A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=443493#post443493][b]Gál Adél - 2014.12.28. 18:23[/b][/url]

A karácsony ugyan véget ért, de a szünetből még volt pár nap hátra, mielőtt vissza kellett volna mennie az előkészítő iskolába. Vissza a sikongató gyerekek közé, akiket néha nagyon nem bírt elviselni. Főleg azt a szőke kis.. Zellert.
Ennyit arról, hogy a környezetváltozás majd milyen jót tesz neki, ha majd olyanok közé kerül, akik hasonlóak őhozzá, akik megértik, ha egyszercsak más színű lesz a haja, vagy átváltozik az ábrázata. Pedig nem, épp ugyanolyanok voltak ők is, mint a mugli gyerekek, csak tudatában voltak annak az egyszerű ténynek, hogy a mágia létezik. De ettől még nem hasonlítottak őrá. Ők nem változtak meg külsőre attól, hogy rosszkedvük támadt, vagy épp jobban lelkesedtek valamiért. Az ő érzelmeik hiába csapongtak, nem néztek rájuk olyan döbbenettel, mint ahogy őrá. A különbség mindössze annyi volt, hogy ezekkel a gyerekekkel nem kellett minisztériumi dolgozóknak elfeledtetniük, amit láttak. De Adél pont ugyanolyan szörnyen érezte magát, mint azelőtt.
Szeretett volna inkább a faluban járkálni, az idősebbek között, vagy az iskolában lenni, és végre tanulni. Talán ott arra is rájönne végül, hogyan irányíthatná ezt az átkot, ami benne van. Mert a metamorfmágusoknak nem voltak tanítóik, nem szakosodtak iskolák rájuk, mert olyan ritka képesség volt, és olyan keveset tudtak róla, hogy nem volt lehetőség rá. Legalábbis apukája ezt mesélte. De mások is, akikhez elvitték őt, ugyanazt mondták: valamennyi metamorf magától tanulja meg irányítani átváltozásait. És Adél nagyon meg akarta ezt tanulni. Nem azért, hogy vígan átváltozhasson, amikor kedve szottyan, hanem inkább azért, hogy lehetőleg soha ne változzon át magától. Hogy ne nézzenek rá elkerekedő szemekkel, ne akarják azt hazudni neki, hogy ez milyen csodálatos.
Ő csak önmaga szeretett volna lenni. Miért olyan lehetetlen ez?
- Nahát! - Megtorpant, és pislogott párat, mert azt hitte egy pillanatig, rosszul lát.
De nem, valóban egy egyszarvú ugrált nem messze tőle egy idősebb lány előtt.
Adél körülnézett, hogy vajon nem-e sétált be véletlenül az erdőbe, de nem. A faluban volt, nem hagyta azt el, ahogy azt megígértették vele otthon, egész pontosan a Boglyas téren állt.
Eljött otthonról, miután ráerőszakolták a sapkáját, sálat tekertek a nyakára, és vastag, fehér pufi kabátba bújtatták. Úgy érezte magát, mintha egy hóember lenne. Ezen kicsit rontott is a helyzet, mikor az orra átváltozott egy nagy répává, de ezt szerencsére rövid, de hangos kiakadását követően sikerült eltüntetnie. A sapkától persze azon nyomban megszabadult, mikor már kint volt a szabadban.
- Ez egy.. igazi? - kérdezte, le sem véve a tekintetét az állatról, lassan lépdelve felé. Hirtelen megfeledkezett sötét gondolatairól, egész idáig hollófekete színben ragyogó haja most kivilágosodott, visszanyerve eredeti sötétbarna árnyalatát.
- Meg lehet fogni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=443590#post443590][b]Gál Adél - 2014.12.28. 19:56[/b][/url]

Nem mintha rajongott volna az egyszarvúkért, de mégiscsak olyasmi volt, mellyel ritkán fut össze az ember lánya. Nem volt éppenséggel egy sárkány, vagy egy zsiráf, de akkor is olyasmi volt, ami érdekelte őt. Nem mehetett csak úgy el mellette, és igazából fel sem merült benne a lehetőség. Amint meglátta, kikergette szeleburdi ugrálásával és a hóban fetrengésével gondolatai közül az előbbi kesergést.
Mire közelebb ért, már a lány is észrevette őt, és mivel ő nem a csikót bámulta nagy szemekkel, Adél viszonylag hamar kikövetkeztette, hogy hozzá tartozhat, és már megszokta, hogy igen, ez egy unikornis. És a kislány kérdésére ezt meg is erősítette egy széles mosoly keretében.
Adél ezt akkor látta, mikor az őfeléje intézett kérdést hallva a lányra kapta tekintetét. Rémület ült ki az arcára, majd egy kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő gyorsasággal előkapott sapka került a fejére, minden ellenérzése ellenére. Amennyire tudta, ráhúzta hajára, és ami kilógott alóla, azt is kabátja alá tűrte.
Már megint csinálta. De nem, nem akarta elijeszteni sem az állatot, sem a gazdáját.
- Én nem.. a fények, tudod.. - mutogatott felfelé, az utcai lámpákra, a házakra, közben pedig többször ellenőrizte, hogy a haja változatlan-e, és közelebb araszolt az unikornishoz.
Kissé remegő kézzel, ajkába harapva közelítette meg, és érintette meg a fejét, majd simogatta meg, miután kiderült, hogy nem fogja az állat leharapni az ujjait. Ekkor már szélesen mosolygott.
- Olyan aranyos! Nem annyira, mint egy pingvin, vagy egy zsiráf, de azért az! - állapította meg nevetgélve, immár két kézzel simogatva a csikót.
- Adél vagyok, és te? Nem vagy magyar, ugye? - rápillantott a másikra, érdeklődve, kíváncsian. Sok külföldi járt ide, Botitól tudta, de a legtöbbje tudott szépen magyarul, de a kiejtésükön mégis lehetett sokszor érezni, hogy nem ide születtek.
- És őt hogy hívják? A tiéd? Lehet rajta lovagolni is? Mármint unikolni?
Záporoztak a kérdései, és közben persze nem hagyott fel az állatka simogatásával sem. Ha most látná az anyja, biztos ki lenne akadva, hogy nehogy felnyársalja őt vagy hasonló butaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=443745#post443745][b]Gál Adél - 2014.12.28. 21:10[/b][/url]

Próbálta kizárni a lány szavait, amíg arról volt szó, amit látott. Nem akarta ezt, nem akart róla beszélni. Ha pedig nekiállna győzködni őt, hogy de igen, rosszul látta, a végén annyira felbőszülne, hogy valami látványosabbat művelne. És akkor már biztosan megijedne tőle. Volt már rá példa. És ha ő mégse, az állatkát bizonyára nem készítették fel ilyesmire.
- Persze, csodás - morogta egészen az orra alatt azért, de mivel már nagyban a simogatással volt elfoglalva, csakhamar elterelődtek gondolatai vissza a vidám újdonság varázsába, amibe az egyszarvú rántotta.
- Szerintem aaz a legviccesebb bennüük! - kacagott fel jókedvűen. - Meg persze a hoooszzú nyakuk. Imádom, hogy olyan hosszú!
Az egyszarvúnak pedig szarva volt, de azt nem merte megérinteni, mert tudta, hogy különleges. Sőt, azt mesélték neki, hogy...
- Az unikornisok tényleg tudnak a szarvukkal szivárványt rajzolni? - kérdezte lelkesen vigyorogva, miközben szegény lány épp bemutatkozott neki. - Bár elég nagy butaságnak hangzik.. jaj amúgy nem, nem olyan vészes, csak észrevettem. Jól tudok észrevenni.
Nagyon érdeklődő természet volt, szóval igen, minden apróságra odafigyelt, apró részletekben veszett el, így az sem kerülte el a figyelmét, hogy furcsán ejt Grace egy-két szót ki. Meg most már a neve is világossá tette, hogy nem magyar.
- De jó neked! Én hiába nyaggatom Anyut, hogy akarok egy zsiráfot.. mármint, hogy na, szeretnék - gyorsan javította magát, mert sokszor rászóltak már emiatt. Nem akarunk, szeretnénk, mondta neki az anyja mindig. - Még pingvint se kapok. Csak plüsst. De az is aranyos ám, csak nem igazi.
Ám ez az unikornis csikó az volt, és ezt alig győzte lelkesedésével. Pedig tényleg nem volt egy unikornis fan, mi lett volna, ha egy zsiráffal fut össze?
- Nem egészen negyven kiló vagyok! - mondta a méretét firtató Grace-nek, miközben az állat a kezéhez dörgölte orrát. Adél rámosolygott. - Az nem sok, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=444091#post444091][b]Gál Adél - 2014.12.29. 14:18[/b][/url]

Éppen csak eszébe jutott a jókora nyelv, ami a zsiráfokhoz tartozott, és máris nevethetnékje támadt. Annyira jópofák voltak, és a hosszú nyakuk, na az meg aztán végképp!
- Igen-igen! - bólogatott sűrűn a kérdésre, majd felszegte fejét, kinyújtotta nyelvét, és úgy tett, mintha valamire rácsavarná, aztán behúzná a szájába, és zsákmányát megcsípve lerántaná azt a fáról. - Valahogy így! Nagyon ügyesek, nem ám akármilyen leveleket kapkodnak le, az szárazakat meg a piciket nem szeretik, válogatósak.
Sokat tudott a zsiráfokról, elvégre a zsiráfok a legjobbak. Ehhez kétség sem férhet. Lenyűgözte Adélkát az egész állat, hosszú végtagjaival és még hosszabb nyakával, amit egy páratlan izomrost mozgatott.
- A nesönáldzsírafikon mondták, hogy naponta tizenkét órát is eltöltenek csak evéssel. Rágcsálnak meg őrülnek meg lenyelik, aztán visszaöklendezik, hogy tovább rágcsálják, szóval elvannak nagyon.
Nem volt benne biztos, hogy Grace-t ennyire részletesen érdekelte a dolog, de ő azért elmondta.
- Amúgy nem baj ám, ha fura! - mondta gyorsan, mert arra gondolt, talán megbántotta szavaival. - Szeretem a furát! Én is biztos furán beszélnék brittül, ha tudnék úgy.
Miközben Grace azt mesélte, hogyan tett szert az állatra, Adél tovább simogatta, és beszélt hozzá, kérdezgette, mizújs, jó a hó, mi? és hasonlók, de közben fel-felpillantott a lányra is, aki láthatóan őt mérlegelte.
- Juhúú! - jegyezte meg, mikor Grace végül felemelte, és felültette az unikornisra. Hallott róla, hogy túl büszke állatok az ilyesmihez, de ez a példány még fiatal volt, játékos, és ezért jobban viselte az ilyesmit. De azért csak kellhetett Grace jelenléte is.
- És és és tényleg! Az igaz, hogy ott nálatok északon a férfiak viselnek szoknyát? - biztos volt benne, hogy apja csak a bolondját járatta vele, de most végre megkérdezhetett valakit, aki arrafelé született.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=444813#post444813][b]Gál Adél - 2014.12.30. 19:51[/b][/url]

Egyszer nemrég ő is ki akarta próbálni a tizenkét órán keresztül evést, úgy, ahogy a zsiráfok csinálják, de miután a kihűlt, és már pépesre rágcsált harmadik vagy negyedik falatnál járt a második órában, elment az étvágya, és a kedve is a további próbálkozástól, és az is eszébe jutott, hogy ő nem szívesen rágódna tovább ezen, ha egyszer már lenyelte.
- Nem valami guszti - eleveníti fel emlékeit fintorogva. - Bár lehet, hogy akáclevéllel jobb, de olyat anyu nem főz, azt mondja, ha vegetáriánus akarok lenni, akkor keressek hozzá egy saját szakácsot.
Megcsóválta a fejét, egész hitetlenkedve, hogy milyen anyukája van már, hogy nem szolgál fel neki ágon hagyott levélrakást dióval és forrásvízzel.
- Szóval még nem vagyok zsiráflány, de tök igyekszem. Apu mondta, hogy most vagyok igazán növésben, most néhány hónap alatt is jó sokat nyúlhatok, és akkor egyszercsak majd jó nagy leszek, mint a zsiráfok.
Már most is hosszúkás, nyurga alkata volt, a korosztályában gyakran ő volt a legmagasabb, ha nem is a legérettebb testileg, és ez nagy megelégedéssel töltötte el.
Akárcsak az, hogy egy igazi unikornison ülhet, még akkor is, ha fogta őt Grace, mintha kislány lenne, aki leesik, és sír, pedig ő nem. Ő nagy volt, és nem esik le. De ha mégis, akkor se sírna, csak legyintene, ahogy a nagyok szoktak.
Arwen - mert, hogy közben jól kifülelte, hogy Grace így hívja a csikót - úgy látszott nem nagyon akadt ki azon, hogy valaki ráült, sőt, még az ugrabugrálással is felhagyott. Nagyon értelmes állat volt, még ilyen fiatal kora ellenére is.
- Igen, aaz! Kockásak! - jót nevetett a lány meséjén, hogy neki kicsinek milyen észrevétele volt a skót férfiakkal kapcsolatban, aztán megsimogatta az egyszarvú nyakát, és boldogan rámosolygott a lányra, hálájául, amiért feltette rá.
Mikor aztán már lent volt ismét a földön, és simogatással hálálkodott egy sort Arwennek is, amiért nem dobta le magáról méltatlankodása gyanánt, újabb kérdést intézett Grace-hez:
- Te még sulis vagy? A bagolykőbe jársz? És be lehet oda vinni unikornist? Mert ha igen, akkor biztos egy zsiráf ellen se lenne kifogása a diribának, nem? Ugye? Vagy mégis?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=451111#post451111][b]Gál Adél - 2015.01.10. 18:48[/b][/url]

Persze ő maga sem volt meggyőződve róla, hogy finom a falevél, de nem is ez volt a lényeg. Nem volt számára szempont, hiszen ha jó zsiráf akar lenni, akkor nem lehet válogatós. Csak nagyon kivételes zsiráfok ehetnek fagyit, és sültkrumplit, szóval még ha brokkoli íze is van az akácnak - és a brokkolit nagyon utálta -, akkor is csak így működhetett volna a dolog.
- Ki tudja, lehet, hogy a zsiráfok ízlelőbimbói olyanok, hogy finom lesz tőlük a brokkoli ízű levél is. Meg akár a tökfőzelék, vagy a zöldbabfőzelék! Vagy lehet, hogy ők még a borsót is megehetőnek találnák.
Ahogy ezen morfondírozott, egyre inkább úgy gondolta, hogy zsiráfnak lenni kivételesen jó dolog, mert az összes pocsék ízű dolgot finomnak érzik.
Aztán lelkesen ránevetett Grace-re, mikor az drukkolt neki zsiráflánnyá válásához. Valóban jó lett volna olyan nagyra nyúlni, és lenézni mindenkire. Főleg Ririre. Milyen képet vágna a kis vakarcs! Ezen is jót mulatott magában, miközben a csikóval tettek pár lépést.
De semmi nem tarthatott örökké, úgy az értekezésük a szoknyás férfiakról és a unikornisolás sem. De azért még egy darabig élvezhette az utazást, és aztán derülhetett egy jót a gondolaton, ahogy elképzelte kedvenc zsiráfját, amint benéz az egyik órára odakintről, miközben Adél körmöl. És persze a tanár kiakadt a különös kis eszmefuttatásban, de mindenki más csak a csodájára járt, hogy milyen menő ez a lány, hogy zsiráfja van.
- Emma néni órájára biztos be lehetne vinni - mondta csak úgy magának, mikor már ismét két lábbal a földön volt, és még újra megsimogatta az állatot. Bólintott a nagylánynak, mert hát Grace az volt, és együtt elindultak a lakóházak irányába. Meg akarta nézni, hol lakik Arwen, de aztán lassan ideje volt neki is hazatérnie. Mekkorát néznek majd otthon, ha elmeséli mindezt!