A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=187923#post187923][b]Vécsey András - 2013.10.22. 08:53[/b][/url]

A professzor hamiskás mosolya azt jelzi, hogy élvezi Lea zavarát. Nem úgy, hogy a lánynak kínos legyen, hanem jó érzéssel tölti el, hogy ebben a dologban hasonlítanak nagyon is. A kabát feladása nem ütközik ellenállásba, felkapja a sajátját is utána.
- Semmi gond Lea. Én sem vagyok csúcsformában a közeledben – pirul el egy kicsit, saját magát lepi meg azzal, hogy ezt ki merte mondani. A szavaiban nem volt gúnyos él, nem degradálni akarta ezzel a mestertanonc jelenlétét, és az, hogy nem akar menekülni a közeléből szintén nem azt jelzi, hogy menekülni szeretne. Elindulnak a tér irányába, és figyeli, ahogy Lea a közelebb húzódik hozzá. Látja a ki nem mondott kérdést és a karját nyújtja kissé zavartan a partnere felé, remélhetőleg észreveszi a gesztust. Nem sokkal ezután érkeznek meg a szép szökőkúthoz, Vécsey még sosem nézte meg közelebbről. Valóban nagyon varázslatos, ahogy a baglyok, mint vízköpők üzemelnek és az egész alakzat is eltér a szokásostól.
- Tökéletes lesz, nagyon szép esténk van, bár kissé csípős az idő. Nem fázol? Magamra venném, ha miattam fázol meg – mondja kedvesen, ahogy Lea hátrál, majd a leül a szökőkút kávájára. Szavaira belenéz a víz tükrébe ő is, ahogy fodrozódik a lány keze nyomán a felülete, furcsán torzulva ragyognak a csillagok. Ő nem nyúl bele a vízbe, csak Lea kezét figyeli, ahogy finom árkot váj a tökéletes víztükörbe, de a mesterséges tavacska nem hagyja magát, és azonnal begyógyítja a sebeit. Vécseyt egy gyors regenerációra emlékezteti ez, kicsit kibillentve őt a falu realitásából. Közben mellé ül, úgy figyeli a fények táncát, majd felemeli a fejét és egy vonalba kerülnek a mosolygós páros szemei. Vécsey fejében egymás után váltakoznak a gondolatok, majd mivel nem akarja megtörni a varázst, ami kettőjük között most van, nem szólal meg. Inkább közelíteni kezd a lányhoz a fejével, és ha a másik engedi megcsókolja egy lassú, kellemes ismerkedő csókkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=188953#post188953][b]Vécsey András - 2013.10.24. 12:20[/b][/url]

Végül nem karol bele a mellette jövő szépség, így egy kicsit esetlenül húzza vissza a karját a professzor. ~ Talán fél? ~ Nem tud dűlőre jutni, csak abban, hogy ő sem önmaga teljesen, hanem kellemes bizsergés vegyül össze, némi izgalommal és ez pont elég ahhoz, hogy ne felnőtt módjára viselkedjen, hanem kibillentse őt Lea a saját határozottságából. Nem kell félteni persze, csak egy picit elbizonytalanodott, hogy biztos jó ötlet-e az, ami felé haladnak, és nem a kútra gondol.
- Nem olyan egyszerű a közeledben annak lenni – válaszol mosolyogva és figyeli a lány kacagását, ami megszabadítja a kételyektől a professzort. Érez benne mindent, érzi, hogy nem véletlenül jöttek ide, nem csak úgy mutatta meg neki ezt a szép helyet a mestertanonc. a vacsora sem véletlen volt az ő részéről, mintha egy megtervezett forgatókönyv lett róla, csak nem tájékoztatták a párost, hogy ők lesznek a főszereplők. Erre ő maga hirtelen döbben rá, és gyorsan cselekszik is, mielőtt túlságosan belegondolna ésszerű érvekbe, ami ezt a románcot lerombolhatná, vagy legalább megnehezíthetné. Megcsókolja Leát, aki pár pillant múlva mosolyogva néz rá, majd kitapogatja a nyakában lévő rubint. Tudja, hogy figyelni kell a lányra, hiszen beszéltek már erről és már amióta kijöttek az étteremből finoman bekapcsolta, egy lágy szemlehunyással aktiválta azt. Érezte már a csóknál is, hogy egymásnak feszül a két erő, de a fókusz nagyszerűen megvédte a kellemetlen találkozástól.
- Enn… - nem tudja befejezni a mondatot, mert Lea ledobja most már az udvariasságát és megteremti a legbensőbb viszont kettejük közt, önmagát adva teljesen, tagadás nélkül. Érzi, ahogy a lány keze végigsimul a tarkóján, ő maga pedig magához húzza őt. A csókját most már ő sem fogja vissza, csak hagyja sodorni magát az árral, és ki tudja mennyi idő telik el, mire elvállnak egymástól az ajkaik. A férfi szeme mosolyog, az arca sugárzik. Félresöpri Lea haját, az arcán végighúzza az ujjbegyeit.
- Jól meggondoltad? – inkább költői kérdésnek szánta, mintsem bármilyen választ kapjon, csak a csendet akarta megtörni maguk körül. Magához húzza kedvese arcát és újra megcsókolja, majd átöleli őt. A szíve hevesen zakatol, nem gondolta, hogy bárki megérinti egyszer ennyire, de az élet mindig hoz újabb csodákat. Ezzel ő is átélt egyet most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=190187#post190187][b]Vécsey András - 2013.10.27. 14:54[/b][/url]

Megtörtént. Titkon egy kicsit reménykedett benne, hogy lesz valaha olyan, akivel ennyire közel kerülhetnek egymáshoz. Ezen gondolatai akkortájt jöttek elő, amikor először megismerkedett a mestertanonccal, aki segítséget, alternatívát keresett anno a képessége megfékezésére. Kicsit kétarcú a dolog, hiszen jelenleg csak ő tudja elnyomni a lány szerzett adottságát, így van is, meg nincs is gyógyír Leának. Az megint egy új dolgot vet fel, hogy most, mikor a szívük rezdülését egy hullámhosszra próbálják – és mennyire jól sikerült ez eddig nekik! – hangolni, lehet, hogy nem is lesz szükség más jelenlétére, hiszen a lány önmagában is képes visszafojtani a képessége hátrányát, hiszen minden pozitív dolognak kell lennie negatív oldalának is. Nagyon lassan húzza el az arcát, új útvesztőbe tévedt, aminek az ingoványos térképét még nem ismeri, de abban biztos, hogy meg szeretné ismerni, méghozzá kipróbálásos módszerrel. A felvetett kérdés labdájának visszadobása szerinte nem fair teljesen, azonban érti a jogosságát.
- Nem hiszem, hogy probléma lenne. Mindketten felnőttek vagyunk, te mestertanonc és nem vagy a tanítványom. Ezzel kapcsolatban még van ötletem, a későbbiekre, de tegyük ezt félre most, nem ezért jöttünk. Visszatérve a dologra, nem hiszem, hogy kivetnivaló van ebben a dologban, úgy hallottam korábban is voltak már ilyen esetek, és egyikből sem csináltak ügyet. Mi pedig nem hiszem, hogy a folyosón fogunk kézen fogva andalogni és egymást etetjük szőlővel a Nagyteremben – Biztos benne, hogy így lesz, a munkáját mindig különválasztotta eddig… nos, mindentől. Van benne elég öntudat és az, hogy a tiszteletet fenntartsa a diákjai előtt, ehhez eddig úgy kell neki is viselkednie, ahogy ő azt a másik oldalról elvárja. Leától viszont muszáj érdeklődnie, hogy mindent jól megfontolt-e, pedig láthatóan igen. Hiszen itt van, és követ valamit, ha mást nem a szívét. Vécsey pedig nagyon reméli, hogy mégis elgondolkodott a lány ezen, és most csak egy könnyedebb választ adott. A professzort nem izgatja túlságosan az, hogy Lea fiatalabb nála, a lényeg a felnőtt kor, és ami még fontosabb az érettség, ami a mestertanoncban megvan. A nevetése magával ragadja őt is, becsatlakozik a lányhoz, még magához is öleli.
- Voltál már mugli moziban? A párok oda szoktak menni… hmm… romantikázni. Ha van kedved most, tudok egy helyet – mondja vigyorogva, miközben a lány szemeit fürkészi. El tudna benne veszi egy pillanat alatt. Hogy honnan jutott eszébe ez az ötlet, maga sem tudja, de remeknek találja. Megvárja a választ, aztán megcsókolja újra Leát, ezt most nem nagyon tudja abbahagyni.