Colette Delon

Kedvem támad lemenni a faluba, csupán a friss levegőre. Magamhoz veszek egy plédet, ha netalántán későig kint lennék, vagy egy fa tövébe támadna kedvem letelepedni. Zsebre vágok pár sarlót, hátha megéhezek. Elindulok lefelé, hogy a kastélyból minél hamarabb kiérjek. Kint megszaporázom lépteim, hisz több gyerek volt most kint mint pár napja és nincs kedvem velük szóba állni. Haladok lassan a Boglyas tér felé. Itt remek gondolatok születnek az ember fejében, legalábbis ezt pletykálják a falakon belül.
Pálcám, legalábbis az esetek többségében csak órákra viszem. Tudom nem a legjobb szokás, de sárvérű vagyok, vagy mi a szösz.
Farmerben és rövid ingben ballagok utamon. Közben eszembe jut pár mugli zene, ami úgy visszhangzik fejemben, mintha rádión hallanám, még dúdolom is őket.
Pikk-pakk odaérek a helyre, leülök és becsukott szemmel hagyom, hogy gondolataim szabadon szálljanak.
Még halványan érzékelem, hogy mászkálnak körülöttem, de nem foglalkozok velük.
Gondolataimban egy furcsa helyen vagyok. Azt érzem, hogy szűk és közben mégis tágas és nem vagyok egyedül. Magamon kívül nem látok senkit és semmit. Majd ugrik a kép és hirtelen a Holdon ugrálok, majd egy ugrással a Plútón találom magam. Néha olvasom a mugli lapokat, amiket elvétve találok, vagy veszek. Egyszer azt olvastam, hogy a Plútót visszaminősítették. Nem baj, öreg bolygó, nekem ez maradsz mindörökre. Közben kellemes vigyor húzódik arcomon, amit az váltott ki, hogy a Plútó "vállát" együtt érzően megveregetem.
Hallok valami lépéseket, egyre közelebbről. Nem foglalkozok vele, hiszen emberek  járnak erre-arra. Maximum, ha ideér akkor reagálok, elvégre nem szeretnék rossz benyomást kelteni senkiben. Remélem nem zavarja, hogy kicsit elmélkedek.

Colett

Épp egy kellemes gondolatban vagyok, valójában már kezdem magam felett visszavenni az irányítást. Halványan érzékelek egy kedves hangot és egy félénk lányt is mintha látni vélnék. Köszön, majd bemutatkozik. Colettnek hívják, tudom meg. Igen kellemes a hangja, amolyan első látásra és hallásra szeretnivaló a lány. Csak nekem már van kialakulóban lévő kapcsolatom.

- Szia! Zoli vagyok.

Köszönök, majd mutatkozok be barátságosan. Most jól esik a társaság, nem zavar senki. Sőt, nem is baj, hogy idejött és szóba elegyedett velem, mert ha nem tette volna, nehezen tértem volna magamhoz. Majd elkezdem méregetni a partnerem. Na nem azért mert bántani szeretném, hanem, hogy megállapítsam, melyik házba is való.

- Ha jól tippelek, akkor te Eridonos vagy?

Kérdezem, bár a hangom magam fülének csengett inkább remegő kérdésnek, mintsem határozottnak. Remélem nem vette észre, bár ha mégis nincs ezzel gond, mert nem mindig vagyok annyira határozott, hogy első nekifutásra eltaláljak bármit is. Majd gyorsan megrázom a fejem és hellyel kínálom a lányt, elvégre sokkal egyszerűbb úgy beszélgetni, ha mindkét fél ül. Bízom benne, hogy elfogadja és leül mellém.