36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2020. április 16. 20:14 | Link

Elektrának címezve

Ilyen gyönyörű időben vétek lenne a négy fal között sínylődni. Ezzel a mondattal mentette fel magát az otthon felgyülemlett munka alól. Nem egy halogatós fajta, mindig becsületesen végzi el a rá szabott feladatokat, de egy kis pihenésre mindenkinek szüksége van. Ezért is fogja majd frissen, D-vitaminnal telve belevetni magát ismét, amint hazaér. És ami a legfontosabb, tele hassal.
A félszeműből lép ki egy pizzásdobozzal a kezében. Gyors léptekkel halad a tér felé, ahol már előre kinézte a padot, ahol meg fogja enni ezt a csodát. Ha csak rá gondol, összefut a nyál a szájában.
Hamar eléri a célját. Lábát átveti a pad felett és lovagló ülésben foglal helyet, miközben óvatosan lerakja a pizzás dobozt, olyan gondoskodó mozdulatokkal, mintha legalább egy újszülöttet babusgatna. Kisfiús vigyor kúszik az arcára, ahogy leemeli a tetejét és meglátja a felcsapó lángokat. Magában nyugtázza a doboz tűzállóságát, de hamar kitölti minden gondolatát az előtte lévő gyönyörűség.
Türelmetlenül várja, hogy a lángok alább hagyjanak, majd mikor végre már a pizzát is látja alatta, összedörzsöli a tenyerét és elemeli az első szeletet. Csukott szemmel emeli az orrához, hogy minden illatot is kiérezzen úgy, ahogy kell, majd végre utat enged a vágyainak és lassan beleharap.
Mintha tűzijáték robbanna a szájában, olyan intenzitással ostromolják az ízek. Egyből szipogni kezd és csillogni kezd a szeme a könnyek árnyékától. De mégis valami nem evilági élvezet ül ki az arcára és hangosan hümmög elégedetten. Így kell kiélvezni a pillanatot, kérem szépen.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
04.16.
Írta: 2020. április 16. 20:44
| Link

Sébastien részére


Beköszöntött a nagy betűs Tavasz. Benne van a levegőben az illata. Ezt hősnőnk is így gondolta ezért felöltöztette kicsi lánykáját és magára is kabátot kanyarított. Az új otthonuktól nem messze lévő Játszóteret célozta meg fejben. Kell a mozgás és a játék az apróságnak. Meg neki is szüksége van egy kis szünetre, hogy utána teljes erővel tudja folytatni a kipakolást. Annyi doboz hever még össze-vissza a lakás minden pontján, hogy csoda az is, hogy nem felemás zokniban és köntösben indultak útnak. Útjuk a Boglyas téren vezetett át, ahol is a huncut gyerkőc előreszaladt és nem volt rest megállni egy padon ülő férfi előtt, aki éppen evett. Imola tehát nagy kerek barnás szemekkel, kíváncsian bámulta az idegent. Elektra is közeledett már de szólongatására, hogy "Tessék csak szépen visszajönni kisasszony!", meg "Momó, ne zavard a bácsit!" és hasonlók, a kislány nem is reagált. Úgy lefoglalta minden gyermeki figyelmét a látvány, hogy még vörösesbarna, loknis tincsekkel borított fejecskéjét is félrebillentette.
- Helló! Bocsánat, nem szokott ám mindig ilyen kis kínácsi lenni - kezdte Elektra és megfogta gyermeke kezét, aki továbbra sem mozdult - De most szerintem az illat vonzhatta - folytatta ahogy leguggolt Imola mellé, hogy egy kicsit együtt nézzék mi is olyan nagyon érdekes ezen a pizzát evő bácsin - Pedig ő már ebédelt - jegyezte meg kicsit már inkább magának és rájött, hogy ha más nem, hát annyi biztos, hogy ilyen élvezettel enni rég látott bárkit is a környezetében.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. április 17. 18:56
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2020. április 16. 21:09 | Link

Elektrának címezve

Felőle most atombomba is robbanhatna körülötte, sőt ellephetnék a teret zulu harcosok esőtáncot járva, akkor sem lehetne kibillenteni ebből az idilli állapotból. Nem lát jelenleg a kezében lévő pizzaszeleten túl és nem érzékel mást, csak a tészta roppanását a foga alatt és az illatok tömkelegét, mi egyszerre ostromolja.
A tészta nem túl vastag, se nem leheletnyi vékonyságú, az alja aranybarnára sütve, sehol egy a kelleténél tovább sütött részlet. Az alja kellőképp ropogós, míg a belseje simogatja a szájpadlását. Ezután utat tör magának a paradicsomszósz kissé savanykás íze, az előre pirított sonka füstössége, majd intenzíven robban a paprika és felperzsel mindent az ereje, Minden falatnál bennreked kicsit a levegője is és nem rest az orrát törölgetni, de a könnyeit hagyja szabadon folyni. Büszke férfi ő és a büszke férfi sírni is tud. És ez az ízorgia megérdemli, hogy könnyekkel áldozzon előtte! Pláne, hogy az omlós sajtról még szó sem esett!
Épp az utóbbi alapanyag nyúlósságát teszteli, mikor megérzi magán a már beleégett tekintetet. Teli szájjal pillant oldalra és hasonlóan oldalra billenti a fejét, mint ahogy a kislány is teszi. Hirtelen moccanni sem mer, kiül az arcára is a döbbenet. Végül kő kemény elhatározásra jut; a szíve szakad belé, de lassan leengedi az aktuális szeletet és lecsukja a tetőt.
- Semmi baj - mondja mosolyogva. A világért se mondaná ki, hogy épp egy fontos és meghitt rituálé közben zavarták meg. Viszont ahogy hallja a következő mondatot, kissé az arcára fagy a mosoly. Hatalmas hamleti dilemmát vív, végül belül zokogva veszi tudomásul, hogy ismét az esze nyert.
- Esetleg... megkínálhatlak? - kérdi óvatosan, miközben félig leemeli ismét a tetőt a dobozról. - Viszont nem hiszem, hogy ízlene neked, prücsök. Nagyon csíp - mondja mosolyogva, majd szíszog is kicsit, hogy alátámassza a szavait. Ő mindent megtett, hogy megvédje a felségterületét.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. április 16. 21:39 | Link

Sébastien részére


Nincs is annál rosszabb, mint amikor megzavarják az embert. Tudja ő ezt nagyin jól. Szégyenli is magát, de Imola anyjaként megtanulta, hogy ezek olyan apró problémák, amik eltörpülnek az igazi bajok mellet. A kislány végre felélénkül és visszaköszön a férfinak, kezével is integetve miközben legaranyosabb és szélesebb mosolyát megmutatja. Ha díj járna spontán utcai ismerkedésért, a csemetének biztosan lenne néhány.
- Nagyon kedves köszönjük, de nem fogadhatjuk el - néz rá Elektra előbb a lányára és csak utána a padon ülő idegenre - Nem eszünk még csípőset egy darabig, igaz Momó? - simogatja meg a csöppséget és felegyenesedik - Amúgy Jó étvágyat és még egyszer ne haragudjon, hogy megzavartuk - most a nőn van a sor, hogy mosolyogjon és bizony sikerül is neki. Nem rossz fej, sőt humora is van, csak csemetéjén kívül kevés dolog teszi mostanában boldoggá. Nem olyan siralmas a helyzet azért - és itt most minden kedves hallgatónk megnyugodhat, ahogy szokta mondani - de mindennapi kis gondjai, harcai akadnak, mint bárki másnak. A fő dolgok viszont ki vannak pipálva azon a bizonyos listán: Van tető a feje fölött. Lassan, de biztosan visszarázódik a munkába. A kislányával, aki egészséges, jól boldogul. Szóval az élete majdnem kerek. A múltja meg ott pihen most az egyik doboz mélyén valahol félúton saját hálószobája és a nappali között.
- Gyere kicsikém, menjünk hintázzunk egy jót - lép egy aprót és picit húz a kicsi lány kezecskéjén, hogy ő is meginduljon - Hm...na mit szólsz? Jössz anyával hintázni? - nógatja tovább a gyerkőcöt, de annak csak nem akaródzik menni. Nincs náluk babakocsi, mert az is valamelyik halom lakásfelszerelés alján lehet. Így ha a kis hölgy nem jön szépszerével, hát majd felkapja és viszi.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2020. április 16. 22:06 | Link

Elektrának címezve

Feszült mosollyal várja a választ. Vánszorognak a másodpercek, mind egy-egy örökkévalóságnak tűnik, míg meghúzódik közöttük a csend. Feloldozás vagy osztozkodás. Tény, hogy vannak testvérei, az utóbbi sem ismeretlen így számára, de... van, amiben nem ismeri ezt. Az étel egy ilyen dolog. Mindig annyit szed a tányérjára, amennyit meg is eszik, soha nem látni, hogy akár egy rizsszem is ott maradna.
Most is ez áll fent. Pontosan annyit vett, ami csakis neki elég; egy egész pizzát. Mikor már a kezében tartotta a dobozt, percekig csak az járt a fejében, hogy mennyire ki fogja élvezni ezt az utolsó morzsáig és most ezt a gyönyörű képet tervezik darabjaira törni. És ezt Sebi mosolyogva ajánlotta fel! Az az áldott jó szíve...
Ahogy a válasz eljut a tudatáig, magáról megfeledkezve sóhajt egyet. Hát mégis bevégeztetik, ami el lett rendelve.
- Köszönöm, semmi baj - mondja mosolyogva, közben újra ráhelyezi a dobozra a fedelet. Nem illik társaságban egyedül enni, még ha nem is számított a társaságra. De ezt a pár pillanatot még kibírja, a gyomra még nem kezdett háborogni, amiért megfosztotta az isteni csemegétől.
- Nézd csak kicsilány, ha anyukád megengedi, akkor ezt neked adom - mosolyogva kacsint a fürtösnek. A zsebéhez nyúl és előkotor belőle egy kicsi, előre csomagolt piskótát. Nasinak szánta magának, de erről le tud mondani a nagyobb jó érdekében, igen. Viszont mielőtt odaadná, kérdőn néz a nőre. Nem szeretné, ha rossz erkölcsűnek titulálnák, aki kisgyermekekkel kezd. Már a gondolatára is kirázza a hideg.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. április 16. 22:33 | Link

Sébastien részére


Nagyon komoly itt kérem a patt helyzet. Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés. Mert ugye az csak nem lehet, hogy végignézik, ahogy ez a kedves idegen befalja a csípős! pizzáját? Nem. Ezt ők nem fogják megtenni. Indulnak.Feltéve, ha Imola is úgy akarja. De nem akarja. A kislány annyira nézi a férfit, akinek vonásai csak most tűnnek fel Elektra számára, mintha az mágnest nyelt volna le az előbb és nem pár finom falatot. Nem kell sok hozzá, hogy megtörjön ez a lassan cikissé váló helyzet. A férfi ugyanis egy ügyes ziccerrel egy kis finomságot nyújt feléjük. Előrecsomagolt piskótaszerűség.
- Ez már nekünk való csemege - hangzik a komoly és felelősségteljes anyai szó és mozdul is a nő keze, hogy elvegye az ajándékot - Mit mondunk ilyenkor? - kérdezi és a válasz egy nagy mosoly Imola részéről. A csemete most, a nyert helyzetben jött zavarba, ezen még a nő is elmosolyodik és leszinkronizálja gyermekét - Köszönjük szépen! - azzal kabátja zsebébe süllyeszti a megszerzett zsákmányt, majd felkapja a kicsit és csípőjére ülteti biztos, ami biztos. Legalább így már garantáltan el tudnak indulni egyszer csak.
- Menjünk és hagyjuk végre enni a bácsit kicsim - búgja lágy hangon a fürtök közé és megerősítés gyanánt, hogy ez jó lesz Imolának, még egy puszit is ad a lánykának, aki átöleli nyakát és beletemeti arcát anyukája dús, enyhén hullámos, sötétbarna, hosszú hajába. - Viszont látásra - int még szabad kezével Elektra, majd lassú sétatempóban maguk mögött hagyják a kedves idegent.


Köszi a játékot! ^^
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér