36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 1. 20:54 | Link

Varzela

-Elsős vagyok, de szívesen mesélek neked az iskoláról. Szívesen válaszolok a kérdéseidre is, ha vannak. Mire vagy kíváncsi?-Igazam volt, hogy valószínűleg új. De, jó végre valakinek segíthetek. Annyian segítettek már nekem, jó lesz most kipróbálni a másik szerepet is.
-Melyik házba kerültél és milyen tantárgyakat vettél föl?-Enélkül az információk nélkül nehéz lesz mesélnem, de mindenesetre, a legfontosabb információkat a nélkül is el tudom mondani. De, először is mély levegő és szedd össze a gondolataidat Katniss, mert nem zúdíthatod rá egyszerre a sok információt, mert összezavarodhat. Csak szépen lassan és higgadtan.
-Vannak tárgyak, amiket fölvettél. Ezekből fogsz majd vizsgázni is, de erről az örökbefogadód fog majd neked többet mondani. Tényleg, van már örökbefogadód?-Mert, ha nem akkor keríteni kell egyet, teszem hozzá gondolatban.
-Ezenkívül, nem tudom, melyik házban laksz, de a Levitában mi szoktunk különböző bulikat szervezni. Ilyenkor az összes Levitás eljön. Beszélgetünk, játszunk meg ilyenek. Én az egyik ilyen alkalmon ismertem meg a mostani legjobb barátnőmet, akivel az óta közös szobánk van. A szobákról jut eszembe, hogy egy idő után, lehet saját szobád, azokkal, akikkel összefogtok. Nagyon jó móka egy saját szoba, csak ti barátnők. Rengeteget beszélgethettek és jobban megismerhetitek egymást. Ezen kívül lejöhetsz ide a faluba, beülhetsz egy cukrászdába, vagy csak sétálgathatsz, mint most.-Na, ennyi információ elég is lesz neki egyelőre. Csendben sétálunk tovább, hagyom, hogy megeméssze a hallottakat és, ha van kérdése, akkor azt föl tudja rakni. Az andalító madárcsicsergés kíséri utunkat. Semmi sem fogható ehhez a nagyszerű muzsikához.
-Akarsz madarat etetni, miközben beszélgetünk?-Ajánlom fel,miközben kicsomagolom a madáreleséget...
Hozzászólásai ebben a témában

Varzela Letroy
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 1. 22:05 | Link

Katniss

Hú. Hát ez a lány aztán eléggé bőbeszédű. De nem is baj. Hiszen kedves. Azt hiszem már mindent elmondott, amit tudni akartam kivéve egyet.
-Szívesen etetek madarat. Hát Levitás vagyok. Bocsi, de nem tudom fejből, hogy milyen tantárgyakat vettem fel - mondtam kissé megszeppenve a sok kérdéstől. Annyira elmennék egy ilyen Levitás buliba. De hogyan adjam tudtára úgy, hogy azért annyira ne tűnjek rámenősnek?
-Hát jó dolgoknak tűnnek a bulik - jesszusom. Nyilván jó dolgoknak tűnnek. Hát én nem vagyok teljesen komplett. Most biztosan őrültnek néz a csaj.
-Úgy értem egyszer szívesen elmennék - próbáltam leplezni a beégésemet. Honnan ismer ilyen sokakat a Katniss?
-Szívesen megtudnék még néhány dolgot a suli légköréről. Tudod. Klikkek. Meg ilyenek - talán ilyen dolgokat megkérdezni kicsit buta libás? Hát eléggé. Ha tehetném visszaszívnám. Na nem baj. Tök idiótának néz. Sétáltunk én pedig teljesen felszabadultan és boldogan érzem magam attól függetlenül, hogy a mellettem lévő lány teljességgel idiótának néz. De kedvesnek tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 3. 14:32 | Link

Varzella

Látom, hogy nagyon bátortalan és kicsit mintha félne tőlem. Pedig tudomásom szerint nem harapok, és nem nézek ki ijesztően sem, vagy igen? Rápillantok magamra. Fehér hosszú szoknyámmal és kardigánommal, szerintem inkább angyalnak nézek ki, mint ördögnek, ha ezzel a hasonlattal élek. Biztonság kedvéért küldök felé egy biztató mosolyt, hogy ne higgye azt, hogy báránybőrbe bújt farkas vagyok. Megfogom, és felfelé fordítom a tenyerét, majd bele szórok neki egy adag madáreleséget. Miután a sajátomat is megtöltöttem, elkezdem szórni a madaraknak az eleséget. A madarak hálásan kapkodják fel a szemeket, időnként egy másnak ugrálva próbálnak minél több morzsát begyűjteni maguknak. Közben, hallgatom Varzellát.
-Nem baj.-Mondom mosolyogva. Miközben mindkettőnk kezébe egy újabb adagot szórok. Éhesek a madarak. De, van, amelyik már jól lakot és felszáll, hogy átadja a helyét éhesebb társainak. Nekünk pedig egy gyönyörű dallammal köszöni meg a megvendégelést. Magamban egy szívesen-t kiálltok neki.
-Sok tantárgyat vettél föl vagy keveset?-Kérdezem tőle. Magamra emlékeztet a viselkedése. De, ha magamból indulok ki, akkor hamar be fog illeszkedni.
-Gyere nyugodtan. Ha, legközelebb lesz, ilyen akkor szólni fogok neked,jó?-Indítványozom, hiszen amióta itt vagyok, a legtöbb ilyen eseményre elmentem és mindegyik kivétel nélkül nagyon jól sikerült.
-Én nem nagyon tudok olyat, hogy klikkek lennének. Talán, a házak ilyeneknek számítanak, de még azok se igazán. Itt mindenki barátkozik mindenkivel. A házak, csapatokat alkotnak. Te és én meg még sokan mások a Levitát erősítjük. Ezek a csapatok versenyeznek az év végén átadásra kerülő ház kupáért, melyet az a ház kap, aki az adott évben a legtöbb pontot gyűjti. De, igazából ez se klikk, mint már mondtam, hanem csak egy csapatverseny féleség.-Mondom elgondolkodva.Én még nem találkoztam klikkekkel. A házak diákjai ugyan többet vannak együtt, hiszen csak az mehet be egy házba, aki tagja is annak. Én például nem mehetek be a Rellonosok házába, de Dáviddal, például a cukrászdában futottam össze. A nagyteremben pedig Charlotteval, aki pedig még meg sem kapta a levelét, hogy felvették ide, de már nagyon várja. De, attól függetlenül lehetnek, hogy én nem tudok róla, majd megkérdezem Odettől, ő biztos meg tudja nekem mondani.
-Mivel töltöd a szabadidődet? Mi a hobbid?-Kérdezem, hogy Varzella számára is ismerős témáról beszélgethessünk. Ennek több jó eredménye is lesz, az egyik, hogy talán megnyugszik, a másik pedig, hogy megtudok róla pár dolgot. Amit nagyon szeretnék, meg már úgyis eleget dumáltam, most a változatosság kedvéért, ne csak én beszéljek folyton. Meg amúgy sem vagyok olyan típus, aki szereti hallgatni a saját hangját. Bár, az alap beszédhangom elégé hangos, de erről sajnos nem tehetek, így születtem. Míg várom útitársam válaszát, addig szórok a madaraknak némi eleséget. Az egyik, szerintem cinege, felszállt a tenyerembe, hogy onnan falatozzon. Nagyot nevettem, mire madárka megugrott egy pillanatra, majd bosszúsan rám nézett. A szeméből olyasmit lehetett ki olvasni, hogy miért háborgatsz te engem, maradj csöndben, hagyj engem nyugodtan enni! Ettől a látványtól legszívesebben újra kirobbant volna belőlem a nevetés, de tiszteletben tartottam a madárka ki nem mondott kérését és visszafogtam magam. Eszembe jutott egy dal, amit még a tanítóm énekelt ilyen alkalmakkor, mikor sétáltunk és madarat etettünk a parkban.
Künn a fákon újra szó…

Hozzászólásai ebben a témában

Varzela Letroy
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 5. 00:10 | Link

Katniss

Na jó. Kezdek kicsit feloldódni, de újra görcsbe rándul a gyomrom, mikor hirtelen megfogja a kezem és egy adag madárkaját beleszór. Mivel az első kérdésére nem tudok értelmes választ adni, mert nem tudom, hogy hány tantárgy sok és hány kevés csak mosolygok és azt mondom.
- Szerintem nem lesz megterhelő. Mármint nem hiszem, hogy az amennyi tárgyat felvettem az soknak számít. -
Örülök, hogy elhívott. Remélem ott lesz velem. Egyedül bulikba járni nem az én stílusom. Ha valaki ott van velem, szívesen beszélgetek. De olyankor csak még jobban rágörcsölök minden szóra és még hülyébb választ adok.
Szerintem most azt hiszi, hogy valami hülye liba vagyok, akit csak a népszerűség meg a szép ruhák és a klikkek érdekelnek. Pedig az igazság ettől elég messze áll. Most rákérdezett, hogy mi a hobbim. Ez az egyetlen dolog amiről szívesen beszélek. Ez az egyetlen dolog talán, ami érdekes bennem.
- Imádok gitározni. Otthon volt egy együttesem, amiben én énekeltem és gitároztam. De hát az a múlt. Nem hinném, hogy itt valaki is foglalkozik zenével. Nem tudod, hogy van e együttes, aki tagokat keres? -
Igen. Igazából ez az egyetlen dolog, ami különleges bennem. Ami miatt nem néznek át rajtam. De végiggondolom és rájövök, hogy van még valami.
- És hát régen táncoltam. - olyan vagyok, mint egy bomba, aki mindjárt robban. Csak majdnem tálalok ki neki mindenről. Hogy mennyire hiányzik a tánc. A bandám. Minden. De hát mit lehetett tenni. A szüleim kezdettől fogva erre neveltek. Hogy valami nagy varázsló legyek. Bár ez nem reális. Teljesen átlagos vagyok. Legtöbbször mindenki átnéz rajtam. Kicsit szomorú vagyok. Azért mert ez eszembe jutott legördül egy könnycsepp az arcomon. Remélem nem látta. Nem szeretem, ha sajnálnak. Sőt. Gyűlölöm. De, ha látta inkább elkezdek mosolyogni. Mintha örömömben sírnék. De a mosoly szomorú biggyesztésbe megy át. Ezért, hogy ne rám figyeljen egy nagy adag madárkaját szórok a földre és úgy teszek, mintha nem lenne semmi bajom.
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 6. 20:05 | Link

Varzela

-Az jó, de azért készülj, rendben?-Kacsintok rá. Lehet, hogy ez kicsit stréberül hangzik, de nem egy történetet hallottam már, ami arról szólt, hogy valaki az utolsó pillanatban próbált mindent bemagolni és a végén semmit sem tudott az egészből. Lassan járj, tovább élsz. ez erre i igaz. Szép lassan, ha megtanulsz mindent, azzal többet érsz, mintha mindent az utolsó pillanatban próbálnál meg az agyadba tuszkolni. Mielőtt elkezdenék félni, a rám váró eseménytől, egy madárcsicsergés ránt vissza az aggodalom borús világából. Köszönöm szépen, küldöm némán a madárka felé. A madárka pedig vidáman tovább csivitel és ugrándozva eszegeti az elé ejtett szemeket. Varzela még mindig úgy kezel, mintha egy vérmes sárkány lennék, pedig kikérem magamnak, hogy olyan szelíd vagyok, mint a galambok. Legalábbis, ha valaki nem bosszant fel, mert ha igen akkor fusson ki merre lát! Hiába, a haragnak nevezet valamit nagyon nehéz kezelni. Elborítja az eszed és nem tudsz tőle gondolkodni. Olyankor nem létezik számodra semmi más csak az, hogy bosszút állj. Nagy önuralom kell hozzá, hogy ezt az állapotot még idejében meg tudd állítani. De, sok gyakorlással sikerül. Nekem még gyakorolnom kell, de már az út vége felé tartok szerencsére.
-Tudsz gitározni? Az nagyon jó. Az egyik barátom rellonos, ő is tud. Beszéljétek meg. Varga Dávidnak hívják, küldj neki baglyot. De, ha csatlakozol a színjátszó szakkörhöz, ott is találsz olyan embereket, akik tudnak zenélni. Én speciel zongorázni és furulyázni tudok. Velük lehetne beszélni róla.-Lelkesítem, hiszen ez szerintem is kitűnő ötlet. Dávid is örülni fog, lesz, akivel együtt gitározhat és, hogyha nagyon kell, szerény személyemben még egy zongoristára is lelnek. Ráadásul, egy kis reklámot is csináltam hőn szeretett szakkörömnek. Micsoda remek nap! Annyi minden történt már ennyi idő alatt velem, pedig még hátra van a napnak több mint a fele.
-Tánc? Én is táncoltam, minden féle stílust, amit csak el tudsz képzelni. Te, milyen stílusokat próbáltál ki?-Nahát, ez nagyon jól hangzik. Hiányzik a tánc már nagyon. Ám, ekkor Varzela szeméből egy könnycsepp gördül ki. El akarja velem hitetni, hogy örömében ír, de engem nem ver át. A saját taktikámat bármikor felismerem, illetve nem csak az enyém, de én is ezt használtam régen, de most már szerencsére nincs szükségem már rá.
-Tudom, mit érzel. Hiányzik a régi életed. Itt minden új és ijesztő. Magamra emlékeztetsz, mert te is ugyanúgy viselkedsz, mint én. De, meglátod, amint ki ismered itt magad és beilleszkedsz, ez el fog múlni és már csak arra fogsz tudni gondolni, milyen jó itt. Tudom, miről beszélek, hidd el. Ráadásul, az, amiről eddig beszéltünk, ezeket meg tudjuk oldani, szóval nyugodtan itt is űzheted ezeket a hobbikat. A színész szakkörön, pont ilyen embereket keresnek. Én is úgy jöttem ide, hogy féltem, hogy le kell mondanom a táncról é az éneklésről. De, végül rájöttem, hogy itt is ugyanúgy csinálhatom ezeket.-Halkan beszélek, a hangom, mint a szellő susogása. Közben, lágyan, de határozottan a hátát simogatom. Közben, eszembe jut, amikor én éreztem magam ugyanilyen egyedül és eszembe jut, hogy mennyire jól esett, amikor a Levitások például Niki, Alex, Roy vagy Odett, mellém álltak és felkaroltam. Hirtelen azt veszem észre, hogy az én szememből is kicsordul egy, majd két könnycsepp. De, most én a másik oldalon állok és Varzella az, akinek meg kell fogni a kezét és bevezetni ebbe a szó szerint varázslatos világba és én szívesen vállalom ezt a feladatot, ha ő is elfogadja a segítségemet…
Hozzászólásai ebben a témában

Varzela Letroy
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 6. 21:52 | Link

Katniss

A francba. Észrevette. Hiába. Színpadon jól teljesítek, de a való életben ezek a taktikák nem jönnek be. Mikor hallok a szakkörről kicsit felvidulok. Talán ott magamra találok. Mindig is távol állt tőlem az, hogy úgymond különleges varázsló legyek. Hiányzik a régi életem, de az a fő baj, hogy annyira hamar kerültem ide, hogy nem sikerült feldolgoznom. Ekkor legördül egy könnycsepp Katniss arcán. Kínosan kibuggyan belőlem a nevetés.
- Miért sírunk? Nincs semmi baj. Majd megtalálom saját magam csak minden olyan gyors- mosolygok rá. És hirtelen azon veszem észre magam, hogy én vigasztalom, holott neki kéne engem. De hiába. Ha valaki sír bennem mindig bekapcsol a belső sziréna és hirtelen elfelejtem minden gondom, magam és csak a szomorú szív vigasztalása érdekel. Nevetek.
- Lehet, hogy benézek a színész szakkörre. Megkeresem ezt a srácot. Mármint csak akkor, ha van kedve velem zenélni. Vagy esetleg együttest csinálni -
Azt hiszem most feloldódtam. Eltűntek a görcsök a gyomromból. Csak mosolygok céltalanul a semmiért. Lehet, hogy csak, azért, mert végre valamennyire kezd helyére billenni az életem. De lehet, hogy csak azért, hogy erősnek mutassam magam Katniss előtt. Pedig ez messze áll a valóságtól.
Bár valami még mindig aggaszt. Lehet, hogy az utóbbi időben annyira belemerültem abba, hogy miként és hogyan sajnáljam magam, hogy el is feledkeztem arról amiért ezen a helyen vagyok. A tanulásról. Végül is most, hogy észhez tértem nagyra nyitottam a szemem és azt mondtam.
- Katniss. Eddig semmit sem tanultam. De majd valami csak lesz. - nézek ilyen "nekem nem mindegy" tekintettel. Lehet, hogy a madarak észrevették, hogy rájöttem arra, hogy teljesen idióta vagyok. Legalább is nekem úgy tűnt, mintha az egyik kinevetett volna. Vagy csak halucinálok?
Utoljára módosította:Varzela Letroy, 2013. február 6. 21:53
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 9. 17:01 | Link

Varzella

Ahogy, simogatom a hátát és hallgatom, amint beszél hozzám. Hé, most azt hiszi, hogy szomorú vagyok.  Gyorsan meg kell győznöm, hogy a legkevésbé nincs ilyenről szó. Csak, néha az emlékek engem ilyen dolgokra késztetnek. Mindenkivel megesik, csak valakivel gyakrabban valakivel ritkábban. Így, vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak. Máris jobb! Miután a fejem kitisztult és a hangom is újra erőssé és magabiztossá vált, megszólalok.
-Tudom, hogy úgy lesz, nem is kételkedem benne. Igazából, nem azért könnyeztem, mert szomorú vagyok, hanem mert eszembe juttattál olyan emlékeket, melyek életem egyik legboldogabb és egyben legfájóbb emlékei is.-A hangom szerencsére nem hagyott cserben, sőt, miközben beszélek, észrevétlenül egy mosoly ül ki a szám szélére, majd tovább terjed az egész arcomra és végül átmelengeti az egész lényemet. A szívem legmélyén tudom, hogy ezek is egyikük azoknak a gyönyörű élményeknek, amelyet örökre meg fogok őrizni magamnak.
-Gyere, sőt, ha akarod, mehetünk együtt is. Szívesen elkísérlek és bemutatlak nekik, például Inedrának, aki a szakkör vezetője. Dávid nagyon rendes és szerintem biztos nem utasítana el egy ilyen szerintem fantasztikus ajánlatot.-Miközben lelkesítem Varzellát, egy kis madár rá száll a vállamra és panaszosan elkezdd csiripelni. Oh, szegények a nagy lelkizésben megfeledkeztem rólatok! Gondolom, és már nyúlok is be a táskámba, ahonnan egy újabb adag táplálékot szórok az én kis vendégeim elé. A vállamon csücsülő állatkának több se kellett, lerepült a vállamról bele a morzsa hegy közepébe, majd elégedetten elkezdte szedegetni a magokat.
-Még nem késő, de nincs már sok időd! Szerintem mi hamarabb láss hozzá, mert nem leszel kész vele és hidd el nekem, hogy jobb szépen beosztva, mint két nap alatt éjt nappallá téve tanulni.-Már nincs sok idő hátra a vizsgából. Én szerencsére már mindent megtanultam, de mindennap átnézem a tananyagot, nehogy elfelejtsem.  Ráadásul önismeretből, már nem kell vizsgáznom, szóval eggyel kevesebbtől kell tartanom. Ez számomra nagy megkönnyebbülés, de hiába a sok tanulás és felkészülés, valósággal rettegek a vizsgáktól. Miközben ezekről a témákról elmélkedek, a Varzellárra nézek, aki valamit nagyon kitartóan bámul. Tekintettemmel megkeresem, ezt a pontot és a látványtól megdöbbenek, majd hangosan kitör belőlem a nevetés. Amíg én itt idegeskedek, hogy szegény mi, meg ó, jaj, addig az egyik, szemtelenül nevetni kezdett a maga kis verebes módján. Tündéri és egyben nagyon felháborító, de leginkább aranyos és vicces.
-Figyeled én bevagyok rezelve a hamarosan jövő vizsgáktól, te még nem tanultál rá, a kis állatka meg csak nevet rajtunk, hát nem felháborító?-Jegyzem meg, miközben a hasamat fogom a röhögéstől. Lehet, hogy ő nem látta és most nem érti, mi bajom van, de én tudok valamit, amire neki még rá kell jönnie. Itt semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. Ez a világ tele van varázslattal és még valamivel, ami az eddigi életemből annyira hiányzott, élettel. Régen a körülöttem levők, csak ültek a különböző elektronikai cikkek előtt és úgy viselkedtek, mint akik hipnózis alatt állnak. Egésznap ott ültek és nem csináltak semmit, ez nekem nem volt élet, legfeljebb csak valami puszta lét. Itt viszont, mindenki pörög ezerrel, bármikor történhetnek veled váratlan dolgok és mindig újabb és újabb dolgokat próbálhatsz ki. Ez az igazi nagy betűs ÉLET, melyet érdemes élni...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér