom hívni, ott van nyilvános. Kimoriahnak is azt a számot adtam meg első alkalomkor és lám, milyen jól megvagyunk azóta is. Ráadásul a sormintát el tudnám fogadni, ami vele volt... Na, a következővel viszont ledöbbent. Kicsit furcsán is nézek az asszociálására. Tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak.
- A barlang, kivégzőhely? Honnan is jöttél? A barlang az egy földben lévő lyuk, ami néha hosszú és szép, akár tó is lehet benne. Ebben asszem van. Hogy ott kivégeztek-e valakit, nem tudom, de csak akkor érdekelne, öcsém?! Behalok tőled - oké, elnevetem magam, mert nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolja. Ha közelebbi ismerősöm lenne, még a vállát is megveregetném, hogy nagyon jól csinálja.
- Oké, együnk. Rám is rám fér egy kávé, meg egy kis reggeli. Csak mert... mi? - nézek rá, majd megint szélesebbekre húzódnak az ajkaim. - Flamót? Tényleg érdekel, hogy honnan jöttél... Mik ezek a dumák? Jó, hogy nem már azt mondta, hogy flamengóriázzunk együtt - vigyorgok, majd gyorsan összeszedem a cuccom. - Mennyire vagy éhes? Gyors, vagy lassabb kiszolgálást szeretnél? - kérdezem, majd ha kiválasztja, akkor attól függően megyünk valami kajáldába, hogy mennyire igényes. Engem már lenyűgözött a flamóval, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=808990#post808990][b]Farkas Zétény - 2020.05.20. 10:43[/b][/url]

Na, csak sikerült egy mosolyt kicsalni belőle, öcsém! Hát, igazán szívbe markoló, valamiért nagyon hat rám, de nem tudnám megmondani, hogy a kinézetén kívül mi lehet azt. Talán az illata, a parfümje? Minden esetre még napszemüvegben is túl vonzó, pedig a vállamig, ha ér.
- Ha viccből tettem, benne lennél? – kuncogok fel, nem gondoltam, hogy valaki ennyire kimondja, amire gondol. Végül is nem felháborodva mondta, így nincs semmi kétségem, hogy akár benne is lehetne. Főleg, ahogy utána zavarba jön, mert elkezdi a föld felé vinni igéző tekintetét. De mire felocsúdnék, már barlang egyenlő kivégzőhely problémán hitetlenkedem és nevetek.
- Könnyű azt mondani, hogy hagyjam abba – pillantok rá, eléggé vidáman, miközben tovább magyarázkodik, amire már inkább elkerekedik a szemem.
- Akarom én tudni innentől, hogy honnan jöttél? – teszem fel a költői kérdést. Egészen biztos, hogy akarom is, meg nem is. – Amúgy otthon nálad van ilyen fekete lyuk? Mert akkor máshol kell legközelebb majd találkoznunk – milyen cselesen próbálom kifürkészni, hogy akar-e velem egyáltalán még találkozni, vagy sem. El tudnám képzelni mindenhogy a szituációt, pedig egyelőre csak egy bolondos, de irtózatosan szexi nő, szóval a gondolataim mondjuk nem a távoli jövőre és a megöregedés felé néznek, hanem sokkal egyszerűbb gondolatok foglalkoztatnak vele kapcsolatban. Nem, nem csak az, hanem tényleg jó lenne, ha fényképezhetném is. Nem, nem közben… Úgy tűnik egyelőre nem vevő a humoromra, mert mindent félreért, mint egy naiv kiscica. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem az, vagy, ha igen, igen szórakoztató jelenség.
- Oké, a gyorsétterembem viszonylag gyorsan, értsd, pár perc alatt megkapjuk az ételt, de azok talán nem annyira jó alapanyagokból vannak, mint a simában. A rendes kajáldákban, éttermekben pedig viszonylag sokat kell várni, de minőségibb az étel, és hagyják, hogy emészgesd egy kicsit, amíg több fogás is jön. Kezdem hülyén érezni magam, hogy ezt egy felnőtt nőnek magyarázom – vallom be, és tényleg így érzem. Mintha nem tudná valaki, hogy a gyors az gyors, a többi lassabb. – Az éttermet ajánlom, kényelmesebb, lehet közben iszogatni, beszélgetni, miközben megeszünk minden finom falatot – emelem fel rá a tekintetem, szándékosan kétértelműen. Mivel tudom, hogy elmegyünk, szépen lecsavarozom az állványról a gépet, majd egy pálcaintéssel parancsolom nekik, hogy összerakják magukat és elcsomagolódjanak az erre rendszeresített kismértetű hordtáskába.
- Persze, csak ha van kedved, nem akarok erőszakosnak tűnni, kedves Sarah – mosolyodom el, és már azon jár az eszem, hogy előhívhassam a képeket róla. Most már tuti be fogom szervezni, mert minél több szépség van, annál többet tudok gyakorolni, meg beszélgetni velük. Indulásra készen vagyunk, akár mehetnénk is. Remélem, nem utasít vissza, nem esne túl jól, de… tudom, hogy nőből van, én meg kissé rámenősen adtam elő magam. Elragadt a hév, öcsém!