Dr. Mácsai Zója

Zétényknál járt. Még mindig nincs igazán ínyére a tanítás, bár a kastélyban való életet többé-kevésbé megszokta már. Még szerencse, hogy Várnai kisegítette az elmúlt évek jegyzeteivel és tapasztalataival, nem mellesleg a felesége zseniális vacsorát is főzött, így legalább volt valami értelme annak, hogy ma felkelt.
A karácsonyi vacsorának beillő fogásoktól lomhán baktat az utcákon, zsebre tett kézzel, teljesen egyedül. A papírokat, amiket kapott, már korábban felküldte a kastélyba, így lényegében mára semmi dolga sincs. Elhaladva néha bepillant egy-egy ablakon, ahonnan fény szűrődik a járdára, egykedvűen tudatva magával, hogy bizony, bármennyire is nem férfias bevallani, számára is hiányzik a saját otthona.
A térre érve megtorpan egy pillanatra, eltekint az egyik épület felé, honnan némileg erőteljesebb fények és hangok szűrődnek a éjszakai utcára. Elmorfondírozik a lehetőségen, hogy talán iszik valamit a kocsmában, de a jelenlegi kényelmes jóllakottságra való tekintettel azonban inkább folytatja az útját a kastély felé. Pedig igazán ráférne már egy kis ünneplés. Vagy gyász. Bármi, aminek életszaga lenne, nem úgy, mint a mostani kis életének.
 - 'ya alright, lady?
A homlokát ráncolva áll meg a padtól nem messze, miután kellő közelségbe került ahhoz, hogy felismerve, mi is az a világos színű kupac, amit mintha a padra dobtak volna. Márpedig egy éjszaka az utcán fekvő nő mellett nem szokás csak úgy elmenni, őt nem erre tanították.
 - Zója?
Állapítja meg végül egy hosszas hunyorgás után.

Dr. Mácsai Zója

Az, hogy a nő láthatóan felismeri és mozogni is tud mindenképp jót jelent. Ki tudja, lehetett volna valami komolyabb baja is, akkor pedig semmiképp sem hagyhatta volna egyedül. Láthatóan így azonban csak heverészett ezen a padon ilyen... rendellenesen pozitív hangulatban.
Összevonja a szemöldökét, azzal a sanda gyanúval nézi a nőt, hogy ez márpedig nem lehet természetes jókedv. Messziről felismeri a szalonspiccet, elvégre a bátyjai, apja és, nos, ő is szokott ilyen formán szórakozni. Ellenben ez a kép, már a igaz, meglepő. Zója? Mondjuk, bárkinek lehet ünnepelni valója a faluban, lehet, hogy végre sikerült leakasztania a szögről egy apának valót a gyereklány mellé.
Ösztönösen hátrál pár apró lépést, ahogy a nő felé közeledik, nem tetszik ez neki, pláne, hogy így imbolyog járás közben. Sejtelme sincs arról, mit is akarnak tőle, így meghökkenéssel fogadja a nő gesztusát.
 - A kastélyba?
A belső, idegesítő kis hang és valahol a lelkiismerete is sugallja, hogy mégsem hagyhatja teljesen magára, azt minimum megteheti, hogy a kastélyig elmegy vele, onnan nagyobb baja már nem eshet.
Zsebre vágja a kezeit, tisztes távolságban követve indul utána. Na kézen fogni nem fogja azért.

Mácsai Zója

Bizalmatlanul zsebre csúsztatja a kezeit. Különben semmi köze sincs ehhez a nőhöz, így lényegében, miért is foglalkozik vele? Más sem hiányzik neki igazán, mint hogy  lehányják a ruháját (ó, azok a régi szép idők!), vagy még rosszabb, valaki picsogását kelljen hallgatnia.
Miért nem fordult inkább vissza? Ha bedobott volna egy ártalmatlan felest, talán össze sem futnak. de az ilyesmi elkerülhetetlen.
 - Fel fogsz fázni - figyelmezteti óvatosan erre az apróságra, mintha az apja lenne, miközben lassan elindul utána. Nagy baj így végtére is nem lehet belőle, követi, amíg a nő a falak közé nem ér, aztán, ha bármi történik vele, valaki majdcsak gondoskodik róla. Már nem tartozik a felelősségi körébe, nem úgy, mint kinn az utcán. Sajnos, aki egyszer auror lett, az a szabadidejében is az marad.
 - Én is madár. Galamb. Lecsinálhatnám a szobrokat.
Szórakozottan megvonja a vállát, ilyenen sosem gondolkodott, bár szórakoztató.
Biztosan valami menőt kellett volna mondania. Dwayne azonban egyáltalán nem menő.