29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Boglyas tér - Katniss Flechter hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 1. 20:05 | Link

Varzela

Gyönyörű a mai nap. Napfény szikrázik, a madarak csivitelnek. Kórusuk, gyönyörű dallammá kovácsolódik össze, mely dallamot aztán a lágyszél tovasodorja, hogy minél több ember hallgathassa eme csodát. Nyugalom és békesség vesz körül. A parkban körülnézve, ezernyi virág ontja édes illatát. A közelükben méhek döngicsélnek. Gyűjtik be a virágport, hogy utána finom mézet készítsenek belőle. Csapatmunkában példát lehet venni róluk. Csendben sétálgattam. Most jöttem, az egyik cukrászdából, ahol ittam egy frissítő teát és ettem egy kis sütit. Az ízek még mindig a számban vannak. Az ilyen napokon, mint a mai az ember örül, hogy élhet. Ráadásul ilyenkor lehet gondolkodni. Elmélkedni az élet nagy dolgairól, vagy csak egy kicsit lazítani. Kiszabadulni a hétköznapok monotonitásából. Vannak olyan napok, amikor úgy érzed, hogy az élet egy mókuskerék, amiből nem tudsz kiszállni. Ilyenkor úgy érzed, hogy elporladsz, de fel a fejjel, mert lesz még jobb. Ez a nap határozottan a jobb napok közé tartozik. Miután elfáradtam, leültem egy kis padra. A kezembe vettem pár morzsát, mire egy kis madár rá szállt a csuklómra és elkezdett eszegetni a tenyeremből. Miután végzett ráugrott az ujjamra, majd tovaszállt a végtelenbe. Milyen jó lenne, ha lennének szárnyaim! Elszállhatnék, a problémák elöl. De, a menekülés nem megoldás. Nem oldd meg semmit. Ki kell állnod és szembe kell nézned velük. Csak így győzhetsz. Sokszor átéltem már. De, mostanában nem kell. Amióta itt vagyok, béke és nyugalom vesz körül. Felállok és tovább sétálok a téren. Figyelem az embereket. Beszélgetnek, a gyerekek futkároznak az úton. Boldogság leng a levegőben.Majd meglátok egy lányt. Nem ismerem, de szimpatikusnak tűnik. Egyedül sétálgat. Lehet, hogy új és még nincs barátja? Hiszen, fiatalnak tűnik. Ha, régebb óta itt lenne biztos láttam volna már.Mindegy is. Lényeg a lényeg, hogy szóba elegyedek vele. Megkérdezhetem tőle, nem kell találgatnom. Találgatásokból lesznek a pletykák, amikből a pedig nem származik semmi jó.
-Szia, Katniss vagyok? Téged hogy hívnak?-Egyszerű kérdés, mégis minden ismeretség és barátság alapja. Furcsa dolgok ezek. Ugyanezt kérdezed meg, mikor a leendő barátoddal vagy a leendő ellenségeddel ismerkedsz meg. A kapcsolatod alakulása csak rajtatok áll. Amit vet az ember, azt aratja. Ez itt is ugyanúgy igaz, mint az élet bármely más területén.
Szál megtekintése

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 1. 20:54 | Link

Varzela

-Elsős vagyok, de szívesen mesélek neked az iskoláról. Szívesen válaszolok a kérdéseidre is, ha vannak. Mire vagy kíváncsi?-Igazam volt, hogy valószínűleg új. De, jó végre valakinek segíthetek. Annyian segítettek már nekem, jó lesz most kipróbálni a másik szerepet is.
-Melyik házba kerültél és milyen tantárgyakat vettél föl?-Enélkül az információk nélkül nehéz lesz mesélnem, de mindenesetre, a legfontosabb információkat a nélkül is el tudom mondani. De, először is mély levegő és szedd össze a gondolataidat Katniss, mert nem zúdíthatod rá egyszerre a sok információt, mert összezavarodhat. Csak szépen lassan és higgadtan.
-Vannak tárgyak, amiket fölvettél. Ezekből fogsz majd vizsgázni is, de erről az örökbefogadód fog majd neked többet mondani. Tényleg, van már örökbefogadód?-Mert, ha nem akkor keríteni kell egyet, teszem hozzá gondolatban.
-Ezenkívül, nem tudom, melyik házban laksz, de a Levitában mi szoktunk különböző bulikat szervezni. Ilyenkor az összes Levitás eljön. Beszélgetünk, játszunk meg ilyenek. Én az egyik ilyen alkalmon ismertem meg a mostani legjobb barátnőmet, akivel az óta közös szobánk van. A szobákról jut eszembe, hogy egy idő után, lehet saját szobád, azokkal, akikkel összefogtok. Nagyon jó móka egy saját szoba, csak ti barátnők. Rengeteget beszélgethettek és jobban megismerhetitek egymást. Ezen kívül lejöhetsz ide a faluba, beülhetsz egy cukrászdába, vagy csak sétálgathatsz, mint most.-Na, ennyi információ elég is lesz neki egyelőre. Csendben sétálunk tovább, hagyom, hogy megeméssze a hallottakat és, ha van kérdése, akkor azt föl tudja rakni. Az andalító madárcsicsergés kíséri utunkat. Semmi sem fogható ehhez a nagyszerű muzsikához.
-Akarsz madarat etetni, miközben beszélgetünk?-Ajánlom fel,miközben kicsomagolom a madáreleséget...
Szál megtekintése

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 3. 14:32 | Link

Varzella

Látom, hogy nagyon bátortalan és kicsit mintha félne tőlem. Pedig tudomásom szerint nem harapok, és nem nézek ki ijesztően sem, vagy igen? Rápillantok magamra. Fehér hosszú szoknyámmal és kardigánommal, szerintem inkább angyalnak nézek ki, mint ördögnek, ha ezzel a hasonlattal élek. Biztonság kedvéért küldök felé egy biztató mosolyt, hogy ne higgye azt, hogy báránybőrbe bújt farkas vagyok. Megfogom, és felfelé fordítom a tenyerét, majd bele szórok neki egy adag madáreleséget. Miután a sajátomat is megtöltöttem, elkezdem szórni a madaraknak az eleséget. A madarak hálásan kapkodják fel a szemeket, időnként egy másnak ugrálva próbálnak minél több morzsát begyűjteni maguknak. Közben, hallgatom Varzellát.
-Nem baj.-Mondom mosolyogva. Miközben mindkettőnk kezébe egy újabb adagot szórok. Éhesek a madarak. De, van, amelyik már jól lakot és felszáll, hogy átadja a helyét éhesebb társainak. Nekünk pedig egy gyönyörű dallammal köszöni meg a megvendégelést. Magamban egy szívesen-t kiálltok neki.
-Sok tantárgyat vettél föl vagy keveset?-Kérdezem tőle. Magamra emlékeztet a viselkedése. De, ha magamból indulok ki, akkor hamar be fog illeszkedni.
-Gyere nyugodtan. Ha, legközelebb lesz, ilyen akkor szólni fogok neked,jó?-Indítványozom, hiszen amióta itt vagyok, a legtöbb ilyen eseményre elmentem és mindegyik kivétel nélkül nagyon jól sikerült.
-Én nem nagyon tudok olyat, hogy klikkek lennének. Talán, a házak ilyeneknek számítanak, de még azok se igazán. Itt mindenki barátkozik mindenkivel. A házak, csapatokat alkotnak. Te és én meg még sokan mások a Levitát erősítjük. Ezek a csapatok versenyeznek az év végén átadásra kerülő ház kupáért, melyet az a ház kap, aki az adott évben a legtöbb pontot gyűjti. De, igazából ez se klikk, mint már mondtam, hanem csak egy csapatverseny féleség.-Mondom elgondolkodva.Én még nem találkoztam klikkekkel. A házak diákjai ugyan többet vannak együtt, hiszen csak az mehet be egy házba, aki tagja is annak. Én például nem mehetek be a Rellonosok házába, de Dáviddal, például a cukrászdában futottam össze. A nagyteremben pedig Charlotteval, aki pedig még meg sem kapta a levelét, hogy felvették ide, de már nagyon várja. De, attól függetlenül lehetnek, hogy én nem tudok róla, majd megkérdezem Odettől, ő biztos meg tudja nekem mondani.
-Mivel töltöd a szabadidődet? Mi a hobbid?-Kérdezem, hogy Varzella számára is ismerős témáról beszélgethessünk. Ennek több jó eredménye is lesz, az egyik, hogy talán megnyugszik, a másik pedig, hogy megtudok róla pár dolgot. Amit nagyon szeretnék, meg már úgyis eleget dumáltam, most a változatosság kedvéért, ne csak én beszéljek folyton. Meg amúgy sem vagyok olyan típus, aki szereti hallgatni a saját hangját. Bár, az alap beszédhangom elégé hangos, de erről sajnos nem tehetek, így születtem. Míg várom útitársam válaszát, addig szórok a madaraknak némi eleséget. Az egyik, szerintem cinege, felszállt a tenyerembe, hogy onnan falatozzon. Nagyot nevettem, mire madárka megugrott egy pillanatra, majd bosszúsan rám nézett. A szeméből olyasmit lehetett ki olvasni, hogy miért háborgatsz te engem, maradj csöndben, hagyj engem nyugodtan enni! Ettől a látványtól legszívesebben újra kirobbant volna belőlem a nevetés, de tiszteletben tartottam a madárka ki nem mondott kérését és visszafogtam magam. Eszembe jutott egy dal, amit még a tanítóm énekelt ilyen alkalmakkor, mikor sétáltunk és madarat etettünk a parkban.
Künn a fákon újra szó…

Szál megtekintése

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 6. 20:05 | Link

Varzela

-Az jó, de azért készülj, rendben?-Kacsintok rá. Lehet, hogy ez kicsit stréberül hangzik, de nem egy történetet hallottam már, ami arról szólt, hogy valaki az utolsó pillanatban próbált mindent bemagolni és a végén semmit sem tudott az egészből. Lassan járj, tovább élsz. ez erre i igaz. Szép lassan, ha megtanulsz mindent, azzal többet érsz, mintha mindent az utolsó pillanatban próbálnál meg az agyadba tuszkolni. Mielőtt elkezdenék félni, a rám váró eseménytől, egy madárcsicsergés ránt vissza az aggodalom borús világából. Köszönöm szépen, küldöm némán a madárka felé. A madárka pedig vidáman tovább csivitel és ugrándozva eszegeti az elé ejtett szemeket. Varzela még mindig úgy kezel, mintha egy vérmes sárkány lennék, pedig kikérem magamnak, hogy olyan szelíd vagyok, mint a galambok. Legalábbis, ha valaki nem bosszant fel, mert ha igen akkor fusson ki merre lát! Hiába, a haragnak nevezet valamit nagyon nehéz kezelni. Elborítja az eszed és nem tudsz tőle gondolkodni. Olyankor nem létezik számodra semmi más csak az, hogy bosszút állj. Nagy önuralom kell hozzá, hogy ezt az állapotot még idejében meg tudd állítani. De, sok gyakorlással sikerül. Nekem még gyakorolnom kell, de már az út vége felé tartok szerencsére.
-Tudsz gitározni? Az nagyon jó. Az egyik barátom rellonos, ő is tud. Beszéljétek meg. Varga Dávidnak hívják, küldj neki baglyot. De, ha csatlakozol a színjátszó szakkörhöz, ott is találsz olyan embereket, akik tudnak zenélni. Én speciel zongorázni és furulyázni tudok. Velük lehetne beszélni róla.-Lelkesítem, hiszen ez szerintem is kitűnő ötlet. Dávid is örülni fog, lesz, akivel együtt gitározhat és, hogyha nagyon kell, szerény személyemben még egy zongoristára is lelnek. Ráadásul, egy kis reklámot is csináltam hőn szeretett szakkörömnek. Micsoda remek nap! Annyi minden történt már ennyi idő alatt velem, pedig még hátra van a napnak több mint a fele.
-Tánc? Én is táncoltam, minden féle stílust, amit csak el tudsz képzelni. Te, milyen stílusokat próbáltál ki?-Nahát, ez nagyon jól hangzik. Hiányzik a tánc már nagyon. Ám, ekkor Varzela szeméből egy könnycsepp gördül ki. El akarja velem hitetni, hogy örömében ír, de engem nem ver át. A saját taktikámat bármikor felismerem, illetve nem csak az enyém, de én is ezt használtam régen, de most már szerencsére nincs szükségem már rá.
-Tudom, mit érzel. Hiányzik a régi életed. Itt minden új és ijesztő. Magamra emlékeztetsz, mert te is ugyanúgy viselkedsz, mint én. De, meglátod, amint ki ismered itt magad és beilleszkedsz, ez el fog múlni és már csak arra fogsz tudni gondolni, milyen jó itt. Tudom, miről beszélek, hidd el. Ráadásul, az, amiről eddig beszéltünk, ezeket meg tudjuk oldani, szóval nyugodtan itt is űzheted ezeket a hobbikat. A színész szakkörön, pont ilyen embereket keresnek. Én is úgy jöttem ide, hogy féltem, hogy le kell mondanom a táncról é az éneklésről. De, végül rájöttem, hogy itt is ugyanúgy csinálhatom ezeket.-Halkan beszélek, a hangom, mint a szellő susogása. Közben, lágyan, de határozottan a hátát simogatom. Közben, eszembe jut, amikor én éreztem magam ugyanilyen egyedül és eszembe jut, hogy mennyire jól esett, amikor a Levitások például Niki, Alex, Roy vagy Odett, mellém álltak és felkaroltam. Hirtelen azt veszem észre, hogy az én szememből is kicsordul egy, majd két könnycsepp. De, most én a másik oldalon állok és Varzella az, akinek meg kell fogni a kezét és bevezetni ebbe a szó szerint varázslatos világba és én szívesen vállalom ezt a feladatot, ha ő is elfogadja a segítségemet…
Szál megtekintése

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 9. 17:01 | Link

Varzella

Ahogy, simogatom a hátát és hallgatom, amint beszél hozzám. Hé, most azt hiszi, hogy szomorú vagyok.  Gyorsan meg kell győznöm, hogy a legkevésbé nincs ilyenről szó. Csak, néha az emlékek engem ilyen dolgokra késztetnek. Mindenkivel megesik, csak valakivel gyakrabban valakivel ritkábban. Így, vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak. Máris jobb! Miután a fejem kitisztult és a hangom is újra erőssé és magabiztossá vált, megszólalok.
-Tudom, hogy úgy lesz, nem is kételkedem benne. Igazából, nem azért könnyeztem, mert szomorú vagyok, hanem mert eszembe juttattál olyan emlékeket, melyek életem egyik legboldogabb és egyben legfájóbb emlékei is.-A hangom szerencsére nem hagyott cserben, sőt, miközben beszélek, észrevétlenül egy mosoly ül ki a szám szélére, majd tovább terjed az egész arcomra és végül átmelengeti az egész lényemet. A szívem legmélyén tudom, hogy ezek is egyikük azoknak a gyönyörű élményeknek, amelyet örökre meg fogok őrizni magamnak.
-Gyere, sőt, ha akarod, mehetünk együtt is. Szívesen elkísérlek és bemutatlak nekik, például Inedrának, aki a szakkör vezetője. Dávid nagyon rendes és szerintem biztos nem utasítana el egy ilyen szerintem fantasztikus ajánlatot.-Miközben lelkesítem Varzellát, egy kis madár rá száll a vállamra és panaszosan elkezdd csiripelni. Oh, szegények a nagy lelkizésben megfeledkeztem rólatok! Gondolom, és már nyúlok is be a táskámba, ahonnan egy újabb adag táplálékot szórok az én kis vendégeim elé. A vállamon csücsülő állatkának több se kellett, lerepült a vállamról bele a morzsa hegy közepébe, majd elégedetten elkezdte szedegetni a magokat.
-Még nem késő, de nincs már sok időd! Szerintem mi hamarabb láss hozzá, mert nem leszel kész vele és hidd el nekem, hogy jobb szépen beosztva, mint két nap alatt éjt nappallá téve tanulni.-Már nincs sok idő hátra a vizsgából. Én szerencsére már mindent megtanultam, de mindennap átnézem a tananyagot, nehogy elfelejtsem.  Ráadásul önismeretből, már nem kell vizsgáznom, szóval eggyel kevesebbtől kell tartanom. Ez számomra nagy megkönnyebbülés, de hiába a sok tanulás és felkészülés, valósággal rettegek a vizsgáktól. Miközben ezekről a témákról elmélkedek, a Varzellárra nézek, aki valamit nagyon kitartóan bámul. Tekintettemmel megkeresem, ezt a pontot és a látványtól megdöbbenek, majd hangosan kitör belőlem a nevetés. Amíg én itt idegeskedek, hogy szegény mi, meg ó, jaj, addig az egyik, szemtelenül nevetni kezdett a maga kis verebes módján. Tündéri és egyben nagyon felháborító, de leginkább aranyos és vicces.
-Figyeled én bevagyok rezelve a hamarosan jövő vizsgáktól, te még nem tanultál rá, a kis állatka meg csak nevet rajtunk, hát nem felháborító?-Jegyzem meg, miközben a hasamat fogom a röhögéstől. Lehet, hogy ő nem látta és most nem érti, mi bajom van, de én tudok valamit, amire neki még rá kell jönnie. Itt semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. Ez a világ tele van varázslattal és még valamivel, ami az eddigi életemből annyira hiányzott, élettel. Régen a körülöttem levők, csak ültek a különböző elektronikai cikkek előtt és úgy viselkedtek, mint akik hipnózis alatt állnak. Egésznap ott ültek és nem csináltak semmit, ez nekem nem volt élet, legfeljebb csak valami puszta lét. Itt viszont, mindenki pörög ezerrel, bármikor történhetnek veled váratlan dolgok és mindig újabb és újabb dolgokat próbálhatsz ki. Ez az igazi nagy betűs ÉLET, melyet érdemes élni...
Szál megtekintése

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2015. március 3. 22:41 | Link

Hoppanálási vizsga

Mikor felkeltem reggel, az volt az érzésem, hogy ezt a napot jobb lenne átugorni. Nagy nyögés közepette azonban neki láttam a reggeli teendőimnek, egy nagy gombóccal a hasamban. Utálom a vizsga helyzeteket, de most még a szokásosnál is jobban félek. Szerintem nem volt elég a gyakorlati órák száma ahhoz, hogy kellő önbizalmat szerezhessünk. Elismétlem magamban a három C-t,hátha ez segít egy kicsit megnyugodni. Most a legnagyobb szükségem az önbizalmamra van így összekapargatom magamban, és rettegve elindulok, a vizsgára. A boglyas téren, nyüzsögnek a diákok. Vannak akik nagyon magabiztosak, főleg a rellonosok. Kicsit irigylem ezt tőlük. Végig nézem a bizottságot is, és egy kicsit megnyugszom, mert nem tűnnek annyira szörnyetegeknek. A Tanár úr sokkal ijesztőbb. Végül megpillantom magát a Professzort is, aki éppen egy szökőkút körül járkál. Hamarosan mindenki megérkezik és megkezdődik a vizsga. A kötelező bemutatkozások és instrukciók után, sorban egyesével mindenki bemutathatja azt, amit tanult.Mikor rám kerül a sor, veszek egy mély levegőt, hogy megnyugodjak.Miközben kifújom elengedek vele minden más gondolatot, így már tiszta fejjel, minden más zavaró vagy oda nem illő gondolat nélkül kezdek neki a feladatnak. Utána felmérem a terepet. Tőlem pár méternyire van a tér közepe, ahol a szökőkút áll. Annak a jobb oldalára kell érkeznem. Gondolatban egy piros X jelenik meg azon a helyen. Meredtem bámulom, a tőlem pár méternyire levő helyet, ahová érkeznem kell. Majd akaratlanul is lecsukódik a szemem és megjelenik előttem a szökőkút jobboldali része. Szinte már látom, ahogy ott állok. Ekkor ismerős vonzást érzek. Megvárom, amíg annyira túlfeszül, hogy nem tudok már ellenállni neki, ösztönösen megfordulok a sarkamon és beleveszek a semmibe, abban a biztos tudatban, hogy a szökőkút jobboldalán fogok felbukkanni...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2015. március 3. 22:45 Szál megtekintése

Boglyas tér - Katniss Flechter hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér