[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=339959#post339959][b]Lavia Stark - 2014.07.20. 14:05[/b][/url]
Vasváry Richárd NándorMire teljesen elbambultam volna a hőségtől, meg attól, hogy a tér kong az ürességtől, arra kellett felkapnom a fejem, hogy valaki felém indult. Elszakítottam a pillantásomat a cicámról, majd összekapartam a memóriám apró szétesett darabjait. Meglepetten néztem a közeledő férfira, aztán ahogy megláttam kicsodához is van szerencsém, egyre szélesebben mosolyogtam.
A kis mázlista... neki persze nincs melege, hogy is lehetne? Vasváry prof mindig, minden helyzetben kifogástalanul néz ki. A cicára pillantottam, aki az újonnan érkezett úr lábához dörgölőzött, majd zavartan a macska után kaptam, és az ölembe kapva az állatot, Ricsi bácsira pillantottam. Úgy láttam, nem nagyon rémlik neki, hogy is hívjon, de ettől még nem orroltam meg rá, nem tehet róla, hogy nem tudja... mégsem tarthatja a fejében a teljes iskolai névsort. Más tanároknak is többször be kellett mutatkoznom, mert még azután sem tudták a nevem, hogy kifejezetten aktív voltam az órán, sőt, még szorgalmit is írtam, nem is keveset, meg is kéne ünnepelnem azt a 150 pontot, amit szereztem a házamnak.
-
Elnézést, még nem tudtam teljesen megnevelni... - böktem a kiscica felé -
A könyvesbolt? Alighanem a Fő utczán találja, de attól tartok, nem teljesen tudom elmagyarázni, merre is kéne tartson. Én sem gyakran járok le ide, legtöbbször négy fal közt vagyok és ezért is kellett ma kimozdulnom... - túrtam a hajamba zavartan, de felsandítottam rá elvigyorodva.
Jaj Merlin szakállára, könyörgöm, Lavia ne csinálj magadból megint hülyét... itt ülsz, bámulsz fel rá, mint valami szerelmes kiscsikó és beszélsz össze vissza, ráadásul mindezt szegény Vasváry tanár úr hallgathatja. Ne csináld! -
Rég láttam Önt, tanár úr. Hogy van? - kérdeztem, de a kisfiús mosolyt látva lesunytam a fejemet és igyekeztem szemet hunyni a tény felett, hogy boldogság önt el, amiért mégiscsak tudja a nevemet. Még mindig nagyon szimpatikus volt, legalább annyira, mint az óráin, de most ezt mégsem vághatom a képébe. Furán nézne rám, az biztos. Letettem a macskámat, de szorosabban fogtam a pórázt, aztán feltápászkodtam a padról és felpillantottam rá, mivel még így is magasabb volt, mint én. Ez nem volt nehéz, hiszen nálam elég sok magasabb ember járt errefelé.
-
Elmagyarázni nem nagyon tudom, hogy merre van Őszike Néni Könyvesboltja, de ha akarja, esetleg meg tudom mutatni Önnek... Bár szerintem van aki el tudja magyarázni, csak ma nem sok elvetemült ember mozdult ki otthonról- mosolyogtam még mindig kicsit zavartan. Nem nagyon szoktam hozzá, hogy tanárok egyszercsak odajönnek és leszólítanak. Mondjuk őt meg tudom érteni, sehol egy árva lélek. Végül inkább csak rásandítottam elgondolkozva, sőt kissé még várakozva is, mivel nem tudtam, hogy akkor most mi legyen? Leüljek és süllyedjek vissza a letargiába vagy megpróbáljam elmagyarázni, hogy merre is kell menjen, esetleg kísérjem el? Nem igazán tudom.