29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 28. 21:17 | Link

Lyra
Valamikor a nem túl távoli jövőben


Eirian két nap múlva itt lesz, ő pedig közel semmit nem tett azért, hogy előkészítse az érkezését. Tegnap már egészen pánikhangulatban kereste fel a könyvtárat, amikor ráébredt, hogy bizony fogalma sincs, mit szeret egy nyolcéves, és mire van szüksége - az ő fejében egy gyerek két és tizenhárom éves kora között közel ugyanolyan, csak kicsit mindig magasabb.
Először próbált találni valami használható könyvet a témában, de miután meggyőződhetett róla, hogy a "miarákotvegyekegynyolcévesnek" című kötet épp nem létezett, megpróbálkozott a mugli szakirodalommal, amit A Google a barátod! címszóval lehetne összegezni. Úgy tippelt, olyan orbitális különbség nem lehet a varázstalan és a mágusok között felnőtt gyerekek között, úgyhogy egy közeli városba hoppanált, hogy internetkávézót keressen gondjára-bajára.
Nem volt túl gyakorlott a számítógépek terén, az indítógombot jó néhány percig kereste, de szerencsére tízujjas gépelő volt - eggyel írt, kilenccel gondolkodott -, így meglehetősen gyorsan - épp csak évszázadok kérdése volt - bepötyögte az őt érdeklő adatokat, és a negyvenedik próbálkozásra sikerült is olyan formában összerendezni a kulcsszavakat - érdekes, az ill-have-an-eight-year-old-oh-my-gosh-what-the-hell-should-i-do nem tartozott közéjük -, hogy a kereső értelmes találatot adjon ki - épp csak hasznavehetetlen volt az egész. Oké, egyetlen megfogadásra érdemes javaslat mégis volt, mégpedig hogy ha játékot akar neki venni, azt a kislánnyal együtt tegye, de egyébként sem tervezett besétálni a Bambi játékkereskedésbe, hogy hazatérjen egy kétméteres plüssnyúllal, és beállítsa az irodája sarkába, hogy amíg Eirian nem is, legalább a nyuszi mellette legyen.
Már-már megsiratta saját kezdetleges elmebaját, majd otthagyta az internetkávézót és visszahoppanált Bogolyfalvára. Ehhez egy női kézre lesz szüksége - kár, hogy nem szó szerint, mert valószínűleg hamarabb szerzett egy levágott kacsót, minthogy rávegyen valakit, kísérje el vásárlókörútra. A legtöbben valószínűleg egyébként is belefulladnának a szarkazmusba az első öt percben.
Nem volt más választása, mint Lyrához fordulni a kérdésben, aki vállalkozott rá, hogy elkíséri erre a cseppet sem sétagaloppnak ígérkező útra. Megállt egy százasbolt előtt, hogy az alapvető dolgokkal kezdjék a vásárlást, majd Lyrára pillantott.
 - Még visszafordulhatsz - közölte vigyorogva.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 22:24 | Link

Seren

Mikor Serennel a konyhában összefutottam kávézás közben - manapság valahogy már nincs kedvem piszkálni a rossz szokása miatt, mert rám is átragadt -, először értetlenül meredtem rá a kérdés hallatán, mondván, elmegyek-e vele vásárolni? Aztán némi magyarázat után leesett a helyzet, hogy nem zoknikat megyünk választani, és nem is a borotvahabbal gyűlt meg hirtelen a baja, hanem Eiriannak kellettek holmik, mert hogy nemsokára itt lesz.
Néha még mindig furcsa volt belegondolni, hogy Serennek tényleg lánya lesz. Egy kislány, egy élő emberke, aki ezek után hozzá fog tartozni, mellette fog lenni, és akiért Seren fog felelősséggel tartozni. Mindenesetre én támogattam a döntésében.
A probléma viszont ott kezdődött, hogy bár készséggel elmentem vele vásárolni a kislánynak, én sem voltam benne biztos, hogy tulajdonképpen mit is kéne vennünk. Mármint mi az, amit nem hoz magával? Vagy amiből kell egy pót? Végül abban egyeztem meg magammal, hogy egyszerűen improvizálok majd, mert még valahogy az is jobbnak tűnt, mint hogy a kicsinek végül egy pokrócon kelljen aludnia a kanapén, vagy férfi illatú legyen a tusfürdője. Jut eszembe, arról is szólnom kell Serennek, hogy az italos üvegeket és a veszélyes varázstárgyait csoportosítsa át egy kulcsolható szekrénybe, már ha nem tette meg még eddig.
- Szerintem ha visszafordulnék rögtön kapnék a hátamba egy sóbálvány átkot, és becipelnél a polcok elé - viszonoztam a széles vigyort, mielőtt előre lépve bementem volna az üzletbe.
Odabent Seren kezébe nyomtam egy kosarat, aztán elindultam a polcok között, hátha találok valami hasznosat, de a harmadik kör után kezdtem úgy érezni, hogy én magam sem vagyok kevésbé elveszett, mint a leendő apuka. Végül megálltam egy pillanatra az egyik polc előtt, amin egy halom paróka volt felakasztgatva, és elmélyülten kezdtem nézegetni, miközben persze a gondolataim egészen mások jártak.
- Az igazat megvallva... - nyögtem ki végül kissé zavartan. - Nem igazán emlékszem, hogy mik kellettek nekem nyolc éves koromban... az álkulcsot kivéve. De azt nem veszünk a gyereknek - jelentettem ki teljes bizonyossággal, aztán sarkon fordultam, és visszaloholtam a pipere holmikhoz.
- Nos, gondolkodjunk logikusan. Mi az amit mindenki használ? - cövekeltem le a polc előtt. - Például fogkrémet. Mit szeret egy gyerek? Na mit? - néztem Serenre, várva a helyes választ, mert hát ezt még én is tudtam, de végül inkább csak kiböktem magam. - Az édeset. Málnás - mutattam meg a férfinek az egyik fogpasztát, és bedobtam a kosárba. - Na most te válassz valamit! - biztattam a volt tanárom, hogy próbálja csak meg, nem nagyon tud mellé nyúlni, ha így gondolkodunk, és neki kell majd máskor is vásárolni.
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 29. 01:06 | Link

Lyra

 - Sóbálvány átok? Mi vagyok én, valami elsős? - kérdezett vissza egy vigyorral, de egyébként Lyrának tényleg igaza volt. Seren semmi pénzért nem engedte volna, hogy visszaforduljon, még ha túszként kell végighurcolnia a bolton, akkor sem.
Igaz, talán nem vennék jó néven, ha felemelt pálcával besétálna a közértbe egy "mindenki a földre" felkiáltással, majd Lyrát kényszerítené, hogy ugyan vegyen már valami gyereknek való műanyagpoharat, és rögtönzött símaszkkal a fején kimasíroznának. Nem, ez tényleg nem a megfelelő módszer, és még pszichológusra sem volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön. Talán fejlődőképes...?
Engedelmesen megtartotta a kosarat, elvégre máshoz nagyon úgyse értett, tipikus nő-férfi felállás; előbbi pakolgatja a cuccot nagy lelkesen, utóbbi nyöszörögve fizet, csak náluk a lelkesedés és a nyöszörgés nélkül.
 - Szerintem a haja rendben van - jegyezte meg összevont szemöldökkel, ahogy a parókák előtt álltak mindketten. Vajon Lyra miért pont ide vezette őket?
A lány válaszát hallva bólintott; igen, eszébe jutott, hogy ez probléma lehet, de még mindig több esélye volt Lyrával, aki valaha volt nyolcéves kislány, még ha nem is a legátlagosabb fajta, mint önmagával, aki se kislány, se átlagos nem volt soha, igaz, tizenéves huligán korában volt hosszú haja, de arról szívesen megfeledkezne így utólag.
 - Nem, álkulcsot semmiképp - egyezett bele. - Csak fullnormális dolgokat. Semmi bicska, hegyes hajtű, vagy hasonlók - szögezte le, csak hogy teljesen tisztán lássanak.
Próbálkozásuk eleve halott ötletnek tűnt, igaz, legfeljebb ha elrontanak valamit, akkor is lesz ideje átugrani, elvégre a kastély itt van a szomszédban, de mégis kellemes lenne legalább némi felkészültséggel várni Eiriant.
Követte Lyrát a fogkrémek felé, de szerencsére mielőtt válaszolnia kellett volna a költői kérdésre, a lány elintézte helyette. Igaz, az ő "csoki?" kérdése se állt annyira messze az igazságtól, csak baromira nem illett ide.
 - Hát, ha már itt járunk, valamivel használni is kell a fogpasztát - gondolkodott el hangosan. - Szerinted a piros jó? - kérdezte, ahogy leszedett egy fogkefét a polcról, ugyanis rózsaszínt egyszerűen nem volt hajlandó venni.
 - Meg valami hajbizé se ártana - jutott eszébe, még a parókás polc miatt. - Hosszú haja van, valamit csak kezdeni kell vele - nézett Lyrára, ez már teljesen az ő terepe volt, Seren annyit tudott volna megmondani a különböző típusú csatokról meg mindenféle klipszekről, hogy ja, az a műanyag izé.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 13:19 | Link

Seren

Egyetértően bólogattam Seren megállapítására, miszerint csakis normális dolgokat vehetünk, bár szinte láttam magunk kívülről, ami leginkább a férfi "hát igen, nekünk normálisak a szúró szerszámok, de másnak nem biztos" hangszíne miatt volt, és hirtelen rendkívül tanácstalannak éreztem magam. Mert hát oké, hogy ilyet nem, de akkor mit?
Aztán csak sikerült elindítani a gondolataim, és valami ésszerű ötletre lelni odabent, minek hatására nem sokkal később már volt egy fogkrém a kosarunkban. Aztán Seren is aktivizálta magát, én pedig helyeslően bólogattam.
- A piros nagyon jó lesz - mondtam, majd vetettem egy fintorgással egybevetett pillantást a polc felé. - Remélem a kislány nem szereti a rózsaszínt, mert akkor kénytelen leszel a kezébe nyomni a pénzt, és elküldeni őt vásárolni magának.
Mert hogy volt annak is határa, amire én hajlandó voltam, és különben is, túl élénken élt bennem mint a mai napig az a két hét, mikor minden ruhám automatikusan rózsaszínné változott, ráadásul Serent is rózsaszín talárban láttam akkor viszont, szóval nem hiszem, hogy békés nyugalommal tudna nézni a fürdőjében ilyesmiket.
- Ööö... Hajbizé. Oké - bólintottam egyet szórakozottan, majd odébb léptem a polc előtt. - Hát... hajgumi? - mutattam egyet a férfinek, aztán visszahajoltam, hogy megszemléljem a kínálatot. - Esetleg csat? - választottam ki egy katicás darabot, de a tudományom itt nagyjából meg is állt, mert soha az életben nem merültem el a női pipereholmikban. Ami alapvető volt azt ismertem, de kész, ennyi.
- Hajkefe! - vidultam fel aztán hirtelen a felfedezésemtől, mert hogy egy fanyelű hajkefét találtam, ami valahogy nagyon úgy nézett ki, mint aminek egy kicsi örülne. Nekem amúgy is egy sima műanyag fésűm volt egész életemben, és azt is utáltam használni, szóval csak tippelni tudtam. - Szerinted tetszene neki? - meresztettem nagy, kíváncsi szemeket Serenre, miközben a kezébe nyomtam.
- Nem allergiás valamire? - jutott aztán eszembe a kérdés, még mielőtt a sampon és a tusfürdő került volna sorra. Lehetséges, hogy mégsem vagyok annyira reménytelen eset?
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 29. 22:58 | Link

Lyra

Már-már vállon veregette saját magát, amiért képes volt egy olyan tárgyat a kosárba tenni, ami nem teljesen felesleges, de a Lyra által felemlegetett lehetőség nem kicsit borzasztotta el.
 - Majd a tanársegéd megveszi. Vagy kiadom büntetőmunkának - vonta meg a vállát. Már látta is maga előtt, ahogy a hatstrófás ódák helyett hajfonást, cipőkötést és ruhajavítgatást lesz a rendetlenkedők reszortja.
Igaz, most, hogy egy jó nyolcvan gyereket a gondjaira bíztak, egy plusznak igazán nem kellene problémát jelentenie.
 - Gondolom - egyezett bele, és belerakta a Lyra által mutatott izéket a kosárba. Az ő szemében egyforma volt mind, úgyhogy vett jó néhányat, hátha Eirian szemében nem ugyanolyanok. Volt egy olyan tippje, hogy a nyolcévesek hajlamosak háklisak lenni az ilyesmire.
Lyra nagyon megörült a hajkefének, Seren pedig vetett rá egy "ezt-ugye-nem-gondolod-komolyan" pillantást, mikor a lány megkérdezte tőle, vajon szerinte tetszeni fog-e Eiriannak a fésű.
 - Mittudomén? Ez egy fésű, szerintem igazán mindegy, hogy néz ki - bölcselkedett. Ha nem lettek volna ennyire analfabéták a témában, valószínűleg jót vigyorgott volna azon, hogy Lyra sem sokkal jártasabb ilyen téren, mint ő, de pillanatnyilag lefoglalta a kapacitását a komoly feladat, hogy vajh jó-e a fanyelű fésű.
Seren meghozta a nehéz döntést, és berakta az eszközt a kosárba.
 - A szociális munkás nem említett semmi ilyesmit, úgyhogy nem hiszem - válaszolta arra a kérdésre, hogy vajon Eirian allergiás-e.
Áttértek a tusfürdőkhöz, és tanácstalanul állt meg a hosszú sorok előtt; a férfirészleg olyan szép és egyszerű: van hajad? ha igen, akkor ezt vegyed, cső, mehetsz is. Nem is értette, minek kell túlkomplikálni, amikor egy tubus jó mindenre, amit a zuhanyzóban intéz az ember.
Felkapott egy dobozt, amire a "szupergyümölcs testápoló" fantázianevet ragasztották, és elégedetten ellépett a polctól, mondván megtalálta az univerzális darabot, nem kell tovább válogatni.
Mi kellhet még?
 - Ugye szerinted is vannak ruhái...? - kérdezte, még annak a gondolatától is szörnyülködve, ahogy lelki szemei előtt megjelent kettejük képe, ahogy egy halom bidres-bodros, fidres-fodros tüllruhával szemben ácsorognak.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 01:36 | Link

Seren

- Addig meg a régi tanársegéded használod erre, éééértem - villant a szemem vidáman Serenre, egyértelműsítve, hogy csak szekálom épp. Milyen jó is nekem, hogy nem kellett tartanom attól, hogy megtorolja, mert akkor vásárolhatna egyedül!
A hajkefével viszont igencsak nehéz dilemmába botlottunk.
- Igazad lehet... - bólintottam kissé bizonytalanul, de azért a férfi kezébe nyomta a darabot, hogy döntse csak ő el, hogy mi lesz vele, mert hát mégis csak ő készül apukának, vagy mi a fene.
Aztán egy pillanatra nem néztem oda, és Seren máris elkódorgott. Gyorsan utána caplattam hát, és belekukkantottam a kosárba, amiben valami testápoló kapott kitüntetett helyet, viszont a férfi máris lelépni készült, amiből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy semmi egyébbel nem kívánja kiegészíteni a repertoárt. A karjánál fogva kaptam el és húztam vissza, hogy szembesítsem a tettével.
- Mondd csak, te zseni, miből gondoltad, hogy a testápolóval lehet mosakodni? - meresztettem rá nagy szemeket, miközben az orra elé toltam két gyerekeknek készült terméket. - Sampon a hajra. Tusfürdő fürödni - közöltem, majd belepottyantottam a flakonokat a kosárba. Na ez a szintű tudatlanság és pasi gondolkodás már nekem is sok volt. - Mondd csak, te tán ugyanazt kened a képedre borotválkozás után, mint amivel zuhanyoztál? Mert ez kábé ilyen mértékű mellényúlás volt - mondtam fejcsóválva.
Aztán a következő kérdés még inkább a kétségbeesés szélére taszított. Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne eresszek meg egy fáradt mosolyt a másik felé, mielőtt válaszoltam volna.
- Nem Seren. Bizonyára csomagolópapírban adják át neked, masnival a fején.
Sajnos mint vizuális típus, ezt azonnal láttam is magam előtt, és kitört belőlem a röhögés. Viszont miután rendeztem az arcvonásaim, sikerült érdemi választ is adni.
- Szerintem lesz neki elég ruhája kezdetnek, na meg nem is tudhatjuk, hogy milyen méret kell neki. Viszont ágyneműt meg törölközőt még kereshetnénk.
Kezdtem belejönni a dologba.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. március 30. 13:52
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 15:12 | Link

- Mindig is téveszthetetlen logikád miatt választottalak újra - vigyorgott a lányra.
A szemrehányó kérdésre egy vállrándítással felelt, miért ne gondolta volna? Testápoló, még a nevében is benne van, hogy valami ilyesmire való, nem? Nyilvánvalóan soha nem használt ilyesmit, úgyhogy a különbséget se érezte olyan kardinálisnak, hogy értelmét lássa a válogatásnak, de nem szólt bele, amikor Lyra inkább úgy döntött, ez nem lesz megfelelő választás.
 - Képzeld, igen. Úgy hívják, szappan - fedte fel az évszázados titkot, amit még a maják is életük feláldozásával őriztek, de Seren valahogy mégis hozzájutott ehhez az információhoz, amit a gyakorlatba is ültetett nagy kedélyesen minden reggel. Nem értette, minek ennyi felesleges pipereholmi, de megadta magát - Lyra csak jobban ért a témához, úgyhogy hagyta, hogy - az ő szemében - a polc felét berámolják a kosárba, és most már valóban indulhattak arrébb.
 - Nem lehetne dobozban? Akkor az ággyal nem kellene már foglalkoznom - vágott vissza nem kevés szarkazmussal a hangjában. Oké, hálás volt Lyra segítségéért, de ezek az oda-vissza gúnyolódások náluk megszokottak voltak, egyikőjük se vette szívére a másik megjegyzéseit - annál sokkal több mindenen mentek együtt keresztül, minthogy ilyen apróságok megbomlasszák náluk az egyensúlyt.
 - Oké, szerintem ennyi elég, fizessünk és menjünk - jelentette ki, miután az ágyneművel és a törölközőkkel is meggyűlt a bajuk - még a színeket is nehezükre esett összeválogatni, de választott mindenből kétfélét, és probléma letudva - mivel a fizetését lényegében semmire nem használta és anyai ágról annyi pénzt örökölt, amit megszámolni sem tudna - és nem a matematikai képességeivel van gond, no nem mintha bármikor is tervezné használni, annál sokkal büszkébb volt, és egyébként is megállt a saját lábán, nem kellett neki segítség -, úgy volt vele, ennyi feleslegbe talán még nem hal bele.
A maradékot ehhez képest egész gyorsan elrendezték; a szekrényeknél és egyéb bútoroknál annyira nem lehetett mellé nyúlni, úgyhogy azt még nekik is egész egyetértésben sikerült elintézni, főleg világos és élénk színeket válogatva. Arra tippeltek, az minden kislánynak tetszik.
Már bőven benne jártak a délutánban, mire végeztek, de sikerült mindent elintézni, amit Seren konkrét csodaként élt meg.
 - Végeztünk - nézett Lyrára, miközben megálltak a tér közepén. - Kösz, hogy elkísértél - tette még hozzá, ugyanis valóban értékelte a lány segítségét, egyedül nehezen boldogult volna a temérdek, szerinte sokszor felesleges dolog között.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 16:21 | Link

A válaszát hallva csak egy lesújtó pillantást vetettem felé.
- Az arcszeszre gondoltam. De a válaszoddal most igen érdekes információkat szereztem a szokásaidról - vigyorodtam el, aztán ejtettem a témát, és inkább újra a vásárlásra koncentráltam, mert ezen bizony túl kellett lenni.
Jót nevettem a dobozos verzión, amit sebtében vizualizáltam, de miután kellően kiszenvedtük magunkat a textilárus részen, hatalmas megkönnyebbült sóhajjal követtem Serent a pénztárhoz.
Megvallom, nekem az nem jutott eszembe, hogy még nem végeztünk, csak mikor Seren elterelt a bútorbolt felé, de hála az égnek itt viszonylag könnyű dolgunk volt, ráadásul kifogtunk egy segítőkész eladót is, aki szívesen választ minden felmerülő kérdésre. Miután biztosítottak róla minket, hogy a legszebb, legjobb ágyat választottuk, ami ráadásul még gerincbarát matraccal is rendelkezik - bár nekem ez nem sokat mondott, úgy igazából, mert én egy sima ágynak is nagyon tudtam időnként örülni -, a férfi aláírta a megrendelést, mi pedig útnak indultunk.
- Semmiség - mosolyogtam rá Serenre, ahogy megálltunk a boltok előtt. - Majd még kitalálom, hogyan hálálhatod meg - kuncogtam, majd előkapartam a pálcám, és elkértem tőle a szatyrot, hogy miniatürizáljam.
- Én így szoktam, mert zsebre lehet tenni, és utálok cipekedni - magyaráztam a tettem, és talán itt mutatkozott meg először a nap folyamán a részemről a női leleményesség. Aztán előhúztam egy termoszt a táskámból, a helyére pedig beejtettem a vásárolt holmikat. - Kérsz? Kávé - nyújtottam a tanár felé a fém tartályt, tudva, hogy a fekete ital a gyengéje.
Na igen, mostanában nekem is az lett, mert bár Kahlil bájitalának és az eltelt időnek hála, egyre kevésbé voltam rosszul, a kávé és a tea literekben mérhető szürcsölése megmaradt rossz szokásnak.
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 19:28 | Link

A válaszra megvonta a vállát, majd összeráncolt homlokkal a lányra pillantott, mikor a szappannal való borotválkozást az érdekes kategóriába helyezte.
 - Áh, remélem, nem használod fel ellenem ezt a felettébb lényeges információt - válaszolta enyhe gúnnyal a hangjában. Mégis, nem teljesen mindegy, mivel borotválkozik? Az a fontos, hogy megteszi - borostásan még éppen kinézett valahogy, ahhoz valószínűleg a diákjai is hozzászoktak már, mert legtöbbször nem foglalkozott ilyesmivel az ő tiszteletükre, ha bal lábbal kelt fel, viszont a rendes szakáll kész tragédiával ért fel nála. Így sem volt túl szerethető arca a sötét pillantások és jellegzetes mimika miatt, szőrösen viszont egy sorozatgyilkos erőszaktevőt is megszégyenítene pszichopátiás kinézet tekintetében.
A felvetésre, hogy majd Lyra majd kigondolja, mivel is hálálhatná meg segítségét, elvigyorodott.
 - Azért ne gondolkodjon sokáig, kedves prefekta - jegyezte meg, kicsit megnyomva az utolsó szót. Őszintén örült neki, hogy a lány prefektusai egyike közé tartozott - egyrészt, mert mindig is tudta, hogy Lyra sehogy sem passzolt a levitába, másrészt pedig biztos volt benne, hogy a rellonos gárdának így minimum olyan híre lesz, mint az Anna és ő idejében volt. Loveguard büntetési rátája is kifejezetten tetszett neki, Phillips kellően gunyoros volt, Rainsworth pedig teljesen gátlástalan - pont olyanok, mint amilyeneknek a sárkányok gárdájához lenni kell.
A lekicsinyített szatyrot zsebre vágta - ő ilyenekkel az esetek többségében nem foglalkozott, soha nem vásárolt össze annyit, hogy szükség legyen hasonló praktikákra. A kávét megköszönte és elvette - már a kérdés is felesleges volt, lényegében koffeinnel működött, ha már enni egyébként sem evett sokat. Az innivaló kicsit édes volt az ízlésének, de minden más tekintetben egész jónak minősült.
 - Nem ülünk le? - mutatott egy padra, elvégre ha még úgyis beszélgetnek meg kávézgatnak egy kicsit, felesleges a ronda szökőkút mellett szobrozniuk.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 20:55 | Link

A megszólításra vidáman nevettem egyet.
- Látom, boldoggá tesz a tudat, hogy ezen túl is neked fogok dolgozni, házvezető helyettes úr - viszonoztam a hangsúlyt csipkelődve, de jókedvűen, mert kifejezetten örültem, hogy így fordultak a dolgaim. Szívesen lettem prefektus a rellonban, ahol elememben éreztem magam, annak ellenére is, hogy egyébként jobbára meghúzódtam a háttérben, leginkább annak köszönhetően, hogy még nem tudtam magamban rendezni minden lelki bajom.
Aztán lerendeztük a szatyrot, és így megszabadulva attól, hogy figyelni kelljen a holminkra, már nyugodtabban tudtam álldogálni a téren. Egyszerűen nem szerettem, ha tele van a kezem, akkor mindig úgy éreztem, hogy nem tudok elég gyorsan reagálni, ha kell. Aztán a kávét odanyújtottam Serennek, és a javaslatára bólintottam egyet, és elindultam a pad felé. Végül is tényleg teljesen nyugodtan leülhetünk, hiszen az idő is szép volt, na meg az égben madarak röpködtek... vagyis...
Megráztam a fejem, mintha valami zavaró gondolat keveredett volna elő, aztán inkább elkértem a termoszt Serentől, és még ittam a kávéból, mert úgy ítéltem, hogy bizonyára csak nagyon fáradt vagyok. Egyébként a lötyit Noel hozta nekem reggel, azzal az indokkal, hogy ha úgyis a faluba megyek, akkor jobb, ha van nálam fekete, és milyen igaza volt! Ráadásul mivel az utóbbi napokban rendre ő hozta le az üvegházba a reggeli kávét, már tudta azt is, hogy milyen ízesítéssel szeretem azóta, hogy egyáltalán képes vagyok ízesítve meginni.
- Ez már a tiéd - adtam vissza az italt Serennek, testvériesen elfelezve a kávét, mert biztos voltam benne, hogy egy ilyen nap után neki is szüksége van rá. Aztán hátra dőltem a padon, és elkezdtem az eget bámulni. Furcsa, valahogy olyan békesség lett először úrrá rajtam, aztán kiült az arcomra egy boldog mosoly, és a világ kifejezetten gyönyörű helynek látszott. Aztán az egyik felhőt meglátva hirtelen felkiáltottam.
- Nééézd! Olyan, mint egy sárkány! - mutattam fel az égre, aztán Serenre nevettem, várva a hatást, hogy vajon ő is látja-e.
Igazából egyáltalán nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben, és hogy az a valami egy bájitalnak köszönhető, amit a kávémba kevertek.
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 21:45 | Link

- Bizony-bizony. Majd te megneveled a kölyköket - jelentette ki vigyorogva, ugyanis számított rá, hogy Lyra módszerei megfelelőek lesznek erre.
Nem hitte volna, hogy a vásárlás valóban ennyire terapeutikus hatással van a nőkre, még az olyan atipikus egyedekre is, mint Lyra Castle, de a lány boldog mosolya eloszlatta a kétségeit - abban ugyanis biztos volt, hogy nem az ő személye késztette arra, hogy a prefekta ennyire kiviruljon. Ő még nem érzett semmiféle hatást a kávéval kapcsolatban, elvégre jóval magasabb volt, mint Lyra, és volt már gyakorlata különböző vidámító szerekkel, úgyhogy a szervezete valamennyi ellenállást is kifejtett velük szemben, legalábbis annyira, hogy nagyobb adag kelljen ahhoz, hogy megérezze a hatásukat.
Engedelmesen átvette a maradék kávét, és természetesen meg is itta - a fekete nedűvel nem udvariaskodunk, ha van, elhappoljuk és kész -, úgyhogy néhány perc múlva ő is kezdte érezni, milyen kellemes is itt ülni Lyra mellett egy padon, csak bámulni a szép, levitakék eget, és azon tanakodni, melyik felhőt mihez is lehetne hasonlítani. Lassacskán rá is átragadt a prefekta hangulata, úgyhogy vele együtt nevetett.
 - Neked nincs déjà vu-d? - néz a lányra egy mosollyal, ahogy az égen átvonuló sárkányfelleget kíséri szemmel - igaz, akkor az erdőben feküdtek, a földön, és a csillagokat nézték így, de a világ hasonlóan szépnek tűnt.  
 - Az meg olyan, mint egy kelpi - irányítja Lyra kezét egy kicsit arrébb, finoman átkulcsolva a kézfejét - újabb déjà vu -, majd hirtelen ötlettel felpattant, magával húzva a lányt.
 - Gyere! - szólt, és elkezdett szaladni, majd megállt az egyik bolt előtt, és intett Lyrának, hogy álljon meg. - Mindjárt jövök - közölte, majd benyargalt a boltba, egy perccel később pedig két sapkával érkezett meg: Lyrának egy cicafejet formázóval, amit rögtön rá is adott - nemleges választ egyébként se fogadna el -, magára pedig farkasfüleket aggatott.
Elővette a varázspálcáját, majd egy szál margarétát varázsolt gyorsban, mivel géniuszi ötlete támadt, a növényt pedig Lyra kabátjára tűzte.
 - Cicavirááág - vihogott elmés ötletén.
Halványan megfogalmazódott benne az érzés, hogy érezte már magát hasonlóan, ha nem is ennyire boldog póninak, de régebben is voltak módszerei arra, hogy elfelejtse búját-baját, és a mostani helyzet valahogy nagyon azokra az estékre-délutánokra emlékeztette - most viszont nem volt hajlandó törődni az ilyen gondolatokkal, elvégre jéééééé, a tócsában fürdik egy kisveréb, de ééééééééééédes!
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 22:40 | Link

Rendkívül boldognak éreztem magam, elfelejtettem minden bút és bajt, csak a vidámság maradt, meg az, hogy milyen jó is élni. És amúgy is, süt a nap, a fű már zöldell, hát kell ennél több? Ja igen, még Seren is itt volt, akivel megoszthattam a hirtelen jött örömöt.
A kérdés még elért valami mélyebb részeket bennem, ahol felidéződött egy nagyon régi este, mikor szinte ugyanezek a szavak hangzottak el, csak nem az én számból, és ahogy Serenre néztem vigyorogva, az ő szemében is ott csillogtak az emlékek.
- Én is emlékszem ám! - nevettem rá tiszta szívből, aztán ahogy megfogta a kezem, megint ugyanaz az érzés lett úrrá rajtam. Ez már egyszer megtörtént.
A következő pillanatban viszont már lendületből repültem utána, ahogy felhúzott a padról, ami igazán nem kerülhetett neki nagy erőfeszítésébe, és kénytelen voltam csengő kacagástól kísérve a nyomában loholni, mert nem engedett el.
Az egyik bolt előtt aztán lefékeztünk, és amíg ő a boltban volt, én elmerültem egy katica csodálásában, ami ki tudja honnan keveredett az egyik korlát szélére. Persze a visszaérkező Serennek is meg kellett mutatnom a felfedezésem.
- Nééézd, katicabogárka! - Aztán lehajoltam, hogy a kis lény szemmagasságban legyen, és elkezdem neki énekelni. - Katalinka, szállj el, jönnek a törökök...
De nem értem végig, mikor felfedeztem Seren kezében a sapkákat, és megörülve visszafordultam hozzá.
- Juuuj, cica! - vidultam nagyban, miközben a fejemre lett húzva a kérdéses fejfedő, aztán megcsodáltam Seren farkasfüleit, felnyúlva megnyomorgatva őket. - Ú, de király lenne, ha igazi lenne! - jelentettem ki, de a figyelmem máris átterelődött a virágra, amit időközben elővarázsoltak nekem. A név, amivel illettek, persze rögtön újabb emlékeket ébresztet bennem.
- Nyau! Köszönöm, Tüskeböki! - vigyorogtam Serenre, aztán az egészet megspékeltem egy macskapuszival, a következő pillanatban megpördülve a tengelyem körül, és félrebillentett fejjel bámulva egy párocskára, akik tátott szájjal meredtek ránk. - Ne vágjatok már olyan bús képet, hát nem látjátok, hogy milyen gyönyörű a világ? - vigyorogtam rájuk, ezzel végképp kikészítve az idegeiket, úgyhogy jobbnak látták, ha elszelelnek.
- Ó, Sereeeen! - fordultam vissza az ebben a pillanatban rendkívül tekintélyes hvh felé. - Vigyéél, léééégyszii! - toppantam elé, elkapva mindkét csuklóját, és igazi kiscica szemekkel nézve fel rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 23:59 | Link


 - Emlékszel a tölgyfára? - kérdezte nevetéssel küzdve, ahogy eszébe jutott az a sok hülyeség, amit azon az estén összehordtak; felejthetetlen volt a számára, akkor is az lett volna, ha nem kapott volna folyamatos emlékeztetőt ezekről az esetekről.
 - Szép - nézte ő is a bogárkát, majd néhány bólogatással igazat adott Lyra felvetésére, vagyis milyen jó lenne, ha valódiak lennének a sapik. - Nekem van valódi is, bibí...lemásoltam Kahlil karkötőjét, és át tudok változni macskává - jelentette be nagy büszkén.
Lehajolt a lányhoz, hogy megkapja a honoráló macskapuszit, elvégre Lyra elég picike volt ahhoz, hogy lábujjhegyre állva se érje el a kritikus pontot. Kedvesen integetett a szemét meresztő párosnak, majd visszanézett a lányra, aki csillogó szemekkel figyelte őt. Ennek a pillantásnak egyszerűen nem lehet ellenállni, még ha küzdene, akkor sem, de egyébként sem harcolt túlzottan.
 - Tudod mit? Jó! - adta be a derekát, majd leguggolva hagyta, hogy a lány felpattanjon a hátára és átkarolja. Érezte a lány lélegzetét a bőrén, a vörös tincsek pedig a nyakát csiklandozták, de nem húzódott el vagy szólt rá a másikra, valahogy jól esett neki a lány közelsége, akármennyire is furcsa volt számára ez a gondolat, elvégre nem sok ember volt, akinek az érintését hajlandó volt elviselni.
Mintha mi sem volna természetesebb, elindult a rajta csimpaszkodó lánnyal együtt, hangosan - és elképesztően hamisan - fütyörészve valami buta kis dallamot, majd hirtelen megállt, egy pontra nézve, s arra irányítva Lyra figyelmét is.
 - Te is látod, amit én? - kérdezte, és bár a lány nem láthatta, tekintete kimondatlan elragadtatottságról árulkodott. Odalépett a bolthoz, melynek tövében egy kismacska mosakodott, olyan apró, hogy a tenyerében is játszi könnyedséggel elfért. Felvette - közben szépen meglifteztetve a hátán kapaszkodó ex.levitást -, és gyönyörködve nézte a cirmos jószágot.
 - Kiscica - közölte Lyrával is, ha neki esetleg lettek volna bármi kétségei a dologgal kapcsolatban, és odatartotta a lány elé az apró szőrgombócot, aki nedves orrocskáját kedvesen a prefekta arcához nyomta.
 - Tartsuk meg - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Majd hagyja, hogy valami vadállat martalékává váljon, vagy itt kint tanyázzon ebben a hidegben?
A gondolatra majdnem sírva is fakadt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 01:56 | Link

- Persze. Meg a mocsári gurbuláncra - röhögtem nagyban a felidézett emlék hatására. - Jaj, meg a lila nyúl és a türkiz krokodil! És emlékszel, hogy táncoltunk?
A bolt előtt állva aztán teljesen elkerekedett szemekkel néztem Serenre.
- Tudsz cica lenni? - Az arcomon egyszerre látszódott csodálat és öröm. - Ugye majd megmutatod? - kérdeztem lelkesen, mielőtt elvonták volna a figyelmem az utca túloldaláról.
Aztán Seren beadta a derekát, én pedig boldogan másztam fel a hátára, ahogy lehajolt nekem. Átkaroltam a nyakát, és a lábaimat is összekulcsoltam a derekán, nehogy véletlen le találjak esni, és jókat kuncogtam magamnak, ahogy a haja és a sapka szőre csiklandozta az arcomat. Ebben a gyönyörű világban nagyon jó volt ölelgeti őt.
Elindultunk, és Seren fütyülni kezdett, amit a bájitalnak hála valami mennyei muzsikának hallottam, így teljes nyugalommal csatlakoztam be egy egészen másik dallammal, a környékbeliek legnagyobb rémületére. Azonban mint akik észre sem vették a diszharmóniát, mi csak tartottuk tovább a kétszemélyes koncertünket, míg nem Seren hirtelen megállt, én pedig próbáltam megtalálni, hogy mit lát.
- ÍÍÍÍhhjjjjj....! - visítottam szolidan, mikor Seren minden előzetes figyelmeztetés nélkül lehajolt, de mikor sikeresen visszaegyenesedtünk, akkor megláttam a kezében a csöppnyi cicát.
- Ó, te édes, te aranyos! - olvadoztam az állatka láttán, aztán mikor megkaptam a mai második cicapuszim, és ez úttal nem egy részidős macskától, szinte lefolytam Seren hátáról.
- Jó, tartsuk meg! Vigyázzunk rá! Nézd, milyen apró! - helyeseltem nagyban, aztán előre nyúltam, hogy megcirógassam a kicsit. - Meg is kell etetni, meg itatni, meg minden! - mondtam továbbra is olvadozva a látványtól, aztán újra könyörgőre fogtam a hangom - Vegyünk neki valamiiiit! - Természetesen valami alatt macskaeledelre gondoltam, esetleg egy kis tejre, viszont akár elindultunk a megfelelő boltba, akár nem, én bizony nem voltam hajlandó elengedni Serent, aminek hála továbbra is igencsak nagy látványosságot nyújtottunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 31. 22:55 | Link

- Ne is mondd - röhögött fel, még így is volt benne annyi önkritika, hogy tudja, borzalmasan táncolt, bár igaz, emlékei szerint még így is inkább Lyra taposta le az ő lábfejét, mint fordítva, tehát hasonló kvalitásokkal rendelkeztek ezen a téren.
 - Naná - vigyorgott, bár eredeti állapotában annyira nem tervezte, hogy többször felölti a macskabundát, de úgy tűnt, ezt jelen pillanatban hajlamos volt elfelejteni.
A kis vöröske láttán mindketten cipőjükbe olvadtak, s Seren nagyban támogatta a lány ötletét, hogy megtartsák, vigyázzanak rá, és minden nap szeretgessék a kis szőrgombócot.
Kigombolta a kabátja elején lévő felső két gombot, hogy odatehesse az apró macseszt, nehogy megfázzon szegény a hidegben. A kicsi nem tiltakozott túlságosan, úgyhogy Seren ezt sikerként könyvelte el és Lyra utasítására megindult a kijelölt bolt felé - hogy aztán a kapuban ki is penderítsék őket.
Felsóhajtott.
 - Gonosz néni - jegyezte meg, nehezményezve a bánásmódot, majd dédelgetett kedvencükre nézett.
 - El kell neveznünk - jelentette be olyan komolyan, mintha valóban keresztelőt tartana a szerencsétlen macskának, de szerencsére nem tudta a szöveget, amit a papok ilyenkor kántálni szoktak.
Egy darabig dobálóztak a különböző macskanevekkel - Seren nagyon kreatív volt, többnyire a "cicus", "pöttöm" és "dög" nevek jutottak eszébe, utóbbinál már megmutatkozott eredeti személyiségének egy falatkája is valószínűleg -, és egy félórás szenvedés után végül a Naharra tették a voksukat.
 - Én álmos vagyok. Ne menjünk el a kastélyig - nyűgösködött, miközben a cica a kabátja elülső részében már összegömbölyödve dorombolt.
 - Menjünk be Yvonne-ékhoz. Náluk most nincs senki - javasolja, majd arra is vette az irányt, s kisvártatva megláthatták a Rouflaquette-lány otthonát. Serennek még ilyen állapotban sem telt több időbe két percnél feltörni a zárat, odabent pedig rögtön ledöglött a kanapéra aludni; ahogy múlt a bájital hatása, egyre álmosabb lett, így az egyébként minimum félórás, de inkább órás forgolódás helyett most pillanatok alatt álomba szenderült, Naharral a mellkasán.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér