Lassan battyogok le a falu felé, remélem jó irányba megyek. Gondolataim kissé keszekuszák, ami érthető is szerintem, hiszen nem sok időm volt azt felfogni, egyáltalán milyen iskolába kerültem, milyen vidékre, és nem is akármilyen közegbe. Bár tett erről is említést idegenvezetőm, aki megmutatta, hol a házam és hol fogok átmenetileg lakni, amíg nem kapok rendes szobát. Lehet majd reggel meg kellene keresnem egy vezetőt. Megérdeklődőm, hogy mi a helyzet és szokás erre felé, majd a házvezetőnél érdeklődök, mert ilyen is van, ahogy kaptam az információkat. Gondolataimba merülve, csak elvétve nézek fel, ugyan merre is járok. Azt hiszem nem tévedtem el, mivel egyre sűrűsödnek a házak, így lehetséges már a falut el is értem. Szép tetszetős házak, egy nagy térre érek. Gondolom ez a főtere a településnek. Ámulok, és csodálom az épületeket, és magát a helyet. Már most tetszik, annak ellenére, hogy nem is olyan rég óta vagyok itt, és ismeretlen az egész. Hirtelen valaki nekem jött, kissé megijedtem, de ezt nem mutattam ki. egy lány volt, aki figyelmetlensége miatt véletlen botolhatott belém. Nem is bánom, hiszen valakivel találkozok itt, még ha nagyon is furcsa, hogy ilyen hamar, én nem s bánom.
 - Semmi baj. Remélem nem lett bántódásod? Nekem semmi bajom, jól vagyok. Lényeg az, hogy te is jól legyél. -
 Aranyos lány így első találkozása. Örülök annak, hogy összefutottunk. Nem érzem egyedül magam, és szeretek ismerkedni emberekkel.
 - Milyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Andrew Wikkensberg vagyok, első éves Navinés. Örülök a találkozásnak. Te melyik háznak vagy a tagja? -
 Láttam a lányon, hogy kissé szétszórt, de ez adott neki egy kis bájt az amúgy is szép arcának. Remélem nem siet, és beszélgetésbe elegyedik velem, akár egy rövid beszélgetés erejéig, ezért is kezdtem egy elég egyszerű kérdéssel, amit lehet már egy tucatszor feltettek neki legalább.

Mary

Tetszik a lányban a szétszórtsága, de már össze is szedte magát, így kezdődik is a kettőnk közötti beszélgetés. Nem az a hallgatag fajta ember, már látni rajta az első szótól fogva. Kedvelem azokat az embereket, akik szeretnek ismerkedni, és jól is csinálják, mármint kommunikatív alkatúak. Kiderül Mary a neve, és milyen szerencsésnek mondhatom magam, hogy már nem sokkal az érkezésem utáni első sétám alkalmával, már egy házbelivel futok össze, annyival nem is lehet idősebb nálam, mert kiderül, hogy egy évfolyammal felettem jár. Pár kérdést fel is tesz, e most nagyon jól esik a társasága, és  beszélgetés is.
 - Örülök, hogy nem esett bajod. Úgy egy órája foglalhattam el az átmeneti lakhelyemet, gólyalak vagy valami ilyesmi a neve, még azt sem néztem meg mi a szállásom neve, még ha nem is időzöm ott sokáig. Amit láttam a ház helyiségeiből az jött le hogy elég otthonos, bár a többi három ház belső területére is kíváncsi lennék, de egyszer biztos adódik majd egy ilyen alkalom is. -
 Eresztek el egy bizonytalan mosolyt, ha már a lány is így tett a elöbb. Mindeközben elkezdtünk, lassú sétában a tér egyik vége felé menni. Jól esnek a kérdések, csak így egyszerre soknak tűnik, de azért válaszolok rájuk. Jobb ha magányosan lófrálnék itt a faluban.
 - Jó, hogy az első ember házbeli. Ha nem probléma számodra akkor elfogadom az idegen vezetést a faluban, és a kastélyban egyaránt. Kicsit nekem még furcsa ez a világ, hiszen én mugli családból származom. Nagyszüleimig felfelé a rokonságban biztosan nem rendelkezik varázsképességekkel. Onnantól felfelé nem tudom, bár szüleim sem mondták, hogy dédszüleim azok lettek volna, a többiekről nem tudnak ők sem semmit, hiszen dédnagyapám Németországból ment át Angliába. Ezek szerint te már kiismered magad a faluban és a kastélyban, ha már engem is eltudsz vezetni. Te kedveled az iskolát, és a közeget? -
 Mesélem egy kicsit magamról is, és próbálok kommunikatív lenni. Tudok zárkózott is leni, mert néha rám jön az olyan is. Kíváncsian várom a lány reakcióját.

Mary


Már az ismeretségünk elején meg tudom állapítani a lányról, hogy sokat beszél, és még társul ehhez az is, hogy szeret is. Így aranyos Mary, már ennyiből is tudom, hogy jóban leszünk, értem úgy hogy egy jó barátság alakulhat ki. Az hogy sokat beszél nem zavar, most valahogy előnyére válik, hiszen egy olyan emberre talált aki hallgatja, és jó is, mivel nem kell úgy kihúzni belőle a szavakat. Egy új embernek, mint én, jó ha egy kicsit foglalkoznak vele.
 - Nem mintha szándékomban lenne már most átmenni a másik három ház valamelyikébe, még látogatás szinten sem, megnézni azokat belülről, mivel még a saját házamat sem nagyon ismerem belülről, de gondolom a Navine ház is bővelkedik jobbnál jobb helyekkel. -
 Adok még egy kis bátorítást a lánynak arra nézve, hogy számítok rá  házunkon belül is idegenvezetőként, persze nem akarok parancsoló lenni. Annyira belemelegedett ebbe, hogy nem akarom megbántani, hogy más visz majd körbe. Lehet, hogy majd egyedül is körbe nézek, de majd kiderül mit hoz a jövő.
  - Én nem tudok arról, hogy a család annak az ágában van e boszorkány vagy varázsló, akik Angliában élnek. Nagyapám volt az első a családban apai ágon aki angliai születésű. Dédnagyapa német születésű, ő költözött át a csatornán túlra. Édesanyám pedig magyar születésű és nevelkedésű. Ő Angliában tanult, ott maradt és így ismerkedtek meg szüleim. -
 Elégnek éreztem ennyit mondani Mary-nek a családomról, még nem ismerjük egymást annyira, hogy még többet megosszak vele. Lesz még alkalmam többet is elmondani neki erről és más témáról is azt hiszem. Úgy érzem nem ez az utolsó beszélgetésünk, de nem szaladok előre.
  - Nem tudom mennyire tud nyomasztó lenni a kastély, mivel csak pár órája vagyok itt, de amennyit láttam belőle, mikor jöttem le a faluba, tuti ó hely, és sok meglepetést tartogat még a számomra. A falu is tetszik, már amennyit láttam belőle, de te majd megmutatod alaposan. - Mondom kissé sejtelmesen az utolsó mondatomat. - Nem is tudom hova menjünk, hisz nem nagyon tudom miből válasszak, biztos vagyok abban, hogy ahova viszel, az nagyon is fog tetszeni. Neked vannak kedvenc helyeid a faluban és a kastélyban? Biztos vannak. Elmondod melyek ezek? Tudok ennél jobbat is, mutasd meg. -
 Mary-n látom, jó neki hogy foglalkozhat velem, aminek örülök is, hiszen így nem veszek el, és nincs honvágyam. Annak én is örülök, hogy segít, mert így jobban boldogulok, és van egy nagyon jó társaságom is a személyében.