36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Boglyas tér - Axel Sebastian Sjölander hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 23. 20:56 | Link

Noel. [előzmény.]

Valaki most határozottan jól szórakoztatónak találhatja ezt a kis műsort. Még. A bosszú emlegetésére vesz egy nagy levegőt, és olyan arckifejezést is ritkán látni nála, mint abban a percben, amikor ezt kifújja. Mint amikor a bika előtt meglengetik egy viadalon a piros szövetet. Gyakorlatilag tényleg vörös köd lebeg a szeme előtt, egy ilyen cselekedettel csak ezt lehet nála kiváltani, amitől aztán a legkevésbé sem fog túlgondolni semmit. Az a valaki, aki ezt viccesnek találja, nagyon meg fogja még járni vele, az holtbiztos.
- Iiigen, a bosszút pont erre találták ki. - ismétli meg a mondatot beleegyezően, majd a zsebébe mélyeszti a gyantás tégelyt, és a papírfecnit is az irománnyal, ha visszakapta.
- Aha, én is. - mondja inkább automatikusan a folytatásra, a figyelmét ugyanis jobban leköti az esőfelhőnek tűnő szürke fellegek közelgése, amik szép lassan elkezdik ellepni az égboltot és nem sok jót ígérnek egy hegedű testi épségét illetően. Elég határozott léptekkel halad az utca vége felé, még sietősre is veszi a lépéseit, ha már a felhők felbukkantak, aztán az utca végén megáll szétnézni. Mostanra jut csak el az is, hogy a fiú az imént mit is mondott pontosan, mert bár bólogatott, arra sem figyelt igazán.
- Kösz amúgy, hogy segítesz. - szusszant megint egy nagyot, majd szétnéz, bár nem sok elképzelése van még róla, hogy merre is induljon.
- Már azon sem lepődnék meg, ha a hegedűm a tónál lenne, vagy tudom is én. Nem lehetett nagy kunszt ellopni a gólyalakból, főleg, ha még ott is lakik netán ez a vadbarom. Csak tudnám, mi a fene idegesíti egy hegedűben, amikor gyakorolni a melodimágia terembe járok, mert annak tökéletes az akusztikája. - morog, a végére már épp hogy nem csikorgatja a fogát, csak a grimasza emlékeztet vicsorgásra. Annyira idegesíti most ez az egész, hogy még le sem tud igazán nyugodni és higgadtabban gondolkodni, mert ahányszor eszébe jut, hogy mennyire értékes az a hegedű, amit ez a bizonyos Angyalka ellopott, mindig újra az egekbe ugrik az adrenalinszintje.
- Jó. - bólint rá a javaslatra, elgondolkodva néz szét még egyszer, ám még mindig tanácstalan, amikor nekiindul a téren átvágni, a lehető legfigyelmesebben próbálva szétnézni. A Fő utczán is az egyik cégérhez kötözte fel a levélbe csomagolva a tégelyt az a lökött alak, nem kizárt, hogy most is valami hasonlóra lehet számítani. Lakóházak vannak itt, boltok, ilyesmik. Vajon hová lehet elrejtve a következő üzenet és egyáltalán mi lesz az. A vonó? Egy levél? A hegedű? Tényleg reméli, hogy nem darabjaiban találja meg, mert vissza tudja ő szerelni a húrokat is, ha kell, de mégse szeretné szétszedve látni Hieronymust. Szerencsétlen hegedű jobb sorsra érdemes annál. A szökőkútra nem is akar gondolni, mint lehetőségre, még szerencse, hogy hamarabb megy neki a szó szoros értelmében a vonónak. Ezt is fellógatták éppen az egyik fa ágára, és még csinos kis masnit is sikerült gyártani egy darab pergamenből a végére, beleillesztve a vonóba. Na szép. Felmordul, aztán megpróbálja minél gyorsabban leszedni a vonót onnan, de valahogy csak nem akar sikerülni, hogy szétjöjjön a csomó, amivel a fonalat ráerősítették. Ha lenne kése... hirtelen végig is tapogatja a zsebeit, de fene, hogy nincs, még véletlenül sem, sőt, az égvilágon semmi olyat nem talál, aminek egy kicsit is éle lenne és használhatná. Nagyszerű. Inkább a papírt szedi ki végül egyszer óvatosan, széthajtogatja, majd a elkerekedett szemekkel pislog a tartalmára. "Már melegszik, mint a hegedűd alatt a talaj... vagy valami más.... hullámzik? Ha szeded a lábad, még az esti eső előtt begyűjtheted a stégről. Csak aztán bele ne essen a vízbe. - Angyalka"
- Úgy tudtam, hogy valahol vízközelben lesz... a fenébe is. Van egy késed? Vagy bármi, ami éles? Már nincs türelmem lebogozni innen a vonót... - pillant kérdőn Noelre, hátha a fiú tud ebben segíteni.
Szál megtekintése
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 23. 14:06 | Link

Noel

A bosszú emlegetése megteszi a maga hatását. Persze egyszer a hegedűt kell megtalálni, aztán utána kideríteni, ki is volt ez az önjelölt áldozat, mert hogy elintézi, hogy ezt megemlegesse, az biztos. A kiegészítésre unottan bólint rá, neki annyira nem pálya ez a lehetőség, ha higgadt, nem igazán látja értelmét sem, mert olyan lavinát tud elindítani, ami aztán minden egyes lépéssel csak még valami rosszabbat eredményez. Nem hiányzik. Ennél megfontoltabb is, és nem áll érdekében bárkivel is összerúgni a port, csak hát ha már érdekeknél tartunk, akkor elsődleges az, hogy a hegedűjét épségben visszakapja, és ne okozzon csalódást az őt támogató nagybátyjának, akitől kapta, elvégre szentül megígérte, hogy a jó pár ezer koronás hangszerre mindennél jobban fog vigyázni. Csak remélni meri, hogy nem azt kell legközelebb elmesélnie neki, hogy hupsz, véletlenül tönkrement az Amatija, amikor valaki úgy döntött, kipróbálja, mennyire bírja a nedves környezetet. Belegondolni is rossz, ezért is jön jól a segítség ebben a kritikus pillanatban. Összeráncolja a homlokát idegesen, amikor arra tér ki Noel, hogy talán nem is a hegedű idegesíti, és szusszant egyet. Akárhogy számolja, nem sűrűn mond olyat, ami másoknak ne tetszene, ahhoz általában  elég jól alkalmazkodik az igényekhez, azokban a ritka esetekben meg, amikor ez nem így van - na az a kevés ember nem valószínű, hogy ezt tenné, mert egyik se rellonos, és mindegyikük a szemébe mondja, ha valami nem tetszik. Logikusan gondolkodva ez valamelyik idióta zöld lesz, akiket meglehetősen fárasztónak talál, unalmasnak és kiszámíthatónak.
- Akármi is az, ami nem tetszik neki, mondhatná a szemembe is, mert már most sem találom viccesnek, hogy a hegedűmet kellett elvinnie. Az a hegedű csak néhány száz éves, egy kisebb vagyont ér, és ha tönkremegy... - elharapja a folytatást, fölöslegesnek érzi azt ecsetelni, hogy neki annyi, ha tönkremegy, ahogy a fenyegetőzést is hirtelen, miközben még mindig nincs meg a hegedű. Erre pazarolni az időt, amikor láthatólag jön az eső - nem okos döntés. Az, hogy Noel kivel jön ki jól, vagy kivel nem, csakis rá tartozik, biztos lenne helyzet, amikor még ő is viccesnek találná ezt az egészet, csak hát az a hegedű... a téren szerencsére a vonót is sikerül megtalálni, bár a mellékelt levél továbbra sem ígér sok jót Hieronymusnak, amitől ismét csak az égbe szökik az adrenalinszintje. Nem is boldogul a madzaggal hirtelen, még jó, hogy Neol besegít egy kis varázslattal, így pillanatokon belül a kezében van a hangszer eme tartozéka. Ennyivel is kevesebbet kell megtalálni, ám annál aggasztóbb, hogy fogy az idő, és a hangszer még nincs meg. Csak el ne ázzon, ez minden imája most, abban a reményben, hogy valami égi hatalom csak meghallgatja és netán még eleget is tesz a kérésnek. Hirtelen oda se figyel arra, hogy mit mond Noel, csak az jut el az agyáig, hogy valamit közölt, a félszavakat is lassan fogja fel, úgy pislogva rá egy pillanatig, mintha most csöppent volna az események kellős közepébe.
- Hogy... mi? Aaa... este? Nem kellene... a stégen lesz. - kezdi összeszedni magát és közölni, merre is induljanak, majd zsebébe gyűri a papírt, szó szerint és szétnéz felmérni, pontosan hol is áll, merre kell indulnia, a következő pillanatban pedig gyors léptekkel indul neki a megteendő útnak. Még jó, hogy a stég nem valami nagy területet ölel fel, de az eddigiek alapján van egy olyan sejtése, hogy Angyalkától sok minden kitelik, mert angyalkának a glóriája kezdett kiégni, vagy vajon volt neki olyan egyáltalán?
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. január 23. 14:13 Szál megtekintése
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 13:13 | Link

Runa
az a bizonyos vasárnap, délelőtt 11 óra

Eldöntötte, hogy ma csak Runára fog figyelni, és megpróbál nem Elliotra gondolni, főleg nem arra, hogy összevesztek a legutóbbi kviddicsmeccs után. A gond az elhatározással csak az, hogy miközben Bogolyfalva felé halad, valahogy folyamatosan a gondolataiba férkőzik mégis a fiú, eszébe jut az, ahogy ránézett, és egyáltalán a tény, hogy mennyire ki volt akadva az egésztől. Ott háborgott a folyosó közepén, hogy ha szerencsétlenebbül esik, meg is halhat egyszer, ő meg képtelen volt másképp reagálni, a végére már az idegtől szemberöhögte és bemenekült a pincébe, csak ne kelljen hallgatnia azt az egészet. Talán bocsánatot kérhetne, akkor viszont már kétli, hogy csak ezért kérne bocsánatot, és egészen ijesztő most észrevételezni, hogy talán nem is azért haragszik, mert Elliot annyira kiborult a kviddics miatt, hanem mert talán ő fontosabb a fiúnak, mint a fiú neki. Igazán szép. Túlságosan is belemerült, nem kellene. Kénytelen figyelmeztetni magát, hogy ez így nem jó, ha túlgondolja, sőt még az sem, ha egyáltalán végiggondolja, vagy megint a falat fogja kaparni kínjában, mert annyira róla sem pereg le minden, mint amennyire mutatni igyekszik. Inkább vissza Runához, különben is egyre ritkábban látja, mindenkit lefoglal a maga gondja, baja, mindenféle vállalt és rásózott feladata, érthető, csak éppen hiányzik attól még. A majdnem-húgáról van szó, az istenért, nem egy távoli alig ismer ismerősről, akit éppen elég, ha öt évben egyszer lát és kellemesen eldiskurálnak arról, hogy ki hogy van. Azt szentül elhatározza azért, még mielőtt a térig jutna, hogy a kapcsolati problémáiról inkább nem tárgyal, ha nem kerülnek szóba, mert nem ez a lényeg, ha már időt szánnak egymásra, meg panaszkodni sem akarna, és végképp nem óhajt egyelőre Leo-ról beszélni, gyakorlatilag még őt is kerülni igyekszik, amennyire lehet, mert már a fene tudja, kivel hányadán áll. A káoszt sose tartotta kifejezetten rossz dolognak, de ha a fejében létezik, akkor meglehetősen az, mint tapasztalta. Vesz egy nagy levegőt, kifújja, elhesseget mindenféle kellemetlen gondolatot, mosolyt varázsol az arcára, aztán átsétál a tér egy részén és levágja magát Runa mellé megölelve a lányt szinte azonnal, bele sem gondol, hogy netán a frászt hozhatja rá ezzel.
- Már majdnem elő kellett kotornom egy fényképet rólad, hogy biztosra felismerjelek. Szia - közli vigyorogva, miután még egy puszit is nyomott a lány arcára, aztán elengedi, nem cél a szuszt kiszorongatni belőle a viszontlátás örömére. Végig is néz rajta végre, és kénytelen megjegyezni a nyilvánvalót szinte azonnal.
- Egyébként egészen csinos vagy, te lány. Mesélj, hogy vagy, mi újság? Nem beszéltünk... mióta is? - ujján számol látványosan, mellé szélesen vigyorogva, aztán visszapillant a lányra, és komoly arcot vágva ismét megszólal.
- Már nem is emlékszem, mióta. A múltheti látogatási alkalommal gyenguszon üdültem, az rémlik, vagyis nem rémlik, de tudok róla... szóval akkor legalább két hete - jelenti ki, és igyekszik nem elkomorulni a gyengélkedő említésére, bár most megint eszébe jutott egy pillanatra minden. Nem fogja hagyni, hogy az egész elrontsa a mai napot, mert nem és kész. Kissé idegesen igazít egyet a zöld kockás ing gallérján azért, aztán a szokásos módon beletúr a hajába és rendületlenül vigyorog tovább.
Szál megtekintése
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 16:29 | Link

Runa

Pár perc késéssel ugyan, de befut ő is, és első dolga megölelgetni a lányt és vigyorogva puszit nyomni az arcára. Ő bizony hiányolta a lányt, mert persze, hogy azért közös órák alkalmával még szóba elegyednek, de ő olyankor nagyon tud rohangálni egyik helyről a másikra, azt pedig megtanulta már Rubya tanárnőnél, hogy érdemes odafigyelni a tanárra és nem egyébbel szórakozni, szóval az úgy tényleg durván egy-két szó tud lenni, amit olyankor beszélnek. Utóbb elmondható amúgy is róla is, hogy rengeteg dolgot csinál a prefetuskodástól az újak segítésén át a tanársegédként való funkcionálásig, és még a kviddics, a hegedű, meg a kemény tizensok tantárgya, meg se meri számolni, hány vizsgája lesz majd, ha megéri. Panaszkodni viszont nem fog, neki kellett, helyette csak megcsóválja a fejét a válaszra.
- Mondja az, akinek eidetikus memóriája van - jegyzi meg pimasz vigyorral, még nyelvet is ölt mellé, majd a vörösödésre nem szól semmit, ennél jobban azért nem akarja ő zavarba hozni a lányt, csak megjegyezte, hogy tényleg csinos. Csinosabb, mint lenni szokott a kirojtosodott szárú farmjaiban teniszekkel és a lenyúzott ujjú pólókban, bár azért ő ahhoz a Runához szokott, akinek a kezére kellett néha csapni, hogy szétszedi mindjárt azt a felsőt, ne nyúzza tovább, de ha jó irányba változik, az nem baj. Valamiért fiút szimatol a dolog a mögött, de majd mindjárt rákérdez, egyelőre elég lesz a szokásos nyitány is, persze, miután már grimaszolt egyet arra, hogy mit túloz el és mit nem.
- Óóó, hogy ezért kellek igazából. Világos. Akkor viszont talán tenni kéne egy sétát az ajándékboltban - jegyzi meg. Ő a maga részéről azért nem utálja annyira a kedves apucit, bár egy évnyi levelet kapott vissza kézbesítetlenül neki hála, de valahol mégiscsak biztos meg lehet érteni, az az egyetlen normális magyarázat szerinte, hogy az a férfi rettenetesen félhet az ismeretlentől, és ez bőven elég rossz lehet neki önmagában is. Elvégre látta ő, min ment keresztül a mugli nagynénje, mire megszokta, hogy micsoda családba került, amikor igent mondott egy Sjölandernek. Már majdnem meg is osztaná ismét eme gondolatmenetét, ha nem előzné meg Runa a veszélyes kérdéssel. Elliot. Na igen, Elliot. A fiú nevének említése is elég ebben a percben, hogy egy pillanatra elkomorodjon. Sóhajt egyet, aztán megvonja a vállát.
- Túlestünk az első komoly veszekedésen, azt hiszem. Haragszik, mert továbbra is kviddicsezni akarok, de majd csak túlteszi magát rajta. Amúgy minden oké - visszavarázsolja a vigyorát, és beletúr a hajába laza mozdulattal, gondolatban azért fohászkodva, hogy ennél tovább ne menjenek, ha lehet. Beszélne is, nem is, nem tudja, melyik lenne jobb, úgyhogy inkább gyorsan megpróbál témát váltani.
- Mesélj inkább arról, ki az a fiú, aki miatt ilyen szépen kivirágoztál? Csak nem Polter? - pislog ártatlan képet vágva, de azért máris megjelenik a pimasz vigyora, olvassa ő az Edictumot, naná, hogy olvassa, csak abban reménykedik még mindig, hogy Elliot nem. Vajon Runa igen? Sose kérdezte eddig.
- Olvasol te Edictumot? - teszi is fel a kérdést szinte azonnal, ahogy megfordult a fejében az újság, mert ha olvassa a lány, akkor már a pletykákat ismerheti. Közben azért terelgeti szépen az ajándékbolt felé, ha hajlandó arra sétálni barátnéja, és érdeklődve pillant rá időnként oldalra sandítva.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. július 7. 16:51 Szál megtekintése
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 28. 17:39 | Link

Hoppanálás vizsga

Ez a nap is elérkezett. Ma egész bizottság előtt mutathatja be hoppanálási tudományát, hogy aztán majd eldöntsék, elég jó-e ez ahhoz, hogy ezután szabadon gyakorolhassa vagy sem. Eddig viszonylag ideális körülmények között gyakorolhatott az elméleti részből letett sikeres vizsgát követően. Egy tanterem meglehetősen csendes és nyugodt környezetnek minősül, még akkor is, ha több másik ember is ott van, aminek azért megvan a maga zaja. Ő ezt aztán nagyon jól tudja, elvégre időnként mások szívverését is képes meghallani például pár méterről. Vicces ez, főleg, hogy kezdetben még csak kontrollálni sem tudta az egészet, és teljesen véletlenszerűen hallott különféle, mások számára fel sem tűnő hangokat, amiket mostanra már legalább ki tud zárni. Majd' egy évnyi munka eredménye, hogy tudjon ne figyelni ezekre. Korábban éppen ezek miatt nem is lett volna érdemes megpróbálkoznia ilyen veszélyesnek minősíthető tudomány elsajátításával, mint a hoppanálás, mert ha a legkisebb hang is eltereli a figyelmét, annak katasztrofális következményei lehetnek. Jelenleg viszont bízik benne, hogy ha eddig elég érdekes körülmények között is sikerült csendet teremtenie magának - a nagyapjának érdekes módszerei vannak, ha erről van szó, napokat lehetne mesélni róluk -, akkor az itt is menni fog. Muszáj mennie. A térnél zajosabb helyekkel is boldogult már. Itt sincs több, mint az élet maga. Az emberek mozognak, beszélgetnek, lélegeznek. Élnek. Idő előtt érkezik azzal a szándékkal, hogy addig is, amíg mindenki más befut, hozzászokjon a helyhez. Állandó moraj van, ami zavaró lehetne, de ura a helyzetnek. Képzeletbeli falat épít, amiről lepattan minden hang, amire a legkisebb szüksége sincs. Illedelmesen köszön nemsokára minden érkezőnek, majd végighallgatja a feladatot, és részéről úgy érzi, jöhet ez is, készen áll. Kipihente magát, az elméje tiszta, zavaró tényezők kiiktatva. Nagyon reméli, hogy menni fog ez. Amint rákerül a sor, jól megnézi, hová is kell érkeznie, megismétli gondolatban a három C-t, és szemét lehunyva megszabadul a külvilágtól először. Aztán a gondolatai következnek, minden, ami nem kell, mehet a süllyesztőbe, elméje sötétebb zugaiba, hogy most egyetlen egy dologra tudjon koncentrálni. Nem siet el semmit, szép nyugodtan maga elé idézi a szökőkút jobb oldalának egy konkrét pontját. Nincs karika, ami megkönnyítené a helymeghatározást, de képzeletben megteheti, hogy egyetlen pontra figyel, mintha most is lenne karika, akár az órákon. Így nincsenek további zavaró részletek legalább. Felmérte a távolságot, tudja, milyen érzés ez, tudja, hová kell érkeznie, pontosan meghatározta magának, így ha már mindebben biztos, és elméjében csak az az egyetlen pont van előtte, ami már szinte vonzza, megfordul a sarkán beleejtve magát a semmibe egy könnyed, de határozott mozdulattal, remélve, hogy sikeresen teljesíti a feladatot. Ha végrehajtotta, amit tőle kértek, vissza is térhet a helyére a többiek közé, hogy csendben kivárja, vajon mit szól a bizottság a teljesítményéhez, elegendőnek érzik-e ahhoz, hogy hoppanálási engedélyt kapjon, vagy sem. Nemsokára kiderül.
Szál megtekintése
Boglyas tér - Axel Sebastian Sjölander hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér